Sziasztok! Szerettem ezt a részt írni, remélem, ti is szeretni fogjátok majd :)
6.
Másnap reggel Abyék már nyolc körül elindultak. Noah visszaaludt még, ezért egyedül búcsúzkodtam tőlük, miután segítettem nekik bepakolni a kocsi csomagtartójába.
- Örülök, hogy együtt tölthettük a tegnapi napot – ölelt meg Aby.
- Én is, nagyon. A koktélok isteniek voltak.
- Noah-val többször találkozom, de te olyan messze laksz – panaszkodott.
- Majd mindig igyekszem úgy intézni, hogy összefussunk, ha erre járok – ígértem neki.
- Mi pár nap múlva találkozunk a turnén – veregette meg a hátam Steven.
- Igen, neked egy hét múlva ilyenkor már bőven eleged lesz belőlünk – viccelődtem vele, mire csak megvonta a vállát.
- Néha olyanok vagytok, mint a rossz gyerekek, de az én gyerekeim! - hagyott egy nagy, cuppanós puszit az arcomon, aztán ő is alaposan megszorongatott. - Örülök, hogy itt vagy Noah-val. Tudom, hogy szeret egyedül lenni, de mégis… - mondta, mielőtt elengedett.
Rámosolyogtam, és bólintottam egy aprót. Pontosan tudom, mire gondolt.
- Üdvözlöm anyukádékat… a testvéreidet is. Mindenkit – szállt be a kocsiba Aby nevetve.
- Átadom nekik – feleltem. - És én is üdvözlöm Adamet. Remélem, találkozok még vele, mielőtt iskolába megy.
- Úgy nő, mint a gomba – mondta Steven büszkén.
- És pusziljuk Noaht is, ha egyszer felébred – tette hozzá Aby, aztán beindította a SUV-ot.
- Rendben, átadom neki – ígértem. Integettem, ahogy lassan kigurultak a füves részről, hogy aztán a tó mellett végigfutó földútra érjenek. Imádtam mindkettőjüket, de az tagadhatatlan tény, hogy a csönd szinte tapintható lett, miután elmentek. És pont ez volt az a csönd, amire Noah-nak is és nekem is szükségem volt, mielőtt folytatjuk a turnét.
Amikor már nem láttam őket, visszasétáltam, leültem a teraszon az asztalhoz, és a Noahtól kölcsönkapott laptopon repülőjegyet foglaltam Maya nevére. Utána írtam Mattnek is egy üzenetet, és megkértem, hogy a szállodai szobámat Vegasban írassa át két főre. Nem volt boldog, hogy ez csak most derült ki, de egy üveg whisky-ért cserébe odatelefonált a szállodába, és öt perc alatt elintézte az egészet. Amikor elküldtem a foglalási adatokat Mayának, egy sornyi szivecskés emojit kaptam vissza válaszul, ezért elégedetten dőltem hátra. Örültem, hogy ezzel az ötlettel sikerült őt boldoggá tennem.
10 óra is elmúlt, mire Noah előbújt, de csak azért jött le a konyhába, hogy egy kávéval visszazárkózzon a szobába. Amíg lent volt, én gyorsan átpakoltam a saját cuccaim a másik, felszabadult hálóba. Amikor feljött, azt mondta, van néhány telefonhívás, amit el kell intéznie. Azonnal eszembe jutott, hogy előző este Karin kérte, hogy beszéljenek, és talán ez az oka, amiért nem akarja, hogy a közelben legyek, amíg telefonál. Megértettem, és próbáltam lefoglalni magam valamivel, amíg vártam rá, de közben a gondolataim folyton elkalandoztak felé. Reméltem, hogy a csaj nem tudja megfűzni. Elolvastam a híreket, videókat néztem, felhívtam a bátyámat, egy hangszerbolt ajánlatait is átfutottam, és rendeltem új húrkészletet a turnéra. Egy kicsit elkóboroltam a tó mellett, és délután 1 körül bevetettem magam a konyhába, hogy összedobhassak magunknak valamit ebédre. A fagyasztóban találtam húspogácsákat, ezért eldöntöttem, hogy csinálok két hamburgert, alaposan megpakolva sajttal, baconnel és zöldségekkel. Mielőtt elkezdtem megsütni a húst egy serpenyőben, felmentem az emeletre, és hiába volt nyitva résnyire az ajtó, bekopogtam a szobába.
- Gyere – szólt ki Noah, ezért beléptem.
Az ágyán ült törökülésben, mögötte az ablakon besütött a nap, és varázslatos aurát vont köré. Még mindig egy szál bokszerben volt, a haja kócosan állt, és a száját rágcsálta, miközben a telefonját nyomkodta.
- Csak szólni akartam, hogy mindjárt kész az ebéd. Hamburgert csinálok, és már csak a húst kell kisütnöm.
- Oké – felelte, és továbbra sem emelte fel a tekintetét.
- Valami baj van? - kérdeztem tőle csöndesen, amire csak egy gyors fejrázás volt a válasz.
- Felkapok valamit, és megyek – mondta.
Kicsit csalódottan battyogtam le a lépcsőn. A tegnapi vidám Noahnak nyoma sem volt, és nem úgy tűnt, mint aki el akarja árulni, mi ennek az oka. Talán felhívta Karint, és a beszélgetés nem úgy alakult, ahogy szerette volna. Vagy Matt idegesítette fel valamivel. Lényegtelen. De az én kedvem is elcseszte, és már csak azt vettem észre, hogy alig figyelek oda a húsra, miközben sütöm. Majdnem oda is égettem őket. Az biztos, hogy nem ez lett a legfinomabb kaja, amit elkészítettem, de végül is ehetőnek tituláltam annak ellenére, hogy a hús kicsit kiszáradt. Nem baj, majd több szószt teszünk rá.
Éppen a hamburgerzsömle felső részét tettem rá, amikor végre Noah is megérkezett. Szomorúan konstatáltam, hogy telefon még mindig nála, és úgy jár-kel, mint aki csak testileg van jelen.
- Artificial Suicide? - kérdeztem tőle, amire csupán annyi volt a válasz, hogy kicsit mosolyba kúszott a szája.
Letettem elé az ebédet, aztán leültem a sajátom mellé. Miközben csöndben ettünk, a szemem sarkából figyeltem, ahogy szétszedi a zsömlét, kiveszi az uborkaszeleteket, és úgy fog hozzá az étkezéshez. Halkan kuncogtam, miközben egy tányérra kiesett salátalevelet tettem a számba.
Tudom, hogy vannak olyan napok, amikor Noah válogatós a zöldségekkel, ahogy azt is tudom, hogy lehetetlen kitalálni, éppen mihez van kedve. Előző este a hal mellé például semmi kifogása sem volt az uborka ellen.
Noah felsandított rám a tányérból, és a szája sarka kicsit felfelé görbült, miközben a szempillái alól nézett a sötét szemeivel.
- Ez nagyon finom lett – mondta teli szájjal.
- Nem kell túlozni – rúgtam meg a lábát játékosan az asztal alatt. - Majdnem odaégettem.
- De csak majdnem… Nem túloztam, ezerszer jobb, mint amit én szoktam csinálni.
Egy kicsit jobb kedvvel ettem tovább, és úgy éreztem, végre Noah is kezd ellazulni, már nem olyan komoly és gondterhelt, mint egész délelőtt volt. Az utolsó falatoknál jártam, amikor éreztem, hogy Noah meztelen lábfeje hozzáér a vádlimhoz. Nem emeltem fel a tekintetem, megettem a maradék kaját, aztán lenyaltam az ujjamról a szószt. A finom érintései aznap is, meg előző nap is jól estek… próbáltam nem nagy ügyet csinálni belőle, és teljesen figyelmen kívül hagyni, hogy forróság kúszik végig az egész testemen, a lábamból kiindulva. Noah is befejezte az ebédet, és a telefonján valami üzenetet írt Mattnek, aztán rám nézett, elmosolyodott, és az állát a tenyerébe támasztva nyomkodta a mobilját. Erre a pár napra sem tudott teljesen elszakadni a munkától és a zenekartól, mindig foglalkoznia kellett valamivel, ami ezzel kapcsolatos, de nem tudtam emiatt hibáztatni. Mindannyiunknak volt valami más munkája, ha úgy adódna, hogy be kell fejeznünk a zenélést, kivéve Noah-t. Neki csak a zenekar volt. Ahogy azon gondolkodtam, hogy semmi kedvem felállni az asztaltól, mert akkor megszűnik az a pici testi kapcsolat, a telefonom megcsörrent, amire mindketten összerezzentünk. Danny neve jelent meg a kijelzőn. Noah felsóhajtott, és fészkelődni kezdett a széken.
- Amíg beszéltek, elpakolom az edényeket – ajánlotta, és lassan elvette a lábát az enyémtől. - Mondd meg neki, hogy puszilom.
Bólintottam, aztán fogadtam a nővérem hívását. Már napok óta nem beszéltünk, ezért nagyon jól esett hallani a hangját. Danielle arról áradozott, hogy milyen jól érzik magukat Franciaországban, és mennyire sajnálja, hogy másnap reggel indul a gépük vissza. Nagy mosollyal az arcomon hallgattam az élménybeszámolójukat, amihez néha a húgom is csatlakozott, aztán jó utat kívántam nekik, és elbúcsúztunk egymástól. 
- Van kedved lemenni a tóhoz? - tette fel a kérdést Noah, miután befejeztem a telefonálást. Mivel a foglalást már elintéztem Mayának, nem volt más tervem mára a pihenést leszámítva, ezért rögtön rábólintottam.
- Átveszem a fürdőnadrágom, aztán mehetünk. - A hűtőhöz léptem, és kivettem egy gyümölcsös smoothie-t magamnak. - Sör vagy üdítő? - fordultam Noah felé.
- Semmi alkohol – húzta el a száját. - Reggel fájt a fejem a koktéloktól.
- És a vacsi mellé fogyasztott bortól… és a további koktéloktól – egészítettem ki nevetve, aztán neki is kivettem egy gyümölcslét.
Öt perc alatt elkészültünk. Én csak felkaptam a fürdőnadrágom, összefogtam a hajam egy kontyba a fejem tetején, és a törölközőt átdobtam a vállamon. Megfogtuk a kis flakonos üdítőket, egy plédet, és lesétáltunk a tópartra. Már akkor szembecsapott a forróság, amikor kiléptünk az ajtón a légkondicionált házból, és amikor a nap a fejünkre tűzött, már éreztem, hogy sokkal melegebb van, mint eddig. Felvettem a napszemüvegem, én mosolyogva hallgattam, ahogy Noah szidja a Napot és a forróságot, megállás nélkül egészen addig, amíg leértünk a partra.
- Az ember azt hihetné, hogy vámpír vagy – jegyeztem meg, amikor ledobta a cuccokat a földre, és elindult a víz felé.
- Utálom, ha túl meleg van, és izzadok. És utálok hunyorogni meg leégni a napon. Nem lehet mindenkinek olyan tökéletes kreol bőre, mint neked – motyogta az orra alatt, miközben begázolt a vízbe, és azonnal nyakig merült benne. Engem már a látványtól kirázott a hideg, de ő elégedetten felnyögött, és bevizezte a haját is. Amíg próbálta az öt perc alatt felforrósodott testét lehűteni, én kiterítettem a plédet egy mohás, páfrányokkal körbevett kő mellé, egy fa árnyékába. Valami kártyajáték esett ki a földre, ami szerencsére össze volt fogva egy hajgumival, így nem esett szét a doboza, hogy kihulljanak a lapok. A tetején The Mind felirat állt. Felkeltette a figyelmem, és amint leültem törökülésbe, elkezdtem olvasni a meglehetősen misztikus leírását. Éppen belemerültem, amikor hideg vízcseppek értek a hátamhoz. Összerezzentem, és gyorsan hátrafordultam. Noah kijött a vízből, és ahogy megrázta a fejét, a víz mindenhová repült, de amikor megláttam az elégedett vigyort a fején, már biztos voltam benne, hogy direkt csinálta.
- Ha befejezted a kutyáskodást, játszhatnánk ezzel – emeltem fel a játék dobozát.
- Kutyáskodást? Milyen kifejezés ez? - vonta fel a szemöldökét, aztán leült mellém a plédre. Miközben tovább olvastam a játék ismertetőjét, éreztem, hogy a hideg, vizes bőre a karomhoz ér, és beszívtam a levegőt, amikor valami sokkal melegebb, de ugyanolyan nedves dolog érintette meg a vállam. Reflexszerűen fordítottam oldalra a fejem, és az első, ami feltűnt, hogy túl közel van az arca az enyémhez, a második pedig, hogy a nyelve ért a bőrömhöz, amit abban a pillanatban húzott vissza a fehér fogai között.
- Mit csinálsz? - kérdeztem teljesen elcseszett, kifulladt hangon.
Noah pislogott rám, a hajából a víz a combomra csöpögött, aztán egyszerűen megvonta a vállát.
- Valami kutyáról volt szó.
Kellett egy kis idő a ködbe borult agyamnak, hogy felfogjam a szavait, de ez sem változtatott a tényen, hogy mennyire a szakadék szélére sodort ez az apróság. Mégis mi a franc ütött belém? Noah láthatta rajtam, hogy nem fogok nevetni rajta – mert valami irtó nagy gubanc lehetett az agyamban –, ezért kivette a kezemből a kártyákat, megköszörülte a torkát, és egy picit távolabb húzódott.
- Jolly utálta ezt, fel akarta borítani az asztalt, amikor hárman Jesse-el leültünk játszani. Volt már benne egy-két sör, de egyébként is túl földhözragadt hozzá – magyarázta egy kis mosollyal, miközben kivette a játékot a dobozból. - A lapok egytől százig vannak számozva. Összekeverjük őket, és az első körben mindketten kapunk egy-egy lapot. Az a feladat, hogy emelkedő sorrendbe rakjunk a kártyákat mindkettőnk kezéből anélkül, hogy látnánk a másik számait. A következő körben két-két lapot osztunk, akkor már négy számot kell sorba állítani úgy, hogy csak kettőt ismerünk. És így tovább.
- Szóval… a megérzéseinkre kell hagyatkoznunk? - kérdeztem, és örültem, hogy ilyen gyorsan sikerült elterelnem a figyelmem arról, ami két perce történt.
- Olyasmi – mosolygott Noah, miközben a lapokat keverte a kezében. - És egymásra kell hangolódnunk – tette hozzá.
Eszembe jutottak azok a napok, amikor még együtt éltünk, és gondolkodás nélkül kiegészítettük egymás mondatait, ugyanabban a pillanatban emeltük a szánkhoz a poharat, vagy csak szimplán egymásra néztünk, és összemosolyogtunk valamin, miközben társaságban voltunk. Még mindig előfordult ilyen, de már lényegesen kevesebb alkalommal, mint régen.
Noah kiosztotta azt az egyetlen lapot, amivel kezdtünk, és úgy éreztem, hogy egy hármassal elég nagy az esélye, hogy minél hamarabb le kell raknom, ezért így is tettem. Noah diadalittasan tette rá az ő negyvenkettesét, és a kört gond nélkül megnyertük. Az első elakadásunk a harmadik körben volt. Letettem egy tizenkilencest, a következő számom pedig a ötvenhetes volt, ezért vártam. Noah már sokadszor nézett fel rám, aztán az ajkába harapott, kicsit összeráncolta az orrát, és várt. A napszemüveget feltoltam a hajamba, és esküszöm, minden erőmmel, minden sejtemmel azon voltam, hogy a sugallat elérje őt. A következő pillanatban már mindketten alig bírtuk visszafojtani a nevetést.
- Meddig várunk? - kérdeztem egy drámai sóhaj kíséretében, a maradék két lapot szorongatva.
- Ezt én is kérdezhetném – felelte nekem, miközben igyekezett pislogás nélkül, áthatóan bámulni azokkal a mély, sötét szemeivel. Lepillantottam a lapjaimra, aztán vissza rá. Noah felvonta az egyik szemöldökét, én pedig láttam, hogy egy vízcsepp lecsöppen a hajáról, végigcsúszik a vállán és a mellizmain, a hasán, érintve a bőrén található mintákat, hogy aztán a fürdőnadrágja anyagába olvadjon. Kivettem az ötvenhetest, és lecsaptam az előzőleg lerakott tizenkilencesre. Noah felsóhajtott. Erősen próbáltam az arcáról olvasni, de teljesen rezzenéstelen maradt.
- Hm… ez közel volt – jegyezte meg, én pedig egyre türelmetlenebbül vártam, hogy kiderüljön, tovább mehetünk-e, vagy itt a játék vége. Nem gondoltam volna, hogy ez az egész ennyire izgalmas lehet.
- Gyerünk már, Noah – szóltam rá végül, amikor már nem bírtam.
Egy újabb sóhaj, és végre lerakta a kezében tartott lapot, ami az ötvennyolcas volt. Akkor már vigyorgott, mint a vadalma, és felemelte a kezét, hogy összecsapjuk a tenyerünk.
A hatodik körben buktunk el, és amikor újrakezdtük, sikerült a hetedikig eljutni.
- Javuló tendenciát mutatunk – vontam meg a vállam, miközben visszaraktam a lapokat a dobozba, mert Noah szeretett volna újra megmártózni.
- És sokkal-sokkal élvezetesebb veled játszani, mint a megállás nélkül rinyáló Jollyval. Ez hülyeség – utánozta eltúlozva Jolly svéd akcentusát. - Ki találta ki ezt a játékot? És kinek az ötlete volt, hogy ezzel játsszunk? Van, akinél ez működik? Noah, most nem tudom eldönteni, hogy éppen kinyírsz, megdugsz vagy egyszerűen csak ordítozol velem a tekinteteddel. Egyik opció sem tetszik.
Annyira nevettem a tökéletes előadáson, hogy még a könnyem is kicsordult. Noah elégedetten nézte a reakciómat, aztán a fejével a tó felé intett.
- Megyünk?
- Menjünk – adtam be a derekam, amikor már meg tudtam szólalni a nevetéstől. Amikor térdig álltam a vízben, egy kicsit alábbhagyott a jókedvem, és a karjaimat magam köré fonva lépkedtem egyre beljebb, mintha ezzel megóvhatnám magam a hidegtől. Noah már régen elmerült, és néhány méterrel távolabb, a vízfelszínre feküdve várta, hogy utolérjem. Amikor már a hasam nyaldosta a víz, mélyen beszívtam a levegőt, és nyakig elmerültem, hogy túlessek a legrosszabb részen. Noah vigyorogva nézte, hogy kapkodom a levegőt, újra kiegyenesedek, aztán amikor másodszorra merültem le, már közel sem tűnt olyan hidegnek.
- El kellett volna hoznunk a labdát – jegyezte meg, amikor mellé értem. A kezével hátrasimította a haját, ami most majdnem feketének tűnt ahogy a fejére és a nyakára tapadt, aztán a karjait széttárta, és a tenyerét végighúzta a víz felszínén. A tetoválásai vizesen csillogtak a napfényben.
- És most mi lesz labda nélkül? - kérdeztem tőle. Én nem bántam, hogy nem nagyon tudunk mit csinálni, így legalább hamarabb kikerülünk a tóból.
Noah rám nézett, a tekintete mellkasomra és a felkaromra siklott, aztán az ajkai mosolyra húzódtak.
- Nézzük, ahogy csupa libabőrös leszel, ellilul a szád, és jégtömbbé változol a kánikulában.
- Milyen barát az, aki ezt tétlenül nézné? - tettettem a felháborodottat.
- Elég szar, úgyhogy tennünk kell valamit – felelte titokzatosan, és tett felém egy lépést. Először csak a lábunk ért össze valahol a víz alatt, aztán ahogy kiegyenesedett, szembetaláltam magam a nyakával, a tiltott gyümölcs tetkójával a bőrén. Én sem voltam alacsony, de Noah még így is könnyedén felém magasodott, és mivel túl közel voltunk egymáshoz, hátra kellett billentenem a fejem, hogy láthassam az arcát. Most elég volt a fény, hogy megszámoljam a szeplőit. És közben azon gondolkodtam, miért kerülünk egy nap alatt már másodszor ebbe a helyzetbe. Noah óvatosan a derekamhoz nyúlt, és közelebb húzott. A bőre jóval forróbb volt az enyémhez képest, és éreztem, hogy kezd átmelegíteni a testi kontaktus.
- Oké, talán mégsem vagy annyira szar barát – csipkelődtem vele mosolyogva.
- Ha tudnád, mi jár most a fejemben, biztosan más lenne a véleményed.
A mosoly eltűnt az arcomról, miközben pislogtam rá, mert a nap pont a szemembe vágott, és a tekintetemmel könyörögtem, hogy fejtse ki, mire gondol. Biztos vagyok benne, hogy látta az értetlenségem, de nem akart vagy nem tudott foglalkozni vele. Felemeltem a karom, hogy lehúzzam a napszemüvegem, de Noah megfogta a csuklóm, és nem engedte.
- Ne. Hihetetlenek a szemeid ebben a fényben.
Hasonlót már máskor is mondott nekem, most abban volt a különbség, ahogy mondta. A hangja olyan volt, mint a folyékony méz, félig suttogás, teli érzelemmel és forrósággal. Közel sem olyan, mint mikor régen, barátian próbáltunk egymásba némi önbizalmat önteni egy buta randi előtt.
Lehet, hogy ezt csak figyelemelterelésnek szánta, de akkor is sikerrel járt. A helyes dolog az lett volna, hogy rögtön eltolom magamtól, ehelyett a kezeimmel a széles vállaiba kapaszkodtam. Kinek akarok hazudni? Sosem tudtam volna elutasítani. Noah sötét szemei néhány pillanatig összeolvadtak az én tekintetemmel, aztán a pillantása levándorolt a számra. Nyelt egyet, az ádámcsutkája le-fel mozgott a színes tintákkal kivarrt bőre alatt. Végig akartam nyalni a nyakát. Amikor ez a gondolat megfogalmazódott bennem, már tudtam, hogy muszáj tennem valamit, hogy kikerüljek ebből az örvényből. Nem tudtam volna eltolni magamtól, ezért más utat választottam. Még közelebb hajoltam hozzá, az arcomat a vállára fektettem, és megöleltem, csak hogy legalább egy kicsit visszatérjünk a baráti gesztusokhoz. Noah ujjai megfeszültek a derekamon, aztán lassan belelazult az ölelésbe. Éreztem, hogy a szíve milyen gyorsan ver, és elgondolkodtam, hogy vajon az enyém is hasonló állapotban van-e. Ha sokáig az ölelésben maradunk, a szívünk felveszi a másik ritmusát csak azért, mert fizikailag közel vannak egymáshoz? Ilyen buta gondolatok jártak a fejemben, miközben a testem teljes zsibbadtságban lebegett. Egyszerre szólaltunk meg, bár nem is tudtam, mit akarok ezzel, csak éreztem, hogy ki kell mondanom a nevét, hátha kijózanít.
- Maya…
- Basszus… - Noah vállai megfeszültek, aztán hátrált egy lépést, és gyengéden lefejtette a karjaimat magáról. - Meg fogsz fázni, ki kellene mennünk... – mondta kifulladt hangon, a távolba meredve, kerülve a tekintetem.
Csak bólintani tudtam, mert ahogy elengedett, ismét éreztem, hogy mennyire hideg a víz. Noah azonnal a part felé indult, és kiérve felkapta a törölközőjét, aztán belelépett a papucsába. Összevont szemöldökkel, még mindig a tóban fagyoskodva néztem, ahogy elindult a ház felé.
Amikor kiért a látóteremből, akkor terített le a gondolat, hogy mégis mi a franc történt? Ha csak egy picit is, de sikeresen átléptük azt a határvonalat, amit sosem lett volna szabad. De akkor mégis miért esett olyan jól? Noah tiltott gyümölcs tetoválására gondoltam, és nevetnem kellett az összefüggésen. Aztán eszembe jutott a hangja, és a zavart mozdulatai mielőtt lelépett, és magamra hagyott. Kísértetiesen hasonlított a pánikroham előtti pillanatokra.
- Basszus… - motyogtam most én magamnak, miközben a part felé gázoltam a vízben, és közben ostoroztam magam amiatt, hogy percek teltek el, mire rájöttem, hogy Noah-nak szüksége van rám. Amikor kiértem, felkaptam a plédet és a törölközőmet, aztán elindultam a ház felé. A gatyámból csöpögött a víz, teljesen átfagytam, de semmi sem volt fontos, csak hogy megbizonyosodjak arról, hogy Noah jól van. Amint beléptem a házba, meghallottam, hogy a fürdőben zubog a víz, így rögtön arra indultam. Türelmetlenül kopogtam, és a nevét szólítgattam, de semmi. Nem gondolkodtam sokat, mielőtt lenyomtam a kilincset. Odabent hatalmas volt a pára, és Noah fürdőgatyája a földön hevert. Ő már a zuhany alatt állt, ezt valamennyire még a párában is ki tudtam venni, és a víz hangosan csobogott, valószínűleg ezért nem hallhatta, hogy őt keresem. Vettem egy nyugtató, mély lélegzetet, mert úgy tűnt, nincs semmi baja. Hirtelen butaságnak tűnt, hogy ennyire bepánikoltam amiatt, hogy furcsán viselkedett, ezért megpróbáltam halkan kihátrálni a fürdőből, az összegyűrt plédet még mindig magam előtt szorongatva. Nem akartam magyarázkodni, hogy miért törtem rá az ajtót, csak be akartam kicsit kuckózni a szobámba, a takaró alá, hogy felmelegedjek, és hogy rendbe tudjam szedni a gondolataim. De kiderült, hogy az életnek más tervei voltak.
Már az ajtónál álltam, amikor meghallottam Noah-t. Szinte beleolvadt a hangja a víz csobogásába, mégis ki tudtam venni a halk nyöszörgést, mert nem ez volt az első eset, hogy rányitottam a fürdőben, amikor nem kellett volna. Egy kicsit magasabb hang volt, mint a beszédhangja, amit mélyebb nyögés követett. A tarkómon égnek álltak a kis pihék, és tetőtől talpig elöntött a forróság. Már nem fáztam egyáltalán.
Amilyen halkan csak tudtam, becsuktam magam mögött az ajtót, és zombiként sétáltam be a szobámba, ledobtam a kezemben szorongatott plédet a földre, és a hátam a bezárt ajtónak támasztva a földre rongytam. Levettem a napszemüvegem, és az ujjaimat a hajamba csúsztattam, kicsit belemarkolva a tincsekbe, abban bízva, hogy a fájdalom hátha kijózanít. Az agyam végre elkezdett dolgozni, de megoldások és megnyugtató válaszok helyett csak még több kérdést kreált. Mi történt a legjobb barátom között és köztem a tóban? Tényleg majdnem csókolóztunk? Mióta táncolunk már ezen a határvonalon? Ez az egész csak tegnap kezdődött? Noah miért rohant be a házba? Ezt az egészet… én váltottam ki belőle? És ha már itt járunk, és képes vagyok a saját testi funkcióimra is figyelni… miért érzem úgy, hogy megőrülök, ha nem nyúlok magamhoz?
Felemeltem a derekam, és türelmetlenül letéptem magamról a vizesen rám tapadt fürdőnadrágot. Lenéztem a lábaim közé, mintha nem lenne egyértelmű, hogy mi a helyzet odalent, de azt hiszem, szükségem volt erre, hogy tényleg elhiggyem. Aztán már nem gondolkodtam sokat, csak tettem, amit a testem diktált. Amikor a markomba fogtam a forrón lüktető farkam, a fejem hátracsuklott az ajtóra. Onnantól kezdve teljesen az ösztönök és a megszokás vezérelt, mintha azzal versenyeztem volna, hogy hogy tudnék minél hamarabb elélvezni. Azt hiszem, attól féltem, hogy ha nem koncentrálok a dolog fizikai részére, a gondolataim elkalandoznak, és lélekben újra a tóban leszek Noahval. Vagy a fürdőben, amit azóta már biztos még jobban ellepett a pára. De mindezt nem voltam hajlandó megengedni magamnak, mert úgy éreztem, akkor átlépném azt a láthatatlan határt, amit már így is kerülgetek egy ideje.
Maya melleire gondoltam, arra, hogy milyen jól néz ki a farkam a telt ajkai között. Egy pillanatra beugrott Noah vékonyabb, rózsaszín szája, miközben néz rám a sötét, lélekig hatoló szemeivel, és a tehetetlenségtől halkan felnyüszítettem, mint egy állat, aminek fájdalmai vannak. Próbáltam visszaidézni, milyen érzés a barátnőmben lenni, amikor elélvez, szorít, és baromi nedves… és közben a lelki szemeim előtt megjelent Noah, ahogy fekszik alattam, a nyaka hátrafeszül, és halk nyögésre nyílnak az ajkai. Végül nagyjából két perc alatt végem lett. A szabad alkaromat a szám elé szorítottam, hogy tompítsa a nyögéseimet, és szinte észre sem vettem, hogy majdnem lecsúsztam a földre, miközben remegtem. Olyan volt, mintha valami drog hatása alatt álltam volna, mert kimaradtak pillanatok. Arra a figyelmeztető jelre sem emlékeztem, ami a gerincemből kiindulva az alhasam felé sugárzott minden alkalommal az orgazmus előtt, egyszerűen csak megtörtént, és olyan váratlanul ért, hogy fel sem tudtam rá készülni. Nem igazán voltam ura a saját testemnek. Lihegve bámultam a kezem, és hitetlenkedve forgattam meg magam előtt, mintha bármi furcsa lenne abban, hogy maszturbálás után csupa ragacs vagyok. Az ondóból jutott máshová is, és összehúzott szemöldökkel néztem a nyomokat. Ingerülten nyúltam a fürdőgatyám felé, hogy letörölgessem magam, és akkor láttam meg a tóparti plédből kilógó kártyajátékot, ami úgy hevert félig a fapadlón, félig még az anyagba csomagolva, mintha nevetne rajtam.
- Egymásra hangolódás, mi? - morogtam a szoba csöndjébe teljesen kifulladva.
Ahogy ott ücsörögtem a földön teljesen meztelenül, azt várva, hogy kicsit normalizálódjon a légzésem, a tekintetem a koszos lábaimra tévedt. Aztán valami szöget ütött a fejemben. A papucsomat a tóparton felejtettem, és még csak észre sem vettem egészen odáig. Olyan gyorsan pattantam fel, hogy kicsit megszédültem, és rögtön a táskámhoz léptem, hogy kitúrjak egy tiszta nadrágot és pólót. Ritkán voltam annyira feszült, mint azokban a pillanatokban. Felvettem a másik papucsom, amiben a kevésbé puccos szállodákban zuhanyozni szoktam, és kiléptem az ajtón. Nem is tudom, hogy miért lepődtem meg azon, hogy Noah időközben végzett a… zuhanyozással, és minden egyébbel. Egy szál rövidnadrágban, egy felmosóvödör társaságában állt a folyosón, és kíváncsian nézett rám, ahogy kiviharzottam a szobámból.
- Minden rendben? - kérdezte tőlem összezavarodva. - Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott.
Nem volt rendben semmi, de akkor ő mégis miért tesz úgy, mintha ez a nap teljesen átlagos lenne? Mert végül is semmi sem történt kettőnk között. Semmi, csak két jó barát ártalmatlan játéka és csipkelődése. Minden, ami túl mutatott ezen, az csakis az én agyamban született meg. Hirtelen elszégyelltem magam, hogy ennyire kibuktam, és erővel próbáltam magam lenyugtatni. Egy pillanatra lehunytam a szemem, vettem egy mély levegőt, és háromig számoltam.
- Persze, csak a papucsom a tóparton felejtettem.
- Azt látom – vonta fel a az egyik szemöldökét Noah mosolyogva. Lenéztem a földre, aztán végre leesett, miért van nála felmosóvödör. - De nyugi, valószínűleg egyik ebihal sem nyúlta még le. Kicsit nagy lenne nekik. - Ezen már nekem is mosolyognom kellett, mert Noah őszinte vidámsága mindig ragadós volt. - Hívott Jolly egyébként. Folio pár órája érkezett meg, úgyhogy talán holnap vissza kéne indulnunk. Most már tudunk próbálni négyesben.
- Nagyszerű – feleltem teljesen rezignáltan, mert úgy éreztem, kifejezetten jót fog tenni a többiek társasága, de közben sajnáltam, hogy letelik az időnk Noahval kettesben.
- Ma én csinálok vacsit – tette még hozzá Noah, aztán a vízbe áztatta a felmosót.
- Nagyszerű – mondtam megint. - Ha gondolod, szívesen befejezem a felmosást – ajánlottam neki, de Noah csak megcsóválta a fejét.
- Ne aggódj miatta, már majdnem kész vagyok. Már csak a fürdő előtti sáros lábnyomokat kell felmosnom.
Szerencsére nem láthatta az arcom, ami fájdalmasan megvonaglott, mert már a padlóra koncentrált, és tökéletesnek találtam a pillanatot, hogy elslisszoljak, mielőtt még nagyobb hülyét csinálok magamból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése