2016. március 7., hétfő

Jégszilánkok - 7.

Sziasztok! Hétfő van, hozom a folytatást, és remélem, jól indult a hetetek :) Most szeretném kiemelni a két előolvasómat, bétámat, akármimet, mert nem tudok nekik elég hálás lenni. Becca, Brigi, sok- sok puszit küldök, és a hálám 1200 km távlatból is örökké üldözni fog titeket! ;) Ja, és a dudor dudorodik, vagy mi :D
A történettel kapcsolatban kíváncsian várom a véleményeket megjegyzés formájában, bízom benne, nem unjátok még a 18+-os részeket :) 
******************************************************************************

OLIVER

Nem léphettem le Bellával. Túlságosan feltűnő lett volna, ha követem a szállodába, miután több, mint egy fél órát töltöttünk kettesben a jéghideg vízben. Még jó, hogy közben egyikünk se fázott. Ahogy megrohantak az emlékek, azonnal elmosolyodtam, és csak reménykedhettem, hogy senki nem veszi észre. Éppen a szálloda felé tartottunk, mert a fiúk kajálni akartak, és amúgy már jócskán ebédidő volt. Arra gondoltam, hogy szólok Bellának is, de mikor beléptem a közös lakosztályunkba, azonnal feltűnt, hogy túl nagy a csönd. Végül az ágyon találtam rá, és olyan édesen aludt, hogy képtelen lettem volna felébreszteni.
Nem volt betakarózva, a pléd a lábára csavarodott, miközben aludt. Leguggoltam az ágy mellé, karjaimat a matracra támasztottam, és figyeltem, ahogy alszik. Hosszú, sötét szempillái kissé rezegtek. Azt akartam hinni, hogy éppen rólam álmodik. A felsője felcsúszott a hasáról, szabadon hagyta halványbarna árnyalatú bőrét, amit kedvem szerint végigpusziltam volna úgy, hogy egyetlen centit sem hagyok érintetlenül. Remélem, már nem kell sokáig várnom arra, hogy az enyém legyen, mert már nem bírom. Vettem egy mély lélegzetet, felegyenesedtem, és elindultam az étterem felé, hogy csatlakozhassak a többiekhez.
Egy órával később már próbáltunk az estére, ezért mikor felkaptam a gitáromat, írtam egy gyors üzenetet Bellának, hogy hol talál bennünket. Megfogadtam magamban, hogy bár most rengeteg dolgom van, éjszaka elég időt fogok rá szenteli, úgyhogy jól is teszi, ha most alszik. Éneklés közben próbáltam koncentrálni, de valahogy mégis folyton befurakodott az elmémbe az arcáról a kép, ahogy az orgazmus küszöbén elnyílik megduzzadt ajka, kipirul a bőre, és a lábujjától a feje búbjáig átjárja a gyönyör. Éreztem, ahogy megfeszültek az izmai, és tudtam, ha nem tartottam volna, elalélva merül el a vízben. Erről jutott eszembe, talán rá kéne kérdeznem, mi történt vele gyerekkorában, ami miatt majdnem megfulladt.
Elég sokáig próbáltunk, és közben folyton Bellán gondolkoztam. Az esetek háromnegyedében egészen odáig vezetettem a gondolatmenetet, hogy milyen pózban fogom először a magamévá tenni. Mikor beléptem a szobába, mosolyogva vettem tudomásul, hogy már ébren van, és éppen elszántan gépel a laptopon. Köszöntem neki, de ő fel sem nézett a képernyőről, csak odadünnyögött egy „helló”-t. Kicsit rosszul esett, de hát nem várhattam, hogy a nyakamba ugorjon vagy az ágyon várjon meztelenül, mikor megérkezem.
Kikerestem a táskámból az új húrkészletem, és leültem a szőnyegre. Egyenként tekergettem le a fémszálakat, mikor arra lettem figyelmes, hogy Bella kíváncsian bámul a kanapéról.
– Mit csinálsz? – érdeklődött, és végre lecsukta a laptopját.
– Kicserélem a húrokat a gitáron. Miért?
– Mert még sosem láttam ilyet – vallotta be, és már ott is volt mellettem, hogy közelről nézhesse a folyamatot.
– Nem olyan nehéz – kezdtem, miközben a kezébe nyomtam az új készletet. - Itt van a doboz hátulján. Csupán annyi az egész, hogy színek szerint a megfelelő helyre fűzöd őket. Mindig a legvastagabb van felül. E, A, D, G, H, E, így kell őket behangolni. Az utolsó és az első ugyanaz a hang, csak két oktávval feljebb.
Bella a végén zavarodott képet vágott, és annyira édes volt, ahogy próbált követni. Azon kaptam magam, hogy felé hajolok, és egy lágy puszit adok a szájára.
– Ne haragudj, kicsit elragadtattam magam – mondtam mosolyogva. – Mármint, ami a magyarázást illeti – fűztem hozzá, mert a csókot abszolút nem bántam meg. – Egyszer majd elmagyarázom neked az elejétől kezdve, ha érdekel.
Bólintott, de még mindig a számat nézte, amitől erős kéjhullám éledt fel a testemben.
– Mi az, édes, nem volt elég? – kérdeztem halkan, és a térdemen mászva közelebb araszoltam hozzá. A karja után nyúltam, és addig nem nyugodtam, amíg végül az ölemben nem ült. A kezeit összekulcsolta a nyakam mögött, pont úgy, mint a vízben, és bármit megadtam volna, hogy most is csak az a vékony bikini legyen rajta.
– Nem volt elég. Biztosan tudsz te ennél sokkal jobbat is. – A hangja incselkedő volt, és szívem szerint lefektettem volna a földre, miután letéptem a ruháit, hogy megmutassam, mit tudok még. Mégis úgy éreztem, ennek nem most van itt az ideje.
Sietnem kellett, hogy el tudjak készülni a koncertre, de ez nem akadályozott meg abban, hogy néhány percig még a száját faljam, a hátát simogatva a felsője alatt. Meg hogy egy hatalmas merevedéssel kérjem rá, hogy hagyjuk abba, mert a lábaim már elzsibbadtak, és még a gitárt is be kell hangolnom. Abban a pillanatban kifejezetten utáltam, hogy nem nyaralni vagyunk.
Újra elhelyezkedtünk egymás mellett. Leszedtem a régi húrokat, és nyújtottam a kezem, hogy adja az újakat. Tíz perc alatt el is készültem, aztán hoztam a laptopomat, hogy gyorsan behangoljam a gitárt.
– Más hangszeren is tudsz játszani? – érdeklődött Bella, ahogy a pengetővel az ajkaim között megnyitottam a programot.
– Basszusgitár, zongora, egy picit dobolni is tudok, de abban elég béna vagyok – soroltam, mire egyre tágabbra nyílt a szeme a meglepetéstől.
– Te tudsz zongorázni is?
– Igazából mindenki tud zongorázni, aki zenei tanulmányokat folytat. Alaphangszernek számít. Szóval ne úgy képzeld el, hogy profi vagyok benne – tettem hozzá nevetve. – Holnapután lejöhetnél a próbánkra, és akkor megmutatom.
– Igen, szeretnék. Ma is le akartam menni, de elaludtam – szabadkozott lesütött szemekkel. Ilyet még sosem láttam tőle, meg is lepett rendesen.
– Remélem, rólam álmodtál – jegyeztem meg felhúzott szemöldökkel, és bár nem nézett rám, a szája szélében már ott bujkált egy édes mosoly.
Sajnáltam, hogy magára kellett hagynom, de idő volt, el kellett kezdenem készülődni. Bezárkóztam a fürdőbe egy kis időre, fogat mostam, átöltöztem, majd cseréltünk, hogy ő is rendbe szedhesse magát.

BELLA

Miután Oliver eltűnt, hogy találkozzon a többiekkel, úgy döntöttem, teszek egy próbát. Bekopogtam Kade-ék szobájának ajtaján, ám mire kinyílt, már éppen menni készültem, mert azt hittem, senki nincs bent. Aztán a testvérem állt előttem még mindig fürdőnadrágban, és bár nem ragyogott fel az arca, mikor meglátott, legalább nem is vágott kiábrándult fejet.
– Hát te? – kérdezte, aztán odébb ment, hogy be tudjak lépni.
– Gondoltam, most beszélgethetnénk kettesben – kezdtem kicsit idegesen, de közben követtem őt az erkélyre. Elfoglalta az egyik napozóágyat, és én is leültem mellé a másikra. – Remélem, nem zavarok.
– Nem zavarsz – vágta rá, talán túl gyorsan is, ami miatt meglepődtem. – Ha Nadről akarsz beszélni, meg hogy utánam küldted kémkedni, már elkéstél. Elmondott mindent.
Óriásit nyeltem, szerintem még a tengerparton is hallották, de igyekeztem összeszedni magam ahelyett, hogy a lábai elé vetve magam könyörögni kezdjek.
– Haragszol? – kérdeztem remegő hangon.
Felém fordult, néhány pillanatig az arcomat fürkészte, végül megcsóválta a fejét.
– Tudod, ez végül is vicces – jelentette ki, amitől még kíváncsibban vártam a folytatást. – Párszor a fejedhez vágtam, hogy le se szartad, mi van velem, erre kiderült, hogy szereztél egy saját kémet, aki figyelemmel kísért. Most már nem igazán tudom, hányadán állunk – vallotta be.
– Kade, én… – kezdtem, de felpattant, és gyorsan befogta a számat a tenyerével.
– Ne, inkább mesélj, mi történt veled! Te úgyis mindent hallottál rólam, gondolom. Hozok valamit inni – mondta, azzal elindult a konyha felé.
Amíg bent volt, azon tűnődtem, mit mesélhetnék neki, de semmi érdekes nem jutott eszembe. Végül, mikor a kezembe nyomott egy pohár jeges teát, úgy döntöttem, itt az ideje, hogy egy kicsit újra olyanok legyünk, mint gyermekkorunkban. Szinte mindent megosztottunk egymással, úgyhogy kézenfekvő volt, mivel fogom kezdeni.
– Ma majdnem belefulladtam a tengerbe. Eszembe jutott, amikor gyerekként beleestem a medencébe, és most is úgy éreztem, hogy nem tudok a felszínre úszni. Félelmetes volt.
– Úristen, Bella! Aztán mi történt? – nézett rám, és majdnem elmosolyodtam azon, hogy mennyire aggódik értem. Talán még sincs minden veszve.
– Oliver segített, és nem lett semmi bajom az ijedtségen kívül – feleltem szégyellősen.
Ahogy Kade felé pillantottam, láttam, hogy csak bámul maga elé, és őt is magába szippantja az emlék.
– Annyira féltem akkor, hogy valami bajod esik. Láttam, ahogy elmerülsz, és máris rohantam anyáékhoz, hogy segítsenek – suttogta, ahogy visszagondolt a múltra.
– Végül apa kihúzott, és én azóta is lógok neked eggyel – feleltem mosolyogva, mert nem akartam, hogy bűntudatot érezzen azért, hogy akkor régen, túl messzire dobta azt a hülye labdát. – Mi az a sebhely az oldaladon? – mutattam a vékony csíkra a bőrén.
Kade odapillantott, és önkéntelenül végighúzta rajta az ujjbegyét.
– A régi munkám után járhatott volna veszélyességi pótlék, vagy valami, mert ezt akkor szereztem… Egy férfival voltam, akinek sikerült valami drogot belekeverni az italomba, aztán kikötözött, és egy csúnya, vérző sebbel tértem magamhoz.
– Te jó ég! – kaptam a szám elé a kezem. – Feljelentetted?
– Nem emlékeztem rá, hogy néz ki, és fontosabb volt, hogy ellássanak anélkül, hogy találkoznom kéne apával a kórházban. Ennek köszönhetően ismertem meg Lou-t, tehát valamennyire hálás is vagyok annak a perverznek – mondta vigyorogva, de én még mindig nem tudtam napirendre térni afelett, hogy könnyen meg is ölhették volna. – Indulnunk kéne, és nekem még magamra kell kapnom valamit.
– Rendben, odalent találkozunk – mondtam, majd gyorsan megittam a teát, és elindultam az étterem felé.
Még a hideg is kirázott attól, amit Kade mesélt, de szerencsére az összes rossz gondolatom elpárolgott, mikor megláttam Olivert egy feszes, fekete farmerben, pólóban és bőrdzsekiben. A haja össze volt fogva, miközben két fiatallal beszélgetett a kis színpad előtt. Két lánnyal, akik úgy csüngtek minden szaván, mintha ő lenne a világmindenség. Haragudhattam volna rájuk, de meg tudtam érteni az elragadtatásukat, hiszen én is így éreztem. Megálltam a bárpultnál, és kértem egy vodka narancsot, majd néhány perccel később Kade is csatlakozott hozzám. Szó nélkül beleivott az érintetlen italomba. Meglepett arccal fordultam felé, mire csupán megrántotta a vállát.
– Csak kíváncsi voltam, jók-e az arányok.
– És? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
– Finom – felelte vigyorogva.
Akaratlanul is a gyerekkorunk jutott eszembe, amikor mindent megosztottunk egymással. Az utolsó szelet tortát, a sötétkék tornacipőmet, a dinnye illatú tusfürdőt… Ahogy ezeken gondolkoztam, észre sem vettem, hogy Olivert bámulom elmerengve, csak mikor egy szívdöglesztő mosolyt eresztett felém, amitől a hasam alja bizseregni kezdett.
Ha megtetszett egy pasi, általában könnyen elértem, hogy lefeküdjünk egymással, ezért a mostani helyzetet kezdtem kínzásnak érezni. Még soha, senki nem váltott ki belőlem ekkora vágyakozást, és ha ép ésszel gondolkodom, el se tudom képzelni, miért nem lettünk már egymáséi napok, hetek, vagy hónapok óta. Azt hittem eddig, hogy azokra a férfiakra bukom, akik Brioni öltönyt, Gucci cipőt hordanak, de mára egészen megváltozott az ízlésem. Most csak egy bizonyos pasira volt szükségem, aki Dr. Martens bakancsot viselt, egy rakat tetkót a testén, sebhelyet a mellkasán, és alig vártam, hogy végre megszabadíthassam a ruháitól.
Egy érdes férfihang ragadott ki az álmodozás ködéből, olyan, amit bármikor felismernék.
– Gyönyörűséges Bellám! Hát végre összefutottunk!
– Mateo! – kiáltottam fel boldogan, és felpattantam a székből, hogy megölelhessem a kedves barátomat. Nem finomkodott, erősen magához szorított. A spanyol temperamentum érződött minden mozdulatán. – Hogy vagy? – kérdeztem, mikor újra kaptam levegőt.
– Köszönöm, megvagyok. És te?
– Én is. Hadd mutassam be a testvéremet, Kade-et! – fordultam az említett felé mosolyogva. – Ő itt Mateo, a szálloda igazgatója.
– Nem is említetted, hogy van bátyád – jegyezte meg, miután kezet fogtak.
– Öh…hát, amikor találkoztunk… – kezdtem a zavart hablatyolást, de Kade a szavamba vágott:
– Igazából az öccse vagyok, három perccel hamarabb jött a világra, mint én – mesélte mosolyogva, pedig azt hittem, újra feléled benne a harag. Tudnia kell, hogy egyetlen percre sem felejtettem el, hogy van egy ikertestvérem.
– A ház vendégei vagytok egész este, szóval rendeljetek, amit szeretnétek – adta ki a parancsot Mateo, és kérdés nélkül kikért három adag Sangriát. Az ital tele volt gyümölcsökkel, és olyan jól nézett ki, hogy szinte csorgott a nyálam, ahogy az ujjaim között melengettem a párás poharat. Közben a zenekar elkezdett játszani. Én lelkesen meséltem Kade barátnőjéről, Oliver csodálatos hangjáról, az egész bandáról, és úgy láttam, ő is el van ragadtatva. Mateot leginkább Lou fogta meg, de ezen egy kicsit sem lepődtem meg.
A koncert nagyon hamar eltelt, miközben diskuráltunk. Néha a testvérem is hozzászólt az adott témához, és úgy látszott, neki is szimpatikus a félig spanyol barátom. Vártam, hogy a többieket is bemutathassam neki, de nem sokkal a koncert vége után megszólalt a mobilom. Amikor rápillantottam a kijelzőre, azonnal egy grimasz ült ki az arcomra. Kade odapillantott a telefonomra, majd rám, és keserűen felnevetett.
– De jó, hogy én már nem tartozom nekik semmivel – jegyezte meg gúnyosan, majd elfordult, hogy az italának szentelje minden figyelmét.
Amikor másodszorra kezdett csörögni az átkozott készülék, bocsánatot kértem, majd egy hatalmas sóhaj kíséretében kivonultam a teraszra. Anya arra próbált rávenni, hogy a hazautazás után látogassam meg őket, ha törik, ha szakad. Először kérettem magam, aztán beláttam, addig fog hívogatni, míg rá nem bólintok, úgyhogy végül belementem a dologba, csak hogy hamarabb visszamehessek a többiekhez, de legfőképpen Oliverhez. Ám amikor beléptem, az étterembe, csupán Mateot találtam a pultnál.
– A többiek? – érdeklődtem körbetekingetve.
– Itt voltak, de egy ital után leléptek.
Ennyi ideig lettem volna kint? A hívásnaplóban kikerestem, és láttam, hogy majdnem huszonhárom percet beszéltem anyával.
– Bemutathatlak a lemezcég ügyvezetőinek? – kérdezte, és én azonnal rábólintottam, bár a szívem máshová húzott.
Tudtam, hogy azért vagyok itt, hogy egyengessem a NeverDies útját, most mégis, legszívesebben felmentem volna Oliverhez, hogy kettesben legyünk. De azért néhány pohár ital és Mateo társaságában egészen jól telt az este, tökéletes volt a hangulat ahhoz, hogy lerójam a kötelező diplomáciai köröket. A két középkorú férfi már kellően csillogó tekintettel fogadott az asztaluknál, és ragaszkodtak hozzá, hogy meghívjanak egy italra.

OLIVER

Már elmúlt éjfél, de én még mindig álmatlanul forgolódtam a kanapén. Fogalmam sem volt, hol van Bella, és éppen mit csinál, de majd megölt a kíváncsiság. Biztos azzal a kreolbőrű férfival enyeleg, mialatt én fent várom a szobában, mint a messiást. Idegesen simítottam ki a hajamat az arcomból, és úgy forogtam az ágyon, mint a ringlispíl. És mi van, ha belefullad a tengerbe? Ott kéne lennem, hogy megmentsem… A kezembe kaptam a telefonom, és már a számát is kikerestem, mikor fél egy környékén meghallottam, hogy valaki a kilinccsel matat. A próbálkozást hangos nevetés követte, de nem csak Bella édes kacagása, hanem egy mély hangú férfié is. Ha behozza magával a pasit, én tuti kiugrom az ablakon! Kinyílt az ajtó, majd halkan becsukódott. Puha léptek érintették a padlót, aztán a szőnyeget.
– Oliver, alszol? – kérdezte halkan, ám tök feleslegesen, mintha eddig nem csaptak volna nagy zajt a folyosón.
– Nem! – vágtam rá nagy hévvel. – Ha dugni akartok, menjetek az ő szobájába!
Pár másodperc néma csönd, aztán kitört belőle a nevetés, mintha borzasztó vicceset mondtam volna. Néztem, ahogy kilép a szandáljából, aztán odalépked az ágyhoz, és a rövid, nyári ruháját egy gyors mozdulattal áthúzta a fején, hagyva, hogy az anyag lágyan zizegve a földre essen. Már este is tetszett az öltözéke, de be kell valljam, így, hogy csak a fehérnemű takarta a testét, még jobb volt.
Bella bemászott mögém, felemelte a takarót, és teljesen a hátamhoz simult. Hirtelen lemerevedtem, mintha még szűz lennék, és azt sem tudtam, mit csináljak. Annyira akartam már! Most meg nem mertem megmozdulni, mert attól tartottam, ha a vágy átveszi tőlem a hatalmat, annak nem lesz jó vége. Odébb simította a hajamat, és belepuszilt a nyakamba, egy hangos sóhajt kiváltva belőlem.
– Hmm… Hogy lehet ilyen átkozottul jó illatú a hajad? És ilyen finom a bőröd? – kérdezte, de tudtam, nem vár választ. De ekkor valami szöget ütött a fejemben.
– Bella, mennyit ittál? – fordultam hátra olyan hirtelen, hogy majdnem kitörtem a nyakam.
– Éppen eleget, de ne aggódj, jól vagyok. Főleg most… istenien! – zárta le a témát kuncogva, majd a hasamra csúsztatta a kezét, míg el nem érte a pólóm alját. – Tudtad, hogy mandulás süti illatod van?
A következő pillanatban a keze már az alsómban volt, és rámarkolt a farkamra, pont annyira erősen, ahogy szeretem. Végem volt. Úgy kezdtem kapkodni a levegőt, mint egy fuldokló, és a csípőm önkéntelenül előre lendült, csakhogy a tenyere még szorosabban simuljon a legérzékenyebb testrészemhez.
– Szeretnéd, hogy én is alaposan felfedezzem a tested, vagy inkább vágjunk a közepébe? – kérdezte évődve. Csak remélni tudtam, hogy tényleg enyém a választás.
– A második, ha lehet – nyöszörögtem, míg folyamatosan mozogtam a kezéhez dörgölőzve.
– Mit gondolsz, mennyi idő, amíg elélvezel?
Mikor nem kapott azonnali választ, a kezét kihúzta az alsómból, és legnagyobb bánatomra a hasamra simította.
– Gyerünk, Oliver, válaszolj! – szólt rám.
– Nem tudom – vallottam be zavartan. Egyáltalán miért fontos ez most? – Szerintem gyors leszek. El sem tudod képzelni, hányszor állt már a farkam csak attól, hogy a közelemben voltál – vallottam be, és mikor elakadt a lélegzete, már tudtam, hogy sikerült a fegyverét maga ellen fordítanom.
– Magamban akarlak érezni! – jelentette ki, de én megcsóváltam a fejem, és a hátamra feküdtem.
– Nem! Most nem. Azt akarom, hogy örökké emlékezz rá, úgyhogy ez nem a megfelelő pillanat – ebben a kérdésben hajthatatlan voltam. Nem akartam azért együtt lenni vele, mert éppen sokat ivott, és meg akarta dugatni magát valakivel. De egyáltalán, mióta vannak nekem ilyen erkölcsös gondolataim? Hogy kompenzáljam a dolgot, visszahúztam a kezét a merevedésemre. – Ha elég ügyes vagy, néhány perc – jelentettem ki kihívóan, még a régebbi kérdésére válaszolva.
Végre elkezdte mozgatni a csuklóját, de előtte olyan erősen megszorított, hogy a fejem hátracsuklott két párna között. Értem én, hogy már délután, a tengerben is kihúztam nála a gyufát, most meg visszakozom, úgyhogy megérdemeltem. De az borzasztóan meglepett, hogy a fájdalom milyen gyorsan lendült át a földöntúli gyönyör oldalára. A szabad kezének körmei végigszántottak a mellkasomon, de a sebhelyet kikerülte. Hihetetlen, mennyire figyelmes még kissé ittasan is.
– Mikor voltál utoljára nővel? – suttogta a fülembe a kérdést, amitől alapjáraton is libabőrös lettem mindenhol.
– Régen… – feleltem, mert nem akartam megkockáztatni, hogy megint lógva hagyjon. Mindenféle értelemben… – Még a műtét előtt.
– Ki vagy éhezve?
– Valami… ahh...olyasmi... – Egyre nehezebben ment a beszéd, mert Bella tökéletesen tudta, hogy milyen a leghatásosabb kézimunka. Néha lassabban kényeztetett, aztán egy váratlan pillanatban begyorsított, amitől már nyitott szemeim előtt is apró fénypontok csillogtak. – Néha… amikor magamhoz nyúltam… basszus, Bella, annyira jó, csináld még! – könyörögtem, mikor az ujjai a makkomra siklottak, és elkente az előnedvemet végig, a péniszemen. Nevetve engedelmeskedett, és óvatosan beleharapott a fülembe.
– Mi volt, amikor maszturbáltál? – kíváncsiskodott. Szerencsére néhány pillanat alatt leesett, mit akartam neki mondani.
– Olyankor téged képzeltelek el – hadartam el egy szuszra.
– Mit csináltam veled?
– Lovagoltál rajtam – ahogy kimondtam, a szemeim előtt lejátszódott az egész elgondolt jelenet, csak most megspékelve azzal, hogy betöltötte az orromat Bella illata, hallottam kéjes sóhajait, és magamon éreztem ügyes kezét.
Beharaptam a számat, de még így is elég hangosan tört fel belőlem a mély nyögés, és megfeszültem, miközben a hasam aljából kiindulva átszáguldott rajtam a gyönyör. A magom beterítette a hasamat és Bella kezét, de annyira intenzív volt a folyamat, hogy még a nyakamhoz is került belőle. Eszeveszettem lihegtem, majd a nyögést egyre csöndesebb sóhajok követték.
Mikor kicsit rendeződött a légzésem, kerítettem zsepit, és megtisztogattam magunkat. Láttam Bella szemében, hogy mennyire imádja, ahogy finom mozdulatokkal letörölgettem a kezét. Amikor végeztem, odahajolt, és egy hálás, puha csókot nyomott a számra.
– Tudod, már józan vagyok – vetette oda. Rögtön sejtettem, mire megy ki a játék.
– Józanabb – javítottam ki. – Én meg nagyon álmos, mert délután nem szunyókáltam, mint egyesek – néztem rá jelentőségteljesen. – Ha megígéred, hogy nem nyúlkálsz, velem aludhatsz.
Kinyújtotta rám a nyelvét, de azért lelkesen bólogatott. Az ellenkező oldalra fordult, és addig csúszott hátra, míg a popsija az ágyékomnak nyomódott. Ekkor még legalább hússzor megkérdeztem magamtól, hogy biztos, aludni akarok-e. Aztán megnyugtattam magam azzal, hogy Bella hamarosan könyörögni fog, hogy az enyém legyen. Elmosolyodtam a gondolatra, és még akkor is vigyorogtam, mikor elnyomott az álom. 

8 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Ez a rész is nagyon jó lett, nagyon jól fogalmazol!
    Legalább annyira várom, hogy végre megtörténjen köztük az a bizonyos, mint ők maguk. xd :D
    Oliver nagyon cuki!
    Szeretnél író lenni egyébként? Ismered az Aranymosás pályázatot?

    VálaszTörlés
  3. Na szóval elölről kezdem mert az előző kommentem eltűnt... nagyon nagyon imádtam és már alig várom hogy végre egymásnak essenek! Oliver olyan cuki mikor duzzog, tetszett a beszólása, hogy ha dugni akarnak menjenek a másik szobába. Örülök, hogy Bella is kacérkodik vele... remélem a következő részben már megtörténik aminek meg kell történnie. :P ♡♡♡

    VálaszTörlés
  4. Alig várom, hogy végre megtörténjen a dolog Beliver között 😍 Folytatást akarok, most azonnal!

    VálaszTörlés
  5. Szia Jacey! (Amikor leírom a neved, mindig kimondom magamban, és annyira tetszik. Valamelyik történetemben talán Jaceynek fogok elnevezni egy karaktert, ha nem baj :D) Köszönöm a kedves szavakat, nagyon aranyos vagy. Egyébként már én is várom, hogy végre elvesszenek egymásban :D
    Ismerem az Aranymosást, és majd egyszer...talán... :)

    Kedves Emma!
    Épp le akartalak tolni, hogy hol a Breath me 2. része, erre most látom, hogy már fent van :D Szóval megyek is olvasni ;) Sztem már tényleg mindenki nagyon akarja, hogy végre együtt legyenek úgy istenigazából... már nem kell sokat várni ;)

    VálaszTörlés
  6. Szia Nessa!
    Hát igen, már eléggé lángol a tűz kettejük között. Szombaton folytatás. ;)

    VálaszTörlés
  7. Nyugodtan nevezd csak el Jaceynek majd valamelyik karaktered. :)
    Hamar legyen az a majdegyszertalán, mert a polcomon a helye a könyvednek! :)

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm, nagyon aranyos vagy. Mindenesetre egyelőre blog formájában elérhetőek a történeteim :)

    VálaszTörlés