Szelídíts meg! - 8. Szürke fellegek

Sziasztok! Egyre jobban hozzám nő ez a történet is. Örülök, hogy rávettetek, folytassam :)

Harry a konyhába indult poharakért, hogy vizet töltsön a vendégeinek. A két hibrid úgy elfoglalta a nappaliját, mintha a lakás az övék lenne, és ezen csak mosolyogni tudott, esetleg a fejét csóválhatta. A lány Louis egyik régi ismerőse volt, és nagyon úgy tűnt, mindketten szívből örültek a viszontlátásnak. Annyira, hogy amióta feljöttek Harry lakására, megállás nélkül fecsegtek, néha egymás szavába vágva, sokat nevetve és nosztalgiázva a gyerekkorukon. Reese a fekvőhelyén kuporogva figyelte őket a sarokból, és Harry meg tudta érteni a kutyát, mert ő is baromira kirekesztve érezte magát.
– Nagyon szép ez a lakás, Louis – mondta Teagan, ahogy hátrahajtotta a fejét a kanapé fejtámlájára. Harry egész este a haját bámulta azokban a pillanatokban, amikor nem tudott hozzászólni a diskuráláshoz. A lánynak majdnem derékig érő, rózsaszín átmenetes haja volt, és nagyon tetszett neki. Jól állt a karamellszínű bőréhez és a sötétbarna szemeihez. Olyan igazán belevaló csajnak tűnt, aki semmiképpen sem akart beleolvadni a kinézetével a tömegbe. Harry abban a pillanatban érkezett vissza a megtöltött poharakkal, és kíváncsian várta, mit fog mondani a fiú.
– Harryé, nem az enyém – felelte Louis a szemeivel Harry tekintetébe mélyedve, mielőtt újra visszafordult a barátja felé.

Szelídíts meg! - 7. Ismerősök a múltból

Sziasztok! Nem tudom, ti mennyire szeretitek olvasni ezt a sztorit (kivéve azokról, akik írtak, amit itt is hálásan köszönök), de én nagyon szeretem írni :D Nem bánom, hogy több rész lesz, mint amennyit előre terveztem. Jó olvasást ehhez a részhez is! :)

Louis az egész életében teljesen kizártnak tartotta, hogy egyszer kutyát fog sétáltatni. Ráadásul egy ilyen korai órában, és ennyire hidegben. Igaz, a póráz nem az ő kezében volt, és szerencsére a kutyaszart sem neki kellett összeszedni, de azért ott lépkedett Harry mellett a kora reggeli fagyban. Néha tett egy-egy kéretlen, gonosz megjegyzést Reese-re, például azzal kapcsolatban, hogy be fog fagyni a segge, ha nem végzi el gyorsan a dolgát, de az volt a bosszantó tény, hogy igazából ő fázott annyira, hogy még a fogai is összekoccantak.
– Louis, menj vissza nyugodtan. Hamarosan mi is csatlakozunk – mondta neki Harry, ahogy a feje búbjáig vastag sálba bugyolált hibridet nézte.
Louis szúrós tekintettel fordult felé, de nem mondott semmit, csak kortyolt egy nagyot a forró teájából. Az volt a csali. Harry felhívta, hogy vett neki fekete teát, és jöjjön le érte. Ő persze nem tudott ennek ellenállni, és lent ragadt a fiúval, na meg a szőrgombóccal.
– Be kell szereznem azokból a teákból, amiket szeretsz – mondta Harry elgondolkodva, mert Louis nyilván baromi válogatósnak bizonyult, ha a teákról volt szó, és nem volt hajlandó meginni a gyümölcsteákat. – Egyre többet alszol nálunk.