2019. október 6., vasárnap

Ha tudnék repülni 8.

Sziasztok! Tudom, baromi későn, de végre meghoztam a folytatást... ami egyben a befejező rész is. Nagyon örülök, hogy együtt dolgozhattam Sophie-val, tökéletesen hozta Louis-t, pont úgy, ahogy a fejemben is megjelent, és úgy tűnik, a közös munkánk ezzel nem ér véget ;) Carmennek is jár egy nagy-nagy köszönöm a javításokért, és sokszor már komikussá váló eszmecserékért. :D És köszönöm Nektek, drága olvasóim, ha végig kitartottatok és rendíthetetlenül vártátok az új részeket. Jó olvasást kívánok, és ha úgy érzitek, megérdemeljük, hagyjatok nekünk egy kis visszajelzést. :)

Louis

Péntek, 13:20

Louis sokkal jobban szenvedett a szerelme távollététől, mint ahogy azt előtte elképzelte. A betegei váltották egymást hónapról hónapra, és ő mindvégig csak kamerán, a telefonja, vagy a laptopja képernyőjén át látta Harryt. Meg persze a koncertfelvételeken, mert amint a meglepetését első kézből megkapta, a fiú már megengedte neki, hogy visszanézze őt estéről estére. Őrültebbnél őrültebb jelmezeket vett fel, és szinte minden show-val egyre jobban elengedte magát az énekes. Louis kimondhatatlanul büszke volt, de közben egy belső szorongás kezdte facsarni a lelkét. Amikor az amerikai körút elkezdődött, pokolba az időeltolódással, és Louis is sokat dolgozott, egyre ritkábban tudtak beszélgetni. Persze váltottak üzeneteket, de azok a nagy, videochattel töltött, órákig is elhúzódó, nevetgéléssel és szerelmi vallomásokkal tarkított beszélgetések kritikusan lecsökkentek. A doktor csak remélte, hogy mindez a munkáik miatt van, és nem azért, mert Harry megismert valakit. Vagy esetleg már nem érez úgy, mert rájött, hogy csak egy fellángolás volt, és nincs erre elegendő ideje és kapacitása. Nem akart ezen aggodalmaskodni, de belül azért mégis szorította ez az érzés, és bár először úgy gondolta, hogy nem fog tudni elutazni a los angelesi show-ra, mert komolyan rengeteg feladata van, és a papírmunkákkal is lemaradt, de ezek után nem volt kérdés. Már alig várta a dátumot. Szinte számolta a napokat, hogy mikor száll már le az az átkozott repülő a napfény városában. A repülőút rettenetesen hosszú volt, és ő ennek ellenére sem pihent egy pillanatig sem, végig az ölében a laptopjával dolgozott valamin, hogy legalább ne legyen akkora lelkiismeretfurdalása a kórház felé, amiért ezt a kis időt kivette. Harry azt mondta neki, hogy két koncert lesz LA-ben is, csakúgy mint Londonban, aztán néhány napig még maradnia kell a városban, és utána együtt visszarepülhetnének Angliába. Így a teljes jövő hetet elkérte, de közben elhozott magával rengeteg munkát, amit akár a gépén is megcsinálhat.

2019. szeptember 7., szombat

Ha tudnék repülni 7.

Sziasztok! Már éppen ideje volt egy új résznek :) Mit gondoltok, hogy sikerült a koncert? ;)

Louis

Szerda, 00:17

Louis már azt sem tudja, mit kezdjen magával, miközben Harryre vár. Ma este Manchesterben koncertezett, és bár az egész banda ott maradt holnapig, ők ketten megbeszélték, hogy egy újabb éjszakát már nem bírnak ki a másik nélkül. Pláne abban a tudatban, hogy csak néhány órára vannak egymástól. Harry egy helikopterrel érkezik vissza a városba, mert az út máskülönben hat óra autóval. Louis csak nevetett, amikor megtudta, milyen intézkedéseket tett a fiú, hogy még ma este ölelhesse. Gyakorlatilag bármelyik percben ott lehet, és a doktor már mindent megcsinált, hogy felkészüljön. Lezuhanyozott, a haját is beállította, mert időközben egy kicsit megnőtt, így már nem volt elég csak megmosni. Felvett egy csinosabb inget, annak ellenére, hogy biztos benne, hamar lekerül majd róla. Összepakolt a házban, és még ágyneműt is cserélt. A húga átjött este, együtt vacsoráztak, és még szurkálódva meg is jegyezte, hogy úgy viselkedik, mintha a királynő jönne. Ezzel Louis részben egyetértett, hiszen ha nem is a királynő, de az ő hercege érkezik este, és a tökéletes fogadtatás a legkevesebb, amivel szolgálhat. 

2019. augusztus 20., kedd

Ha tudnék repülni 6.

Sziasztok! Hoztam egy részt nektek mára :) Köszönjük az előzőhöz érkezett visszajelzéseket, szeretetet.

Louis 

Csütörtök, 23:30

Louis a plafont nézi egy nagy mosollyal az arcán, miközben a hatalmas ágyon Harry keresztben fekszik, és a feje a doktor hasán pihen. Az idősebb az énekes meztelen mellkasát cirógatja, és néha az ujjai közben végig gereblyéznek a zöldszemű haján. Amikor Jeffrey előtt Harry azt mondta neki, hogy szereti… Valósággal sokkolta. Louis is érzi, hogy már rég több ez egyszerű vonzalomnál, eddig mégsem volt még alkalma ezt elmondani. Ő sosem volt az a végtelenül romantikus típus. Ez a dolog, legalábbis első alkalommal, nagy gondot tud okozni a fejében. Egyben viszont biztos: nem Jeff előtt tervezi ezt a dolgot. Eddig félt volna ezt még magának is bevallani. Azt, hogy mennyire képtelennek érzi az egészet Harry nélkül azok után, hogy tudja, milyen vele, de közben ott volt a félelme és a bizalmatlansága is. A bizalmatlansága saját magával szemben. Nem hitte komolyan, hogy minden akadályt könnyedén legyőzhetnek. Ezek után viszont nem számít, mit hisz, csak az, hogy mit akar. Minden problémát megoldani, és együttes erővel felülkerekedni az összes akadályon. Képesnek kell lenniük erre.

2019. augusztus 7., szerda

Ha tudnék repülni 5.

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, amihez nagyon jó olvasást kívánunk :) Ha végeztetek, kíváncsian várjuk a véleményeket.

Louis 

Péntek, 09:20

Lassan egy hete már, hogy Louis utoljára látta Harryt. A fiú másnap tényleg felhívta, ahogy ígérte is neki, de a beszélgetésük lehetetlenül kényelmetlen volt, több másodperces hallgatásokkal tűzdelve. Végül Louis volt, aki azt mondta, hogy vizit jön, ezért le kell tennie. Valójában addigra már rég véget ért, de valahogy muszáj volt megszakítania azt a kellemetlen beszélgetést. Ezután csak egy, vagy talán két alkalommal hívta még fel őt Harry, aztán a következő nap már csak egy SMS-t kapott, hogy reggeltől estig próbálnak, ezért csak egy üzenetben érdeklődik, hogy érzi magát. A doktor többször is elővette a telefonját esténként, csak hogy felhívja a fiút, vagy írjon neki, de mindig visszafogta magát. Ő volt az, aki el akarta küldeni, és ő volt az is, aki nyíltan kérte, hogy adjon neki időt. Akkor nem keresheti egyből, amikor úgy érzi, hogy hiányzik neki a társasága. Tényleg rohadtul dühösnek érezte magát, amikor kiderült, hogy Harry már kifizetett mindent, de azóta sikerült visszacsinálnia, a számlázási adatokat átírták, és ezzel együtt le is nyugodott. Így már minden rendben volt a fejében, azt leszámítva, hogy minden nappal egyre jobban hiányzott neki Harry. Az a Harry, akit a föld alatt ismert meg, és akinek nem csörgött a telefonja kétpercenként, és nem állították meg az utcán három méterenként. A szíve mélyén tudja, hogy ez igazságtalan tőle, de Harrynek is meg kell értenie, hogy ez két ember életéről szól, és Louis nincs felkészülve arra, hogy a mindennapjai ekkora fordulatot vegyenek a fiúval az oldalán. Egyszerűen nem engedheti meg magának. A hivatására is gondolnia kell.

2019. július 23., kedd

Ha tudnék repülni 4.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok nektek a részhez, és ha a végére értetek, hagyjatok itt nekünk egy-két mondatot, hogy tudjuk, elolvastátok, és hogy tetszett-e :) 

Louis

Szombat, 9:15

Louis-nak muszáj mélyeket sóhajtania, miután túl van Harry szenvedélyes támadásán, de egy pillanatig sem képes elszakadni a zöld szemektől, amik egyszerre tűnnek aggódónak és megkönnyebbültnek. 
– A gorilla a testőröd? – bök a fejével lágyan az ajtó irányába. 
– Gary, igen – mutatja be úgy a biztonsági emberét, hogy az illető már nincs a helyiségben. 
– Hatásos – húzza fel a szemöldökét vigyorogva. – Én a közeledbe se mernék menni miatta. 
– Mára egy kicsit lenyugodtak a kedélyek a katasztrófa körül – feleli a fejét csóválva. Louis csak nézi őt. Most pont olyan, mint azelőtt volt, hogy összeomlott körülöttünk a kórház. A haja már nem olyan zilált, de ez nem akadályozza meg abban, hogy kócosnak tűnjön, és egy napszemüveggel próbálja kordában tartani, amit a feje tetejére tolt. A ruhája tiszta, bár most nem melegítő van rajta. Egy kék farmer, ami kicsit lengébb, és egy sportcipő barna, kötött pulcsival. Harry lejjebb húzta a pulóvere egyik ujját, és most azt birizgálja, mintha zavarban lenne. – Szükség van Garyre. Hogy érzed magad?

2019. július 7., vasárnap

Ha tudnék repülni 3.

Sziasztok! Hű, hát ebben a részben elég sok minden fog történni, annyit elárulhatok. Szerettük írni, reméljük, nektek is tetszik majd. Jó olvasást! :)

Louis

Péntek, 02:11

Amikor Louis megint felébred arra, hogy fázik, érzi, hogy Harry alaposan bebugyolálta a takaróba, és még a pulóvert is ráterítette, míg a fiatalabb így egy szál pólóban vacog mellette. A doktor nem tudja, hogy alszik vagy csak próbálkozik, de a szemei csukva vannak. Az oldalán fekszik, és átöleli magát a karjaival, a térdeit pedig szinte a mellkasáig húzta. Louis szíve összefacsarodik a látványtól. Rá akármennyi réteget pocsékolnak el, akkor is fázni fog. Érzi, hogy a láza már nagyon magas, és egy percre sem akar enyhülni. Harry viszont már csak a pulcsitól is jobban lehetne.
Óvatosan kicsomagolja magát a gondosan még oldalt alá is tűrögetett takaróból, aztán ülő helyzetbe tornázza a szó szerint remegő tagjait, de minden mozdulat olyan rohadt kimerítőnek érződik. Muszáj megtámaszkodnia, mert szédülni kezd. A lába annyira fáj, hogy már az is kezdi elvenni az eszét. Annyival könnyebb lenne csak elengednie magát, és hagynia, hogy a szenvedése eluralkodjon felette. Üvölteni, őrjöngeni, és talán még sírni is, de nem teheti. Neki kell erősebbnek lennie, mert a másik férfi már többször is jelét adta, hogy nem esik nehezére kiborulni. Az emlékeibe kúszik, hogy Harry szemei mennyi aggodalmat rejtettek, amikor rájött, hogy baj van. A könnyek, amik a smaragdzöldekben csillogtak…

2019. június 25., kedd

Ha tudnék repülni 2.

Sziasztok! Meghoztam a második részt, és most is hasonló izgalommal várjuk a reakciókat. Ha van valami gondolatotok a történettel kapcsolatban, ne tartsátok magatokban :)

Louis 

Csütörtök, 3:54 

Az orvos testén kellemetlen reszketések szaladnak végig, ahogy kezd ébredezni. Azzal a tudattal tér magához, hogy volt egy szörnyű álma egy földrengésről, de amikor egy picit megmozdul, a lábába éles fájdalom nyilall, amitől azonnal tudatosul benne, hogy nem álom volt. Bárcsak az lett volna… Visszafojtottan nyöszörög a hasogató érzés miatt, mire megérzi a kézfején, ahogy Harry a hüvelykujjával simogatva próbálja megnyugtatni. Talán pont emiatt, még nem akarja kinyitni a szemeit.
– Jól vagy, Louis? – kérdezi a fiatalabb dörmögő hangon. Csak suttog, mintha bárkit is megzavarhatnának. Louis vesz egy mély levegőt, és lassan nyitja fel a szemeit, tökéletesen szembe találva magát Harry átható tekintetével. Az énekes pont úgy néz ki, mint aki egy percet sem aludt, és ezért azonnal aggódni kezd miatta.
– Csak fázom – feleli rekedt hangon, és egy kicsit mocorogni kezd, de már ennyi is erős fájdalommal jár. Túl erőssel. Most már biztos benne, hogy a gyógyszer, amit beadott maguknak, kezdi elveszíteni a hatását. Harry azonnal megmozdul, és mire ellenkezni akarna, már le is kapja a vastag, és egy kicsit talán túlméretes kötött pulóverét. Finoman az orvosra teríti, mire Louis elkapja az ép csuklóját. – Csak egy szál póló van így rajtad. Neked is szükséged van rá.

2019. június 13., csütörtök

Ha tudnék repülni 1.

Sziasztok! Meghoztam az új történet legelső részét, amit SophieAnne-el közösen álmodunk/írunk, és izgatottan várjuk, hogy fog nektek tetszeni :) Ezt a csodálatos borítót ő szerkesztette a sztorihoz:



Louis

Szerda, 11:23

A fehér BMW terepjáró lassan kanyarodik be az orvosoknak fenntartott parkolóba, ami a legközelebb van a bejárathoz. Ez az egyik olyan dolog, amit Louis imád a munkájában, persze azok után, hogy naponta menthet életeket. Miután leállítja a motort, magához veszi az utasülésen pihenő táskáját, hogy kiszállva a kórházba indulhasson. 
– Dr. Tomlinson – bólint az egyik nővér, amikor a férfi elsétál a közeli nővérpult mellett, és az orvosi szoba felé indul. Louis rámosolyog, és magára csukja az ajtót, hogy felvegye az orvosi köpenyét, és átnézzen néhány aktát, amit az asztalára tettek. Sóhajt egy nagyot, és úgy dönt, mielőtt nekikezd a hosszú ügyeletes műszaknak, előbb iszik egy kávét. Amíg a kávéfőző végez, a nyakába dobja a sztetoszkópját, és megköti a nyakkendőjét. Önszántából nem öltözne így, de a munka megköveteli. Kávézás közben átnézi az aktáit, és úgy dönt, miután átveszi a műszakot Dr. Fletchertől, megnézi a betegeit.

2019. június 6., csütörtök

The unforgiving - 32. Epilógus

Sziasztok! El sem hiszem, hogy elérkeztünk a végéhez... Ismét lezárul egy sztori, amit imádtam írni, már csak a furcsa körülmények miatt is, amibe belekényszerítettem a két fiút. Köszönöm, hogy ezen az érzelmi hullámvasúton is velem tartottatok :) Nyugi, nem maradunk sokáig Larry nélkül, jövőhéten már hozok is valami meglepit nektek ;) Ha szerettétek a sztorit, írjatok a rész alá valamit, és még egyszer köszönöm, a támogatásotok nélkül nem ment volna :) Külön hatalmas köszönet Carmennek, hogy mindig szakított időt a javításra. Higgyétek el, nélküle fele ennyire sem lenne olvasható a végeredmény :) Köszönöm, drága!!


Hat hónappal később

H. 

Amikor megéreztem az arcomon a szelet és a napsugarakat, ahogy kiléptünk az utcára, ismét elárasztott az az érzés, mint mikor a börtönből szabadultam. A gondolataim a józan ész határán egyensúlyoztak, és azon filóztam, hogy talán nem érdemelte meg, és túlreagáltam az egészet, de közben végtelenül megkönnyebbültem, hogy lezárhatom az életem ezen sötét szakaszát. Az ügy hosszú hónapokon keresztül húzódott, de már amikor belevágtunk, akkor is tudtuk, hogy nem lesz egy egyszerű menet. Volt elítéltként bíróság elé állítani egy fogdaőrt őrültségnek tűnt, és néha győzött az a felem, aki inkább hagyta volna az egészet, csak hogy nyugalomban élhessen, de akkor szerencsére mindig jött Louis, aki a szememre hányta, hogy Jason más fiatal fiúkkal is megteheti azt, amit velem, ha nem csinálunk valamit. Nagyon szükségem volt a biztatására, mert sokszor elbizonytalanodtam, és már tudom, hogy jól döntöttem, amikor a szörnyeteg ellen vallottam.
– Nagyon büszke vagyok rád – mondta nekem Louis, miközben a kocsija felé sétáltunk, és a derekamnál fogva közelebb húzott magához, majd belecsókolt a nyakamba. – Te vagy a legbátrabb ember, akit ismerek – tette hozzá. Én ebben annyira nem voltam biztos, mert tényleg sokszor próbáltam meghátrálni, de azért bólintottam. Olyan jól esett, hogy végig mellettem volt, bátorított, felvidított és támogatott, ha arra volt szükség. És még meg sem köszöntem neki.

2019. május 14., kedd

The unforgiving - 31. Sajnálom

Sziasztok! Nagyon jó olvasást kívánok Nektek! :) És igen, közeledünk a végéhez...

L.

Én próbáltam nagyon kedves lenni vele, tényleg. Egyébként is egy talpraesett, határozott fiatal nőnek tűnt, és normál esetben kedveltem az ilyen embereket, ennek ellenére egész végig szúrós szemekkel méregettem, és az alkalmankénti mosolyt is kénytelen voltam magamra erőltetni.
Ez már a második látogatásunk volt Patriciánál, Harry testvérénél, de ezidáig még nem sikerült meggyőznie arról, hogy jót akar annak a fiúnak, aki a mindenem. Még azon az estén leültünk beszélgetni, amikor a szórakozóhelyen megtaláltuk őt. Egészen pontosan a két testvér beszélgetett, én csak megnyugtatóan simogattam közben Harry hátát, amikor az érzelmek letaglózóan rátörtek, de hamarosan már erre sem volt szükség. A lány átült Harry mellé, megölelte, és a fejét a vállára húzva biztosította arról, hogy most már nem lesz semmi baj. Nem tudtam, mit csináljak, ezért kimentem az erkélyre, és rágyújtottam. A lány egy gyönyörű lakásban lakott a klub fölött. Esténként odalent táncolt, és az évek során elég jelentős rajongótábort gyűjtött maga köré, olyannyira, hogy a klub tulajdonosát is megnyerte magának. Ebben nincs semmi furcsa, végül is egy szép, csinos lányról beszélünk. Az egyetlen dolog, amit nem tudtam magamban hová tenni, az az, hogy ha ilyen tündérmesébe illőre fordult az élete, miért nem próbálkozott meg azzal, hogy kihozza Harryt? Senki nem állt volna az útjába. Az öregük három éve meghalt, ahogy azon az estén mesélte. Nem érezte úgy, hogy egyedül van a világban, amikor segíthetett volna kijutni az öccsének? Nem volt bűntudata, amiért ellene vallott évekkel ezelőtt?