Sziasztok! Nézzétek csak, mit hozott a nyuszi! :) Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok nektek, és ha olvastátok a részt, tudjátok, izgatottan várom, hogy mit gondoltok :)
Louis a kanapén ült, és percenként a telefonjára nézett, közben abban reménykedett, hogy valahogy felgyorsult az idő. Teagannek már ott kellett volna lennie, de hiába hívta tíz perce, a lány nem vette fel. Talán azért, mert már úton volt, és hamarosan odaér. Louis nem tudott ezzel az egésszel egyedül megbirkózni. Tudta, hogy Harrynek szüksége lenne rá, ezért óránként bement hozzá, de nem bírt sokáig a szobában maradni, és szinte menekült ki, amint megnézte, hogy van a fiú. A nyöszörgés, a halk sírás és könyörgés legalább már abbamaradt egy ideje, de attól még szörnyű volt így látni őt. Igen, Louis már az első pillanatban belátta, hogy szinte saját magán érzi a fiú fájdalmait, mintha valami láthatatlan kapocs lenne közöttük.
Akkor is, amikor megunta a várakozást, felugrott a kanapéról, és egy pohár vízzel indult el a szobába, mintha valami mágnes vonzotta volna magához, pedig nagyon nem akart egy légtérben lenni vele. Óvatosan nyitotta ki az ajtót, abban reménykedve, hogy Harry talán elaludt. Belépett a félhomályba burkolózott szobába, és látta, hogy a fiú az oldalára fordulva fekszik, kicsire összehúzva magát a takaró alatt. Aztán ott volt az az átkozott illat is. Normál esetben Louis-nak undorodnia kellett volna egy másik hím feromonjaitól, most valamiért mégis ennek az ellentéte történt. Úgy vonzotta magához, mint egy kurva lámpa az éjjeli lepkét.
