2016. március 13., vasárnap

Jégszilánkok - 8.

Sziasztok! És itt a várva várt 8. rész, nem is mondok róla semmit, mert nem akarom befolyásolni a véleményeteket... Nagyon fontos lenne, hogy megírjátok amit gondoltok, ha tetszett, ha nem. Előre is köszönöm! :)
*********************************************************************************

OLIVER

A nap már feltűnt a horizonton, mikor ébredeztem. A függönyön keresztül betörtek az éles fénysugarak, egyik csíkban apró porszemek kavarogtak vidáman. Ahogy kinyújtottam a kezem, éreztem, hogy a nap melegíti a bőrömet. A másik irányba fordultam. Bella még mindig aludt, amin mosolyognom kellett. Még senkivel nem találkoztam, aki ennyire imádja az alvást. A hátához húzódtam, majd a kezemre támaszkodtam, hogy felülről láthassam az arcát.
– Nem gondolod, hogy túl korán van még a reggeli merevedéshez? – szólalt meg váratlanul, álmosan dünnyögve.
– Egyáltalán nincs korán, és nem én irányítom – A számat a puha arcához érintettem, de mikor meg akartam csókolni az ajkait, eltolt magától.
– Fogat kell mosnom, meg zuhanyozni sem ártana – sorolta.
– És a teendőid listájában hányadik helyen szerepel a szex? – kérdeztem szemforgatva, de kicsit elhúzódtam tőle.
– A szex kivel? – kérdezett vissza, aminek köszönhetően könnyen eszembe jutott a tegnap éjszakai incidens, mikor azzal a spanyol faszival jött a szobához.
– A szállodaigazgató barátoddal, természetesen – feleltem gúnyosan.
A teste elkezdett rázkódni, kellett egy kis idő, míg rájöttem, némán nevet.
– Az nem szerepel a listán – mondta, és végre felém fordult. Az arcomat a két tenyere közé vette, és álmosan pislogva fürkészett. – Féltékeny vagy?
– Egy kicsit – vallottam be, félig-meddig őszintén. Valójában nagyon féltékeny voltam, de nem kell tudnia. Kimásztam az ágyból, és gyorsan befoglaltam a fürdőt, mielőtt Bella órákra eltűnne. Amikor végeztem, már az ölében volt a laptopja, és egy fiúval beszélgetett Skype-on. Rajtam csak egy alsó volt, és bár nem voltam szégyellős fajta, de azért gyorsan kisétáltam a képből, amin Bella jót mulatott. A táskámhoz mentem, kikerestem egy pólót és magamra húztam.
– Hű, tényleg jó segge van – jegyezte meg bizalmasan Nad, mert időközben a neve is kiderült. Bella hangosan felkacagott, és bámulta a reakciómat. Amikor rájöttem, hogy rólam van szó, a szemöldököm a homlokom közepére szaladt.
– Köszönöm – kiáltottam vissza, hogy biztosan meghallja, amitől Bellából újra kitört a nevetés.
– Bella, basszus, miért nem szóltál, hogy még ott van?! – hallottam a srác számon kérő hangját, de szerencsére hamar túltette magát rajta, hogy megdicsérte egy pasi hátsóját, miközben az érintett is hallotta. Leültem én is a laptop kamerája elé, immár teljesen felöltözve.
– Mert ő már csak ilyen – válaszoltam az előbb feltett kérdésre. – Amúgy Oliver vagyok. Szia, Nad!
– Tudom – jelentette ki nemes egyszerűséggel. – A hajad elég különlegessé tesz. Nem is sejted, Bella mennyit áradozott rólad!
Tényleg nem sejtettem, és ahogy az említett személyre néztem, úgy tűnt, mintha kicsit elpirult volna. Hihetetlen! Mindig megtudok róla valami újat. A következő dolog, amit észrevettem, hogy Bella még mindig fehérneműt viselt, és bár a takarót a lábára húzta, felül csak egy krémszínű melltartó takarta bájait. És ebből adódik a kérdés, hogy miféle kapcsolatban van ő ezzel a fiúval? Oké, hogy a bikinije sem takar többet, és abban már az egész strand láthatta, de ez mégis más volt. Teljesen elbambultam, már nem is tudtam, miről beszélgettek, csak azt, hogy valami csaj volt a téma, talán Nad lakótársa. A képernyőre meredtem, ahol a mosolygós arc számomra olyanná változott, mintha egy utált ellenséggel néznék szembe. Nad nem nézett ki rosszul, ezt pasi létemre is könnyen állíthatom, de elég fiatalnak tűnt. Kreol bőre keleti felmenőkről árulkodott, és a szeme olyan hangsúlyos volt, mintha ki lenne festve… Pedig csak a hatalmas szempillái miatt, vagy a fene tudja.
Ingerülten pattantam fel, és az erkély felé vettem az irányt. Hihetetlen, hogy fél napon belül másodszor lettem féltékeny. Erősen szorítottam a korlátot, le kellett valamivel foglalnom a kezem, nehogy törni-zúzni kezdjek. Közben hallottam, hogy Bella befejezte a hívást, és elslattyogott a fürdő felé. Hatalmas volt a kísértés, hogy utána menjek, rátörjem az ajtót és kérdőre vonjam. Kezdett elfogyni a türelmem, még sosem éreztem magam ennyire zaklatottnak. Annyi minden van, amit még nem tudok róla, de ha a szexuális vágy folyton utat tör magának, sosem fogom megismerni.
Végül a fürdőszoba ajtaja előtt kötöttem ki, és már a kilincsen volt a kezem, de megdorgáltam magam. Nem lehetek ennyire bunkó! Hátráltam néhány lépést a falig, és leültem a földre, hogy ott várjam meg, amíg végez. Alig telt el néhány perc, és máris nyílt az ajtó, mire ijedten kaptam fel a fejem. Bella egy maga köré tekert, fehér törölközőben lépett ki, és őszintén meglepődött, amikor észrevett, kicsit még a száját is eltátotta. Meg tudtam érteni a reakcióját. Úgy kuporogtam a fal mellett, mint egy hűséges kutya, akit kizártak. Kétségbeesve néztem föl rá, már azt sem tudtam, mit akarok. Beszélnünk kéne. Kíváncsi vagyok a barátaira, a családjára, hogy mit szeret enni, tejjel issza-e a kávét, vagy anélkül…
– Oliver!? – ejtette ki a nevem lassan, de volt valami a hangjában, amitől az ösztöneim, láncaikat letépve elszabadultak.
Felálltam, egy szempillantás alatt átszeltem a köztünk lévő távolságot, és a derekát megragadva a fal felé fordítottam. A hirtelen mozdulatra kiszakadt belőle a levegő, majd hátranyúlt a karjaival, és próbált megérinteni. Dühösen kaptam el mindkét csuklóját, és összefogtam őket hátul, hogy ne tudjon mocorogni. Szükségem volt rá, hogy birtokoljam az egész lényét. Néhány csillogó vízcsepp ücsörgött a vállán, amit muszáj volt lenyalogatnom. Odahajoltam a bőréhez, kidugtam a nyelvemet, és végigszántottam a sima felületen. Bella egy sóhaj kíséretében hátranyomta a fenekét, mert meg akart bizonyosodni róla, hogy én is annyira kívánom. Nem hagytam neki. Megszorítottam a kezét, és visszanyomtam, amíg egészen a falhoz lapult. A szabad kezemmel elsimítottam az útból a hátára tapadt vizes haját, és a számmal fedeztem fel a nyakát. Már tudtam, mire vágyom. Meg akartam jelölni, hogy mindenki tudja, ő az enyém. Nyálas csókokat hagytam a bőrén, amire aztán óvatosan ráfújtam. Elégedett mosollyal figyeltem, hogy az egész karja libabőrös lesz, és sóvárgó sóhajok hagyják el az ajkait. Az apró hangok, az illata, és az egész helyzet hatására a nadrágom egyre szűkösebbé vált, de nem törődtem vele. Újra hozzáhajoltam, a fogaim közé szívtam a bőrét, és ahogy vonaglott a testem meg a fal közé szorítva, tettem róla, hogy a nyakán jól látható nyoma maradjon ténykedésemnek.
– Oliver – susogta a nevemet. Tisztában voltam vele, mit akar, hisz én is azt akartam, mindennél jobban.
– Shh – csitítgattam. – Mindjárt, édes.
Megfogtam a törölköző alját, és lassan felhúztam a derekára a puha anyagot. Pár pillanatig elidőztem azzal, hogy tökéletes félgömbjeit csodáljam, miközben a nyelvem végigfuttattam a számon. Mindenhol meg akartam csókolni, de a farkam már baromi kellemetlenül feszült, és azért könyörgött, hogy kiszabadítsam. Bella kíváncsian hátranézett, mert megszűnt kettőnk között a testi kontaktus, de kellett egy kis hely, hogy kicipzározzam a nadrágom és letoljam a bokszerem. Újra mögé léptem, az ágyékomat a popsijához nyomtam és előrehajolva megcsókoltam a lapockáját. Zavart, hogy nem érintkezünk minden lehetséges felületen, ezért megragadtam a fehér törölközőt, és szinte letéptem róla. Ő felnyikkant, én nyögtem egy hatalmasat, de végre elértem, amit akartam: felfedtem meztelen bőrét. Ahogy ott állt előttem, immár semmi nem takarta a testét. Gyorsan én is megszabadultam a pólómtól, aztán végigsimítottam a tenyeremmel mindkét oldalát, egészen le, a combjáig, majd a kezem elkalandozott, a lábai közé. Ez volt a végzetem.
Olyan puha volt a bőre és annyira tökéletes, ahogy végigfuttattam rajta a tenyeremet. Egész nap tudnám simogatni. Kicsit széthúztam a lábait, hogy könnyebben hozzáférhessek. A kisajkait simogattam, majd elmerültem közöttük, és abban a pillanatban megéreztem az ujjaimon, mennyire átkozottul nedves. Benne akartam lenni! Annyira nagyon akartam, csak a vágyra tudtam koncentrálni, meg arra, hogy a lehető leghamarabb kielégítsem. A kezeit két oldalt a falra fektettem, hogy meg tudjon támaszkodni.
– Maradjon ott! – suttogtam a fülébe, mire bólintott egy aprót. Imádtam, hogy ennyire készségesen engedelmeskedik. – Told ki a feneked, édes! – A hangom már reszelős volt, de elég magabiztos ahhoz, hogy Bella újra hátranézzen és az ajkait rágcsálva, türelmetlenül várja a következő lépésemet.
A derekánál fogva még közelebb húztam magamhoz. Láttam, ahogy a péniszemből szivárgó előnedv fényes csíkot hagy a derekán, majd lassan a combjai közé igazítottam.
– A fenébe! – szűrtem a fogaim között, mert már akkor a mennyben éreztem magam.
– Oliver, kérlek!
Megint előrehajoltam, aminek hála, teljesen becsúsztam a lábai közé, és a forró simogatástól megrándult a farkam. Egymás szájába nyögtünk, és utána nem gondolkoztam sokat. Imádtam, hogy Bella magas, ezért tökéletesen kényelmes volt ez a pozitúra. A bejáratához igazítottam magam, de nem volt nehéz dolgom, mert ő is úgy mozgatta a csípőjét, hogy minél célravezetőbb legyen a dolog. Egy gyors mozdulattal máris eltűntem benne, ahol körülölelt a nedves, forró, szűk puncija. Minden, amire akkor éppen sürgetően szükségem volt. Bella fájdalmas nyögése csak ezek után az ingerek után tudatosult bennem. Hirtelen megtorpantam.
– Bella, basszus, minden oké? Akkora hatalmas barom vagyok – hadartam kétségbeesetten, de ő csak halkan felkacagott, a legnagyobb döbbenetemre.
– Csak a farkad… hatalmas… – motyogta. – És ha már van, használd!
Ekkor már mindketten nevettünk, de ahogy megmozdultam benne, a nevetés helyét átvették a halk sóhajok, vagy kissé hangosabb nyögések, és a szeretkezés egyéb, eltéveszthetetlen hangjai.

BELLA

Ha nem teszi meg a kezdő lépést, én lettem volna az, aki odalép elé, ledobja a törölközőt, és őt is megszabadítja a felesleges ruháktól. Viszont az, ahogy birtokba vett, mióta kiléptem a fürdőből, sokkal izgalmasabbá tette az egészet. Ahogy a kezem hátraszorította, majd tágra nyílt szemekkel, az ajkait nyalogatva bámulta a meztelen hátsómat, talán fel kellett volna háborítson. Ehelyett úgy remegtem és tekergőztem a falnak szorítva, mintha máris élveznék, amitől már nem is voltam olyan messze.
Oliver két oldalt a csípőmbe kapaszkodva tolta magát minden lökéssel egyre beljebb, aminek köszönhetően én már csillagokat láttam, pedig délelőtt volt. Tökéletesen kitöltött, egy kicsit még mindig feszített, de el sem tudtam volna képzelni ennél édesebb kínt. Néha a nyakamhoz hajolt, végigharapdálta az érzékeny bőrt egészen a fülemtől kezdve, és olyankor a tenyerébe fogta a melleimet. Arra vártam, mikor engedi le a kezét egészen a hasamig, onnan meg a csiklómig. Aztán néma könyörgésem meghallgatásra talált. Elengedte a derekam, egyik keze befedte a mellemet, a másikat pedig elém tartotta.
– Nyisd ki a szád! – Azonnal tettem, amire kért, végignyaltam két ujját, és mielőtt elvette volna, erősen megszívtam őket. Elmosolyodtam, amikor megéreztem magamban, ahogy a farka megfeszül. A mozgást is abbahagyta egy pillanatra, reszelősen lihegett, próbálta visszanyerni az önuralmát.
– Legközelebb le fogsz szopni.
– Mikor lesz az a legközelebb? – fordultam felé, és közben még egy csábos vigyort is eleresztettem.
– Még ma – jelentette ki huncut fényekkel a szemében, majd forró, csúszós ujjai végre kényeztetni kezdték a legérzékenyebb pontomat. Hátravetettem a fejem, már semmi másra nem koncentráltam, csak a simogatásra, és ahogy kemény farka ki-be járt bennem.
Mikor a tenyerét a számra szorította és ledermedt, kicsit meglepődtem, de utána rögtön leesett, mi történt: valaki kopogtatott az ajtón. Hirtelen annyira elcsendesedtünk, hogy csupán a kapkodó légvételeinket hallottam. Nem érdekelt, ki az, szólni akartam Olivernek, hogy felejtse el, és végre fejezzük be, amit elkezdtünk, de akkor mint egy lassított filmben, elkezdett kinyílni az a fránya ajtó. Hát persze, én idióta éjjel nem zártam be rendesen. Már a lehetőségeket latolgattam, hogy talán egy szobalány, vagy közülünk valaki, amikor Oliverben még volt annyi lélekjelenlét, hogy kinyújtsa a karját, és egy határozott mozdulattal visszazárja. A zár kattant, majd sípolt is egy aprót, jelezve, hogy végre biztonságban vagyunk. Elvigyorodtam, mire szenvedélyesen megcsókolt.
– Hol is tartottunk? – érdeklődött, és abszolút nem csitult a vágya, kicsit mintha még jobban felizgatta volna ez az apró közjáték.
Pontosan ugyanonnan folytatta, és nem kellett sok idő, hogy a felkarjába kapaszkodva élvezzek el, amivel most éppen a falat támasztotta. A belső izmaim lüktettek körülötte, míg teljesen forró mellkasának dőltem, hogy megtartson, mert én már képtelen voltam lábon maradni. Birtoklóan átkarolt, magához szorított, és néhány mély mozdulat után kihúzódott, hogy kettőnk közé élvezzen. Mindketten lihegtünk, mintha lefutottuk volna a maratont. Körmeimet a karjába vájtam, amíg remegett, és hallottam, ahogy lassan csitul a légzése. El akart húzódni, de nem engedtem. Még ki akartam élvezni, ahogy egymáshoz simul a bőrünk, és ahogy együtt csendesedünk el az orgazmus után.

Később lezuhanyoztunk, és rendeltünk reggelit a szobába. Farkaséhesek voltunk már,  így én is öt perc alatt eltüntettem a tányéromról a rántottát.
– Holnap lesz a szülinapod – szólalt meg hirtelen Oliver, ahogy jóllakottan a karjában feküdtem a kanapé háttámlájához dőlve. – Mit szeretnél csinálni?
Elgondolkodtam a válaszon, nem feleltem rögtön.
– Mindenképpen szeretnék egy kis időt Kade-del tölteni – néztem rá, és mikor bólintott, folytattam. – Este a tiéd vagyok. Gondoltam, leugrom a próbátokra, megnézem a koncertet, aztán… nem is tudom… szexelünk – fejeztem be nevetve.
Felvonta a szemöldökét, láttam, hogy tetszik neki az ötlet, de valami még ott motoszkált a fejében.
– Lenne kedved a koncert után lemenni a tengerpartra vacsorázni? Vihetnénk magunkkal kaját, vagy ilyesmi – ajánlotta óvatosan, és izgatottan várta a válaszomat.
– Ez nagyszerű ötlet – lelkendeztem. – Ezek szerint randizni megyünk?
– Igen, meg szülinapot ünnepelni – felelte, és egy puszit adott a hajamra, majd végigsimított a karomon. – De ma az egész nap csak a miénk – búgta a fülembe, amitől az egész testem libabőrös lett.
Viszont volt egy fontos dolog, amit még nem beszéltünk meg. Kiegyenesedtem mellette, és felé fordultam, hogy láthassam az arcát, miközben beszélek.
– Oliver… – kezdtem bele, de azonnal abba is hagytam. Hogy a francba hozakodjak elő a témával? Ugyan már, nem vagyok én szégyellős! – Szóval, az az igazság, hogy nem szedek gyógyszert – böktem ki végül, mire értetlenül, kikerekedett szemekkel nézett rám.
– Mármint fogamzásgátlót? – kérdezte egy kis idő múlva. Hevesen bólogattam, és vettem egy mély lélegzetet.
– De ha szeretnéd, írathatok fel otthon, tudod, nem bírom a bogyókat, csak akkor veszek be, ha tényleg nagyon muszáj, és ráadásul eddig nem igazán voltak olyan partnereim, akikkel összefeküdtem volna gumi nélkül… – hadartam el egy szuszra, mire a mutatóujját a szám elé tartotta.
– Oké, semmi baj. Nem szükséges – mondta lágyan mosolyogva, és utána a kanapé karfáját kezdte piszkálni. – Ha azért mondod, mert nem akarsz gyereket, akkor semmi ok a pánikra.
Vártam, hogy ezt egy kicsit jobban elmagyarázza, de a türelmetlenségem győzött, ezért rákérdeztem.
– Ezt hogy érted?
Felém fordult, és bár az ajka még mindig felfelé görbült, a szeme már nem csillogott.
– Bella – úgy ejtette ki a nevemet, mintha egy kislányhoz beszélne -, egyszer már meséltem róla, hogy mikor tizenhat voltam, több hónapon keresztül kaptam kemoterápiát a leukémia miatt. Olyan gyógyszerek is voltak benne, amik… szóval, nekem nem lehet gyerekem.
Hazudnék, ha azt mondanám, nem lepődtem meg, talán még buta fejet is vágtam, mikor Oliver felpattant is kilépett az erkélyre. Te jó ég, most biztos azt hiszi, hogy így már nem is kell nekem. Nem volt tartós kapcsolatom soha, ezért az sem fordult meg a fejemben, hogy kisbabát szeretnék. Nekem még az is furcsa, hogy úgy alakult, Oliverből nem volt elég egy alkalom.
Amikor kimentem, a korlátra támaszkodott, homlokát a karjára fektette. Nem akartam elrontani ezt a napot! Odaléptem mögé, és átkaroltam a derekát, és erősen magamhoz szorítottam.
– Nincs semmi baj – motyogtam neki. – Én amúgy se lennék túl jó anya, nem volt kitől megtanulnom, hogy lehetek az… Te szeretnél?
– Azt hiszem, igen – vallotta be egy kis vacillálás után.
– Akkor még mindig ott van az örökbe fogadás lehetősége...
Végre megfordult, elvigyorodott és az ölelésébe zárt.
– Most ne beszéljünk erről. Ki akarom élvezni a veled töltött pillanatokat.
Teljesen egyetértettem vele, úgyhogy a nyakába fúrtam az arcom, és azon voltam, hogy én is kiszínezzem a bőrét a fogaim és a szám segítségével.

OLIVER

A nap nagyon gyorsan elszaladt, legalább olyannyira, mint az előző, mikor szinte minden percet Bellával töltöttem. Néha mellette, néha benne, de mindig egymás közelében voltunk. Csak ebédelni mentünk le a többiekkel, a vacsorát is a szobába kértük. Csodálkoztam, hogy még nem faggatóznak arról, mi van közöttünk. A szülinapja reggelén megleptem egy csokor virággal, aminek nagyon örült, és nem tudta elégszer elmondani, mennyire szép. Két szál vörös rózsából, és öt fehér tulipánból állt, hiszen akkor lett huszonöt éves. Aztán délután el kellett válnunk, mert végül mégsem jött el a próbánkra, hanem akkor futott össze Kade-del, hogy koccintsanak, és kicsit beszélgethessenek kettesben. Nem haragudtam rá, és minden jót kívántam neki, bár én már a nyaralás elejétől úgy éreztem, hogy Kade kezdi elásni a csatabárdot. Mondjuk nekem nem volt testvérem, nem tudom azt sem, régen hogy viselkedtek, de Bella elmondása szerint nagyon közel álltak egymáshoz. De az, ahogy ketten ültek a medence mellett, kezükben egy-egy színes koktéllal, hangosan nevetgélve, szerintem egészen jó jel.
A próba is gyorsan eltelt, sokat viccelődtünk a többiekkel. Azt hiszem, egészen jót tett a lelkivilágomnak Bella közelsége… meg a sok szex. Feltöltődtem energiával, önbizalommal, nyugalommal, mindezt két nap alatt, és máris éreztem pozitív hatásait. A koncerten már Bella is ott volt, láttam, hogy a lemezkiadó embereivel is összebarátkozott. Vigyorogva énekeltem az egyik dalt, miközben az járt a fejemben: én biztosan megkötném vele a szerződést.
Pakolás után Lou odajött hozzám, és úgy vigyorgott, mintha mindent tudna.
– Mi van köztetek? – kíváncsiskodott halkan, összefont karokkal.
– Köztem és ki között? – kérdeztem vissza ártatlan mosollyal. Nem kap ilyen könnyen választ, azt ne is várja! Az elején belőle is úgy kellett kihúzni, hogy mi a francot csinálnak Kade-del, merthogy nem csak ápolósdit játszanak, abban biztos voltam.
– Bella – vágta rá szemforgatva. – Eltűntök a tengerben órákra, aztán bezárkóztok egy napra a szobátokba…
– Nem voltunk órákig a tengerben, akkor megfagytunk volna – akadékoskodtam, de már alig bírtam visszafojtani a röhögést.
– Biztos vagyok benne, hogy két ember, akik ennyire vonzzák egymást, fel tudnak melegedni, ha együtt vannak.
– Tapasztalatból beszélsz? – húztam továbbra is, mert vicces volt, ahogy kezdte elveszíteni az eszét. Kipirult az arca, éreztem, mindjárt robbanni fog.
– Elmész te a picsába! Tudod mit? Már nem is érdekel! – durcázott, azzal megfordult, és azon volt, hogy lelépjen. Én gyorsabb voltam, megfogtam a karját, visszarántottam magamhoz és megöleltem. Nagyon kapálózott, ki akart szabadulni, de tuti nem gondolta komolyan. Még akkor sem, mikor megcsikiztem az oldalát, mert végre nevetett, bár tovább vergődött.
– Tudom, hogy érdekel, különben nem kérdeztél volna rá – mondtam neki, mikor rájött, hogy nem bújhat ki a karjaimból olyan egyszerűen. – A válasz igen, Bella és én… nos, azt hiszem együtt vagyunk, bár nem vagyok benne biztos. Este randizunk, gondoltam, majd akkor megkérdezem. Addig nem akartam senkinek mondani.
– Randiztok? – kérdezte Lou bizalmasan. – Nekem oké, de…
– Ó, kösz, hogy áldásodat adod rá – vágtam közbe vidáman.
– De! – kezdett bele újra egyre kevesebb türelemmel. – Kade-nek még nem kellene elmondani.
– Miért? – A mosoly azonnal leolvadt az arcomról, és értetlenül néztem rá.
– Mert most kapta vissza a testvérét, és kezd előbújni a védelmező ösztöne. Amíg nem vagytok száz százalékig biztosak a dologban, addig nem kell róla tudnia. Nem tudom, mit csinálna, ha egy hét után otthagynád Bellát.
– Nem félek a pasidtól – vetettem neki oda. – És egy kicsit rosszul esik, hogy ilyeneket gondolsz rólam.
– Hiszen te mesélted el, hogy többször váltottál nőt, mint alsót – fakadt ki. Talán így volt, de ez azért mégiscsak túlzás.
– Az régen volt – feleltem durcásan, és végre elengedtem. – De talán igazad van Kade-del kapcsolatban.
Bólintott egy aprót „én megmondtam” arckifejezéssel, aztán elbúcsúztunk egymástól. Odamentem Bellához, és megkértem, hogy várjon meg, amíg felmegyek a cuccokért, amit már napközben beszereztem. Amikor felértem a szobába, gyorsan bedobáltam egy hátizsákba a szükséges dolgokat: pokrócot, mécsest, a kajákat, egy üveg pezsgőt, néhány szalvétát, és még egy-egy plusz pulcsit mindkettőnknek. Nem akartam a cuccai között turkálni, úgyhogy bíztam benne, jó lesz neki az én egyik felsőm.
A szálloda bejáratánál várt rám, és végre elindultunk a part felé. Ugyanarra mentünk, mint amerre én, mikor egyedül sétáltam éjjel. Tudtam, hogy ott alig vannak emberek, és a fények sem erősek, szóval bámulhatjuk majd a csillagokat is.
– Becsukod a szemed egy kicsit? – kérdeztem tőle, mikor a pokrócot már leterítettük, és leültünk rá. Nem akartam túl romantikusra venni a figurát, de mégis furdalt a kíváncsiság, hogy fog neki tetszeni az egész. Mikor mosolyogva megtette, amire kértem, kipakoltam a kajákat papírtányérokra. Pármai sonka, többféle sajt, bagett, joghurtos padlizsánkrém, görög saláta, valamilyen szamócás süti… A szálloda konyháján alaposan felpakoltak nekünk.
– Basszus, nem hoztam poharat a pezsgőhöz – ébredtem rá, amikor már csak a teamécsest kellett meggyújtani. Bella halkan kuncogott, de jól nevelten továbbra is csukva tartotta a szemét. Mikor elvégeztem az utolsó simításokat is, kértem, hogy nyissa ki. Figyeltem az arcát, ahogy végignézett a terítéken, és egyre inkább elképedt.
– Hű… ez... jól néz ki. – Végre elmosolyodott, és azonnal feltérdelt, hogy áthajolva megköszönhesse.
– Előbb együnk belőle, aztán meglátjuk – feleltem, mikor legnagyobb sajnálatomra, az ajkai már nem tapadtak az enyémekre.
A kaja legalább olyan finom volt, mint amilyen jól nézett ki, de a süti tette fel az i-re a pontot. Habos, gyümölcsös, isteni, egyszerűen tökéletes.
– Igyunk egy kis pezsgőt! – mondta, mikor a vacsora nagy részét eltüntettük, és már nyúlt is az üveg után.
– Te akarod kibontani? – kérdeztem kissé döbbenten. – Nem nekem kéne?
– Én is ki tudom – felelte nyelvnyújtogatva.
Megrántottam a vállam, mert nem kételkedtem benne, és érdeklődve figyeltem, hogy boldogul vele. Először is kisöpörte a haját az arcából, amit a szél szabadított ki a copfjából. Aztán erősen koncentrálva leszedte a fóliát a dugó tetejéről, miközben a nyelve kicsúszott oldalt, az ajkai között. Önkéntelenül beleharaptam a számba, és máris éreztem odalenn, hogy túlságosan tetszik a látvány. A pulzusom felerősödött, és a vérem annyira felforrósodott, hogy attól tartottam, kiégeti az ereimet. A pukkanást is alig hallottam, csak rá koncentráltam. Nevetve oldalra tartotta az üveget, mert kifolyt belőle az ital.
– Oliver, mi a baj? – nézett rám kissé rémülten.
Megráztam a fejem, hogy kitisztuljanak a gondolataim.
– Nincs baj, csak annyira gyönyörű vagy – vallottam be, mire sűrű pislogást kaptam válaszul. – Lennél a barátnőm?
Elég idétlenül sikerült megkérdeznem a legfontosabb dolgot, amire izgatottan vártam a választ, mert szerettem volna tényleg magam mellett tudni ezt a lányt. Szerencsére nem nevetett ki, helyette a pezsgős üveg alját belefúrta a homokba, odamászott hozzám a kiürült tányérokat arrébb rendezve, és mélyen a szemembe nézett.
– Igen, naná! – válaszolta boldogan nevetve, és egy forró csókkal pecsételte meg az ígéretet.

6 megjegyzés:

  1. Szia!
    Wow! Nagyon szexuálisra sikeredett! :P Örülök, hogy te részletesen és igényesen írod le az ilyen forró jeleneteket! Tudsz bánni a szavakkal.
    És mikor Oliver féltékeny, nagyon cuki! :3
    És végre együtt vannak <3
    Várom a kövit, puszi!

    VálaszTörlés
  2. Szia! Kicsit mindig félek az ilyen jelenetektől, pedig ez már nem az első, amit írtam :D Nem könnyű megtalálni a határvonalat, hogy elég forró legyen, de ne közönséges... Mindegy, szeretem írni, úgyhogy nem panaszkodom miatta :) Igen, végre hivatalosan is együtt vannak Beliver-ék ;)
    Köszönöm, hogy írtál.
    Pusz :) (én is várom a történeted folytatását ;))

    VálaszTörlés
  3. Hát én csak ámulok és bámulok! Ha akarnék se tudék hibát találni benne, annyira tökéletes lett. Ja de egy azért mégis van: hamar a végére értem. :D Nem azt mondom, hogy nem volt hosszú, de tudod hogy nekem sohasem elég hosszú. ;)
    Ez volt eddig legeslegkedvencebb szenvedélyes jelenetem! Annyira nagyon nagyon jól eltaláltad, hogy jobban meg se írhattad volna! Én soha nem félek tőled és mindig izgatottan várom az ilyen jeleneteket, mert biztos vagyok benne, hogy jó lesz és tetszeni fog. Imádtam azt a részt amikor Oliver elmondta Bellának, hogy nem lehet gyereke, mert ezzel egy fantörpikus befejezés jutott eszembe, és nagyon bízom benne, hogy te is arra gondolsz, amire most én! Tudod minden jó, ha a vége jó. :D Hasonló helyzetben én is rögtön Oliver után mentem volna.... és jól megvigasztaltam volna :P
    Na nem fecsegek tovább, alig várom, hogy 18-ka legyen és olvashassam a folytatást! Komolyan el kellene gondolkoznod, hogy kiadasd a Szilánkokat könyvként! Milyen jól hangzana már, hogy " Szilánkok triológia " :D
    Sok sok pusziiii ♡♡♡

    VálaszTörlés
  4. Szia! Nem tudok túl sokat mondani, csak azt, hogy: végre már, Beliver! :D

    VálaszTörlés
  5. Szia Alicia! Fülig ért a szám, amikor megláttam a hosszú megjegyzésedet, pedig akkor még bele se olvastam :)
    "Hasonló helyzetben én is rögtön Oliver után mentem volna.... és jól megvigasztaltam volna :P" - ezen nagyon röhögtem, el tudom képzelni azt a vigasztalást... :D A befejezés még odébb van, addig sok minden történik majd ;) amúgy tetszik a Szilánkok trilógia név :)
    Puszi

    Szia Nessa!
    Igeeeen!! Végre Beliver. Hatalmas tapsot nekik! :D Remélem, azért tetszett ;)

    VálaszTörlés
  6. Jesszus végre ideértem! Ezaaz, összejöttek:D Rohanok tovább olvasni Puszi:)

    VálaszTörlés