2018. február 18., vasárnap

Megfigyelve - 9. A környezetből érkező irányítás

Sziasztok! Nagyon jó olvasást kívánok a részhez, és a fejezet alján megint hagytam nektek néhány kérdést :) 



9. External Locus of Control
A környezetből érkező irányítás: Az a meggyőződés, hogy az egyén környezetének nagyobb hatása van a saját életkörülményeire, mint magának a személyének.

10 évesen

Tom kikelt az ágyából és azonnal Bill szobája felé futott. Az ajtót nyitva találta, de a szoba üres volt, és Bill ágya be volt vetve. Tom ösztönei azt diktálták, hogy fusson le a lépcsőn, és ott végre megtalálja a testvérét, de akkor egy hang megszólalt a fejében, hogy muszáj „normálisan” viselkednie. Nem tehet semmi olyat, amit a szülei furcsának találhatnak. Hirtelen megtorpant, beleharapott az ajkába és inkább visszament a szobájába, hogy felvegye az első kezébe akadó ruhát. A póló még csak félig volt rajta, amikor lement a lépcsőn és belépett a konyhába.
Bill az asztalnál ült, és egy tál müzlit bámult. Az energikus személyisége ellenére a fiatalabb testvér nem volt egy reggeli pacsirta, ráadásul ez a reggel egyáltalán nem volt kellemes. Bill teli szájjal felnézett, amikor a testvére belépett. Tom olyan arcot vágott, mintha kigyulladt volna a ház.
Az idősebb testvér gyorsan körbenézett, és megállapította, hogy legalább egy kicsit kettesben lehetnek. Leült Bill mellé, és úgy bámult rá, mint aki magyarázatot vár. Ha Bill elég mérges volt ahhoz, hogy előző este ne menjen át hozzá, akkor most is elég mérgesnek kell lennie, hogy kiabáljon vele. Nem vallott az öccsére, hogy csak csendesen elvonuljon anélkül, hogy elmondaná, mi a baja.
Bill újra lenézett a tálra, és még néhány kanállal megevett belőle, mielőtt újra felpillantott a testvérére:
– Mi az? – motyogta teli szájjal. Természetesen Bill tudta, mi a gond, de nem akart róla beszélni.
– Nem… nem jöttél át – suttogta Tom.
Bill lenyelte a müzlit és visszanézett a tálra.
– Sajnálom – felelete bizonytalanul. Már akkor rettegett ettől a beszélgetéstől, amikor fél órája felébredt. Biztos volt benne, hogy Tom dühös lesz rá, és nem igazán tudta, hogyan kéne kezelnie a helyzetet. Billnek ritkán volt oka bocsánatot kérni, és ezért nem volt benne gyakorlata, hogyan kéne csinálnia.
– Én… nem akartalak bántani. Ne haragudj. Kérlek, ne utálj emiatt! – könyörgött Tom, és a hangja feszült volt, ahogy próbálta visszatartani a sírást.
A kanál hangosan megcsikordult a porcelánon, ahogy Bill visszaejtette a tálba. Amikor felnézett a bátyjára, könnyeket látott a szemében. Már teljesen kiment Bill fejéből a törölközős eset, és eszébe sem jutott, hogy Tom azt hiszi, amiatt haragszik rá. Felmerült benne, hogy ez tökéletes ürügy lehetne, csak annyi a dolga, hogy úgy tesz, mintha haragudna. Aztán Tom majd úgy gondolja, hogy ő tehet mindenről, és Billnek nem kell tovább magyarázkodnia. Csakhogy amikor meglátta a testvére szemében a könnyeket, nem tudta ezt tenni vele.
– Nem utállak. Nem is haragszom rád – suttogta Bill. A tekintetét összekapcsolta Toméval, hogy a másik tudja, tényleg komolyan gondolja. A kezét az asztal alá süllyesztette, és megkereste a testvéréét, hogy összefonja az ujjaikat.
– De… nem jöttél – felelte Tom, és megszorította az öccse kezét, azt kívánva, bár többet foghatná. Látta az őszinteséget Bill szemében, de nem értette, mi történt. Dühösnek kellett lennie, különben átment volna hozzá.
Bill az asztalra szegezte a tekintetét, és harcolt a bűntudattal, ami elárasztotta. Nem akart elaludni a saját ágyában. Nem is tudta, miért alakult így. Mióta nyolc éves korukban néhány napra elválasztották őket, sosem aludtak egyedül.
– Nem haragudtam rád. Csak nagyon fáradt voltam, és elaludtam, miközben arra vártam, hogy anyáék bemenjenek a hálószobájukba. Annyira sajnálom, Tomi – motyogta Bill. Ez volt az igazság, legalábbis egy része. Reménykedett benne, hogy ezzel a válasszal a bátyja már elégedett lesz.
Tom éppen kinyitotta a száját, hogy feleljen valamit, amikor megjelent az ajtóban Simone ásítozva, kezében egy bögre kávéval.
– Jó reggelt, fiúk! – mormolta álmosan, és nem vette észre, amikor az ikrek gyorsan elhúzódtak egymástól, hogy újra a reggelivel foglalkozzanak, mintha semmi sem történt volna. – Mentek ma a strandra Andreasszal? – kérdezte a fiúkhoz fordulva, és kíváncsian nézett rájuk. Volt valami furcsa abban, ahogy viselkedtek.
– Ühüm – dünnyögte Bill, miközben visszafordult a már teljesen elázott müzlijéhez. – Az előbb felhívtam. Fél óra múlva átjön, hogy együtt induljunk – tette hozzá.
Tom csöndben maradt, öntött magának egy adag gabonapelyhet, és úgy tett, mintha a tejben úszkáló darabkák lennének a legérdekesebb dolgok a Földön. Valójában nagyon szeretett volna beszélni Bill-lel, de ha Andreas hamarosan ott lesz, esélye sem lesz rá. Ismerve a fiút, egészen sötétedésig nem tudnak majd beszélni. Andreasnak meg volt az a szokása, hogy addig tapadt az emberekre, ameddig csak lehetséges, és Tom emiatt néha úgy érezte, hogy még az is jobb, ha a felnőttek követik minden mozdulatukat egész nap. De Bill azt akarta, hogy Andreas velük legyen, és amit ő akart, azt általában el is érte.
Míg Tom amiatt duzzogott, hogy nem tudnak kettesben beszélni, Bill megkönnyebbült. Nem akart beszélni arról, ami előző este történt. Végtelenül bűnösnek érezte magát amiért elaludt, de ennél sokkal többről volt szó.
– Felmegyek átöltözni. Siess, Tom! – mondta Bill kényszeredetten vidám hangon, miközben felugrott az asztaltól és az üres tálat a mosogatóba tette.
– Ne felejtsd el a naptejet, édesem! – szólt Simone a fia után, aki már a lépcső felé indult. Bill felnyögött, megforgatta a szemét, és felszaladt a lépcsőn. – Tom, figyelj rá, hogy az öcséd használja a naptejet. Nem akarod napokig hallgatni, hogy a leégés miatt nyavalyog, ugye? – kérdezte abban bízva, hogy Tomnak több esze van.
– Rendben – motyogta Tom a gondolataiba mélyedve, megerősítve Simone gyanúját, hogy valami nincs rendben.
**
– Szia! – mondta Andreas vidáman, amikor Bill kinyitotta az ajtót. Már mindketten készen álltak, úszónadrág volt rajtuk, a törölköző a nyakukban csüngött, és papucsot viseltek. Andreas Bill mögé nézett, keresve a duó másik tagját. – Hol van Tom? – kérdezte, bár nem bánta volna, ha csak ketten mennek Bill-lel. Andreas néha hiányolta azt az időszakot, amikor még csak a fiatalabb testvérrel barátkoztak össze.
– Még mindig öltözik – felelte Bill szemforgatva. Mindketten hallották az emeletről érkező ideges trappolást, ahogy Tom össze-vissza szaladgált. Bill tudta, mit keres anélkül, hogy a testvére kimondta volna. Intett Andreasnak, hogy jöjjön beljebb, ő pedig a lépcsőhöz ment, hogy onnan kiabáljon fel: – Az íróasztalod alatt!
Andreas elgondolkozott, vajon Bill honnan tudja, mit keres Tom, és főleg azt, hogy hol találja.
Egy pillanattal később Tom már a földszinten volt, az eltűnt papucsokkal a lábán.
– Anya azt mondta, ezt vinnünk kell – mondta, és a testvére felé dobta a fényvédőt. Mindketten a szemüket forgatták, de nem volt értelme vitatkozni emiatt. Simone nem érezne velük együtt, ha hazajönnének leégve azok után, hogy figyelmeztette őket.
– Szia anya! – kiáltották az ikrek, miközben elhagyták a házat, hogy megtegyék a rövid távot a kis strandig. Bill és Andreas léptek ki először az ajtón, és indultak el egymás mellett a járdán. Tom gyorsan beérte őket és befurakodott közéjük, majd birtoklón megragadta az öccse kezét. Normál esetben nem kockáztatta volna mások előtt, de Andreas minél közelebb férkőzött a testvéréhez, ő annál vakmerőbbé vált. Az egyedül töltött éjszaka után Tomnak szüksége volt, hogy érezze a kapcsolatot kettejük között, még akkor is, ha ez veszélyes. De hiába állt kettejük közé, a két fiú egész úton izgatottan csevegett, és észre sem vették Tom csöndességét.
A medence partjához sétálva leterítették a törölközőket a fűre. Levették a pólóikat, majd leültek a földre, hogy bekenjék magukat a naptejjel, amihez Simone annyira ragaszkodott. Az ikrek gyűlölték, de azon a nyáron már leégtek egyszer, és nem akarták, hogy újra előforduljon. Bill napokig nyöszörgött, ha hozzáért valami a hátához vagy a vállához, Tom pedig vidáman szedegette a nagy darabokban lehámló bőrt, csak hogy ezzel idegesítse az öccsét és a barátjukat.
Tom éppen azzal volt elfoglalva, hogy bekenje a vállát, amikor észrevette, mi történik a háta mögött. A másik két fiú még mindig lelkesen beszélgetett, és Andreas a testvére mögött állt, ahogy a naptejet Bill vállára és hátára kente. Az egész teljesen ártalmatlan volt, de Tom kezei azonnal ökölbe szorultak. Anélkül, hogy belegondolt volna, mások is vannak körülöttük, felállt és durván ellökte Andreast az útból.
– Majd én megcsinálom! – csattant fel szikrázó tekintettel.
Andreas összezavarodottan nézett rá. Tom mostanában nagyon furcsán viselkedett, és mintha minden nap egyre rosszabb lenne.
– Csak segíteni próbáltam – motyogta Andreas miközben visszaült a saját törölközőjére. Kezdte úgy érezni, hogy Tom nem kedveli őt, Bill hiába állította az ellenkezőjét, és fogta az egészet a játékos versengésre.
Bill hátrahajtotta a fejét, hogy felnézhessen a testvérére, aki éppen beledörzsölte a krémet a hátába.
– Csak segített, Tom. Ne viselkedj furcsán – mondta halkan. Nem értette a bátyja féltékenykedését, és nem vette észre, mennyire rosszul esett Tomnak, hogy előző éjszaka nem csatlakozott hozzá. Billt jobban aggasztotta az a tény, hogy úgy tűnt, a testvére elfelejtette, menyire fontos a látszat fenntartása, vagyis hogy „normálisan” viselkedjenek.
– Te vagy a furcsa! – csattant fel Tom, és erősen ellökte magától az öccsét. A nyitott flakont a földhöz vágta, és Billt teljesen beterítette a szétfröccsent naptej. Tom felvette a papucsát és a medence felé indult, miközben tudta, hogy újra meggondolatlanul cselekedett, és abban a pillanatban, ahogy megtette, meg is bánta. Igyekezett mélyen eltemetni magában a szörnyű érzéseket, miközben beleugrott a vízbe. Amikor feljött, hogy levegőt vegyen, látta, hogy Andreas Bill mellett térdel, éppen letörli róla a ráfröcskölt naptejet és közben próbálja megnyugtatni.
Bill és Tom a nap hátralévő részében egyetlen szót sem szóltak egymáshoz. Mindhárman a vízben voltak, de Tom talált néhány idősebb fiút, akivel játszhatott a medence mélyebb részén. A két fiú a másik oldalról figyelték, és Bill próbálta azt tettetni, hogy minden rendben, de Andreas átlátott rajta.
Amikor a Nap kezdett közeledni a horizont felé, az úszómester kijelentette, hogy hamarosan bezárnak. A három fiú visszament a cuccaikért a füves részre. Összeszedtek mindent, felvették a papucsaikat és csöndben hazasétáltak. Andreas többször próbálta összegyűjteni a bátorságát, hogy megkérdezze Tomtól, mi folyik itt, de minden alkalommal, amikor kinyitotta a száját, hang nem jött ki rajta. Tom arckifejezése egyértelművé tette, hogy nem akar beszélgetni. Bill lehajtott fejjel szedte a lábát, és azt kívánta, a testvére bár mondana valamit. Végül arra jutott, hogy Tom még mindig az éjszaka miatt dühös, ezért eldöntötte magában, hogy aznap este kijavítja a hibáját. Valahogy majd bebizonyítja a bátyjának, mennyire sajnálja.
Adreas nem maradt vacsorára azon az estén. Még Simone tésztája sem volt elég csábító, hogy ottmaradjon az éppen kitörni készülő vihar kellős közepén. Egy gyors elköszönés után hazasétált, és elképesztően hálás volt, amiért neki nincs ikertestvére.
Az ikrek aznap némán vacsoráztak; nem azért, mert még mindig dühösek voltak, hanem mert nem beszélhettek a szüleik előtt. Mindketten alig várták, hogy bocsánatot kérhessenek, de meg kellett várniuk, amíg Simone és Gordon lefekszenek aludni. Úgy tűnt, hogy addig egyetlen nyugodt percet sem tudnak találni, és ez nem volt véletlen. Simone egész nap aggódott amiatt, hogy valami nincs rendben. Érezte a feszültséget a fiai között, és úgy döntött, a legjobb ha külön tartja őket. Amíg Tomot felküldte zuhanyozni, addig megkérte Billt, hogy segítsen neki a konyhában, miközben megpróbált néhány választ kihúzni belőle. Sajnos Bill most ugyanolyan makacsnak bizonyult, mint a testvére.
**
Tom a hátán feküdt, a mennyezetre meredt és figyelmesen hallgatta a ház hangjait. Visszatartotta a lélegzetét és alig várta, hogy a szülei végre lefeküdjenek. A feszültség már elviselhetetlen volt, kétségbeesetten szeretett volna az öccsével beszélni. Nem bírta sokáig türtőztetni magát, ezért eldöntötte, ez alkalommal ő lesz az, aki átmegy Billhez. Csak meg kellett várnia, hogy végre beszélhessenek.
Aztán a ház lassan elcsöndesedett. Tom lerúgta a takaróját és kimászott az ágyból, majd óvatosan átosont a szobán, gondosan kikerülve a nyikorgó parkettákat. Ő és Bill már két éve megtanulták, melyik részeket kell elkerülni, hogy teljesen hangtalanul lépkedhessenek. Tom megállt a folyosón, pontosan Bill szobájának ajtaja előtt. Aggódva harapdálta az ajkát, és egy pillanatig figyelt, nem hall-e valami hangot a földszintről.
Felkészülve arra, hogy túl kell esnie rajta, lassan lenyomta a kilincset és benézett a sötét szobába. Remélte, hogy Bill még mindig ébren van, és csak arra várt, hogy összebújjanak az ágyban. Attól félt, hogy Billt sírva találja majd az ágyban, még mindig letörten amiatt, ami a strandon történt napközben. Tom tartott tőle, hogy az öccse nem fog megbocsátani, és ezért újra egyedül akar majd aludni. Nem volt hajlandó megkockáztatni, hogy megint egyedül kelljen töltenie az éjszakát, éppen ezért ment át most ő a testvéréhez.
Bill az oldalán feküdt, szemben a fallal. Úgy tűnt, mintha egy kissé remegett volna, és a levegőt is gyorsabban kapkodta. Tom arra gondolt, hogy tényleg sír, ezért még egy lépést tett felé, de megtorpant, amikor meglátta, mi történik. Egy elhaladó kocsi fényszórója világította be a szobát, és észrevette, hogy Bill keze mozog a vékony takaró alatt.
Tom oldalra döntötte a fejét, és próbált átlátni a sötétségen, miközben igyekezett kitalálni, mit csinál Bill. Egy kis elégedett hang hagyta el az öccse ajkait, és akkor már biztos volt, hogy a testvére nem sír. Aztán a szemei elkerekedtek, amikor felismerte a mozdulatokat a takaró alatt. Már ő is csinálta párszor a zuhany alatt, pusztán kíváncsiságból, de meglepte, hogy Billt így találta. Persze volt értelme, hiszen ikrek voltak, és általában hasonló dolgokat szerettek, de nem gondolta, hogy a testvére is ilyen kísérleteket folytat.
Eltelt egy perc, míg Tom az ajtóban állt, kíváncsian figyelt, és azon töprengett, mit kéne tennie. Időközben Bill légzése egyre nehezebbé vált, és olyan hangokat hallatott, amelyek teljesen elbűvölték Tomot. Aztán a mozdulatok hirtelen megálltak és Bill teljesen megdermedt, amikor végre megérezte a bátyja jelenlétét.
Bill gyorsan kivette a kezét a takaró alól, és úgy tett, mintha aludna. Érezte, hogy az arca ég a szégyentől, mert annak ellenére, hogy nem tudta, pontosan mit csinál – azon túl, hogy jól érezte magát közben –, azt sejtette, hogy másoknak nem kéne látnia. Bill nem akarta újra megtenni. Pontosan ez okozta a problémát előző este is.
A várakozás, hogy a szüleik végre aludni menjenek, néha nagyon hosszú és unalmas volt. Feküdt az ágyában, Tomra gondolt, és arra, hogy mikor lehet már vele. Ahogy a gondolatai ide-ode cikáztak, néha a keze is elkalandozott. Nem volt célja, csak úgy megtörtént, de jó érzés volt, ezért nem akarta abbahagyni. Az előző éjjel annyira jól érezte magát, hogy teljesen kimerült, és elaludt, mielőtt esélye lett volna átosonni Tomhoz. Semmi köze nem volt ahhoz, hogy a bátyja gonosz volt vele, és komolyan gondolta, amikor azt mondta, nem haragszik rá.
– Bill? – kérdezte Tom bizonytalanul. Amikor a testvére nem válaszolt, és továbbra is azt tettette, hogy alszik, Tom előrébb lépett. Becsukta maga mögött az ajtót, átvágott a szobán és Bill engedélye nélkül befeküdt mellé az ágyba. Igaz, hogy kíváncsi volt, Bill mit csinált, de az jobban aggasztotta, hogy bocsánatot kell kérnie.
– Bocsáss meg nekem. Kérlek, ne engedd, hogy megint egyedül kelljen aludnom. Sajnálom, hogy annyira hülye voltam – mondta Tom.
Bill most már nem tudta azt tettetni, hogy alszik, de nem is bújt közelebb a bátyjához, miközben a falat bámulta és a takarót kicsit jobban magára húzta. Az, hogy Tom nem hozta fel, mit csinált az előbb, megkönnyebbülés volt, de a másik témáról sem akart beszélni. Még mindig meg volt róla győződve, hogy a testvére azért viselkedett vele egész nap gonoszul, mert előző éjszaka nem ment át hozzá. Valahogy elfelejtette, hogy az egészet Tom kezdte a nedves törölközővel.
– Nem vagyok mérges. Amint biztonságos lett volna, átmentem volna hozzád. Mindig várok öt percet, mert előfordul, hogy anyunak eszébe jut valami, és kijön a hálóból – suttogta Bill. Őszinte volt, de mivel még mindig háttal feküdt, és nem akart közelebb bújni hozzá, Tom azt hitte, hogy dühös rá.
Tom egy pillanatig csendben maradt, miközben megpróbálta rendezni a fejében a gondolatokat. Rengeteg ideje volt töprengeni az elmúlt napok eseményein, és volt némi ötlete, mi zavarja őt, még ha nem is értette, miért.
– Bill, Andreast jobban szereted? – kérdezte végül idegesen, majd összeszorította az ajkait és felkészült a legrosszabb válaszra.
– Mi? Nem! – felelte Bill egy kicsit hangosabban a kelleténél. Eszébe sem jutott, hogy Tom féltékeny. Az Annával történt incidens óta nem kellett megbirkózniuk a kellemetlen érzéssel, és akkor éppen Bill volt féltékeny. Kétségbeesetten szerette volna megölelni a bátyját, de abban az állapotban nem merte megtenni. Miért nem tudott Tom néhány perccel később besétálni? – Andreas a barátom, de te a testvérem vagy, Tom. Szeretlek. Csakis téged – a szavak valahogy nem tűntek elég hatásosnak, ahogy a fal felé fordulva, a takaró alatt összekuporodva kimondta őket.
– Miért nem nézel rám? Miért nem érsz hozzám? Ne hazudj nekem, Bill. Ha jobban szereted Andreast, csak mondd meg – kérte Tom az érzelmektől remegő hanggal. Teljesen kiment a fejéből, amit akkor látott, mikor belépett a szobába.
Bill frusztráltan felnyögött. Meg akarta ölelni a testvérét, de akkor rájönne...
– Nem erről van szó. Nem hazudtam. Szeretlek – bizonygatta idegesen. Miért nem múlik már el az a hülyeség, hogy végre hozzábújhasson Tomhoz úgy, ahogy szeretne?
Tom nem tudta tovább elviselni. Bill furcsán viselkedett, és attól félt, elveszíti. Ahelyett, hogy tovább várt volna az öccsére, ő csúszott közelebb és ölelte át a karjaival. Bill próbált elhúzódni, de addigra már a háta a testvére mellkasához, a feneke pedig az ágyékához nyomódott. Az ajkán egy kis furcsa hang szökött ki, Tom szemei pedig elnyíltak, amikor rájött, miért nem akart a testvére közelebb bújni hozzá.
– Nincs… nincs rajtad alsó – suttogta Tom, miközben hangosan nyelt egyet. Bill egyáltalán nem viselt semmit, és érezte, hogy csupán egy vékony anyag választja el őket. Aztán eszébe jutott, mit csinált a testvére, amikor bement a szobába.
– Melegem volt – próbálta Bill szánalmasan megmagyarázni a meztelenségét, miközben az arca már égett a szégyentől.
– Megérintetted magad – mondta Tom halkan, de a hangjában semmi vádló hangsúly nem volt. Inkább szelídnek és kíváncsinak hangzott. Bill a párnába fúrta az arcát és nyöszörgött, mintha bármelyik pillanatban elkezdhetne sírni. – Shh, semmi baj, Bill. Néha én is csinálom – vallotta be abban reménykedve, hogy ezzel megnyugtathatja az öccsét.
Az elképzelés működött, mert Bill lassan felemelte a fejét és ránézett:
– Tényleg? – érdeklődött kíváncsian.
– Igen. Néha, miközben zuhanyozok – ismerte be. A saját arca is kissé rózsaszín árnyalatot öltött, és örült, hogy Bill nem láthatja a sötétben.
Attól, hogy Tom bevallotta, vele is előfordult már, Bill sokkal jobban lett, de még mindig bűnösnek érezte magát.
– Én is, amikor arra várok, hogy anya elmenjen aludni. Múlt éjjel is ez történt… Elaludtam utána. Nem akartam, Tom. Nem fogok többet ilyet csinálni – ígérte Bill bocsánatkérően.
Tom megkönnyebbülten felsóhajtott, és majdnem elnevette magát, de inkább visszafogta, mert nem akarta összezavarni Billt.
– Semmi gond, ha mégis. Ha nem jössz át, majd én jövök, oké? – javasolta, miközben közelebb húzódott a testvéréhez, míg a meleg lélegzete már Bill nyakát csiklandozta.
– Oké – sóhajtott Bill, és végre ellazult a bátyja karjaiban. Még mindig érezte az alhasában lévő feszültséget, amire arra ösztönözte, érintse meg magát, de ellenállt. Közel lenni Tomhoz és megbeszélni a problémákat sokkal fontosabb, minthogy jól érezze magát. Meg egyébként is, kíváncsi lett, és ki akarta faggatni Tomot, hogy kiderítse, nála is ugyanúgy működnek-e a dolgok.
– Tom… amikor… tudod… megérinted… egy kicsit nem olyan érzés, mint mikor titkos játékot játszottunk? – suttogta idegesen. Bár majdnem minden nap csókolóztak és ölelkeztek, a titkos játékot nem játszották, mióta az édesanyjuk rajtakapta őket.
Tom egy pillanatra elgondolkodott, és próbálta összehasonlítani a zuhany alatt folytatott játékot azzal, amit régen együtt csináltak. Végül arra jutott, hogy a két érzés hasonló.
– Igen, azt hiszem igazad van. De veled más volt egy kicsit. Olyankor sosem lett kemény – felelte újra elpirulva, miután rájött, hogy elárulta, hogy a pénisze meg szokott keményedni. Valamiért úgy gondolta, ez egy szörnyű és botrányos titok, és attól tartott, hogy Bill-lel ilyen nem szokott előfordulni.
Elképzelhető, hogy szörnyszülött volt, és csak reménykedett benne, hogy az öccse is. Végül is ikrek voltak. Akkor legalább együtt lehetnek szörnyszülöttek.
– A tiéd is azt csinálja? – kérdezte Bill egyszerre csodálkozva és megkönnyebbülve.
– Mindig! Nagyon kemény lesz, ha megérintem – magyarázta Tom. Remélte, hogy ez teljesen normális, de ha mégsem, akkor legalább már nem volt egyedül a problémájával.
– Az enyém most is az – ismerte be Bill alig hallhatóan.
– Mi van vele? – kérdezte Tom, mert elveszítette a fonalat.
– Kemény – mondta Bill, és kicsit összerándult.
Az öccse vallomása és óvatos dörgölőzése az ágyékához bőven elég volt, hogy Tomnál is hasonló problémákat okozzon. Bill lélegzete elállt, ahogy megérezte, hogy valami a derekához nyomódik.
– Bocsi – motyogta Tom, és megpróbált hátrébb húzódni. Nem értette, miért történik ez, de úgy tűnt, mintha teljesen véletlenül fordulna elő. Néha elég volt egy kis szellő, és máris kemény lett.
Tom teljesen elcsodálkozott, amikor az öccse nem engedte el, hanem a mozgását követve fészkelődött, és nyomta a fenekét újra szorosan a bátyja ágyékához. Bill maga sem tudta, mit csinál, de jó érzés volt.
– Te is kemény vagy – állapította meg csodálkozva. Vágyott rá, hogy újra megérintse magát. Az, hogy megzavarták közben, a legfrusztrálóbb dolog volt, ami ezidáig történt vele.
Tom még jobban szorította magához Billt, és hirtelen egy kis nyögés hagyta el az ajkait. Billhez dörgölőzni sokkal jobb érzés volt, mint mikor magát simogatta, és ezerszer jobb volt a régi, titkos játékukhoz képest. Anélkül, hogy átgondolta volna, mit csinál, Tom lecsúsztatta a kezét Bill mellkasáról, át a lapos hasán egészen a remegést okozó forrásig.
Bill lélegzete elakadt, amikor Tom ujjai hozzáértek a pénisze hegyéhez.
– Oh, istenem – motyogta, és újra erősen hátranyomta a fenekét, miközben a gerince ívbe hajlott.
Bízva abban, hogy Bill talán szeretni fogja, amit ő is, Tom marokra fogta a testvére péniszét és lassú, de folyamatos mozdulatokkal kezdte kényeztetni, ahogy magának csinálta a zuhany alatt.
– Tomi – nyöszörögte Bill, miközben újra és újra megvonaglott, miközben a bátyja keménységét a fenekénél érezte.
Bill is meg akarta érinteni Tomot. Viszonozni akarta azt az elképesztő érzést, amit okozott neki. Még mindig zihálva és megállás nélkül mocorogva maga mögé nyúlt és elkezdte lehúzni a bátyja alsóját, míg végül lecsúsztatta a combjára. Abban a pozícióban, ahogy egymáshoz dörgölőztek, nem tudott rendesen hozzáférni a testvére farkához, de nem is kellett. A fiú pénisze az alsó nélkül minden mozdulatnál hozzányomódott Bill meztelen fenekéhez, és Tomnak az ajkába kellett harapnia, hogy csöndben tudjon maradni.
– Tomi, Tomi, Tomi… – kántálta Bill suttogva. Jó volt, amikor simogatta magát, de ilyet még sosem érzett. Úgy tűnt, Tom még nála is jobban tudta, mit csinál. Az ikrek egymáshoz dörgölőztek, mint mikor kisebb korukban a titkos játékot játszották, de most már a vágy és a szenvedély is szerepet játszott minden mozdulatukban. Annak ellenére, hogy nem csókolóztak, az intimitás még mindig ott volt, ahogy Tom ajkai megtalálták Bill nyakának hajlatát. Az izzadtság vékony rétegben fedte a bőrüket, és remegni kezdtek, ahogy mindketten érezték, hogy „épül” valami bennük, de egyikük sem tudta, mi az.
Aztán megtörtént, olyan hirtelen és intenzíven mint egy villámcsapás. Bill újra a párnába temette a fejét, miközben felsikított, Tom pedig a nyakába nyögött, és még mindig megszállottan mozdultak újra és újra egymás ellen. Amikor beterítette őket a hullám, hirtelen mindketten abbahagyták a mocorgást, kivéve a kontrollálhatatlan remegést. A végén elaléltan feküdtek, izzadtságban fürödve és halkan zihálva. Összezavarodtak, és egy picit talán meg is ijedtek attól az intenzív tapasztalattól, amit néhány perce éltek át, de ugyanakkor elégedettek  is voltak. Egyiküknek sem volt kedve megszólalni. Hamarosan egymás karjaiban fekve aludtak el, és nyugodtabbnak, elégedettebbnek érezték magukat, mint valaha.
**
Másnap reggel együtt érkeztek a reggeliző asztalhoz, miközben boldogan mosolyogtak és beszélgettek. Simone gyanakvóan nézte őket. Nem szólt semmit, de kíváncsian figyelte, ahogy megreggeliztek.
– Anya, Bill és én szeretnénk ma átmenni Andreashoz. Megengeded? – kérdezte Tom, bár tudta, hogy az anyja nem mondana nemet. Soha nem akadályozta meg, hogy társaságba kerüljenek, főleg Adreassal.
Simone idegesen tördelte a kezét, mert nem tudta, hogy helyesen cselekszik-e.
– Az a helyzet, hogy van mára egy időpontunk Doktor Engle-höz. Fél óra múlva indulnunk kell. Siessetek a reggelivel, addig én megcsinálom a sminkem – mondta gyorsan, és bevonult a szobába, mielőtt meg kellett volna birkóznia az ikrek ellenállásával. Sosem volt könnyű elvinni őket a doktorhoz.
A fiúk rémülten néztek egymásra. A vérük megfagyott és a rettegés szörnyű érzése költözött a gyomrukba. Már régen látták a doktort. Azóta nem voltak nála, hogy sikerült meggyőzniük mindenkit, hogy normális testvérekként viszonyulnak egymáshoz. Bill szemeiből elkezdtek potyogni a könnyek, Tom pedig úgy szorította az asztal szélét, hogy elfehéredtek az ujjai.
– Tud róla – szipogta Bill. – Ó, istenem, tudja.

És megint... valami jó, aztán újra egy mélyrepülés... :S
- Kedvelitek Andreast? 
- Őszintén... gondoltátok volna, hogy Bill azért nem ment át előző este, ami ebből a részből kiderült? :) Ha igen, akkor hol kezdtetek gyanakodni?
- Mit vártok az újabb terápiás látogatástól?


12 megjegyzés:

  1. Szia HDawn!

    Hát nem gondoltam volna, hogy lehet ennél durvább......az Én imádatom ez a történet iránt!!! De lehet......mint egy drog esküszöm.....

    Azért ahogy megkaptuk a válaszokat a kérdésekre kicsit úgy éreztem, hogy BINGÓ!!!!

    Azt nem mondom, hogy gondoltam arra Bill megfogadta Fábry Sándor általam megfordított esti jókívánságát!!! XDDD Kezeket a paplan alá!!!

    De azt éreztem, hogy nem a harag vezérelte éreztem azt is, hogy volt benne csak szimpla elalvás........de azt, hogy ezt mi okozta azt nem tudtam. Erre 100 év alatt sem gondoltam! XDDD

    De egy rettentő kreatív és mozgalmas, sztori pezsdítő megoldás lett! (Ezért imádom az írók agyát HIHETETLEN kreatívok! Te is ide tartozol, szorgos fordító hangyácska!)

    Óóóóóóó ne Istenem! (hüledező, hitetlenkedő arc....szörnyülködés a köbön!)XDDD

    Ne Istenem nem teheted ezt!!!!!(Bömbölő ábrázat)

    Tomnak is szokott KEMÉNY lenni???? ORVOST!!!! XDDD
    Hál Istennek, hogy a férfiak ilyen borzalmas torzszülöttek!!!!
    (Mellék gondolat morzsa. Ha a "teremtő" akárki, nem úgy teremtette volna a férfiakat, hogy legyen erekciójuk, a szaporodást nem keverném ide, akkor nem lenne "kemény" vibrátor sem??? Hümmm??? Konklúzió: Leszbik Ti is adjatok hálát a férfi nem e téri "devianciájáért!") XDDDD

    Viccet félretéve, Én még most állok az előtt, hogy Huni is felfedezze majd a "testiséget"....Azt már ő is tapasztalja, hogy reggelre, Ó borzalom, áll a zászló. Azt vettem észre, hogy van amikor zavarja, de erről csak viccesen beszélgetünk, persze érdekli miért, vagy inkább a hogyan....elég neki a biológiai magyarázat...szerencsére a funkciója még nem érdekli...ott jön az....., hogy hál Istennek fiam lett és van egy férjem!!!XDDD Ez férfimunka!

    De az tetszik nagyon ahogy a fiúk így ismerkednek, lépnek előre....értem, hogy nem "egészséges" az utána, de tuti, hogy a fiútesók ezt megbeszélik.

    Kivitelezésre is ismételten remek lett. Nagyon jól megvannak a szálak, értemet nyernek dolgok és nagyon érződik a kiforrottság a szerző részéről.

    Annyi minden lenne még....de megint hosszabb lennék mint a rész!:/:/:/

    Vártam mikor lépi meg Tom, hogy Ő megy át, és végre ezt is megbeszélték.
    Tetszett, hogy ahhoz képest, hogy a rész 3/4dében nem beszéltek, mégis csak úgy száguldoztunk előre mint begyűjtött infók, helyére került puzzle darabkák tekintetében. Van amikor 3 rész alatt nem tudnak ennyi mindent, eredményesen, megbeszélni.

    A jó doktor visszatér?!? Hümm, hümm....
    (Az a vicces, hogy éreztem lesz itt doki, csak Simone gyanakvása miatt már az elején. Bár már múlt részben benne volt a "levegőben", hogy Simone lesben figyel és történni fog valami.)

    Szerintem az lesz, hogy Ő arra gondol CSAK, hogy a fiúk túlzottan eltávolodtak, megromlott a kapcsolatuk.

    remélem a fiúk sem fogják a KEMÉNY résszel kezdeni. XDDD
    Vagy pont azt lesz, hogy azon fognak csak "csacsogni" észrevették eme problémát és nem tudják kezelni.......:S

    Valami ilyen lágyabb dorgálást, eseményt várok. (Vagy csak bízom benne.)

    Vagy nem is bízom, kell a KEMÉNYSÉG???

    Na ez ebben a sztoriban az EXTRA, vagy száz elmélet, gondolat és tuti a 102. lesz. Még csak nem is a 101.

    A legszörnyűbb XDDD, hogy Önként várom, Önként jelentkezem, az idegeim táncára!!!

    KÖSZÖNÖM OXOXOX

    Nem múló, már neorotikus szintet öltő, IMÁDAT!!!!

    Gy

    (Nem olv. vissza, mert remélem első leszek! XD Ha értelmetlen, hibás, akkor bízom értelmetekben! OX)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. YESSSSS! IGENNNN! SIKERÜLT!!! XDDDDD
      Na jó, nem ilyen fontos, hogy első legyek, csak mostanában mindig későn esek be és már ág orcám. :/:/:/

      A "tetszik" gomb mellé kérnék egy "IMÁDOM" reakció lehetőséget is!

      Köszi, <3<3<3

      Törlés
    2. Ügyi vagy, első lettél! :D És igen... megint annyit nevettem a kommenteden :D A leszbis rész még mindig a kedvencem :D
      Szerintem is nagyon jól van összerakva a történet (még egy csomó más pozitívumot is fel tudnék sorolni, de érzitek ezeket ti is ;)) ezért nagyon szeretem fordítani, és abszolút nem teher, hogy még egyszer át kell olvasnom, miközben még írom nektek a fordítást is :) Köszönöm a hosszú, vicces, tanulságos kommentjeidet, mindig erőt adnak a folytatáshoz. Puszi :)

      Törlés
  2. Aranyos rész volt. Remélem a dokinál is minden rendben lesz. Normálisan viselkednek, ahogy elvárják tőlük. Arra kiváncsi lennék, hogy reggel hogy tudnak előbb felébredni és visszamenni a szobájukba, mint az Anyukájuk.😀 varom a kövit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Azóta már meg is volt a dokis rész... :D Szerintem reggelente az van, hogy az anyukájuk lent alszik, ők ketten meg fent, és csak lemennek reggelizni, de érdekes lenne, ha egyszer elaludnának :D
      Puszi!

      Törlés
  3. Szia Drága! ❤️
    Mindenre gondoltam, de erre nem.
    Mármint, hogy egy kis kézimunka utáni alvas akadályozta Billt, hogy átmenjen Tomhoz. Mégiscsak tiz évesek.
    Az egész napi égyüttlét, és, hogy nem volt alkaloma Tomnak megbeszélni a dolgokat Billel teljesen a padlóra küldte szegeny fiút. Bűntudata volt, pedig ha tudta volna ..
    Andreas aranyos srac. Érzi, hogy valami nem stimmel az ikrek körül. Próbál barátkozni vagy éppen meghúzni magát.
    Jó barát lesz majd a késöbbiekben, főleg Billnek.
    A doki rá fog jönni mert nem hülye.
    Nem tudják eltitkolni a fiúk azt amit csinaltak. Elszólják magukat.
    Lassan peregnek az események, de így jó.
    Kíváncsian várom a folytatást. ♥️ ♥️ ♥️ ♥️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia drága!
      Megértem, ha tíz éves gyerekekről van szó, még nem ez az első, ami az ember eszébe jut, sokkal inkább az ártatlanság... :D Én már Andreast néha kifejezetten sajnálom :D Tényleg nem lehet könnyű az ikrek barátjának lenni.
      Köszönöm, hogy írtál, és sok puszi :)

      Törlés
  4. Imádom!Köszönöm ezt a részt is!😘😘😘 Nagyon várom a folytatást!
    Itt már jönnek azok a dolgok,amiket nem tudnak irányítani,ha kivánják egymást már a testük is jelzi😊😉😍❤
    Andyvel nincs semmi baj😊ö nem gondolja,érti,h miért lenne baj,h ennyire kedveli Billt,jól érzi magát vele,jól szórakoznak,Tomtol inkább fél,de probál meglenni vele,mert tisztában van vele,h Billel együtt jár😊😉

    Én egyik tippem az volt,h elaludt,erre nem gondoltam,h az elötte lévö dolgok nagy kimerültségébe,e miatt (is)aludt be😊😉😁kis cukorborsó,azt hiszi,h valami baj van,de rögtön megnyugodott,h Tomnál is😊😉

    Remélem,h nem idegeskedik el,és minden rendben megy a dokinál!
    Simonet nem értem,h csak azert mert feszültség volt köztük,miert kellett egyböl orvoshoz rángatni öket,hisz már "nagyon jól voltak"
    Azt várom,h a doki megnyugtassa az anyut,es biztositsa,h minden rendben!😊😉😘😘😘😘
    Nagyon nagyon várom a folytatást!😘😘😘😘❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon szívesen :) Én örülök a legjobban, ha tetszik nektek. Aranyos volt az, amikor megbeszélték, hogy "a tiéd is azt csinálja?" :D Köszönöm, hogy írtál. Puszi :)

      Törlés
    2. Igeeeeen😂😂😂😂😍😍😍😍😍

      Törlés
  5. Sziaaa!

    Tetszett a fejezet, es koszonom az ujabb forditast neked! <3

    Andreas kicsit idegesito de amugy nincs vele bajom (egyelore).
    Abszolut nem gondoltam h Bill emiatt nem ment at Tomhoz. En meg most is meg vagyok lepodve kicsit :’D
    A terapiatol egyelore nem tudom mit varjak, de nem hiszem h Simone tudna roluk... Bill csak remeket lat (most itt mondjam azt h remelem? :’D)

    Varom a koviiiit!!! <3
    Puszi, D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon szívesen :) <3
      Na, Andreas téged is idegesít, mint Tomot? :D És igen, Bill szerencsére csak rémeket látott... Köszönöm a komit. Puszi :)

      Törlés