Játsszuk el, hogy tetszel! - 7. A zöld szalag

Sziasztok! Meghoztam az új részt, remélem, szeretni fogjátok, annak ellenére, hogy megint késtem vele. Nem ígérek semmit, hogy mikor jön a folytatás, de igyekszem, és amit kész, felkerül a blogra. Jó olvasást! :)

****************************************************************

Harry nem tudta hová tenni Louis furcsa viselkedését. Már elmúlt éjfél, és úgy tűnt, a gépük késni fog egy órát. Ahogy a terminál egyik kevésbé forgalmas részén várakoztak, hogy felszállhassanak, a fiú megállás nélkül dobolt a lábaival a földön, vagy éppen az ujjait tördelte és sóhajtozott. Harrynek akkor lett elege, mikor kedvesen Lou-ra mosolygott, és cserébe kierőltetett vicsorgást kapott.
– Tündérke, mi a baj? Félsz a repüléstől? – kérdezte együttérzően, és az egyik tenyerét a fiú combjára fektette. Louis megkövülten bámulta az említett testrészt, majd felkapta a fejét, és gyorsan körbenézett, látja-e őket valaki. Harry azonnal értette a célzást, és kissé durcásan, de elvette a kezét. – Hozok egy kávét. Kérsz te is? – pattant fel azonnal, mert érezte, ha ott marad, robbanni fog. Pedig az idő és a hely sem volt alkalmas, arról nem is beszélve, hogy valószínűleg később megbánná az egészet.
– Nem kérek, köszönöm – felelte Louis kissé bűnbánó tekintettel. Amikor Harry lepillantott rá, már nem tudott haragudni. Szinte egyszerre mosolyodtak el, és az volt az a pillanat, amikor sikerült kizárniuk mindent és mindenkit. Csak ők léteztek. Harry lehajolt, az ujjaival lágyan végigsimította Lou enyhén borostás állát, aztán kicsit feljebb billentette a fiú fejét, hogy egy gyors csókot adhasson a kívánatos ajkakra. Maga is meglepődött, amikor semmiféle ellenállást nem tapasztalt, sőt, Louis készséges volt és telhetetlen. Amikor Harry fel akart egyenesedni, a fiú utána hajolt, és nem engedte, hogy ajkaik elváljanak egymástól.
– Tündérke – suttogta Harry a csókba, aztán finoman eltolta magától a fiút. – Megőrjítesz, de ezt talán akkor kéne, amikor…
– Menjünk a mosdóba! – állt fel a székről Louis, majd egy csábos mosolyt megeresztve indult el a folyosón. Ahogy Harry követte, azon morfondírozott, hogy Lou vajon mindig ennyire szexin ringatja a csípőjét, vagy esetleg most kifejezetten az a célja, hogy mire beérnek a zárt ajtók mögé, már úgy álljon a cerkája, mintha bármelyik pillanatban eldurranhatna. Amikor bezárkóztak egy kis kabinba, már régen elvesztette a fonalat, csak arra tudott koncentrálni, hogy Louis előtte ül a lehajtott vécé fedélén, lerántja a nadrágját az alsójával együtt, és egy rövid bevezetés után máris eltünteti a szájában a szerszámát. Nem tudta, Louis hirtelen miért lett ennyire kiéhezett és mohó, de most nem érdekelték a miértek, csupán a fiú halk, szexi morgásai, ahogy egyre közelebb húzta magához a fenekébe markolva. Meg kellett támaszkodnia a szemközti falon, ha nem akarta elveszíteni az egyensúlyát, csakhogy így nem fúrhatta az ujjait Lou tincsei közé. Hirtelen lassult a tempó, ami miatt Harry ajkait egy kétségbeesett nyöszörgés hagyta el. Louis lassan kiengedte a szájából, majd felnézett a szikrázóan kék szemeivel.
– Csináld! – mondta határozottan. Ha Harry először nem is értette, mire gondol, azonnal rájött, mikor Lou szétnyitotta az ajkait, de nem vette a szájába, egyszerűen csak a nyelvét kidugva nyalogatta a makkját. – Dugd meg a számat! Gyerünk! – tette hozzá vágytól ködös hangon, és teljesen szégyentelenül. Harry agyán átvillant, hogy mekkora szerencse, amiért teljesen üres a mosdó, de közben azt is tudta, hogy amilyen mélyen jár a vágyban, talán már az sem érdekelné, ha lenne társaságuk. Zihálva cirógatta meg Louis arcát, aki csukott szemmel dőlt bele a simogatásba. Órákig tudta volna szeretgetni, mégis, Harry érezte, hogy most nem erre van szükségük. És alig várta, hogy teljesítse a fiú kérését.
– Nyisd ki a szád! – szólalt meg elfojtott hangon, majd miután Lou engedelmeskedett, hozzátette: – Nagyobbra!
Louis egy pillanatra elbizonytalanodott, kérdőn nézett fel Harryre, de közben teljesítette, amire kérte. A tekintete végül Harry zöld szemei és a nedvesen csillogó pénisze között cikázott, és fogalma sem volt, hogy mire számítson. A félelem miatt egy kis borzongás futott végig a testén, ami meglepő módon kéjt is hozott magával. Hiába volt bizonytalan, azt pontosan tudta, hogy Harry csak olyat fog vele csinálni, amit ő is élvez.
Elbűvölő volt, ahogy lebiggyesztett ajkakkal próbálta kiolvasni Harry tekintetéből a folytatást. A fiú nem váratta sokáig, lassan becsúszott a szájába, de most nem elégedett meg ennyivel, hanem fokozatosan továbbhaladt, míg elérte a torkát. Lou összerezzent egy pillanatra, mire Harry máris kihúzódott, hogy levegőhöz juthasson. Már Louis is gyorsan kapkodta a levegőt, aminek több oka is volt, nem csak az oxigénhiány. Talán sosem volt még ennyire beindulva, imádta, hogy Harry a hajába markolt, és úgy vonta közelebb.
– Lélegezz az orrodon keresztül! – javasolta, mielőtt újra magára húzta a fejét. Néhány körrel később Louis arra eszmélt, hogy Harry kezei már egyáltalán nincsenek a tincsei között, hanem a falhoz támaszkodva hagyja, hogy ő engedje le a torkára. A nyála, összekeveredve Harry előnedvével az állán folydogált, és hamarosan úgy nyögdécselt, mint egy útszéli. Valamiért sokkal izgalmasabb volt minden, ahogy a gátlásait félredobva kényeztette a fiút. Hazudott volna, ha azt mondja, ő nem élvezte, hiszen a farka már alig fért el a nadrágjában.
És akkor valaki belépett a mosdóba. Louis ijedten kapta volna el a fejét, de Harry magára szorította:
– Shh – susogta halkan, és apró csípőmozdulatokkal kezdte ostromolni Lou száját. Harry az ajkába harapott, igyekezett visszafogni a kikívánkozó nyögéseket, amiket a forró, és nedves közeg okozott. Amikor Louis erősebben megszívta, majd a combjai közé nyúlt, hogy a heréit is kezelésbe vegye, már sejtette, mire megy ki a játék. Alig bírta kivárni, amíg a férfi elhagyta a helyiséget. Amint záródott az ajtó, Harry hangosan felnyögött, és a fiú szájába élvezett. Hosszú ideig rázta a gyönyör, és amikor Louis jóllakottan megnyalta a saját száját, megint kiszökött belőle egy vággyal telt hang. Újra a falnak kellett támaszkodnia, mielőtt a lábai összecsuklottak volna. Egy forró test simult hozzá, aztán máris érezte a nedves puszikat a nyakán és az arcán.
– Harry – sóhajtotta Louis, miközben belemarkolt a fiú fenekébe.
– Tündérke… Néha inkább démonnak kéne hívnom – morfondírozott Harry, miközben a lélegzését próbálta visszaterelni a megfelelő mederbe.
Hihetetlen volt. Nagyjából két hete, hogy kerülgetik egymást. Harry két hete próbálja kicsit előrébb vinni a dolgokat, csakhogy Louis folyton takarodót fújt, és arra hivatkozott, hogy még nem áll készen arra, hogy szembenézzen egy meleg kapcsolat szexuális oldalával. Harry két hete fekszik álló farokkal Lou mellett az ágyban, és a fenébe, pontosan tudta, hogy a másik is legalább annyira kívánja. De túlságosan szereti ahhoz, hogy a kérését figyelmen kívül hagyja. Egy kis idő – ennyit kért Lou –, és Harry mindent megtett, hogy ne teperje le, vagy könyörögjön neki, hogy dugja már meg. Esetleg, hogy kényeztesse egy kicsit a kezével. Erre most újra megtörténik. Louis leszopta egy repülőtér mosdójában. És még hogy, te jó isten! „Dugd meg a számat! Gyerünk!” – újra a fejében visszahangzott a kiéhezett, gátlástalan hang, mire az egész teste megvonaglott. Annyira közönséges volt az egész, miközben talán pont ezért, őrülten izgató is.
– Hmm… – dünnyögte Louis a mellkasába, és a kezeivel máris elindult lefelé, hogy kitapogassa Harry szerszámát. Jól sejtette, a tökéletes pénisz újra kezdett megtelni vérrel, és a fiú felszisszent, amikor az ujjaival körülfonta. – Nagyon ki lehetsz éhezve – jegyezte meg évődve, ahogy felnézett Harry arcára.
– És tudod, ki az, aki még nálam is jobban vágyik az orgazmusra? – kérdezett vissza Harry szemtelen vigyorral, majd egy mozdulattal a falhoz passzírozta Louis-t.
– Fogal… fogalmam sincs – nyögte a kérdezett, miközben Harry keze eltűnt az alsója alatt.
– Hangosabban, tündérke! Az sem érdekel, ha valaki benyit és meghallja.
Louis ekkor még azt hitte, hogy csöndben tud maradni. De mikor Harry letérdelt elé, hogy a szájába vegye, minden reménye szertefoszlott. Feje hátracsuklott, de néha kényszerítette magát, hogy lenézve nyomonkövesse a fiú ténykedéseit. Őrjítő volt a látvány – az érzésről nem is beszélve -, és eget rengető a gyönyör, ami végül rátalált.
Nem sok hiányzott, hogy lekéssék a gépet. Futva tették meg az utat a kapuig, és még akkor is lihegtek, mikor végre leültek a helyükre. Amikor összenéztek, kitört belőlük a nevetés, és hiába próbálták visszafogni magukat, csak percekkel később sikerült lenyugodniuk. Harry nem sokkal azután, hogy felszálltak, máris elaludt Lou vállán. A fiú mosolyogva sandított az édesen szuszogó Harryre, és ahogy figyelte a szétterülő szempillákat, azonnal eszébe jutott Honey. A gyomra egy pillanat alatt összeszorult, miközben még erősebben szorította magához a fiút, akinek még mindig semmi fogalma nem volt arról, hogy egy édes, hároméves kislány apukája. Féltette Harryt. Tudta, hogy teljesen ki fog borulni, mikor kiderül az igazság. Louis csak abban reménykedett, hogy nem fogja magától ellökni Honeyt… vagy őt. Gondterhelten sóhajtott, majd hátrasöpört néhány elkószált tincset Harry angyalian békés arcából. Vajon bűnösnek fogja találni, amiért nem mondta el az igazat? Ash-re is haragudni fog? Pont akkor, amikor már kezdett minden jól alakulni. Louis kicsit még mindig tartott attól a fékezhetetlen vágytól, ami a fiú karjaiba lökte, de most, egy orgazmussal később – amit egy mosdóban élt át –, kezdte elfogadni, hogy ott a helye Harry mellett. Kedveli. Talán szereti is. Sőt, az is elképzelhető, hogy szerelmes.

– Hiányzik Sassy? – kérdezte Harry, ahogy kora hajnalban egy taxiban ültek, ami a reptérről a városba szállította őket. – Nem beszéltél róla, milyen volt… öhm… – Látszott, hogy a fiú kissé zavarba jött. – Hogy milyen volt elengedni őt.
Louis megkövülten fordult Harry felé, de eldöntötte, hogy őszinte lesz.
– Nehéz volt – sóhajtotta. – Ashlee egy biztos pont volt az életemben.
– Én nem vagyok az? – kérdezte Harry hevesen.
– Ezt talán nem itt kéne megbeszélnünk – felelte fojtottan Lou, és fejével a sofőr felé biccentett.
– Csak egy igent, vagy egy nemet kérek – makacskodott a fiú.
Lou már eldöntötte, hogy füllent egy kicsit, csak hogy elkerülhesse a konfliktust, azonban amikor Harry szemeiben megcsillantak az ablakon beszűrődő város fényei, mégis az igazság jött a szájára:
– Nem tudom, Harry – hajtotta le a fejét, és a fiú kezébe fektette a sajátját. – Még mindig olyan zavaros minden.
– Persze, megértem. – Louis kíváncsian nézett fel, hiszen nem erre számított. – Tudom, hogy egy pár héttel ezelőtt felforgattam a világodat. Előtte azt hihetted, hogy majd összeházasodtok Ash-el, lesz egy rakat, szöszi gyereketek, és együtt fogtok megöregedni.
Harry pontosan rátapintott a lényegre, és ez teljesen lenyűgözte Lou-t.
– Naiv dolog volt ezt hinnem – felelte zavartan mosolyogva.
– Ismerve Sassyt, igazat kell adnom neked – nevetett Harry is. – Képtelen hosszabb ideig nyugton maradni. Nagyon szerethet, ha ennyi ideig veled volt.
– Remélem. Mert én is nagyon szeretem – vallotta be Louis.
– Megbocsátottál neki – mondta leginkább magának Harry. – Jó ember vagy. Nekem hosszabb folyamat volt, de az idő minden sebet begyógyít.
Louis testén egy apró remegés futott végig. Harry vajon képes lesz újra megbocsátani nekik, ha kiderül a féltve őrzött titok?

A fárasztó út után egészen délig aludtak a szállodában. Kettőre kellett menniük a Lester nővérekhez ebédre, így nem sok idejük maradt készülődni felkelés után. Harry halkan dudorászva borotválkozott a fürdőben, míg Louis az ágyon ülve próbálta csillapítani a szívverését. Nem is tudta, mikor félt utoljára ennyire, ugyanakkor alig várta, hogy végre minden napvilágra kerüljön, és ne kelljen többet titkolóznia Harry előtt. Egy mély, hosszú sóhajjal kísérve nézte, ahogy a fiú kijön a fürdőből, derekán és a fején egy-egy törölközővel. Először felülről került le a fehér anyag, majd alulról is, és mire Harry megtalálta a tiszta alsóját a táskában, Lou már a levegőt kapkodta. Már azt sem tudta, hogy az izgalom vagy a vágy miatt lett olyan meleg a szobában.
– Jól vagy, tündérke? – fordult meg a fiú, és kicsit megrázta nedves tincseit.
– Aha – nyekegte Louis, és közben tetőtől talpig végignézett a meztelen Harryn.
– Milyen kis telhetetlen lettél – nevetett Harry, és lassan kezdett öltözködni, hogy Louis még sokáig bámulhassa a testét. – Kár, hogy késésben vagyunk – jegyezte meg kaján vigyorral, miközben a feszes popsiját eltüntette a bokszerben.
Emma nyitott ajtót, és hiába igyekezett leplezni idegességét, Lou azonnal kiszúrta, ahogy összenéztek.
– Sziasztok, fiúk! Harry, olyan régen láttalak – csacsogott a lány, miközben mindkettejüket alaposan megölelgette. – Gyertek be!

Odabent már illatozott az ebéd, és Harry gyomra azonnal megkordult. Nem nagyon ettek még aznap, ezért alig várta, hogy leülhessen a megterített asztalhoz. Amíg azzal foglalkozott, hogy levegye a cipőjét, egy tündéri kislányt pillantott meg a lépcsőn, a korlátok mögé bújva. A plüssnyuszija aránytalanul nagy fülébe kapaszkodott, és lélegzetvisszafojtva figyelte Harryt. A fiú egy percig azt hitte, hogy hallucinál, ezért Lou felé fordult, de ők Emmával éppen egy beszélgetés közepén voltak. Újra felnézett a kis angyalra, akinek egy hatalmas, almazöld szalag volt a hajában. Óvatosan elmosolyodott, és mikor a kislány is viszonozta a gesztust, elindult felé, mintha nem is ő uralná a végtagjait.
– Harold, édesem! – lépett ki az étkezőből Ashlee, és szoros ölelésbe vonta a meglepett fiút. – Jól utaztatok? A szálloda megfelelő?
– Öhm, igen, persze – felelte zavartan. – Köszönjük a meghívást.
– Látom, minden jól alakult – sutyorogta huncutul a lány, és jelentőségteljesen Lou-ra nézett. Harry is odafordult, és rámosolygott a világ leghelyesebb pasijára.
– Lassan, de alakul – jegyezte meg titokzatosan, majd szemével újra a lépcsőt pásztázta. – Sassy, az a kislány… – kezdett bele, de Ash már húzta is a megterített asztalhoz.
– Összeismerkedtek majd, de először egyetek. Biztosan farkaséhesek vagytok – mondta a lány, aki időközben mindenkit beterelt az étkezőbe. Mindenkit, kivéve a titokzatos angyalkát.
Harry nem tudott koncentrálni a körülötte zajló beszélgetésre. Egyszavas, szórakozott válaszokat adott, miközben megebédeltek. A végén már Louis is aggódó pillantással méregette, majd a kezét Harry combjára simítva próbálta visszarángatni a valóságba. Ki az a kislány? És honnan olyan ismerős? Biztosan Emma gyereke. De mégis, valami nem hagyta nyugodni.
– Ki kell mennem a mosdóba, elnézést – állt fel az asztaltól, és elindult a lépcső felé.
– Az emeleten, jobbra az első ajtó – szólt utána Emma, de Harry már nem is figyelt rá. Újra látnia kell! Muszáj, hogy most azonnal megkeresse!
Végül a harmadik ajtó mögött találta. A földön ücsörgött, és egy puzzle-re koncentrált, amit ki szeretett volna rakni.
– Szia, kicsim – mondta halkan Harry, nehogy megijessze. Csak bizalmatlan pillantásokat kapott a sűrű szempillák alól, ezért folytatta: – Én Harry vagyok. Téged hogy hívnak?
A kutató tekintet az arcát fürkészte, mielőtt válaszolt volna.
– Honey. – Majd egy drámai sóhaj kíséretében hozzátette: – Nem találom az egyik csücsköt.
Harry azonnal elmosolyodott, majd ő is leült a szőnyegre, és elkezdett keresgélni a kirakós darabjai között. Közben fél szemmel a kislányt nézte. Szőke, hullámos haj, hatalmas, zöld szemek...
– Hány éves vagy, Honey? – kérdezte, majd a hiányzó csücsköt a helyére tette.
– Három – felelte a kicsi lelkesen, mert örült, hogy meglett a hiányzó darab.
A szája az anyjáé. A tekintete az apjáé. A kép pont úgy állt össze Harry fejében, mint a puzzle darabkái. Az igazság olyan hirtelen taglózta le, hogy alig kapott levegőt. Megkövülten nézte a kislányt. Az ő lányát, akit eltitkoltak előle. A halványlilára festett falak hirtelen forogni kezdtek vele, muszáj volt kijutnia onnan. Beszélniük kell! Felállt a földről, és egészen az ajtóig hátrált, mert még mindig azt hitte, hogy a képzelete szórakozik vele. Ott aztán majdnem nekiütközött Lou-nak.
– Harry! Már mindenhol kerestelek – mondta Louis, de Harry nem fogta fel a szavak értelmét.
– Hol vannak? – kérdezte inkább, és erőteljes hangját hallva Honey is felkapta a fejét.
– Odalent, a konyhában – motyogta a fiú ijedten, és azonnal Harry után indult.
Harry szinte rohant lefelé a lépcsőn, és belépve a konyhába, megragadta Ashlee karját.
– A nappaliba, most! – sziszegte, de ahogy húzta volna a lányt maga után, Louis azonnal előtte termett, és próbálta lefejteni az ujjait Ash kezéről.
– Harry, mi a francot csinálsz?! – emelte fel a hangját most már ő is. – Azonnal engedd el!
– Ne avatkozz bele, Louis! – fordult felé a fiú dühös tekintettel. – Ezt kettesben kell megbeszélnünk.
– Ashlee-vel? Miért? – bizonytalanodott el Lou, és közben elengedte Harry kezét.
A kérdezett gúnyos vigyorral fordult a lány felé, aki állta a pillantását, magára öltve egy érzelemmentes maszkot.
– Őt is átverted? – kérdezte Harry hisztérikusan nevetve. – Szeretsz te valakit saját magadon kívül? Mert hogy a lányodat vagy minket nem, az biztos.
– Mi a fenéről van szó? – suttogta Louis halálra várt arccal. – Harry, Emma a gyerek anyja. Te magad mondtad, hogy lefeküdtetek.
– Egy nagy frászt! Ashlee az anya – kiabálta Harry. – Mert hiába voltam részeg, mikor Emmával együtt voltam, arra figyeltem, hogy védekezzünk.
– Harry, halkabban már, az istenért! – szólt rá Emma kétségbeesetten, de talán már teljesen feleslegesen.
Honey ott állt az ajtóban, és szipogva hallgatta a veszekedést. Amikor mindenki elnémult, összeszedte az összes bátorságát, és odarohant Harryékhez.
– Ne rángasd Ash karját! – nézett fel a fiúra könnyektől csillogó szemmel. – Utállak, Harry! Miért jöttél ide? – zokogta, majd kis kezeit Harry combjára fektetve próbálta arrébb lökni, a nála majdnem háromszor nagyobb fiút.
Harry szíve teljesen összetört, aznap már másodjára. Csak pislogott, és hirtelen a világ legszörnyűbb emberének érezte magát. Belenézett a szemekbe, amik szinte tökéletes másai voltak a sajátjának, és lassan elengedte Ash-t. Emma ekkor tért magához a döbbenetből, és azonnal odarohant a síró kislányért, hogy felkapja a karjaiba. Harry ezek után nem igazán fogta fel, hogy mit csinál, nem gondolt bele, egyszerűen muszáj volt eltűnnie onnan. Már a járdán rohant, amikor meghallotta a számára oly kedves hangot:
– Harry! Harry, kérlek! – kiabálta Louis, és már majdnem megállt, hogy bevárja, de akkor eszébe jutott, hogy Lou tudott a titokról.
– Hagyd, most egyedüllétre van szüksége! – szólt egy női hang, valószínűleg Ashlee.
Harry kétségbeesetten rohant tovább, nem tudta hová tart, csak abban volt biztos, hogy soha nem fogja elfelejteni a lánya kiábrándult pillantását.

Ugrás a folytatáshoz!