From the Grey - 17.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok Nektek a részhez! :)

17.

Besötétedett, mire visszaértem a srácok közösen bérelt, két szintes házához. A hosszú séta és az elszívott cigi megtette a hatását, mert sokkal nyugodtabb voltam, mint mikor kiléptem az ajtón. Az utcában a házaknál égett a karácsonyi világítás, Noah volt az egyetlen, aki nem foglalkozott vele, hogy felkapcsolja. A karácsony nem tartozott a kedvenc ünnepei közé, és mivel a többiek hazautaztak, ez volt az egyetlen hely, ahol nem világítottak a fények. Az már sokkal jobban meglepett, hogy amikor beléptem az előszobába, teljes sötétség fogadott. Levettem a bakancsom, aztán a stúdió felé néztem, de az ajtó alól semmi fény nem szűrődött ki. A nappali kanapéja felé fordulva megláttam a mozdulatlanul ülő sötét alakot. Legalábbis a sziluettjét. 

Felkapcsoltam a sarokban az állólámpát, és figyeltem, ahogy Noah nagyokat pislog, és közben engem néz.

- Nem fair, hogy azt kéred, beszéljek mindenről, ami bennem történik, miközben te lelépsz, amikor beszélnünk kéne – mondta lassan. A hangja szomorúan csengett, és rekedt volt a visszafojtott érzelmektől.

- Igazad van – bólintottam, és odasétáltam, hogy leüljek mellé. - De le kellett nyugodnom egy kicsit. Nem akarom, hogy az történjen, ami tegnap.

Noah felém fordult, és az arcomat nézte, mintha olvasni próbálna róla. 

- Most jobb? - kérdezte végül.

- Sokkal – feleltem neki mosolyogva. - Új nekem ez az egész helyzet. Aztán Jolly rávilágított, hogy a fél világ tudni akarja majd, hogy kivel vagy együtt.

Noah összefonta a karjait a mellkasa előtt.

- Semmi közük hozzá.

- Ez így igaz, de attól még a rajongóid. Belegondoltál már, hány ember adná oda a fél karját, csak hogy beszélgethessen veled kettesben, ahogy én teszem? Hogy hány ember szeretne veled ágyba bújni?

Noah frusztráltan megcsóválta a fejét.

- Nem érdekel, mit akarnak. Csak az érdekel, hogy számomra egyetlen személy létezik, akit igazán akarok.

Egy pillanatra lehunytam a szemem, ahogy finom borzongás futott végig az egész testemen a szavait hallva. 

- Foglalkoznunk kell velük, és a racionális éned ezt pontosan tudja.

Noah elgondolkodott, de végül bólintott. Felesleges lett volna tagadni, hogy ez az igazság. A rajongók azok, akik fizetik a számláinkat, nekik köszönhetjük, hogy azt csinálhatjuk, amit szeretünk. Az egy másik kérdés, hogy sokan nem tudják, vagy csak nem foglalkoznak vele, hogy hol a határ. 

- Ha kivesszük őket a képletből, még mindig ott van a családom, a barátaink. A zenekar és a crew vajon mit szólna, ha megtudnák? Még én sem tudom, mit gondoljak erről az egészről – fáradtan felsóhajtottam, és a tenyerembe rejtettem az arcom. - Még abban sem vagyok biztos, hogy a „meleg” kifejezés illik rám. Sosem érdekelt egyetlen pasi sem, téged leszámítva.

Kinéztem az ujjaim közül, és láttam, hogy Noah elvigyorodik, de rögtön az ajkába harapott. 

- Fontos, hogy milyen címkéket ragasztunk magunkra? Egy jó darabig én sem voltam benne biztos.

Felkaptam a fejem és ránéztem.

- Ezért kísérletezgettél férfiakkal? 

- Talán – vonta meg a vállát. - Egyszerűen így alakult. Rájöttem, hogy talán biszexuális vagyok, csakhogy egyikük sem te voltál. Tegnap, amikor amiatt panaszkodtál, hogy tapasztalatlan vagy… ez mind lényegtelen – csóválta meg a fejét elszántan. - Nem az a fontos, hogy mennyire jó a technikád, hanem hogy te voltál velem. Érted? Csak ez számít. Pillanatnyilag magasról teszek rá, hogy ki mit fog hozzá szólni. Majd foglalkozom vele, amikor szükséges. De basszus… - felvette a mobilját a dohányzóasztalról, és gyorsan lenémította. – nemsokára turnéra indulunk. Nehéz lesz olyan alkalmat keríteni, amikor kettesben lehetünk. - Mélyen a szemembe nézett, és kicsit közelebb húzódott hozzám, hogy összeérjen a lábunk. - Ha nem kapok belőled még többet, amikor miénk az egész ház, biztosan megőrülök. És hidd el, ebben a racionális, és az irracionális énem is tökéletesen egyetért.

Beszívtam a levegőt, aztán úgy döntöttem, szarok az egész világra. Mindketten ugyanarra vágytunk, eleget vártunk már, akkor meg miért tagadnám meg tőle és magamtól ezt az egészet? Túl rövid az élet, hogy azt ne egymás karjaiban töltsük. Átlendítettem rajta a lábam, és leültem a combjaira. Noah azonnal nyúlt, hogy hátratolja a vállaimról a kicipzárazott dzsekimet, aztán amint sikerült lelöknie a ruhadarabot a földre, magához húzott, és összetapasztotta az ajkainkat. Hevesen, szenvedélyesen csókolt, de éreztem, hogy ott van velem, nem úgy, mint előző délután, amikor az egészet csak elterelésnek használta a problémákról. Miközben csókolóztunk, elvesztem az új, legkedvesebb elfoglaltságomban: érezni őt. Mennyország volt beszívni az illatát, érezni az ízét, a forró kezeit a derekamon, amik nem tétlenkedtek, belemarkoltak a csípőmbe, és azonnal mozgatni kezdtek a farkán, ami egyre keményebb lett a melegítője alatt. Még mindig hihetetlen volt, hogy ezt én váltom ki belőle. Aztán ott voltak a hangok. Amikor kicsit meghúztam a haját, felnyögött, amikor keményen, egyszerre mozdultunk egymáson, mélyen beszívta a levegőt. Egyszerre megszabadítottam a pulcsijától és a pólójától, aztán a széles vállaiba martam a tompa körmeimmel. Noah visszahúzódott, a nyelve hegye még egyszer végignyalt az ajkaimon.

- Nick – nézett fel rám a szempillái alól elsötétült szemekkel. Elmosolyodtam, az ujjaimmal végigsimítottam az állát, és újra megcsókoltam. Csak addig terveztem elengedni az ajkait, amíg áthúzta a fejemen az én pólómat is, de a következő pillanatban a kanapén fekve találtam magam. Noah a lábaim közé furakodott, és úgy nézett le rám, mint egy ragadozó, miközben a keze a nadrágom alá csúszott.

- Basszus – susogtam remegve, amikor a kezébe fogott.

Noah felmordult, és olyan határozottan markolt, mintha csak magához nyúlna.

- Hangosabban – szólt rám elégedetlenül. - Hallani akarom a hangod. Senki nincs a házban rajtunk kívül. Csak… figyelj a kezemre – tette hozzá.

Nem, mintha adott volna lehetőséget bármi másra figyelni. Vettem egy mély levegőt, lehunytam a szemeimet, de vakon is megtaláltam az ágyékát, ahogy felettem térdelt. Én is simogatni kezdtem őt, de közel sem annyira hatékonyan, mert túl távol volt tőlem. Frusztráltam nyöszörögtem, mert szükségem volt rá, hogy érezzem. Szerencsére Noah azonnal vette az adást, és kicsit közelebb csúszott a térdein, hogy jobban elérhessem. A lábam a derekának két oldalán talált helyet, a merevedése néha hozzányomódott a combom hátsó részéhez, és amikor felnéztem a plafonra, egy pillanatra az egész szoba forogni kezdett velem. Az ujjai… a hosszú, vékony, tetovált ujjai… magamban akartam érezni őket. A csípője, a kemény szerszáma ritmikusan a combjaimnak vagy az ágyékomnak nyomódott, néha foglyul ejtve a kezeinket kettőnk között. Noah lehajolt, a nyakamba harapott, és miközben hallgattam a zihálását – és a sajátomat is –, azon járt a fejem, hogy az egész túlságosan hasonlított ahhoz, ami akkor történne, ha... A szabad kezem a szám elé szorítottam, de aztán inkább Noah hajába fúrtam, mert tudtam, hogy hallani akar. Felnyögtem, a hajába téptem, és ő is hangosan felmordult. 

- Olyan forró vagy itt – suttogta a számra kifulladva, ahogy összetámasztottuk a homlokunkat, és a kezével végigsimított a combomon, aztán óvatosan benyúlt közéjük, a heréim alá. Frusztrált voltam, amiért elengedte a szerszámom, de imádtam, ahogy felfedezve végigsimogatott olyan érzékeny területeken, ahol eddig még nem. 

- Van egy hely, ahol… ahol még forróbb vagyok – ziháltam neki válaszként, csak később gondoltam át, hogy mit is mondtam, és láttam rajta, hogy neki is kellett pár másodperc. Nagyokat pislogva felnéztem rá, ahogy egy pillanatra megállt körülöttünk az idő. Noah mélyen a szemembe nézett, a keze visszatért az eredeti helyére, és ezúttal nem kegyelmezett. Az érzés olyan intenzív volt, hogy a csípőm megemelkedett a kanapéról, és még magam is meglepődtem, hogy milyen hangos tudok lenni, ha egyáltalán nem akarom visszafogni magam.

Nyöszörögve hajolt le a számhoz, és durván megcsókolt, én meg a szájába nyögve élveztem el. Világos pöttyök repkedtek a szemem előtt, mintha szentjánosbogarak lennének, vagy mintha felrobbant volna az univerzum. Egy darabig a világomról sem tudva próbáltam őket elemezni a lelassult agyammal, aztán lassan kirajzolódott előttem Noah arca, és rájöttem, hogy sokkal jobban érdekelnek a vonásai, a szeme mélysége, mint az univerzum. 

- Ez gyors volt – hallottam a csipkelődő hangját a fülemben zakatoló szívdobogásommal összefolyva.

- Ó, fogd be! - szóltam rá kimerülten, de egy elégedett mosollyal az arcomon.

Halkan kuncogott, aztán a fogával végigkaristolta az állam.

- Megőrjítesz, ugye tudod? – A csípőjét elhúzta tőlem, megint nem értem el, de vigyorogva figyelte, ahogy nyújtózkodom felé. - Mit akarsz? Az ujjam? A farkam?

- Igen, mindent, ebben a sorrendben – feleltem neki szemtelenül, és reméltem, hogy pontosan érti a célzást. Frusztráltan felnyögtem, amikor harmadszori próbálkozásra sem sikerült benyúlnom a melegítő nadrágja alá, aztán még egyszer, amikor Noah megfogta mindkét csuklómat, és leszorította őket a fejem felé. Megilletődve pislogtam, mert nem nagyon fordult velem elő ilyesmi. Néztem, ahogy a karján megfeszülnek az izmok, és lassan tudatosult bennem, hogy ha akarnék sem biztos, hogy ki tudnék szabadulni a szorításából. Ez új volt. És valamiért nagyon is izgató. Noah oldalra billentette a fejét, és egy mindent tudó mosollyal nézte, ahogy kicsit újra megremeg a testem.

- Olyan vagy, mint én. Ezt valahogy mindig sejtettem – mondta reszelős hangon. Nem igazán értettem, hogy mire gondol, de úgy voltam vele, hogy majd később megbeszéljük. - Komolyan gondoltad, amit mondtál? - nézett mélyen a szemeimbe.

Elengedte a kezeimet, és teljesen összesimult a testemmel, csak a mellkasát tartotta felettem a karjaival, hogy láthassa az arcomat. Éreztem, hogy mennyire ragacsos minden az ágyékomnál, és szívesen megszabadultam volna a ruháimtól, aztán Noah-t is megszabadítottam volna a sajátjaitól.

- Túl sok rajtunk a ruha – mondtam lebiggyesztett ajkakkal.

Noah megbökte az állam az orrával.

- Válaszolj a kérdésre – szólt rám finoman, aztán a térdével széjjelebb tolta a combjaimat. Már ennyitől kész voltam. Az ágyékunk megint összesimult, és újonnan átkoztam a hülye ruháinkat.

- Tegnap vettem síkosítót és gumit – feleltem egyszerűen. Az ujjaimmal a hajába túrtam, és lágyan meghúztam a tincseket. - Ez már elfogadható válasz?

Noah egy pillanatig kiismerhetetlen arccal nézett, aztán bólintott. A kis ráncok elmélyültek a szemöldöke között, ahogy oldalra nézett, a kanapé háttámlája felé.

- Menjünk fel a szobámba. Az ágyam kényelmesebb lesz – mondta végül, és lemászott rólam. A kezét nyújtotta felém, és én elfogadtam, amit aztán el sem engedett, amíg felmentünk a szobájába. Amint beléptünk az ajtón, a táskámhoz mentem, és kikerestem a kis papírzacskót, ami a szükséges dolgokat rejtette. Mindent ledobtam az ágyra, aztán mi is leültünk egymással szemben törökülésben, pont úgy, mint régen, amikor gyerekkorunkban együtt írtuk a leckénket, azzal a különbséggel, hogy nem volt előttünk füzet és tankönyv. Amíg én a síkosító csomagolásával bajlódtam, Noah felbontatta az óvszer dobozát, és kivett belőle egy kis tasakot. Láttam, hogy remeg a keze közben, és amikor felnézett, bátorítóan rámosolyogtam.

- Csináltad már ezt? - kérdeztem tőle, miközben a csomagolásokat és az óvszer dobozát az éjjeliszekrényre tettem.

Noah az ajkába harapott, és kicsit megcsóválta a fejét. Ekkor érkezett a felismerés, hogy gyakorlatilag mindketten tapasztalatlanok vagyunk, ami egyszerre volt izgalmas és ijesztő.

- Oké… öhm, akkor talán kicsit tapasztaltabb vagyok, mert lánnyal már próbáltam – mondtam neki, és lehet, hogy az én kezem nem remegett, de a hangom mindenképp.

Noah elmosolyodott.

- Akkor miért ebben a felállásban csináljuk? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.

Ez egy jó kérdés volt. Egyszerűen csak ott volt az a percről percre növekvő vágy, hogy magamban érezhessem őt.

- Ötletem sincs – vallottam be nevetve. - Én csak… csak azt tudom, hogy akarlak.

Noah elgondolkodott egy pillanatig.

- Oké… oké – mondta, másodszorra már sokkal magabiztosabban. - Elméletben tudom, hogy működik.

Nem tétlenkedett tovább, felnyújtotta a karját, és áthúzta a fején a pólóját, aztán felállt az ágyról, hogy a nadrágjától is megszabaduljon. Egy pillanatra elámulva néztem, ahogy az izmai kirajzolódnak a hangulatvilágításban. Figyeltem az árnyékok és a fények játékát a testén, a festék csillogását az izzadt bőre alatt, a haját, ami előre hullott, amikor lehajolt, hogy kibújjon a zoknijából. Én is levettem a pólómat, aztán hátradőltem, hogy a csípőmet megemelve végre kibújhassak a még mindig nedves nadrágomból és alsómból. Lerugdostam zoknimat, és elpirulva néztem fel, mert tudtam, hogy bámul. Ezzel állandóan zavarba tudott hozni, pedig azt hittem, a szégyenlősködésen már régen túlléptem. Noah oldalra döntötte a fejét, és a farkát a kezébe fogva kényeztette magát lassú mozdulatokkal, aztán közelebb lépett, és a lábaim közé térdelt a matracon, a fejem két oldalán megtámaszkodva. 

- Van róla fogalmad, hogy mennyire csodálatos vagy? - kérdezte tőlem. A kezével eligazította néhány tincsemet a párnán, hogy nehogy húzza őket, aztán a hüvelykujja végigsimított az alsó ajkamon. Felnyúltam, és a karjaimmal átölelve magamra rántottam őt. Egyszerre nyögtünk fel, amikor a bőrünk végre a ruhák akadálya nélkül simult össze. Noah mindenhol forró volt, és a combhajlatomba simuló farka nedves és kemény. Láttam a szeplőit, a pici anyajegyet a szeme alatt, az ádámcsutkáját, ahogy fel-alá mozgott a tetoválása alatt, ahogy nyelt egy nagyot, mielőtt megcsókolt. Miközben egymásba feledkeztünk, mintha nem lenne holnap, a tenyeremmel a síkosítót kerestem az ágyon. Noah észrevette, mivel ügyködök, egy kicsit elhúzódott tőlem, és amikor a kezét nyújtotta, nyomtam egy adagot az ujjaira. Feltérdelt, és a másik kezével próbálta felmelegíteni az átlátszó gélt. Úgy működtünk, mintha már sokszor csináltuk volna ezt, csak akkor bizonytalanodtunk el mindketten, amikor hozzámért, és a lábaim önkéntelenül összezáródtak, foglyul ejtve a kezét.

- Bocsi… bocsi… - mondtam neki kétségbeesve, az alkaromat a szemeim elé szorítva, amiket szinte azonnal a testem mellé ejtettem. Látnunk kell egymást. Tudtam, hogy úgy mindkettőnknek egyszerűbb lesz - Egy kicsit érzékeny vagyok még az orgazmus miatt…

Noah megértően elmosolyodott, aztán a testével visszahelyezkedett a combjaim közé. Lehajolt, hogy megcsókoljon, az ajkai a nyakamra siklottak, a kézfejével pedig a lábam simogatta, egészen fel, amíg a nedves ujjai végre a bejáratomra simultak. Lélegzetvisszafojtva vártam, hogy belém hatoljon, de helyette lágyan masszírozni kezdte az izmokat, miközben az ajkai a kulcscsontomat simogatták végig. Mindenhol áramütésszerű kisüléseket éreztem, ahol csak érintkeztünk egymással, és csodálkozva tapasztaltam, hogy tetszik, amit a lábaim között művel az ujjával. A farkam újra megtelt vérrel anélkül, hogy megérintette volna, és egyre több nyöszörgés vegyült a kapkodó légvételeim közé. Lejjebb helyezkedett, a szája összezáródott a mellbimbóm körül, és amíg ezzel voltam elfoglalva, az egyik ujja könnyedén becsúszott pár centire. Noah felnyögött, és pedig a lepedőt markolva haraptam az ajkamba. 

- Basszus… - motyogtam a plafonnak. Furcsa volt… de még mennyire furcsa. Viszont a lelkem csak erre vágyott, és hamarosan a testem is kezdett megbarátkozni a gondolattal.

A talpamat letámasztottam az ágyra, és amikor Noah erősen megszívta a mellbimbómat, szinte ösztönszerűen mozdultam az ujja felé. 

A kifulladt nyögéseink, a nyálas csókjaink, a nyugtalan mocorgásaink közben valahogy az egy ujjból kettő lett, aztán három, és az agyam valahol félúton kikapcsolhatott, mert utólag visszagondolva nem emlékeztem, hogy mikor kezdtem könyörögni neki, hogy lépjünk tovább. 

Éreztem, ahogy óvatosan kihúzta az ujjait, aztán az óvszerért nyúlt, és kibontotta a tasakot. Csak bámultam őt, még mindig nehéz volt felfogni, hogy mit művelünk, és hogy már az apokalipszis sem állíthat meg, mert annyira akarom őt. Azt hiszem, ezzel mindketten egyetértettünk. A farka keményen meredezett a combjai előtt, miközben magára görgette a gumit, bekente síkosítóval, és visszahajolt hozzám.

- Így szeretnéd? - kérdezte tőlem olyan mély, rekedt hangon, hogy már ennyitől teljesen kikészültem. Én nem bíztam a saját a hangomban, úgyhogy csak bólogattam, bár fel sem fogtam teljesen a kérdést. Megcsókolt, és közben az ujjai odalent tapogatóztak. Amikor elengedett, hogy lássa, mit csinál, a lelógó haja az arcom csiklandozta. Mélyen beszívtam az illatát, és az ujjaimmal a gerince vonalát cirógattam. Aztán amikor előre billentette a csípőjét, és lassan, centiről centire nyomult egyre beljebb, az ajkaim elnyíltak, a lábujjaimat pedig önkéntelenül behajlítottam. Sosem gondoltam, hogy a fájdalom és a kéj keveréke ennyire összhangban lehet egymással. Az ujjaimmal lassan haladtam csigolyáról csigolyára a hátán, éppen abban az őrjítő ütemben, ahogy ő csúszott bennem egyre mélyebbre. Ez, és a közelsége lassan elterelte a figyelmem minden kellemetlen érzésről. Noah a vállamra ejtette a fejét, és megállt. A kapkodó légvételeitől libabőrös lettem, miközben próbáltam felfogni azt a sok érzelmet és érzetet, ami letaglózott. Mintha életemben akkor szeretkeztem volna először.

Noah felemelte a fejét és az arcomat kutatta a tekintetével.

- Jól vagy? Jól csinálom? - kérdezte aggódva.

Bólintottam, aztán megköszörültem a torkom.

- Igen – suttogtam neki. -  Annyira… tökéletes – próbáltam szavakba önteni, hogy mit érzek, de nem volt könnyű dolgom. Kisimítottam néhány izzadt tincset a kipirult arcából, és csak néztük egymást, a szavakat és mozdulatokat mellőzve.

Noah végre elmosolyodott, aztán a kezeimért nyúlt, és a fejem mellett összefűzte az ujjainkat. Amikor elkezdett mozogni, a lábaimat felhúztam, a dereka köré kulcsoltam, és mindketten felnyögtünk, mert még mélyebben éreztem. Végig odafigyelt minden rezdülésemre, és amikor látta rajtam, hogy sok, azonnal lassított kicsit. Nem tudtam sokáig mozdulatlan maradni, egy idő után én is vele együtt mozogtam, és volt egy pont, ahol elszabadult a pokol. Vagy a mennyország. Először csak véletlenül szorítottam rá a péniszére egy durvább mozdulat után, de amikor rájöttem, hogy ezzel kikészítem, már direkt csináltam.

- Te jó ég… Nick… - nyöszörögte a fülembe, aztán a fogaival végigkaristolta a nyakam. A mozgása onnantól kezdve rendszertelenné vált, aztán fél perc múlva teljesen megállt, és éreztem, ahogy a farka lüktet bennem, miután egy hangos nyögést követve elélvez.

A karjaimmal és a lábaimmal is magamhoz öleltem őt, nem akartam még elengedni. Nem akartam, hogy vége legyen. Amikor feltérdelt és kihúzódott, a kezem a saját péniszem köré fonódott, mert kétségbeejtően szükségem volt arra az orgazmusra. Noah egy mozdulattal levette a gumit, aztán bekötötte és a földre dobta. 

- Ne hagyd abba, amit csinálsz – szólt rám, miközben újra csakis rám koncentrált, és beleharapott a felhúzott térdembe. - Mit szeretnél? Hm? 

Elveszve néztem rá, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve felültem, őt pedig lenyomtam a matracra. Átvetettem a lábam az egyik combja felett, és felette térdelve folytattam. Lehengerlő volt a vágy, hogy a magom a sötét tetoválásain landoljon. A kócos, izzadt hajam az arcomba lógott, miközben átható pillantásokkal néztem az alattam fekvő csodát. Noah kinyújtotta a karjait felém, végigsimított a bőrömön, aztán az ujjai elkalandoztak a lábaim közé. Megállt a bejáratomnál, ami most már teljesen más okból volt érzékeny, mint először. Vártam, hogy csináljon valamit, de bosszantóan mozdulatlan maradt, és csak várt.

- Gyerünk, Nick, tudom, hogy akarod – mondta mélyen a szemembe nézve. 

Kikapcsoltam az agyam, és hagytam, hogy az ösztönök vezessenek. Bármit megtettem volna, amiben annak a lehetőségét láttam, hogy átlendíthet a határon. Ráadásul úgy éreztem, hogy egy viharos tengeren vagyok, ahol Noah a világítótornyom, és csak követnem kell a szirénem hangját. Utána már gondolkodás nélkül csúsztattam széjjelebb a combjaimat, és ereszkedtem rá a felkínált két ujjára. Aztán előre billentettem a csípőm, és a farkam behatolt a markom fogságába. Kiráztam a hajam az arcomból, de nem jártam túl nagy sikerrel, és gyorsan feladtam, aztán csak hitetlenkedve megcsóváltam a fejem. Nem lehet valami ennyire jó. Nem lehet valakivel ennyire jó.

- Noah… Noah! - ismételgettem a nevét szinte hisztérikusan, miközben tovább mozogtam, és néztem, ahogy végignyal az ajkán, a szabad kezével pedig a megfeszülő hasam simogatja. Hangos voltam, de csak utólag ébredtem rá, abban a pillanatban egyáltalán nem számított.

Hamar végem lett. Könnyeztem, a testem remegett, mint egy levél a szélben, és miután kidíszítettem a tetkókat a combján és a hasfalán kövér, fehér cseppekkel, szinte rázuhantam a forró testére. Most Noah ölelt magához, óvatosan kihúzta az ujjait, amire felszisszentem. A nyakába lihegtem, és közben a tenyerem a mellkasára fektettem, hogy érezzem, az ő szíve is milyen gyorsan ver. Beletelt egy kis időbe, amíg lelkileg is visszatértem a szobájába, az ágyába.

- Szóval… milyen volt az első? - kérdezte halkan, miközben a hajam alá benyúlva a tarkóm simogatta.

- Kibaszottul intenzív – feleltem neki, mert ez volt az a jelző, ami azonnal eszembe jutott. Az arcomhoz nyúltam, és el se hittem, hogy mennyire nedves. - Fogalmam sincs, hogy ennyit könnyeztem-e közben, vagy ez csak izzadtság – vallottam be, miközben felemeltem a fejem és ránéztem.

- Számít valamit? - kutatta Noah a tekintetem, aztán egy pillanatra elhallgatott. - Jesszus, ha látnád most magad… - sóhajtotta. - A szemeid csillognak, az arcod kipirult, a szád meg kicsit bedagadt a csókoktól, vagy attól, ahogy harapdáltad. A hajad teljes káosz – tette hozzá édesen mosolyogva. - De imádom, mert miattam lett ilyen.

Halkan kuncogva ejtettem a homlokom a mellkasára.

- Oké, te is meséld el, hogy neked milyen volt – kértem rá, ahogy visszafeküdtem a mellkasára. Nem akartam mozdulni, pedig mindkettőnkre ráfért volna egy alapos fürdés. A hasunk összetapadt a száradó spermától, a lábaim között volt az a furcsa, csúszós érzés a sok síkosító miatt, de még ölelkezni akartam vele.

- Hm… Gyors. Sajnálom, hogy nem tudtalak bevárni – vallotta be. - Túl jó… túl szűk… túl finom…

Éreztem, hogy a farka megint keményedni kezd a csípőm alatt, és ez elég volt, hogy rászánjam magam arra, hogy megmozduljak.

- Zuhanyozunk együtt? - kérdeztem tőle, amikor újra felemeltem a fejem.

- Összekötjük a kellemeset a hasznossal? - vonta fel a szemöldökét Noah.

Lemásztam róla, aztán a karom nyújtottam felé, hogy segítsek neki is kikászálódni az ágyból.

- Nem hiszem, hogy képes lennék távol tartani magam tőled, szóval… így is mondhatjuk – feleltem lepillantva a péniszére.

- Nem is akarnám, hogy bármikor bármilyen értelemben távol tartsd magad tőlem – mondta Noah, miközben követett. Meztelenül, a szexszel tetőtől talpig átitatva sétáltunk a fürdő felé, és akkor fogtam fel igazán, milyen jó, hogy senki nincs a házban rajtunk kívül.