Sziasztok! Meghoztam a folytatást :)
18.
Hiányzol – olvastam a mobilom kijelzőjén az üzenetet.
Csupán egyetlen szó, semmi több, de ahhoz bőven elég volt, hogy azonnal mosolyt csaljon az arcomra. Felemeltem a fejem, és körbenéztem az asztalnál. Anya Chris-szel és a barátnőjével beszélgetett, Adeline az új telefonját nyomkodta, amit karácsonyra kapott. Szerencsére mindenki el volt valamivel foglalva, egyedül Danielle vigyorgott rám kajánul, a sütis villával szájában.
- Az átlagosnál is jobban el vagy varázsolva – hajolt oda hozzám. - Anya, kimegyünk Nickkel beszélgetni kicsit – mondta sokkal hangosabban. Anya bólintott, aztán újra minden figyelmét a bátyámra és az új barátnőjére összpontosította. Danielle aztán felpattant az asztaltól, és türelmetlenül várt rám. Megforgattam a szemeim, de mosolyogva követtem őt.
Felvettük a dzsekinket, és máris egy szál cigit halásztam ki a dobozból.
- Én is kérek – fordult felém, és miután mindkettőnk cigijét meggyújtottam, várakozva néztem rá. - Szép időnk van ma – mondta a téli napsugártól fénylő előkertet nézve. - Karácsony alatt végig esett az eső. De gondolom, Kaliforniában azért jobb volt a helyzet.
Tudtam jól, hogy nem az időjárásról akar velem beszélgetni. Elmosolyodtam, ahogy kifújtam egy adag füstöt.
- Oké, mit szeretnél tudni?
Danielle elnevette magát, és széttárta a karjait.
Úgy éreztem, hogy a minden egy kicsit sok lenne, de azért szerettem volna őt beavatni. Muszáj volt beszélnem erről valakivel, és tudtam, hogy a húgomban megbízhatok.
- Órákat ültünk a stúdióban. Zenét írtunk és sokat beszélgettünk – feleltem. - Végre sikerült tisztázni az érzelmeinket.
Danielle elgondolkodva fordult felém. A cigit tartó keze hüvelykujjával végigsimított az ajkán, és közben úgy nézett, mintha olvasni próbálna bennem. Felhúztam a szemöldököm.
- Mi az? - kérdeztem tőle nevetve. - Gyerünk, csak bökd ki.
Lepöcköltem a hamut a szál végéről, és türelmesen várakoztam. Danielle egy lépéssel közelebb jött hozzám, és halkan megkérdezte, hogy biztosan senki más ne hallhassa.
- Csókolóztatok?
Beleharaptam az ajkamba, és a távolba néztem egy kis mosollyal. Aztán a húgom felé fordultam, és a vállammal a ház falának dőltem.
- Elképzelhető – mondtam, mire Danni játékosan a lábamba rúgott. - Lehet, hogy mást is csináltunk – feleltem felpillantva rá a szempilláim alól. Csak utána esett le, hogy mégis többet sikerült kiszednie belőlem, mint amennyit elsőre el akartam árulni.
Danielle egy kis izgatott hangot hallatott, aztán továbbra is engem vizslatva beleszívott a cigijébe.
- Milyen volt? Úgy értem… más volt, mint a lányokkal?
- Persze, hogy más volt. Ha nem tűnt volna fel, Noah nem lány…
A húgom hangosan felnevetett, aztán eloltotta a cigit az ablakpárkányra kirakott hamusban.
- Tudod, hogy nem így értettem.
- Tudom… - sóhajtottam. - És válaszolva a kérdésedre... elképesztően más volt. Te jó ég, még szavakba önteni is nehéz, hogy mennyire különbözik a két dolog – megcsóváltam a fejem, és az emlékekbe temetkezve folytattam: - Mintha… mintha a karjaiban végre megtaláltam volna az otthonom. Mintha mindig is oda tartoztam volna.
Felidéztem az együtt töltött napokat a házban, ahol egy saját kis buborékot teremtettünk magunknak. A három nap alatt, amióta elváltunk, és én visszarepültem Virginiába, esténként mindig lehunytam a szemem, és olyan erőteljesen sikerült visszaidéznem a simogatásokat, a csókokat, amivel Noah teleszórta az egész testem, hogy úgy éreztem, velem van. Persze, az egész csak illúzió volt, de tény, hogy a hazaút reggelén újra bennem volt, és másnap még magamban éreztem őt. Ráadásul volt egy érzékeny pont a nyakam oldalán, éppen az egyik tetoválásom alatt, ami egy hevesebb csók mementója arról a pillanatról, amikor elélvezett.
- Már régen is lenyűgözött az a kötelék, ami kettőtök között van – vallotta be, ahogy lesütötte a pillantását a cipőjére. - Irigykedtem, mert mindig vágytam egy hasonló barátságra. De aztán rájöttem, hogy minek nekem barátnő, ha a bátyám egyben a legjobb barát az egész világon.
Oldalra billentettem a fejem, és elérzékenyülve néztem a húgomra. A szívem megtelt szeretettel, elé léptem, és az ölelésembe vontam őt.
- El sem tudod képzelni, mennyire imádlak – pusziltam meg a feje búbját. - És hogy milyen jó, hogy valakivel meg tudom beszélni az összes őrültséget, ami foglalkoztat.
Danielle felnézett rám, és a hatalmas, szürke szemeiben elszántság csillant.
- Ölni tudnék érted. Remélem, ezzel Noah is tisztában van.
Elnevettem magam, és visszahúztam a fejét a vállamra. Csak akkor vettem észre, hogy Chris csatlakozott hozzánk, és máris lecsapott az ablakpárkányon hagyott cigis dobozomra.
- Mi van Noah-val? - kérdezte, egy szálat az ajkai köré szorítva.
Egy kicsit kétségbeesve pillantottam le a húgomra. Nem álltam készen, hogy bárkinek beszéljek erről az egészről, pedig Christian és az én kapcsolatom mindig jó volt, de közel sem olyan bensőséges, mint a húgommal. Danni elhúzódott az ölelésből, és a bátyánk felé fordult.
- Nehezményezem, hogy folyton ellopja Nicket, és néha hónapokig nem látjuk, amíg turnéznak – válaszolt neki Danielle tettetett felháborodással.
- Nemsokára indultok, igaz? - kérdezte az idősebb testvérem egy mosollyal.
Fellélegeztem, hogy általánosabb téma felé terelődött a beszélgetés.
- Igen, Európába. Ott leszünk néhány hétig – feleltem. - Még két napig vagyok itthon, aztán repülök a srácokhoz Los Angelesbe.
- Este elmehetnénk bowlingozni. Csak mi hárman – vetette fel az ötletet Chris, és izgatottan várta a válaszunkat.
- Én benne vagyok – mondtam a húgomra pillantva, aki szintén lelkesen bólogatott.
- Akkor hétkor találkozzunk a régi helyünkön.
***
A testvéreimmel töltött idő mindig szórakoztató volt, és túl gyorsan eltelt. Majdnem éjfél volt, mire hazaestem anyáék házába, miközben Danni és Chris mindketten mentek a saját lakásukba. Amint beléptem az előtérbe, láttam, hogy még világos van a nappaliban. Anya egy tablettel a kezében ült a kanapén, nyakik betakarózva egy színes pléd alatt, és valószínűleg olvasott valamit.
- Helló, kicsim – mosolygott rám, amikor odamentem hozzá, és ledobtam magam mellé. - Jól éreztétek magatokat?
- Danni mindkettőnket elvert bowlingban. Kétszer – feleltem halkan nevetve, miközben a fejem a háttámlára támasztottam. Adeline valószínűleg már régen aludt, ezért ügyeltem rá, hogy ne legyek túl hangos.
- Helyes – kuncogott anya is. - Danielle egy nagyon ügyes lány, le sem tagadhatná, hogy ki az anyja. Mesélj nekem, hogy vagy mostanában, Nicky?
Ahogy ott ücsörögtünk a majdnem sötétben, Jerry, a cicám egy ugrással mellettünk termett a kanapén. Már hónapok óta anyánál csövelt szegény, ezért bűnbánóan kezdtem simogatni, amikor lefeküdt a combom mellé.
- Minden rendben. Sok a meló, de élvezzük, elvégre azt csinálhatjuk, amit a legjobban szeretünk. Noah újra beszélni fog a pszichológusával, legalábbis ezt ígérte. Nagy a nyomás rajta… sokkal nagyobb, mint bármelyikünkön, de még így is profin kezeli a helyzetet. Azt mondja, hogy mindig erre vágyott, mégis… - megcsóváltam a fejem. - Kicsit aggódom miatta.
Anya oldalról nézte az arcom, és a tablet kijelzője még mindig világított az ölében. Láttam, amikor elmosolyodott.
- Nick, kicsim, megértem, ha aggódsz a legjobb barátod miatt, de most azt kérdeztem, hogy veled mi a helyzet.
Amikor felfogtam a szavait, éreztem, hogy az összes vér az arcomba tolult. Ennyire átlátszó lennék? Le sem tudtam volna tagadni, hogy éjjel-nappal Noah járt a fejemben.
- Én jól vagyok – feleltem halkan, bizonytalanul.
- Mi a helyzet a régi munkáddal a szalonban? Kiheverted már, ami Mayával történt.
Felsóhajtottam. Ha őszinte akarok lenni legalább magamhoz, Maya az utóbbi pár napban még csak eszembe sem jutott. Már megértettem, hogy Noah miért nem beszélt senkinek a szakításáról.
- Maya nem… Maya és én már hosszú ideje nem jöttünk ki egymással – vallottam be neki az igazságot. - Mindkettőnknek jobb, hogy már nem vagyunk együtt, és éppen ezért egy percig sem bántam a döntésem vele kapcsolatban. A tetoválás meg… mostanában nem lesz rá túl sok időm, de nem panaszkodom. Később még biztos visszatérek majd hozzá.
Anya egy darabig tanulmányozta az arcom, aztán bólintott egy alig észrevehetőt.
- Örülök, hogy mostanság újra össze vagytok nőve Danni-vel, pont, mint gyerekkorotokban. Tudod, egy anyának csodálatos látni és érezni, hogy a gyermekei jól kijönnek egymással, és mindenben támogatják a másikat.
- Danni mindig ott van, ha szükségem van bármire – értettem anyával egyet, és közben újra Jerry fekete-fehér bundájába fúrtam az ujjaimat.
Anya nekem döntötte a vállát, és szeretetteljesen nézett rám.
- Ne felejtsd el, hogy én is itt vagyok.
Aznap másodszor jutott eszembe, hogy egyszer el kell mondanom nekik is, a családom többi tagjának, hogy mi a helyzet Noah-val és velem. És másodszor volt bűntudatom amiatt, hogy nem éreztem magamban elég bátorságot, hogy elmondjam. Fogalmam sincs, mi tartott vissza. Talán féltem, hogy megváltozik rólam a véleményük? Hogy ha megtudják, meleg vagyok, és összejöttem a legjobb barátommal, talán már nem fognak úgy szeretni, mint előtte? Persze, ha logikusan, az ész érveket felsorakoztatva átgondoltam, tudtam, hogy anya feltétel nélkül szeret. Ahogy azt is, hogy pont ez a fajta szeretet volt az, ami Noah-nak nem adatott meg gyerekkorában. Mellettem állt egy támogató család, és nem tudtam elmondani nekik, hogy valójában mi a helyzet velem, amitől csak még rosszabbul éreztem magam.
Lejjebb csúsztam a kanapén, és anya vállára hajtottam a fejem, miközben tovább olvasta az e-bookot. Jerry nem sokkal később az ölembe mászott, és összegömbölyödött, mint egy kakaós csiga, és talán egy kis időre én is elbóbiskoltam. Aztán elhatároztam magam, hogy itt az ideje aludni menni, vettem egy mély levegőt, megpusziltam anya arcát, és a cicát a kezembe fogva elindultam a szobám felé.
***
Öt napot voltam otthon, és az év utolsó napján már újra kaliforniai talaj volt a bakancsom alatt. Izgatottan sétáltam végig a reptéren, és alig vártam, hogy a nagy bőröndömet is levehessem a szalagról, hiszen már csak percek választottak el attól, hogy újra lássam Noah-t. Megkaptam az üzenetet, hogy már a parkolóban vannak, és éppen akkor értek be Jollyval, amikor kisétáltam a fotocellás ajtón. Jolly vigyorogva indult elém, Noah pedig a napszemüvege és a kapucnija takarásában, kiismerhetetlen arccal követte.
- Helló újra itt! - ölelt meg Jolly elsőként. - Gondolom, már alig vártad, hogy lásd a kibaszott arcunkat.
- És ha ez nem lenne nagy probléma magában, még hetekig össze leszünk zárva – feleltem tettetett unalommal, miközben megpaskoltam a hátát.
Noah felé fordultam, aki összefonta a mellkasa előtt a karjait, és a reptérre beözönlő utasokat nézte. Egy kicsit félve léptem elé, és óvatosan kérdeztem tőle:
- Kaphatok egy ölelést?
Noah rám nézett, és végre elmosolyodott, de bántam, hogy nem láthattam a szemeit. Kitárta a karjait, és magához húzott egy gyors, de jóleső ölelésbe. Alig volt időm elmerülni az illatában, az érintésében, máris véget kellett vetnem neki, mert nem akartam, hogy Jolly gyanakodjon. Noah megfogta az egyik bőröndöm, és elkezdte húzni a kijárat felé. Akkor ugrott be, hogy még legalább egy órányi kocsikázás vár ránk.
- Srácok, mielőtt elindulunk, még elugrok a mosdóba.
Jolly azonnal bólintott, Noah viszont egy pillanatig hezitált, mintha akarna valamit.
- Nekem is kell – fordult hátra Jollyhoz, miközben már csatlakozott is hozzám. A cuccaimat Jollynál hagytuk, és nagy léptekkel elindultunk a kitáblázott WC jeleket követve. Noah szokatlanul csöndes és zárkózott volt, amitől kellemetlen érzések voltak bennem. Mi történt? Megbánta, amit karácsonykor csináltunk? Lehet, hogy rájött, valójában nem akar tőlem semmit, amikor szinte bárkit megkaphat? Az a néhány nap nekem minden volt, de mi van, ha ő nem így gondolja? Annyira elmerültem ezekben az eszmefuttatásokban, hogy teljesen váratlanul ért, amikor a mosdóba belépve a becsukott ajtóra felkenve találtam magam. Halkan felnyikkantam a meglepetéstől. Mielőtt Noah a számra hajolt, a fejemre húztam a dzsekim kapucniját, hogy nehezebben felismerhető legyek én is. Az ajkai közé nyögtem, és a derekába markolva vontam magamhoz még közelebb, miközben a nyelvünk találkozott. Valami édes gyümölcs íze volt, ami alatt megbújt az az íz, ami csak hozzá tartozott, és már eszeveszettül vágytam rá az elmúlt néhány napban.
- Hiányoztál. Nagyon… - egy puha csók az államon – nagyon hiányoztál. Fogalmad sincs, – egy kis harapás a nyakamon – hogy mennyire.
- Azért most már el tudom képzelni – nevettem kifulladva. Egy középkorú férfi ezt a pillanatot választotta, hogy kijöjjön a mosdótérbe, ahol előtte kettesben voltunk. Szétreppentünk, mint a madarak, és úgy tettünk, mintha éppen kezet mosnánk. Noah oldalra sandított, és rám mosolygott a napszemcsije alól, aztán letépett egy papírtörlőt, hogy megtörölje a kezét. Én a tükörbe néztem, és észrevettem, hogy mennyire ki vagyok pirulva, és a szemeim is szokatlanul csillogtak. A zöld szivárványhártyát majdnem teljesen eltüntette a kitágult írisz, és az ajkam vörösen, nyálasan csillogott. Megnyaltam a szám, és észrevettem, hogy Noah teljesen megbabonázva bámul. Hogy fogjuk távol tartani magunkat egymástól hetekig a többiek közelében?
- Sietek – intettem a fejemmel az előtérből nyíló másik helyiségbe, a piszoárok felé.
Noah elkapta a kezem, és magához húzott, hogy a fülembe suttoghasson.
- Inkább kint megvárlak. Nem tudom, mit tennék, ha látnám, ahogy előveszed a farkad.
Pont, mint egy gyorsvonat. Noah teljesen letarolt, aztán kisurrant a mosdó ajtaján. A pulzusom valószínűleg az egekben volt, a lábaim remegtek, ezért egy pillanatra meg kellett kapaszkodnom a mosdóban, amikor magamra hagyott. Talán csak néhány másodpercig voltam egyedül, amikor két fiatal fiú lépett be, ezért úgy döntöttem, ideje összeszednem magam. Gyorsan elvégeztem a dolgom, újra kezet mostam, aztán csatlakoztam Noah-hoz a folyosón. Amikor visszamentünk az előtérbe, Jolly tett néhány vicces megjegyzést arra, hogy hol voltunk ilyen sokáig, amire Noah csak vállat vont, és azt mondta, nehezen találtuk meg a mosdót.
***
Aznap este sok mindenre vágytam, de egy szűkkörű házibulinak beállított, óráról órára őrültebb szilveszteri parti nem tartozott közéjük. A környéken élő összes ismerősünk ott volt, de éjfél körül kezdtem azt érezni, hogy Jesse és David összecsődítettek mindenkit az utcából is. Üvegcsörömpölés, dübörgő basszus, nevetgélés hangjai mindenhonnan, miközben a kanapé egyik végén ültem, kezemben egy ciderrel. Noah és Jesse darts-oztak, Jolly valami csajt fűzött az egyik sötétebb sarokban, én pedig azon gondolkodtam, hogy ha elmúlik éjfél, felmegyek a szobába lepihenni. Bár fogalmam sem volt, hogyan fogom kivitelezni a pihenést ekkora hangzavarban. Noah drámaian az ég felé emelte a karjait, miközben Jesse hangosan nevetett. Azt hiszem, véget ért a darts párbajuk, és biztosra tudtam volna tippelni, hogy melyikük nyert. Noah a fejét csóválva, elégedetlenül indult felém, de ahogy közelebb ért, egyre jobban vigyorgott. Fehér, hosszú ujjú pólót viselt egy szűk nadrággal, amiben a feneke és a combja túl jól nézett ki. Valami színes ital volt nála, és azonnal bajt sejtettem. A koktélok mostanában teljes mértékben a gyengéi lettek.
Mielőtt még átszelhette volna a nappalit, egy fiatal lány, azt hiszem talán Katie, Orie egyik ismerőse elkapta a karját, hogy magára vonja a figyelmét. Noah rámosolygott, és megállt vele szemben. Láttam, ahogy Katie végignéz rajta, a poharát a szájához emelve somolyog rá, miközben rebesgeti a hatalmas műszempilláit. Keserű szájízzel ittam bele az italomba, és inkább a szőnyeg mintázatát bámultam tovább. Mennyivel egyszerűbb volt, amikor Noah és én is lányokkal randiztunk. Mennyivel egyszerűbb, és mégis, valami megfoghatatlan módon sokkal magányosabb. Talán mazochista vagyok, de újra felpillantottam rájuk, és figyeltem a testbeszédüket. Katie kétségbeesetten próbálta fenntartani Noah figyelmét, aki viszont újra és újra felém pillantott, félig már el is fordult a csajtól. Katie nevetett valamin, de Noah csak udvariasan elmosolyodott, és utána ő ragadta meg a lány karját. Egy gyors, féloldalas ölelésbe vonta, aztán magára hagyta őt.
Lehuppant mellém a kanapéra, és az állát a vállamra támasztotta.
- Vesztettem – kiabálta túl a zenét. Egy kicsit elhúzódtam, mert hangosabb volt a kelleténél.
- Sajnálom – mondtam neki egy mosollyal. - Legközelebb biztosan nagyobb szerencséd lesz.
- Azért vesztettem, mert nem voltál ott velem – folytatta újra közel hajolva hozzám. Az elején megpróbált befűzni, hogy menjek velük, de semmi kedvem sem volt ott állni, amíg játszanak. Lebiggyesztette az ajkát, és éreztem, ahogy a keze a derekamra simul.
- Mint egy kabala? - kérdeztem tőle.
Noah csillogó szemekkel bólogatott. 
Igen, mint azok a bomba csajok, akiket a gazdag férfiak visznek magukkal a kaszinókba – helyeselt.
A számhoz emeltem az üveget, és ittam egy kortyot, miközben Noah szavai valamiért fájdalmas lenyomatot hagytak bennem. Néztem az embereket, és próbáltam Noah-t teljesen figyelmen kívül hagyni.. De ő mindenképpen meg akarta nehezíteni a dolgom. Először egy puszit hagyott az arcomon, amin csak mosolyogtam, aztán az ajkai az államra, majd a nyakamra csúsztak a hajam alatt. Összerezzentem, mert váratlanul ért, és közben túl jól esett, amit művelt. Viszont elég volt észrevennem, hogy Jolly egyenesen minket néz, és azonnal elhúzódtam Noah-tól.
- Megőrültél? - sziszegtem neki a fogaim között, ahogy felé fordultam.
Noah ártatlanul pislogott rám az alkoholtól csillogó szemeivel. Újra hozzám hajolt, és azt hittem, bocsánatot akar kérni, de erről szó sem volt.
- Menjünk fel a szobámba.
Frusztráltan felsóhajtottam.
- Mindenki minket keresne. Meg kell várnunk az éjféli pohárköszöntőt.
- Nem érdekel senki rajtad kívül – mondta végig a szemeimbe nézve.
- Ha nem a harmadik koktélnál járnál, nem így gondolnád – feleltem neki anélkül, hogy megfontoltam volna a szavaimat.
Most Noah arca torzult el fájdalmasan, miközben az italát kavargatta a kis fapálcikával.
- Mióta vagy a bűntudatom? Úgy beszélsz, mintha annyira részeg lennék, hogy azt sem tudnám, mit csinálok – motyogta megbántottan.
Lehunytam a szemem, és vettem egy mély lélegzetet. Igaza volt. Nem, mintha én nem vágytam volna minden porcikámmal arra, hogy végre kettesben lehessünk.
- Ne haragudj – kértem tőle bocsánatot. - Úgy értettem, hogy most éppen kevésbé érdekelnek a következmények. Csak… még nem igazán tudom, hogy hogyan kéne viselkednem veled, amikor mások is a közelben vannak.
Noah elgondolkodott a szavaimon, aztán bólintott. Hátrasimította a haját a szeméből, és a könyökét letámasztotta a térdén. Motyogott valamit, de közelebb kellett hajolnom, mert semmit sem hallottam a zenétől.
- Tessék?
- Le akartam rázni Jollyt a reptéren. Azt szerettem volna, ha el sem kísér – mondta Noah kicsit hangosabban. - Rossz volt a kedvem, mert nem sikerült. Aztán meg azért, mert bűntudatom volt amiatt, hogy próbálom manipulálni a barátom annak érdekében, hogy teljesen kisajátíthassalak.
Láttam az arcán, hogy tényleg nagyon bántja, hogy így viselkedett, és legszívesebben megöleltem volna, de nem akartam magunkra vonni az emberek figyelmét. Talán paranoiás lettem, a fene sem tudja, mert máskor gondolkodás nélkül megtettem volna. De amikor Noah kettőnk közé tette a szabad kezét, én észrevétlenül azonnal összefűztem az ujjainkat.
- Idővel jobb lesz – ígértem neki, mert úgy gondoltam, hogy a kapcsolatok elején mindenki teljesen meg van bolondulva a párjáét, ami lassan csillapodik majd. Naivan nem vettem számításba, hogy olyan sokszor leszünk egymáshoz közel, de mégsem eléggé, hogy ez az idegőrlő állapot csak szítani fogja a tüzet kettőnk között. Noah bólintott, mert hinni akart nekem. A másik opció túl ijesztőnek tűnt úgy, hogy még szót sem ejtettünk arról, hogy beszélnünk kellene a többiekkel arról, ami kettőnk között van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése