2024. március 11., hétfő

From the Grey - 7.

Sziasztok! Egy újabb intenzív, érzelmekkel teli utazásra hívlak titeket a fiúk múltjába :)

7.

Másnap reggel még kényelmesen megreggeliztünk és összepakoltunk, mielőtt elindultunk. Én gyorsan megszabadultam a bérelt autótól a legközelebbi leadóponton, és az út nagy részét Noah kocsijával tettük meg. Zenét hallgattunk, Noah Taylor Swiftet énekelt, miközben a tetovált ujjaival a kormányon dobolt, én pedig álmosan figyeltem őt a szemem sarkából, a fejem az ülés fejtámlájára hajtva. Kifejezetten jól jött, hogy nem kellett sokat vezetnem, mert nem aludtam valami jól az éjszaka. Hiába nyugtattam magam, hogy semmi sem történt – és erre az is ráerősített, hogy Noah is ezt mutatta –, mégis negatív érzelmek kavarogtak bennem. Bűntudat, hogy Maya jobbat érdemel nálam. Félelem, hogy egy rossz szó vagy érintés, és elveszítem Noaht, mert nincs az a vonzalom, amiért megérné akár csak kockáztatni a barátságunkat. Újra és újra ostorozni kezdtem magam, ha ez eszembe jutott. Nem viselkedhetek ennyire hülyén, felnőtt férfi vagyok, aki már lassan nyolc hónapja él komoly kapcsolatban, nem pedig egy buta kis tini, akinek fogalma sincs a világról. 

2024. február 26., hétfő

From the Grey - 6.

Sziasztok! Szerettem ezt a részt írni, remélem, ti is szeretni fogjátok majd :)

6.

Másnap reggel Abyék már nyolc körül elindultak. Noah visszaaludt még, ezért egyedül búcsúzkodtam tőlük, miután segítettem nekik bepakolni a kocsi csomagtartójába.
- Örülök, hogy együtt tölthettük a tegnapi napot – ölelt meg Aby.
- Én is, nagyon. A koktélok isteniek voltak.
- Noah-val többször találkozom, de te olyan messze laksz – panaszkodott.
- Majd mindig igyekszem úgy intézni, hogy összefussunk, ha erre járok – ígértem neki.
- Mi pár nap múlva találkozunk a turnén – veregette meg a hátam Steven.
- Igen, neked egy hét múlva ilyenkor már bőven eleged lesz belőlünk – viccelődtem vele, mire csak megvonta a vállát.
- Néha olyanok vagytok, mint a rossz gyerekek, de az én gyerekeim! - hagyott egy nagy, cuppanós puszit az arcomon, aztán ő is alaposan megszorongatott. - Örülök, hogy itt vagy Noah-val. Tudom, hogy szeret egyedül lenni, de mégis… - mondta, mielőtt elengedett.
Rámosolyogtam, és bólintottam egy aprót. Pontosan tudom, mire gondolt.
- Üdvözlöm anyukádékat… a testvéreidet is. Mindenkit – szállt be a kocsiba Aby nevetve.
- Átadom nekik – feleltem. - És én is üdvözlöm Adamet. Remélem, találkozok még vele, mielőtt iskolába megy.

2024. február 14., szerda

From the Grey - 5.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok a részhez! :)

5.

Utolsóként zuhanyoztam le a tóban pancsolás után, és amikor leértem a konyhába, a többiek már a vacsorát készítették elő. Aby sorolta a tennivalókat, Noah pedig épphogy csak egy picit elveszve követte az utasításokat. A rádióból szólt a zene, és teljes összhangban táncikáltak és dúdolták a dallamot. Számunkra az egész zenekari crew olyan volt, mint egy nagy család. Steven a merch-ökkel foglalkozott, és a felesége is sokszor besegített, amikor turnéra indultunk, és leltározni kellett a készletet. Mindketten egy nagy egész pótolhatatlan láncszemei voltak, és mindemellett barátok. Steven imádta Noah-t, egyszerre volt az apja és a barátja, Aby pedig sokszor úgy viselkedett velünk, mint egy tyúkanyó, pedig még csak a harmincas évei végén járt. 
- Helló, zöldszemű királyfi – köszöntött Aby, amikor meglátta, hogy a konyhapultnak dőlve tétlenkedem. Noah is hátrafordult, és egy mosollyal üdvözölt. - Lenne kedved besegíteni az uborka szeletelésben?

2024. február 2., péntek

From the Grey - 4.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok nektek a részhez, remélem, tetszeni fog :)


4.

Reggel hat körül felpattant a szemem, és hiába forgolódtam, keresve a tökéletes pozíciót, nem sikerült visszaaludnom. Éjjel vihar volt, esett az eső, és kicsit lehűtötte a levegőt, így amikor kimentem cigizni, örültem, hogy magamra húztam a pulcsim. Leültem a terasz falépcsőjére, de aztán meggondoltam magam, és inkább lesétáltam a tó partjára. A cipőm alatt ropogtak a kavicsok, és néhány madár felröppent a zajra az egyik közeli fáról, aminek az alsó ágai szinte belelógtak a vízbe. Úgy éreztem magam, mintha egy hátborzongató utópisztikus filmbe kerültem volna. A tó felett pára kavargott, a felkelő nap sugarai halványan átvilágítottak rajta, különleges aurával bevonva az egész helyet. 

2024. január 21., vasárnap

From the Grey - 3.

Sziasztok! Meghoztam a folytatást :) Jó olvasást hozzá!

3.

Alig múlt hajnali öt, de úgy éreztem, nem tudok tovább várni. Amilyen csöndesen csak lehet, felültem az ágyban, kibújtam a takaró alól, és a táskám felé indultam, hogy felvegyem a még este kikészített ruháimat. Amikor ezt a feladatot sikeresen teljesítettem anélkül, hogy felébresztettem volna Mayát, kiosontam a fürdőbe, hogy egy kicsit felfrissítsem magam az indulás előtt. Vártam, hogy kiléphessek végre a házuk ajtaján, mert az utóbbi két nap úgy éreztem, be vagyok zárva. Az egész őrület már ott elkezdődött, hogy Maya nem bírta a gondolatát sem, hogy nem akarom vele tölteni mind a két hetemet. Ezért már az érkezésemtől kezdve próbált rávenni szép szavakkal, hogy maradjak vele, és amikor így nem járt sikerrel, akkor azzal próbált beetetni, hogy kutya kötelességem lenne vele töltenem minden szabadidőmet. Az egész odáig fajult, hogy előző nap már visszafelé számoltam a perceket a gép indulásáig, és aludni sem tudtam rendesen. Amikor este ágyba bújtunk, Maya sokáig pislogott rám a hosszú pillái alól, aztán a keze a bokszerem alá csúszott, és… úgy éreztem, ha megadom neki azt, amire vágyik, talán békén hagy reggelig. Azért szexeltünk, hogy elhallgattassam a bűntudatkeltő monológjait. Hogy teljen az idő. És ezek a gondolatok nem hagytak aludni. 

2024. január 12., péntek

From the Grey - 2.

Sziasztok! Itt az ideje, hogy kicsit jobban elmerüljünk Nick és Noah világában :)

2.

Mind a négyen utáltuk az interjúkat, és hiába próbáltuk levenni a teher egy részét Noah válláról, fő szöveg és zeneíróként, mint a zenekar énekese, legtöbbször ráhárult az a feladat, hogy válaszolgasson a kérdésekre. Az évek alatt egyre jobb lett benne, és interjúról interjúra könnyebben vette az akadályokat. Pár perc alatt fel tudott oldódni, és ha az alkotás folyamatáról kérdezték, órákat tudott beszélni. 
A kiadónk egyik irodájában voltunk két koncert között. Noaht egy magazintól hívták, és éppen videon beszélgettek, én pedig kivonulva a képből, elnyúltam a mustársárga műbőr fotelben a mobilom társaságában. Csak félig figyeltem a beszélgetésre, de azért néha elmerültem Noah megnyugtató hangjában, miközben a barátnőm üzeneteire válaszolgattam. Amikor felmerült a dalszövegei és az átélt élményei közötti lehetséges összefüggés, kicsit gondterhelten pillantottam felé. Csak félig láttam az arcát a laptopja képernyője mögül, de lélegzetvisszafojtva vártam a választ. Noah egy pillanatig gondolkodott, aztán amennyit lehet, elárult, de amennyire lehetett, homályos választ adott. 

2024. január 1., hétfő

From the Grey - 1.

Sziasztok! Először is, boldog új évet szeretnék kívánni minden kedves olvasómnak! :) Köszönöm, hogy vagytok! Arra gondoltam, hogy nem is lehetne jobb időpont elkezdeni egy új sztorit, mint január elsején, úgyhogy vágjunk is bele Noah és Nick történetébe. 

1.

Nehéz lenne megmondani, hogy pontosan mikor kezdődött. Mintha észrevétlenül teljesen átalakult volna kettőnk között a dinamika. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor tetoválok, és egy szép színátmenetet akarok összehozni, hogy a mintának minél valósághűbb legyen a kinézete. A lényeg, hogy ne tudd megmondani, hol végződik az egyik, és hol kezdődik a másik szín. Köztünk is észrevehetetlen volt az átmenet a barátian meg akartam ölelnitől, a szenvedélyesen meg akarom csókolniig. Lehet, hogy egyik nap így keltem fel, de az sem kizárt, hogy hetekig, hónapokig, évekig érlelődött bennem a vágy, csak elzártam jó mélyre. És mi van akkor, ha már az első találkozásunkkor éreztem azt a kis szikrát, csak még szinte gyerek voltam, és nem tudtam beazonosítani?
Valahol el kell kezdenem ezt a történetet. És mint a legtöbb tündérmese, ez sem kezdődött szépen. 
Az egész zenekar hangulatára rávetült a melankólia egy barátunk elvesztése miatt. De mint minden halott művész, így Keaton is halhatatlan maradt. A hangja örökké fog élni a felvett lemezeken annak ellenére, hogy ő már néhány napja nem volt közöttünk. A Too Close To Touch zenéje vegyült a tömeg összefüggő, halk morajlásával odakint a klub koncerttermében, ahol Keaton éneke fájdalmasan visszhangzott a falak között.

2023. december 25., hétfő

I was lost, but now I'm found

Sziasztok! Remélem, mindenkinek csodásan telik az idei Karácsony :) Ma este egy kis kirándulásra invitállak titeket... Lehet, hogy nem sokan vagytok jártasak a Bad Omens fandomban, de ha velem tartotok, ez biztosan meg fog változni. A januárban induló új történetben betekintést nyerhettek egy éppen feltörekvő zenekar életébe. Real fanfiction lesz, tehát a legtöbb tény a valóságból származik, amit kibővítettem, és amiben egy életmentő (azt hiszem, ez egyáltalán nem túlzás) barátság lesz a középpontban, ami lassan, de biztosan átalakul... A sztori több szempontból is nagyon fontos nekem, ezekről később majd beszélek még.
A mai kedvcsináló rész azért is érdekes, mert időrendben a fősztori után játszódik, de remélem, hogy egy kis karácsonyi hangulatba csomagolva ti is ugyanúgy megkedvelitek Noaht és Nicket, mint ahogy én :) 

A város utcái már késő délután a sötétség leple alá kerültek volna, ha nem lett volna minden roskadásig telepakolva karácsonyi díszekkel. Így csak annyi történt, hogy a nappali fényt a mesterséges, színes LED-fény váltotta fel. Fáradtan csuktam le a laptopom, úgy döntöttem, aznap elég a munkából. Megdörzsöltem a szemeimet, és a tekintetem azonnal az életem értelmét kereste. Nick az erkélyen állt, csípőjét a korlátnak döntve, a kabátját a szabad karjával összehúzva magán, és miközben cigizett, a járókelők kötötték le a figyelmét. Hűvös volt aznap, de ez nem állíthatta meg az embereket, hogy kint legyenek, és felkeressék a karácsonyi vásárt. Amikor meghallotta az ajtó nyitódását, megfordult, eloltotta a cigit a korláton, és kifújta az ég felé az utolsó adag füstöt. Egymásra mosolyogtunk, és szó nélkül léptem mellé. Láttam rajta, hogy fázik, ezért oldalra nyúlva átkaroltam őt, az orrom a hajába fúrtam, amit feltornyozott a feje tetejére egy kontyba, és amiből néhány sötétbarna, vastag tincs már kiszabadult a nap folyamán. Mélyen beszívtam a menta, füst és valami édes, talán a fahéjas tekercsre hasonlító illatát. Nick felém fordult, hogy bebújjon a nyitott kabátom alá.

2022. december 18., vasárnap

Szelídíts meg! - 26. Végzet

Sziasztok! Jó olvasást kívánok ehhez a részhez, és kellemes karácsonyi ünnepeket!
Ha szerettétek a Szárnyaszegett Madár fordításom, talán itt az ideje, hogy újraolvassátok, mert a napokban készülök még egy kis meglepivel :) 
https://szmadar.blogspot.com/
 
Louis összeszorította az öklét, aztán újra ellazította a kezét, és ezt ismételgette, hogy megnyugodjon. Harrynek néha volt egy olyan gyanúja, hogy Corinne nyakát képzeli oda, mert a hibrid összeszűkített szemekkel, összeszorított szájjal nézte a lányt, miután nagy nehezen, de szerencsére teljesen észrevétlenül sikerült Evant átköltöztetniük az ő szobájába. Corinne fel-alá járkált a fiatal fiú körül, a farkincája végével izgatottan csapkodott minden irányba, aztán egy kis féloldalas mosoly kúszott az ajkaira. Lehajolt hozzá, és hagyta, hogy a fiú megszaglássza a nyakát. Evan végre ellazult, már nem nézett úgy Corira, mintha valami veszélyes ragadozó volna, és megadón hátradőlt az ágyon.

2022. november 23., szerda

Szelídíts meg! - 25. Alku az ördöggel

Sziasztok! Itt is van a folytatás, amihez jó olvasást kívánok :) Nagyon hálás vagyok a kommentekért, támogatásért. Köszönöm nektek! ❤️

Harry csiga lassú léptekkel indult el a saját lakrészük felé, Carol pedig az oldalánál haladva támogatta őt. Az iramot arra fogta, hogy még mindig szédül, pedig igazából csak időt akart nyerni, bár maga sem tudta, mire. Talán gondolkozásra, talán arra, hogy annak a bizonyos csodának, ami kimentheti őket ebből a kellemetlen helyzetből, legyen ideje megtörténni. Igazságtalannak érezte, hogy még egy napot sem kaptak Louis-val arra, hogy gondtalanul tudják eltölteni az idejüket egymás társaságában. Az előző este túl szép volt, hogy igaz legyen. Amikor végre teljes mértékben visszataláltak egymáshoz, újra történnie kellett valaminek, ami mindent felboríthat. Ha Harry mélyen belegondolt, rá kellett jönnie, hogy ugyanannyira akarja távol tartani Carolt, mint amennyire beinvitálni a kis lakásba. Louis egy kicsit az eszét vesztette a kialakult helyzettől, Harry pedig még mindig tapasztalatlan volt a hibridekkel kapcsolatban. Úgy érezte, hogy segítségre van szükségük.