From the Grey - 14.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok az új részhez, remélem, tetszeni fog nektek :)

14.

Noah mellettem feküdt, mindkettőnk arca a plafon felé fordult, és csönd volt a szobában. Furcsa, hogy teljesen megszűnt az ágynemű sosogásának a hangja, és a kapkodó légvételeink sem törték meg a némaságot. Oldalra fordítottam a fejem, és ő is rám nézett egy pillanatra. Aztán felült az ágyon. Előre hajolt, a fejét a vállai közé ejtette. Felé nyújtottam a karom, és a mutatóujjammal éppen csak hozzáérve lassan elkezdtem végigsimítani a gerince vonalát. A kis pihék felálltak a karján, és éreztem, ahogy vesz egy mély levegőt.

Összevontam a szemöldököm, és felültem mögötte az ágyon.

- Valami baj van?

- Túl sok… itt feküdni melletted az ágyon, miközben nincs rajtad ruha.

- Miért? - kérdeztem, de ez inkább költői kérdés volt. Noah hátrafordult a válla felett, és zavartan elnevette magát. Leesett, miről van szó, meg sem kellett szólalnia. A térdeimen a háta mögé másztam, és átkaroltam a mellkasát az egyik kezemmel.

- Ne haragudj, kellett egy pár perc szünet, hogy feldolgozzam mindazt, ami történt – suttogtam a fülébe. - Kérlek, maradj.

From the Grey - 13.

Sziasztok! Végre meghoztam :) Jó olvasást kívánok a részhez!

13.

A reptéren hatalmas tömeg fogadott pár nappal karácsony előtt. Taxiba ültem, de amikor pakoltuk be a cuccaimat a csomagtartóba, kicsit elbizonytalanodtam. Egy nagy és egy kis bőrönd, meg egy hátizsák. Hetekre készültem, de mi van, ha valami félrecsúszik, és kellemetlenné válik a légkör közöttünk? Vajon mit fog szólni Noah, ha meglát a csomagokkal? Ő nagyjából fele ennyi cuccal költözött hozzám tizenkét éve. Próbáltam ezeket a gondolatokat háttérbe szorítani, és helyette bármi mással foglalkozni. Amikor elfoglaltam a helyem a kocsiban hátul, kivettem a telefonom és írtam Jollynak egy üzenetet:

Már LA-ben vagyok a reptéren. Ugye, nem mondtál neki semmit?

Nem mondtam. Megbeszéltük, hogy ez egy meglepi ;) - válaszolta szinte azonnal. - Hívj, ha itt vagy, és beengedlek.

Izgatott voltam, miközben átszeltük a fél várost. Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e bejelentés nélkül idejönnöm, de már felesleges lett volna ezen agyalni. Kiszálltam a kétszintes, fehér ház előtt, és a légkondicionált taxi után szinte arcul csapott Los Angeles decemberi, meleg időjárása. Gyorsan felfogtam a hajam egy hanyag kontyba, és kicipzároztam a dzsekim. A sofőr kipakolta a csomagjaimat a járdára, és miután adtam neki borravalót, szép napot kívánt, aztán elhajtott. Megcsörgettem Jollyt, és két perc után már rohant is le a kőlépcsőn, hogy beengedjen. Ő jobban fel volt készülve a melegre, felül csak egy pólót viselt egy vékonyabb melegítőnadrággal.

From the Grey - 12.

Sziasztok! Ebben a részben ígérem, már előrébb jutunk egy lépést ;)

12.

- Nem akarom, hogy januárban visszamenj turnézni – ölelt meg Danni olyan szorosan, hogy alig kaptam levegőt.

Az elmúlt hetek túl jók voltak. Olyan, mintha még mindig gyerekek lennénk. Az biztos, hogy a legjobb dolog, amit tehettem a szünetben az, hogy segítettem Danielle-nek új lakásba költözni. Túl sok szarság borult rám az elmúlt időszakban, és az éjszakába nyúló IKEA bútor összeszerelések, a régi fényképalbumaink átlapozása, a csipkelődések, a fagyizások mind jót tettek nekem. Egy polcot szereltünk fel a falra, amire majd családi képek kerülnek ki.

- Chris bármikor átjön segíteni, csak szólnod kell neki – simítottam ki egy tincset az arcából, miközben az enyémhez nagyon hasonló zöldesszürke szempárba néztem.

- Chrisnek már menyasszonya van. Nem kérhetem meg, hogy aludjon itt, és éjjelig filmezzünk, miközben popcornt vagy fagyit zabálunk – felelte Danni elszomorodva. - És amúgy is… mindig te voltál a kedvenc bátyám, de ezt senkinek ne áruld el – tömött a szájába egy marék gumicukrot.

- Nem fogom – válaszoltam nevetve. Visszafordultam a fal felé, és kifúrtam az utolsó lyukat, amire szükségünk volt.

- És… milyen Maya nélkül? - kérdezte váratlanul, amikor letettem a fúrót. Felé fordultam, és biztosan az arcomra volt írva, hogy meglepett a hirtelen témaváltás. Védekezőn felemelte a kezét, és kaptam az alkalmon, hogy lopjak tőle egy gumicukrot. - Amikor hazajöttél, azt kérted, hogy térjünk rá vissza később. Eltelt két hónap, szóval…

From the Grey - 11.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok a részhez :)

11.

Arra ébredtem, hogy valaki dörömböl az ajtón. Először meg voltam róla győződve, hogy még nem tértem magamhoz teljesen, és az egész csak egy furcsa álom, mert ugyan miért dobolná valaki az ajtón a Nowhere To Go-t? De hiába próbáltam magam felébreszteni, a zaj csak erősödött.

- Nick, én vagyok az! - kiáltotta Folio, és hirtelen értelmet nyert a dobolás. - Nyisd ki, légy szíves.

Sokkal nehezebb volt megmozdulni, mint azt gondoltam. Szinte lefolytam az ágyról, és a vállammal a falnak támaszkodva botladoztam el az ajtóig. Amikor kinyitottam, a folyosóról éles fény világított. A szemem elé szorítottam az alkaromat, és az ajtófélfának dőltem, biztos ami biztos. 

- Jó reggelt, Napfény! - üdvözölt Folio széles mosollyal.

- Kicsit halkabban – suttogtam alig hallhatóan, mert semmi hangom nem volt.

- Bejöhetek? - suttogta vissza Folio, mire csak megvontam a vállam. Elég volt egy hirtelen fordulat hátrafelé, hogy az egész szoba forogni kezdjen velem. A rosszullét úgy érkezett, mint egy gyorsvonat. A kis távolságot a fürdőig sokkal rövidebb idő alatt tettem meg, mint ahogy gondoltam, hogy képes vagyok rá. Térdre estem a WC előtt, és kiadtam magamból mindent, ami még a gyomromban volt. Aztán újra rosszul lettem a fojtogató alkoholszagtól, és az egész kezdődött elölről. Folio hátrafogta a hajam, ami igazán kedves volt tőle, mert nekem a WC ülőkébe kellett kapaszkodnom, nehogy beleessek. Végre kicsit jobb lett, én pedig rongybabaként pottyantam a seggemre a hideg csempén.

From the Grey - 10.

Sziasztok! Elérkeztünk a 10. részhez, és itt aztán lesz minden :) Jó olvasást!

10.

A végeláthatatlan utak, alvás a busz motorjának monoton zajára, naponta változó városok, őrjöngő rajongók, villódzó fények, éjszakázás, hajnali fogmosás egy benzinkúton, egészségtelen kaják, napkeltéig tartó videójátékozás, az időérzék totális elvesztése, a belső óra felborulása, Jolly buta poénjai, Folio hiperaktivitása, Noah csupafog mosolya, a hangja ébredés után, a haja illata, amikor a fejét kimerülten a vállamra hajtja… 

A közönség lelkes ordítása volt az, ami visszarántott a jelenbe. A színpadon álltam, Noah a tömeghez beszélt éppen, én pedig egy pillanatra teljesen elveszítettem a kapcsolatot a külvilággal, miközben néztem őt. Nem válhat ez rutinommá, amikor mindenki szeme előtt vagyok. Gyorsan sarkon fordultam a nyakamban a gitárral, és lehajoltam a vizemért, hogy nyerjek egy kis időt. Most nem néző vagyok, hanem a zenekar tagja, és éppen dolgozom – ezt mantráztam magamban, miközben ittam néhány kortyot. Igazán szerencsésnek mondhatom magam, hiszen ez, és a tetoválás is álommeló, szóval nem cseszhetem el. A fiúk számítanak rám. Hátrasimítottam az arcomra tapadt hajtincseimet, és felnéztem Foliora, aki rám mosolygott a dobok mögül. Viszonoztam a gesztust, és visszafordultam a közönség felé. A show folytatódott.

From the Grey - 9.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok, és legyen nagyon szép hetetek! :)

9.

A másnap felért a pokollal. Ráadásul pont olyan meleg volt, hogy miközben a napon aszalódtunk a kibaszott sivatag közepén, úgy éreztem, mintha a pokol tüzén égnék. Baromi sok ember volt, ahová csak néztem, és a zaj is csak rátett egy lapáttal a kezdődő fejfájásomra. Letöröltem a halántékomon lecsurgó izzadtságcseppet a kézfejemmel, miközben Maya tovább rángatott magával a vidámparkban. Már a harmadik hullámvasútra akart rábeszélni, amikor úgy döntöttem, elég volt.

- Ez nem jó ötlet – csóváltam a fejem, és megálltam a sor mellett, ahová be akart állni. - Nem érzem magam jól, inkább leülnék valami hűvös helyen.

- Nick, ne rontsd már el a bulit! - szólt rám rosszallóan, mintha egy gyerek lennék.

From the Grey - 8.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok a részhez! :)

8.

A turné hamarosan kezdetét vette, és Noah már az első úton töltött napon elkezdte tervezgetni a télit, amin majd főzenekarként fogunk fellépni. Két koncert között órákat beszélgettek Mattel, és láttam rajta, hogy lelkes, tele van ötletekkel, de közben egyre jobban fáradt. Lemondta, ha a srácokkal kimentünk esténként iszogatni, arra hivatkozva, hogy nem tesz jót a hangszálainak az alkohol, és videojátékozni sem bújt elő. A napjai nagy részét a buszon vagy a szállodai szobában töltötte, megjelent a próbán és a koncert előtt, de ezen kívül alig láttuk őt. Minden este a maximumot adta, ami után hulla fáradtan köszönt el tőlünk és már nem is akartuk megkérdezni, hogy velünk tart-e a városba, mert sokkal fontosabbnak tűnt, hogy minél többet pihenhessen. 

Éppen elfoglaltuk a vegasi hotelszobáinkat a próba után, és amint ledobáltam a cuccaimat a földre, a lábaim szinte maguktól vittek Noah szobája felé. A recepción hallottam a szobaszámát, csak kettővel volt mellettem, így nem kellett messzire mennem. Kopogtattam az ajtaján, és pár másodperccel később kényelmes cuccokban, egy pólóban és egy rövidnadrágban nyitott ajtót. Kicsit meglepődött, amikor meglátott.

From the Grey - 7.

Sziasztok! Egy újabb intenzív, érzelmekkel teli utazásra hívlak titeket a fiúk múltjába :)

7.

Másnap reggel még kényelmesen megreggeliztünk és összepakoltunk, mielőtt elindultunk. Én gyorsan megszabadultam a bérelt autótól a legközelebbi leadóponton, és az út nagy részét Noah kocsijával tettük meg. Zenét hallgattunk, Noah Taylor Swiftet énekelt, miközben a tetovált ujjaival a kormányon dobolt, én pedig álmosan figyeltem őt a szemem sarkából, a fejem az ülés fejtámlájára hajtva. Kifejezetten jól jött, hogy nem kellett sokat vezetnem, mert nem aludtam valami jól az éjszaka. Hiába nyugtattam magam, hogy semmi sem történt – és erre az is ráerősített, hogy Noah is ezt mutatta –, mégis negatív érzelmek kavarogtak bennem. Bűntudat, hogy Maya jobbat érdemel nálam. Félelem, hogy egy rossz szó vagy érintés, és elveszítem Noaht, mert nincs az a vonzalom, amiért megérné akár csak kockáztatni a barátságunkat. Újra és újra ostorozni kezdtem magam, ha ez eszembe jutott. Nem viselkedhetek ennyire hülyén, felnőtt férfi vagyok, aki már lassan nyolc hónapja él komoly kapcsolatban, nem pedig egy buta kis tini, akinek fogalma sincs a világról. 

From the Grey - 6.

Sziasztok! Szerettem ezt a részt írni, remélem, ti is szeretni fogjátok majd :)

6.

Másnap reggel Abyék már nyolc körül elindultak. Noah visszaaludt még, ezért egyedül búcsúzkodtam tőlük, miután segítettem nekik bepakolni a kocsi csomagtartójába.

- Örülök, hogy együtt tölthettük a tegnapi napot – ölelt meg Aby.

- Én is, nagyon. A koktélok isteniek voltak.

- Noah-val többször találkozom, de te olyan messze laksz – panaszkodott.

- Majd mindig igyekszem úgy intézni, hogy összefussunk, ha erre járok – ígértem neki.

- Mi pár nap múlva találkozunk a turnén – veregette meg a hátam Steven.

- Igen, neked egy hét múlva ilyenkor már bőven eleged lesz belőlünk – viccelődtem vele, mire csak megvonta a vállát.

- Néha olyanok vagytok, mint a rossz gyerekek, de az én gyerekeim! - hagyott egy nagy, cuppanós puszit az arcomon, aztán ő is alaposan megszorongatott. - Örülök, hogy itt vagy Noah-val. Tudom, hogy szeret egyedül lenni, de mégis… - mondta, mielőtt elengedett.

Rámosolyogtam, és bólintottam egy aprót. Pontosan tudom, mire gondolt.

- Üdvözlöm anyukádékat… a testvéreidet is. Mindenkit – szállt be a kocsiba Aby nevetve.

- Átadom nekik – feleltem. - És én is üdvözlöm Adamet. Remélem, találkozok még vele, mielőtt iskolába megy.

From the Grey - 5.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok a részhez! :)

5.

Utolsóként zuhanyoztam le a tóban pancsolás után, és amikor leértem a konyhába, a többiek már a vacsorát készítették elő. Aby sorolta a tennivalókat, Noah pedig épphogy csak egy picit elveszve követte az utasításokat. A rádióból szólt a zene, és teljes összhangban táncikáltak és dúdolták a dallamot. Számunkra az egész zenekari crew olyan volt, mint egy nagy család. Steven a merch-ökkel foglalkozott, és a felesége is sokszor besegített, amikor turnéra indultunk, és leltározni kellett a készletet. Mindketten egy nagy egész pótolhatatlan láncszemei voltak, és mindemellett barátok. Steven imádta Noah-t, egyszerre volt az apja és a barátja, Aby pedig sokszor úgy viselkedett velünk, mint egy tyúkanyó, pedig még csak a harmincas évei végén járt. 

- Helló, zöldszemű királyfi – köszöntött Aby, amikor meglátta, hogy a konyhapultnak dőlve tétlenkedem. Noah is hátrafordult, és egy mosollyal üdvözölt. - Lenne kedved besegíteni az uborka szeletelésben?