2020. május 17., vasárnap

Szelídíts meg! - 14. Bárkiért megtennéd?

Sziasztok! Jó olvasást a mai részhez, remélem, tetszeni fog! :)

Harry egy kicsit elbóbiskolt ebéd után, és arra riadt fel, hogy fülsiketítő hangon megszólalt a csengő. Olyan hirtelen ült fel a kanapén, hogy a könyv, amit olvasott, leesett a földre, egy újabb hangos puffanást előidézve. A kezét a fülére szorítva hajtotta le a fejét, és néhány mély lélegzet után felállt, hogy az ajtóhoz menjen. Gyorsan végignézett magán. Egy kényelmes melegítőnadrágot és egy elnyúlt fehér pólót viselt. A haja valószínűleg össze-vissza állt, ezért lehúzta a csuklójáról a hajgumit, és a haját gyorsan a feje tetejére rendezte egy kontyba. Még az előszobáig sem ért el, amikor megérezte azt az illatot. A szájában összefutott a nyál, a vér az ágyékába tolult, és… és egy pillanatig megint úgy érezte, hogy az agya úgy döntött, kiszáll a játékból.
– Szia – motyogta, amikor kinyitotta az ajtót, aztán lenézett Reese-re, aki a lábánál toporgott, és legalább annyira izgatott volt a vendég érkezése miatt, mint a gazdája.
– Szia. Felébresztettelek? – kérdezte Louis egy kis mosollyal a szája szélén.
– Úgy érzem, egész nap tudnék aludni – vallotta be Harry, miközben beengedte a fiút, és megdörzsölte a szemét. – Holnap be kell mennem az iskolába, remélem, addigra javul ez a helyzet.
– Biztosan – felelte Louis, ahogy levette a cipőjét, és követte Harryt a nappaliba. – Legalábbis nálam így szokott működni.
Louis leült a kanapéra, de Harry úgy döntött, biztonságosabb, ha a nem mellette, hanem a fotelben helyezkedik el. Az egyik lábát felhúzta maga alá, és próbált olyan laza lenni, amennyire csak lehetséges. Még így is túl sok volt egy kis, zárt térben lennie Louis-val, ezért megpróbált a száján keresztül lélegezni. 
– Veled minden rendben? – kérdezte, mert a szeme sarkából látta, hogy Louis áthatóan bámulja, és kezdett irritáló lenni a nagy csönd.
– Ne aggódj miattam – adott kitérő választ Louis. – Neked biztosan sokkal nehezebb ez az egész.
Harry a száját harapdálva próbált rájönni, hol kezdje. Annyi kérdése volt, és igaz, hogy Louis most nagyon készségesnek tűnt, de emlékezett rá, hogy előtte mennyire elutasítóan viselkedett, amikor a fajával kapcsolatos dolgok kerültek szóba. 
– Oké… – mondta lassan, és felnézett Louis-ra, aki kíváncsian várakozott. – Azon gondolkodtam…
– Harry, ez így nagyon kínos – mosolyodott el Louis. – Nagyon feszültnek tűnsz, és úgy viselkedsz, mintha nem ismernénk egymást hónapok óta. Vagy mintha még sosem láttál volna hibridet.
Louis-nak igaza volt. Harry kínosan felnevetett, és a tarkójára csúsztatta a tenyerét, hogy masszírozással megpróbáljon életet lehelni saját magába. 
– Az illatod… túl sok, de valahogy mégis kevés… – próbálta elmagyarázni, és akármilyen őrülten hangzott, úgy tűnt, Louis azonnal megértette. Megpaskolta maga mellett a szabad helyet, és Harry azonnal átült, mintha madzagon rángatnák.
– Ne légy szégyenlős. Valószínűleg most minden furcsa, de meg kell szoknod ezeket a dolgokat – Louis oldalra döntötte a fejét, és hívogatón végigsimított a nyakán az ujjaival.
– Azt mondtad, a nyakad tabu – motyogta Harry bizonytalanul, de közben képtelen volt levenni a szemét a makulátlan bőr alatt átsejlő kékes érről. Bizarr volt az egész szituáció, mert azonnal a vámpírok ugrottak be neki, amin normál esetben nevetett volna, de most egyszerűen elfelejtett levegőt is venni.
– Csak a fogaidat tartsd távol tőle – válaszolta Louis, és Harry egy tétova bólintás után máris közelebb hajolt. Az érzékeit végre teljes mértékben betöltötte Louis illata, és olyan volt, mintha a mennyországban lenne. A külvilág, az utcáról beszűrődő autók zaja eltompult körülöttük, de helyette tökéletesen hallotta a hibrid szívdobogását, és dorombolását, amikor az arcát a nyakához dörgölte, mintha meg akarna fürdeni az illatában. – A hibridek szeretik ezt. Szeretnek egymás társaságában lenni, mert megnyugtatja őket a másik illata – magyarázta Louis, miközben a kezével lassú köröket írt le Harry hátán. – Ez nem feltétlenül a szexről szól, bár te most valószínűleg összekötöd a kettőt – jegyezte meg kuncogva. – A te eseted egyedi, még csak most élesedtek ki az érzékeid, én viszont már így születtem. Bele fog telni egy kis időbe, míg megszokod – Louis lassan eltolta magától Harryt, hogy ránézhessen. Harry fátyolos tekintettel pislogott rá, nem is jutott el minden információ az agyáig, és a szemei megállapodtak azokon az ajkakon, amiknek a simogatását csak ritkán élvezhette. Nem tudta, mi fog történni, ha megteszi, de mindenképpen ki akarta próbálni, ezért lassan előrehajolt, megtámaszkodott a fiú comjain, és egy lágy puszi után a fogai közé szívta Louis alsó ajkát. Várta, hogy ellenkezzen, ellökje magától, vagy esetleg vegye át az irányítást, mint mindig, csak csináljon már valamit… Amikor Louis meg sem mozdult, Harry félve kinyitotta a szemeit, és látta, hogy a hibrid tágra nyílt szemekkel nézi őt. Harry zavartan hátradőlt, és lesütötte a tekintetét. A kezeivel a kanapé huzatát kezdte babrálni, mert kínos volt a nagy csönd és az egész helyzet, amibe keverte magát.
– Beszélnünk kell – szólalt meg Louis alig hallhatóan. – Nagyon sok minden van, amiről beszélnünk kéne, mielőtt…
– Igazad van – köszörülte meg a torkát Harry. – Hozhatok neked valamit inni? Én nagyon megszomjaztam – tette hozzá, mert szüksége volt két percre, hogy összeszedje magát. Az, amit ezelőtt érzett Louis iránt, semmi ahhoz képest az érzelmi kavalkádhoz, amik most felszínre törtek.
– Egy tea jól esne – mosolyodott el Louis a tenyerét Harry térdére simítva, aki kénytelen volt elhúzódni az érintés elől, mert… az egész túl sok volt. Kínozták az emlékek arról, hogy két napja mit csináltak ők ketten együtt, és Harry alig tudta visszafogni magát. Megint akarta. Olyan nagyon vágyott Louis-ra, hogy hiába próbálta volna szavakba foglalni, képtelenség volt. De Louis-nak igaza volt. Előbb tisztázniuk kellene a dolgokat. Harry a konyhába ment, és vizet forralt, amibe aztán a hibrid kedvenc teáját áztatta. Egy kis tálcával indult vissza a nappaliba, amiről természetesen a tej sem hiányozhatott, de a résnyire nyitva hagyott fürdő előtt megtorpant. Louis éppen a ruháit igazgatta vissza, mert végre kiszabadította a farkincáját, aztán a mosdóra támaszkodott, mintha neki is éppen annyira szüksége lett volna egy kis szünetre. Harry nem tudta levenni róla a tekintetét, még akkor sem, amikor Louis oldalra fordult, és megpillantotta a leskelődő fiút.
– Emlékszem, amikor csak pár napja ismertük egymást, és máris teljesen megszállott lettél. Így már érthető, miért vonzanak a hibridek. De nézd a jó oldalát. Neked legalább semmit sem kell rejtegetned az emberek elől – fonta össze a karjait Louis, ahogy kilépett a fürdőből.
– Nem szeretem, amikor ezt csinálod. Amikor lekötözöd a farkincádat. Fájdalmasnak tűnik – felelte Harry a gondolataiba mélyedve. – Máskor hagyd, hogy elmenjek érted kocsival.
– Oké – bólintott rá Louis mosolyogva.
– És jó lenne, ha elfogadnád, hogy nem a hibridek vonzanak. Csupán egy hibrid.
Louis szemöldöke egészen a homlokába hulló haja alá szaladt, de végül újra bólintott, Harry pedig szó nélkül továbbindult a nappaliba. A gőzölgő teát a dohányzó asztalra tette, leült a kanapéra, és a kezébe vette a vastag könyvet, amit egész este lapozgatott. Éppen kinyitotta volna az első megjelölt résznél, amikor egy kapucnis pulóver landolt az ölében. Kérdőn nézett fel Louis-ra, aki csak megvonta a vállát, aztán leült mellé.
– A tiéd, és még hónapokkal ezelőtt nálam maradt. Úgy gondoltam, itt az ideje visszaadnom, és… egész délelőtt rajtam volt, szóval biztosan átvette az illatom. Tudom, ez egy elég furcsa ajándék… – szabadkozott Louis. – Főleg, hogy a tiéd.
– Nem, nem, ez… köszönöm – hadarta Harry, és máris az orrához emelte a puha anyagot. Louis hagyta, hogy egy kicsit elmerüljön benne, ezért tapintatosan elfordult, és a teájáért nyúlt. Harry most már pontosan emlékezett arra, amikor Louis dereka köré tekerte a pulcsiját, ezzel próbálva elrejteni a farkincáját a kíváncsi tekintetek elől. Az is beugrott neki, hogy később, amikor meglátogatta Louis-t, a ruha ott volt az ágyon, az egyik nagy párna alatt, de azóta teljesen elfeledkezett róla. Most már mindent értett, és ettől csak még jobban akarta kettejük között ezt a kialakulóban lévő dolgot. Egy része el akart feledkezni arról, ami eddig történt kettejük között, míg a másik minden egyes pillanatra emlékezni akart, akármennyire keserédes volt.
– Oké – kezdte lassan, ahogy az anyagot maga mellé tette. – Nem is tudom, hol kezdjük. Nem baj, ha kérdezgetek?
– Dehogy, sőt, pontosan erre számítottam. De látom, hogy már megpróbáltál magadtól utánajárni a dolgoknak – intett Louis a könyv felé. – Ezt Niall szerezte neked, ugye?
– Igen. Te nem voltál valami készséges, amikor kíváncsi voltam.
Louis maga elé mosolygott, az ujjait összefonta a combján, és teljesen kiegyenesedett ültében.
– Ezt nehéz bevallani, de néha átkozottul… sebezhetőnek érzem magunkat. Vannak olyan dolgok, amiket egyenesen gyűlölök a hibrid létben.
– Tekintve amit átéltem két napja, ezt meg tudom érteni – mosolygott Harry óvatosan, és végre Louis is viszonozta. – De most mégis egyszerűen kimondtad, ami a cselekedeteid mögött áll…
Louis feszülten a hajába túrt, és az arca szinte fájdalmas grimaszba rándult. 
– Megkönnyíti a dolgom, hogy ha csak egy picit is, de te is hibrid vagy – vallotta be végül egy fáradt sóhajjal. – A bizalom, a hozzád való viszonyom is fenekestül felfordult, érted? Én… én világ életemben nem sok jót kaptam az emberektől. Teagan volt az egyetlen, aki igazán közel áll hozzám, szóval… ja…
Harry a fiú arcát kémlelte, és közben minden egyes változást figyelt. Látta Louis-n, hogy ez a beszélgetés mennyire nehéz neki, ahogy azt is, hogy a szavai kendőzetlenül őszinték.
– A szagokról, illatokról már sokat tudok – jelentette ki Harry büszkén, hogy a feszültség kicsit elpárologjon. – Bár amióta vége lett, az egész sokkal kellemetlenebb.
– Mert akkor az én illatom kötötte le a figyelmed – felelte Louis egy kis mosollyal. – Most pedig minden túl erős és zavaró.
– Igen… és a hangok…
– Másnaposnak lenni hibridként a legszörnyűbb, hidd el – tette hozzá Louis nevetve, amihez Harry is csatlakozott. A hangulat végre feloldódott, mint amikor két idegen rájön, hogy sokkal több közös van bennük, mint ahogy azt először hitték, ami tökéletesen körülírja a kialakult helyzetet. Harry elmesélte, hogy fél, hogyan fog tudni úgy viselkedni az iskolában, mintha minden a régi lenne, Louis pedig biztosította, hogy ne aggódjon, ott lesz vele, szemmel fogja tartani, és ha elkezd furcsán viselkedni, például szagolgatni kezdi a diákok haját, akkor majd közbeavatkozik, hogy megmentse a helyzetet.
– Hogyan lehetséges ez? – kérdezte Harry komolyabb hangnemre váltva. – Hogyan lehetséges, hogy én… és miért csak most derült ki?
Louis kényelmesen hátradőlt a kanapén, a bokáját átvetette a másik térdén, és a fejét oldalra fordítva nézett Harryre.
– Beszélgettem erről Teagannel, elvégre ő a szakértő. Azt mondta, hogy kell lennie a családodban egy hibridnek. Vagy egy félig hibridnek. A másik kérdéseddel kapcsolatban pedig… Arról mi tehetünk.
– Ezt hogy érted? – kérdezte Harry összezavarodva, mert valahogy a magyarázat második fele hirtelen sokkal jobban érdekelte.
– Ha nem találkozunk, nagy valószínűséggel úgy éled le az életed, hogy sosem jössz rá. Mi hoztuk ki belőled a hibridet. Talán én, talán Teagan…
– Teagan? – kérdezte Harry hirtelen feléledő dühvel.
– Mivel ő nőstény, logikus, hogy az ő közelsége és illata okozta. A hibrided reagált rá, és…
– Hónapokon keresztül keféltünk. Te meg én – vágta rá indulatosan Harry. – Ne keverd őt bele! Lehet, hogy ti kettesben erre a megállapításra jutottatok, de…
– Shh – csitítgatta Louis, és csak akkor jött rá, hogy annyira kiabált, hogy még Reeset is felébresztette. Louis megint magához húzta, céltudatosan a hajába tépve fordította úgy a fejét, hogy az orra a nyakához nyomódjon. – Érzed őt rajtam? Hm? Harry, mély levegő, és válaszolj a kérdésemre!
Harry egyszerre próbálta lenyelni a torkában kialakult gombócot, és közben figyelni arra, amit a másik kért. 
– Nem, csak a te illatod érzem – nyöszörögte Harry tompa hangon.
– Teagan éjjel velem aludt – mondta, és Harry hirtelen megfeszült az ölelésben, aztán megpróbált kibújni belőle, de Louis nem hagyta. – A következő lecke az, hogy tudd, ha szexelünk, a reggeli zuhany nem tüntette volna el teljesen a nyomokat. Még éreznéd őt rajtam.
Harry végre nem akart mániákusan elhúzódni, ezért Louis enyhített a szorításon, és elengedte a fiú haját, hogy helyette a hátát simogassa. 
– Sajnálom – motyogta Harry Louis bőrébe bűnbánóan.
– Ne tedd. Ez az egész valószínűleg túl sok most egyszerre. De itt leszek, és segítek neked, oké? Csak nem akarom, hogy igazságtalanul viselkedj vele, ennyi az egész. Teagan kedvel téged, és nem ezt érdemli.
– Én is kedvelem őt. A francba, nagyon rendes lánynak tűnik – felelte Harry őszintén. – Nem tudom, mi ütött belém – húzódott el fejcsóválva.
– Féltékeny vagy. Azok miatt, amik kettőnk között történtek. A hibrided valószínűleg elkezdett vonzódni az enyémhez, és ez okozza – válaszolta Louis, miközben tovább simogatta Harry karját. – Meg kell tanulnod újra, hogyan tudsz önuralmat gyakorolni.
– Holnapig össze kell szednem magam – bólintott Harry eltökélten.
– Nem fog olyan gyorsan menni – mondta Louis, és elmosolyodott Harry határozottságán. – De ne aggódj, tudom, hogy meg tudod oldani.
Harry fejében felötlött egy gondolat, és biztos volt benne, hogy vékony jégen fog táncolni, ha kimondja. Ennyit az önuralomról, mert az ösztönei újra átvették az irányítást, és most nem akarta megállítani őket... De mielőtt elkezdi gyakorolni az önuralmat, válaszokra volt szüksége.
– Ezt bárkiért megtennéd, ugye? Segítenél rajta, ha a semmiből kiderülne, hogy hibrid vér csörgedezik benne? És amit műveltünk együtt… megtennéd érte, úgy, mint Teagan-ért, vagy értem?
Louis mosolya úgy olvadt le, mintha azt mondták volna neki, hogy soha többé nem ihat teát. Az ajkai elnyíltak, és Harry érezte, hogy talán túllőtt a célon ezzel a kérdéssel, de már nem vonhatta vissza. Ha őszinte akart lenni magához, nem is akarta. Akármi legyen is Louis válasza és reakciója, tudni akarta, hányadán állnak.
– Most azt kérdezted, hogy bárkivel lefeküdnék-e? – kérdezte Louis alig hangosabban a suttogásnál.
– Ha hibrid, és szüksége lenne rád – pontosított Harry.
– Szerinted bárkit pucsítva várnék az ágyban, aki hibrid, és éppen… te jó ég, Harry – suttogta Louis, mielőtt az arcát a tenyerébe temetve dőlt előre. Harry alig tudta elkapni Louis karját, aki felpattant, és a jelekből ítélve azon volt, hogy minél előbb lelépjen.
– Válaszolj! Kérlek, tudni akarom… – fogta könyörgőre Harry, és nem eresztette Louis csuklóját.
– Tudom, mire megy ki ez az egész – nevetett fel erőltetetten Louis. – Nem vagy hülye, pontosan tudod a választ, de tőlem akarod hallani – csóválta a fejét Louis hitetlenkedve. – Ez nem igazságos.
– Talán nem az. De feladtam, hogy igazságos módszerekkel szedjem ki belőled, mit akarsz tulajdonképpen – vágta rá Harry. – Kérlek. Csak egy átkozott válaszra van szükségem.
Louis felsóhajtott, és az orrnyergére szorított ujjakkal próbálta lenyugtatni magát. Harry nem mozdult, levegőt venni is elfelejtett, csak nézett rá, és reménykedett benne, hogy most végre kiderül, van-e értelme reménykednie a közös jövőben. 
– A válaszom, nem. Nem tettem volna meg senki másért – szólalt meg Louis remegő hangon. – Talán még Teagan-ért sem. Amikor végre felnőttem, és nagyobb meg erősebb lettem, megfogadtam magamban, hogy senkinek sem fogok behódolni. És ebbe beletartozik az is, hogy senki sem fog használni. Ezelőtt is voltam már férfival, de kizártam annak a lehetőségét, hogy bárkinek hagyjam, hogy megdugjon. Az alárendelt szerep amúgy is távol áll a hím hibridektől, egyszerűen így vagyunk kódolva, és tudod, megjártam a poklot az elmúlt két napban, ami a lelki békémet illeti. A hibridem tiltakozott, de közben maga mellett akart tudni. Másodszor voltam ilyen helyzetben az életemben, legelőször akkor, amikor még gyerekként lekötözött és megerőszakolt egy függő. Akinek egy gyönyörű, édes, ártatlan hibrid voltam mindenféle extrával, amitől nedves lett. – Harry hatalmasra tágult szemekkel nézett fel rá, és hallgatta Louis-t, akinek a hangja egyre jobban remegett attól, hogy próbálta visszafojtani a feltörő érzelmeket. – Szóval Harry… te különleges vagy. Még csak le sem kellett kötöznöd.
Az ezután beállt némaságban szinte tapintani lehetett a feszültséget, és ahogy nézte a hibridet, csak találgatni tudott, ő vajon miket élhet át a vallomását követően. Louis az ajkát rágcsálta szüntelenül, közben az előszoba felé pillantgatott, hogy amint lehetősége lesz, elmenekülhessen. Harrynek eszébe jutott az a borzasztó érzés, amit az első együtt töltött estéjükön érzett, hibridként. Félt, hogy elveszíti Louis-t, hogy a fiú kisétál az ajtón, és sosem látja többet. 
– Sajnálom, én nem tudtam… Fogalmam sem volt... – kezdte Harry elkeseredve. – Nem akartalak bántani.
Louis végre lenézett rá, és azonnal ellágyult a pillantása.
– Tudom. De nem bántottál, mert én vállaltam be az egészet – nyugtatta, és a tenyere közé szorította Harry arcát. – Az elmúlt néhány nap mindkettőnknek nehéz és fárasztó volt.
Louis gyengéden végigsimított Harry állán, aztán az ujjai a fiú száján állapodtak meg. Amikor Harry megnyalta az ujját, és egymást nézték némán, várakozón, az pontosan olyan volt, mint a vihar előtti csend. 
– Hogyan köszönhetném meg, amit értem tettél? – kérdezte Harry váratlanul, aztán a hibrid ágyékához hajolt, és az arcát a farmer durva anyagának dörzsölte. – Vissza akarom adni az irányítást – bizonygatta, és a következő pillanatban már bontogatta Louis nadrágját, aki lefagyva állt előtte. Egyikük sem számított erre a hirtelen váltásra. Louis nyelt egyet, a farkincája izgatottan izgett-mozgott, és amikor megszólalt, a hangja Harry számára olyan volt, mint a folyékony méz. Édes, forró és ígéretekkel teli, még a hezitálás ellenére is.
– Harry, nem kell…
– Te irányítasz – zárta rövidre a témát Harry, mélyen a hibrid szemeibe nézve, de a kezei mozdulatlanok voltak egészen addig, amíg Louis bólintott. Harry izgatottan akasztotta az ujjait Louis nadrágjába, és húzta le a térdéig az alsójával együtt. Az együtt töltött két nap alatt legalább ezerszer gondolt erre, de mindig túl türelmetlen volt hozzá, mert az ösztönei mást diktáltak. Most végre megkaphatta, amit annyira szeretett volna. Kezébe fogta Louis-t, és elégedetten fedezte föl, hogy elég volt picit megnyalnia a száját, és a fiú farka máris megugrott, miközben az érintésének köszönhetően kezdett megtelni vérrel. Mosolyogva nézett fel rá, aztán végre megízlelte őt, és igen, egy kicsit ez is másabb volt, mint előtte. Észrevette, hogy Louis illata egyre erősebb lett, ahogy felizgult, és ettől ő is pillanatok alatt állt a nadrágjában. Ahogy lassan a szájába vette, Louis a hajába markolt, és Harry felmordult, mert imádta ezt. A hibrid egyre gyakrabban csinálta, és ő csak egyszerűen elvesztette tőle a fejét. Most is, mert a következő pillanatban túl mélyen hajolt Louis péniszére, a torka tiltakozva záródott össze, és ahogy a köhögéssel küzdött, a hibrid a hajánál fogva húzta le a farkáról.
– Elment… elment az eszed – mondta lihegve, miközben letörölte Harry arcáról a végigfolyt könnycseppeket, és nevetve hajolt le hozzá, hogy megcsókolja.
– Te tehetsz róla – felelte Harry. A hangja olyan durva volt, mint egy smirglipapír, és megállapította, hogy a mélytorkozás egészen biztosan nem tesz jót a hangszálaknak. De kit érdekelt ez, amikor Louis teljesen megszabadult a nadrágjától, és az ajkát beharapva nézett le rá, mintha a következő lépésen gondolkodna?
– Feküdj a kanapé kartámlájára úgy, hogy a fejed lelógjon – utasította Louis, és amikor Harry engedelmeskedett, Louis mögé sétált, és a makkját a telt ajkakhoz érintette. – Hm, olyan szexi vagy – mondta évődve, ahogy körberajzolta a fiú száját. – De akkor vagy a legszexibb, amikor a farkam tövig a szádban van – tette hozzá elmélyült hanggal, egy kis féloldalas mosollyal, és közben lassan eltüntette magát a fiú szájában. Harry még sosem volt ennyire felizgulva. Volt abban valami baromi izgalmas, hogy teljesen Louis-ra utalta magát, mert ő nem tudott elhúzódni, és még azt is a hibrid határozta meg, mikor vehet levegőt. Az egyetlen hátránya ennek a póznak az volt, hogy így nem láthatták egymás arcát, de Louis elakadó kis hangjai, az illata, a combja remegése tökéletesen közvetítette azt, amit érzett. Louis figyelmes volt vele, és még így is előfordult, hogy egy mélyebb mozdulat miatt öklendezni kezdett, de akkor azonnal megállt, és csak akkor mozdult újra, amikor Harry felnézett rá és bólintott, hogy készen áll a folytatásra. De ezt akarta, és őszintén, azt sem bánta volna, ha a hibrid durvább vele. Mire Louis elélvezett, Harry egy teljes káosz volt. A haja kibomlott a kontyból, az arca kipirult, a nyál végigfolyt az állán, és addigra már sperma csordogált a mellkasán és a nyakán. Közben eszeveszett tempóban mozgatta a kezét a saját férfiasságán, és olyan közel volt… Louis, amint összeszedte magát, a mellkasára hajolt, és a nyelvével körbejárta a kis csúcsokat, aztán az egyik kezét ő is eltüntette Harry nadrágja alatt, akinek csak erre volt szüksége. A gerince ívbe hajlott, és hangosan nyögdécselve élvezett el. 
Amikor sikerült magához térnie a magasságból, Louis a kanapé mellett ült a földön, és lihegve bámulta őt, az állát az alkarjára támasztva.
– Le kéne zuhanyoznunk – jegyezte meg egy kis kuncogással.
– Mi ez a zuhany fétis? – kérdezte Harry fáradtan mosolyogva.
– Ó, ugyan már! Tudom, hogy szeretsz velem zuhanyozni – csipkelődött Louis. Harry lecsúszott mellé a szőnyegre, és közel hajolva suttogta a fülébe:
– Rendben, egy feltétellel. Utána mesélned kell arról, hogy mi a francért vonz úgy a nyakad, mint az éjjeli lepkét a fény.
Louis az ujjbegyeit végigsimította Harry mellbimbóin, egy újabb kis borzongást kiváltva a fiúból, aztán még mindig mosolyogva megvonta a vállát.
– Ha tudni szeretnéd, elmesélhetem.






4 megjegyzés:

Gyö írta...

Ahhhhh....😍😍😍

Szia!

Micsoda csoda rész?☺😋😚😋😇

Kellő erotika, na jó, pornó.😂🤣😂(Látom kihasználod, hogy ingyenes a PornHub.🤣😂🤣)
Válaszok tömkelege.....oh la la...😉🙂🙃😉🙂...le vagyok nyűgözve.

A végére egy kellően ínycsiklandozó kérdés. Nyami.🤫😋😋 Mindig várom a fiúkat, de most fokozott izgalommal. Engem is érdekel miért vonz Lou nyaka mint a ...ja bocs..🤭🤭🤭...Harryt miért vonza.😁😁😁

Ez egy nagyon jól esett rész volt. Nem volt szirupus, de volt benne kellő Lou "cukiság", Harry szetetettel.🥰😇🥰

Na meg a válaszok...azok a válaszok.😁Ha nem is habos, babos Lou múltat kaptunk, ettől még jobban 🥺🥺🥺 Lou forever!!🥰😍🥰😍🥰

Giga ölelés!!!😘😘😘😘😘😘😘😘😘😘

Csak még egy kérdésem volna...🤔🤔🤔....(bocs nincs ballonkabátom😁)...Miért nem franciáztak???🤔😎🤓🧐🤔🤫🤔🤫🤔🤫......Jaaaaaa...Lou túl kicsi...😂🤣😂🤣😂

Pussz😁😉😁

HDawn írta...

Szia :D Akkor ez egy tartalmas rész volt szerinted is, ugye? :D Igyekszem gyorsan hozni a folytatást, és talán (TALÁÁÁN) választ kapunk a kérdésekre, amikre eddig még nem ;) Az, hogy Lou túl kicsi... az egy kicsit gonosz volt XD Pusziii 🥰

Andrea Nagy írta...

Imádtam 🥰 köszi.
Ez a sztori amúgy kiborít. Túl lassan halad. Simán elbírnám a minden napi olvasást. És mielőtt elgondolkodna bárki is, hogy mikor jutna rá időm? Hát szakítanák rá az tuti. 😃
Lou cicát imádom mert mégis csak Louis a szívem csücske. 💖
Harryt most sajnálom. Igazán kemény napokon van túl, minden értelemben. Elhiszem, hogy tele van kérdésekkel, ki nem lenne?
Bár én még mindig arra lennék kíváncsi ki volt a hunyó? Tuti a nagymami.
Gyöngyöm! Használd a képzeleted és a kreativitásod! Nincs lehetetlen feladat! Mindent meg lehet oldani. 😃Amúgy fekve nem számít a méret! Csak egy, de az nagyon!
Pussz 😘 😘 😘 😘

MK írta...

😍😍