Jégszilánkok - Epilógus

Sziasztok! Igen, tényleg elérkeztünk az utolsó részhez. Emiatt egy kicsit szomorú vagyok, de örülök is, hiszen sikerült valamit egésszé formálni, ami eddig csak a fejemben létezett. Köszönöm a támogatásotokat, amiket ezidáig kaptam, a kedves hozzászólásokat, pipálásokat, oldallátogatásokat meg úgy mindent :) Közel 40 ezer oldalmegjelenítés...wow.
Szeretnélek megkérni titeket, hogy írjatok néhány gondolatot a Jégszilánkokról, akkor is, ha eddig nem tettétek meg. Nagyon sokat jelentene :)

Na de nem búcsúzkodni jöttem, sőt! Nagyon izgatott vagyok az új történet miatt, ezért hoztam is a borítóját és a fülszövegét:

Te mitől féltél legjobban kiskorodban? A szekrény mélyén meglapuló mumustól? A bohócoktól? Esetleg a sötétben élő, ijesztő teremtményektől?

Harry átlagos kis srác volt, átlagos gyermeki félelmekkel, amíg rá nem ébredt, hogy az emberi gonoszság sokkal kegyetlenebb mindennél. 

Az akkor átélt trauma elkísérte az évek alatt, hiába próbált tőle megszabadulni. Váratlanul megadatik neki a lehetőség, hogy legyőzze a démonjait, de a terv teljes kudarcba fullad. Vagy mégsem?

A rémálmaiban szereplő kék tekintet egyik pillanatról a másikra angyalivá változik, a bosszúból szerelem lesz, a zuhanásból pedig repülés.

Annyit fűznék még hozzá, hogy igen, Larry Stylinson ff-ről van szó, de egyébként semmi köze a zenekarhoz. Továbbá tartalmaz 18+-os jeleneteket, homoszexualitást (ha utóbbit nem bírod, kérlek, kb. egy hónap múlva látogass vissza, akkor fogom kezdeni a következő, hosszabb légvételű sztorimat).
Terveim szerint hetente 2x lesz rész, vasárnap és csütörtökön, de ez még változhat.
Ami biztos, hogy május 29-én (vasárnap) hozom a Csillagszámláló prológusát!

Most pedig jó olvasást kívánok a Jégszilánkok epilógusához!

*********************************************************************************

BELLA

Mindig kellemetlen érzés lesz rajtam úrrá, mikor vissza kell térnem a házba, ahol felnőttem. Ez most sem volt másként, idegesen babráltam a frissen festett körmeimet, ahogy bekanyarodtunk a szüleim villája elé. Karácsony volt, a szeretet ünnepe, de ha erre járok, bármikor előfordulhat, hogy idegroncsként, sírva kell távoznom.
– Megjöttünk – jegyezte meg Oliver a nyilvánvalót, és bátorítóan megszorította a térdemet.
– Meg – helyeseltem egyhangúan, majd miután kikapcsoltam a biztonsági övet, odahajoltam hozzá egy pusziért. Szükségem volt mindenféle bátorításra, főleg azért, mert ha minden igaz, Lou és Kade is eljön.

Jégszilánkok - 18.

Sziasztok! Utolsó előtti rész... hihetetlen :) Igyekeztem aranyosra venni a figurát, de emellett szexi is lett, szóval: 18+-os rész következik. Az epilógusra is tartogatok még néhány érdekes, talán meghökkentő momentumot, az után fog majd igazán összeállni a kép.

Végre megszületett a Larrys, kissé rövidebb novellám címe (a rövid az relatív, így is 20 ezer szónál járok, és még nincs vége :D), amit a Jégszilánkok után kezdek majd közzétenni. 

Tehát a jövőheti epilógussal már hozom a Csillagszámláló fülszövegét. 

Most is epekedve várom a kommenteket, remélem, nem hagytok cserben :) 

*********************************************************************************

BELLA
2 hónappal később

A fürdőszobai tükör előtt álltam, az arcomat vizsgálgattam miközben azon tűnődtem, hogy talán ki kellene sminkelnem magam alváshoz. Nagyon gáz lenne? Csak egy kis korrektor a szemem alá, vagy valami, mert a karikáim a sötét különböző árnyalataiban pompáztak. De mit is gondolkozom ilyen hülyeségeken? Oliver úgysem fogja látni, mert késő lesz, mire hazaér. Frusztráltan a hajamba túrtam, és megállapítottam, hogy egy hajmosás sem ártana, úgyhogy bemásztam a zuhany alá, de a fürdő ajtaját nyitva hagytam. Siettem, már majdnem sikerült teljesen lemosni a habot is a hajamról, mikor meghallottam a halk nyöszörgést, ami valószínűleg pillanatokon belül velőtrázó ordításba fog átcsapni. Gyorsítottam, az ujjaim őrült módon jártak a fürtjeim között, közben átkoztam magam, hogy minek hagytam ilyen hosszúra megnőni. Elzártam a vizet, egy törölköző a fejemre, másikat a törzsem köré csavartam, aztán rohantam ki, de már így is nagyban ment a sírás, mikor odaértem a kiságyhoz.

Jégszilánkok - 17.

Sziasztok! Meghoztam a folytatást, mégpedig időben :) Tudom, mostanság nem nagyon szoktam zenéket beleírni a sztoriba, de ehhez azért mégis ajánlanék egyet: Apocalyptica - Bittersweet.

A részt tényleg ezzel a kifejezéssel tudnám leírni: keserédes.

Gondolom, már sejtitek, hogy lassan közeledünk a történet végéhez. Még lesz egy pár rész, de utána a Jégszilánkok elolvadnak, jön a nyár :) Azonban ne menjetek messzire, mert nem nagyon tervezek szünetet. Ezzel a történettel párhuzamban elkezdtem írni egy Larrys novellát, majd belekezdenék egy kicsit fantasy, vámpíros sztoriba, ami megint hosszabb lenne. Természetesen egyikből sem fog kimaradni a fülledt erotika, ezt garantálom ;)

Kíváncsi lennék a véleményetekre ezekkel kapcsolatban, remélem, maradtok a Jégszilánkok után is :)

*********************************************************************************

OLIVER
5 hónappal később

A fejem úgy lüktetett, mintha valami idegesítő törpe kopácsolna benne, és mikor ki akartam nyitni a szemem, a helyzet még rosszabb lett. Fájdalmasan nyöszörögtem, átgördültem a másik oldalamra, hogy a világosság ne vágjon a szemembe, majd próbáltam kitalálni, hogy mi bajom lehet. Gondolom, ez a rosszullét szorosan összefügg azzal, ami előző este történt. Bár vissza tudnék emlékezni! Próbáltam erőltetni az agyam, de csak még jobban sikerült megfájdítanom. Mit meg nem adnék most egy Aszpirinért! Hunyorogtam még egy kicsit, aztán felültem az ágyban, és próbáltam kitalálni, hogy kerültem ide… Várjunk csak, hol a fenében vagyok?! Amikor rájöttem, hogy nem a saját ágyamban fekszem, a szemeim teljesen kipattantak, és úgy forgattam körbe a fejem, mint egy ringlispílt. Egy vörös hajzuhatagot pillantottam meg magam mellett a fehér párnán, és akkor már kezdtem kétségbe esni. Basszus, mit tettem?! Hogyan kerülök Michelle ágyába? Kusza emlékképek villantak fel az elmémben. Próbáltam őket rendszerezni és sorba rakni.

Jégszilánkok - 16.

Sziasztok! Igen, tudom, késtem egy kicsit, de végre itt az új rész :) Annyit tudnék hozzáfűzni, hogy a két emberke, aki segíteni szokott a javításban kétféleképpen reagált a sztoriban történtekre, szóval alig várom, hogy kiderüljön, ti mit szóltok hozzá. :)

A másik fontos dolog, hogy elkezdtem felpakolgatni Wattpadra a történeteimet, a Vörös Szilánkok már teljes egészében felkerült, de sorban haladok és töltöm fel a többit is. Ha megtennétek, hogy csillagoztok, mert mondjuk szerettétek azt a történetet, akkor nagyon hálás lennék :)

https://www.wattpad.com/user/HDawnStories

*********************************************************************************

BELLA

Amint megállt a taxi, és Anthony kifizette a fuvart, máris a menekülési útvonalakat kerestem. Zavartam forogtam körbe, de Thony megfogta a csuklómat, mert észrevette, hogy miben sántikálok. Aztán elindultunk a közös lakásunk felé, kéz a kézben, mintha összetartoznánk.
– Miért kellett ide jönnöm? – érdeklődtem frusztráltan, és nem rejtettem véka alá, hogy bárhol szívesebben lennék most.
– Hiszen a feleségem vagy – felelte vállvonogatva, majd egy gonosz vigyort villantott rám.
– Nagyon vicces – jegyeztem meg gúnyosan, majd mikor beléptünk az ajtón, végre elengedte a kezemet. Durcásan ledobtam magam a kanapéra, és amikor Whiskyvel kínált, csak hevesen megráztam a fejem. Töltött magának, aztán helyet foglalt mellettem, és elcsigázott mosollyal nézett rám. – Most meg mi van? – kérdeztem tőle flegmán, és kissé távolabb húzódtam, mert jócskán belelógott az aurámba.

Jégszilánkok - 15.

Sziasztok! Még pont éjfél előtt meg is hoztam az új részt :). Köszönöm az előzőhöz érkezett hozzászólásokat, remélem, most sem hagytok cserben. Jó olvasást!

*********************************************************************************

BELLA

Vacogva léptem be az ajtón, mert odakint rendesen lehűlt a levegő a tavaszi vihar után. Az SMS óta már ezer és ezer variációt átgondoltam, hogy Dominic mit írhatott Thonynak. Talán elárult, talán hiányzik neki, és találkozni akar vele. Egyik lehetőség sem tetszett.
– Hol van? – fordultam Nad felé, aki kinyitotta nekem az ajtót.
– A nappaliban. – Megfogta a karomat, kissé közelebb húzott magához, hogy ne kelljen hangosan beszélnie. – Gondold meg, mit csinálsz, Bella. Ne veszítsd el a fejed.
Bólintottam egy aprót, és az első utam máris Dominichoz vezetett. A kanapén ült törökülésben, kezében a telefonjával, amit azonnal letett maga mellé, mikor észrevette, hogy megérkeztem.
– Szia. Jó volt az estéd? – kérdezte, de a hozzá társuló mosoly abszolút nem volt őszinte.
– Kérem a mobilodat! – tértem azonnal a lényegre, mert túl fáradt voltam a játszadozáshoz.
– Tessék? – nézett rám elborzadva. – Mi bajod van?
– Kérlek, csak add ide – fújtam ki a levegőt, és nyújtottam a kezem.
– Dehogy adom! Hagyj békén! – Azonnal felpattant, de megfogtam a karját, és nem engedtem el.
– Dominic, add ide azt a kibaszott telefont! – Eddig tartott a türelmem, utána már az ujjait próbáltam lefeszegetni róla, hogy végre megkaparintsam. Ekkor lépett be Nad, és szörnyülködve mérte fel a helyzetet.

Jégszilánkok - 14.

Sziasztok! Úgy alakult, hogy ma sikerült felraknom részt, ráadásul több, mint 4000 szó, és közel 27 000 karakter várja, hogy felfaljátok őket :D Szerintem eddig ez a leghosszabb fejezet, amit írtam.

Viszont amiatt kissé csalódott voltam, hogy csupán három komment érkezett az előző részhez (amiket egyébként nagyon köszönök). De szeretném, ha tudnátok, miután naponta több órát foglalkozom a történettel, rágom a bétáim fülét, hogy javítsanak gyorsan, stb, borzasztóan jól esik néhány vélemény.

Ehhez a részhez hozzá kell fűznöm, hogy elég pikánsra sikerült, ne kövezettek meg érte, de ez mégiscsak egy erotikus tartalmat is közvetítő blog, szóval, ha valakit zavar, akkor bocsi :) 

Szóval 18+-os tartalom, csak saját felelősségre! (a húzós rész kb. a két kép között található, ha valaki inkább kihagyná)

*********************************************************************************

BELLA

Egy hátizsákba pakoltuk a szükséges cuccokat, amiket végül Dominic hozott fel a kocsiból. Nad és Riley mindketten beleegyeztek, hogy segítenek a terv megvalósításában, ráadásul még Oliverrel is beszéltek a titkos találkáról. Tegnap egész nap azon pörögtem, hogy vajon el fog-e jönni… és még ma is, egészen addig, amíg nem találkozunk. Mivel Anthonyt nem foglalkoztatta, hogy Nadéknél töltök egy-egy estét, ezért most náluk gyűltünk össze mind a négyene, hogy nekilássunk a készülődésnek. Egész testemben remegtem, néha nevettem, máskor sírtam volna, végül odaadtam Dominicnek a kocsikulcsot, hogy vezessen ő, pedig tudtam, onnan úgyis egyedül kell folytatnom az utat.

Jégszilánkok - 13.

Sziasztok! Hoztam a folytatást, és ígérem, a következő már tényleg vidámabb lesz, de azért remélem, ezt is szeretni fogjátok, van benne BELIVER ;) Ölelés és szép hétvégét mindenkinek!

*********************************************************************************

BELLA
2 hónappal később

Nem tudtam elaludni, akárhogy próbáltam. A lakás hiába került egy vagyonba, a falak hangszigetelése egyenlő volt a nullával, úgyhogy hallgathattam, ahogy Thony a legújabb áldozatát döngeti, lassan már ájulásig. Aznap anyáék meglátogattak minket, ezért a közös lakásunkban vártuk őket, de a férjemnek már nem volt kedve és ideje este hazavinni, mert találkozója volt a szomszéd szobában éppen terítékre kerülő fiúval. Hiába akartam taxit hívni, megtiltotta, így nem volt más választásom. A párnát a fejemre húztam, de nem sokat segített a helyzeten, maximum tompította a sikolyokat. Egyre idegesebb lettem, végül kipattantam az ágyból, kitrappoltam a szobából, majd meg sem álltam a szomszédos, barna tölgyfaajtóig. Egy pillanatig sem finomkodtam, azonnal az öklöm élét használtam a kopogtatáshoz. Szinte magam előtt láttam, ahogy Anthony lassan, ráérősen odasétál, hogy kinyissa az ajtót.
– Mit akarsz?! – rivallt rám, ahogy megjelent előttem, anyaszült meztelenül, álló farokkal. Megszoktam, hogy ezt csinálja, még a hányinger sem jelentkezett, ahogy megláttam.
– Lehetne egy kicsit halkabban? Tudod, mintha nem éppen meghalni készülne, vagy valami… – feleltem gúnyosan.
Már nem féltem tőle, mert tudtam, hogy szüksége van rám ahhoz, hogy célba érjen. Talán csak néhány hét, és apa a nevére írat mindent. Az ügyvédjei már a szükséges dokumentumokon dolgoztak, miközben én némán imádkoztam, hogy minél előbb végezzenek.

Jégszilánkok - 12.

Sziasztok! Most láttam, hogy már 40-en vagyunk :) Ennek örömére meghoztam a 12. részt. Remélem, sikerült némi pozitívumot is belecsempésznem a történet aktuálisan borongós hangulatába. Ha olvastátok, ne felejtsetek el írni, vagy legalább pipálni. Köszönöm, és szép napot Nektek! :)

*********************************************************************************

BELLA

Alig kaptam levegőt, úgy éreztem, a ruha, amit viselek, túl szorosan simul a testem köré. Kész szerencse, hogy ültünk, mert könnyen lehet, hogy állva elájultam volna. Thony hideg kezébe szorította az ujjaimat, miközben azt ecsetelte anyáéknak, hogy előző nap megkérte a kezemet, és hogy mennyire csodás lány vagyok. Én bambultam magam elé, olykor kierőltettem egy gyenge mosolyt, és a megfelelő részeknél bólintottam egyetértésem jeléül.
– Már a következő hónapban szeretnénk az esküvőt, ugye, szívem?
Kellett néhány pillanat, míg leesett, hogy hozzám beszél.
– Igen. Csak szűk családi körben, minimalistán tervezzük – helyeseltem a betanult szöveggel. Felnéztem a szüleimre. Büszkén mosolyogtak rám, a szemük boldogan csillogott a nagyszerű hír hallatán, és természetesen semmit nem vettek észre abból, hogy belül mennyire szenvedek. Még az sem izgatta őket, hogy nem lesz nagy felfordulás, csak végre kötelezzem már el magam egy nagyszerű társ oldalán. Ha tudnák, hogy leendő vejüknek csak a pénzükre fáj a foga…
Anthony előrenyúlt, hogy felvegye a kávéscsészéjét a dohányzóasztalról. Végre el tudtam tőle húzni a kezem, és gyorsan az ölembe fektettem. Nem akartam, hogy hozzámérjen, szívem szerint kihúzódtam volna a kanapé túlsó végébe. Annyira undorodtam tőle, sosem gondoltam volna, hogy lehet valakit ennyire utálni.
– Kicsim, nyugodtan elmondhatod nekünk, ha azért ez a nagy sietség, mert kisbabát vársz – jegyezte meg anya bizalmasan somolyogva. A szemem majdnem kiesett a fejemből, ahogy ránéztem.

Jégszilánkok - 11.

Sziasztok! Hosszú idő után végre itt a 11. rész :) Még egyszer bocsánat a csúszásért, de semmi pánik, a történet továbbra is folytatódni fog. Feltéve, ha ti is szeretnétek ;)

*********************************************************************************

OLIVER

Hihetetlenül jó érzés hosszú idő után újra a régi ágyadban aludni. Akárhogy fekszel, mindenhogy kényelmes, körülölelnek a puha ágyneműk, és mindnek jó illata van. Nem akartam még felkelni, egy picit még lustálkodni szerettem volna, úgyhogy magamhoz vettem a telefonom, hogy megnézzem a közösségi oldalakat, ahová be vagyok regisztrálva. Ismét kaptam egy rakat ismerősnek jelölést olyan emberektől, akiket még életemben nem láttam, de úgy sejtem, ők ott voltak valamelyik koncerten. A jövő hónapban öt fellépésünk is lesz, nagyobb helyeken, mint a RedWine, szóval úgy gondoltam, jobb, ha hozzászokom, hogy növekszik az ismerőseim tábora. Gyorsan megerősítettem a jelöléseket, és átfutottam a kezdőoldalt.
Hitetlenkedve bámultam, hogy néhány tini milyen kompromittáló fotót válasz profilképnek. Annyi idős koromban, mint ők, a kórházba jártam kezelésekre, csont és bőr voltam, mellesleg betegesen sápadt. Később is utáltam, ha le kellett vetkőznöm az osztálytársaim előtt tornaórán. Az önbizalmam akkor tért vissza, mikor elkezdtem sziklát mászni, és hétről hétre erősödtem, még némi izmot is növesztettem. Sajnos ez az utóbbi hónapokban eltűnt, de lassan elérkezett az ideje, hogy újra aktivizáljam magam, és nem csak az ágyban, mikor Bellával vagyok.

Mikor lesz új rész?

Sziasztok! 

Nem feledkeztem el az új részről, de sajnos majd csak hétvégén tudom hozni. Hazautaztunk egy hétre a családhoz, így nincs időm olyan ütemben írni, mint egyébként. Az idő nagy részét most velük töltöm, bízom benne, megértitek. De semmi pánik, már készül a 11. rész :)

Remélem, jól telt/telik nektek a Húsvét, a tavaszi szünet. Köszönöm a kedves hozzászólásokat, a feliratkozókat, most az 50 követő a cél ;)

Puszi

HDawn

Jégszilánkok - 10.

Sziasztok! Itt a folytatás, jó olvasást kívánok minden erre tévedőnek. Hihetetlen, hogy már a 10. résznél járunk.  A véleményeket továbbra is szívesen fogadom. :)

*********************************************************************************

OLIVER


A tenerifei kiruccanás után egy héttel már demót kellett készítenünk, hogy elküldhessük a lemezkiadó cégnek. Bella sikerrel járt, profin elintézett mindent, így már csak rajtunk volt a sor, hogy megmutassuk, mire vagyunk képesek. Én a zenekarral töltöttem a napjaimat, Bella visszament dolgozni, ezért sajnos csak az esték maradtak, amiket kettesben tölthettünk. Hál istennek ez is elég volt ahhoz, hogy alaposan megismerhessem. Azonban olyan napok is voltak, mikor egyáltalán nem találkoztunk, mert annyira fáradtak voltunk, hogy hazaérve a melóból azonnal beestünk az ágyba. Ilyenkor egy SMS-sel kívántunk egymásnak jó éjszakát, de az is előfordult, hogy megírtuk egymásnak, mit csinálnánk a másikkal, ha együtt lennénk. Sosem gondoltam volna, hogy ez ennyire izgalmas elfoglaltság lehet. Nem egyszer volt, hogy utána meg kellett ismételnem a zuhanyozást, és hálát adtam azért, hogy anyáék már hetek óta leléptek, különben biztosan felébresztettem volna őket a hangommal, mikor Bella azt ecsetelte, hogy mennyire nedves már odalenn.
Egyik este próba után Kade eljött Lou-ért, de mielőtt hazamentek volna, ragaszkodtak hozzá, hogy beszélgessünk egy kicsit. Furcsán jött ki a dolog, mert Kade-del csak akkor társalogtam, ha szükséges volt, most mégis ő kezdeményezte ezt az egészet. Az ő ötlete volt az is, hogy menjünk fel a bárba meginni valamit. Akkor már kezdett leesni, hogy Belláról lesz szó, de kíváncsi voltam, pontosan mit szeretne.

Jégszilánkok - 9.

Sziasztok! Meghoztam az új részt, remélem szeretni fogjátok (hihetetlen, hogy már 35 feliratkozóm van... köszönöm a bizalmat :))

********************************************************************************

BELLA

Ahogy ébredeztem, beszökött az orromba a legfinomabb illat, amit addig éreztem egész életem során. Oliver… Lassan kinyitottam a szemem, közben már mosolyogtam is, mert vele voltam. Félig a vállán, félig a mellkasán feküdtem, az egyik lábamat átvetettem az övéin, de nem akartam megmoccanni, mert ez azon ritka alkalmak egyike volt, mikor én ébredtem hamarabb.
Két napja jöttünk haza Teneriféről, az előzőt külön töltöttük, de nem bírtuk tovább egymás nélkül. Tegnap este már az ajtómon kopogtatott, és utána – a köszönésen kívül –, nem beszéltünk sokat. Újra és újra elmerültünk egymásban, az egész világ megszűnt létezni, csak mi voltunk, nekünk világított a Hold, legalábbis szerettem ezt hinni. De ami a legfontosabb, hogy együtt lélegeztünk, együtt lüktettünk… te jó ég, honnan jutnak eszembe ilyen furcsa hasonlatok?
Óvatosan megmozdultam, hogy láthassam az arcát. A haja szétterült a párnán, az arcába is hullott néhány tincs… Mennyire szerettem a haját tépkedni, amikor már úgy éreztem, felemészt a vágy. És ami a legfontosabb, hogy őt is beindítja, azt hiszem, szereti, ha kicsit durván nyúlunk egymáshoz. Nem tudom hibáztatni érte, mert én is. De azokat a pillanatokat is imádom, ha lágyan szeretkezünk, fogva tartva egymás pillantását, összekulcsolt ujjakkal, szinte ringatózva. Izgalmas, hogy sokszor nem tudom, éppen milyen hangulatban van. Ez általában csak közben derül ki. A szemem továbbsiklott az arcán. Az ajkai kissé elnyíltak, pont úgy, mint mikor valami nagyon kellemeset csinálok a testével.

Jégszilánkok - 8.

Sziasztok! És itt a várva várt 8. rész, nem is mondok róla semmit, mert nem akarom befolyásolni a véleményeteket... Nagyon fontos lenne, hogy megírjátok amit gondoltok, ha tetszett, ha nem. Előre is köszönöm! :)

*********************************************************************************

OLIVER

A nap már feltűnt a horizonton, mikor ébredeztem. A függönyön keresztül betörtek az éles fénysugarak, egyik csíkban apró porszemek kavarogtak vidáman. Ahogy kinyújtottam a kezem, éreztem, hogy a nap melegíti a bőrömet. A másik irányba fordultam. Bella még mindig aludt, amin mosolyognom kellett. Még senkivel nem találkoztam, aki ennyire imádja az alvást. A hátához húzódtam, majd a kezemre támaszkodtam, hogy felülről láthassam az arcát.
– Nem gondolod, hogy túl korán van még a reggeli merevedéshez? – szólalt meg váratlanul, álmosan dünnyögve.
– Egyáltalán nincs korán, és nem én irányítom – A számat a puha arcához érintettem, de mikor meg akartam csókolni az ajkait, eltolt magától.
– Fogat kell mosnom, meg zuhanyozni sem ártana – sorolta.
– És a teendőid listájában hányadik helyen szerepel a szex? – kérdeztem szemforgatva, de kicsit elhúzódtam tőle.
– A szex kivel? – kérdezett vissza, aminek köszönhetően könnyen eszembe jutott a tegnap éjszakai incidens, mikor azzal a spanyol faszival jött a szobához.
– A szállodaigazgató barátoddal, természetesen – feleltem gúnyosan.

Jégszilánkok - 7.

Sziasztok! Hétfő van, hozom a folytatást, és remélem, jól indult a hetetek :) Most szeretném kiemelni a két előolvasómat, bétámat, akármimet, mert nem tudok nekik elég hálás lenni. Becca, Brigi, sok- sok puszit küldök, és a hálám 1200 km távlatból is örökké üldözni fog titeket! ;) Ja, és a dudor dudorodik, vagy mi :D

A történettel kapcsolatban kíváncsian várom a véleményeket megjegyzés formájában, bízom benne, nem unjátok még a 18+-os részeket :) 

******************************************************************************

OLIVER

Nem léphettem le Bellával. Túlságosan feltűnő lett volna, ha követem a szállodába, miután több, mint egy fél órát töltöttünk kettesben a jéghideg vízben. Még jó, hogy közben egyikünk se fázott. Ahogy megrohantak az emlékek, azonnal elmosolyodtam, és csak reménykedhettem, hogy senki nem veszi észre. Éppen a szálloda felé tartottunk, mert a fiúk kajálni akartak, és amúgy már jócskán ebédidő volt. Arra gondoltam, hogy szólok Bellának is, de mikor beléptem a közös lakosztályunkba, azonnal feltűnt, hogy túl nagy a csönd. Végül az ágyon találtam rá, és olyan édesen aludt, hogy képtelen lettem volna felébreszteni.
Nem volt betakarózva, a pléd a lábára csavarodott, miközben aludt. Leguggoltam az ágy mellé, karjaimat a matracra támasztottam, és figyeltem, ahogy alszik. Hosszú, sötét szempillái kissé rezegtek. Azt akartam hinni, hogy éppen rólam álmodik. A felsője felcsúszott a hasáról, szabadon hagyta halványbarna árnyalatú bőrét, amit kedvem szerint végigpusziltam volna úgy, hogy egyetlen centit sem hagyok érintetlenül. Remélem, már nem kell sokáig várnom arra, hogy az enyém legyen, mert már nem bírom. Vettem egy mély lélegzetet, felegyenesedtem, és elindultam az étterem felé, hogy csatlakozhassak a többiekhez.

Jégszilánkok - 6.

Sziasztok! Először is, nagyon köszönöm a 29 feliratkozót, a sok megjegyzést, az eddigi, összesen több, mint 22ezer oldalmegjelenítést! :) Ismét egy hosszabb résszel jöttem, remélem, szeretni fogjátok. Bízom benne, hogy megint írtok kommenteket, mert nagyon jó őket olvasni, ezek azok a visszajelzések, amelyek után rohanok a géphez, hogy minél hamarabb elkészüljek a következő résszel. :) 

*********************************************************************************

OLIVER

Céltalanul járkáltam a tengerparton. A szél süvített a fülem mellett, pedig már a pulcsim kapucniját is a fejemre húztam. A séta során találkoztam néhány szerelmes párral, akik azt csodálták, ahogy a Hold megvilágította a sötét, zúgó tenger felszínét. Néhány másodpercig engem is elbűvöltek az ezüstösen csillogó habok, de aztán egy világító, vízkék szempár jelent meg gondolataimban. Dühösen folytattam az utamat, mert azt hittem, már elég messze vagyok tőle, hogy ne vágyjak az összes létező, tökéletes porcikájára. Milyen ostoba vagyok! Jócskán eltávolodtam már a szállodától, és egyre kevesebb embert láttam, úgyhogy leültem a homokba, felhúztam a térdeimet és rátámasztottam az államat. Reméltem, egy kicsit egyedül lehetek a gondolataimmal.
Úgy hittem, annál már nem lehet jobb, mint mikor csókolóztunk a sötétben, hónapokkal ezelőtt. Aztán újra megcsókolt, és én újra eszemet vesztettem, ha lehetséges még inkább, mint az első alkalommal. Talán nem volt helyes, hogy nem árultam el, én voltam az a raktárban, de arra vágytam, ő maga találja ki. Ha neki is akkora élmény volt, emlékeznie kell rám – ezt mondogattam magamban, és reménykedtem, hogy rá fog jönni, ha csókolózunk. Ez így is történt, de utána kaptam egy pofont és bezárkózott a fürdőbe. Talán megérdemeltem, talán nem, mindenesetre muszáj volt eljönnöm onnan. Minden egyes percet, amit vele töltöttem – de közben nem lehetett az enyém -, kínzásnak éreztem, és már nem tudtam, meddig vagyok képes elviselni ezt a lehetetlen állapotot.

Jégszilánkok - 5.

Sziasztok! Örömmel olvastam a megjegyzésekben, hogy ezt a történetet és szereplőket is egyre jobban szeretitek :) Imádom a kommentjeiteket olvasni, úgyhogy ha elolvastátok a részt és van időtök, kérlek, pötyögjetek be 1-2 mondatot. Jó olvasást!

*********************************************************************************

OLIVER

Mikor kiszálltunk a taxiból, az volt az első gondolatom, hogy nem akarok visszamenni a hidegbe, a napsütést szeretném érezni a bőrömön, ha lehet, egész évben. Azonnal levettem a pulcsimat, és az érzésre koncentráltam, ahogy átmelegszem, miközben a lágyan lengedező szél simogatja a meztelen karomat. Tenerifén február végén is jóval húsz fok felett volt a hőmérséklet, aminek talán én örültem a legjobban.
  Megvártuk, amíg a másik taxi is megérkezik a többiekkel, és csak ezek után léptünk be a négycsillagos hotel légkondicionált előterébe. Bella éppen a papírokat kereste ki a táskájából, amivel igazolhatjuk a foglalást. Ő intézett mindent, nekünk csak követnünk kellett, és máris megérkeztünk a mennyországba. Figyeltem, ahogy a recepciós pulthoz siet, miközben a farmere észveszejtően feszült a hátsóján, a lenge fehér pólója alatt – ami lecsúszott a válláról, és látni engedte mindig napbarnítottnak tűnő bőrét -, jól kivehető volt, hogy fekete melltartót visel. Igen, én már nagyon is a mennyországban éreztem magam, pedig még meg sem mártóztam a tengerben. Magamban fohászkodtam, hogyha lehet, legyen melegebb, és ennél is kevesebb anyag takarja a csodálatos testét.

Jégszilánkok - 4.

Sziasztok! Éééés itt is a 4. rész. Kicsit hosszabb lett, mint úgy általában, de remélem, nem gond :)

*********************************************************************************

BELLA

Nad lakásában, a kanapén összebújva ültünk, amit én választottam ki neki, évekkel ezelőtt egy katalógusból. Valójában a kis apartmant is együtt találtuk meg, és mindketten beleszerettünk, mikor megnéztük, akkor még teljesen üresen. A berendezés az én feladatom volt, és nagyon örültem, hogy mindenben szabad kezet kaptam. Azt mondta, nem ért hozzá, és szívesen rám bízza az egészet.
Nad rendületlenül simogatta a fejemet, és néha, mikor egy-egy kényes ponthoz értem a történetben, puszit is adott a homlokomra. Részletesen, majdhogynem szó szerint elmeséltem neki a szüleimmel folytatott beszélgetést, és ő némán végighallgatott, majd biztosított arról, hogy jól döntöttem, amikor ennyire nyilvánvalóan kiálltam Kade mellett.
– Attól, hogy ők minden kapcsolatot megszakítottak vele, neked nem kell. Ő a testvéred, normális, hogy érzed a köteléket – nyugtatgatott, és felhúzta lábait a kanapéra, hogy kényelmesen az ölébe feküdhessek. A fejem a combjára hajtottam, összegömbölyödve élveztem, hogy a hajamat piszkálja. Lenézett rám, sötét tincsei két oldalt előre hullottak, de a félhomályban is láttam, hogy mosolyog. – Büszke vagyok rád – jelentette ki meggyőződéssel.

Jégszilánkok - 3.

Sziasztok! Hoztam a folytatást, és minden visszajelzésnek örülök :) Jó olvasást!

*******************************************************************************

BELLA

Ahogy beléptem Lou-val a kis helyiségbe, éppen azon morfondíroztam, hogy milyen jó lehetőség ez számomra. Csak nemrég fejeztem be az egyetemet, és bár rögtön állást kaptam egy jó nevű cégnél, azért ott motoszkált bennem, hogy többféle munkakörben is kipróbálnám magam. Az, hogy menedzseljek egy éppen feltörekvő zenekart, nagyon izgalmasnak ígérkezik. Persze, amikor kitaláltam, az motivált, hogy több időt tölthessek a testvéremmel, de rájöttem, hogy ebből még más előnyöm is származhat.
Mikor észrevettek minket, azonnal felénk fordultak, és Lou a falhoz húzódott, hogy beszélhessek. Az üdvözlés után azonnal a tárgyra tértem volna, de akkor észrevettem egy fiút. Mondjuk, elég feltűnő jelenség volt a szöszi hajával – melyet a feje közepén hosszan, két oldalt röviden viselt –, de a szája csábos mosolyba húzódott, amit hirtelen nem tudtam hová tenni. A pasik sokszor bámultak meg – ehhez már régen hozzászoktam –, de az ő sötét tekintetében volt még más is, amit eddig nem láttam. Úgy méregetett, mintha minden titkomat ismerné, és fene tudja miért, de néhány pillanat alatt zavarba hozott. Pedig egy kezemen össze tudnám számolni, ez 24 év alatt hány embernek sikerült. Egy pillanatra lenéztem a földre, és mikor újra a kis társaság felé fordultam, ismét mosolyogtam, de azért erősen koncentráltam, nehogy a szöszi felé pillantsak, akár véletlenül is.

Jégszilánkok - 2.

Sziasztok! Hoztam a 2. részt, remélem, még itt vagytok és olvassátok. Ma este a Szereplők menüpont is feltöltődik tartalommal. :)

*******************************************************************************

OLIVER

Este már vacsorázhattam, bár lehet, jobban jártam volna, ha nem kell megkóstolnom a kórházi kosztot. Turkáltam az ízetlen ételben, és egyre inkább elment az étvágyam.
– Ha hamar meg akarsz gyógyulni, rendesen kell enned – hallottam az ismerős hangot, mire azonnal a fülemig szaladt a szám.
– Lou – nyögtem áhítattal, mire odarohant az ágyamhoz és megölelt. Óvatosan húzott magához, tisztában volt vele, hogy egy nagy és sajgó vágás van a testemen.
– Ha még egyszer meg mersz halni, esküszöm, megöllek! – fenyegetett könnyezve, én pedig nem bírtam ki, hogy el ne nevessem magam. A varratok fájóan megfeszültek, és lihegve, még mindig a kacagással küzdve feküdtem vissza a párnára.
– Basszus, Lou, te ki akarsz nyírni – nyögtem, és vigyorogva néztem rá.
– Hát persze, miután megmentettelek – felelte dacosan. – Ne csinálj velem ilyet máskor, megértetted?
Szófogadóan bólintottam, miközben néztem, ahogy leült az ágy mellé készített székre. A szeme csillogott, a mosolya igazi és gyönyörű volt, ráadásul néhány lila foltot láttam a nyakán. Le sem tagadhatná, hogy szerelmes.

Jégszilánkok - 1.

Sziasztok! Itt is az első rész, remélem, szeretni fogjátok :) Jó olvasást!

****************************************************************************

BELLA

        Az eső hangosan kopogott a taxi tetején, mikor bekanyarodtunk abba az utcába, ahol lakom. Beletúrtam a táskámba az esernyőm után kutatva, hogy amint megállunk és kifizetem a fuvart, azonnal kiszállhassak, megfelelően felkészülve az időjárás viszontagságaira. De arra nem számítottam, hogy a szél azonnal belekap az esernyőmbe, és kifordítja azt. Hiába rázogattam, és markoltam bele a vászon szélébe, mit sem értem vele. A frizurám elázott, a sminkem szétfolyt, mire kinyitottam a bejárati ajtót. A sötétkék Tamaris bokacsizmámban tocsogott a víz, és reszkettem a hidegtől, mégis, lift helyett inkább gyalog másztam fel a harmadik emeletig, hátha kissé átmelegszem. A portás kedvesen üdvözölt, és az esős télre panaszkodott, mintha ezzel enyhíteni tudná a bosszúságomat.
        A kocsim még a szerelőnél volt, mert pár napja egy őrült belehajtott a pirosnál. Reméltem, hogy a kikalapálás után jobb lesz, mint új korában. Apa persze azonnal felajánlotta, hogy vesz egy másikat, de nehezen váltam meg a régi, kedves tárgyaimtól. Hiába volt legalább ötven pár cipőm, akkor sem dobtam ki a régieket, sőt, néhányat még alkalomadtán hordtam is, ha megfelelőnek éreztem. A kocsim is ilyen volt. Egyfajta kedvenc tárgy, melyet addig nem akartam kiselejtezni, míg teljesen tönkre nem megy. Ez lehetett az oka, hogy a lakásomban ízléstelenül keveredtek a modern dolgok a régiekkel.