Játsszuk el, hogy tetszel! - Epilógus

Sziasztok! Remélem, jól telt a hétvégétek :) A blogom pontosan ma két éves, és elmondani nem tudom, mennyire örülök neki, hogy akkor vettem a bátorságot és létrehoztam. Sok barátot, ismerőst, és szeretetet kaptam általa, és bízom benne, hogy nektek is okozott néhány vidám, érzelmes, elgondolkoztató, forró, élményekben gazdag percet. :)

Ma egy igazi meglepetést hoztam, tudom, hogy már többen vártátok a JEHT epilógusát, és úgy döntöttem, az ünnepi hét utolsó estéjén megleplek titeket vele :) Kicsit nehezen szakadtam el tőle, de itt van, és bízom benne, hogy úgy érzitek majd, megfelelő befejezést kapott a történet. Köszönöm a kommenteket, amiket a hét folyamán kaptam (kicsit tartottam tőle, hogy ha minden nap lesz egy bejegyzés, a hozzászólások ritkulni fognak, de szerencsére ilyen nem történt, amiért nagyon hálás vagyok nektek :)) Pár nap múlva ismét jelentkezem valamivel, addig is jó olvasást kívánok, és legyen szép hetetek :) 

************************************************************

5 évvel később

Honey fáradtan nyújtózkodott a konyhaasztal mellett, mielőtt újra visszahajolt a füzete felé. Csupán egy hónap volt a nyári szünetig, de ő máris szeretett volna kint lenni az udvaron, találkozni a barátaival és elmenni velük biciklizni. Utálta a bezártságot, és hogy nem csinálhatta azt, amire a legjobban vágyott: egész nap a szabadban lenni.

Játsszuk el, hogy tetszel! - 18. Tulipán kisasszony

Sziasztok! Itt is vagyok a JEHT folytatásával :) Szerettem ezt a részt írni, de ugyanakkor egy kicsit szomorú is vagyok, hiszen ezután már csak az epilógus van hátra. De utána - szokásomhoz híven -,érkezik a legújabb Larrys sztorim :) The unforgiving, azaz A könyörtelen lesz a címe. Hamarosan hozom a hozzá készített videómat is, amiből több minden kiderül majd a történetről ;)

Addig is jó olvasást kívánok ehhez, és imádlak titeket, amiért eddig kitartottatok mellettem <3

(Az Escort folytatását megpróbálom péntekre hozni :))

********************************************

– Hm, ezt minden reggel el tudnám képzelni – nyögött fel Louis, amikor megízlelte az almás-fahéjas palacsintát. Csukott szemekkel, átszellemült arccal rágta a falatot. Amikor újra Harryre nézett, érezte, hogy nyakig elpirul az átható pillantás alatt.
– A ma reggelt én is szívesen megismételném minden egyes nap – mondta Harry jelentőségteljesen, és még a szemöldökét is megemelgette, hogy Lou pontosan tudja, mire gondol.

Játsszuk el, hogy tetszel! - 16. Nézz a tükörbe!

Sziasztok! Meghoztam az új, extra hosszúságú részt. Itt aztán minden fog történni, remélem, szeretni fogjátok :) A végéért pedig ne utáljatok nagyon, ha tudom, hogy várjátok, sietni fogok a következő résszel ;) 

Drága olvasóm, hűséges kommentelőm, Carmen is elkezdett egy Larrys sztorit, és én máris imádom. Ha elolvassátok az első részt, kérlek, mindenképpen írjatok neki, mert nagyon megérdemli :) (megsúgom, a többi története is nagyon jó, én pár napig mániákusan azokkal keltem, azokkal feküdtem le) 

[A képre kattintva elérhetitek az oldalt!]

Mindketten hullafáradtak voltak, amikor megérkeztek a kis hotelbe, alig két utcányira a kórháztól, ahol Ashlee-t műtötték aznap délután. Út közben folyamatosan tartották a kapcsolatot Emmával, aki bent volt a húgával egészen addig, amíg betolták a műtőbe, majd két órával később visszavitték, de ezúttal az intenzívre. Amikor Harry felhozta a bőröndjét a kocsiból, Lou épp vonalban volt a lánnyal. Szerette volna tudni, éppen miről beszélnek, de Louis hamarosan kinyomta a hívást, és nézte, ahogy Harry hajából patakokban ömlik a víz.

Játsszuk el, hogy tetszel! - 15. Lapra vésett múlt

Sziasztok! Ha vártátok a folytatást, most van egy jó hírem: megérkezett ;) Köszönöm a kommentelőknek a rendületlen támogatást, nélkületek nagyon kétségbe lennék esve. Most is ez adott erőt, hogy minél hamarabb elkészüljek a résszel. Jó olvasást kívánok, és imádok mindenkit! :)

*****************************************

Az emberek félnek attól, amiről nem tudnak túl sokat. Félnek a bizonytalanságtól, a kilátástalanságtól, attól, hogy nem tehetik már meg azt, amit szeretnének. Hogy nem láthatják, akik fontosak számukra, nem mondhatják el, amit éreznek irántuk. Az emberek félnek a haláltól. Olykor előfordul, hogy egy levél tűnik az utolsó lehetőségnek arra, hogy kiöntsék a lelküket, amit addig szilárd falak mögé zárva rejtegettek a kíváncsi tekintetek elől. De olyan is előfordul, hogy a halál lehetősége indít meg bennük újfajta gondolatokat. Vagy egyszerűen csak arra vágynak, hogy ne feledkezzenek meg róluk? Vagy hogy végül feloldozzák őket bűneik alól? Egy biztos: ez az a helyzet, amikor nincs értelme hazudni.

Játsszuk el, hogy tetszel! - 14. Csak fogd a kezem!

Sziasztok! Bocsánat, hogy megvárakoztattalak benneteket, de az utóbbi két hét elég zsúfolt volt. Nem panaszkodom, mert jól telt, de nem sok időm maradt az írásra. Most viszont itt vagyok a folytatással. Nem mondom, hogy minden egy csapásra megjavul, mert nem így van, de szépen alakulnak a dolgok. A közepe egy icipicit vidámabb, mint az előző rész volt ;) Köszönöm a 86 feliratkozót, már tényleg nem sok van a százig :) És szeretettel várom a kommenteket is, nagyon sokat jelent, ha érzem, hogy támogattok. Jó olvasást! 

********************************

Az időjárás pont olyan volt, mint ami először az ember eszébe jut, ha valaki megemlíti az őszt. A szél fújt, és a napsütést szinte óránként váltogatta a szemerkélő eső. Louis megállt tankolni egy kútnál, és kávét is vett, amikor bement fizetni. A dzsekije kapucniját a fejére hajtotta, és a forró italt az ujjai között szorongatva sprintelt vissza a kocsihoz. Amikor a pohártartóba tette a papírpoharat, vizes kezeit a farmerjébe törölte, majd beindította a motort, és feltekerte a fűtést. Dermesztő volt ez a bőr alá kúszó, nedves hideg. Szerencsére már csak fél órára volt az úti céltól. A benzinkútról kihajtva hamarosan besorolt az autópálya délutáni forgalmába, és az ablaktörlőt is gyorsabbra kellett állítania, mert az eső igencsak rákezdett.

Játsszuk el, hogy tetszel! - 13. Virág a sziklák között

Sziasztok! Új rész, amiért talán nem fogtok szeretni, de úgy gondolom, ettől függetlenül a sajátos módján azért aranyos lett :) Az előolvasók között mindenesetre alaposan megoszlanak a vélemények, kissé elbizonytalanodtam, de végül majdnem az eredeti formájában maradt. Izgulok nagyon, hogy Ti mit fogtok majd szólni, és hogy átjön-e, aminek át kellene. A kommenteket nagyon köszönöm, úgyhogy ha ti elolvastatok, engem is dobjatok meg egy kis olvasnivalóval, kérlek :) További szép hetet!

****************************************************

Másnap Harry lehajtott fejjel, bűnbánóan téblábolt a konyhában. Hamarabb kelt, hogy csinálhasson friss avokádókrémes pirítóst, Honey kedvencét. Amikor Louis megjelent a konyhában, és odalépett hozzá, hogy átölelje, teljesen ledermedt.
– Azt hittem, haragszol rám – vallotta be, amikor Lou az orrával simogatta a nyakát, aztán pedig megpuszilta a finom bőrt.
– Miért haragudnék? – kérdezte Louis. Mutatóujját a már kikevert krémbe nyomta, felvett egy keveset, és hümmögve tüntette el a szájában. – Már napok óta látom rajtad, hogy mennyire fáradt vagy. Nem lepett meg, hogy kidőltél. Ez finom, de kéne bele egy kis só – intett a tál felé.
– Felébreszthettél volna, hogy legalább az ágyunkban aludjak – jegyezte meg Harry, és közben már keverte is a sót a krémbe.
– Ő a lányod – válaszolta Louis felháborodva. – Eszembe sem jutott volna elhívni mellőle. Szükségetek van egymásra.
– Tegnap este ígértem dolgokat, amik… – kezdte Harry, de Louis azonnal a puha ajkak elé tapasztotta az ujjait.

Játsszuk el, hogy tetszel! - 12. Szivárványszínű valóság

Sziasztok! Az előző részhez sajnos nem jött túl sok komment, de a rendíthetetlen támogatóimnak köszönök mindent :) <3 Meghoztam a folytatást, és most is nagyon örülnék a hozzászólásoknak. Szép hétvégét, jó olvasást kívánok! :)

****************************************

– Gyerünk, hercegnő, ma velem jössz – hajolt le Harry a kislányához hajgumival a kezében, és próbálta összefogni a hosszú, puha fürtöket egy aránylag esztétikus lófarokba. – Válaszd ki, hogy melyik színeződet hozod!
Louis is belépett a szobába, mert segíteni akart a reggeli készülődésben.
– A lovacskás vagy a törpés legyen? – kérdezte Honey-tól, a kezében tartva a kis füzeteket, amelyek már eléggé megviseltek voltak a folytonos lapozgatástól.
– A lovacskás – felelte a kicsi, és amíg a hajával foglalkoztak, ő is az egyik babáját fésülte. – Anya mikor jön vissza?
Harry azonnal összenézett Lou-val, és kellett néhány másodperc, amíg rájött, hogy Honey úgy tudja, Emma az anyukája.
– Kéthetente meg fog látogatni – ígérte neki Harry, és elégedetten fejezte be a kicsi frizuráját.
– Az sok idő? – fordult Honey Louis felé.
– Nem picim, nem olyan sok idő – ült le mellé Louis az ágyra. – Egy hét az hét nap, vagyis hétszer fogsz azalatt fürdeni a dinnye illatú habfürdővel, amit annyira szeretsz. Aztán még egyszer ugyanannyi, és már itt is lesz Emma – felelte, és közben a kislány ujjain mutatta, mennyi is az annyi.
– De addig hétszer kell fogat mosnom? – húzta el a száját Honey, mert hiába szeretett fürdeni, a fogmosást szívből utálta.

Játsszuk el, hogy tetszel! - 11. Valami, ami csak a Tiéd

Sziasztok! Ezzel a résszel szeretnék nektek szép hetet kívánni! :) Remélem, tetszeni fog, én nagyon várom a visszajelzéseket! Az előző részhez érkezett kommentekre este fogok válaszolni. 

*************************************

Zuhogott az eső, amikor péntek este kiszálltak a taxiból. Harry a fejük felé emelte a dzsekijét, és már előre sajnálta, hogy tönkre fog menni a műve, ugyanis indulás előtt majdnem egy órát vett igénybe, míg mindkettejük haját tökéletesen beállította. Louis egy határozott mozdulattal lesimította az arcába hulló cseppeket, de még bőrig ázva is olyan hihetetlenül kívánatos volt, hogy Harrynek azonnal összefutott a nyál a szájában, ha csak egy másodpercre is ránézett. Napbarnított bőre vizesen csillogott, és a fehér pólóval tökéletes kontrasztot alkotott. Harry kissé frusztráltan vette tudomásul, hogy este az összes szempár az ő Tündérkéjére fog szegeződni. Kicsit féltékeny volt, de ugyanakkor büszke is, hogy az övé lehet ez a csoda.
– Mi az? – kérdezte Louis, amikor megálltak a klub bejárata előtt, és Harry teljesen elmerengve bámulta.
– Jól nézel ki. Mi az, hogy jól?! Egyszerűen tökéletesen – húzta féloldalas mosolyra a száját Harry.
– Ezzel az a célod, hogy levegyél a lábamról? – nevetett zavartan Louis.
– Az már megtörtént, de sosem árt némi önbizalmat csepegtetni beléd – vonta meg a vállát Harry, és máris maga elé engedte Lou-t az ajtóban.

Játsszuk el, hogy tetszel! - 10. Édes suttogások, forró csókok

Sziasztok! Hűha, de régen volt már JEHT, remélem, nem felejtettétek el teljesen ezt a történetet :) A részben forró jelenetek várhatók, remélem, tetszeni fog nektek :) Köszönöm a szilveszteri sztorihoz érkezett kommenteket, ha minden igaz, az összesre válaszoltam. Kérlek titeket, most se hagyjatok cserben, cserébe a héten érkezik a folytatás ;) Szép napot, jó olvasást mindenkinek!

*********************************************

Louis meztelen bőrét simogatni a legédesebb elfoglaltság volt, amit Harry el tudott képzelni. Akár órákig cirógatta volna a fiút, ha Lou nem markol a félig kemény farkára, mintha megunta volna a kényeztetést, és tudatni akarná vele, hogy felkészült a továbblépésre. Harry először felszisszent, aztán lenézett kettejük közé, és figyelte, ahogy a formás ujjak körülölelik, még jobban átforrósítják a péniszét, és újra megállapította magában, hogy Lou kezei csodákra képesek. Hagyta, hogy a másik kibontakozzon, de kicsit lejjebb csúszott, hogy a fogai közé szívja Louis egyik mellbimbóját, aztán addig harapdálja és nyalja, míg Tündérke hangosan felnyög. Később az egyik karját csúsztatta lejjebb, hogy viszonozza a kézimunkát. Újra le kellett néznie, Louis alsója alá. Amikor meglátta Lou teljesen szőrtelen ágyékát, a farka hatalmasat rándult a fiú kezében.
– Lou… – lehelte halkan, és nem tudta elszakítani onnan a tekintetét.

Sziasztok!

Már egy órája azon töprengek, hogyan kezdjem el ezt a bejegyzést. Mondhatnám, hogy sajnálom, mert tényleg így van, de az a helyzet, hogy tőlem kívül álló okok miatt volt több hónapos kihagyás. Az élet alaposan közbeszólt, pont ezért igyekszem összeszedni magam és folytatni a blogot. Úgy érzem, ez segíthet, és remélem, ti is várjátok már az új részeket.
Tegnap láttam, hogy mennyien érdeklődtetek az előző bejegyzés alatt felőlem. Nem tudom szavakkal összefoglalni, mennyire hálás vagyok, hogy ilyen olvasóim vannak 💖

És akkor a tervemről: Van nekem egy Larrys, rövidebb hangvételű kész sztorim, ami még a karácsonyi blogra lett tervezve (mert Szilveszterkor játszódik), de oda nem került ki, úgyhogy ha nem bánjátok, és kíváncsiak vagytok rá, szívesen megosztom veletek itt (csütörtökön tenném fel az első részt). Ez kiváló lenne ahhoz, hogy máris újra tudjam éleszteni a blogot.
A címe Fuck harder, love deeper (ami elég sokat elmond :)), de hoztam egy kisebb részletet is kedvcsináló gyanánt:

"Valaki oldalba bökött, aztán Niall halk hangját hallottam a fülem mellett:
– Ne bámuld már őket ennyire nyíltan.
– Zaynnek elment az esze – sziszegte Liam a fogai között. – Mi a francért hozta ide ezt a díszmajmot?
– Semmi gond, joguk van itt lenni – vontam vállat, mintha abszolút nem érdekelne a dolog. – Ezt meg kell itatnom Ginával – utaltam a vízre, amit azóta is a kezemben szorongattam.
Öles léptekkel szeltem át a termet, csakhogy pont a díszes társaság felé vezetett az utam. Kihúztam magam, és legalább a tudat némi örömet okozott, hogy egy fél fejjel magasabb vagyok nála. Ekkor vett észre. Előtte teljesen elmerült a partnerével folytatott beszélgetésben. Úgy éreztem, hogy percekig tart, míg megteszem felé a maradék két lépést, és végre kikerülünk egymás látóköréből. Az idő lelassult… fájóan lassan vánszorgott. Louis tekintete rám villant, és azonnal az arcomon állapodott meg. Aztán még arra is volt ideje, hogy végignézzen rajtam, és elmosolyodjon… A fenébe a lábaim remegésével! A fenébe azzal, hogy nem kaptam levegőt, amíg nézett! És a fenébe, amiért Louis Tomlinson visszatért, hogy újra elvegye az eszemet!"

Visszakanyarodva a Játsszuk el, hogy tetszelhez, már írom a folytatást, tehát terveim szerint 2 hét múlva azt is olvashatjátok majd.

Ha megtetszett a kis kedvcsináló, csütörtökön, 18:00-kor újra találkozunk! :)

Játsszuk el, hogy tetszel! - 9. Meglepetések

Sziasztok! Olyan régen hoztam már részt, és annyira hiányzott már, hogy tovább folytassam ezt a történetet :) Végre sikerült befejeznem, és bízom benne, hogy a következővel is elkészülök karácsony környékére. Tudom, hogy sokan szomorúak vagyunk a héten történtek miatt, de remélem, egy picit sikerül ezzel feldobnom a vasárnap estét. Jó olvasást kívánok, és szeretettel várom a hozzászólásokat. 

*******************************************************************

Harry másnap reggel hasogató fejfájásra ébredt. Halkan felnyögött, miközben próbált a másik oldalára fordulni, de azonnal elcsendesedett, amikor meglátta a mellette alvó Louis-t. A fiú az oldalán feküdt, az egyik behajlított karján, és az ajkai elnyíltak egy picit. A haja minden elképzelhető irányba meredezett, amin Harrynek mosolyognia kellett. A pillantása lejjebb futott, ugyanis a takaró csak Lou derekát fedte be, így volt még hely bőven, ahol legeltethette a szemeit. A meztelen, napbarnított kar libabőrös volt, a halványbarna pihék egytől egyig meredeztek. Harry sejtette, hogy Louis fázik, de képtelen volt eltakarni maga elől a látványt. A fiú mellbimbói keményen, apróra összehúzódva, mintha csak azért könyörögtek volna, hogy egy kis figyelmet kapjanak. Harry úgy döntött, talál más módot arra, hogy felmelegítse a fiút.

Játsszuk el, hogy tetszel! - 8. A világ a feje tetejére áll

Sziasztok! Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket. Jó tudni, hogy annak ellenére, hogy ritkán vannak részek, még mindig akadnak, akik szeretik :) Amint látjátok, meghoztam a 8. részt, amihez jó olvasást kívánok.

************************************************************

Az óra ritmikus kattogása, a vízforraló halk morajlása, és egy távoli szomszédtól beszűrődő fűnyíró zúgása volt az összes hang a konyhában. Honey szipogása teljesen megszűnt, szerencsére a két lánynak sikerült elaltatnia. Louis a gondolataiba mélyedve ült az asztalnál, arcát néha a tenyerébe temetve, miközben próbálta feldolgozni a délután történteket. Ha neki ilyen nehezen megy, el sem tudta képzelni, Harry vajon hogy fog vele megbirkózni. Zombiként lépdelt a konyhapulthoz, hogy a forró vizet a teafűre öntse, mikor valaki megérintette a vállát. Összerezzent, annyira, hogy a víz kilöttyent a kezére. Fájdalmasan felnyögött, ahogy lerázta a tűzforró folyadékot. Ash anélkül dugta Louis kezét a hideg vízsugár alá, hogy bármint mondott volna. A fiú döbbent arccal fordult felé, mintha próbálná újra kiismerni, sutba dobva az elmúlt hónapokat, melyeket együtt töltöttek. Nem tudott elképzelni nála gondoskodóbb személyt, a kislányát mégis elhagyta.
– Miért, Ashlee? – suttogta Louis.
– Mit miért? – kérdezett vissza a lány élesen.
– Honey... nem kellett neked? – A fiú hangja csupa értetlenkedés volt, ami csak még jobban bosszantotta Ash-t.

Játsszuk el, hogy tetszel! - 7. A zöld szalag

Sziasztok! Meghoztam az új részt, remélem, szeretni fogjátok, annak ellenére, hogy megint késtem vele. Nem ígérek semmit, hogy mikor jön a folytatás, de igyekszem, és amit kész, felkerül a blogra. Jó olvasást! :)

****************************************************************

Harry nem tudta hová tenni Louis furcsa viselkedését. Már elmúlt éjfél, és úgy tűnt, a gépük késni fog egy órát. Ahogy a terminál egyik kevésbé forgalmas részén várakoztak, hogy felszállhassanak, a fiú megállás nélkül dobolt a lábaival a földön, vagy éppen az ujjait tördelte és sóhajtozott. Harrynek akkor lett elege, mikor kedvesen Lou-ra mosolygott, és cserébe kierőltetett vicsorgást kapott.
– Tündérke, mi a baj? Félsz a repüléstől? – kérdezte együttérzően, és az egyik tenyerét a fiú combjára fektette. Louis megkövülten bámulta az említett testrészt, majd felkapta a fejét, és gyorsan körbenézett, látja-e őket valaki. Harry azonnal értette a célzást, és kissé durcásan, de elvette a kezét. – Hozok egy kávét. Kérsz te is? – pattant fel azonnal, mert érezte, ha ott marad, robbanni fog. Pedig az idő és a hely sem volt alkalmas, arról nem is beszélve, hogy valószínűleg később megbánná az egészet.

Játsszuk el, hogy tetszel! - 6. Kétségek között

Sziasztok! Hű, de jó érzés újra blogbejegyzést írni. :) A szünet kicsit hosszabbra nyúlt, mint amennyire terveztem, amiért bocsánatot kérek minden olvasómtól. Remélem, vagytok még páran, akiket ennek ellenére érdekel még a sztori. Az egész ősz sűrű lesz nekem, de próbálom hozni a részeket, lehetőleg hetente, de ha késnék vele, kérlek, akkor se aggódjatok, mert amint tudom, írom a folytatást. 

Egy nagyon-nagyon jó barátomnak javítom a legújabb történetét, ha kérhetnélek titeket, nézzetek be hozzá is, és 1-2 mondatos hozzászólásnak is nagyon örülne. Valahogy meg kell fűznöm, hogy tanítson meg, hogyan lehet olyan gyönyörű mondatokat írni, amilyeneket ő szokott :)

Colton Haynes, Larry fanfic: http://thepowerofseduction-chls.blogspot.lu

**********************************************************************

Harry szemöldöke azonnal a homloka közepére szaladt, amikor meglátta Louis pillantásában az eltökéltséget. A fiú úgy nézett rá, mint ahogy egy vadász néz az áldozatára egy olyan harcban, amit már régen lejátszottak. Mintha neki más dolga sem lenne, csak hagyni, hogy használják. Bosszantotta a tudat, hogy Lou semmit nem lát egy szép testen kívül, amit azonnal a sajátja alatt akar tudni. De az még rosszabb volt, hogy a tartását erőszakkal kellett összekapargatnia, hogy ne engedelmeskedjen a leigázó tekintetnek.
– Miért jöttél ide tulajdonképpen? – kérdezte Harry, miközben összefonta maga előtt a karjait, hogy kevésbé érezze magát sebezhetőnek. Hiába mutatta azt, hogy erős, jól tudta, hogy Louis néhány szóval darabokra tépheti, ha úgy tarja kedve.
– Mert kívánlak – hunyta le a szemét a kérdezett, majd előredőlt, hogy megcsókolhassa. Harry az utolsó centiknél – mielőtt összeért volna az ajkuk – kapta el, és tolta magától egy kicsit távolabb. Miután Louis visszanyerte az egyensúlyát, szemei hatalmasra tágultak. Nem értette a visszautasítást, hiszen ezelőtt mindig Harry kereste az alkalmat, hogy közelebb kerülhessenek egymáshoz.

Játsszuk el, hogy tetszel! - 5. A jövő fénye és árnyéka

Sziasztok! Elég régen volt rész, éppen itt az ideje, hogy kikerüljön a folytatás. Tegnap jöttünk haza külföldről a családot meglátogatni és nyaralni, de sajnos a laptopomat nem hoztam magammal, úgyhogy két hétig biztosan nem lesz rész :( Terveztem már egy kisebb szünetet a blogon, mert tavaly október óta hetente hozom a részeket, úgyhogy azt hiszem, most lesz. Nincs túl sok választásom, a részt is egy kölcsön gépről teszem most fel :D Kérlek, írjátok meg nekem, ha érdekel még titeket a történet, mert a kommentek olvasása után mindig sokszoros lendülettel írom a folytatást :) Köszönöm, és mégegyszer bocsánat, amiért megvárakoztatlak titeket...

*********************************************************************************

Harry fáradtan lépett be a hotel előcsarnokába, kezében egy papírzacskóval, ami a vacsoráját rejtette. Biccentett a recepciósnak, majd azonnal a lépcsők felé vette az irányt. A szobája a másodikon volt. Már harmadik napja tartózkodott a hotelben, ideje, hogy találjon végre egy elfogadható albérletet. Ahogy bejutott a kártyával, máris kihalászta a laptopját a táskájából, és megnézte, pontosan mikorra kell mennie az ügynökkel megbeszélt találkozóra. Még volt közel egy órája, ezért gyorsan megette a péksüteményt, majd lezuhanyozott, hogy egy kicsit felfrissítse magát.  A haját összefogta, magához vette a legszükségesebb dolgokat, majd néhány perccel később az utcán volt, hogy fogjon magának egy taxit. Bediktálta a címet, hátradőlt, és közben átgondolta magában az elmúlt napok történéseit. Nagyon hiányzott neki Sassy, és majd beleőrült a gondolatba, hogy nem lehet Louis közelében, de meg kellett hoznia ezt a döntést. A kiadós veszekedés után – ami igazából nem is volt veszekedés, mert Lou csak csendben ült a konyhában, és megsemmisülten hallgatta végig a mondandójukat –, Harry úgy döntött, azonnal cselekednie kell. Nem bírta kiverni a fejéből, hogy amíg ő nem volt velük, addig minden rendben ment kettejük között. Valószínűleg ezt a költözés dolgot is át tudják majd vészelni. Louis erős, túlteszi magát Ashlee-n előbb vagy utóbb.

Játsszuk el, hogy tetszel! - 4. Visszafordíthatatlan vágy

Sziasztok! Hát vannak kétségeim a résszel kapcsolatban... Remélem, azért tetszeni fog, és nem nyírtok ki miatta :D Nem is dumálok tovább, csak annyi még, hogy várom a véleményeket, és jó olvasást kívánok! :)

************************************************************************

4. Visszafordíthatatlan vágy

Louis a harmadik pohár után már nem is igazán érezte, hogy az alkohol végigmarja a torkát. Keserű tekintettel figyelte, hogy Ash és Harry milyen jól elszórakoztatja egymást, míg ő a kanapén ücsörög, és beletemetkezik az önsajnálatba. Ami Harry és közte történt a fürdőben… annak nagyon nem lett volna szabad. Ráadásul nagy lelkifájdalmak, illetve néhány pohár tömény után muszáj volt elfogadnia, hogy Harry talán férfi, de az egyetlen olyan a neméből, akire úgy rá van gerjedve, mint egy molylepke a világító villanykörtére. Halkan felkuncogott a hasonlaton, és még akkor is nevetett a pohár alját vizsgálgatva, mikor Ashlee leült mellé.
- Mi olyan vicces, édes? - kérdezte a lány, majd odabújt a barátjához.
- Harry - nyögte ki mindenféle körítés nélkül. - Bejött a fürdőbe, és kiverte nekem, miután te felizgattál. Haragszol rám? - furdult Louis a lány felé. Már sokkal komolyabb volt az arckifejezése, mint néhány pillanattal korábban. Meglepetten tapasztalta, hogy az alkoholtól kezd túlságosan is megeredni a nyelve.
- Nem - csóválta a fejét a lány. - Harry kibaszott szexi, megértem, ha tetszett, amit veled tett. Mert tetszett, ugye?
Louis egy kicsit hangosabban csapta le a poharat a dohányzóasztalra, mert a beszélgetés elérkezett ahhoz a ponthoz, amihez semmi kedve nem volt. Talán már belátta a tényt, de nem akarta elfogadni, beszélni róla meg abszolút nem volt kedve.

Játsszuk el, hogy tetszel! - 3. Tűzben izzó szemek

Sziasztok! Siettem a következő résszel, és végre ti is olvashatjátok :) 

Egy kicsit azért szomorú voltam, mert egyre kevesebb hozzászólás érkezik a részekhez, amit nem nagyon értek, mert az oldalmegjelenítés magas. Kérlek, dobjatok meg egy-két mondattal, ha elolvastátok. Jó lenne tudni, hogy tetszik-e még nektek. Köszönöm, hogy itt vagytok velem, és jó olvasást kívánok! :)

*********************************************************************************

3. Tűzben izzó szemek

Louis fáradtan téblábolt a lakásban. Ezen a pénteken nem ment dolgozni, viszont Ashlee estére vendégeket hívott, így ki volt zárva, hogy édes semmittevéssel töltse a napot. A lány délelőtt nem érezte jól magát, ezért reggelit csinált neki, aztán egész délután paradicsomot és sajtot szeletelt a salátához, sőt, még valami süteménytésztát is kavart, hogy segítsen a barátnőjének.
– Azt hiszem, készen vagyunk – jelentette be a lány, miközben boldogan mosolyogva sétált oda Lou-hoz. – Köszönöm, hogy segítettél – duruzsolta a fiú fülébe, majd az ajkait lejjebb csúsztatva puszilta végig a nyakát. Újra eszébe jutott az a kérdés, amit már azóta fel akar tenni, hogy Harry megérkezett hozzájuk, de Ashlee folyton elterelte a témát.
– Ash, Harry tud róla? Ő tudja, hogy…
– Most komolyan erről akarsz beszélni? – kérdezte a lány tettetett csalódottsággal. – Nem tud róla, és neked sem szabad elmondanod – mondta szigorúan, miközben a keze sem tétlenkedett, az egyiket gyakorlott mozdulatokkal csúsztatta be barátja alsója alá. Ahogy körbefogta ujjaival éledező férfiasságát, Louis halkan felnyögött.
– Ash, mindjárt itt lesznek a vendégek – próbálta eltolni magától a lányt, de tiltakozása süket fülekre talált.

Játsszuk el, hogy tetszel! - 2. A napfényben fürdő tincsek

Sziasztok! Újra itt, immár a második résszel :) Remélem, hogy nem haragudtok nagyon, hogy kicsit lassabban érkezem a bejegyzésekkel, talán a tartalom kárpótol. Jó olvasást kívánok!

*********************************************************************************

2. A napfényben fürdő tincsek

Ashlee futva tette meg a távot a kocsitól a patakpartig. Harry mosolyogva követte a tisztáson keresztül, miközben telefonált. Az egyik céggel egyeztetett időpontot, ahol majd előadást kell tartania a következő héten, de közben elbűvölve bámulta a lányt, akinek fehér ruhája lobogott a szélben. Egy pillangót követett, amit bár nem akart fogságba ejteni, ennek ellenére örömmel töltötte el a tény, hogy szaladhat utána. A tűző napnak, vagy Harry túl élénk fantáziájának köszönhetően olyan illékonynak tűnt az egész jelenet, mintha a következő pillanatban akár el is tűnhetne, ezért nem merte levenni róla a szemét. Mikor végzett a hívással, megszaporázta a lépteit, hogy utolérje. Már nem voltak messze, a víz csobogása egyre hangosabban kivehető volt a szél halk susogása mellett. Beléptek a magas, lombos fák közé az árnyékba, és ott végre nem volt olyan perzselő a hőség. Ash valahol elveszítette az apró, röpködő szépséget, ezért bevárta a fiút, és együtt kerestek helyet, ahová leülhetnek elfogyasztani az ebédjüket. Végül találtak egy kis, füves részt közvetlenül a patak mellett, és meg is álltak, hogy elhelyezkedjenek. Harry levette a hátizsákot, amibe az ételeket pakolták, majd ő is leült, kényelmesen kinyújtott lábakkal, hátul támaszkodva a karjain. Ash mindeközben úgy vetette rá magát az egyik szendvicsre, mintha már napok óta nem evett volna.

Játsszuk el, hogy tetszel! - 1. A csodákra képes kezek

Sziasztok! A Játsszuk el, hogy tetszel! első részével szeretnék Nektek jó hétvégét kívánni! Örömmel tapasztaltam, hogy azért még maradtatok, annak ellenére, hogy kicsit furcsa most ez a hármas, sőt, még új féliratkozókat is köszönthetek! :) Ebben a részben már lesz Larrys pillanat, ha tetszett, mindenképpen írjátok meg ;)

*********************************************************************************

1. A csodákra képes kezek

Ashlee nevetve, ugyanakkor fáradtan dőlt hátra barátja karjaiba. A haja összekócolódott a féktelen szeretkezéstől, amit alig néhány másodperce fejeztek be, és amitől még mindig remegett a lába az orgazmus utóhatásaként. Felnyújtotta a karját, kézfejével a borostás arcot simogatta, és addig fészkelődött, míg befúrta magát a fiú lábai közé. 
– Hm, még így, egy év után is tudsz meglepetéseket okozni – duruzsolta a lány, miközben egy jóllakott mosollyal az arcán nézte Louis-t.
A fiú csak lustán simogatta a lágy domborulatokat, Ash mellét, puha és lapos hasát, sőt, még a combját is elérte, mivel a lány közel furakodott hozzá. 
– Holnaptól egy kicsit csöndesebbnek kell lennünk – jegyezte meg Lou szórakozottan. Még nem tudta, mit gondoljon arról, hogy Ashlee gyermekkori barátja néhány hétre hozzájuk költözik, de valami azt súgta neki, tartogat majd meglepetéseket és kellemetlen szituációkat az együttélés. Louis nem volt az a könnyen barátkozó, közvetlen típus, nem szerette a kiszámíthatatlan dolgokat, ennek ellenére barátnője napról napra azon munkálkodott, hogy kirángassa a komfortzónájából. Na igen, Ash annyi mindenben különbözött tőle, mintha más bolygóról származnának. De valahogy mégis jól megvoltak, mintha tökéletesen kiegészítenék egymást. Egy szeretetteljes puszit nyomott a lány halántékára, majd karjait összefonta a forró test körül.

Játsszuk el, hogy tetszel! - Prológus

Sziasztok! Először is, köszönöm a fülszöveghez érkezett hozzászólásokat, nagyon sokat jelentett, hogy biztattatok :) Remélem, hogy a kedvességetekért cserébe sikerül összehoznom egy jó történetet. Ne aggódjatok, a folytatás bővelkedni fog Larrys pillanatokban, ezt megígérem ;) Jó olvasást kívánok!

*********************************************************************************

Prológus

Az üveg hangos csattanással ütődött a falnak, és Harry az utolsó pillanatban kapta a karját az arca elé, hogy megvédje magát a szanaszét repülő éles szilánkoktól. Hangosan zihált, minden egyes lélegzetvétele megtörte a ház csendjét, aztán ahogy leengedte a kezét, lassan a légzése is visszaállt a megfelelő ritmusba. A módszer tehát jónak bizonyult, de amint körbenézett, azonnal megbánta az egészet. Meglepetten tapasztalta, hogy a habzó sör nedves foltot hagyott maga után a falon, a padlón, de még a ruháján is. Az élet szívás. Fáradtan kifújta a levegőt, majd a pultnak támaszkodott, és próbált kicsit kijózanodni, hogy összetakaríthassa kirohanásának jeleit. Édesanyja nem örülne, ha reggel arra érne haza, hogy a konyha romokban hever, egyetlen fiának köszönhetően.
Egy hónap. Négy hét, egészen pontosan huszonkilenc nap, és végre itt hagyhatja ezt az átkozott helyet. Elfelejthet mindent, ami vele kapcsolatos. Nem fogja látni a patakot, ahol kisgyerekként annyit játszottak, és ahol először csókolóztak, a kedvenc kávézójuk előtt sem kell elsétálnia minden egyes nap, és vele sem fog találkozni. Minden adott lesz ahhoz, hogy a lehető leghamarabb elfelejtse, ami kettejük között történt.