2016. május 5., csütörtök

Jégszilánkok - 16.

Sziasztok! Igen, tudom, késtem egy kicsit, de végre itt az új rész :) Annyit tudnék hozzáfűzni, hogy a két emberke, aki segíteni szokott a javításban kétféleképpen reagált a sztoriban történtekre, szóval alig várom, hogy kiderüljön, ti mit szóltok hozzá. :)

A másik fontos dolog, hogy elkezdtem felpakolgatni Wattpadra a történeteimet, a Vörös Szilánkok már teljes egészében felkerült, de sorban haladok és töltöm fel a többit is. Ha megtennétek, hogy csillagoztok, mert mondjuk szerettétek azt a történetet, akkor nagyon hálás lennék :)


*********************************************************************************


BELLA

Amint megállt a taxi, és Anthony kifizette a fuvart, máris a menekülési útvonalakat kerestem. Zavartam forogtam körbe, de Thony megfogta a csuklómat, mert észrevette, hogy miben sántikálok. Aztán elindultunk a közös lakásunk felé, kéz a kézben, mintha összetartoznánk.
– Miért kellett ide jönnöm? – érdeklődtem frusztráltan, és nem rejtettem véka alá, hogy bárhol szívesebben lennék most.
– Hiszen a feleségem vagy – felelte vállvonogatva, majd egy gonosz vigyort villantott rám.
– Nagyon vicces – jegyeztem meg gúnyosan, majd mikor beléptünk az ajtón, végre elengedte a kezemet. Durcásan ledobtam magam a kanapéra, és amikor Whiskyvel kínált, csak hevesen megráztam a fejem. Töltött magának, aztán helyet foglalt mellettem, és elcsigázott mosollyal nézett rám. – Most meg mi van? – kérdeztem tőle flegmán, és kissé távolabb húzódtam, mert jócskán belelógott az aurámba.
– Szép vagy – duruzsolta, és még mindig nem tűnt el az arcáról az a hátborzongató vigyor.
– Te meg részeg – világosítottam fel szemforgatva. – Meddig kell asszisztálnom az ivásodhoz?
– Ma éjjel itt maradsz – jelentette ki, majd kortyolt egyet a pohárból. – Sok időnk van még reggelig – tette hozzá, mire a testem összes sejtje hirtelen veszélyt jelzett. Nem tudtam, milyen a részeg Anthony, de soha nem is akartam megtudni.
– Miért kell maradnom? – kíváncsiskodtam, mert tényleg nem értettem a helyzetet. Eddig mindig volt valami magyarázata, például hogy anyáék meglátogatnak, de ma este csak rébuszokban beszélt.
– Mert nem akarok egyedül lenni – felelte magától értetődően. – És gondolkodtam az utóbbi napokban – mondta, amire kíváncsian kaptam fel a fejem. – Tudod, a szüleim nem tudják, hogy a saját nememhez vonzódom, és ha rajtam múlik, nem is fogják megtudni. De szükségem lenne a segítségedre.
– Miben? – A szemöldököm egészen a homlokom közepére szaladt. Thony valamiben a segítségemet kéri? Ez egyre furcsább. – És miért segítenék?
– Mert fontosak neked a szeretteid, azért. – Ebben igaza volt, nagyon is. Végül csak kérdőn néztem rá, hogy folytassa. – Arra gondoltam, hogy te meg én csinálhatnánk egy gyerkőcöt.
Ha nem ülök éppen, ez lett volna az a pillanat, mikor úgy dőltem volna el a sokktól, mint egy zsák krumpli. Így viszont csak éreztem, hogy az összes vér kifut az arcomból, és szinte önkéntelenül öleltem át magam, hogy így védelmezzem a pocakomat.
– Ez valami kibaszott vicc?! – kérdeztem kikelve önmagamból. Ő csak megvonta a vállát és titokzatosan mosolygott. – Éppen az előbb mondtad, hogy a pasikhoz vonzódsz! – kapaszkodtam az utolsó mentsváramba, majd mivel nem válaszolt, felpattantam mellőle a kanapéról. – Hazamegyek.
– Nem! – szólt rám erélyesen. Alig tettem két lépést, már ott állt mellettem, és a karomat szorongatva maga felé fordított. Felszisszentem a fájdalomtól, tudtam, hogy néhány napig az ujjai nyoma ott lesz a kezemen. – Ez nem ajánlat volt, hanem parancs. Remélem, érted a különbséget.
Azon gondolkodtam, hogy sikítanom kellene, mégsem jött ki semmi hang a torkomból. Csak a saját zihálásom törte meg a csöndet, miközben Anthony közelebb húzott magához, majd becsúsztatta a tenyerét a felsőm alá. Hányingerem volt, forgott velem az egész szoba, és kellemetlen borzongást éreztem mindenhol, ahol hozzámért.
– Kérlek – esdekeltem remegő hanggal.
– Ugyan már, neked biztosan jobb lesz, mint nekem – suttogta a fülembe, majd óvatosan visszanyomott a kanapéra. – Ha nem ficánkolsz, ígérem, óvatos leszek.
Hülyeségnek tűnhet, de valahogy mégis hittem neki, ráadásul a baba miatt nem mertem dulakodásba keveredni vele. Az agyam gyorsan pörgött, és igyekeztem kitalálni, hogyan tudnék a leghamarabb kikeveredni ebből az egészből. Muszáj gondolkodnom, mert a testi erőmmel nem szállhatok vele szembe. Anthony minden bizonnyal a partnerei ellenkezésére, sikításaikra gerjed, úgyhogy mikor hátranyomta a felsőtestem, hagytam magam. Nem árulhattam el neki, hogy kisbabát várok, és próbáltam úgy intézni, hogy ne vegye észre. Felemeltem a csípőmet, lassan kibújtam a farmeromból, de a felsőmet semmiképpen nem akartam levenni. Elégedetten nézte a kanapé mellett állva, fölém magasodva, ahogy eltűnt rólam a nadrág, majd benyúlt a sajátja alá és elkezdte magát izgatni. Nem nézett rám, egyszerűen csak a falat bámulta, és sokszor lehunyta a szemét közben. Két dolgot azonnal megállapítottam: hogy tényleg meleg, és hogy sajnos nem ivott eleget ahhoz, hogy ne álljon fel neki.
– Légy jó kislány, és vedd le a bugyid! – utasított. Remegő kezekkel engedelmeskedtem neki, és ennek semmi köze ahhoz, hogy esetleg szégyellős lennék. Egyszerűen csak nem tudtam, mi legyen a következő lépés. Kezdtem elveszíteni a reményt, hogy valahogy elkerülhetem ezt az egészet. Mondjuk ki: azt, hogy Anthony megerőszakoljon. Ha nem lenne a kicsi, biztosan rúgnám, harapnám, ahol csak érem, minél több fájdalmat okozva neki, de most sarokba lettem szorítva. Még az is eszembe jutott, hogy talán el kéne neki mondanom. Megígérhetném neki, hogy majd azt mondjuk, az ő gyereke. Aztán Oliverre gondoltam, és azonnal elhessegettem ezt a tervet. Nem törthetem össze még inkább a szívét!
Végül a bugyim is valahol a földön, a nadrágomon landolt. Aztán hívogatón kinyújtottam Thony felé a kezeimet. Először meglepődött, hogy semmi ellenállást nem tanúsítok, de utána feltérdelt a kanapéra a combom két oldalán. Ekkor beugrott egy megoldás, ami ha minden jól sikerül, célravezető lehet… vagy rosszul is elsülhet. Benyúltam az inge alá, és szinte alig érintve a bőrét kezdtem cirógatni. Figyeltem az arcát, láttam, hogy meglepődik, majd kicsit távolabb húzódik. Nem esett jól neki az érintés. Aztán mégis vett egy mély levegőt, újra felém hajolt, megfogta a kezem és azonnal a nadrágjába vezette. Kezdtem kiismerni a viselkedését, és alaposan ledöbbentem. Most tényleg be akarja bizonyítani magának, vagy akár a szüleinek, hogy nem csak a fiúk és a durva szex hozza lázba? Ez az egész jelenet hihetetlenül vicces és szánalmas lehetett volna, ha éppen nem én vagyok a kísérleti alany. Így viszont csak összeszorítottam a fogam és lágyan rámarkoltam a péniszére. Próbáltam annak az ellenkezője lenni, ami felizgatja: nőies, finom, készséges. Mint egy kibaszott japán gésa. Én percről percre egyre inkább örültem, ő pedig ideges lett. Abszolút nem élvezte a kényeztetést.
Ez volt az a pillanat, amikor hallottuk, hogy halkan nyílik a bejárati ajtó, majd néhány másodperccel később Dominic alakja jelent meg. Thony fölém hajolt, én pedig csak feküdtem alatta. Ledöbbent a látványtól, és hirtelen nem értette, hogy mi történik. Sokkal inkább amiatt aggódtam, hogy nem kéne itt lennie.
– Hagyd őt békén, kérlek – szólalt meg remegő hangon, mire a megszólított egy kierőltetett mosollyal legördült rólam.
– Amúgy sem volt túl izgalmas – jegyezte meg Anthony, de mi pontosan jól tudtuk, hogy ő veszített. És ezt lassan ő is kezdte felfogni. – Tudod, segíthetnél nekem – nézett a fiúra, és azonnal leesett, mire gondol. – Gyere ide, édes, izgass fel, hogy utána meg tudjam dugni!
– Te beteg állat! – mondtam neki, a következő pillanatban már azon voltam, hogy felvegyem a hiányzó ruháimat. Furcsa módon nem akadályozott meg benne, és mikor felé fordultam, láttam, hogy egyszerűen csak néztek egymásra, mintha én ott sem lennék.
– Hová sietsz, Bella? – érdeklődött mézes mázosan, mikor végre elkészültem.
– Hagyd elmenni! Tudom, hogy igazából én kellek neked – motyogta Dominic, mire nagyon csúnyán néztem rá.
– Mindketten lelépünk – jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon. Megfogtam Dominic kezét, húztam magam után, de egy óvatlan pillanatban kirántotta az alkarját a tenyeremből.
– Vele maradok – intett a fejével Thony felé.
– Térj észhez, könyörgöm! – szóltam rá erélyesen, farkasszemet nézve vele.
– Pihenned kell, Bella. Menj haza, és ne aggódj miattam, nem lesz semmi baj.
Úgy beszélt, mintha ígéretet tenne, de mégsem tudtam elképzelni, hogy itt hagyom őket kettesben, és minden jól alakul majd. Keresztbe fontam a karjaimat magam előtt, és úgy vártam rá, hogy meggondolja magát.
– Dominic, gyere ide egy kicsit – szólt neki Anthony, mire az ereimben megfagyott a vér. Csóváltam a fejem, hogy ne menjen, ha tehettem volna, komolyan felkaptam volna a hátamra. Így csak álltam az ajtóban türelmetlenül, és frusztráltam néztem, hogy mi lesz ebből az egészből. Dominic máris elveszett, úgy sétált oda hozzá, mintha robot lenne, és távirányítóval irányítanák. Anthony pedig egyszerűen megcsókolta, mikor oda ért elé.
Vártam, hogy majd eldurvul a helyzet, minimum belemarkol Dominic hajába, vagy bármi hasonló, de hihetetlen módon semmi ilyen nem történt. Percekig csókolták egymást, míg én csak néztem őket, és az állam lassan már a földet súrolta. Én nem ezt az Anthonyt ismerem. Mi folyik itt? Készül valamire? Finoman eltolta magától Dominicot, tenyerét az arcára simította, és lágyan duruzsolt a fülébe:
– Menj vele, én megleszek. Félek, hogy bántanálak.
Dominic újra felé hajolt, hogy rátapadjon az ajkaira, de Thony nem hagyta neki. Határozottan eltolta, majd mélyen a szemeibe nézett:
– Kérlek, menjetek!
Odaléptem Dominic mellé, megfogtam a kezét, és elkezdtem húzni az ajtó felé. Közben nem tudtam levenni a szemem Anthonyról. Állta a pillantásom, ráadásul valamiféle megbánást is ki tudtam olvasni a szemeiből. Mielőtt kiléptünk a szobából, még láttam, hogy leült a kanapéra, arcát a kezébe temette, és nagy volt a kísértés, hogy megkérdezzem, mi a baja. De aztán beugrott, hogy majdnem megerőszakolt, úgyhogy gyorsan el is vetettem az ötletet. Most az volt a lényeg, hogy hazaérjünk. Gyorsan hívtam egy taxit, és amíg várakoztunk, Dominicot figyeltem. Még sosem láttam ennyire zaklatottnak.
– Minden oké? – kérdeztem tőle, mert már percek óta némán álldogáltunk az út mellett.
– Persze – vágta rá azonnal. – Bocsánat, hogy nem hallgattam rád – tette hozzá bűnbánóan. Ám amikor rám emelte a tekintetét, láttam, hogy csillog a szeme. Összefacsarodott a szívem attól, hogy sírni láttam. Nem gondolkoztam sokáig, odaléptem elé, aztán megöleltem. Egy pillanatig kővé dermedve állt, aztán ő is erősen magához húzott.
– Minden rendben lesz – motyogtam a nyakába, és nem engedtem el addig, amíg meg nem érkezett a taxi. Hogy tévedhettem megint ekkorát?

OLIVER

Azelőtt még sosem koncerteztem ilyen nagy izomlázzal, és terveim szerint máskor sem fogok. Előző nap kicsit túlhajtottam magam, és most alig tudtam levonszolni a seggem a színpadról. Azt hiszem, így próbálom elütni az időt, amit nem tölthetek együtt Bellával. Csak az a baj, hogy a heti hat sziklamászás egy kicsit sok, ideje lenne más testmozgás után is nézni. A telefon megrezzent a zsebemben.
„Várlak a bejárat előtt” – írta Michelle, mire kissé frusztráltan felsóhajtottam. Szegény lány, teljesen elfeledkeztem róla, és gondolatban már azt terveztem, hogy hazamegyek, aztán engedek magamnak egy kád forró vizet.
„5 perc és ott vagyok” – válaszoltam neki.
– Bella és a baba jól vannak? – kérdezte Lou, és a tenyerét a vállamra tette.
– Igen, tudtommal minden oké – feleltem mosolyogva. – Alig várom, hogy kiderüljön a kicsi neme.
– Kislányt vagy kisfiút szeretnél jobban? – érdeklődött.
– Nem tudom. Azt hiszem, mindegy, ugyanúgy fogom szeretni – mondtam, és közben végeztem a pakolással.
– Megyünk? – kérdezte Lou, és akkor esett le, hogy azért maradt, hogy megvárjon.
– Nekem még van egy kis elintéznivalóm. Találkozom egy barátommal – feleltem, mire csak bólintott egyet, majd elindult a kijárat felé.
– Jó éjt!
– Neked is! – kiáltottam még utána, aztán vettem egy mély levegőt, csináltam néhány fejkörzést, mire a nyakizmaim erősen tiltakoztak, majd kiléptem az épület hátsó kijáratán, hogy aztán előresétálhassak. Nem kellett sokat keresnem Michelle-t, tűzvörös, göndör hajával hamar kitűnt a szórakozóhely előtt cigiző tömegből. Ő is észrevett, intett felém, hogy maradjak ahol vagyok, majd kisétált a tömegből és csatlakozott hozzám.
Csak néztünk egymásra, ő vigyorgott, ami ragadós volt, de nem tudtam, hogyan kéne üdvözölnünk egymást. Végül odalépett hozzám, átölelt, és kaptam két puszit az arcom mindkét oldalára.
– Annyira örülök, hogy újra láthatlak. Ráadásul a zenekarotok valami fenomenális – lelkendezett, és csak most tűnt fel, hogy mennyire alacsony. A tengerparton szinte egész idő alatt a homokban ücsörögtünk, de most láttam, hogy csak az államig ér.
– Én is örülök, és köszönöm, hogy eljöttél – válaszoltam őszintén. – Van valami terved? Hová menjünk?
– Mi lenne, ha csak sétálgatnánk itt, a közeli parkban?
Szerettem volna inkább beülni valahová, ahol sokan vannak. Nem voltam benne biztos, hogy megint olyan jó társaság leszek, mint legutóbb, végül mégis bólintottam.
– Hogy kerültél ide tulajdonképpen? – törtem meg a csendet, mikor már majdnem elértük az úti célt.
– A testvérem ide jár egyetemre, és a héten eljöttem meglátogatni – válaszolta, aztán leült az egyik padra, a fák alatt. – De a te történeteid mindig érdekesebbek – mondta somolyogva. – Szóval, mi a helyzet Bellával?
Én is leültem mellé, mert könnyen elképzelhető, hogy ez sokáig fog tartani.
– Házas és kisbabát vár – tértem azonnal a lényegre, és ezzel sikerült teljesen ledöbbentenem Michelle-t. Büszke voltam magamra, bár azért örültem volna, ha ennek csak a fele igaz.
– Ó! Valami azt súgja, hogy nem te vagy a férje – jegyezte meg, de azért lepillantott az ujjaimra.
– Nem, viszont a baba az enyém – jegyeztem meg büszkén, és nem tudtam palástolni a vigyoromat.
Michelle pislogott néhányat, gondolom próbálta magában összerakni, ezt hogy sikerült összehoznunk, de végül feladta.
– Gratulálok! – mondta végül felébredve a döbbenetből. – Tudtam én, hogy veled mindig történnek furcsa dolgok. Például nem értem, ez hogyan lehetséges, mikor azt állítottad, nem lehet gyereked?
Elkezdtem neki mesélni, szerintem minimum egy órán át meg sem álltam, csak olyankor, amikor visszakérdezett valamiről.
– Mi lenne, ha beülnénk valahová? Eléggé kiszáradt a szám a folyamatos beszédtől – magyaráztam, és gyorsan az órámra pillantottam. Már elmúlt éjfél, de tudtam egy normális helyet, ami később is nyitva van. Michelle bólintott, de még mielőtt felálltunk volna, elkapta a kezem és megvizsgálta az egyik sebemet, amit a héten szereztem.
– Ez mitől lett? – kérdezte. Furcsa érzés volt, hogy fogja a karom, ezért határozottan, de nem túl feltűnően kihúztam a markából. Az ujjai finom melegek voltak, de mégsem olyanok, mint Belláé.
– Mostanában sűrűn mászom sziklát, és ott szereztem a héten – mondtam, és a következő pillanatban már fordultam is el, hogy mutassam az utat egy aránylag kulturált romkocsma felé.

BELLA

Négy nap telt el azóta az ominózus este óta, és szívből szerettem volna haragudni Anthonyra, de nem tudtam. Sokkal inkább szánalmat és megvetést éreztem iránta, hiszen alaposan füstbe ment a terve, hogy majd hirtelen hetero lesz. Emellett elengedte Dominicot, sőt, azt mondta neki, hogy jöjjön velem, mert nem akarja bántani. Azóta valami furcsa kötelék alakult ki közöttünk Dominiccal. Amikor otthon volt, mindig a nyomomban járkált, és bosszanthatott volna a ragaszkodása, de inkább örültem annak, hogy biztonságban tudhatom. Hétfőn suliba kellett mennie, hisz az előző héten megesett hiányzásai miatt beszéltem az igazgatóval, de nem akartam, hogy többet lógjon. Ezt köntörfalazás nélkül a tudtára adtam, megmondtam neki, hogy ez a feltétele annak, hogy maradhasson. Szerencsére nem kellett sokat szekálnom, és az is a titkom maradt, hogy képtelen lennék őt kirakni az utcára.
Nemrég ért haza a suliból, én a munkahelyemről, ezért kiültünk a teraszra teázni, mert nagyon szép volt az idő, és nem is volt olyan meleg így, késő délután.
– Milyen volt a suli? – érdeklődtem, miközben joghurtot ettem a teához, és bőszen jegyzeteltem a határidőnaplómba.
Dominic kérdőn nézett rám, és mikor meglátta, hogy éppen mit zabálok, látványosan elhúzta a száját.
– A szokásos. De ne aggódj, néhány év, és a saját gyerekedtől is kérdezheted majd. Talán nem fog belehalni az erdei gyümölcsös uzsonnába, amit teával öblítesz le – felelte, és közben úgy nézett, mintha elment volna az eszem.
Nevetve kinyújtottam rá a nyelvem, de hiába szólt be nekem, nem tudtam rá haragudni. Már egészen megszoktuk egymás dolgait és rigolyáit, és közben tudtam, hogy kedvel engem, akármit is mond. Én is kedveltem, az utóbbi héten teljesen a szívemhez nőtt. Ő mellettem tanult, én dolgoztam, tökéletes volt az összhang, és ez megnyugtatott. Csúnyán néztem a telefonomra, amikor visító hangon megszólalt, megtörve ezzel az idilli pillanatot. Ismeretlen számról kerestek, amit elég ritkán szoktam felvenni, de úgy döntöttem, most megkegyelmezek a biztosítási ügynöknek vagy akárminek. Fogadtam a hívást, majd vártam a monológot a jobbnál jobb ajánlatokról, és egyre inkább meglepődtem. Nem akartak nekem semmit eladni, ennél sokkal komolyabb dologról volt szó. Dominicra pillantottam, aki szerencsére még mindig a történelemkönyve fölé hajolt, és már azon gondolkoztam, hogy bemegyek a nappaliba, de akkor felnézett rám, és sejtettem, hogy nagyon elsápadhattam. Minden rezdülésemet figyelte, amíg a nővérrel beszéltem, és alig várta, hogy letegyük végre. Mikor megszakítottam a hívást, megállás nélkül kérdezett.
– Bella, mi történt? Jól vagy? Valami rossz hírt kaptál? – Egyre frusztráltabb és kétségbeesettebb lett a hangja, miközben én azon törtem a fejem, hogyan mondjam el neki. Joga van megtudni, nem hallgathatom el előle egy percig sem. Vettem egy mély levegőt, majd felkészültem arra, hogy elmondjam neki:
- Anthonynak autóbalesete volt, részegen vezetett és nekicsapódott egy fának.
– És? Mi van vele? Azonnal be kell mennünk a kórházba! – ugrott fel a székről, de még időben elkaptam a karját, és az ölelésembe vontam a szipogó fiút.
– Meghalt, Dominic. Anthony meghalt.

8 megjegyzés:

  1. Drága HDawn!

    Ezaz!! Ezazzz! Ezaaaaaaaz! Van Isten! Nagyon szépen köszönöm! Várj megcsókolom a lábad is! Tudod mit bármit megteszek, hogy megháláljam eme cselekedeted! (grrrrrr *perverz fej* (az a baj, hogy már nem tudom, hogy kinek is köszöngetem. Most Istennek, vagy neked?)) Mocskos nagy rohadék vagyok, de nagyon-nagyon-nagyon-nagyon örülök, hogy meghalt az a pöcs. Jó talán egy picit sajnálom, mert annál a megerőszakolós jelenetnél (amire majd még kitérek....○_○) nekem úgy tünt, mintha kezdene jó gyerek lenni, de leszarooom legalább nem zavar több vizet. Vagy de. Mert ha eljászod, hogy ez csak valami kamu hír és nem is ő volt a kocsiban, hanem kicserélte magát egy másik testre, akkor mindenki megszívja. (ide most káromkodtam volna egy jót)
    Drága pici Dominic te meg tarts ki, nem ő volt neked az igazi hidd el. (Ha meg visszatér a halálból és megjavul akkor talán, de csak TALÁN randizhattok. (ő fizet mindent és puccos helyekre mentek CSAKIS KIZÁRÓLAG))

    Éés akkor a feketeleves, ami olyan fekete mint az én elmém föci dogánál. Én kezdek azon gondolkozni, hogy ellopom drága egyetlen mamámtól a Magnebéhatját, (halvány lila gőzöm sincs hogy kell leírni) mert az szerintem segíthet. A hátulján már pontosan nem tudom mi van írva, de alvászavarra, szorongásra, gyakori idegességre ajánlják. Több ok hirtelen nem jut eszembe, de ez a történet szinte mindegyiket okozza, szóval mielőtt elkezdem olvasni be Magnebéhatozom magam olyan szintre, hogy a világomat ne tudjam és mehet a menet. Mi az már, hogy majdnem megerőszakolja Anthony Bellát? MI?! Elkezdtem olvasni laptopon de nem bírtam egy helyben megülni ezért áttértem telefonta, hogy tudjak járkálni ezzel is megelőzve a dühkitörést. A nem szócskát mint egy mantrát mondogattam egész jelenet alatt. *cifrakáromkodás*

    Fú! Asszem lenyugodtam. Ja igen. Az kimaradt az elejéről, hogy nem gáz, hogy késett a rész te is emberből vagy (remélem, hogy nem robot vagy bár az megmagyarázná hogyan tudsz ilyen jól írni), meg aztán ez az egy nap kibírható... (De azért ne csináld ezt gyakran, mert kezdtek előjönni az elvonási tüneteim...)

    Szokásos szöveg: Imádtam, siess a kövivel amennyire csak tudsz! :*(Hülyegyerek ott a dátum) 
    Sok-sok puszi! ♡

    Ui: A szépséges nagytakarításom után, ha lesz még lélekerőm húzok wattpadra és összecsillagozom a mindenséget. :D

    VálaszTörlés
  2. Ez....szomorú.
    Most mindenki utálni fog, de én nagyon shippeltem Anthonyt és Dominicot :'D Reméltem, hogy a végén összejönnek, de hát...nem teljesülhet miden vágyam :'D
    Várom a következő részt:D

    VálaszTörlés
  3. Kedves Andi!
    Nem is tudom, hol kezdjem :D Éppen kávézgattunk délután a barátommal (a mai nap itt munkaszüneti nap, jó idő van, kb 18 fok, ráadásul végre nem esik a hó (múlt héten még esett)) amikor láttam, hogy érkezett megjegyzés a részhez. Mindketten elolvastuk, fetrengtünk a nevetéstől, szóval megint csak feldobtad a napomat :D
    Igen, Anthony végre megmutatta az emberi oldalát, erre elbaszta egy fa XD Az élet szívás... Ezzel néhány probléma megoldódott, viszont generált mást, majd kiderül a folytatásból.
    Megnyugtatlak, nem vagyok robot, és ez nem egy automatikus üzenet ;) (amúgy mielőtt elküldöm ide az üziket, mindig bepipálom, hogy nem vagyok robot :P)
    Köszi, hogy írtál megint, imádlak :)

    Kedves Camryn!
    Ne aggódj, nem te vagy az egyetlen, aki valahol mélyen, legbelül remélte, hogy Thony megjavul, és minden rózsaszín vattacukor lesz :) (lehet, hogy még én is ebben bíztam :D) Remélem, azért velem tartasz a továbbiakban is, sietek a folytatással :)

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Ismételten hatalmasat alkottál!
    Kìváncsian várom a folytatást!
    További szép napot!
    Valamint szép hétvégét!

    Szia

    VálaszTörlés
  5. Szia BezTina!

    Köszönöm a kedves szavakat, remélem jól alakulnak a vizsgáid :)
    Neked is szép hétvégét!

    VálaszTörlés
  6. Nem szabadna ilyet írnom, de nagyon örülök, hogy Anthony meghalt! De Dominicot sajnálom, neki biztosan fáj. Bella viszont szabad lesz, amit azt jelenti, hogy BELIVER!!!
    Alig várom a folytatást!

    VálaszTörlés
  7. Mi? MIVAN?? De... Nem lehet. Oké, utáltam Anthonyt, de most mégse Örülök. Furcsa, nemde? Elkezdtem megkedvelni azért amiért most nem csinált semmit, szerintem szerette Dominicot... És ő sem utálhatta. Szóval... O.O OMG Nem értem >< azt hittem örülni fogok! :c
    Nagyon szuper rész lett! Tényleg 2 féle reakció van erre. :DD
    Várom a következőt! :) ❤❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés
  8. Szia Nessa!
    Ez a Beliver dolog nem lesz olyan egyszerű, de alakulnak majd a dolgok :) Sietek a folytatással.

    Kedves DreamyBrook!
    Köszönöm, hogy írtál, és megértelek, ha többféle érzés kavarodik benned a résszel kapcsolatban, ezek szerint valamit jól csináltam :D
    Sietek :)

    VálaszTörlés