Szelídíts meg! - 15. Váratlan látogató

Sziasztok! Hoztam nektek egy részt, ami talán néhány dologra választ ad, de biztosan lesznek még kérdéseitek :) 

Louis amint kilépett a rozoga ajtón, azonnal tudta, hogy mi fog neki a legjobban hiányozni. Margaret istenien főzött, és az ételek, amit a fiúnak adott még annak ellenére is szemet gyönyörködtetőek és finomak voltak, hogy kénytelen volt beérni a hibridtáborban fellelhető silány minőségű alapanyagokkal. Margaret palotát varázsolt a putriban, ami a faházat illeti, és mellé még királyi ételeket is fogyasztott, amit az elmúlt két napban szívesen megosztott a hibrid fiúval. Egyik éjjel epret is ettek egy gyors aktus után, és Louis el sem tudta képzelni, honnan szerezhette. Ő még sosem evett epret előtte. Leginkább alma, ritkán túlérett barack került az árvaház konyhájára, de a legtöbb gyümölcsöt csak képről ismerte. Amikor megérezte az eper édességét, és a fogai alatt ropogtak az apró magok, már tudta, hogy ezentúl mindig vágyakozni fog rá, hogy újra ehesse. Most, hogy ott kellett hagynia az asszonyt, kínzásnak érezte, hogy meg kellett ennie. Attól a perctől kezdve minden gyümölcs savanyú, az ételek pedig ízetlenek lesznek az árvaházban, ebben biztos volt.

Szelídíts meg! - 14. Bárkiért megtennéd?

Sziasztok! Jó olvasást a mai részhez, remélem, tetszeni fog! :)

Harry egy kicsit elbóbiskolt ebéd után, és arra riadt fel, hogy fülsiketítő hangon megszólalt a csengő. Olyan hirtelen ült fel a kanapén, hogy a könyv, amit olvasott, leesett a földre, egy újabb hangos puffanást előidézve. A kezét a fülére szorítva hajtotta le a fejét, és néhány mély lélegzet után felállt, hogy az ajtóhoz menjen. Gyorsan végignézett magán. Egy kényelmes melegítőnadrágot és egy elnyúlt fehér pólót viselt. A haja valószínűleg össze-vissza állt, ezért lehúzta a csuklójáról a hajgumit, és a haját gyorsan a feje tetejére rendezte egy kontyba. Még az előszobáig sem ért el, amikor megérezte azt az illatot. A szájában összefutott a nyál, a vér az ágyékába tolult, és… és egy pillanatig megint úgy érezte, hogy az agya úgy döntött, kiszáll a játékból.

– Szia – motyogta, amikor kinyitotta az ajtót, aztán lenézett Reese-re, aki a lábánál toporgott, és legalább annyira izgatott volt a vendég érkezése miatt, mint a gazdája.

– Szia. Felébresztettelek? – kérdezte Louis egy kis mosollyal a szája szélén.

Szelídíts meg! - 13. Csak biológia

Sziasztok! Most gyors voltam :D Jó olvasást kívánok a részhez :) 

Louis álmában újra a hibridtáborban járt. Az árvaház kemény, göröngyös matracán feküdt még tinédzserként, és csak bámult a sötétségbe, mert hiába próbált, nem tudott elaludni. Érezte, hogy valami nincs rendben vele, és amikor elkezdődött, az első gondolata az volt, hogy talán megfázott, de estére már tudta, hogy valami másról van szó. Felváltva rázta a hideg, és lett hirtelen nagyon melege, amihez még egy kis fejfájás is társult. Ha az nem lenne elég, hogy szörnyen érezze magát, hányingere is volt, de az akár a vacsorától is lehetett, mert nem először fordult volna elő, hogy romlott ételekkel etették őket.
Óvatosan, hogy ne ébressze fel a másik hat fiút, akivel együtt aludt egy szobában, felült, és a hasára szorította a tenyerét. A helyzetváltoztatástól csak még rosszabbul lett, de félt, hogy hányni fog, ezért nem mert visszafeküdni. A folyosóról veszekedések hangjai, egy gyerek sírása szűrődött be, és egy ideig próbált arra, meg a légzésére koncentrálni. Tudta jól, ha összehányja az ágyat, nagyon meg fogják büntetni, és nem akarta megkockáztatni, ezért lassan felállt, és hangtalanul elosont az ajtóig. A farkincáját szorosan maga köré tekerte, így próbálva magát melegíteni egy kicsit, mert a cipője eltűnt előző nap, és a kőpadló nagyon hideg volt a talpa alatt. De ki kellett jutnia a mosdóba, még lehetőleg az előtt, hogy rosszul lesz. A folyosón az éles fény azonnal hunyorgásra késztette, és abszolút nem segített a fejfájásán. Félig lehunyt szemekkel próbált eljutni a mosdóig, és már majdnem az ajtajában volt, amikor meglátta, hogy az igazgató kilép abból a szobából, ahonnan néhány perce még fennforgás és kiabálás szűrődött ki.

Szelídíts meg! - 12. Hibrid

Sziasztok! Végre megérkezett a folytatás, és bevallom, nem volt könnyű. Egy kis könnyed, cuki sztorinak készült ez még az elején, de közben valami sokkal komolyabb történet lett belőle. Remélem, azért szeretitek még :) Nagyon kíváncsi vagyok a gondolataitokra.

Harry teljesen zsibbadtnak érezte magát, amikor felébredt. A gondolatai kuszák voltak, és az agya nem igazán akart segíteni, hogy rendezhesse őket. Olyan helyeken érzett fájdalmat, ahol előtte még sosem. Az egészet leginkább ahhoz tudta volna hasonlítani, amikor gyermekkorában annyira lázas volt, hogy hideg vízzel kellett zuhanyoznia, és napokig nem csinált mást azon kívül, hogy evett, de már az is túl megerőltető volt. Most is éhes volt, de az, hogy tovább aludjon, még csábítóbbnak tűnt. Átfordult a másik oldalára, kinyújtotta a kezét, mintha keresne valamit vagy valakit maga mellett, és akkor megérezte Louis illatát a párnán. Belefúrta a fejét, és mélyeket lélegezve próbálta elraktározni az élményt, de hamarosan ez is kevésnek bizonyult. Frusztrálta, hogy a hibrid nincs vele, és a zsibbadtság hamarosan átalakult egyfajta megrögzöttséggé. Meg kell találnia, és mellette kell lennie. Az agya még mindig beszűkült üzemmódban működött, és nem tudta, mi történik vele, de ez nem számított. A fejében emlékképek ezrei villantak fel, és mindegyik Louis-val volt kapcsolatos.