2016. július 21., csütörtök

Játsszuk el, hogy tetszel! - 2. A napfényben fürdő tincsek

Sziasztok! Újra itt, immár a második résszel :) Remélem, hogy nem haragudtok nagyon, hogy kicsit lassabban érkezem a bejegyzésekkel, talán a tartalom kárpótol. Jó olvasást kívánok!
*********************************************************************************

2. A napfényben fürdő tincsek

Ashlee futva tette meg a távot a kocsitól a patakpartig. Harry mosolyogva követte a tisztáson keresztül, miközben telefonált. Az egyik céggel egyeztetett időpontot, ahol majd előadást kell tartania a következő héten, de közben elbűvölve bámulta a lányt, akinek fehér ruhája lobogott a szélben. Egy pillangót követett, amit bár nem akart fogságba ejteni, ennek ellenére örömmel töltötte el a tény, hogy szaladhat utána. A tűző napnak, vagy Harry túl élénk fantáziájának köszönhetően olyan illékonynak tűnt az egész jelenet, mintha a következő pillanatban akár el is tűnhetne, ezért nem merte levenni róla a szemét. Mikor végzett a hívással, megszaporázta a lépteit, hogy utolérje. Már nem voltak messze, a víz csobogása egyre hangosabban kivehető volt a szél halk susogása mellett. Beléptek a magas, lombos fák közé az árnyékba, és ott végre nem volt olyan perzselő a hőség. Ash valahol elveszítette az apró, röpködő szépséget, ezért bevárta a fiút, és együtt kerestek helyet, ahová leülhetnek elfogyasztani az ebédjüket. Végül találtak egy kis, füves részt közvetlenül a patak mellett, és meg is álltak, hogy elhelyezkedjenek. Harry levette a hátizsákot, amibe az ételeket pakolták, majd ő is leült, kényelmesen kinyújtott lábakkal, hátul támaszkodva a karjain. Ash mindeközben úgy vetette rá magát az egyik szendvicsre, mintha már napok óta nem evett volna.
– Még mindig jó az étvágyad – nevetett Harry, miközben ő is kibontott a celofánból egy szalámis bagettet. – És még mindig nem látszik rajtad.
– Ó, sokat javult a bókolási képességed – jegyezte meg a lány, miután lenyelte a falatot.
– Ezt biztos Louis is így látja, mert végre szóba áll velem – jelentette ki büszkén Harry. – Bár amióta megmasszírozott, azóta nap mint nap dicsérem a kezét, de még nem kaptam repetát – biggyesztette le az ajkát.
– Ha akarod, megkérem rá – ajánlotta Ashlee nevetve.
– Nem, sokkal izgalmasabb, ha nekem sikerül rávennem – csóválta a fejét a fiú. – A kihívások és én… hm, jó barátok vagyunk.
Csendben folytatták az evést, míg a lány Harry utolsó szavain töprengett, a fiú pedig a csodálatosan nyugodt környezetet kémlelte. Jó volt kiszakadni a nagyváros nyüzsgéséből.
– Mit szólsz egy kis játékhoz, Styles? – vonogatta a szemöldökét Ashlee, miközben lesöpörte a tenyerére ragadt morzsákat. Ash hangja semmi jót nem ígért, de Harryt mégis érdekelte a dolog. Világéletében túlságosan kíváncsi természet volt. Érdeklődve nézett a lányra, majd idegesen fészkelődni kezdett miközben magában mérlegelt. Mikor volt olyan, hogy ő ellent tudott mondani a barátjának? Soha. Talán csak egy apró csínytevésről van szó, úgyhogy bizonytalanul bólintott egyet.
– Mit forgatsz a buksidban? – érdeklődött, mivel Ash már másodpercek óta nem szólalt meg, csak őt bámulta.
– Ismerd meg őt közelebbről.
– Kit? – értetlenkedett a fiú.
– Hát Louis-t – tárta szét a karjait Ashlee.
– Amúgy is ez volt a célom, mivel együtt…
– Próbáld meg elcsábítani – vágott közbe a lány hirtelen.
Ez… ezt biztosan rosszul hallotta. Harry hatalmasakat pislogott, a szemei majdnem kiestek a helyükről. Néhány pillanat alatt sikerült túltennie magát a sokkon, hiszen nem ez az első alkalom, hogy Ashlee olyan ötlettel áll elő, hogy a haja az égnek áll tőle, de a külön töltött évek alatt azért kiesett a gyakorlatból.
– Sassy, te meghülyültél? Mi a fene ütött beléd? Ugye, ez csak vicc? – fakadt ki Harry, a végén már szinte könyörgőre fogva.
– Jaj, Hazza, ne legyél már ilyen kétségbeesett! – nevetett a lány. – Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy Louis-t nem fogja érdekelni a közeledésed. – Hát persze, hisz a lány nem sokat tud Lou régebbi kapcsolatairól.
– Akkor meg miért csinálnék magamból hülyét? Felejtsd el! – temette Harry a kezeibe az arcát. – Mondd, te tényleg bedobnád a pasidat a közösbe? – kérdezte kinézve az ujjai közül, mert a kíváncsiság nagyon furdalta az oldalát.
A lány figyelmen kívül hagyta a kérdést, a saját kis gondolatai közé merült, és sejtelmes mosollyal az ajkain bámulta gyermekkori barátját.
– Tetszik neked? – kérdezte halkan a fiútól.
– Louis? Dehogy! – vágta rá Harry, talán túl gyorsan, amivel még szélesebb vigyorra késztette Ash-t.
– Nem hiszek neked – jelentette ki a lány határozottan.
– Az a te bajod – kontrázott Harry egyre idegesebben. – Ha ezt azért csinálod, mert kíváncsi vagy a meleg pornóra, tudok ajánlani internetes oldalakat.
– Te olyanokat szoktál nézni? – szaladt fel Ash szemöldöke egészen a haja alá. – Hm, akkor fogalmam sincs, mi az ellenvetésed oka.
– Elmész a picsába! – pattant fel a fiú a helyéről, majd úgy kezdett fel-alá járkálni, mintha hangyák szaladgálnának a testén. – Miért, Sassy? Unatkozol? – önkéntelenül is ugyanazokat a kérdéseket tette fel, mint négy éve, mikor Ash felvetette az ötletet, hogy feküdjenek le egymással.
A lány régen tényleg szeretett játszani a körülötte élőkkel, de most más célja és indíttatása is volt a tervének. Azonban úgy döntött, még nincs itt az ideje, hogy felfedje azokat. A két fiú túl fontos volt neki ahhoz, hogy pusztán szórakozásból mozgassa őket, mint valami bábukat.
– Szóval nem tetszik neked? – kérdezte a lány még mindig nyugodtan ücsörögve. Követte Harry mozgását, de végül elnézett másfelé, mert attól tartott, el fog szédülni. Úgy döntött, egy kicsit drasztikusabb eszközökhöz folyamodik. Lassan kezdett beszélni, a hangját elmélyítette, és minden egyes szót külön kihangsúlyozott: – Tudod, Lou hihetetlen az ágyban. A kezei csodákra képesek, de ezt már te is tapasztalhattad. Nem vagy kíváncsi, mire tudja még használni őket? És... láttad már a fenekét? – mikor nem kapott választ, folytatta: – Annyira puha, ugyanakkor izmos. Imádom gyúrogatni és karmolászni, miközben…
– Elég! – szólt rá a fiú erélyesen. Harry önuralma már nagyon a végét járta, ráadásul az agya elkezdett izgatóbbnál izgatóbb képeket vetíteni arról, hogy mit tudna ő azzal a testtel kezdeni. Ash minden egyes kiejtett szava hatással volt rá. Muszáj volt elfordulnia, mert… mert az arca égett, a kezei remegtek, és hatalmas erekciója kellemetlenül a nadrágjának feszült.
– Már attól felizgultál, hogy beszéltem róla – kuncogott Ash a háta mögött.
Harry becsukta a szemeit, és igyekezett visszatérni a normális ritmusú légzéshez.
– Minden miattad van – dünnyögte a fiú az orra alatt. – Mindig minden miattad történik, ha a közeledben vagyok. – A hangjában volt némi él, de Ashlee nem tudta hibáztatni érte.
– És mégis újra meg újra visszajössz hozzám – sóhajtotta a lány, már egészen közelről. Halkan lopakodott Harry mögé, fejét a lapockáira fektette, és szorosan átölelte az izmos felsőtestet. Mélyen magába szívta az ismerős illatot, ami még mindig az otthont és a biztonságot jelentette számára. – El sem tudod képzelni, mekkora kincs vagy. Én meg egy elveszett lélek, aki nem érdemli azt a szeretetet, amit tőletek kapok. – Harry meg akart fordulni, hogy magához ölelhesse a lányt, de ahogy mozdult, a karok szorosabban fonódtak köré. – Maradj nyugton egy kicsit, Hazza! – mondta a lány. Harry még a pólóján keresztül is érezte a meleg leheletet a hátán, és szerette volna biztosítani a lányt, hogy igenis, minden jót megérdemel, de nem akarta megtörni a pillanatot. Inkább a karját simogatta az ujjaival, és egy pici, ugrándozó madarat figyelt a patak túloldalán.
Ashlee mindenféle átmenet vagy előjel nélkül húzódott el tőle, és kezdett el futni a meder mentén. A kis madár ijedtében felröppent a biztonságot nyújtó, lombos ágak közé. Harry a lány után nézett, elvigyorodott és azonnal nekiiramodott ő is. Pontosan tudta, mi a dolga: Még Ash előtt át kellett érnie a túlpartra. Alig telt el egy perc, máris megtalálták a pataknak azt a részét, ahol a kiálló köveken át lehetett jutni a túloldalra anélkül, hogy összevizeznék magukat. A lány hátranézett, majd olyan gyorsan rugdosta le a cipőjét, ahogy csak tudta. Harrynek gondja akadt a cipőfűzőjével, és mire végzett, Ashlee már félúton tartott, de ő nem adta fel. Kétoldalra nyújtotta a karjait, hogy azokkal egyensúlyozzon, majd rálépett a csúszós kövekre. Elmosolyodott a ténytől, hogy még mindig emlékszik rá, hogyan kell ezt csinálni. Egyik lábát tette a másik elé, gyorsan, nem hagyva időt arra, hogy talpa megcsússzon a zöld mohás felületen. A gyermekkori emlékek újra megrohamozták, és hihetetlenül boldognak érezte magát. Pont, mint régen, olyan könnyűnek és gondtalannak tűnt az élet. Lefelé nézett, csak akkor kapta fel a fejét, mikor Ash egy hatalmasat sikított. Még éppen látta a pillanatot, ahogy a lány ijedten hadonászik, majd beletörődve a sorsába, engedve a gravitációnak, beleesik a vízbe. Harry gondolkodás nélkül ugrott utána, de mire odaért, szerencsére a lány is felbukkant a habokból. Köhögött néhányat, próbálta kipislogni a vizet a szeméből, és gyorsan kapkodta a levegőt.
– Sassy, jól vagy? – kérdezte tőle Harry ijedten. A lány csak bólogatott, de erősen kapaszkodott Harry karjába, mert az alig derékig érő vízben is erős volt a sodrás. – Fogadjunk, csak azért csináltad, hogy mindketten vizesek legyünk – mosolygott Harry, miközben elindultak a part felé. De ahogy megszűnt a a víz felhajtó ereje, és Ashlee-nek rá kellett nehezednie a lábára, fájdalmasan felszisszent és pillanatok alatt elveszítette az egyensúlyát. A fiú utánakapott, még mielőtt elesett volna.
– Mi a baj? – kérdezte komoran Harry.
– Fáj a bokám – nyöszörögte a lány. Harry lassan leültette a fűre. Óvatosan megnyomkodta az érintett testrészt, majd gondterhelten pillantott Ash-re:
– Lehet, hogy eltört. Be kell vigyelek a kórházba, hogy meg tudják röntgenezni.
– Muszáj? – kérdezte a lány szomorúan.
– Igen – bólintott Harry, majd állt is fel, hogy utána a karjaiba vehesse Ashlee-t.
A lány kuncogni kezdett, miközben visszafelé sétáltak, hogy felvegyék a hátizsákot. Illetve csak Harry sétált, Ash pedig rázkódott a nevetéstől. Mindkettőjük ruhájából és hajából csöpögött a víz, úgy néztek ki, mint az ázott kutyák.
– Mi olyan vicces? – érdeklődött Harry, mikor már letette a terhét, és magához vette a hátizsákot.
– Ez az egész – mondta Ash, ahogy egy lábon ácsorgott. Harry csupán most vette észre, hogy a lány térde vérzik, de az esetleges törés jobban aggasztotta.
– Szerintem nem az. Tündérke meg fog ölni, mert nem vigyáztam rád.
– Dehogy fog. A hülye is látja, hogy napról napra egyre jobban kedvel – jelentette ki Ashlee meggyőződéssel, és némi különleges csillogással a szemeiben.

Harry éppen a konyhában próbált összehozni egy nagy kancsó limonádét az őrjítő forróság miatt, mikor hallotta, hogy nyílik a bejárati ajtó. Lassabban folytatta az ital elkészítését, mert úgy döntött, a magyarázkodást Ashlee-re hagyja. A cukorszirup a lehető legvékonyabb csíkban folydogált ki az üvegből, de a hozzávalók alapos összekeverésére is bőven szánt időt. Hallotta az elfojtott hangú szóváltást a nappaliból, Lou hitetlenkedését, Ash kiakadását amiatt, hogy a barátja nem hisz abban, tud magára vigyázni. Ez esetben Harrynek igazat kellett adnia a fiúnak. Ő is meg volt róla győződve, hogy Ashlee nem fél dacolni a veszélyesebbnél veszélyesebb dolgokkal.
– Mi ez az egész? – trappolt oda hozzá a munkából nemrég hazaért, kimerült fiú. A haja még kócosabbnak tűnt, mint egyébként, de az sem kizárt, hogy tépkedte, miközben Ashlee-vel beszélt. Sorstárs – gondolta Harry. – A barátnőm nem tud a lábára állni, de nem hajlandó elmondani, mi történt – panaszkodott dühösen Louis.
– Nincs semmi komoly baja, csak meghúzódott a bokája – mondta Harry nyugodt hangon, de továbbra is minden figyelmét a limonádé kötötte le. – Pár napig pihentetnie kell.
– Harold, az istenért, mi történt?! – mordult rá Lou, miközben kikapta Harry kezéből a hosszú szárú keverőkanalat, ezzel szabotálva a másik elfoglaltságát.
– Harold? – vonta fel a szemöldökét Harry, és nem bírta visszafogni a mosolygást. Ashlee szokta így szólítani, mikor dühös rá. Louis hamar megtanulta, és átvette a lány szokását.
– Ha én Tündérke, akkor te Harold! – kötekedett a fiú, és karjait összefonta a mellkasa előtt. Igazából nagyon aranyos volt, ahogy ott állt, dühösen összevont szemöldökkel, összepréselt ajkakkal, és igyekezett csúnyán nézni.
Harry visszaszerezte a kanalat, az innivalóba mártotta, aztán Louis felé emelte. Nagyon jól értett a tereléshez, ha kezdett kínossá válni a szituáció.
– Nyisd ki a szád és nyald le, Tündérke! – mondta Harry egyszerűen, mire olyan pillantást kapott, mintha kinőtt volna legalább két szarva. – Kóstold meg, hogy elég édes-e! – fogalmazott  egyértelműbben, bár hihetetlenül kíváncsi lett volna, mire gondolt először a másik.
Louis hirtelen azt se tudta, mit csináljon, de mivel a nagy csodálkozás közben tátva maradt a szája, a másik fiúnak nem volt nehéz dolga. Hirtelen, egyik pillanatról a másikra vált a nevetséges helyzet túlságosan intimmé, mikor újra elváltak az ajkai és engedte, hogy Harry közéjük csúsztassa a kanalat. Lou végignyalta a hideg fémet, és csak ezután zárta be a száját. Elképzelése sem volt, miért csinálta. Mintha egy pajzán hang suttogott volna a fülébe, hogy ha már a másik feszegeti a határokat, akkor ő is kipróbálhatja, mit tud kiváltani Harryből, pusztán szavakkal és ártatlannak tűnő tettekkel. De egyáltalán miért érdekli ez? És miért nézi ennyire elbűvölten a másik fiút, akinek mintha egyre vörösebb lenne az arca? Végül saját maga vette ki a kanalat a szájából, mert Harry időközben újra a pult felé fordulva támaszkodott a karjain, mintha rosszul lenne.
– Isteni – suttogta Louis, és látta, hogy Harry finoman megborzong a kijelentésre, miközben a párás falú üvegkancsót szemléli. – Rád férne egy hidegzuhany, elég nagy a forróság itt – csicseregte jókedvűen, majd töltött magának a hűsítőből, és visszasétált a nappaliba. Sikerült úgy tennie, mintha nem hozta volna zavarba az egész, de valójában örült, hogy a kézremegése miatt nem locsolta végig a folyosót a pohárból kilöttyenő folyadékkal.
Harry, miután egyedül maradt, komolyan elgondolkodott a lehetőségen, hogy az ölébe öntse a jéghideg limonádét. Mert ez az egész… Te jó ég, egyetlen kifejezéssel tudta volna összefoglalni a helyzetet: a fagyi visszanyal. De még hogy! Csak csipkelődni akart Louis-val, erre pont ellentétesen sült el a terve. Persze nem mondott igent Ashlee ajánlatára, mikor a lány egyenesen tálcán kínálta fel neki a barátját, de ettől még jó érzés volt zavarba hozni Tündérkét. De ennek nem lesz jó vége, mert egyre könnyebben veszti el a kontrollt a kék szemű angyal jelenlétében. Angyal? Tündér? Mi fog még eszébe jutni róla? Félisten? Harry kelletlenül ugyan, de kezdte magának beismerni, hogy egyre jobban tetszik neki a fiú.

Louis majdnem szívinfarktust kapott, amikor Ash végül bevallotta, hogy azért húzódott meg a bokája, mert a vízből kiálló nyálkás sziklákon ugrándoztak. Ezek után tett róla, hogy Harry egész hétvégén a hátán érezhesse rosszalló pillantásait, amiért hagyta a lánynak, hogy hülyeséget csináljon. Ez egyre inkább dühítette Harryt, ráadásul napról napra nőtt benne a frusztráció. Pedig már olyan jól kijöttek Lou-val… A gondolataiba mélyedve figyelte, ahogy a lemenő nap narancssárga fénybe vonta a horizontot, ezzel a végéhez közeledve egy forró, nyári napnak. Kint ácsorgott a teraszon, mert muszáj volt rendet raknia a fejében.
– Nem vagyok az anyja – dünnyögte Harry az orra alatt, amikor Louis, percekkel később csatlakozott csendes magányához. A mellette álló, kissé alacsonyabb alak halkan sóhajtott, de nem mondott semmit. – Arra vársz, hogy bocsánatot kérjek miatta? Azt hiszed, én nem ijedtem meg? A fejét is könnyen beüthette volna! – kapta fel a vizet, mire egy újabb sóhaj volt a válasz. – Haragszol rám? – kérdezte Harry szinte suttogva, a másik felé fordulva, és a hangja már inkább volt kétségbeesett, mint dühös.
– Ash sokkal jobban hallgat rád, mint rám – szólalt meg végül Louis. – Eleinte borzasztóan féltékeny voltam, de ahogy teltek a napok, elmúlt ez az érzés. Elvégre ki vagyok én, hogy dacoljak egy közel húsz éves kapcsolattal? – kérdezte, és még egy kikényszerített mosoly is megjelent az arcán. – Csak szeretném, ha vigyáznál rá, ennyi az egész.
Harry egypár másodpercig csak bambult, az meg természetesen csak a véletlen műve volt, hogy közben pont Lou kék szemeibe mélyedt a pillantása. Kereste a megfelelő szavakat, de azok nagyon nehezen jöttek. Végül kibökte, ami először megfogalmazódott a fejében:
– Ashlee kibaszott szerencsés, hogy itt vagy neki. – Ahogy ezt kimondta, Louis arcán végre igazi mosoly ragyogott, ráadásul az ajkába kellett harapnia, nehogy hangosan felnevessen. – Komolyan mondtam – mentegetőzött Harry.
– Abban biztos vagyok – értett egyet Lou bólogatva. – Nagyon úgy tűnt, hogy a szívedből beszéltél.
Erre már Harry is vigyorgott, az arca két oldalán megjelentek az elbűvölő kis gödröcskéi, amik Lou-nak napról napra egyre jobban tetszettek. Ahogy nézte a vidám, felszabadult Harryt, az járt a fejében, hogy vajon milyen érzés lehet a… Nem! Gyorsan elkapta a pillantását az elképesztően édesnek tűnő ajkakról, és inkább a fiú fürtjeit csodálta. Abból nem lehet baj, ugye? A korai alkony fényei megcsillantak a tincseken, a lágy hullámoknak aranyszínű ragyogást kölcsönözve. Csupán egy apró kísértés, ami magával ragadta, mint a hurrikán, és a következő pillanatban már emelte a kezét, hogy az ujjaival a másik hajába túrjon. A mozdulat közben azonban elveszett a lendület, mert Harry tekintete kíváncsian az övét fürkészte. Basszus, ha a pillantásokkal szexelni lehetne… Akkor már aznap jó párszor megjárták volna a mennyországot. Lou elbizonytalanodott, de hogy ne legyen olyan feltűnő, nem kapta vissza a kezét. Végül csak Harry füle mögé tűrt egy tincset. Nem akarta tudni, hogy nézhetnek ki kívülről, elég volt, hogy elképzelte. Ám még ez is kis ár volt azért, hogy végre érezhette, ahogy a puha tincs az ujjait csiklandozta, habár az egész nem tartott tovább két másodpercnél. Harry lehunyta a szemeit, nyelt egyet, és csak később nézett újra Louis-ra, aki hamarosan megszakította a szemkontaktust. Kezével idegesen dobolt a terasz korlátján, majd sarkon fordult, és eltűnt az üvegajtó mögött.
Harry kifújta a benntartott levegőt, az eget kémlelte, ahol a nap éppen lebukott a látómezőn túlra. Az egyik pillanatban még volt egy fényes csík, a következőben pedig szürkeség. Az egyik pillanatban Louis teljesen elbűvölten bámulta és hozzáért a hajához, a következőben pedig bűntudattal a gyönyörű szemeiben hagyta hátra Harryt.
Louis aznap álmatlanul forgolódott az ágyban, hallgatta Ash halk szuszogását, és próbálta átgondolni a hétvégén történteket. A konyhában, a limonádé készítés közben túl messzire ment… Este, a teraszon megint elvesztette a fejét. Nem volt helyes, amit tett. Nagyon nem volt az. De akkor miért érzi úgy, hogy azokért a pillanatokért újra megtenné, dacolva az egész világgal? Már nem volt kétséges: Harry a legédesebb bűn, és a legbűnösebb kísértés Louis Tomlinson számára.

6 megjegyzés:

  1. Basszus tetszik ez a hármas dolog bizonyos határokig!
    Mert Haz és Lou csak ketten együtt jók!
    De igazából nem értem mire akar kilyukadni a lány.
    Az biztos érdekessé teszi a történetet!
    Nagyon várom a folytatást!
    Puszi

    VálaszTörlés
  2. Ezt még órákon, sőt, napokon keresztül tudnám olvasni! Faltam a sorokat és egyre jobban mosolyogtam, illetve egyre jobbnak és jobbnak látom ezt a történetet. Bár igencsak megleptél, mikor Ashley felvetette Hazz-nak azt a kérdést, de nagyon kíváncsi vagyok mi lesz ebből. Remélem Ash eltűnik a képből és végre lesz egy kis szaftos Larrynk, már alig várom.
    xxx Nicole E.

    VálaszTörlés
  3. Szia Szuzi!
    Tartogatok még meglepetéseket, ezt megígérhetem :) Jövőhét közepe felé hozom a következő részt. Köszi, hogy írtál :)
    Puszi

    Szia Nicole!
    Szaftos Larry tuti hogy lesz (ez a lételemem :D), szóval emiatt ne aggódj. Hamarosan Ash fejébe és jobban beleláthatunk, és kiderül, mit miért csinál, de titkok lesznek még bőven :) Köszönöm, hogy írtál!
    Puszi

    VálaszTörlés
  4. Szia 😊
    Épp felléptem a bloggerbe, hogy hátha, erre mi fogad?? Új rész! Felsikoltottam, és azonnal olvasni kezdtem!
    Lesokkolódtam! Meglepett az, hogy Ash azt kérte, hogy csábítsa el a pasiját! Tátott szájjal pislogtam nagyokat! Wow! Mi a fenét akar?? Annyira kíváncsi vagyok, hogy ez neki mire jó!
    Nem csodálkozom, hogy Harry így reagált Ash szövegére, nekem is beindult a fantáziám 😜
    Az a lenyalós rész... Khmm... Hát igen... Meleg lett nálam is 😂😂
    Az erkélyes meg aww, hát nem hiszem el, hogy egy rész alatt így kinyírnak/kinyírsz!! ❤❤
    " Már nem volt kétséges: Harry a legédesebb bűn, és a legbűnösebb kísértés Louis Tomlinson számára. OMG!! Nekem annyi... Kihaltam...
    Nagyon várom a folytatást!! ❤❤
    Puszi ❤

    VálaszTörlés
  5. Na nagyon kiváncsi vagyok hogy mit szeretnél kihozni belőle :D Irto joo volt :D puszi

    VálaszTörlés
  6. Szia Dreamy!
    Ezek szerint ennél a résznél többször is kivégeztelek... remélem, nem haragszol nagyon :) Jó hallani, hogy ilyen lelkesedéssel várod az új részeket. Sietek :)
    Puszi

    Szia Gyöngyi!
    Hogy mi lesz ebből, az még titok ;) Örülök, hogy tetszett.
    Puszi

    VálaszTörlés