Ha tudnék repülni 8.

Sziasztok! Tudom, baromi későn, de végre meghoztam a folytatást... ami egyben a befejező rész is. Nagyon örülök, hogy együtt dolgozhattam Sophie-val, tökéletesen hozta Louis-t, pont úgy, ahogy a fejemben is megjelent, és úgy tűnik, a közös munkánk ezzel nem ér véget ;) Carmennek is jár egy nagy-nagy köszönöm a javításokért, és sokszor már komikussá váló eszmecserékért. :D És köszönöm Nektek, drága olvasóim, ha végig kitartottatok és rendíthetetlenül vártátok az új részeket. Jó olvasást kívánok, és ha úgy érzitek, megérdemeljük, hagyjatok nekünk egy kis visszajelzést. :)

Louis

Péntek, 13:20

Louis sokkal jobban szenvedett a szerelme távollététől, mint ahogy azt előtte elképzelte. A betegei váltották egymást hónapról hónapra, és ő mindvégig csak kamerán, a telefonja, vagy a laptopja képernyőjén át látta Harryt. Meg persze a koncertfelvételeken, mert amint a meglepetését első kézből megkapta, a fiú már megengedte neki, hogy visszanézze őt estéről estére. Őrültebbnél őrültebb jelmezeket vett fel, és szinte minden show-val egyre jobban elengedte magát az énekes. Louis kimondhatatlanul büszke volt, de közben egy belső szorongás kezdte facsarni a lelkét. Amikor az amerikai körút elkezdődött, pokolba az időeltolódással, és Louis is sokat dolgozott, egyre ritkábban tudtak beszélgetni. Persze váltottak üzeneteket, de azok a nagy, videochattel töltött, órákig is elhúzódó, nevetgéléssel és szerelmi vallomásokkal tarkított beszélgetések kritikusan lecsökkentek. A doktor csak remélte, hogy mindez a munkáik miatt van, és nem azért, mert Harry megismert valakit. Vagy esetleg már nem érez úgy, mert rájött, hogy csak egy fellángolás volt, és nincs erre elegendő ideje és kapacitása. Nem akart ezen aggodalmaskodni, de belül azért mégis szorította ez az érzés, és bár először úgy gondolta, hogy nem fog tudni elutazni a los angelesi show-ra, mert komolyan rengeteg feladata van, és a papírmunkákkal is lemaradt, de ezek után nem volt kérdés. Már alig várta a dátumot. Szinte számolta a napokat, hogy mikor száll már le az az átkozott repülő a napfény városában. A repülőút rettenetesen hosszú volt, és ő ennek ellenére sem pihent egy pillanatig sem, végig az ölében a laptopjával dolgozott valamin, hogy legalább ne legyen akkora lelkiismeretfurdalása a kórház felé, amiért ezt a kis időt kivette. Harry azt mondta neki, hogy két koncert lesz LA-ben is, csakúgy mint Londonban, aztán néhány napig még maradnia kell a városban, és utána együtt visszarepülhetnének Angliába. Így a teljes jövő hetet elkérte, de közben elhozott magával rengeteg munkát, amit akár a gépén is megcsinálhat.


Péntek, 14:47

Harry már a hatalmas csarnokban van, és az estére készül, amikor Louis megérkezik, és egyből be is tessékelik egy fekete terepjáróba, ami közvetlenül a repülő mellett parkol. Nem tudta ezt előre, csak a gépen ment oda hozzá egy légiutaskísérő, hogy tájékoztassa róla, álljon készenlétben egyből azután, hogy a gép földet ért, mert ő fog elsőnek kiszállni. Az autóban két öltönyös ül elöl, headsettel a fülükben, és halkan szól a zene a rádióból. Nem tudja, miről beszélgethetne velük, és annyira nagyon nem is akar.
- Messze megyünk? - kérdi, és már venné elő a laptopját, mert szinte biztos benne, hogy lesz még ideje visszatérni egy kicsit az előbbi jelentéshez, amit kénytelen volt félbehagyni, bármennyire is utálta ezt tenni. Végül mégsincs esélye erre, mert az út csak nagyjából tíz perces. Legjobb lesz, ha nem mélyül el benne, kellene még legalább fél óra, hogy befejezze azt a jelentést, aminek nekikezdett.
Amikor odaérnek, és meglátja a hatalmas tömeget a rendezvényközpont körül, leesik az álla. Már Londonban is nagyon sokan voltak, teltházas koncert volt, de oda közvetlenül a kezdés előtt mentek Harry családjával, és nem ennyi órával előtte. A fejét ingatva hitetlenkedik, hogy ezek az emberek hosszú órákat várakoznak, csak hogy jó helyről láthassák a szerelmét. Pedig tudja, mostanra már persze, hogy felfogta, az énekes mennyire népszerű a zeneiparban, de számára még mindig hihetetlen ez az egész. Fogalma sincs, mennyi időre lesz még szüksége, hogy hétköznapinak tudja tekinteni a felhajtást a fiú körül, de reméli, ha vége a turnénak és végre együtt lehetnek, akkor majd könnyebben megy neki. A hátsó ajtón viszik be, és még így is eltakarja őt az egyik őr, amikor a vakuk villogni kezdenek, de bent már nyugalom fogadja. Az épület teljes Harry külsőt és belsőt öltött. Mindenhova a fiú neve van kivetítve, felfestve, vagy a fotói, dalszövegrészletei, és a turnéjának plakátja van aggatva. Az egész hatalmas csarnok olyan, mint egy szentély, és ő képtelen elmondani, mennyire büszke. Erre egyáltalán nem léteznek szavak.
- Itt megvárhatod - szól neki az egyik kisérője, és parancsolónak tűnik, bár a hangja egészen kedves.
- Hol van Harry? - kérdi, ahogy lepakolja a cuccait, nyilvánvalóan a szerelme táskái mellé. A szobában minden a fiú illatával átitatott, és a töméntelen Gucci szerelés és táska is eltéveszthetetlen.
- A színpadnál, de mindjárt itt lesz - feleli egy ismerős hang a háta mögül, és már egy mosollyal fordul is Anne felé. - Szóltak, hogy megjöttél, engem küldött, hogy addig foglaljalak le.
- Szia, drága - öleli magához az asszonyt, és egy-egy puszit is lehelnek egymás arcára. - Örülök, hogy látlak. Jól vagy?
- Nagyon - mosolyog büszkén a doktorra, és Louis pontosan tudja, mit érezhet. Mivel ő Harry anyukája, még erősebb is lehet a büszkesége, mint neki. - És te? A fiamtól tudom, hogy nagyon húzós időszakod volt a klinikán.
- Igen, eléggé - helyesel, aztán mindketten leülnek a kanapéra, várva az énekesre. Louis hallja a beszűrődő zenét és zajokat, és gondolja, hogy valószínűleg már a hangszereket állítják be. - De sok extra műszakot is vállaltam. A házam rosszabb állapotban volt, mint gondoltuk. Jól jön a plusz pénz.
- Értem - mosolyog Anne, és Louis nagyon hálás, amiért nem kezdi el magyarázni neki, hogy van egy multimilliomos barátja, felesleges aggódni a pénz miatt. Louis néhány közelebbi barátjának mesélt már a dologról, és mind ezzel fárasztották. A húga még azzal is viccelődött, hogy akár nyugdíjba is mehetne Harry mellett, de a doktor nem igazán értékelte ezeket a megjegyzéseket. Volt már egy kellemetlen, majdnem végzetes pillanatuk, amikor a pénz miatt kaptak össze. Vagy amiatt is, és egyszerűen csak próbál nem gondolni arra, hogy a kedvesének ez a dolog mennyire más, mint neki.
- És persze a figyelmem is elvonta arról, hogy a fiad mennyire őrülten hiányzik - hajtja le a fejét, és vigyorogva gondol vissza a lopott üzenetekre két vizit között, amik néha igazán forróra sikeredtek, még ha csak néhány mondatot is váltottak.
- Ha tudnád, neki mennyire hiányoztál - simítja a kezét a férfi hátára, mire Louis ráemeli a tekintetét, és egy nagyon őszinte szempár néz rá vissza. - Az utóbbi hetekben már egészen maga alatt volt. De nem beszélem ki inkább, mert kapok.
Mindketten nevetésben törnek ki, éppen azokban a pillanatokban, amikor az említett nagy lendülettel befordul a nyitott ajtón, és ahogy megtorpan, a szemeivel Louis-t keresi. Amint egymásba fonódik a pillantásuk, mindketten elmosolyodnak, és egymás felé sietnek, hogy végre megölelhessék a másikat. Louis érzi, hogy Harry mennyire szaporán veszi a levegőt, és hogy a fehér póló alatt izzadt, de egyáltalán nem érdekli, csak szorosan tartja őt, és még akkor sem ereszti, amikor az egymás arcán induló sűrű és sürgető puszik összetalálkoznak, és szerelmes csókba fonódnak.
- Istenem… - leheli Harry az ajkai közé, és a kezei már a doktor hajába markolnak, amitől az idősebbet kirázza a hideg, és egy hirtelen felismerés következtében kicsit elhúzódik, hogy a kanapé felé nézzen, de Anne már nincs a szobában. Ketten vannak csak, és még az ajtó is be lett csukva. Mikor történt mindez? El kell mosolyodnia a gondolatra. Annyira elmerültek egymásban, hogy a külvilág teljesen megszűnt számukra. A napok óta tartó aggodalma afelől, hogy talán már nem is olyan fontos Harry számára, egy csapásra eltűnt, és egyszerűen csak nem akarja elengedni a fiút. A legjobb dolog az egészben, hogy pontosan tudja, nem is kell megtennie. Együtt fognak visszamenni, és Harrynek néhány hétig biztosan üres a naptára. Megígérte neki, hogy a turné után így lesz, és Louis bízik abban, hogy az énekes még emlékszik erre az ígéretre.
- Tudtál aludni a repülőn? - kérdi tőle Harry, miután egy kicsit elhúzódik, de a kezei még mindig a férfit ölelik.
- Áh, sose tudok - ingatja a fejét a doktor, és felmosolyog a fiúra. A feje tetején egy rózsaszín napszemüveg csücsül, és ahogy Harry végül teljesen elereszti, hogy az ajtóhoz sétáljon és kulcsra zárja azt, Louis végig tud nézni az egész szerelésén, amitől a mosolya csak kiszélesedik. Amin a pillantása megint megakad, az a szemüvegéhez passzoló, ugyanolyan színű zokni. Az, hogy a pólóján szivárvány színekkel van írva a felirat, már csak hab a tortán. A doktor tulajdonképpen nem is érti Harry menedzsmentjét. A fiú szavak nélkül is egyértelművé teszi, hogy ki ő, és a rajongók ezt gond nélkül fogadják. A nézőteret elárasztják a szivárványos dolgok, és az utóbbi időben, miután csak az interneten tudta nyomon követni kedvesét, az is nyilvánvaló lett számára, hogy nem csak vélhetően elfogadnák. Csoda hogy petíciót még nem írtak a nyilatkozatért.
- Mire készülsz? - néz egy féloldalas vigyorral a ravaszan mosolygó énekesre, de Harry csak megragadja a kezét, és a hatalmas kanapéhoz húzza. - Ez már általános lesz?
- Szex az öltözőmben? - kérdez vissza, ahogy a férfi kezét fogva elfekszik a párnák közt, majd Louis-t is magára húzza. Mielőtt egyikük is megszólalna, újra összeforrnak az ajkaik. - El bírnám viselni, ha állandó lenne. A legutóbbit nem nagyon tudom kiverni a fejemből.
- Azt szeretnéd, hogy próbáljuk meg túlszárnyalni? - morogja Louis az olyan nagyon szeretett ajkak közé, és már szépen lassan kezdi elveszíteni a fejét, ahogy a testük is összesimul.
- Eredetileg pihenni szerettem volna egy kicsit a kedvedért, hogy legyen elég energiád hajnalig, de… - húzza el a mondat végét, és szétnyitja a lábait, hogy Louis kényelmesen közéjük fészkelhesse magát, és tényleg ne maradjon köztük tér, ami azért könyörög, hogy tüntessék el.
- Nem értem hozzád hónapok óta - harapdálja végig a fiatalabb nyakát, aki készséggel hajtja hátrébb és hátrébb a fejét, míg már a mellkasa is megemelkedik. - Szerinted pihenni fogok melletted?
- Le, le, le… - mantrázza Harry, és szinte tépni kezdi mindkettejük ruháját, mire az idősebb hangosan felnevet, de az énekes hamar elhallgattatja a sürgetővé vált csókjaival, és rövid időn belül a helyiséget már csak a sóhajaik és szerelmük hangjai töltik meg.

Szombat, 20:39

Louis egy hatalmas mosollyal lép be a helyiségbe, ahol most nincs más, csak Harry családja, és a turnéban közreműködők. Végre nincs a közelben fotós, vagy bárki, aki a médiát képviselhetné, és a rajongók is a koncert előtt jöhettek csak az énekes közelébe.
- Büszke vagyok rád! - motyogja, de már csak ketten érthetik valószínűleg, mert olyan intenzitással csap le Harry ajkaira. Néhányan még hallhatóan fel is nevetnek ezen, és talán most először fordul elő, hogy Louis-t egyáltalán nem feszélyezik a körülötte lévők. Harry elmondása szerint ezek az emberek közel állnak hozzá, és mindenki tud a titkáról is. Az ő vére pedig sokkal jobban forr annál, hogy vissza tudja fogni magát. Amit odakint látott, és nem is csak ma, hanem ebben a két napban. A városban, a csarnokban, a színpadon… Alig képes felfogni még mindig, hogy az a fiú, aki százezrek, milliók szívét és szeretetét ejtette rabul, csakis az övé. Ma este mindenki megőrült. Nem csak a nézőtér, a színpad is, Harry szárnyalt a rajongói által varázsolt szárnyakon, és az az energia… Szavakban kifejezhetetlen, amit érez, ez egészen biztos.
- Harry - szólítja meg az énekest Jeff, és Louis már azt hiszi, azért akar rájuk szólni, hogy fejezzék be, de helyette amikor a fiú mellé áll, még mindig a derekát fogva át, egy-egy pezsgőspoharat nyújt csak feléjük. A pillanatok alatt felépült feszültsége máris szertefoszlik, és mosolyogva fogadja el az italt, hogy mindannyian együtt ünnepeljék meg Harry sikerét. A turné elsöprő ereje semmihez sem volt fogható, és amit az énekes külön meg is említ, az a rengeteg jótékony adomány a bevételből, amit minden egyes állomáson valamilyen szervezetnek adtak. A hangulat ma estére biztosan meg lett alapozva, de Louis azt gondolja, hogy innen majd Harry beverly hillsi házába mennek vissza, ahol folytatni készül az ünneplést, szigorúan kettesben. - Mikor indultok?
- Tizenegyre várnak minket a kikötőben - feleli Harry, és a doki csak kapkodja a tekintetét, mert fogalma sincs, hogy miről van szó, de mivel egyáltalán nem létezik olyan dolog, amivel el lehetne választani Harrytől, szinte biztos benne, hogy ő is beletartozik a többesszámba.
- Akkor még van egy kis időnk, élvezd ki ezt. Ez most rólad szól - paskolja meg a vállát a menedzser, Harry pedig elengedi Louis-t, és egy hirtelen mozdulattal magához öleli Jeffreyt. Az idősebb ezen csak elmosolyodik, mert valójában nagyon örül, hogy úgy tűnik, rendeződött a helyzet a két férfi közt. - Addig meg, amíg nem találkozunk újra, csak tartsd fejben, amiket mondtam.
- Úgy lesz - sóhajt fel Harry, de az ajkain boldog mosoly ül.
- Miről van szó? - érdeklődik Louis, miután újra magához húzza az énekest, és birtoklón karolja át a derekát.
- Meglepetésnek szántam, csak Jeff elcseszte - nevet fel, hogy megmutassa azokat a fájdalmasan édes gödröcskéit, majd azt imitálja, hogy lelövi a “főnökét”, míg ő csak megpróbál elmenekülni. A hangulat nagyon szórakozott, és ettől nem is érezhetné magát jobban. - Amikor mondtam, hogy maradjunk még itt, és vegyél ki szabit, nem a házam csendes magányára gondoltam.
- Ne csigázz már! - szól rá a doktor, és a fiú nyakába temeti az arcát, hogy adjon egy csókot a finom bőrére.
- Kibéreltem egy yachtot - feleli végül, de mindenki beszélget körülöttük, ő pedig méginkább lehalkítja a hangját, így Louis biztos benne, hogy ezt nem akarja a nagyközönség elé tárni. - Megtömik egy hétre elég élelemmel, és ma este kihajózunk. Csodálatos lesz, meglátod. Van rajta medence, de tudunk úszni az óceánban is, és a hálószoba… alig várom, hogy lásd.
- Komolyan beszélsz? - ámul el teljesen a doktor, és egy hatalmas mosollyal hallgatja szerelme szavait.
- Halálosan - bólint, és a viszonylag sok ember közt is gond nélkül hajol Louis ajkaira. Az idősebb ettől egy pillanatra megfeszül, de nem azért, mert ő takargatni akarja a szerelmüket, inkább azért, mert Harry szempontjából talán veszélyes ennyi ember közt többször is ilyen módon egymásnak esniük. Aztán arra jut, ha az énekes nem foglalkozik ezzel, és megbízik a barátaiban és kollégáiban, neki sincs oka aggodalmaskodni. - A szépséghibája az egésznek annyi, hogy nem leszünk kettesben. Anyu, és Gemmáék is jönnek. Ez rendben van neked?
- Szépséghiba? Viccelsz? - néz fel a fiúra mosolyogva. - Imádom a családod.
- Akkor jó - bújik a férfi nyakába, és Louis még fel is nevet ezen a kisfiús hangon, ahogy ezt mondta. Persze, hogy szereti őket, hiszen az első pillanattól elfogadták Louis-t, és nagyon kedvesek voltak vele, akár ha családtag lenne. Mindemellett teljes válszélességgel kiállnak Harry mellett, és támogatják őt az élete minden területén. Nem is lehet nem szeretni őket. Örül neki, hogy részt vehet a családi nyaralásukon.

Szombat, 22:46

Már a kikötőben várakoznak a hajóra, és a doktor nagyon izgatott, amikor a kócos mellé lép a kicsit távolabbi korlátnál. Már sötét van, és csak a móló reflektorai adnak fényt, amik gyönyörűen csillognak a hullámzó óceán vizén.
- Jártál már itt korábban? - kérdi tőle Harry, de a hangját halkra veszi. Louis önkéntelenül körülnéz, idegenek után kutatva, csak hogy tudja, ki hallhatja őket, és mit csinálhat a fáradtan túlságosan is vonzó énekessel. A korlátnak nem szoríthatja őt, mert nem messze tőlük egy fiatal pár szintén a vizet tanulmányozza.
- Itt konkrétan még nem - ingatja meg a fejét az idősebb. - A keleti parton főként, és még az egyetem alatt egyszer San Franciscoban. Az elképesztő volt.
- Elviszlek majd mindenhová - dörmögi Harry, és közelebb csúsztatja a kezét a korláton, hogy összeérjen Louis-éval anélkül, hogy látványosan megfogná. Mégsem bírja sokáig, a sötétben cirógatni kezdi a férfi ujjait a sajátjaival, és ez annyira kellemes érzés, hogy a doktornak eszében sincs elhúzni a kezét. - Azt akarom, hogy mindig mellettem legyél.
- Én is ezt érzem - feleli gondolkodás nélkül az idősebb. Persze tudja, hogy ez lehetetlen mindkettejük munkája miatt, de megnyugtató érzés elképzelni. Csak arra kapja el a fejét a csillámlóan fodrozódó habokról, hogy Harry gyorsan elhúzza a kezét tőle, és megfordul.
- Ne haragudj - szólal meg mögötte egy női hang, és amikor egy kicsit oldalra néz, látja, hogy az előbbi nézelődő pár ismerte fel az énekest. Nem bánja, egyre jobban kezd hozzászokni ezekhez, csak néha még váratlanul éri. - Csinálhatunk veled egy közös képet?
- Persze - felel halkan Harry, és a hangján Louis hallja, hogy mosolyog, amin neki is muszáj. Hirtelen ő is megfordul, hogy közelebb lépjen.
- Készíthetek egyszerre kettőtökről - nyújtja a kezét a telefonért, mire a lány csak egy hatalmas mosollyal adja át neki.
- Az csodálatos lenne, köszönjük!
Louis csinál vagy tíz fotót, hogy biztosan legyen közte használható, de közben képtelen másra koncentrálni, csakis Harry gyönyörűen fáradt vonásaira. Hosszú nap… Mit hosszú nap, hosszú fél év volt, és tudja, hogy valószínűleg az énekes holnap délig ki sem fogja nyitni azokat a csodálatosan zöld szemeit. - Te a doktor vagy, igaz? - kérdi tőle a lány, amikor visszaadja neki a mobilját. Louis egy pillanatra összezavarodik, és azt sem tudja mit feleljen. Ez az első alkalom, hogy őt is felismerik, és pontosan tudja azt is, hogy a neten azt fejtegetik a rajongók, hogy mennyire kerülhettek közel egymáshoz a föld alatt. Lou végül csak egy apró mosollyal bólint, mire Harry átkarolja a vállát.
- Indulnunk kell - mondja kedvesen, és már húzza is el az orvost a hajójuk felé, de Louis még látja a mosolygó lány szemeiben, hogy tudja. Biztosan tudja, hogy mi van köztük, de csak mosolyogva bólint felé, mintha azt próbálná üzenni vele, hogy ő velük van. Ettől melegség árasztja el a testét, és csak teljes nyugalomban sétál a már készenálló yacht felé, Harry karjával a nyakában. A többiek már odabent vannak, és mint kiderült, nem csak Anne, Gemma és Michal tart velük, hanem végül Harry néhány távolabbi rokona is, akik eljöttek a koncertre. Csak futólag köszönnek mindenkinek, akik a fedélzeten várnak már, Harry pedig még gyorsan egyeztet Garyvel, hogy mikor szándékoznak kikötni, és addigra jöjjön vissza ide. Louis csak a háta mögött mosolyog azon, hogy újra önkényesen úgy döntött, hogy nincs szükségük testőrre. A legutóbbi ilyen eset nem végződött túl kellemesen, és most csak reméli, hogy nem kell újrajátszaniuk azt a szörnyű nyálas, régi mozifilmet az óceánon a jéghegyekkel, amit Harry mellesleg imád. Gyorsan kiveri a fejéből azt, hogy egy hajó elsüllyedhet, és ad egy gyengéd csókot a fiú arcára.
- Megmutatod a kabinunk? - súgja közben a fülébe, mire Harry arcán egy ravasz mosoly terül el, és máris nem tűnik olyan nagyon fáradtnak.
- De mennyire! - ragadja meg a férfi kezét, és mindenkit biztosítva arról, hogy reggel találkoznak, a legnagyobb hálókabinba vezeti a doktort, de még azelőtt löki őt a párnák közé, mielőtt Louis egyáltalán körbenézhetne.

Hétfő, 11:24

A doktor hamar képes volt elfogadni, hogy Harryt délnél hamarabb nem láthatja a fedélzeten, ő viszont így legalább minden délelőttöt kihasználhatott a hajó orrába telepedve a laptopjával. Mindent megcsinál ezekben az órákban, és ha az énekes magához tér, akkor már csak rá kell figyelnie, nem lóg a munka a feje felett.
Most viszont csak borzasztóan ideges, mert nemrég kapott egy üzenetet a húgától néhány fotóval, hogy vajon látta-e már őket. Harryvel van rajtuk, és a létező összes szennylap megírta mostanra, hogy szerintük mi látható a képeken.
Alig várja, hogy a fiú végre kisétáljon a hálójukból, és elmondhassa neki, mekkora baj van. Persze tudhatta volna, hogy egy ilyen dolgot nem lehet titokban tartani, hacsak nem tartják teljesen a négy fal közt, és sehol máshol nem találkoznak. Előre retteg, hogy Harry hogy fog reagálni erre a dologra, és akkor Jeffreyről még nem is beszélt. Tönkre fogja tenni az egész nyaralást, és képtelen kitalálni bármit is, amivel enyhítheti a dolgot.
- Jó reggelt! - köszön rá a mélyen dörmögő hang, és már érzi is, ahogy a szerelme a nyakába csókol, és átöleli. - Szóval ezt csinálod? Dolgozol míg alszom?
- Muszáj - erőltet magára egy mesterkélt mosolyt, és ad egy puszit a fiú ajkaira, de máris elhajol.
- Jó lenne egyszer arra ébredni, hogy mellettem vagy - sóhajt fel, és leül vele szemben, így Louis már csak azon képes agyalni, hogy most, vagy később mondja el a dolgot. - Mi a baj? Valami nincs rendben, látom rajtad.
- Harry…
- Beszéljünk - teszi a férfi combjára a kezét, és közelebb csúszik. - Megígértük, ha baj van, beszélünk egyből.
- Tudom, csak nem tudom, hogyan mondjam - feleli végül a férfi. - Nem szándékoztam magamban tartani, csak tönkretenni sem akarom a pihenésünk.
- Megijesztesz - komolyodik el teljesen az énekes, és meleg tenyere még mindig Louis óceáni széltől mostanra kicsit áthűlt combján van. - Miről van szó?
A férfi végül úgy dönt, talán a legegyszerűbb, ha nem mond semmit, csak megmutatja, így Harry felé fordítja a számítógépét, ahol nagyjából öt különböző hírportál oldala van megnyitva a képekkel és szalag címekkel. A fiú olvas és kattintgat perceken át, majd felnéz Louis-ra.
- Ezért vagy így befeszülve, Lou? - csukja le a laptopot, és most már nem elégszik meg annyival sem, hogy lehetetlenül közel ül a férfihoz, egyenesen a hajó orrában lévő sarokrészbe nyomva őt, az ölébe mászik, és átkarolja a nyakát. - Megszámolni nem lehet, hogy hány olyan haver vagy munkatárs van, akivel ennél amúgy cifrább képeink is készültek, úgy, hogy velük semmi sem volt köztünk. Mindemellett mindenki tudja, hogy ölelgetős vagyok. Mármint, ugyan már, Lou! Csak a válladon van a kezem.
- Szóval nem vagy ideges ezek miatt a pletykák miatt? - néz fel a fiú mosolygó szemeibe. - Nem őrjöngsz, és…
- Láttál valaha őrjöngeni? Én nem Jeff vagyok, és ő se hívott még emiatt, szóval… - húzza fel a szemöldökét Harry. - És miért lennék ideges? Emlékszel? Én nem szégyellem, aki vagyok, csak azt mondták, nem vállalhatom fel.
Louis nem felel erre semmit, csak lehúzza magához a még álomillatú fiút, hogy ezúttal már egy sokkal szerelmesebb csókot adjon neki.
- Jézusom, ez annyira elcsépelt! - kiált le az emeleti fedélzetről Gemma, mire mosolyogva néznek fel rá. - Könyörgöm, Louis, mondd, hogy te nem vagy Titanic rajongó, mint az a lökött!
- Be lehet fogni - énekli Harry játékosan, amin Louis-nak fel kell nevetnie. A doktor imádja látni, vagy ez esetben hallani azt a szoros kapcsolatot, ami a testvérek között van.
- Inkább gyertek ebédelni - folytatja a lány, és Harry máris elkezd lemászni az idősebbről. - Nagyi isteni salátákat csinált, Michal és nagyapa meg grilleztek.
- És mi lesz a desszerttel? - kérdi Harry, de olyan halkan, hogy biztosan csak Louis hallhassa.
- Nem unod még azt a sok desszertet? - simít a még pizsamaalsós fiú fenekére a férfi, és amint beérnek a zárt, legmélyebb szinten fekvő helyiségbe, ahonnan néhány kabin nyílik, a falnak szorítja őt, amitől meglepetten mordul fel. - Képtelenség téged jóllakatni.
- Csak, ha a desszertem a farkad biztosítja - morogja az énekes olyan lehetetlenül vággyal telt hangon, hogy Louis legszívesebben azonnal a kabinjukba rángatná, hogy maga alá parancsolja, de legalább az ebéd végét meg kell várniuk.
- Szépen leülsz mellém az asztalhoz, és nyugodtan kivárod a sorod, mert a családod sokat készült az ebéddel - kezdi a férfi, mindezt úgy, hogy a keze már Harry alsójában van, és a fiú a falnak döntött fejjel sóhajtozik. - És tudod, csak annak jár a jutalom, aki mindent szépen megeszik, és jól viselkedik.
Ezekkel a szavakkal ragadja meg a fiú kezét, aki a vágytól már azt sem tudja hol van, és csak kipirosodott arccal kapkodja a levegőt, hogy képes legyen Louis után botladozni az étkezőbe.



Harry

1 hónappal később

Csütörtök, 18:42

Harry a doki nyaka köré fonja a karjait, mielőtt mozogni kezd. Érzi, ahogy egy kis izzadtságcsepp végigfolyik a halántékán, és a feneke is nedvesen csúszkál Louis ágyékán, de hiába szidta egész nap a nyár egyik legmelegebb napján elromlott klímát, most még ez sem tudja kizökkenteni. Louis felnyúl, hátrasimítja a homlokába ragadt tincseket, aztán kicsit előre dől, és az ajkai közé szívja Harry egyik sötét mellbimbóját. A fiú szinte fájdalmas hangot kiadva nyög fel, és a fel-le mozgást felváltja az előre-hátra ringatózás, ami mindkettejüket képes másodpercek alatt az őrületbe kergetni. Louis a mellkasába nyög, és a fenekébe markol, miközben a sarkait a matracra támasztva löki fel a csípőjét, hogy félúton találkozhassanak. Az érzéki, lassú játszadozás hirtelen véget ér, és a türelmetlen, kielégülésért folyó hajsza veszi át a helyét. De aztán Harry meglepetten csimpaszkodik a doki nyakába, amikor a férfi leemeli magáról, hogy az ágyra döntse. Utána… utána semmi.
- Lou! - szól rá Harry panaszosan, és a lábaival húzná magához közelebb az ágyon térdelő férfit, de ellenállásba ütközik. Louis rekedten felnevet, és a kezeit Harry bokáira fonja, hogy aztán végtelenül lassan és izgatóan simogassa végig egészen a combja hajlatáig. Túl jó érzés, hogy Harry képes legyen megszólalni, és összerakni egy egész mondatot, de ahhoz kevés, hogy beérje ennyivel. Ezért csak kétségbeesetten nyöszörög, amikor a doki keze a farkáért nyúl, míg a sajátját az énekes belső combjához nyomja, és nem foglalkozik vele, hogy az ágyneműt és Harry bőrét is összekeni síkosítóval.
- Ne fészkelődj annyit, szeretni fogod – mosolyodik el a doki, és az énekes csak akkor veszi észre, hogy a teste a tudta nélkül próbál közelebb férkőzni a férfihoz, akitől a megváltó kielégülést reméli.
- Tudom… tudom, mire készülsz – jegyzi meg Harry egy pillanatra megakadva, és levegőért kapkodva, amikor megérzi magában Louis két ujját. - Kérlek, a farkad akarom! - teszi hozzá könyörgőre fogva.
- Pár perce még nem voltál ennyire türelmetlen. Azt hittem, már megőszülök, mire végre beleülsz – csipkelődik Louis, bár látszik rajta, hogy baromira imponál neki, ahogy a párja könyörög érte. Ráadásul Harrynek be kell ismernie, hogy a férfinak igaza van, megérdemli a büntetést. Hosszú percek teltek el játszadozással, érzéki tapasztalással és kísérletezgetésekkel. De hát ő tehet róla, hogy ennyire jó ez így? Louis ötlete volt, hogy felejtsék el a kotont, és mint kiderült, ez a legzseniálisabb gondolat, ami csak eszébe juthatott. A tudat, hogy semmi sincs kettejük között, már maga felér egy orgazmussal, ráadásul az érzés… Harry összegyűri a lepedőt, ahogy a markába szorítja, miközben Louis egy icipicit beléhatol, ezúttal végre nem az ujjaival. Aztán újra kihúzódik, és Harry ordítani tudna a frusztráltságtól, de helyette csak kinyitja a szemeit, és fátyolos tekintettel suttogja el a férfi nevét.
Louis lehajol hozzá, és lágyan megcsókolja.
- Valld be, hogy szereted – dünnyögi a fiú szájába.
- Imádom. Szeretlek – teszi hozzá Harry automatikusan, és a karjaival húzza magához Louis-t, hogy úgy rendesen magáévá tehesse a száját, ha már mást nem tud tenni ezen kívül. De úgy tűnik, a doki elégedett a válasszal, és megszánja őt, mert végre megadja neki azt, amire igazán vágyik.
Csupán néhány röpke perc, és Louis-ról már szakad a víz. Harry a fellegekbe jár, a férfi nevét ismételgeti, ahogy a meztelen bőr csúszik a meztelen bőrön. Nem kéne, hogy ennyire más legyen, de amikor Louis szinte teljesen kihúzódik, aztán újra kitölti, Harry érzi belül, ahogy az előbőr lassan visszahúzódik a férfi szerszámán. Ez, és Louis arcának érzéki eltorzulása, amikor tövig merül benne, a világ legszexibb dolga. A dokinak igaza volt, imádja ezt azt új helyzetet, ahogy imádja a szeretkezésük minden egyes pillanatát, és amikor Louis mélyen elélvez benne, neki is megadja az utolsó löketet, hogy az öntudatlanság elragadja.
Amikor magához tér, és a szívverése is lenyugodott, még túl kimerült ahhoz, hogy kinyissa a szemét, de érzi, hogy Louis feje a combján nyugszik, és néha beleharap a bőrébe. Ennek másnapra tuti, hogy lesz nyoma, de Harryt nem zavarja. Elmosolyodik, és lassan a doki hajába süllyeszti a kezét.
- Szeretlek, Szupersztár – mondja Louis két kis harapás között, és az ujjai ismét rátalálnak Harry nedves, érzékeny bejáratára. A fiú az első pillanatban menekülni akar, mert úgy érzi, mindene hiperérzékeny, de az ujjak könnyedén merülnek el, hála a dupla síkosításnak, és végül még a combjait is szétnyitja, hogy a doki jobban hozzáférjen.

Csütörtök, 20:15

- Szóval csak eljöttél, hogy ájulásig kefélj, aztán mikor végeztél, itt hagysz? - dünnyögi Harry a hasán fekve a párnába, mert képtelen mozgásra bírni a tagjait, hogy megforduljon.
- Nem is így történt – kéri ki magának Louis, miközben a zoknijait keresi a padlón. - Egy fél órája segítettem lezuhanyozni, és az ágyneműt is lecseréltük egy tisztára.
- Lekötelezel vele – feleli Harry, és a szarkazmus tisztán kivehető a hangjában. - De ezzel még nem végeztél. Éhes vagyok, Lou – nyöszörgi a fiú szinte már hisztizve. A következő pillanatban megérzi a derekán Louis fenekét, ahogy ránehezedik, és egy orr böki meg a nyakát.
- Ne csináld ezt, mert így is utállak itt hagyni – bújik a férfi Harry hajába, és mélyen magába szippantja a frissen mosott tincsek illatát.
- Akkor miért hagysz itt mégis? - kérdezi az énekes esdeklőn.
- Mennem kell, Harry. Holnap reggel hatra a kórházban kell lennem, és két hosszú műtétem is lesz. Nem tehetem meg, hogy kialvatlanul megyek be – feleli Louis bocsánatkérőn, és már mászna le az ágyról, amikor Harry a hátára fordul, és a csuklója után kap.
- Miért nem mész be reggel innen dolgozni? Egy kicsit még közelebb is lakom a kórházhoz. Korán felkelnék, hogy csináljak neked reggelit.
- Ez nagyon csábító, de…
- Együtt aludhatnánk, és együtt ébredhetnénk. Én keltenélek reggel kávéval, vagy… amivel szeretnéd – nyalja meg az ajkát az énekes, mire a doki elmosolyodik. - Louis, miért nem költözöl ide? - mondja ki végül Harry a gondolatot, ami már napok óta a fejében motoszkál. Egy kicsit tartott tőle, hogy Louis mit fog rá reagálni, de már nem bírja tovább, hogy majdnem minden este el kell válniuk egymástól. Harry az a fajta, aki szex után is igényli a törődést és összebújást. Bár Louis ezt már az első alkalommal észrevette, és próbálta megadni neki azt, amire szüksége van, egyértelmű, hogy még mindig nem elég. Harry meg van róla győződve, hogy a dokiból sosem elég, és ahogy nézi a férfi kék szemeit, tudja, hogy az ő fejében is hasonló gondolatok járnak.

- Harry… - kezdené Louis, de a fiú feltérdel a matracon, és csendre inti.
- Beszállhatsz minden költségbe. Ha az kell, hogy éjjelente magam mellett tudhassalak, még bérleti díjat is fizethetsz az ágyam bal feléért. Nem érdekel. Csak… szükségem van rád, amikor Jeffrey az agyamra megy, vagy amikor teljes képtelenségeket írnak rólam az újságírók.
- Vagy amikor éhes vagy szex után – egészíti ki Louis vigyorogva, és Harry szíve izgatottan dobol a bordái alatt. Muszáj, hogy meg tudja győzni erről, és érzi, hogy jó úton halad.
- Vagy amikor másra vagyok éhes – teszi hozzá felvont szemöldökkel, és Louis tekintete máris megállíthatatlanul siklik végig a meztelen testén.
- Túl kényelmes az ágyad, ráadásul az sem elhanyagolható, hogy ki vagy. Ezért felárat számolsz majd fel? - érdeklődik Louis viccelődve.
- Ez azt jelenti, beleegyezel? - kérdi a fiú izgatottan, és közelebb mászik a térdein.
- Azt jelenti, hogy átgondolom – helyesbít a doki, aztán ellágyulva hozzáteszi: - De ma éjjel élvezheted a társaságom, annak ellenére is, hogy a klímád halott, az enyém pedig működik. Ha lelépek, még a végén éhen halsz nekem, és az összes rajongód az ajtón fog dörömbölni, hogy felnyársaljanak vasvillával, amiért ilyen szörnyen bánok veled. Majd holnap reggel elindulok korábban, hogy átöltözhessek, mielőtt bemegyek dolgozni.
Louis alig tudja elmondani amit szeretne, Harry máris a nyakába ugrik, és olyan szorosan öleli, hogy alig kap levegőt. Nem tud mást tenni, ő is átkarolja a fiút, és a kezei véletlenül a csinos fenéken állapodnak meg. Úgy tűnik, ő is képtelen betelni vele.

Vasárnap, 11:51

Anne és Gemma egy-egy nagy tállal a kezükben lépnek be az előszobába, mire Harry azonnal a segítségükre siet, és elveszi tőlük, hogy le tudják venni a cipőjüket. Beviszi az ételt a konyhába, és utána visszaszalad, hogy egyenként megölelhesse mindkét nőt.
- Jay már itt van, de Louis apjának be kellett mennie dolgozni ma – magyarázza az újonnan érkezetteknek, miközben a nappali felé terelgeti őket. - Kértek valamit inni?
- Egy pohár ásványvíz jól esne – fújja ki magát Harry édesanyja, ahogy leül a kanapéra.
- Nekem valami erősebbet, ha lehet – karolja át az öccse derekát Gemma, és Harry rögtön még jobban magához vonja, ahogy követik Anne-t. - Hazafelé anya vezet.
- Rendben – bólogat Harry, és Jay meg a fia ebben a pillanatban lépnek be a teraszról. - Anya, Gemma szeretném nektek bemutatni Louis édesanyját, Jayt – mondja egy nagy mosollyal, és amíg a három nő kézfogással és puszival üdvözli egymást, a doki mellé lép, és magához öleli, mintha nem öt perce látta volna utoljára. Aztán el kell engednie, mert Louis is köszönni szeretne nekik, és jó házigazdaként kimegy a beígért italokért, de pár pillanatot leszámítva végig a közelében marad, mert az ösztönei minden kétséget kizáróan ezt diktálják. Egy hónapja, hogy Harry felvetette az összeköltözés ötletét, és csak öt napja, amióta Louis tényleg átköltözött hozzá, és ez az első alkalom, hogy amikor együtt vannak, látogatókat fogadnak ahelyett, hogy a ház különböző pontjain szedik szét egymást. Harry a fotel karfáján ül, amiben Louis foglal helyet, és földöntúli mosollyal bámulja a nappali szőnyegét, amikor Jay és Anne a konyhába mennek, hogy szépen feltálalják a magukkal hozott ebédet.
- Ne értsetek félre, de ez majdnem akkora lépés, mintha összeházasodtatok volna. Ragyogtok, mintha most érkeztetek volna a nászútról, és a két család is megismeri egymást – szólal meg Gemma a kanapéról, és Harry azonnal magához tér az álomvilágból. Louis édesen kuncog mellette, és a párja combjára simítja a kezét.
- Tény, hogy egy fontos döntést hoztunk, amikor áthoztam a cuccaimat – bólogat a doki egyetértően. - De azt hiszem, akármilyen gyorsan is történt ez az egész, ennek így kellett lennie – teszi hozzá, mintha Harry gondolataiban olvasna.
- Már a megismerkedésünk sem volt szokványos – szólal meg az énekes hirtelen.
- Te sem vagy szokványos – forgatja meg a szemeit Gemma, mire mind a hárman nevetni kezdenek. Néhány héttel ezelőtt még baromi érzékeny volt ez a téma, és Harry agyán ezerszer átfutott, hogy abbahagyja. De nem hülye, tudja, hogy ha megpróbálna eltűnni a föld színéről, az emberek még úgy is hónapokon keresztül beszélnének róla. Ez egy olyan szakma és élet, amit nem lehet egyik percről a másikra semmissé tenni. Képtelenség lett volna, hogy kitöröljék őt az emberek emlékezetéből. De Louis-ért megérte volna megpróbálni. Biztosan fájna, mintha le kéne vágnia a karját, de akkor talán visszakapta volna a szívét. Nem kell hozzá orvosnak lennie, hogy pontosan tudja, kar nélkül lehet élni, szív nélkül nem. Ha azon az estén, amikor meglátogatta őt, Louis visszautasítja, akkor kész lett volna lemondani mindenről, ami addig az életét jelentette… Azelőtt sosem érzett még ilyet, és talán ijesztőnek tűnik, hogy a doktor mennyire a bőre alá férkőzött, de még az életét is rábízná, ha arról lenne szó.
Anne és Jay tíz perccel később úgy térnek vissza a konyhából, mintha régi barátnők lennének, és mire leülnek ebédelni, már olyan, mintha ők egy nagy családot alkotnának.

Szerda, 15:49

Harry a kórház folyosóján próbál teljes inkognitóban ücsörögni lehajtott fejjel, kapucnival a fején, amikor apró lábak, és egy szőke buksi furakszik a látómezejébe. A kisfiú kíváncsian néz rá, és amikor összetalálkozik a pillantásuk, mindketten elmosolyodnak.
- Will? - kérdezi Harry a viszontlátás öröme miatt fülig érő szájjal. - Hát te? Ugye nem menekülsz az ápolók elől már megint?
- Nem – csóválja a fejét a fiú, és Harry észreveszi a fürtjei alatt rejtőző kis sebhelyet a homlokán. Odanyúl, hogy végigtapogassa, és ekkor talál rájuk egy szőke nő, aki a futástól még kissé zihálva szólal meg. Harry szívéről egy hatalmas kő esik le, mert a kicsi annyira hasonlít a nőre, hogy le sem tagadhatná.
- Ne haragudjon – szabadkozik a nő azonnal, és megfogja a kicsi kezét a biztonság kedvéért, hogy ne lóghasson el újra.
- Semmi gond, már találkoztunk Willel. Harry Styles vagyok – áll fel a székről.
- Kate Ross – nyújtja a kezét a nő. - Lehetséges, hogy ismerős a neve? - kérdezi óvatosan, miközben próbálja nem feltűnően bámulni Harryt. Az énekes ismeri ezt a nézést. A hölgy már biztos hallott róla, vagy látta valamikor a tv-ben, de még nem tudja hová tenni.
- Igen, lehetséges – feleli végül, egy kis szégyellős mosollyal. Az ilyen helyzeteket még mindig pirulva fogadja.
- Ó. És honnan ismeri a fiam? - érdeklődik a nő.
- A földrengés után találkoztam vele a kórházban. Elszökött a nővértől, aki vizsgálatra vitte, de sikerült elkapnom – magyarázza Harry, és mosolyogva néz le a kicsi kék szemeibe. - Utána viszont nagyon bátor volt, és engedte, hogy megnézzék a fejét.
- Willnek különleges képessége, hogy pillanatok alatt el tud tűnni – jegyzi meg Kate, és kicsit összeborzolja a fia haját.
- Az édesanyját kereste – teszi hozzá Harry. - Nagyon örülök, hogy megtalálta.
A nő arcáról hirtelen eltűnik a mosoly, és mintha könnyek gyűlnének a szemébe, amit igyekszik elpislogni.
- Igen, az anyját megtalálta – mondja elhomályosult hangon, és az oldalához húzza a kisfiút, mintha belőle akarna erőt meríteni. Harry szíve lesüllyed, amikor összetalálkozik a tekintete Kate-ével, és rájön, hogy mire utal a nő. Valakit elveszítettek. Valakit, aki nagyon fontos volt.
- Én… öhm, ha bármiben tudok segíteni, akkor… - makogja együttérzően, amíg Kate a karjára teszi a kezét.
- Köszönöm Harry, nagyon kedves fiatalember vagy, de nem tudsz segíteni – hárítja el a nő hálás mosollyal.
- Hogy van a barátod? - kérdezi Will, és amikor mindketten ránéznek, a keserű hangulat azonnal elillan.
- Lou szerencsére jól van. Hála a kedves doktorbácsiknak és néniknek – feleli az énekes, és leguggol, hogy egy szintben legyen a kicsivel. - És már biztosan vár rám, úgyhogy mennem kell. De előtte meg kell ígérned, hogy vigyázol anyára, és nem szaladsz el folyton.
- Megígérem – bólogat a kisfiú lelkesen, és mosolyogva összeöklöznek Harryvel, mielőtt az énekes Louis orvosi szobája felé indul. Szörnyű belegondolni, hogy míg neki annyi mindent adott a katasztrófa, másoktól kegyetlenül elvett.
Egy kicsit lehangoltan kopog be az ajtón, amire Dr. Tomlinson van kiírva, de amint a férfi ajtót nyit neki, és behúzza magával, a szíve újra repesni kezd, és a hasában megbolondulnak a pillangók.
- Szia – suttogja Louis az ajkára, és nem ereszti, mintha nem aznap reggel, hanem már hetek óta váltak volna el. A férfi hátrasimítja a fejéről a pulcsija kapucniját, és fürkésző tekintettel figyeli. - Valami bánt – jelenti ki, mert tökéletesen ismeri már Harryt.
- Én, csak… nem is tudom – bizonytalanodik el az énekes, miközben megszokásból a hajába túr. - Néha rádöbbenek, hogy a pénz semmi… hogy hiába vagyok milliomos, nem tudok segíteni mindenkin.
Harry azt hiszi, hogy Louis biztosan hülyeségnek tartja majd az egészet, de a doki nagyon is komolyan veszi, és elgondolkozik, mielőtt bármit felel erre.
- Fogalmad sincs, hogy milyen értékes vagy, ugye? - néz rá csodálattal. - Nem arra gondolok, hogy mennyit keres rajtad a menedzsered, vagy hogy mennyi albumot adsz el. És nem is arra, hogy a Gucci mennyivel növeli a bevételét úgy, hogy te vagy a kampányarcuk. Hanem arra, hogy mennyi boldogsággal és büszkeséggel töltesz el minket, akik szeretünk. Anyudék, a rajongóid, és én… - sorolja, miközben összekulcsolja az ujjaikat - sokkal kevesebb lenne az életünk nélküled.
- Ez is felkerült a listára? - kérdezi Harry ártatlanul pislogva.
- Már így is elég hosszú, mert nem telik el nap, amikor ne vennék észre valami apróságot veled kapcsolatban, ami megérdemli, hogy rajta legyen – nevet Louis, és előrehajol egy pusziért. - Szeretlek, Szupersztár. És ez a lista már baromi hosszú, de még mindig nincs vége.
- Ez az első alkalom, hogy nem szex közben, vagy közvetlenül utána mondtad – jegyzi meg Harry felvont szemöldökkel.
- Hé, elég nehéz máskorra időzíteni ezt a vallomást, ha valakinek ennyire buja pasija van, mint te! - kéri ki magának Louis viccelődve.
- Most is azért jöttem, hogy hazavigyelek és elcsábítsalak, amint bezáródik mögöttünk az ajtó.
- Nem kell megerőltetned magad, hogy elcsábuljak – feleli a doki hátranézve, miközben leveszi a köpenyét, és a táskájáért nyúl. - De ragaszkodom hozzá, hogy az úton elmond, milyen volt a mai napod. Minden apróságról tudni akarok, ami veled történt.
Amikor Harry nem felel azonnal, a háta mögé néz, és látja, hogy a fiú az asztalon nyitva hagyott jegyzetfüzetét bámulja. A vér azonnal az arcába szökik, de tudja, hogy túl feltűnő lenne, ha odalépne, és gyorsan becsukná.
- Hű, ez… - kezdi Harry áhítattal az arcán, ahogy felnéz a dokira. - Te írtad?
Louis óvatosan bólint, aztán megvonja a vállát, mintha csak egy apróságról lenne szó.
- Amikor még gyerek voltam, előfordult, hogy verseket írogattam.
- Miért hagytad abba? - faggatózik tovább az énekes. Louis mostmár odamegy, és bezárja a füzetet. Elképesztően sebezhetőnek érzi magát, pedig tudja, hogy semmi oka rá. Harryben megbízhat, bármiről is legyen szó. A fenébe is, hiszen a fiú megmentette az életét, és egy egész stadionnyi tömeg előtt vallott az érzéseiről!
- Az akkori haverom szerint verseket írni buzis - vallja be végül, ahogy egy szarkasztikus mosoly kúszik az arcára. - Nem tévedett nagyot, ha jobban belegondolunk.
- Fejezd be a verset, Lou - mondja Harry halkan, ahogy a kezét a doki arcára simítja. Louis ismeri ezt a tekintetét. Eltökélt, és biztosan nem fogad el nemleges választ. - Amikor eltévedsz, megtalálom az utat, leszek a fényed, és te sosem leszel magányos.
- Úgy fogod érezni, mintha otthon lennél - fejezi be a Louis, amikor Harry elbizonytalanodik a folytatást illetően. - Le vagyok nyűgözve. Csak egyszer olvastad el - simul bele a fiú simogatásába, miközben rájön, hogy Harry szájából hallani ezeket a szavakat, amiket ő vetett papírra, felér egy csodával. Eltökéli magában, hogy még aznap este megpróbálja folytatni, amíg a fiú elmegy zuhanyozni.
Harry és Louis egymás mellett lépkedve, nevetve indulnak ki a parkoló felé. Talán az újságok másnap tele lesznek a képeikkel. Talán a tv-ben is róluk fognak beszélni, de mindez nem fontos. Az egyetlen, ami számít, hogy már sosem lesznek egyedül ebben az egyébként rideg, kegyetlen világban, ami a hírnévvel jár.

 VÉGE