2017. június 14., szerda

Játsszuk el, hogy tetszel! - 14. Csak fogd a kezem!

Sziasztok! Bocsánat, hogy megvárakoztattalak benneteket, de az utóbbi két hét elég zsúfolt volt. Nem panaszkodom, mert jól telt, de nem sok időm maradt az írásra. Most viszont itt vagyok a folytatással. Nem mondom, hogy minden egy csapásra megjavul, mert nem így van, de szépen alakulnak a dolgok. A közepe egy icipicit vidámabb, mint az előző rész volt ;) Köszönöm a 86 feliratkozót, már tényleg nem sok van a százig :) És szeretettel várom a kommenteket is, nagyon sokat jelent, ha érzem, hogy támogattok. Jó olvasást! 
********************************

Az időjárás pont olyan volt, mint ami először az ember eszébe jut, ha valaki megemlíti az őszt. A szél fújt, és a napsütést szinte óránként váltogatta a szemerkélő eső. Louis megállt tankolni egy kútnál, és kávét is vett, amikor bement fizetni. A dzsekije kapucniját a fejére hajtotta, és a forró italt az ujjai között szorongatva sprintelt vissza a kocsihoz. Amikor a pohártartóba tette a papírpoharat, vizes kezeit a farmerjébe törölte, majd beindította a motort, és feltekerte a fűtést. Dermesztő volt ez a bőr alá kúszó, nedves hideg. Szerencsére már csak fél órára volt az úti céltól. A benzinkútról kihajtva hamarosan besorolt az autópálya délutáni forgalmába, és az ablaktörlőt is gyorsabbra kellett állítania, mert az eső igencsak rákezdett.
Az elmúlt két nap Harryvel érdekesre sikeredett. Louis majd meghalt, hogy elmondhassa neki, Ash hol van, de a fiú nem kérdezett rá, amikor bejelentette, hogy elutazik a hétvégére. Így Lou mindenféle bűntudat nélkül tartotta meg magának az igazságot. Harry… A kapcsolatuk még mindig nem zökkent vissza a rendes kerékvágásba. Louis bocsánatkérésre várt, de amíg nem kapta meg, nem igazán tudott ellazulni Harry karjaiban. Előző este a kezükkel kényeztették egymást. Aztán hosszú percekig csókolóztak, de a kimondatlan szavak még mindig körüllengték őket. Mindketten vágytak arra, hogy sokkal mélyebben elmerüljenek egymásban, de érezték, hogy képtelenek lennének rá. Nem akarták, hogy a szeretkezést bármilyen sötét gondolatuk bemocskolja. Louis nem tudta, meddig lehet fenntartani ezt az állapotot anélkül, hogy komolyabb repedések keletkeznének a törékeny, kezdetleges kapcsolatukon. Ha magából indult ki, jól tudta, hogy nem fogja sokáig bírni. Kellett neki Harry, lassan már úgy érezte, számára a levegőt jelenti, és eltervezte, hogy amint hazamegy, leülnek megbeszélni a dolgokat. Lesz is mit, főleg, ha még az is kiderül, Ashlee mit keres egy közeli nagyváros kórházában.
Louis remegve lépett be a hatalmas épületbe, és rögtön a recepciós pulthoz sétált. Foghatta volna a szar időre, hogy reszket és fázik, de valójában attól félt, mi van Ashlee-vel. Amikor bemondta a lány nevét, a kedves, duci nővér megadta a kórterem számát, és a második emeletre irányította. Louis bekopogott, majd amikor meghallotta a lány hangját, óvatosan kinyitotta az ajtót. Nem is tudta, mire számítson, de az Ash karjából kilógó tű, mely az infúzióhoz csatlakozott, kissé ledöbbentette.
– Lou, édesem – mosolygott Ash, és ülő helyzetbe tornászta magát az ágyon. Kinyújtotta a szabad kezét, és Louis azonnal átszelte a köztük lévő távolságot, hogy a saját kezeibe zárja. – Hidegek az ujjaid – kuncogott a lány halkan, mire Louis szó nélkül magához ölelte, aztán szinte automatikusan Ash ajkához hajolt, hogy egy apró szájrapuszival köszöntse. Berögződött dolog volt, de Louisnak azonnal bűntudata lett. – Ez nem jelent semmit – mondta Ashlee, mert rögtön látta, hogy a fiú elszégyellte magát, és megsemmisülten ült le mellé az ágyra.
– Bocsi, csak fáradt vagyok – szabadkozott Louis. – Azt sem tudom, hol áll a fejem, és…
– Hé, nyugi, Hazza nem haragudna érte – nyugtatgatta Ash.
– Ja, bár sosem lehet tudni. Én sem gondoltam, hogy annyira ki fog borítani egyetlen, véletlenül elejtett mondata – suttogta Louis szomorúan, de gyorsan meg is csóválta a fejét. – Most viszont szeretném tudni, hogy mit keresel itt – nézett szigorúan a lányra, de a kezét továbbra sem eresztette. Mindkettőjüknek szüksége volt erre.
– Hosszú történet – húzta el a száját Ash –, de megpróbálom összefoglalni a lényeget. Szerdán meg fognak műteni. Agyi műtét lesz, elég kockázatos az egész – motyogta Ashlee, és közben a takaróját igazgatta a szabad kezével.
Louis-t azonnal kiverte a hideg veríték, és tátogva kapkodott levegő után. Egy percre lefagyott, aztán arra eszmélt fel, hogy a könnyek végigfolynak az arcán.
– Tessék? Ezt nem tudom elhinni – mondta elképedve, és idegesen letörölte a kiborulásának nyomait. – Én… ez lehetetlen. Nagyon… kibaszottul fiatal vagy még ahhoz, hogy beteg légy – dadogott Louis össze-vissza. – Mi történt? Mi a gond?
– Az agyamban találtak egy jóindulatú daganatot, ami elég rossz helyen van, szóval muszáj azonnal kiszedni. Az orvosom bízik abban, hogy felépülök, de én nagyon… – Itt elfúlt Ash hangja, és még erősebben szorította Louis kezét. – Nagyon félek – mondta ki végül egy fájdalmas sóhajjal.
Lou tudta jól, hogy most össze kell szednie magát, és amennyire csak lehet, megnyugtatni a lányt. Ő is nagyon félt, csak most ébredt rá, hogy még mindig milyen sokat jelent neki Ashlee, de bizakodó mosollyal fordult felé.
– Ha az orvos azt mondta, hogy minden rendben lesz, akkor nem kell félned. Túl leszel rajta, és minden folytatódik tovább – mondta eltökélten, és a másik tenyerét is lány remegő kézfejére fektette. – Szükségem van rád, úgyhogy gyorsan meg kell gyógyulnod – nézett bele mélyen a szürke szemekbe.
– Sokat gondolkodtam, amióta itt vagyok – mondta Ashlee fáradtan, és figyelte az összefonódó kezeiket. – Talán meg sem érdemlem az életet. Tudod, már annyi minden írható az önzőségem számlájára, hogy ha akarnám, se tudnám kiegyenlíteni jótettekkel – mondta komoly hangon, és amikor Lou el akarta csitítani, a mutatóujját a fiú ajkai elé emelte. – Tudom, mit akarsz mondani, de ha a tényeket vesszük, teljesen érthető, hogy Harry látni sem akar. Vagy az, hogy ha meghalok, a kislányom sosem fog megismerni úgy igazán, mint az édesanyját.
– Szeretnéd? – kérdezte Louis halkan, az utolsó mondatra utalva.
Ashlee félénken bólintott, és elhúzta a kezét, hogy a hajába túrhasson.
– Igen. Röhejes, mi? Pont most, amikor a kaszás integet a sarokból – felelte gúnyosan. – Hamarabb is felnőhettem volna.
– Ha tényleg ezt akarod, lesz még rá lehetőséged. Biztos vagyok benne – felelte Louis, és még bólogatott is hozzá. – Harry hiányol. Távolságtartó lesz az elején, de a szeretete túl mély… Meg fog bocsátani, mert te is egy darabja vagy. Ugyanúgy, mint Honey.
– Vagy te, Lou – egészítette ki magabiztosan a sort Ash. – Te is Hazza része vagy, szívem.
Louis csak megvonta a vállát, mert nem akart vitatkozni, de az ő hite egy icipicit megingott az elmúlt két napban.
– Írtam neki egy levelet. Tudom, nagyon furcsán hangzik a mai világban, de ezt személyesebbnek éreztem.
– Milyen levél? – vonta fel a szemöldökét Louis. Ash közben az éjjeliszekrénye fiókjában kutakodott, majd kiemelte az összehajtott lapot.
– Szeretném, ha odaadnád neki, amikor hazamész. És az is jó lenne, ha rávennéd, hogy üljön le, olvassa el. Ki tudja, hogy személyesen el tudom-e majd mondani neki, amit szeretnék. Bocsánatkérés, vagy valami hasonló – magyarázta Ashlee, ahogy remegő kézzel Louis felé nyújtotta a levelet.
– El fogja olvasni, garantálom – ígérte a fiú, és óvatosan a dzsekije zsebébe csúsztatta a papírt. – De aztán majd személyesen is elé kell állnod.
– Tudom. De ez rád is igaz. Meg kéne beszélnetek azt, ami a szívedet nyomja, mert látom rajtad, hogy szenvedsz – jegyezte meg Ash, és közben a fiú arcát fürkészte.
– Nem akarok panaszkodni. Elvégre az enyém a világ legédesebb pasija – mosolygott zavartan Louis.
– Csak?
– Velem van a baj – sóhajtott Lou. – Harry jött azzal a témával, hogy fontosabb számomra a szex, mint Honey, és azóta ezen pörgök.
– Nem gondolta komolyan. Nem gondolhatta – szögezte le határozottan a lány. – Annyira új nektek ez a helyzet, hozzá kell szoknotok, aztán minden rendbe jön. Gyereket nevelni nem egyszerű, főleg úgy, hogy a párkapcsolat is tökéletes maradjon. Nekem külön sem ment soha. De ti erősebbek vagytok.
– Én nem… nem tudok kezdeményezni – vallotta be Louis.
– Megint a szex – vonta le a következtetés Ashlee. – Néha csak… hagynod kéne, hogy sodródj az árral.
– Hallgassak az ösztöneimre? – kérdezte Louis, mert pontosan tudta, hogy mire gondol a lány.
– Olyasmi. Tudod, hogy Harry minden kérésedet teljesíteni fogja.
És pont ez volt a legijesztőbb az egészben. Louis még magának sem merte bevallani, mit szeretne, az meg kizárt, hogy valaha is elmondja Harrynek. Ahhoz nagyon sokat kellene innia. Louis kicsit ijedten nézett Ash-re. Nem akarta, hogy a lány átlásson rajta, és mégis, Ashlee arca egyre inkább felderült, és Lou érezte, máris lebukott. A lány már nyitotta volna a száját, de Louis gyorsan rátapasztotta a tenyerét.
– Ne, kérlek, csak ne mondd ki! – könyörgött teljesen kétségbe esve, és az arcát a kezébe temette.
– Hé, meg se szólaltam – nevetett a lány. – Szerintem felesleges az aggodalmad, Harry rá fog jönni, mit szeretnél, csak idő kérdése.
– Biztos, hogy ezt akarom? Még belegondolni is furcsa.
– Nemrég azt sem tudtad elképzelni, hogy le fogsz feküdni egy fiúval – mutatott rá Ash. – Ez a dolog, amin annyit agyalsz, csak részletkérdés – mondta komolyan, de amikor meglátta Lou ijedt arcát, újra elnevette magát.
– Inkább beszéljünk másról – terelte a témát a fiú. – Honey… sokat gondolkoztam… Szerintem el kéne neki mondani, hogy Harry az apja.
– Ezt Hazzával kell megbeszélned – felelte Ashlee. – Az ő döntése.
– Tudom, csak azon agyaltam,  hogyan tehetném a kicsi számára könnyebbé. Nagyon megszerettem, és ami neki fáj, nekem is – vallotta be Louis. – Két apukája van, és ha úgy nézzük, az anyukájából is kettő akad.
– És talán az is bánt, hogy vér szerint nem vagy a szülője – mondta Ashlee.
– Nem mondhatom, hogy nem szeretnék egy saját gyereket majd később, évek múltán. De mindig úgy fogok Honey-ra tekinteni, mint a lányomra.
– Ezért akartam, hogy ti vigyázzatok rá – bólogatott Ash. – Talán még furcsa belegondolni is, de tudom, hogy a kis szívem nagyon szerencsés amiatt, hogy hozzátok került.
– Tudtad… – kezdte Lou halkan – már akkor is tudtad, hogy beteg vagy? Az egész külföldi munka hazugság?
– Már hónapok óta tudom. A rosszullétek is emiatt voltak – felelte Ash rezignáltan. – Először senkinek nem akartam elmondani. Aztán szépen lassan ráébredtem, hogy egyedül képtelen vagyok végigcsinálni. Beavattam Emmát, most téged is, és a levél után Harry is tudni fogja.
– Látni akar majd, ahogy elolvassa. Ide fog jönni – mondta Louis.
– De te nem fogod hagyni.

Éjfél is elmúlt, mire Louis kocsija behajtott a garázsba. Nem így tervezte. Azt hitte, az egész hétvégét máshol tölti, de Ashlee ráébresztette, hogy itt van rá nagyobb szükség. Mire megtette az út felét, már alig várta, hogy a karjaiba zárhassa Harryt, és hogy egy puszit csenhessen Honey-tól. Óvatosan, halkan nyitotta ki a bejárati ajtót, és lassan fellopakodott az emeletre. Honey szobája üres volt, de akkor már pontosan tudta, hol találja őket. Ahogy belépett a nagy hálószobába, az éjjelilámpa fényében kivette mindkét szerelme körvonalait. Hihetetlen, hogy Honey ugyanabban a pózban aludt el – az oldalára feküdve, úgy, hogy a keze a feje alatt pihent –, mint az apja. Annyi volt a különbség, hogy a kicsi a hüvelykujját szopta édesen. Louis elmosolyodott, és a tekintete is bepárásodott, ahogy figyelte az előtte megelevenedő csendéletet. A cipőjét már odalenn levette, így most csak halkan kibújt a farmeréből, lehúzta a zoknijait, aztán a pólóját is. Óvatosan felemelte a takarót Harry hátánál, és halkan a fiú mögé helyezkedett. Egy finom, jóleső borzongás kúszott végig mindenén. Ahogy a Harry testéből áradó hő lassan átmelegítette a lefagyott lábujjait, és minden érzékét betöltötte a jól ismert illat, melyet már az otthonnal azonosított, végre teljesen megnyugodott.
– Lou – suttogta maga elé Harry, és amennyire tudott, hátrafordult.
– Shh, én vagyok. Aludj csak.
– Hiányoztál – mondta Harry álmos hangon.
– Ti is nekem. Nagyon-nagyon – felelte, és megpuszilta a fiú halántékát. Harry most a teljes testével felé fordult, és kisimította Louis homlokából a tincseket.
– Sajnálom az elmúlt hetet – mondta bűnbánóan, lesütött szemekkel. – Nem gondoltam bele, hogy milyen könnyedén elveszíthetlek. De azóta csak ez jár a fejemben. Belehalnék, ha arra kéne fölkelnem, hogy nem láthatom reggel a mosolyod.
– Tudom, kicsim – nyugtatgatta Louis. – Fogalmam sincs, hogyan bírnám magam egyáltalán rávenni arra, hogy levegőt vegyek, ha nem hallhatnám minden nap a hangod. Ha nem nézhetnék bele azokba a gyönyörű szemekbe, amikben szinte az egész világot láthatom.
– Most mit látsz, Tündérke? – kérdezte elfúló hangon Harry, és picit még közelebb araszolt Louis testéhez. A fiú belenézett abba a tekintetbe, ami végtelen gyönyöröket ígért neki, figyelte a kitágult pupillákat, a sötétséget, amiben tisztán ki tudta volna venni saját magát, ha nagyobb fény van.
– Kellek neked – tátogta Louis szinte hang nélkül.
– Valami olyasmi – kuncogott Harry halkan. – Mi lenne, ha kisétálnál a tökéletes popsiddal együtt a fürdőbe?
Lou nem akadékoskodott, óvatosan felkelt az ágyról, és már a fürdő ajtajából nézte, ahogy Harry betakargatja Honey-t, mielőtt utána indul. Alig csukták be az ajtót, Harry máris Louis szájára tapadt. Forró leheletével felolvasztotta a fiú lila ajkait, a falhoz szorította, és addig simogatta Lou tarkóját, amíg az bele nem nyögött a csókba.
– Hol jártál? Jéghideg vagy – dünnyögte Harry, de közben újabb és újabb puszikkal lepte el Louis egész arcát.
Lou csak halkan nyöszörgött, és nem igazán tudott volna felelni a kérdésre. Amikor Harry szorosan a csempének szorította a csuklóit, már azt sem tudta, hány éves. És amikor megérezte a hasánál Harry merevedését, már azzal is gondban volt, hogy fiú-e vagy lány. A vágy olyan szinten letaglózta, mint még soha. Élvezte, hogy most ő van a falra kenve, hogy Harry szó szerint rágcsálja az ajkait, és hogy nem ő irányítja a ritmust, amivel egymás testéhez dörgölőznek. Alkalmazkodott, hagyta, hogy a párja akarata szerint történjen minden, és meglepve tapasztalta, hogy olyan helyeken lüktet a teste, ahol régebben nem.
Harry érezte, hogy valami megváltozott. Louis a karjaiba olvadt, lehunyta a szemeit, és halkan nyögdécselt. Ki volt éhezve, de valahogy nem akarta átvenni az irányítást, mint eddig minden alkalommal. Harry kezdte azt gondolni, hogy akármit csinálhatna vele, a fiú készségesen hagyná magát. A csodálkozástól hatalmasra nyílt szemekkel fürkészte Louis arcát, figyelte, ahogy a sűrű szempillák szinte az orcáját verdesik. Végignézett a számára felajánlkozó gyönyörűségen, és odalenn meglátta a szépen kirajzolódó farkát a bokszer alatt, miközben a csípője úgy ringott, mintha a vágy hullámain lovagolna.
– Tündérke, mit szeretnél? Mondd el! – susogta Louis fülébe, de a fiú nem igazán figyelt rá.
– Harry… Harry… – mantrázta Lou, és a szemeit továbbra is csukva tartotta. Harry összeérintette az orrukat, aztán kicsit megbökte vele Louis arcát. A tenyerében lüktető vékony csuklókat is megszorította, hogy elnyerje a figyelmét:
– Lou, édes, nézz rám! – Amikor végre meglátta Louis elködösült tekintetét, folytatta: – Ez az. És most áruld el, mire vágysz a legjobban!
– Rád – lehelte a szavakat Louis, és már dőlt is előre, hogy visszaszerezze Harry puha ajkait.
– Ez tudom jól – kuncogott Harry, mert Lou egyre dühösebb arcot vágott, amiért nem engedte, hogy megcsókolja. – De hogyan szeretnél megkapni? Hm? – kérdezte incselkedve, és hogy egyértelműbb legyen, mire akar kilyukadni, az egyik tenyerét lágyan becsúsztatta Louis alsójába, és határozottan belemarkolt a fiú fenekébe.
Lou összevonta a szemöldökét, és gyorsan megrázta a fejét, hogy még a kósza gondolatokat is kizárja, amik esetleg új vizekre eveznének.
– Benned akarok lenni – felelte, de a hangja megremegett. – Vagy nem erre vonatkozott a kérdés? – kérdezte ártatlanul pislogva.
– De… – hagyta rá Harry. Összetámasztotta a homlokukat, és próbálta kitisztítani az elméjét. Nem cseszheti el megint azt, ami köztük van. Ha Louis nem vallja be most, majd később úgyis rájön. Nem fogja tudni sokáig magába fojtatni, a jelek egyre egyértelműbbek, hiába tagadja. Harry sóhajtott, aztán megadóan letolta a bokszerét, és hagyta, hogy Lou birtokba vegye a testét. Nem számított semmi, csupán az, hogy újra egymásra találtak a lágy, vagy olykor durvább ringatózás közepette. Harry élvezte, hogyne élvezte volna, hiszen együtt voltak. Vele, aki nélkül nem tudta elképzelni az életét. Csupán arról volt szó, hogy zavarta a dolog, hiszen sokkal-sokkal észveszejtőbb pillanatokat tudna okozni a párjának, feltéve, ha Louis hagyná.

Másnap reggel újra visszatért a cukormázas hangulat. Vasárnap volt, Harry és Louis aludtak volna, de Honey nyolckor elkezdett ugrálni az ágyon, így nem maradt sok választásuk. Harry hiába húzta magához a kislányt, és takarta be a paplannal, hátha visszaalszik. Nem jött be. Honey izgatott volt, hogy Louis ilyen hamar visszatért, és meg akarta neki mutatni a puzzle-t, amit előző este raktak ki. Nem nyugodott, amíg be nem furakodott az apukái közé. Egyszer oldalba rúgta Louis-t, aztán a nagy izgalomban beletérdelt Harry derekába, de mindkét fiú összeszorította a száját, és a kicsivel együtt nevetgéltek. Aztán Louis-nak mégis muszáj volt elkapnia a kalimpáló lábakat, mikor Honey véletlenül majdnem ágyékon rúgta. Akkor már tudta, hogy jobb lesz, ha kikászálódik az ágyból, és követi a hercegnőt a saját szobájába, hogy megcsodálja a művét.
A reggeli is kellemesen telt, bár Louis aggodalma egyre nőtt a levél miatt. Hamarosan oda kell adnia Harrynek, közben pedig fogalma sem volt, mit írt benne Ashlee. Nem tudta, a párja mennyire borul majd ki, mint ahogy azt sem, haragudni fog-e rá, amiért meglátogatta Ashlee-t. Ash… csak nehogy valami rosszul süljön el szerdán, amikor megműtik. Lou annyira elkedvetlenedett, hogy csak a reggelije felét ette meg. Szíve szerint nem foglalkozott volna Ash kérésével, hanem fejvesztve rohant volna hozzá, Harryvel karöltve.
– Ennyire szar lett a tükörtojásom? – kérdezte Harry, és Louis-ra mosolygott. – Furcsa, eddig Honey volt a válogatósabb – utalt a kislányra, aki már percekkel azelőtt befejezte az evést, és odafent babázott a szobájában.
– Isteni lett a reggeli – felelte Louis bágyadtan. – Egyszerűen csak… beszélnünk kéne arról, ahol tegnap voltam.
Harry még mindig halványan mosolyogva foglalt helyet az asztalnál, közvetlenül Louis mellett.
– Miért olyan fontos? Az sem érdekel, ha kurvázni voltál – mondta Harry komolyan, és a tenyerébe zárta Louis kezét. – Akárkit fektetsz le, végül mindig vissza fogsz jönni hozzám, nem igaz? Megérdemeltem volna…
– Harry, ne mondj ilyeneket! – szólt rá Louis rosszallóan. – Meglátogattam Ashlee-t.
Olyan jó volt végre kimondani, egy perccel se tudta volna tovább magában tartani. Harry láthatóan megdöbbent, mert mindenre számított, csak erre nem.
– Hiányzik neked? – kérdezte reszelős hangon. – Ő valamit képes megadni, amit én sosem fogok tudni?
– Harry! – fakadt ki a fiú, és felpattant a székről. – Ne játszd ezt! Tudom, hogy neked is legalább olyan fontos, mint nekem. Neked is hiányzik.
– Eltitkolta előlem Honeyt! Lemaradtam három évről, ráadásul az alatt az idő alatt se foglalkozott a lányával! Lepasszolta. Lepasszolta Emmának… Most lepasszolta nekünk – dühöngött Harry. – Mi a szart vár? És te? Szerinted ezek után törődnöm kéne azzal, mi van vele?
– Nem, de attól még törődsz – foglalta össze Louis halkan. – Kérlek, Honey-nak nem szabad meghallania, amiről beszélünk.
– Sajnálom – temette az arcát a kezeibe Harry, majd odament Louis-hoz, hogy megölelje. – Nem rád haragszom, és nem akartam kiabálni – suttogta a fiú hajába.
– Megértem a dühödet. De Ashlee… ő nagyon beteg.
– Beteg? – kapta fel a fejét Harry. – Nem úgy volt, hogy elment dolgozni, miközben világot lát?
– Hazudott – sóhajtotta Louis, és közben hátul megtámaszkodott a konyhapulton.
– Állandóan hazudik – húzta el a száját Harry, de érezte, ahogy jéghideg borzongás fut végig a gerincén. – Mit… mi a baja?
– Szerdán lesz egy kockázatos műtétje. Egy daganat van az agyában – suttogta Louis, miközben maga elé meredt. Lassan kihúzta a nadrágja zsebébe rejtett, összehajtogatott papírt, és Harry kezébe adta. – Ezt ő írta, és szeretné, ha elolvasnád.
Harry rekord sebességgel hajtogatta ki a papírt, és miközben a szeme a sorok felett járt, elindult, hogy újra leüljön. Louis nézte pár másodpercig, aztán úgy döntött, Harry talán egyedül szeretne maradni a gondolataival. Halkan felment a lépcsőn, és benyitott Honey szobájába, hogy segítsen neki átépíteni a babaházat.

7 megjegyzés:

BezTina írta...

Szia HDawn!
Utálom, ha igazam van! :(
Valamikor még a legelejên irtam egy kommentet miszerint Ash 'munkat kaptam utazok' storyja nagyon mást sejtet..
Jaj, inkább lett volna siman önző pillangô!
Egyébkét le a kalappal előtte, mert akarhogy is cseszerintette el a dolgokat, azért jôl elrendezett itt mindent. :( :)
HDawn, Honey karakterét -is- nagyon jôl, hozod, formálod.
Imádom a kis csajt.
Na és a Lou és Ash között lezajlott beszélgetês...huha
Na és Harry gondolatai, Lou felé tett -tipikus Hazza-féle- vallomások...imádtam olvasni :)

Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a részt is olvashattam !

Névtelen írta...

Istenem!
En azt hittem h Ash megint terhes lesz... de ez borzaszto! Nem tudom mi a terved vele... igazabol azt sem tudom h en minek orulnek jobban, ha kiirnad a sztoribol, v ha eletben hagynad. Csak attol tartok h a kesobbiekben - ha eletben hagyod - ne h Louek koze alljon megiscsak :/
Imadom amugy Larryeket!!! Olyan cukik! Es Lou azert remelem hamar beadja a derekat Hazznek :D
Varom a kovit! ❤️💛💚💙💜
D.

Carmen írta...

Jaj, már hiányzott! :)
Louis adja már be a derekát (vagy akármijét), rossz "nézni", hogy szenved.. ;D
"Az sem érdekel, ha kurvázni voltál...." áááááá neeeeem, csak épp ha tényleg, akkor váratlanul rám jön a pisilhetnék, gyorsan bezárkózok a fürdőbe, és puszta kézzel töröm be a tükörképemet.. XD
Imádom, folytasd hamar! :)

LGy írta...

Most feszítsetek meg... de én jobban aggódom a Harry-Lou kapcsolatért, mint Ashle-ért.
Jó na, sajnálom, meg minden...de...
Sikerült most is elvarázsolnod, köszönöm :)

Dreamy Girl írta...

Sziaaa!
Jaj, nagyon vártam már, tisztára izgultam! Annyira imádtaaam!! Oh szent egek! El sem tudom mondani h mennyire!!
Most még mindig nem elemzős komi, de majd jönnek megint érzem 😊💜
Ash... Uh, hát éreztem, hogy valami nincs rendben vele, de erre sose gondoltam volna. Remélem azért nem lesz baj, bár nem is tudom még mindig h mit is gondoljak Ashről... Persze sajnálom, és nem akarom h meghaljon :(
Jaj Louis, biztos akarod, csak engedd el magad,hidd el hogy Harry olyat fog éreztetni veled, hogy utána tuti nem fogsz akarni mást, csak azt, hogy megdolgozza a kerek kis seggedet 😂😀 Ah, jó, hagyjuk, mert ebbe most belegondoltam, és nem tudod mióta várok már erre... (a történet kezdete óta) 😂 bocsi, csak tudod szeretem mikor Harry szóval na XD és a tudat h Louisban még nem járt senki... Jó, kivagyok, nem szabad nekem fantáziálgatni, mert abból mindig csak baj lesz 😂 befejezem XD
Olyan cukiik voltak reggel, jajj, ahogy ott ugrált Honey meg odabújt közéjük, aww, imádom, ilyenkor szétolvadok *-*
Kíváncsi vagyok mi lesz itt még, nagyooon! Imádom!! Minden egyes betűjét! Annyira csodálatosan megfogalmazod, annyira élethű, annyira eszméletlenül fantasztikus az egész!
Köszönöm, hogy itt vagy nekem/nekünk és hogy megörvendeztetsz engem/minket ezekkel a csodás sztorikkal!!
Imádat van!
Puszillak💜

Gwendolyn Tussaud írta...

Szia. Ez az első, hogy kommentet írok neked, bár már többször is gondoltam rá, hogy megteszem, valamiért végül mindig elmaradt.
Először is IMÁDOM, amit csinálsz. A történet nagyon jó, a karakterek szuperek. A mostani részben az volt a kedvenc részem, mikor Harry a fakra kente Lou-t ő pedig azt sem tudta, hány éves, majd hogy fiú-e vagy lány xD
Másodszor IMÁDOM AZ ÖSSZES SZTORIDAT, CSAK ÍGY TOVÁBB. Már várom a következő részt.
Puszi
Gwen.xx

HDawn írta...

Kedves BezTina!
Igen, emlékszem rá, hogy te jól megtippelted, mi lehet Ashlee-vel. És nagyon örülök, hogy ahhoz képest, a csaj mennyire kis szeleburdi, felemás karakter, azért bírod... Honey pillanatokból lesz még, szeretek róla írni, mert a gondolataimnak nagyon aranyos kislány. Köszönöm a kommentedet, szép hetet! :)

Szia D!
Örülök, hogy megint itt vagy :) Ash sorsa hamarosan elválik, mint ahogy az is, Lou beadja-e a derekát - meg más testrészét :D. 1-2 napon belül érkezik a folytatás, ne menj messzire! Puszi

Carmenem! :)
"Az sem érdekel, ha kurvázni voltál...." áááááá neeeeem, csak épp ha tényleg, akkor váratlanul rám jön a pisilhetnék, gyorsan bezárkózok a fürdőbe, és puszta kézzel töröm be a tükörképemet.. XD --> jaja, de elég hihetően adta elő, hogy nem gáz, ha mégis így történt, nem? :D Louis talán beadja az akármijét, talán most, talán később :D A lényeg, hogy én már tudom a választ :P Nemsoká jön a folytatás.
Puszi!

Kedves LGy!
Én is aggódom, de csak helyére kerülnek a dolgok egyszer. Nekik muszáj együtt lenniük, nem igaz? :) Köszi a kommentet! Puszi!

Egyetlen Dreamym!
Ash egy eléggé bonyolult személyiség, teljesen normális, ha egyik pillanatban szeretet, a másikban meg megfojtanád :D Hamarosan elválik a sorsa, ha minden igaz.
"bocsi, csak tudod szeretem mikor Harry szóval na XD és a tudat h Louisban még nem járt senki..." ---> na ja, végig mosolyogva olvastam, és átérzem, mire gondolsz, ne aggódj, és imádom a fantáziádat XD Megint elhalmoztál dicséretekkel... Köszönöm, bozonyos helyzetekben nagyon-nagyon jól jönnek ❤️ Puszi!

Szia Gwendolyn!
Örülök, hogy végül mégis írtál, mindig nagy boldogság új kommentelőkttől hozzászólást kapni :) Hamarosan jön a folytatás, remélem, ott is találkozunk. Puszi!