Fuck harder, love deeper 4.

Sziasztok! El sem tudom mondani, mennyire örülök a 83 feliratkozónak, és az előző részhez érkezett kommenteknek :) Itt vagyok újra, próbálok minél jobb történeteket hozni, és ez nem is tűnik annyira nehéznek, ha ennyien támogattok. Köszönöm!!! 

Habár ennek a sztorinak ezzel a résszel a végére értünk, jövőhéten hozom a Játsszuk el, hogy tetszel! folytatását. Olyan régen volt, talán már nem is nagyon emlékeztek rá... És az új feliratkozók lehet, hogy nem olvasták még, ezért belinkelem a részeket összegyűjtve:
http://hdawnstories.blogspot.lu/p/jatsszuk-el-hogy-tetszel.html

 Íme egy kis részlet a 10. fejezetből:

"– Mit… mit kell tennem? – dünnyögte akadozó hangon Lou. Harry felnézett rá, és szeretetteljesen elmosolyodott.

– Amit szeretnél – válaszolta neki, és játékosan megnyalta az egyik kis csúcsot. Újra belenézett a kék szempárba, és látta, hogy Louis még mindig kétségbe van esve. Egy halk sóhaj után feljebb csúszott, hogy az arcuk egy szintben legyen, megpuszilta Lou orrát, homlokát a másikéhoz támasztotta. – Mesélj. Mi a baj? - kérdezte halkan és bizalmasan."

Igen, a szereplőink között alaposan felforrósodik a levegő (remélem, még nem unjátok a felnőtt tartalmat), aztán hamarosan érkezik a kis Honey, és ezzel számos bonyodalom is. Ha kíváncsiak vagytok rá, mindenképpen hagyjatok visszajelzést :)
****************************************

H. 00:09
Az egész hihetetlen volt. Érezni magamban, ahogy szüntelenül lüktet, miközben olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy ennél közelebb már nem is lehetne, hallani, ahogy halkan a nevemet ismételgeti, mintha imádná kimondani, és ahogy a testéből áradó forróság átmelegít… Felszisszentem, amikor kihúzódott, mire ő bűntudatosan nézett rám, pedig nem az volt a baj, amire gondolt. Egyszerűen csak nem akartam, hogy véget érjen ez az egész. Nem akartam, hogy abbahagyja az ölelést mert én… én nem akartam fázni. Lenézett rám, beharapta az ajkát. Akkor nagyon szerettem volna olvasni a gondolataibani. Ő is érzi ezt? Mintha a köztünk lévő régi, baráti kötelék elszakadt volna, hogy aztán megerősödve és átalakulva épüljön újra. De még nagyon nem volt készen… Bármelyik pillanatban lerombolhatjuk véletlenül. Louis haja kócosan meredezett össze-vissza – abba bele sem gondoltam, az enyém hogy nézhetett ki –, de neki nagyon jól állt. A szája kipirosodott, kék szemei csillogtak, és a felkarja tele volt karmolásokkal. Te jó ég… milyen lehet a háta?

Fuck harder, love deeper 3.

Sziasztok! Már 78-an feliratkoztatok a blogomra, el sem hiszem :) Innentől a 100 a cél! :D 

Lassan, de egyre többen leszünk. Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket, már mindre válaszoltam. Most is alig várom őket, mert kicsit izgatott vagyok, fog-e tetszeni ez a rész. 

*******************************************

H. 22:45
Már régen haza kellett volna mennem. Amint megláttam Lou-t, menekülnöm kellett volna, jó messzire. Ehelyett egy kényelmes kanapén ücsörögtem, újfent, és hallgattam, ahogy Niall próbálta leimádkozni a bugyit Taráról. Louis és Zayn egy távolabbi sarokban beszélgettek, Liam pedig Laurát untatta a szánalmas poénjaival. Szívem szerint toporzékoltam volna, mert velem senki sem foglalkozott, de amikor erre rájöttem, azonnal elszégyelltem magam. Arról nem beszélve, hogy a kocsis incidens óta Lou szóba sem állt velem. De miért is csodálkozom, hiszen eléggé elutasító voltam vele, amikor rákérdezett, hogy jól vagyok-e… A kis mocsok! Mintha nem tudná, mennyire beindultam a kerek fenekétől, ami olyan tökéletesen illeszkedett az ölembe. Ráadásul az elején pimaszul helyezkedett, és dörzsölte magát a farkamhoz, mintha egy kis ribanc lenne. Az egyik pillanatban gyűlöltem, a következőben pedig le akartam fektetni. Újra feléjük néztem, és egyáltalán nem tetszett, amit láttam. Tudom, hogy Zayn és közte régebben történt egy s más, és ez csak tovább szította a dühömet. Bizalmasan összebújtak, és amikor észrevették, hogy nézem őket, Zayn valamit Lou fülébe súgott, amitől a fiú megborzongott. Laura ezt miért nem veszi észre? Undorítóak! De akkor én mi vagyok? Bele akartam tépni Louis hajába, a nyakát csókolni, de úgy, hogy másnap foltos legyen, és megdugni. Kegyetlenül megdugni, hadd sikítson csak. Te jó ég! Mi a fene történik velem???

Fuck harder, love deeper 2.

Kellemes Húsvétot mindenkinek! :) Szóval itt a második rész, és bár alig érkezett hozzászólás az elsőhöz, én bízom benne, hogy most egy kicsit több visszajelzést kapok. 

Amit még mindenképpen meg szeretnék említeni, az az, hogy most fejeztem be egy javítást. Egész pontosan Sam Wilberry Just Hold On 59. fejezetét javítottam (és köszönöm a lehetőséget, ugyanis imádtam úgy, mint eddig az összes részt :)). Ha még nem tettétek volna, mindenképpen nézzetek be hozzá, és hagyjatok valami nyomot nála is. 

A történet a valóságot veszi alapul. A saját elképzelése szerint írja meg Harry és Louis egymásra találását a 2010-es évektől kezdve. Ötvözi a megtörtént eseményeket azokkal a háttértörténésekkel, amiket ő talál ki(és valljuk be, elég színes a fantáziája ;)). Íme egy kis ízelítő:

„Egy varázslatos világ… távol a szürke hétköznapoktól, az örökös rohanástól… Egy csodálatos szerelem… Két fiú, akik összetartoznak. Larry Stylinson! Az első érintés… Az első csók… Az első igazi mindenből.”

http://ithinkithappened.blogspot.lu

H. 21:14
Valami varázslat hatása alatt jutottam vissza a kanapéig, és gyorsan le is ültem, mielőtt még elájultam volna. Amikor kifújtam magam, és sikerült vennem néhány mély levegőt, eszembe jutott, hogy miért vagyok ott. Ijedten néztem le a kanapéra, és csak akkor nyugodtam meg, amikor láttam, hogy nem ültem rá Ginára. A lány mellettem foglalt helyet, fejét a tenyerével támasztotta, hosszú haja teljesen eltakarta őt a kíváncsi tekintetek elől. Ösztönösen nyúltam oda, hogy lassan, megnyugtatóan simogassam a hátát.

Fuck harder, love deeper 1.

És igen, elérkezett a csütörtök, vele pedig egy rövid utazás első állomása. A következő részt vasárnap fogom hozni, összesen négyfelé bontottam a történetet. Remélem, hogy tetszeni fog, mindenképpen írjátok meg, hogy várjátok-e a folytatást. :) Nem nagyon szoktam ajánlást vagy ilyesmit írni, most is rövidre zárom: Hiányzol Anya. Te voltál a leghűségesebb olvasóm. 

*********************************************

1. rész
H. 21:03
Volt már olyan veled, hogy úgy tűnt, látszólag minden rendben, a nap reggel csak miattad kelt fel, mégis úgy érezted, hiányzik valami? Egy kedves tárgy, egy szeretett személy, vagy csupán az, hogy érezz valamit, amikor egy bombázó a nyakadat rágcsálja a szilveszteri buliban? Ginát – igen, pontosan az volt a neve, mint a partidrognak –, délután szedtem fel egy bárban, ahová a haverokkal mentem bemelegíteni az este előtt. Szinte védjegyemmé vált, hogy a partikat lány nélkül kezdem, de mindig van társaságom, amikor eljön az ágybabújás ideje. Szerintem mondanom sem kell, hogy a város legjobb csajaival nem azért fekszem be a paplan alá, hogy aludjak. Sőt, elég ritka, hogy egyáltalán az ágyig eljussunk. Az meg még megdöbbentőbb, ha a saját párnámon terül szét valami hosszú hajzuhatag – persze a sajátomon kívül. Az alkalmi szexeknek nem ott van helye. Inkább a fal mellett, a házibuli kertjében, vagy egy szórakozóhely mosdójában. Most a buli kibaszott közepén ücsörögtem egy kényelmes, ám ódivatú kanapén, és Gina úgy mászott rám, mintha én lennék a lottó főnyeremény. Hosszú, műkörmös ujjai már megtalálták az utat a pólóm alatt a hasamhoz, és ha nem kapom el a kezét, régen eljutott volna délebbre is.
– Szivi, ne itt! – szóltam rá olyan kioktató hangsúllyal, mintha az apja lennék. – Mi lenne, ha hoznék neked egy pohár vizet? – emeltem fel ujjaimmal az állát, és megállapítottam, hogy szegény lány holtsápadt. Annyit vedelt délután óta, hogy félő volt, az ebédje az én nyakamban fog kikötni.
– Harry – nyöszörögte, és hajolt volna a szám felé, ha nem tartom el messzire magamtól.

Sziasztok!

Már egy órája azon töprengek, hogyan kezdjem el ezt a bejegyzést. Mondhatnám, hogy sajnálom, mert tényleg így van, de az a helyzet, hogy tőlem kívül álló okok miatt volt több hónapos kihagyás. Az élet alaposan közbeszólt, pont ezért igyekszem összeszedni magam és folytatni a blogot. Úgy érzem, ez segíthet, és remélem, ti is várjátok már az új részeket.
Tegnap láttam, hogy mennyien érdeklődtetek az előző bejegyzés alatt felőlem. Nem tudom szavakkal összefoglalni, mennyire hálás vagyok, hogy ilyen olvasóim vannak 💖

És akkor a tervemről: Van nekem egy Larrys, rövidebb hangvételű kész sztorim, ami még a karácsonyi blogra lett tervezve (mert Szilveszterkor játszódik), de oda nem került ki, úgyhogy ha nem bánjátok, és kíváncsiak vagytok rá, szívesen megosztom veletek itt (csütörtökön tenném fel az első részt). Ez kiváló lenne ahhoz, hogy máris újra tudjam éleszteni a blogot.
A címe Fuck harder, love deeper (ami elég sokat elmond :)), de hoztam egy kisebb részletet is kedvcsináló gyanánt:

"Valaki oldalba bökött, aztán Niall halk hangját hallottam a fülem mellett:
– Ne bámuld már őket ennyire nyíltan.
– Zaynnek elment az esze – sziszegte Liam a fogai között. – Mi a francért hozta ide ezt a díszmajmot?
– Semmi gond, joguk van itt lenni – vontam vállat, mintha abszolút nem érdekelne a dolog. – Ezt meg kell itatnom Ginával – utaltam a vízre, amit azóta is a kezemben szorongattam.
Öles léptekkel szeltem át a termet, csakhogy pont a díszes társaság felé vezetett az utam. Kihúztam magam, és legalább a tudat némi örömet okozott, hogy egy fél fejjel magasabb vagyok nála. Ekkor vett észre. Előtte teljesen elmerült a partnerével folytatott beszélgetésben. Úgy éreztem, hogy percekig tart, míg megteszem felé a maradék két lépést, és végre kikerülünk egymás látóköréből. Az idő lelassult… fájóan lassan vánszorgott. Louis tekintete rám villant, és azonnal az arcomon állapodott meg. Aztán még arra is volt ideje, hogy végignézzen rajtam, és elmosolyodjon… A fenébe a lábaim remegésével! A fenébe azzal, hogy nem kaptam levegőt, amíg nézett! És a fenébe, amiért Louis Tomlinson visszatért, hogy újra elvegye az eszemet!"

Visszakanyarodva a Játsszuk el, hogy tetszelhez, már írom a folytatást, tehát terveim szerint 2 hét múlva azt is olvashatjátok majd.

Ha megtetszett a kis kedvcsináló, csütörtökön, 18:00-kor újra találkozunk! :)