Sziasztok! A háttérben már egy jó ideje dolgozom ezen a sztorin, és most jött el az ideje, hogy közzétegyem. Érzelmi hullámvasút, rózsaszín felhők nélkül, és talán ez az oka, hogy minden alkalommal nehéz volt folytatnom, amikor leültem hozzá. De imádom őket, úgyhogy mindenképpen meg szeretném osztani veletek :) Nem lesz sok rész, már a végét írom, és úgy tervezem, hogy vasárnaponként jelentkezek a folytatással. Karácsonyig a végére is érünk :) Jó olvasást, és kérlek, ha szerettétek, hagyjatok egy kommentet. Hiányoztok már :)
A hét közepe mindig csöndesen telt a bárban. Csak néhány vendég ült az asztaloknál, közülük is sokan visszatérőek voltak, akik mindig ugyanazt rendelték. Nyoma sem volt a hétvégi középiskolás keménymagnak, a legénybúcsút tartó férficsoportoknak, vagy a kollégáknak, akik egy kevésbé felkapott helyen akarták megünnepelni a munkahelyi sikereket. A bárpultnál egy középkorú nő üldögélt, az arca már kipirult az elfogyasztott italmennyiségtől. Hosszú, szőkére festett haja összegubancolódva lógott az arca elé, a körmein már itt-ott lekopott a tűzpiros festék. Egy elnyűtt farmert és egy szűk blúzt viselt, amit csak annyira gombolt össze, hogy éppen a melltartóját eltakarja a vékony anyag. A telefonját nézegette, miközben kortyolgatta a vodkáját, és egy gyorsan bepötyögött szöveg után dühösen csapta le a poharat.
