Sziasztok! Végre itt a folytatás :)
16.
Éppen a cigizésből tértem vissza Karácsony első napjának délutánján, és csöndesen visszaosontam Noah-hoz a stúdióba. Láttam, hogy nagyon koncentrál valamire, ezért hangtalanul lehuppantam a kanapéra, mert nem akartam zavarni. A fél napot ott töltöttük, beszélgettünk, zenét írtunk, és csókolóztunk… aztán még többet csókolóztunk. Megtehettem azt, amire már olyan régen vágytam, és még sosem éreztem magam ennyire szabadnak. Hozzáérhettem, elmondhattam neki, hogy milyen csodálatos, a nyakába vagy a hajába fúrhattam az orrom, érezhettem az ajkait. Mintha akkor szabadultam volna egy kalitkából, és a határ a csillagos ég lenne. Az egész éjszakát végigbeszéltük, csak amikor megjelentek a hajnal első fényei, akkor aludtunk el egymást ölelve, Jolly ágyában. Noah végre beszélt az érzéseiről, és hogy úgy érzi, újra szüksége lesz a terápiára a rá nehezedő nyomás miatt, én pedig biztosítottam róla, hogy támogatom az ötletet, és megkértem rá, hogy nekem is mondjon el mindent, ami bántja, mert talán nem vagyok szakértő, de tudni akarom, mi zajlik le benne, hogy segíthessek a magam módján. Még mindig annyi témánk volt, amiről beszélnünk kellett, de úgy éreztem, hogy ez tökéletes kezdésnek.