2019. július 7., vasárnap

Ha tudnék repülni 3.

Sziasztok! Hű, hát ebben a részben elég sok minden fog történni, annyit elárulhatok. Szerettük írni, reméljük, nektek is tetszik majd. Jó olvasást! :)

Louis

Péntek, 02:11

Amikor Louis megint felébred arra, hogy fázik, érzi, hogy Harry alaposan bebugyolálta a takaróba, és még a pulóvert is ráterítette, míg a fiatalabb így egy szál pólóban vacog mellette. A doktor nem tudja, hogy alszik vagy csak próbálkozik, de a szemei csukva vannak. Az oldalán fekszik, és átöleli magát a karjaival, a térdeit pedig szinte a mellkasáig húzta. Louis szíve összefacsarodik a látványtól. Rá akármennyi réteget pocsékolnak el, akkor is fázni fog. Érzi, hogy a láza már nagyon magas, és egy percre sem akar enyhülni. Harry viszont már csak a pulcsitól is jobban lehetne.
Óvatosan kicsomagolja magát a gondosan még oldalt alá is tűrögetett takaróból, aztán ülő helyzetbe tornázza a szó szerint remegő tagjait, de minden mozdulat olyan rohadt kimerítőnek érződik. Muszáj megtámaszkodnia, mert szédülni kezd. A lába annyira fáj, hogy már az is kezdi elvenni az eszét. Annyival könnyebb lenne csak elengednie magát, és hagynia, hogy a szenvedése eluralkodjon felette. Üvölteni, őrjöngeni, és talán még sírni is, de nem teheti. Neki kell erősebbnek lennie, mert a másik férfi már többször is jelét adta, hogy nem esik nehezére kiborulni. Az emlékeibe kúszik, hogy Harry szemei mennyi aggodalmat rejtettek, amikor rájött, hogy baj van. A könnyek, amik a smaragdzöldekben csillogtak…

2019. június 25., kedd

Ha tudnék repülni 2.

Sziasztok! Meghoztam a második részt, és most is hasonló izgalommal várjuk a reakciókat. Ha van valami gondolatotok a történettel kapcsolatban, ne tartsátok magatokban :)

Louis 

Csütörtök, 3:54 

Az orvos testén kellemetlen reszketések szaladnak végig, ahogy kezd ébredezni. Azzal a tudattal tér magához, hogy volt egy szörnyű álma egy földrengésről, de amikor egy picit megmozdul, a lábába éles fájdalom nyilall, amitől azonnal tudatosul benne, hogy nem álom volt. Bárcsak az lett volna… Visszafojtottan nyöszörög a hasogató érzés miatt, mire megérzi a kézfején, ahogy Harry a hüvelykujjával simogatva próbálja megnyugtatni. Talán pont emiatt, még nem akarja kinyitni a szemeit.
– Jól vagy, Louis? – kérdezi a fiatalabb dörmögő hangon. Csak suttog, mintha bárkit is megzavarhatnának. Louis vesz egy mély levegőt, és lassan nyitja fel a szemeit, tökéletesen szembe találva magát Harry átható tekintetével. Az énekes pont úgy néz ki, mint aki egy percet sem aludt, és ezért azonnal aggódni kezd miatta.
– Csak fázom – feleli rekedt hangon, és egy kicsit mocorogni kezd, de már ennyi is erős fájdalommal jár. Túl erőssel. Most már biztos benne, hogy a gyógyszer, amit beadott maguknak, kezdi elveszíteni a hatását. Harry azonnal megmozdul, és mire ellenkezni akarna, már le is kapja a vastag, és egy kicsit talán túlméretes kötött pulóverét. Finoman az orvosra teríti, mire Louis elkapja az ép csuklóját. – Csak egy szál póló van így rajtad. Neked is szükséged van rá.

2019. június 13., csütörtök

Ha tudnék repülni 1.

Sziasztok! Meghoztam az új történet legelső részét, amit SophieAnne-el közösen álmodunk/írunk, és izgatottan várjuk, hogy fog nektek tetszeni :) Ezt a csodálatos borítót ő szerkesztette a sztorihoz:



Louis

Szerda, 11:23

A fehér BMW terepjáró lassan kanyarodik be az orvosoknak fenntartott parkolóba, ami a legközelebb van a bejárathoz. Ez az egyik olyan dolog, amit Louis imád a munkájában, persze azok után, hogy naponta menthet életeket. Miután leállítja a motort, magához veszi az utasülésen pihenő táskáját, hogy kiszállva a kórházba indulhasson. 
– Dr. Tomlinson – bólint az egyik nővér, amikor a férfi elsétál a közeli nővérpult mellett, és az orvosi szoba felé indul. Louis rámosolyog, és magára csukja az ajtót, hogy felvegye az orvosi köpenyét, és átnézzen néhány aktát, amit az asztalára tettek. Sóhajt egy nagyot, és úgy dönt, mielőtt nekikezd a hosszú ügyeletes műszaknak, előbb iszik egy kávét. Amíg a kávéfőző végez, a nyakába dobja a sztetoszkópját, és megköti a nyakkendőjét. Önszántából nem öltözne így, de a munka megköveteli. Kávézás közben átnézi az aktáit, és úgy dönt, miután átveszi a műszakot Dr. Fletchertől, megnézi a betegeit.

2019. június 6., csütörtök

The unforgiving - 32. Epilógus

Sziasztok! El sem hiszem, hogy elérkeztünk a végéhez... Ismét lezárul egy sztori, amit imádtam írni, már csak a furcsa körülmények miatt is, amibe belekényszerítettem a két fiút. Köszönöm, hogy ezen az érzelmi hullámvasúton is velem tartottatok :) Nyugi, nem maradunk sokáig Larry nélkül, jövőhéten már hozok is valami meglepit nektek ;) Ha szerettétek a sztorit, írjatok a rész alá valamit, és még egyszer köszönöm, a támogatásotok nélkül nem ment volna :) Külön hatalmas köszönet Carmennek, hogy mindig szakított időt a javításra. Higgyétek el, nélküle fele ennyire sem lenne olvasható a végeredmény :) Köszönöm, drága!!


Hat hónappal később

H. 

Amikor megéreztem az arcomon a szelet és a napsugarakat, ahogy kiléptünk az utcára, ismét elárasztott az az érzés, mint mikor a börtönből szabadultam. A gondolataim a józan ész határán egyensúlyoztak, és azon filóztam, hogy talán nem érdemelte meg, és túlreagáltam az egészet, de közben végtelenül megkönnyebbültem, hogy lezárhatom az életem ezen sötét szakaszát. Az ügy hosszú hónapokon keresztül húzódott, de már amikor belevágtunk, akkor is tudtuk, hogy nem lesz egy egyszerű menet. Volt elítéltként bíróság elé állítani egy fogdaőrt őrültségnek tűnt, és néha győzött az a felem, aki inkább hagyta volna az egészet, csak hogy nyugalomban élhessen, de akkor szerencsére mindig jött Louis, aki a szememre hányta, hogy Jason más fiatal fiúkkal is megteheti azt, amit velem, ha nem csinálunk valamit. Nagyon szükségem volt a biztatására, mert sokszor elbizonytalanodtam, és már tudom, hogy jól döntöttem, amikor a szörnyeteg ellen vallottam.
– Nagyon büszke vagyok rád – mondta nekem Louis, miközben a kocsija felé sétáltunk, és a derekamnál fogva közelebb húzott magához, majd belecsókolt a nyakamba. – Te vagy a legbátrabb ember, akit ismerek – tette hozzá. Én ebben annyira nem voltam biztos, mert tényleg sokszor próbáltam meghátrálni, de azért bólintottam. Olyan jól esett, hogy végig mellettem volt, bátorított, felvidított és támogatott, ha arra volt szükség. És még meg sem köszöntem neki.

2019. május 14., kedd

The unforgiving - 31. Sajnálom

Sziasztok! Nagyon jó olvasást kívánok Nektek! :) És igen, közeledünk a végéhez...

L.

Én próbáltam nagyon kedves lenni vele, tényleg. Egyébként is egy talpraesett, határozott fiatal nőnek tűnt, és normál esetben kedveltem az ilyen embereket, ennek ellenére egész végig szúrós szemekkel méregettem, és az alkalmankénti mosolyt is kénytelen voltam magamra erőltetni.
Ez már a második látogatásunk volt Patriciánál, Harry testvérénél, de ezidáig még nem sikerült meggyőznie arról, hogy jót akar annak a fiúnak, aki a mindenem. Még azon az estén leültünk beszélgetni, amikor a szórakozóhelyen megtaláltuk őt. Egészen pontosan a két testvér beszélgetett, én csak megnyugtatóan simogattam közben Harry hátát, amikor az érzelmek letaglózóan rátörtek, de hamarosan már erre sem volt szükség. A lány átült Harry mellé, megölelte, és a fejét a vállára húzva biztosította arról, hogy most már nem lesz semmi baj. Nem tudtam, mit csináljak, ezért kimentem az erkélyre, és rágyújtottam. A lány egy gyönyörű lakásban lakott a klub fölött. Esténként odalent táncolt, és az évek során elég jelentős rajongótábort gyűjtött maga köré, olyannyira, hogy a klub tulajdonosát is megnyerte magának. Ebben nincs semmi furcsa, végül is egy szép, csinos lányról beszélünk. Az egyetlen dolog, amit nem tudtam magamban hová tenni, az az, hogy ha ilyen tündérmesébe illőre fordult az élete, miért nem próbálkozott meg azzal, hogy kihozza Harryt? Senki nem állt volna az útjába. Az öregük három éve meghalt, ahogy azon az estén mesélte. Nem érezte úgy, hogy egyedül van a világban, amikor segíthetett volna kijutni az öccsének? Nem volt bűntudata, amiért ellene vallott évekkel ezelőtt?

2019. május 4., szombat

Insomnia - 8. Rémálmok

Sziasztok! Tudom, sokáig tartott, de végre megszületett :) Remélem, tetszik majd nektek. Jó olvasást, és köszönöm a kitartást!

2054. 12. 18.

Ez már a sokadik alkalom volt abban a hónapban, amikor Tom furcsa hangokra ébredt éjszaka. Kellett egy kis idő, míg felfogta, tulajdonképpen mi történik körülötte, de az ágynemű súrlódása, Bill nyugtalan nyöszörgése hamar egyértelművé tették a dolgot. Az első néhány alkalommal nem foglalkozott vele. Egyszerűen csak a fejére húzta a párnát, és igyekezett minden zavaró tényezőt kizárni, hogy tovább aludhasson. Bill általában felébredt a rémálomból, de reggelente olyan nyúzottan jelent meg a konyhában, hogy Tom le merte volna fogadni, utána egy percet sem sikerült visszaaludnia. Nem tudta, hogy olyankor mit csinált a fiú, habár néha hallott halk lépteket, nyikorgó ajtócsukódást, de őt mindig hamar elnyomta az álom. Azonban néhány napja Bill hosszú perceken keresztül szenvedett, csak forgolódott, motyogott valamit, olyan hangsúllyal, mintha könyörögne, de ami a legfurcsább, hogy sírt. Sosem volt még előtte ilyen. Tom félretette a nemtörődöm stílusát, és mire észbe kapott, már a fiú vállát rázogatta. Amikor felkapcsolta az éjjeli lámpát, és meglátta Bill könnyes, kipirosodott arcát, ijedt tekintetét és összetapadt szempilláit, eldöntötte, hogy többet nem fogja hagyni idáig fajulni a dolgokat. Mostanra valahogy úgy alakult, hogy csak felületesen aludt, és Bill legkisebb moccanására is felébredt.

2019. április 14., vasárnap

Alien Roadtrip! 4.

Sziasztok! Az előző részhez nem jött sok hozzászólás, de azért remélem, kíváncsiak vagytok a végére. Jó olvasást! :)

Az időjárás hirtelen és drámaian megváltozik. A visszapillantó tükörben egy villám tűnik fel, amikor eldöntik, hogy megállnak egy motelnél. Az épület sötétkék színe szinte beleolvad a sötétségbe, hiszen csak az utat világítják meg a kocsi fényszórói. Harry Louis combjára teszi a kezét, hogy magára vonja a figyelmét és jelezze, megérkeztek. Louis szíve a torkában dobog olyan hangosan, hogy attól fél, Harry talán meghallja.
A Sunset Beatty Bob Motelnek igaz, hogy van egy neon táblája, de nincs bekapcsolva. A második B-n még egy madárfészek is helyet kapott, ráadásul ijesztően nagy. Mégis, figyelmen kívül hagyva a vízfoltokat és a vörösesbarna szőnyeget – miközben az épület olyan, mintha valami agyagos földbe sétálnának be –, azon az estén megfelelő helynek tűnik.
Főleg azért, mert minden, amire Louis pillanatnyilag képes koncentrálni, az az, hogy Harry a nyomában van, figyeli őt, miközben a kulcskártyával babrál, és el is mosolyodik a szerencsétlenkedésén, amikor hangosan káromkodva rájön, hogy fordítva tette a zárba.

2019. április 9., kedd

Alien Roadtrip! 3.

Szaisztok! Lassan közeledünk az utazás vége felé, de még mindig ugyanolyan furcsa, igaz? :) Jó olvasást!

A Mesa Flatts Tortilla Motel és Spa-ban a teraszon szolgálják fel a reggelit, amely nyilvánvalóan a repedezett járdán felfestett parkolóhely megfelelő elnevezése. Az épületben van egy földre ragasztott papírnyíl félúton a folyosón, ami mutatja az irányt, de már olyan régi, hogy kisárgult, és a szélein felcsavarodott. Louis öt percet tölt azzal, hogy nézi, mert azt gondolja, talán fel kéne szednie, kisimítania, és újra leragasztania, de nem viszi rá a lélek, hiszen csak hajnali öt óra negyven van, és Harrynek köszönhetően már nincs az ágyban. Abban az ágyban, amelyben végül együtt aludtak.
A reggeli fél hatkor kezdődik, valószínűleg azért, mert bármely későbbi időpontban azonnal megromlana az étel a nagy melegben. Most még sötét van a parkolóban, csak a hajnal előtti szokatlan, halovány fények látszanak a horizonton, így Louis feltételezi, hogy egy kis szerencsével megússzák az ételmérgezést, ha a pumatámadást nem is.
– Legalább folytathatom az alvást, ha kinyír egy oroszlán – mondja rekedten, alig hallhatóan, és kicsit elégedetlenül, mert az ágy túlságosan kellemes, meleg és kényelmes volt, ahogy Harry teste hozzásimult a takaró alatt. Az érzés sajnos elillant, és most egy műanyag piknik asztal előtt áll, melyre skorpió mintás terítőt raktak. Legalábbis nagyon reménykedik, hogy nem igaziak, és bár nem tudja azonnal megállapítani a gyér fényben, megnyugtatja magát, hogy még biztosan azok is alszanak ilyenkor.

2019. április 2., kedd

Alien Roadtrip! 2.

Sziasztok! Jó szórakozást a folytatáshoz! ;)

A nap fele eltelik, mire Louis rájön, hogy Harry olyan fajta, aki szereti beleásni magát az emberek fejébe, elkötelezi magát, és furcsa, mint egy földönkívüli turista.
– Kivételesen jól beszélek amerikaiul – jelenti ki Harry kicsit sértődötten, miután Louis nem tudja visszatartani a kacagását egy alkalommal, amikor a fiú furcsán fejezi ki magát. – A kanadaim is egész tűrhető, de az angolom egy kicsit… hogy is szokták mondani? Csapnivaló.
– Ez valójában mind angol – jegyzi meg Louis. Továbbra is olyan táblák mellett haladnak el, mintha valaki kétségbeesetten újra és újra próbált volna kiválasztani egy nevet. Sivatagi Lakások. Lapos Dűnék. Panacama. Panacita. Sivatagi Pánik. Az utóbbi két órában egyetlen autóval sem találkoztak.
Nem olyan régen megálltak egy benzinkútnál, hogy kinyújtóztassák a lábukat, és Harry felmászott a kocsi tetejére, hogy tíz percig meditáljon, míg Louis a benzinkút boltjában sétálgatott. Az alkalmazott a pénztárnál ezúttal nem tanulmányozott semmiféle biológia könyvet, ezért hamar visszament a kocsihoz és felmászott Harry mellé. Kicsit őrültnek érezte magát, kicsit túlmelegedett, de gyermeki öröm töltötte el.

2019. március 28., csütörtök

Alien Roadtrip! 1.

Sziasztok! Az elkövetkezendő két hétben egy négy részesre bontott kis novella fordítását fogom nektek hozni, amíg nyaralni vagyok :) Egy kicsit őrült, de végtelenül aranyos történet. Ha szeretitek a roadtrip történeteket, Amerikát, vagy Larryéket, biztosan tetszeni fog :) Sok munka volt vele, igazi kihívás de imádtam minden percét. Álljatok hozzá nyitottan, és ne várjatok tőle világmegváltást, de azt garantálom, hogy a végére érezni fogjátok a sivatagi napfény forráságát :D 
Jó olvasást, és nagyon kíváncsian várom a hozzászólásokat :)

Eredeti sztori: https://archiveofourown.org/works/14254902 by HelloAmHere

Fülszöveg: Életében először, Louis nem tudja, merre tart. Harryt ez abszolút nem zavarja.
Vagyis: utazás sivár érzelmekkel, túl sok snackkel, és elhagyatott hotelekkel. Harry minden kétséget kizáróan nem egy földönkívüli… Az nevetséges lenne.

Csak egy másik alak a sivatagos tájban. Semmi ok nincs arra, hogy Louis észrevegye őt a benzinkútnál.
Mégis kitűnik a kopár környezetből, főleg azért, mert csak néhányan lézengenek körülötte. Az összes férfi, de nem abból a fajtából, amin Louis-nak általában megakad a tekintete. Néhány fáradtnak látszó fiatal áll egy hatalmas teherautó mögött, amire egy csónakot kötöttek fel. Egy tinédzser, aki a mosdó kulcsát őrzi, és egy öregember, aki a járdaszegélyen ülve cigizik. És ott van Louis, aki még a világ végén is kívülállónak érzi magát.
Talán az a különbség, hogy rajta kívül mindenki másnak – aki ideiglenesen megállt itt –, úgy tűnik, van valami célja. Még az öregember is megrázza a cigarettája dobozát, és komoran elhatározza, hogy mindet elszívja, mielőtt tovább megy. Louis-nak nincs célja. Üzemanyagra van szüksége, de ez inkább megszokás, mint cél.
Azonban ez a fiú…