From the Grey - 24.

Sziasztok! Meghoztam nektek a történet utolsó részét. Nagyon köszönöm, hogy velem tartottatok ebben az utazásban :)

24.

Ahogy teltek a napok, szerencsére a feszültség is egyre jobban csillapodott. Jolly utánam Noah-tól is bocsánatot kért a viselkedéséért, aki úgy ölelgette, mintha hónapok óta nem látta volna. Noah elképesztően bújós tudott lenni, hiába vette fel sokszor a rideg, komoly álarcát, amit a világnak tartogatott. Lehet, hogy a barátságuk nem tartott olyan régóta, mint kettőnké, de Noah évek óta vele lakott, és általában együtt írták a dalokat, így nem meglepő, mennyire fontosak voltak egymásnak.

Eltelt egy kis idő, és végre kaptunk valami információt Jolly apukájáról. Miután beszélt a családjával telefonon, mind a hárman a kezünket tördelve ültünk a busz közösségi terében, és együtt izgultunk érte. A kezelés úgy tűnt, működik. Jolly végre mosolygott, hosszú idő után először, és látszott rajta, hogy visszatért belé a remény. Onnantól kezdve a turné hangulata megváltozott, sokkal energikusabbak lettek az esti show-k, és észrevehető volt, hogy négyünk között újra működik a kémia. Sokat viccelődtünk a színpadon, lementünk a közönséghez, akiknek látszott az arcán, hogy imádták az egészet. Örültem, hogy ismét teljes élményt tudunk nekik adni, és jó érzés volt, hogy már nem csak túlélésre koncentráltunk, hanem mi is igazán élveztük az elejétől a végéig. 

Már csak egy koncert volt hátra az európai turnéból, amikor Noah odament Matt-hez, és elkezdte fűzni, hogy az utolsó estére foglaljon mindenkinek egy szállodai szobát, hogy ki tudjuk aludni magunkat a hazaút előtt. Éppen reggelizni sétáltunk, és Matt tekintete azonnal rám villant, én meg próbáltam úgy tenni, mintha nem öntötte volna el az arcom a pír. Nem kellett ahhoz atomfizikusnak lenni, hogy rájöjjön, Noah miért szeretne szállodában aludni, és hiába tettem úgy mintha semmi közöm nem lenne az egészhez, Matt azonnal átlátott rajtunk. Nem álltunk ki a crew elé, hogy közöljük, együtt vagyunk, de lassan mindenkinek kezdett világos lenni, ráadásul Matt ott volt, amikor szájon pusziltam Noah-t a kórházban. Igazán csak akkor lepődtem meg, amikor Jolly is melléjük lépett komoly arccal.

- Nagyszerű ötlet. Már teljesen szétment a hátam a busz kényelmetlen matraca miatt. Szóval egyet értek, jó lenne egy szállodai szoba kényelmes ággyal – magyarázta Jolly teljes beleéléssel, aminek a végén felém kacsintott. Vigyorogva a fejemet csóváltam, mert pár napja még hihetetlen lett volna a gondolat, hogy majd a mi oldalunkra áll, ha kettesben szeretnénk lenni.

- Mit gondolsz, Nick? - fordult felém Matt.

- Jó lenne egy szép, tágas fürdőszobában zuhanyozni anélkül, hogy a többiek az ajtóban toporognának a sorukra várva – vontam meg a vállam, mert ez volt az első, ami az eszembe jutott azután, hogy mi mindent csinálhatnánk Noah-val.

- Elintézem – bólintott Matt, aztán megfordította a fején a baseball sapkáját. - Kettőtöknek elég egy szoba, ugye jól gondolom? - kérdezte Noah-t.

- Egy szoba tökéletes lesz- bólintott Noah és az ajkába kellett harapnia, hogy ne üljön ki az arcára a felhőtlen boldogság. - Spórolás miatt, meg minden – tette hozzá, ami annyira megjátszott volt, hogy a menedzserünk csak a szemét forgatta.

Azért amikor hozzám lépett, már úgy vigyorgott, mint a vadalma. Az ujjai és a kézfeje alig észrevehetően végigsimítottak a meztelen karomon, amitől libabőrös lettem. Már ez az apróság is fellobbantotta a vágyat, és a szívem megtelt szerelemmel, akármennyire nyálasan is hangzik. Amikor a reggeliző hely bejáratához értünk, Jolly még odasúgta nekünk:

- Srácok, az ajtót majd este ne felejtsétek bezárni.

Noah rám nézett és nevetett, én meg a szemem forgattam a napszemüvegem alatt.

***

A délutáni próba közben Noah és én kaptuk azt a megtisztelő feladatot, hogy kiugorhattunk kávézóba néhány adag koffeines italért. Olaszországban voltunk éppen, és annyira jó volt az idő, hogy csak egy pulcsit kellett felvennünk. A nap még nem sütött forrón, de már kellemesen melengette a hátunkat, ahogy az utcán sétáltunk, és a kirakatokat nézegettük. Megálltunk egy Starbucks-nál, de gyorsan megcsóváltam a fejem.

- Milánóban vagyunk. Rendes kávét fogunk inni – jelentettem ki, aztán belekapaszkodtam Noah karjába, és húzni kezdtem az út túloldala felé. Egy barátságos kis kávézó volt, aminek a kinti és benti asztalainál is sokan ültek. Legszívesebben én is leültem volna az egyikhez, hogy nyugodtan iszogathassak a csészémből, de a többiek vártak, nem maradhattunk sokáig. Bementünk a hangulatos, narancssárgás fénnyel megvilágított helyiségbe, és beálltunk a pultnál az elviteles sorba. Jólesően felsóhajtottam, amikor megéreztem a levegőben a frissen pörkölt kávé illatát. Noah rám nézett felhúzott szemöldökkel, de a napszemüvege miatt nem láthattam a tekintetét.

- Mi az? - kérdeztem tőle.

- Semmi – csóválta a fejét mosolyogva. - Csak… olyan könnyű boldoggá tenni.

Összehúztam a szemöldököm.

- Úgy érted, hogy nincsenek nagy igényeim?

- De, azok vannak – nevetett Noah. - Igazi olasz kávét akarsz. Olaszországban. Hihetetlen… menthetetlen vagy – viccelődött nagy sóhajok közepette. Megböktem az oldalát. - De könnyen teljesíthető, és én bármit megtennék, hogy minden pillanatban lássam az arcodon azt az elégedettséget, mint amit akkor láttam, amikor beléptünk az ajtón.

A végére már semmi viccelődés nem volt a hangjában, éreztem, hogy minden egyes szót komolyan gondolt. A pillantásom a szájára vándorolt, mert a fogait belemélyesztette az alsó ajkába, nekem meg olyan gondolataim támadtak, aminek nem lett volna szabad egy kávézó közepén ácsorogva, emberek között. Elfordítottam a fejem, és csukott szemmel vettem egy mély levegőt. Noah mondani akart még valamit, amikor belé fojtották a szót.

- Noah! - visította egy lány, amire én is felkaptam a fejem. Ketten közeledtek felénk, illetve egy férfi megállt tőlünk nem messze, és nem igazán tudta, mit csináljon, talán az egyik lány férje vagy barátja lehetett. A platinaszőke hajú lány bevágódott kettőnk közé, és már emelte is fel a mobilját, hogy csináljon egy szelfit, de ami teljesen kikészített, az az volt, amikor a másik lány bármiféle előjel nélkül hozzám lépett és megölelt. Konkrétan a nyakamba csimpaszkodott, én meg összeszorítottam magam mellett az ökleimet, nehogy engedjek az ösztöneimnek, és ellökjem magamtól. Ezerféle érzelem átsuhanhatott az arcomon, kezdve a meglepődöttséggel, ijedtségen át, undorig, és zavarodottságig. A lány parfümjének erős illata elnyomta a finom kávéillatot, és rosszul voltam, amikor a haja az ajkamra tapadt. Egy pillanattal ezelőtt Noah mellett álltam, csöndesen beszélgettünk, és arra gondoltam, meg akarom csókolni. A következő pillanatban meg egy ismeretlen ember teste nyomódott az enyémhez. 

- Oké, mit szólnál, ha csinálnánk egy képet? - simítottam a kezem a hátára gyámoltalanul, aztán próbáltam finoman eltolni magamtól. Szorongtam ebben az elcseszett helyzetben, mégsem akartam megbántani. Végre elhúzódott, és mellém furakodott, aztán felemelte a mobilját. A fejét a vállamra hajtotta, a kezét fogalmam sincs, hogy kész akarva-e, vagy csak véletlenül a pulcsim alá csúsztatta a derekamnál. Örültem, hogy legalább a pólóm kettőnk között van, és elszántan próbáltam mosolyogni a képen. Noah sem volt könnyebb helyzetben. Az őt letámadó lány centikre állt tőle, és arról áradozott, hogy mennyire várja az esti koncertet. Aztán rájött, hogy én is ott vagyok, ezért kénytelen voltam még egy fotóhoz pózolni. Azt a képet négyünkről már a fiú készítette, aki bocsánatkérően nézett ránk, aztán elrángatta onnan lányokat, amikor végre sorra kerültünk a pultnál. 

- Minden rendben? - kérdezte Noah halkan, miután leadtuk a rendelést. Csak akkor vettem észre, hogy a karjaimat szorosan magam köré fontam, és nagy volt a kísértés, hogy a kapucnimat felhúzzam a fejemre, hogy elbújhassak a világ elől. Remegve kifújtam a levegőt, és bólintottam. Amíg vártunk, hogy elkészüljön a rendelés, próbáltam átgondolni, mi történt bennem az elmúlt néhány percben. Noah aggódva pillantgatott felém, és biztos voltam benne, hogy ha kettesben leszünk, ki fog faggatni. De előbb próbáltam magamban helyre rakni a dolgokat. A lányok egyértelműen nyomulósak voltak, de nem ez volt az első eset, hogy így letámadtak. A támadás óta biztosan sokkal jobban zavartak a kéretlen érintések idegenektől, de ami igazán aggasztott, hogy meglátnak minket Noah-val egy intimebb pillanat közben. És most megtörtént, ez éppen egy olyan pillanat volt. Kizártam a világot, és csak ő létezett. Ezt többet nem tehetem meg, ha publikus helyen vagyunk, mert lehet, hogy a zenekar és a crew már tud rólunk, de arra nem állok készen, hogy a rajongóinkat is beavassuk. Megkaptuk a papírpoharas kávéinkat, és elindultunk vissza a helyre, ahol próbáltunk.

- Ez a két lány eléggé… intenzív volt, nem igaz? - próbált Noah beszélgetést kezdeményezni, ahogy a napsütötte utcán sétáltunk.

- Óvatosabbnak kell lennünk – dünnyögtem a kezemben lévő kávékat nézve.

Noah felsóhajtott, és láttam, hogy összepréseli az ajkait. Nem örült neki, hogy ezt mondtam, de tudta, hogy igazam van. 

- Igazad van – mondta végül. - De igazából semmi rosszat nem csináltunk. Talán egy kicsit paranoiásabbak vagyunk a kelleténél.

- Lehetséges – vontam meg a vállam, és többet nem akartam hozzáfűzni a témához. Némán sétáltunk be a többiekhez, és túlestünk a próba második felén.

***

„It's too late to turn back now

Oh God, I tried, but I don't know how

I wanna be someone you used to hate

Without the memory of the pain

I went too far, now we can't restart

It's like we cut 'em brakes, tore 'em off the car

90 miles inside the dark

Familiar scars and electric hearts

I know I'm gonna die in this bed I made

And I'm drowning in a dream that I can't escape

If I could wake up, I'd hesitate”

Hiába éreztem úgy újra, hogy őrültség, amit művelünk, hiába volt olyan, mintha a vesztünkbe rohannánk, amire vége lett a koncertnek, és fáradtan, de az adrenalintól felpörögve beestünk az öltözőbe, a szemeim Noah izzadt tarkójára tapadtak, miközben összeszedegette a cuccait a tükör előtti asztalról. A haja előre hullott, amikor levette a maszkját, amit a sporttáskába dobott, a mozdulatra pedig a lapockájánál megfeszültek az izmok a fekete atlétája alatt. Kivett egy vizet a mini hűtőből, és néhány kortyra megitta az egészet, olyan mohón, hogy egy kicsit végigfolyt az állán, amit gyorsan letörölt a kézfejével. Összeakadt a pillantásunk, és elégedett mosollyal vette tudomásul, hogy őt bámulom. A fésülködő asztalnak dőlt, és most rajta volt a sor, hogy végignézze, ahogy megiszom a hideg ásványvizet. Biztos voltam benne, én közel sem néztem ki olyan jól közben, mint ő, ennek ellenére le sem vette rólam a pillantását. Én is pakolni kezdtem, mert Matt már türelmetlenkedett, és a többiek már kint vártak ránk.

- Van kedved ma este nagyon felelőtlenül viselkedni? - lépett oda mellém Noah, és az orrához emelte a törölközőmet, aztán mélyen beszívta az illatát. Nevetve, de elpirulva húztam ki a kezéből, hogy a táskámba gyömöszöljem.

- Ezzel nem segítesz – dorgáltam meg.

- Miben is?

- Abban, hogy hamarabb a hotelbe érjünk… felelőtlen dolgokat művelni – válaszoltam neki szemtelenül rebegtetve a pilláimat. A délutáni melankóliám teljesen eltűnt, de azt hiszem, ennek ahhoz lehetett köze, hogy az adrenalin még nem ürült ki a szervezetemből. Ami miatt délután még rossz kedvem volt, most ártatlan, pimasz viccnek tűnt, és úgy döntöttem, eleget aggódtam már. Csak jól akartam érezni magam.

***

Amikor a hotelszobában voltunk, az ágyban, már úgysem számított más kettőnkön kívül. Az ajtót bezártuk, ahogy Jolly tanácsolta, a nehéz függönyöket is behúztam, és egy hosszú zuhany után bebújtunk a takaró alá. Nem öltöztünk fel, a forró víztől kipirul, kicsit még nedves bőrünk forrón összetapadt, ahogy ráérősen csókolóztunk. Félig Noah testén feküdtem, az egyik térdem befúrtam az izmos combjai közé. Te jó isten, néha elcsodálkoztam, milyen csodásan formázta a testét a küzdősport és boksz, mintha csak egy szobrász műve lenne. A nyakát csókolgattam, miközben ő halkan sóhajtozva a fejbőröm masszírozta. Az orrom a nyakába fúrtam, hogy érezzem a tusfürdő alatt megbúvó természetes illatát, és a kezem vándorútra indult a bordáin le, egészen a fenekéig. A lábai közé simítottam a tenyerem, de ott kicsit elbizonytalanodtam, pontosan tudni akartam, hogy mit szeretne. Nem kellett hangosan kérdeznem, mert felhúzta az egyik lábát, és a derekam köré fonta. Lenéztem rá, az egész teste, az arca teljes megadásról tanúskodott. A karjai behajlítva a matracra estek a feje mellé, mintha csak hívogatnának, hogy fogjam le őket. Az tekintetét a plafon felé fordította, és lassan, remegve kifújta a levegőt. 

- Nagyon jó lesz – suttogtam neki fojtott hangon, miközben síkosítót kentem az ujjaimra. - Ígérem, hogy imádni fogod.

Fogalmam sincs, honnan lett ennyi önbizalmam, de csak arra tudtam gondolni, milyen érzés volt, amikor először összeforrt a testünk. Minden apró kellemetlenséget elfeledtette a tudat, hogy olyan közel vagyunk, amennyire előtte még sosem. Biztos voltam benne, hogy Noah is erre vágyik, és hamarosan meg is fogja kapni, mert sosem tudtam nemet mondani a kéréseire.

- Tudom, hogy imádni fogom – erősítette meg Noah egy kis mosollyal.

Miközben előkészítettem, az előnedv folyamatosan szivárgott a farkamból. A csípőcsontjához dörgölőztem, teljesen összekentem és csúszóssá tettem a bőrét, mert volt abban valami őrjítő, ahogy szépen lassan megnyílt nekem. Nem siettünk sehová, volt időm kitalálni, mi segít neki a legjobban ellazulni (ha a nyakát és a mellkasát csókolgattam és harapdáltam felváltva), hol, mennyire érzékeny (először nagyon csikis volt a lábai között), hol vannak a határai (túl sok volt, amikor a farkát a számba vettem, és közben ujjaztam, ezért inkább áttértem a mellbimbói szopogatására). Lepillantottam az alhasán fekvő szerszámára, ami vörösen lüktetett minden alkalommal, amikor mélyen bedugtam az ujjaimat. Aztán ott volt az az elkínzott, magasabb nyöszörgés, amit azelőtt nem hallottam tőle. A hajamba markolt, és felemelte a fejem, hogy figyeljek arra, amit mond:

- Nick, kérlek, kérlek… - kezdte remegő ajkakkal, de aztán lehajoltam, hogy elhallgattassam a számmal.

- Shh, nem kell könyörögnöd, itt vagyok – biztosítottam, és már nyúltam is az óvszerért. Feltérdeltem, óvatosan kihúztam az ujjaimat, és miután felhúztam a gumit, alaposan be is kentem síkosítóval. - Hogy szeretnéd?

Noah az ajkába harapott, a tekintete végigsiklott a testemen, és legnagyobb meglepetésemre egészen konkrét elképzelései voltak:

- Így, a hátamon fekve, az egyik lábammal a válladon. Mélyen akarlak érezni. - Nyeltem egy nagyot, és bólintottam, miközben felemelte a lábát. Közelebb csúsztam hozzá, és megpusziltam a vádliját. - És a hajadba akarom fúrni az orrom közben.

A szemöldököm felszaladt a homlokom közepére, de tettem, amit kért. Lehajoltam hozzá, összetámasztottuk a homlokunkat, és a kezembe fogtam a farkam.

- Egész nap azt tervezgetted, hogy foglak megdugni? - kérdeztem félig viccelődve, elfúlt hangon, mert már a gumin keresztül is éreztem a forróságát.

- Egyszer láttalak egy lánnyal – kezdte halkan, a szemeimbe nézve, és a szavaira teljesen lefagytam. Emlékeztem, hogy tavaly nyáron, a tó mellett azt mondta, hallotta, amikor egyszer együtt voltam egy lánnyal, de akkor elég részeg volt, nem tudtam, mennyire vehetem komolyan. - Utána csak arra tudtam gondolni, hogy bár a helyében lehettem volna…

Noah lehunyta a szemeit, és egy könnycsepp futott végig az arcán, hogy aztán eltűnjön valahol a haja vonalában. A hangjában benne volt minden. A hosszú évek várakozása, a vágyódás, ami annyira egyértelmű volt, mégsem akartam elhinni, a boldogság, hogy most végre megtörténik. Megcsókoltam, és összefontam az ujjainkat a feje mellett. 

- Itt vagyok. Veled – mondtam neki, aztán nem vártam tovább. Annyit vártunk már, és most hirtelen mindent be akartam pótolni. Az elvesztegetett időt, az elmaradt csókokat, elszalasztott érintéseket. Lassan elmerültem benne, és akkor Noah végre újra kinyitotta a szemeit, és vele együtt az ajkai is elnyíltak. Teljesen odaadta magát, bármit csinálhattam volna vele azokban a pillanatokban. A nyögései, ahogy mozogni kezdtem, egyszerűen addiktívek voltak. Igaza volt, így tényleg különösen mélyen voltam benne, és ez kezdett egyre jobban sodorni az orgazmus felé. 

- Tudod, akkor történt meg először, hogy megujjaztam magam – közölte akadozó hanggal. Egy kicsit gyorsítottam, és nyöszörögve a nyakába fúrtam az arcom. Noah halkan, kifulladva kuncogott, amikor megnyaltam az ütőere vonalát. Nem láthatta, ahogy a szemeim elkerekedtek, mert a fantáziám szárnyra kélt, ahogy próbáltam elképzelni, hogy a régi, közös fürdőnkben a zuhany alatt miket művelhetett. Feltérdeltem a lábai között, lenéztem az izzadt testére. A tetoválásai csillogtak, és megfeszültek a hasizmai, amikor a farkáért nyúltam, és simogatni kezdtem, síkosítónak használva az előnedvet, ami a hasára csöpögött. A combomba markolt, aztán az oldalam simogatta, bárhol, ahol ért.

- Hogy csináltam? - kérdeztem tőle, mert úgy tűnt, az a látvány örökké az agyába égett. Beszálltam a játékba, és ahogy a tekintete rám villant, tudtam, hogy jó úton járok. Összevonta a szemöldökét, és próbált megszólalni, de ez nehezebben ment, mint bármikor. Lepillantott oda, ahol összeforrt a testünk, és az ajkai újra elnyíltak. - Lassabban? - érdeklődtem, amire azonnal megrázta a fejét. - Gyorsabban? 

Noah rám nézett és hevesen bólogatni kezdett, ezért teljesítettem a kérését. Durvábban kezdtem mozogni, az ágyékom már hangosan csapódott a bőréhez, és Noah egyre inkább olyan hangokat adott ki, mintha fájdalmai lennének. A lába, ami még mindig a vállamon volt, remegni kezdett, és ebből már tudtam, hogy nagyon közel van, ezért a kezemmel is gyorsítottam. Lehajoltam hozzá, hogy megcsókolhassam, éppen időben, hogy kicsit tompítsam a hangját. Amikor elélvezett, a számba nyögött, és borzongás futott végig rajtam, ahogy a körmei a hátamba mélyednek. 

Aztán már csak másodpercekre volt szükségem, hogy én is kövessem. Az izmai még akkor is lüktettek körülöttem, amikor próbáltam magamhoz térni a nyakához bújva, teljesen ránehezedve. Egészen addig maradtam benne, amíg a farkam magától kicsúszott, de már akkor azon gondolkodtam, hogy folytatni akarom. Noah a hátam simogatta, és az arcomat puszilgatta, a lába már lekerült a vállamról, de a derekam köré kulcsolva húzott magához olyan közel, amennyire csak lehetséges. 

- Minden oké? - kérdeztem összeérintve az orrunkat. Nem csak amiatt aggódtam, hogy fizikailag hogy viselte, hanem azért is, hogy lelkileg hogy érzi magát a történtek után.

- Igen… - susogta Noah, aztán mélyen megcsókolt.

Nem sokkal később kisurrantam a fürdőbe, hogy kidobjam az óvszert, és egy nedves ronggyal térjek vissza, hogy őt is letörölgessem. Azt hittem, elaludt, de nem is tévedhettem volna ennél nagyobbat. Amikor végeztem a ronggyal, és ledobtam a földre, máris a hátamra fordított, és kevesebb, mint fél perc alatt elérte, hogy az elhasznált szerszámom újra megteljen vérrel.

- Akkor… gondolom, még nem alszunk – ziháltam a hajába markolva. Noah felpillantott rám, a farkam már félig a szájában volt. - Oké, végül is, nem is vagyok olyan álmos – jegyeztem meg, és visszadőltem a párnára.

Azon az éjszakán nem aludtunk sokat. Szeretkeztünk, csókolóztunk, és amikor már tényleg teljesen kimerültünk, összebújva helyezkedtünk el az alváshoz. Noah hátulról átölelt, ahogy az oldalamon feküdtem, és a hasamra simította a tenyerét.

- Szeretek veled aludni. Mindig is szerettem – dünnyögte álmosan. - Az illatod, a szuszogásod hangja, az, hogy reggel nézhetem az arcod… - Elmosolyodtam, és közelebb simultam hozzá, pedig már egyébként is olyan közel voltunk, mint két összeillesztett legódarab. - Talán újra együtt kéne laknunk.

Vettem egy mély lélegzetet, miközben végigsuhant az elmémen, hogy mi minden mehet félre, ha összeköltözünk. Kezdve attól, hogy a világ rájön, talán több is van köztünk, mint barátság, egészen addig, hogy mi van akkor, ha párként nem működünk olyan jól együtt, mint régen barátként. De nem mérlegeltem hosszasan, mert attól tartottam, Noah elalszik, ha sokáig gondolkodom.

- Ez jó ötlet – simítottam a tenyerem a kézfejére a takaró alatt. Noah persze nem aludt, hanem félve várta a beleegyezésem. Ezt abból tudom, hogy amint kimondtam, azonnal ellazult, és hallottam, ahogy remegve kifújta a bent tartott levegőt.

- Rendben… ez nagyszerű. És hol? - kérdezte izgatottan. - Odaköltözöl hozzánk, vagy inkább keresnünk kéne egy saját helyet, ami csak kettőnké? Persze, anyudékat is meglátogathatjuk bármikor…

- Noah, mi lenne, ha aludnánk egyet ilyen fontos döntések meghozatala előtt? - szóltam közbe, de titokban mosolyogtam a lelkesedésén. Pont úgy viselkedett, mint az a fiú, akit másfél évtizede megismertem. - A show fárasztó volt, és te sem kíméltél, szóval…

- Persze, ne haragudj – mondta gyorsan. - De megígéred, hogy itt leszel, amikor felébredek? - a hangja kicsit félénk volt, mintha szégyellné, hogy ez ennyire fontos neki.

- Megígérem – feleltem neki egyből, mert nem volt kérdés, hogy sehol sem lennék szívesebben, mint vele, amikor majd a reggeli napfény áttör a sötétítőkön, és mi még annyira fáradtak leszünk, hogy csak átfordulunk a másik oldalunkra. Talán akkor majd én fogom hozzá bújni hátulról. És később is, amikor a sötét, álmos szemeivel rám néz.

- Aludj jól, Nick – suttogta a fülembe.

- Szép álmokat, őzike.

VÉGE