Back to You 4. - Megválaszolatlan kérdések

Sziasztok! Most fordul a kocka ;) Már olyan szempontból is, hogy Louis szemszögét olvashatjátok.

Louis a gondolataiba mélyedve ült a kanapén, és kapcsolgatta a tévét, pedig ezer más dolga lett volna. Például készülni a terápiájára, de az apja telefonhívása annyira felbosszantotta, hogy még az sem tudta megvigasztalni, hogy újra láthatja a pszichológust. Hamarosan kulcscsörgést hallott, és utána nyílt a bejárati ajtó. Néha úgy érezte, felelőtlenség volt kulcsot adnia Zaynnek, mert azon a délutánon sokkal szívesebben lett volna magában, a gondolataival. Ráadásul a barátja nem egyedül érkezett, Liam is vele volt.

– Mi is örülünk, hogy látunk – vetette oda Zayn, amikor meglátta Louis elkínzott arcát. Aztán lehuppant mellé a kanapéra, és kivette a kezéből a távirányítót.

– Valami gond van, Louis? – kérdezte Liam atyáskodón, és az aggodalomtól összeráncolódott a homloka. – Tegnap, amikor beszéltünk, sokkal jobb volt a kedved.

– Apa hívott – motyogta Louis fáradt hangon. – Azt akarja, hogy menjek haza. Egyedül fog karácsonyozni.

– Hát persze, hogy azt akarja! – csapta össze a tenyerét Zayn felháborodva, miközben Liam tökéletesen otthon érezve magát, indult a konyhába üdítőért. – Ugye, eszedbe sem jutott engedelmeskedni az óhajának?

– Lenne mit megbeszélnünk… – kezdte óvatosan Louis. – De nem tudom, mit kéne tennem. Válaszokra lenne szükségem a múltammal kapcsolatban.

– Azokat a válaszokat nem csak ő adhatja meg – vitatkozott Zayn, mire Liam rosszallóan csóválta a fejét, amint csatlakozott hozzájuk.

– Hagyd már békén, nem látod, hogy rossz passzban van?

– Elmúlik – felelte Louis, mert utált az áldozat szerepében tetszelegni. – Egyszerűen csak tanácstalan vagyok vele kapcsolatban.

– Louis, az apád hosszú éveken keresztül hazudott neked – mondta Zayn, és látszott, hogy kezdi elveszíteni a türelmét. Még a karamellszínű bőrén is átütött, hogy kipirult az arca, és hevesen gesztikulált a karjaival. A mindig hangos és nagyszájú Louis viszont szinte belesüppedt a kanapéba, és próbált láthatatlanná válni. – Mégis mi beszélni valód lenne vele? Még több hazugságot akarsz hallani arról, hogy mekkora nőcsábász vagy, és hogy unalmas üzletemberekkel barátkozol? Tényleg vele akarod tölteni a karácsonyt? Pedig pontosan tudod, kivel kéne…

Az utolsó mondattal elérte, hogy Louis is felpaprikázódjon.

– Szerinted ez olyan egyszerű? – förmedt rá Zaynre. Szegény Liam összezavarodva kapkodta a tekintetét a két férfi között, mert halvány lila gőze sem volt arról, hová kanyarodott a beszélgetés.

– Nem egyszerű, mert mindketten megnehezítitek! – kötötte az ebet a karóhoz a barna fiú.

– Nem hiszem, hogy Harry… – kezdte Louis gondterhelten.

– Harry? Milyen Harry? – szólt közbe Liam türelmetlenül, mert szerette volna tudni, miről maradt le.

– Harry Styles. Egy hónapja kerülgetik egymást. Egyikük sem árulta el a másiknak, hogy tudja, ki ő – válaszolta Zayn.

– Én nem tudom! – tiltakozott Louis azonnal. – Illetve… A picsába! Nem emlékszem rá. El tudod ezt képzelni, mennyire őrjítő? – kérdezte, és a hangja megtörten elhalkult a mondat végére.

– Harry itt lakik? – kérdezte Liam eltátott szájjal.

– És ő Louis pszichológusa – tette hozzá Zayn.

– Ez nagyon beteg – csóválta a fejét Liam, miközben ő is leült Louis másik oldalára. – Hogy kerültél hozzá?

– Beütöttem a nevét a keresőbe, és egy egészségközpontot adott ki. Aztán egyszerűen hozzá kértem időpontot – vont vállat Louis.

– De miért? Úgy értem, miért nem mondtad el neki az első alkalommal, hogy tudod, ki ő?

– Mert nagyon úgy tűnt, hogy nincs szüksége erre a vallomásra. Kiakadt, amikor meglátott, utána meg… azóta is hidegen és elutasítóan viselkedik velem – mondta Louis szomorúan. – Gondolom… talán van valakije, de az is lehet, hogy egyszerűen mást akar már.

– Akkor miért nem hagyod a francba? – kérdezte Liam értetlenül pislogva.

– Mert azt hiszem… – kezdte Louis nagy hévvel, de aztán megcsóválta a fejét. – Nem. Biztos vagyok benne, hogy… hogy tetszik.

Ennél sokkal többről volt szó, de azt nem akarta elmondani a barátainak. Már ezek után is szánakozva néztek rá, de legalább Zayn sem zaklatta többet a hülye kérdéseivel. 

Louis pedig lassan újra a hallgatásba süppedt. Csak néhány hete ismeri Harryt, akiről a barátai meséltek neki, nem sokkal azután, hogy újra felvette velük a kapcsolatot. A balesetet követően a szülei önkényesen szinte kitörölték a múltját, legalábbis azt a részét, amit gyűlöltek, és ebbe Zayn, Liam meg Harry is beletartozott. Louis-t sokként érte a felismerés, főleg az a része, hogy a baleset előtti utolsó kapcsolata egy fiúval volt, hiszen minden követ megmozgatva próbálta kibírni huzamosabb ideig nők mellett. Az utóbbi három hónap, miután az anyja meghalt, és ő megszakított minden kapcsolatot az apjával, az igazság kereséséről, saját maga megismeréséről és az elméjében tomboló káoszról szólt. 

– Hátha sikerül hozzá közelebb férkőznöd. Legalább barátként – tette a vállára Zayn a kezét, amikor kikísérte a két fiút.

– Nem hajlandó tegezni, és néha úgy érzem, elege van belőlem. Mintha várná, hogy vége legyen a terápiának – mondta Louis gyámoltalanul.

– Mit akarsz tőle tulajdonképpen? – kérdezte Zayn megnyugtató hangon. Érezte, hogy a barátja nagyon kivan a témától, és végre próbált sokkal megértőbben viszonyulni hozzá.

– Nem is tudom – vallotta be Louis a körmét rágcsálva. – Beszélgetni vele. Beszélgetni… kettőnkről.

– Szeretnéd tudni, hogy mi történt veletek?

– Halálosan – vallotta be Louis maga elé meredve.

**

Sokadszorra lépett be a már ismerős folyosóra, és amikor meglátta az asszisztenst, aki éppen telefonált, mosolyogva odabiccentett neki. A nő viszonozta a gesztust, aztán az asztalra nézett, ahol a jegyzettömbje feküdt. Louis már nem szorult útbaigazításra, vakon is megtalálta volna Harry irodáját. Amikor a kényelmes fotelekhez ért, levette a dzsekijét, és egy nagy sóhajjal foglalt helyet, miközben elkezdte szuggerálni az ajtót. Eldöntötte, hogy aznap lép valamit, mert a kegyetlen játéknak, amit egymással folytatnak, semmi értelme. Még nem tudta pontosan, mit fog mondani Harrynek. Talán egyszerűen csak vallja be neki, hogy tudja, ki ő? Tegyen utalásokat, ami rávezetheti a másikat a valóságra? Nem maradt sok ideje rágódni ezen, mert a következő pillanatban kivágódott az ajtó, és Harry jelent meg gondterhelt arccal, mintha Louis-t látni maga lenne a pokol. 

– Jöjjön, kezdhetjük – tárta ki az ajtót, és a hangja parancsoló volt, még a köszönésről is teljesen megfeledkezett. Ha nem lenne ilyen elcseszett a helyzetük, Louis biztosan visszaszólt volna neki valami durvát, mert nem szerette ezt a hangnemet, de nem tette, mert egy kis érzelgős, remegő tinivé vált, amikor Harry a közelében volt.

– Hogy teltek az elmúlt napok? – kérdezte a férfi, miután helyet foglalt az asztal túloldalán.

– Sokat gondolkodtam – kezdte Louis, és közben Harryt nézte, aki tüntetően meredt a jegyzeteire.

– És mire jutott? – döntötte Harry oldalra a fejét, miközben lefirkantott valamit a lapra. Louis legszívesebben kitépte volna a kezéből a tollat, és rákiabált volna, hogy nézzen már rá, de tudta, hogy ez nem jó ötlet. Harry aznap ha lehet, még flegmábban viselkedett vele, és kezdte úgy érezni, hogy nem fogja sokáig bírni szó nélkül.

– Talán azért nem tartott sokáig a kapcsolatom egyetlen nővel sem, mert valójában a férfiakhoz vonzódom – dobta le a bombát, és amikor Harry végre rákapta a pillantását, elégedettség töltötte el. Lehet, hogy Harrynek van valakije. Lehet, hogy Harry jobban vágyik a gyomorrontásra, minthogy vele kelljen töltenie az idejét, de akkor meg mi a francért nem küldte el egy másik szakemberhez?

– Hát… ez sok mindent megmagyarázna… – mondta Harry halkan, miközben beletúrt a hajába, hogy a tincsek ne lógjanak a szemébe. Louis észrevette, hogy amikor a férfi ezt csinálta, szinte ő is érezte a saját ujjain a hullámos fürtök tapintását. Nagyon furcsa volt, mintha testen kívüli élménye lenne, és a nadrágjához kellett dörzsölnie a kezét, hogy a bizsergés elmúljon.

– Úgy gondolja? – kérdezte Louis ártatlanul, mintha teljesen tudatlan lenne. Harry egy pillanatig tágra nyílt szemekkel bámult rá, aztán észrevette, hogy mit művel, és az egész arca eltorzult, mintha fájdalmai lennének. Louis semmi másra nem vágyott, csak hogy olvasni tudjon a gondolataiban. Harry idegesen ütögette a tollat a papírhoz, megrögzötten rágcsálta az ajkát, és úgy tűnt, mint aki bármelyik pillanatban robbanhat. Louis pedig rezzenéstelenül nézte, hogyan fejlődik ki a katasztrófa a szemei előtt. Arra számított, hogy a férfi majd elkezd vele kiabálni, vagy felborítja az asztalt, de helyette egy pillanatra lehunyta a szemeit, és amikor újra kinyitotta, sokkal nyugodtabbnak tűnt. Louis már két kezén sem tudta volna megszámolni, hányszor kellett visszafojtani magukban a kitörni készülő… akármit. Már ott volt a nyelve hegyén, hogy kimondja, tudja, hogy az exével ül szemben, de akkor Harry frusztráltan felsóhajtott:

– Ne haragudjon, szörnyű éjszakám volt.

Louis pislogott egy párat, miközben a zöld szemekbe bámult, aztán megvonta a vállát.

– Tudom, hogy maga is csak ember, akivel előfordulhat ilyesmi. Már az első terápián leszögezte, hogy nem varázsló – mondta egy féloldalas mosollyal, amitől végre Harry vonásai is ellágyultak, és a dühös tekintete szinte szeretetteljessé vált.

– De most nem azért vagyunk itt, hogy rólam beszéljünk – jelentette ki Harry, és Louis szeretett volna vitatkozni vele, de lakatot tett a szájára. – Miből gondolja, hogy meleg?

– Felizgat a melegpornó – felelte Louis felbátorodva azon, hogy sikerült Harryt kicsit megenyhítenie, akinek a kijelentésre elkerekedtek a szemei, de gyorsan rendbe szedte a vonásait. Nyelt egy nagyot, és elterelésként újra a jegyzetek felé hajolt. Louis elmosolyodott, mert képtelen volt visszafogni a kis örömöt. Végül is azt is mondhatta volna, hogy Harry miatt jött rá… Louis epekedett azért, hogy megtudja, milyenek voltak ők ketten, régen. Harry volt vajon a pirulós fajta, ő meg a szókimondó? Vajon… az ágyban szerettek izgató, mocskos dolgokat susogni egymásnak? Melyikük volt a dominánsabb? Egyszerre volt ijesztő és izgalmas belegondolni ezekbe a kérdésekbe, és a lehetséges válaszokba.

– És… hogy hatott magára ez a felismerés? – kérdezte Harry torkot köszörülve, miközben tovább feszengett a széken.

– Először megdöbbentett, aztán hirtelen nagyon sok minden értelmet nyert – vallotta be Louis, mert tényleg ezek voltak az első gondolatai, amikor Liamék beszéltek neki Harryről. Mindig érezte, hogy valami hiányzik az életéből, de nem tudott magától rájönni, mi az. Amikor kiderült, hogy egy személyről van szó, a sokk után, hogy az a valaki ugyanolyan nemű, mint ő, már csak arra tudott gondolni, hogy meg akarja ismerni. Ahogy nézte Harry arcát, amit már az első terápián mérhetetlenül vonzónak talált, azon gondolkodott, hogy régen szerelmes volt-e? És ha igen, lehetséges-e kétszer szerelembe esni ugyanazzal a személlyel?

– Ezek szerint, ha jól értem, a felismerés pozitív, ugye? – szakította ki Harry a gondolatok sűrűjéből.

– Végső soron mindenképpen, igen – bólintott. – Már nem akadok fenn azon, ha megtetszik egy férfi – tette hozzá, mert nem bírt magával. Napok óta Harryről álmodozott, és még csak aludnia sem kellett hozzá. A férfi személye olyan volt neki, mint egy hiányzó puzzle darab, amit meg kellett kaparintania. Aznapra kétségkívül minden türelme elveszett.

Harry észrevette a hangjában az évődést, de nem reagált semmit. Louis üvöltött legbelül, mert ritkán fordult elő, hogy figyelmen kívül hagyták a flörtölését. Ez vajon máshogy működik férfiak között? Túl gyorsan letelt az az egy óra, miközben Louis lelkét ápolgatták annak fényében, hogy bevallotta, meleg. Harry látszólag örült, hogy a páciense ilyen könnyen viseli, hiszen nem tudta, hogy már hetek óra barátkozik ezzel a gondolattal. 

Louis önkéntelenül emelte fel a kezét, és újra rágcsálni kezdte a körmét, de csak akkor vette észre, mit csinál, amikor Harry a száján felejtette a pillantását. Olyan volt, mintha lelassult volna az idő. Harry bámulta őt, miközben ő lassan leengedte a kezét, és a köztük lévő feszültség nyíltan szexuális feszültséggé vált. Louis szinte érezte, hogy vibrál közöttük a levegő, még sosem történt vele hasonló. Harry zöldjeit a kitágult pupillája feketévé változtatta, és mintha a szívverését is hallotta volna abból a távolságból. Ki tudja, mi történt volna, ha nincs ott kettejük között az az átkozott asztal. Aztán hirtelen megtört a varázs.

– Mára végeztünk – pattant fel Harry, ugyanolyan kegyetlenül befejezve a foglalkozást, ahogy eddig mindig. Louis szíve szerint tiltakozott volna, hogy nem, ő bizony nem végzett Harryvel, de a férfi megint felvette a bosszantó flegmaság álarcát, és türelmetlenül várta, hogy Louis kisétáljon végre az ajtón. Mindig kellemetlenül érintette, hogy Harry végig számolta a perceket, hogy kitessékelhesse, de most még jobban fájt, mint azelőtt bármikor. Amikor már kint volt a folyosón, és bezáródott mögötte az ajtó, úgy fordult vissza, és nézte, mint egy kidobott kölyökkutya. A torkában egy gombóc formálódott, a lábai remegtek, és tudta, hogy el kell indulnia a parkolóba, ha nem akar ott, Angela szeme láttára összetörni. Szinte rohant a liftig, és a földszintről ki, meg sem állt a kocsijáig. Beindította a motort, hogy a fűtés bekapcsoljon, de nem lépett a gázra. Megviselte az egóját, hogy Harry elutasítóan viselkedett vele? Lehetséges... Beleszakadt a szíve, hogy a férfi ismeri őt, mégis úgy tesz, mintha a világ legjelentéktelenebb embere lenne? Nagyon is… nagyjából olyan érzése volt, mintha egy tőrt forgatnának a mellkasában. Louis erős személyiségnek ismerte saját magát, de kezdett nála betelni a pohár. Az apja végig hazudott neki, Harry pedig nagyon úgy fest, nem hajlandó elfogadni a közös múltjukat. De mégis mit várt az első foglalkozás után? Már akkor le kellett volna lépnie, és teljesen elfeledkezni a férfiről. Vagy esetleg a szemére hányni, hogy igen, tudja ki ő, és utána lépni le. Ehelyett mit tett? Visszajárt hozzá, csüngött a szavain, és minden alkalommal észrevett rajta valami szépet, valami vonzót. Arról ábrándozott, hogy milyenek lehettek ők ketten a múltban, és hogy milyenek lehetnének a jövőben. És ennek mi lett a következménye? Ó, igen, szépen lassan beleszeretett valakibe, aki magasról tett rá. Louis szemei megteltek könnyel, és a homályon keresztül nézte az elsötétedő város ünnepi fényekkel díszített utcáját. Csak néhány nap volt már karácsonyig, az emberek pedig izgatottan mászkáltak a városban, hogy beszerezzék az ajándékokat. Ő már megvette a kis meglepetést Liamnek és Zaynnek, és nem volt más, akinek ajándékot kellene vennie. Minek? Úgyis egyedül fogja tölteni az ünnepeket. De nem akarta még jobban lehúzni saját magát a keserűségbe. Inkább felidézte azt a néhány pillanatot a foglalkozás végén, amikor azt hitte, hogy Harry is érez valamit. Nem volt hülye, észrevette, hogy a férfi többször is rajta felejtette a pillantását, tehát biztosan tetszett neki, de ezt nyilvánvalóan próbálta mélyen elfojtani magában. Louis tudta, hogy a vonzalom nem elég. Már biztos volt benne, hogy a testiségnél többet akar Harrytől, ahogy abban is, hogy vissza kell mennie, és pontot tenni ennek az ügynek a végére.

Louis kipattant a kocsiból, és beviharzott az épületbe. Most nem hívta a liftet, hanem azonnal a lépcsőkhöz szaladt, és amilyen gyorsan csak tudott, felfutott a megfelelő emeletre. A kétségbeesés helyét most a düh vette át, és alig várta, hogy Harrynek ugorhasson. Alaposan be akart neki olvasni, és vágyott az elégtételre, amit majd utána fog érezni. Szerencsére az asszisztens nem volt a helyén, így elkerülhette a magyarázkodást. Már összeszorította az öklét, hogy határozottan bekopogjon Harry irodájába, amikor nyílt az ajtó, és a férfi semmit sem sejtően lépett volna ki rajta, ha nem látja meg Louis-t a küszöb másik oldalán. Mindketten meglepetten néztek a másikra. Louis lihegett a futástól, és hogy időt nyerjen, felnyúlt, hogy kisimítsa a szeméből a haját. Össze kellett szednie magát, hogy veszekedni tudjon Harryvel! De nem maradt elég ideje a művelet elvégzésére, mert Harry elkapta a felemelt karját, és behúzta az ajtó túloldalára. Louis-nak levegőt sem volt venni ideje, amikor a férfi az ajkára tapadt, és a magas, masszív testével a falhoz lökdöste. Istenien finom volt, tökéletes összhangban használta a nyelvét és az ajkait, néha a fogait.

Olyan hirtelen történt az egész, hogy kellett egy kis idő, amíg Louis felfogta, mi történik, aztán végre ő is visszacsókolt. Csak ennyi bizonyosságra volt szüksége Harrynek, és máris teljesen ellazulva simult hozzá. Félretette a birtokló, domináns személyiségét, és helyette egy odaadó, alázatos Harry jelent meg, akit Louis még nem ismert, legalábbis nem emlékezett rá. Nem tudta eldönteni, melyik oldala tetszik neki jobban, de az biztos, hogy amikor megkapta az irányítást, sokkal komfortosabban érezte magát. Harry elmosolyodott a csókban, amikor Louis ujjai a hajába mélyedtek, aztán lejjebb hajtotta a fejét, hogy az orrát az alacsonyabb férfi nyakába fúrhassa.

– Olyan finom az illatod – dünnyögte a bőrébe, és Louis már a forró leheletétől libabőrös lett mindenhol.

Louis nem nagyon tudott megszólalni, helyette hátrahajtotta a fejét a falhoz, és egy pontot kezdett el bámulni a plafonon, amíg Harry a nyakával foglalkozott. Nem ez volt a terve. Nagyon nem. Eltökélte, hogy tudomást sem vesz a testiségről, amíg nem beszélt Harryvel. Zayn biztosan nem erre gondolt, amikor azt javasolta, próbáljon meg közelebb férkőzni hozzá. Ennek ellenére már csak azt érzékelte, hogy Harry a nadrágjához nyúlt, ő pedig meglepetten felnyögött, amikor a hosszú ujjak a farmeron keresztül dörzsölni kezdték. 

– Shh – kuncogott Harry a nyakába, aztán amikor benyúlt a nadrágja alá, hirtelen megváltozott a hangulata, és eltűnt belőle minden viccelődés. – Kérlek, Lou – susogott neki könyörgőn.

Louis emlékezett erre a becenévre, ahogy arra is, hogy valaki ezt ismételgetve keltegeti. 

– Lou... Lou! Ébresztő, sütöttem neked palacsintát. – Aztán egy meleg, forró test nehezedett a hátára, és amikor elégedetten felsóhajtott, Harry csiklandozni kezdte az oldalát.

Harry most, öt évvel később kérdőn nézett rá, miközben ő megrögzötten kapaszkodott a férfi meleg pulóverébe.

– Én… – kezdte bizonytalanul, mert fogalma sem volt, mit akar Harry, de végül a csodálatos zöld szempár meggyőzte, akármiről is legyen szó. – Oké… oké – egyezett bele. Amikor Harry a térdeire rogyott előtte, és csodálattal simogatta végig a combját, hogy aztán a nadrág derekába akassza az ujjait, már kezdte kapiskálni, miről is lehet szó. Harry éppen annyira húzta le a nadrágját, hogy hozzáférjen Louis farkához, aztán felnézett a falnak támaszkodó férfira, és lassan megnyalta a duzzadt, rózsaszín ajkát. Ez az utolsó kép, amire Louis emlékezett, mert utána képtelen volt nyitva tartani a szemeit.

Harry szájában lenni maga volt a mennyország. Egyszerre forró, nedves, és a nyelve elképesztő trükkökre volt képes. Hamarosan olyan intenzív orgazmust élt át, hogy majdnem összeesett Harry előtt, a térdei annyira remegtek. Harry egészen addig nyalogatta és szívta, amíg minden csepp a szájában landolt. Azonnal észrevette, mikor lett Louis túl érzékeny, és elhúzódott, mielőtt lassan kiegyenesedett előtte. Louis a félig lehunyt szemhéjai alól nézett rá, és lázasan kutatott az agyában, mert emlékezett rá, hogy sok mindenről szeretett volna vele beszélni, de a másik férfi szabotálta az egész – el sem kezdődött – beszélgetésüket. Még mindig nem hitte el, hogy mi történt az elmúlt negyed órában. Harry tökéletesen elfeledtette vele, hogy miért ment vissza az irodába, és helyette megtörtént az, aminek nem lett volna szabad, és most várakozásteljesen támaszkodott a feje mellett két oldalt a falon. Louis nyelt egy nagyot, aztán lenyúlt és visszarendezte magát odalent. A nadrágját csak többszöri nekifutásra sikerült begombolnia, annyira használhatatlanok voltak az ujjai. Harry szinte bágyadtan, szó nélkül nézte, mit csinál, aztán ellépett előle, és az asztalához sétált, mintha a másik csak egy futó kaland lenne. A farmerja alatt látszott, hogy kemény volt, és Louis elméjén átfutott, hogy viszonoznia kellene, amit kapott, de aztán újra feltámadt benne a düh. Ami a legjobban bosszantotta Louis-t, hogy az exe, a fiú, akivel másfél évet volt együtt, akivel osztozott egy lakáson, egy közös életen, még mindig nem mondott semmit.

– Nem kellett volna visszajönnöm – dünnyögte csalódottan.

– Akkor minek jöttél? Fogalmam sincs, mit akarsz tőlem – förmedt rá Harry, miközben megpördült, hogy Louis-ra nézhessen. Olyan furcsa volt hallani, hogy hirtelen tegezi őt.

– Nem kellett volna megkeresnem téged – egészítette ki Louis a meggondolatlanságai listáját.

– Miről beszélsz? – vonta fel a szemöldökét Harry, és gyanakodva várta a választ. Az arca ugyanolyan mogorvává és elutasítóvá vált, mint a foglalkozások alatt.

– Zayn és Liam elmondták, hogy szakítottunk néhány hónappal a baleset előtt. Nyilvánvalóan már akkor sem működött valami – nevetett fel keserűen, miközben az első könnycsepp végigfolyt az arcán. – Csak azt nem értem, miért nem mondtad el az igazat abban a pillanatban, amikor megláttál! Miért hagytad, hogy… – Hogy visszajárjak hozzád? Hogy alig várjam, mikor láthatlak újra? Hogy beléd szeressek újra? De leginkább olyan érzése volt, mintha ez a szerelem sosem szűnt volna meg teljesen, amnézia ide vagy oda. Igen, ez mind végigfutott Louis agyán, de jobbnak látta nem befejezni a mondatot. Muszáj volt megtartania legalább a méltósága látszatát. Ezért beszéd helyett sarkon fordult, és kiviharzott az iroda ajtaján. Még hallotta, hogy Harry a nevén szólítja, de akkor már a lépcsőkön szaladt lefelé.