2016. szeptember 16., péntek

Játsszuk el, hogy tetszel! - 6. Kétségek között

Sziasztok! Hű, de jó érzés újra blogbejegyzést írni. :) A szünet kicsit hosszabbra nyúlt, mint amennyire terveztem, amiért bocsánatot kérek minden olvasómtól. Remélem, vagytok még páran, akiket ennek ellenére érdekel még a sztori. Az egész ősz sűrű lesz nekem, de próbálom hozni a részeket, lehetőleg hetente, de ha késnék vele, kérlek, akkor se aggódjatok, mert amint tudom, írom a folytatást. 

Egy nagyon-nagyon jó barátomnak javítom a legújabb történetét, ha kérhetnélek titeket, nézzetek be hozzá is, és 1-2 mondatos hozzászólásnak is nagyon örülne. Valahogy meg kell fűznöm, hogy tanítson meg, hogyan lehet olyan gyönyörű mondatokat írni, amilyeneket ő szokott :)
Colton Haynes, Larry fanfic: http://thepowerofseduction-chls.blogspot.lu
**********************************************************************


Harry szemöldöke azonnal a homloka közepére szaladt, amikor meglátta Louis pillantásában az eltökéltséget. A fiú úgy nézett rá, mint ahogy egy vadász néz az áldozatára egy olyan harcban, amit már régen lejátszottak. Mintha neki más dolga sem lenne, csak hagyni, hogy használják. Bosszantotta a tudat, hogy Lou semmit nem lát egy szép testen kívül, amit azonnal a sajátja alatt akar tudni. De az még rosszabb volt, hogy a tartását erőszakkal kellett összekapargatnia, hogy ne engedelmeskedjen a leigázó tekintetnek.
– Miért jöttél ide tulajdonképpen? – kérdezte Harry, miközben összefonta maga előtt a karjait, hogy kevésbé érezze magát sebezhetőnek. Hiába mutatta azt, hogy erős, jól tudta, hogy Louis néhány szóval darabokra tépheti, ha úgy tarja kedve.
– Mert kívánlak – hunyta le a szemét a kérdezett, majd előredőlt, hogy megcsókolhassa. Harry az utolsó centiknél – mielőtt összeért volna az ajkuk – kapta el, és tolta magától egy kicsit távolabb. Miután Louis visszanyerte az egyensúlyát, szemei hatalmasra tágultak. Nem értette a visszautasítást, hiszen ezelőtt mindig Harry kereste az alkalmat, hogy közelebb kerülhessenek egymáshoz.
– Az kevés – sóhajtotta Harry, és ezúttal tényleg bement a szobájába, hogy felvehessen egy pólót. Louis kérdés nélkül követte, és csak akkor vette észre, hogy mennyire udvariatlanul viselkedett, mikor már a szekrényben turkáló Harry mögött ácsorgott türelmetlenül.
– Most meg mi a bajod? – kérdezte kissé gúnyos hangnemben. – Hetek óta meg akarsz kapni, és most itt vagyok. Akkor meg mire vársz?
Harry vett néhány mély lélegzetet, mielőtt a fiú felé fordult volna. Kedve lett volna üvölteni, hogy még a szomszéd is meghallja. Ki akarta kiabálni a világba, hogy szerelmes Lou-ba, csakhogy ő az égvilágon semmit nem érez iránta.
– Mit hagynál nekem? – fordult Louis felé, miután dühösen magára rángatott egy szürke pólót. – Az illatodat az ágyneműn? Egy rakat szép emléket az éjszakáról, amik az idő teltével egyre fájdalmasabbá válnának? Nem kérek ebből! – jelentette ki elszántan, végig a kék szempárba meredve. – Ha nem tűnt volna fel, a „játsszuk el, hogy tetszel” kissé komolyabb fordulatot vett. Túl sokat… – és itt jött el az a pillanat, amikor Harry hangja megfeneklett. Nem tudta tovább folytatni a szóáradatot, nem tudott haragudni Louis-ra, csupán arra volt képes, hogy lerogyjon az ágya szélére.
– Túl sok mi? – kérdezte Lou halkan, és letérdelt a puha szőnyegre, közvetlenül a másik lábai elé. Kezeit lassan Harry combjaira simította, miközben némán várta, hogy feleljen neki.
– Itt maradsz éjszakára? – érdeklődött a fiú. Úgy tűnt, eszében sincs válaszolni a kérdésre.
– Persze – vágta rá Louis azonnal, mert attól tartott, Harry el fogja küldeni – Ne félj, nem foglak leteperni, csak ha megkérsz rá – jegyezte meg óvatosan mosolyogva.
– Ennek örülök – nevetett már Harry is. – Megváltoztál – tette még hozzá, már sokkal komolyabban. – Azelőtt én hülyítettelek ilyen beszólásokkal.
– Akkor lehet, hogy mindketten megváltoztunk – felelte a gondolataiba merülve Louis. – A lényeg az, hogy próbáltalak elkerülni, de végül egyáltalán nem bántam meg, hogy itt kötöttem ki, nálad – fogta suttogóra a hangját, majd tenyerét Harry arcára simította. – Megcsókolhatlak?
Harryt először meglepte a kérdés, de végül csak bólintott, és csukott szemekkel, halvány mosollyal várta, hogy megtörténjen.
Louis kiegyenesedett, és szétvetett lábakkal a fiú combjai mellé térdelt az ágyon. Muszáj volt közelebb kerülnie hozzá. A bőrét akarta a sajátján érezni, de arra még várnia kell. Most végre egy kicsit önmaga lehet, kiélvezheti, hogy utat enged a vágyainak. Kényelmesen elhelyezkedett Harry ölében, majd néhány másodpercig figyelte az ismerős arc szép vonásait, mielőtt a puha ajkakra hajolt volna. Az önuralma valahol ott veszett el, amikor Harry átcsúsztatta a nyelvét a szájába, és annyira finom volt az íze, hogy azonnal többet akart belőle. Tenyerét a fiú vállaira támasztotta, majd egy gyors mozdulattal ledöntötte az ágyra, ám ajkaik egy pillanatra sem váltak el.
Harry meglepetésében nyögött egy aprót, majd a levegőt kapkodta Lou szájából. Hirtelen olyan tökéletesen összesimultak mindenhol, hogy szinte kínzás volt érezni, hogy csupán a ruhák választják el őket egymástól. Kedve lett volna azonnal letépni őket, de összeszedte a maradék önuralmát, és inkább másra használta a kezeit. Ujjait Louis kusza tincsei közé simította, és úgy vonta magához a fiút. Lou felmordult, mikor Harry kissé meghúzta a haját, mire a másik belenevetett a csókba, és tovább folytatta, amit elkezdett. Nevetséges volt azt hinnie, hogy képes lesz távol tartani magától a fiút, vagy azt, hogy ő majd távol tud tőle maradni. A következő pillanatban már kíváncsi, ám kissé bizonytalan ujjak kutattak a nadrágjánál, és Louis hamarosan szétnyitotta azt, hogy közelebb férkőzhessen hozzá. Harryben egy pillanatra megállt az ütő, amikor Lou kicsit feljebb tornászta magát, ezzel megszakítva a csókot. Félt, hogy most érkeztek ahhoz a ponthoz, amikor a fiú rájön, hogy ez már túl sok neki.
– Csak nézni akarom az arcod – szabadkozott Louis, majd az alsó ajkába harapva csúsztatta be egyik kezét Harry bokszerébe, akinek a gerince azonnal ívbe feszült a közvetlen érintéstől. – Annyira szexi vagy – tette még hozzá elmélyült hangon, miközben Harry csak elnyílt szájjal vette a levegőt, és már azt sem tudta, hol van. Puszikat kapott a nyakára, amik hamar harapásokká és szívásokká váltak, majd szinte önkívületi állapotban kezdte lefelé tolni Louis fejét.
– Harry, én… – suttogta Lou, mire Harry azonnal észbe kapott, és már húzta volna vissza magához, hogy elérje a szép formájú ajkakat, és bocsánatot kérjen. Megint nagyon előreszaladt. A másik erre még nem állt készen.
– Sajnálom, sajnálom – mantrázta kétségbeesetten, és ott csókolta Lou-t, ahol éppen érte.
– Shh, nincs semmi baj – felelte a fiú pajkosan mosolyogva. – Szeretném kipróbálni. Megengeded?
Harry már a gondolatra majdnem elélvezett, ezért gyorsan bólintott, hiszen beszélni úgysem tudott volna. Csak figyelte a kócos buksit, ami egyre lejjebb haladt. Lou az orrával feljebb tolta a pólóját, hogy kis puszikkal halmozza el a hasát, majd a sötétszürke alsó korcát lejjebb húzva közeledett a célja felé. Miközben kiemelte a máris keményre duzzadt péniszt a nadrág fogságából, végig Harry szemébe nézett, aki felemelt fejjel, hátul a karjain támaszkodva figyelte a történéseket.
– Ha valamit rosszul csinálok, szólj! – mondta Louis, majd mielőtt ráhajolt volna a méretes szerszámra, lassan, érzékien benedvesítette az ajkait. Harry azzal nyugtatgatta magát, hogy partnere kezdő, így nincs oka attól tartani, hogy túl gyorsan elhozza neki az enyhülést. Ám amikor Lou akkurátusan végignyalta minden centijét, majd egy váratlan pillanatban a torkára engedte –  miközben Harry felsorolt egy rakat szentet -, már tudta, hogy mekkorát tévedett. A feje hátracsuklott, nyögdécselt, de szerencsére volt még annyi lélekjelenléte, hogy Lou hajába markolva lehúzza a szerszámáról a fiút.
– Tündérke… Jézus, csak… adj egy pillanat szünetet – lihegte Harry, de amikor lepillantott Louis nyáltól csillogó szájára és állára, rájött, hogy felesleges volt az egész. Rángatózva élvezett el, összespriccelve a saját a hasát, de Lou kezére is jutott bőven a magjából. Mikor a remegés kissé alábbhagyott, és végre visszatértek a gondolatai is, azonnal zavarba jött. Még jó, hogy az arca amúgy is kipirult. Nyelt egyet, és óvatosan tekintett a mellette fekvő fiúra. Louis felvont szemöldökkel, a száján kéjes mosollyal figyelte.
– Ezek szerint nem is volt olyan rossz – jegyezte meg, és még közelebb bújt Harryhez.
– Viccelsz? Szerintem még sosem élveztem el ilyen gyorsan. Talán akkor, mikor tizenhárom voltam – mogyogta Harry. – Én...esküszöm, hogy legközelebb tovább fog tartani – szabadkozott teljesen komolyan.
– Csak majd valahogy bírd ki, amíg beléd hatolok. Szeretném – most Lou-n volt a sor, hogy nyeljen egy nagyot – érezni, ahogy lüktetsz körülöttem.
Harry próbálta feldolgozni az információkat, de nem sokáig tudott koncentrálni, ugyanis ahogy kimondta, Louis teste megvonaglott mellette, mintha elképzelte volna az egész jelenetet. Amikor Harry ránézett, színtiszta vágyat látott a tekintetében, és rájött, hogy ideje neki is cselekedni.
– Ki mondta, hogy megdughatsz? – érdeklődött, majd feltérdelt az ágyon, és egy hirtelen mozdulattal megszabadította Lou-t a ruháitól.
– Ahh… Tudom, hogy imádnád – nyögte a fiú, miközben felhúzta a lábait, hogy Harry elhelyezkedhessen közöttük.
– Lehet, de legalább annyira szeretnék elmerülni a csodás popsidban – vigyorgott, majd ahogy betérdelt a szétvetett combok közé, félkemény, nedves farkát azonnal Lou-éhoz dörgölte. Lenyúlt és kissé széthúzta a tökéletes farpofákat, majd mielőtt a fiú feleszmélhetett volna, hagyta, hogy a szerszáma becsússzon közéjük, és megtalálva a helyét, finoman a bejáratot kezdte ostromolni.
– Harry! – nyüszítette Louis ijedten, és gyorsan feljebb csúszott az ágyon. Harry vele együtt mozdult, majd a szájára szorította a kezét, mielőtt még belekezdett volna a könyörgésbe. Lenézett kettejük közé, és elégedetten látta, hogy bár Lou félelemmel vegyes vággyal néz rá, a teste inkább a vágyat helyezte előtérbe. A pénisze keményen meredezett, és az előnedv már mindkettőjük bőrét összekente.
– Nyugi, tündérke – suttogta a fiú fülébe. – Ugye tudod, hogy nem csinálnám előkészítés nélkül? Ha egyszer majd odajutunk, vigyázni fogok rád, ígérem. Most csak játszunk, oké?
Louis végre ellazult a szavak hatására, majd amikor Harry elvette a kezét, és egy jól irányzott csípőmozdulattal ismét megnyomta az ánuszát, kéjesen felnyögött. Te jó ég, vágyik rá! – gondolta magában Harry, ahogy figyelte az alatta elterülő test minden egyes apró jelzését. Sosem sejtette, hogy Lou képes lenne teljesen átadni magát neki, de most már kezdte elhinni, hogy ha elég időt hagy neki, akkor bármi lehetséges.
Louis néha becsukta a szemét, és mikor újra kinyitotta, áradt belőle a bujaság. Hihetetlenül élvezte, ahogy Harry kényeztette. Persze, a legelején még azt fontolgatta, hogy lelöki magáról a fiút, de úgy tűnt, még nála is jobban tudja, mire van igazán szüksége. Nem telt el sok idő, mire Harry ismét keményedni kezdett, de most csak azzal foglalkozott, hogy Louis-nak a lehető legjobb legyen. És az is volt. Halkan nyöszörgött minden egyes apró nyomásra, ami a záróizmait érte, ujjait Harry vállába mélyesztette, és néha ő is belemozdult a tökéletes koreográfiába. Harry tovább folytatta a finom mozdulatokat, és közben a kezébe fogta a kőkemény péniszt. Imádta látni, hogy a fiú összerezzen, és felemeli a fejét, hogy láthassa, ami történik. Egyre gyorsabban járt rajta a keze fel, le, és mire a végén Lou teljesen átadta magát a gyönyörnek, már ő is lihegett a hullámokban érkező kéjtől.

Louis egész éjjel úgy aludt, mint akit fejbe kólintottak. Végre nem volt egyedül. Harry szorosan hozzábújt, a lábaik teljesen összegabalyodtak. Már értette, miért van annyira melege. A takarót lassan felemelte a saját oldalán, és próbálta magát kitakarni úgy, hogy ne ébressze fel a másikat. Akkor vette észre, hogy teljesen meztelen. Így már értelmet nyert a combjához nyomódó keménység is.
– Ágyba akartam hozni neked a reggelit – jegyezte meg Harry még mindig csukott szemekkel, álomittas hangon.
– És mi akadályoz meg benne? – érdeklődött Lou, aztán már teljesen kitakarta magát.
– Az, hogy hamarabb felébredtél – dünnyögte Harry, és laposakat pislogva végre kinyitotta a szemét. – Meg az, hogy átkozottul kívánlak – nézett végig Louis meztelen testén.
Lou nem tehetett róla, a szavak melengették a szívét, de leginkább egy bizonyos testrészét, ezért hatalmas mosollyal fordult partnere felé.
– Maximum egy csókra maradt időnk, mennem kell dolgozni – jelentette ki évődve, és még az ajkát is lebiggyesztette.
– Áh, olyan csókra, mint este? – húzogatta a szemöldökét Harry. – Abban benne vagyok.
– Sajnálom, azzal várnod kell – mondta Louis, már sokkal komolyabban. – Harold, kérlek, ne nézz rám ilyen kiskutya szemekkel! Tényleg elkések, ha nem kezdek most azonnal készülődni – méltatlankodott szemforgatva, pedig valójában ő is szívesen felelevenítette volna a kettejük között történteket.
Harry azonnal odahajolt hozzá, egy kis puszit nyomott a szájára, majd kikászálódott az ágyból és megfogta Louis kezét, hogy magával húzza. Gyorsan felöltöztek, majd a következő útjuk a konyhába vezetett.
– Rendben, de csinálok neked reggelit – jelentette ki Harry eltökélten. – Addig ülj le!
Ahogy a fiú a konyhában ténykedett, Louis követte minden mozdulatát, és közben azon morfondírozott, hogy a fenébe hasonlíthat rá Honey annyira, ha még sosem találkoztak. Nem csak a kinézetük miatt. A gesztusaik is kísértetiesen hasonlítottak.
– Kedveled Emmát? – érdeklődött Louis, mert a kíváncsi énje győzött a tapintatos felett.
– Sassy nővérét? – pillantott hátra Harry, miközben összerakta a szendvicseket a pulton.
– Igen, őt.
– Elég jól kijöttünk régebben, de sosem állt hozzám annyira közel, mint Ash – vont vállat Harry, majd miután a kaját tányérokra pakolta, odavitte az asztalhoz. – Miért kérdezed?
– Mert mégis lefeküdtetek – bukott ki Louis száján, mire észbe kaphatott volna. Harry egy kis ideig gyanakvóan méregette, mielőtt leült volna.
– Ashlee mondta el? – érdeklődött pókerarccal, majd beleharapott a szendvicsbe.
– Igen – felelte Lou óvatosan, aztán ő is elkezdte a reggelijét. – Hm, ez isteni – áradozott teli szájjal.
– A majonéz és a friss saláta csodákra képes, ha szendvicsről van szó – mondta Harry mosolyogva, de az arca rögtön elkomolyodott, ahogy folytatta. – Igen, lefeküdtem Emmával. Részeg voltam, és borzasztóan magányos. De miért olyan fontos ez?
– Semmi jelentősége – hazudta Louis, majd amikor erre rájött, nyelt egy hatalmasat. – Csak tőled is akartam hallani, ennyi az egész.
Lou-t egész nap belülről mardosta a bűntudat. Még a munkája sem tudta kikapcsolni az agyát, ami folyamatosan azon pörgött, hogy van valami – egy elég súlyos dolog -, amit eltitkol Harry elől. Az elől, aki… Tulajdonképpen mik is ők egymásnak? Reggel úgy köszöntek el egymástól, mint egy friss házaspár, holott abban sem volt biztos, hogy járnak-e egyáltalán. Úristen! Még mindig furcsa volt belegondolni, hogy ő, és egy másik férfi… A telefon rezgése zavarta meg a gondolatmenetét, de nem vette fel, mert még hátra volt tíz perc a hátmasszázsból. Amint elbúcsúzott a vendégtől, azonnal visszahívta Ashlee-t.

Honey a kedvenc helyén, azaz a földön ücsörgött, és a babaházával játszott. Ash megsimogatta a fejét, aztán a hóna alá nyúlva ráültette a kicsi lányt a szőnyegre.
– Drágám, ne ülj sokat a hideg padlón, mert még felfázol nekem – mondta kedvesen, majd a konyha felé vette az irányt, hogy elbeszélgessenek Emmával.
– Boldog vagy? – kérdezte a nővére, amit leült a székre.
– Igen, és nem – felelte Ashlee elmerengve. – Hiányozni fogtok, nagyon is. Honey, Lou, Harry és te…
– Még dönthetsz másképp – vonta meg flegmán a vállát Emma, de látszott, hogy belül ő is komoly kétségekkel küzd. – Néha úgy érzem – folytatta egy nagyobb lélegzetvétel után –, hogy magára hagyjuk a kicsit.
– Nem! – jelentette ki erélyesen Ash. – Jó kezekben lesz, ne aggódj. És többé a férjed sem szólhat közbe. Végre te is élheted az életed, amitől megfosztottalak évekkel ezelőtt…
– Ashlee, ne kezd! Én egyeztem bele, és ha visszatekerném az időt, akkor sem döntenék másképp. Ha Harryéknek nem kell Honey, én itt leszek, hogy felneveljem.
Sassy hálásan szorította meg a nővére kezét, de aztán újabb sötét gondolatok furakodtak az elméjébe.
– El kell nekik mondanunk. Harrynek meg kell tudnia, hogy van egy gyereke – mondta rezignáltan, a halványsárga fal egyik pontját bámulva.
– Talán el kéne hívnod őket ide. Ha a saját szemével látja majd Honeyt, biztosan nem lesznek kétségei – jegyezte meg Emma, majd összekeverte a milánói szószt, és a kanalat Ashlee felé fordította. – Egyél csak. Ki tudja, könnyen meglehet, hogy tengeri herkentyűkön fogsz élni hónapokig.
Ash kissé keserű szájízzel szedett magának, ám nem vitte túlzásba, tudta, hogy úgysem fog sokat enni. Miután kelletlenül belapátolta a tésztát, leült a telefonjával a kezében, és próbálta kitalálni, hogy mit kellene mondania Lou-nak.
– Nálam rosszabb embert még nem hordott a hátán a föld – motyogta magának, majd rányomott a hívásgombra. Louis nem vette fel, de nem sokkal később visszahívta.
– Szia, drága. Minden rendben? – kérdezte a fiú, és a hangja a szokottnál vidámabban csengett, ami Sassyt is mosolygásra késztette.
– Meglátogattad Harryt? – érdeklődött izgatottan.
– Igen, megmutatta a lakást – felelte Lou kiismerhetetlen hangon.
– Remélem, az új ágyával közelebbről is megismerkedtél – csipkelődött Ashlee hatalmas vigyorral.
– Nem is te lennél! – nevetett már a fiú is. – De mesélj, miért hívtál?
Sassy vett egy mély lélegzetet, mielőtt belekezdett volna a monológjába.
– El kell hoznod valahogy ide Harryt. Szeretném, ha találkozna a lányával, amilyen gyorsan csak lehet. Már régen feszegeted, hogy tudnia kellene róla. Hát most eljött az ideje, hogy beavassuk.



5 megjegyzés:

  1. Kedves HDawn!
    Atyaég, de vártam már ezt a részt!
    Végre összemelegedtek Harryék, erre Sassy kitalálja, hogy pont MOST kell megtudnia Harrynek, hogy van egy gyereke, egy lánya. :')
    Van egy megérzésem, miszerint Harry még neki fog esni Lounak, amiért nem szólt neki róla..
    De most hova akar menni Sassy? Miért hagy hátra mindent? Újabb kérdések, természetesen.
    Jajj de imádom ezt a történetet! Várom a kövit!^^
    Puszi: Ella xx

    VálaszTörlés
  2. Kedves HDown!
    Rengeteg informaciot tudhatunk meg, szinte ugyan annyi kerdes kepzodott...
    Imadtam Harry es Lou gondolatait, ahogy orlodtek magukban és ahogy vegul is megmutatkozott hogy a vagyaik dontottek 'helyettuk'
    Koszonom szepen hogy ezt a reszt is olvashattam!
    Tovabbi szep hetveget!

    VálaszTörlés
  3. Annyira vártam már,hogy újra itt legyél! És hatalmas öröm volt mert ez a rész huh nagyon jó lett! Igaz,hogy még kicsit zavaros nekem a dolog de alig várom,hogy megtudjam a végét!
    Szerintem megdöbbentő lesz! Én erre gondolok!

    VálaszTörlés
  4. El sem tudod hinni, hogy mennyire vártam, hogy újra olvashassam az írásodat! Felsikoltottam, mikor megláttam, hogy van új rész! Folyton feljöttem *-*
    Jaj, végreeee! Imádtam! ❤
    Tiszta ideg vagyok, mindent tudni akarok!! Annyi kérdés van bennem! Juj! Izgatottan várom a köviiiit! *-*
    Puszii 💜

    VálaszTörlés
  5. Kedves Ella!
    Sassy titkaira is hamarosan fény derül, illetve arra is, hogy Harry mit szól a kicsihez. Köszönöm, hogy írtál :)
    Puszi

    Szia BezTina!
    Én köszönöm, hogy már olyan régóta kitartasz mellettem :)
    Puszi

    Kedves Szuzi!
    A végén még kicsit odébb van, de szépen sorban minden kiderül :)
    Köszönöm, hogy írtál, puszi :)

    Szia Dreamy!
    Úgy örülök, hogy ennyire vártad a részt, meg annak is, hogy végül úgy gondolod, megérte várni :)
    Puszi!

    VálaszTörlés