From the Grey - 3.

Sziasztok! Meghoztam a folytatást :) Jó olvasást hozzá!

3.

Alig múlt hajnali öt, de úgy éreztem, nem tudok tovább várni. Amilyen csöndesen csak lehet, felültem az ágyban, kibújtam a takaró alól, és a táskám felé indultam, hogy felvegyem a még este kikészített ruháimat. Amikor ezt a feladatot sikeresen teljesítettem anélkül, hogy felébresztettem volna Mayát, kiosontam a fürdőbe, hogy egy kicsit felfrissítsem magam az indulás előtt. Vártam, hogy kiléphessek végre a házuk ajtaján, mert az utóbbi két nap úgy éreztem, be vagyok zárva. Az egész őrület már ott elkezdődött, hogy Maya nem bírta a gondolatát sem, hogy nem akarom vele tölteni mind a két hetemet. Ezért már az érkezésemtől kezdve próbált rávenni szép szavakkal, hogy maradjak vele, és amikor így nem járt sikerrel, akkor azzal próbált beetetni, hogy kutya kötelességem lenne vele töltenem minden szabadidőmet. Az egész odáig fajult, hogy előző nap már visszafelé számoltam a perceket a gép indulásáig, és aludni sem tudtam rendesen. Amikor este ágyba bújtunk, Maya sokáig pislogott rám a hosszú pillái alól, aztán a keze a bokszerem alá csúszott, és… úgy éreztem, ha megadom neki azt, amire vágyik, talán békén hagy reggelig. Azért szexeltünk, hogy elhallgattassam a bűntudatkeltő monológjait. Hogy teljen az idő. És ezek a gondolatok nem hagytak aludni. 

From the Grey - 2.

Sziasztok! Itt az ideje, hogy kicsit jobban elmerüljünk Nick és Noah világában :)

2.

Mind a négyen utáltuk az interjúkat, és hiába próbáltuk levenni a teher egy részét Noah válláról, fő szöveg és zeneíróként, mint a zenekar énekese, legtöbbször ráhárult az a feladat, hogy válaszolgasson a kérdésekre. Az évek alatt egyre jobb lett benne, és interjúról interjúra könnyebben vette az akadályokat. Pár perc alatt fel tudott oldódni, és ha az alkotás folyamatáról kérdezték, órákat tudott beszélni. 

A kiadónk egyik irodájában voltunk két koncert között. Noaht egy magazintól hívták, és éppen videon beszélgettek, én pedig kivonulva a képből, elnyúltam a mustársárga műbőr fotelben a mobilom társaságában. Csak félig figyeltem a beszélgetésre, de azért néha elmerültem Noah megnyugtató hangjában, miközben a barátnőm üzeneteire válaszolgattam. Amikor felmerült a dalszövegei és az átélt élményei közötti lehetséges összefüggés, kicsit gondterhelten pillantottam felé. Csak félig láttam az arcát a laptopja képernyője mögül, de lélegzetvisszafojtva vártam a választ. Noah egy pillanatig gondolkodott, aztán amennyit lehet, elárult, de amennyire lehetett, homályos választ adott. 

From the Grey - 1.

Sziasztok! Először is, boldog új évet szeretnék kívánni minden kedves olvasómnak! :) Köszönöm, hogy vagytok! Arra gondoltam, hogy nem is lehetne jobb időpont elkezdeni egy új sztorit, mint január elsején, úgyhogy vágjunk is bele Noah és Nick történetébe. 

1.

Nehéz lenne megmondani, hogy pontosan mikor kezdődött. Mintha észrevétlenül teljesen átalakult volna kettőnk között a dinamika. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor tetoválok, és egy szép színátmenetet akarok összehozni, hogy a mintának minél valósághűbb legyen a kinézete. A lényeg, hogy ne tudd megmondani, hol végződik az egyik, és hol kezdődik a másik szín. Köztünk is észrevehetetlen volt az átmenet a barátian meg akartam ölelnitől, a szenvedélyesen meg akarom csókolniig. Lehet, hogy egyik nap így keltem fel, de az sem kizárt, hogy hetekig, hónapokig, évekig érlelődött bennem a vágy, csak elzártam jó mélyre. És mi van akkor, ha már az első találkozásunkkor éreztem azt a kis szikrát, csak még szinte gyerek voltam, és nem tudtam beazonosítani?

Valahol el kell kezdenem ezt a történetet. És mint a legtöbb tündérmese, ez sem kezdődött szépen. 

Az egész zenekar hangulatára rávetült a melankólia egy barátunk elvesztése miatt. De mint minden halott művész, így Keaton is halhatatlan maradt. A hangja örökké fog élni a felvett lemezeken annak ellenére, hogy ő már néhány napja nem volt közöttünk. A Too Close To Touch zenéje vegyült a tömeg összefüggő, halk morajlásával odakint a klub koncerttermében, ahol Keaton éneke fájdalmasan visszhangzott a falak között.