Sziasztok! Egy kicsit hosszabbra nyúlt, amíg teljesen kész lett a rész, de mostanság eléggé mozgalmasan telnek a heteim, és ez még egészen biztosan kitart márciusig. Megígérem, hogy nem hagylak olvasnivaló nélkül titeket, akármi van. :) Kedden már hozom is a fordítás folytatását. Addig is, jó olvasást ehhez, remélem, szeretni fogjátok :)
Még sosem volt annyira magányos a szentestéje, mint akkor. Legalábbis azokban az években, amire emlékezett – a gondolatra Louis keserűen elmosolyodott a teája felett. Egy takaróba bebugyolálva nemrég fejezte be a videochatet Zaynnel, és utána a bögréjével összekuporodott a kanapé sarkában. Odakint már órák óta lement a nap, de nem kapcsolt villanyt, az ablak előtt felállított karácsonyfa izzósora éppen elég fényt adott. Előző nap Liam és Zayn átmentek, és együtt díszítették fel a fát, mielőtt vacsoráztak, és odaadták az ajándékokat egymásnak. Azonban szenteste mindkettőjük a családjával akarta tölteni a karácsonyt, így csak online beszélgettek vele, és kívántak neki boldog szülinapot. Louis megértette őket. Ő is az apjával töltötte volna az ünnepeket, ha nem lenne ennyire nagy közöttük a feszültség. Ha belegondolt, arra jutott, hogy már sosem lesz a régi, mert akárhány év fog eltelni, ő nem fog tudni megbocsátani neki azért, amit vele tett.