From the Grey - 4.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok nektek a részhez, remélem, tetszeni fog :)

4.

Reggel hat körül felpattant a szemem, és hiába forgolódtam, keresve a tökéletes pozíciót, nem sikerült visszaaludnom. Éjjel vihar volt, esett az eső, és kicsit lehűtötte a levegőt, így amikor kimentem cigizni, örültem, hogy magamra húztam a pulcsim. Leültem a terasz falépcsőjére, de aztán meggondoltam magam, és inkább lesétáltam a tó partjára. A cipőm alatt ropogtak a kavicsok, és néhány madár felröppent a zajra az egyik közeli fáról, aminek az alsó ágai szinte belelógtak a vízbe. Úgy éreztem magam, mintha egy hátborzongató utópisztikus filmbe kerültem volna. A tó felett pára kavargott, a felkelő nap sugarai halványan átvilágítottak rajta, különleges aurával bevonva az egész helyet. 

A telefonom üzenetet jelzett a zsebemben. Az első gondolatom az volt, hogy talán Maya lehet az, és hogy fel kellene már hívnom. Virginiában már reggel nyolc körül járt az idő, és ő már biztosan elindult dolgozni. De amikor feloldottam a telefonom, láttam, hogy a nővérem küldött néhány képet. Ő és a húgom elutaztak egy kis időre Párizsba, és előző nap az ottani Disneylandben jártak. A felhőtlen boldogságukat látva nekem is mosolyt csaltak az arcomra. A jegyet még a húgom kapta tőlem születésnapjára, és úgy döntöttek, hogy ők ketten csajos nyaralásra indulnak Franciaországba. Én már annyi helyen jártam a világban, és semmire sem vágytam jobban, mint hogy ők is megtapasztalják azt a sok csodát, amit láttam. Hihetetlen, hogy ilyen ajándékokkal tudtam őket elhalmozni… néhány éve, még heti hét napot jártam a szalonba, kidolgoztam a belem, és amikor télen, hulla fáradtan hazaestem, nem működött a fűtés a lakásban. Még jó, hogy volt egy ágymelegítőm.

- Hmm, mégis hol jártál? Az Antarktiszon? - kérdezte Noah álmosan, amikor a vádlijai közé dugtam a lábam.

- Csak odakint, a hidegben. A szalonban is fáztam ma.

- Nincs is olyan hideg odakint. Virginia nem a hideg teleiről híres – kötözködött velem, mire én csak még közelebb bújtam hozzá, és elégedetten felsóhajtottam, amikor a testhője kezdett átmelegíteni. - Milyen volt a napod? - kérdezte, miközben a hajam simogatta.

- Mint a tegnapi. Vagy az azelőtti – feleltem neki unottan. - És veled történt valami érdekes?

Egy darabig nem érkezett válasz, amit furcsálltam. Nem tűnt szomorúnak, úgyhogy nem igazán aggódtam, de azért borzasztóan kíváncsi voltam. - Noah? - néztem fel rá kérdőn. Beharapta az ajkát, és már biztos voltam benne, hogy van valami. Mondani akart valamit, csak nem tudta, hogyan kezdjen bele. 

- Beszéltem ma Sandrával. 

Sandra az akkori zenekara dobosának nővére volt. Egy szőke, kék szemű, harsány barbie baba.

- És?

- Megkérdezte, hogy lenne-e kedvem felmenni hozzá holnap este a koncertünk után.

A szemei csillogtak, és izgatottan nézett rám. Az, hogy mit válaszolt erre, az arcára volt írva. Csak azt nem értettem, miért.

- Noah… az a csaj vagy tíz évvel idősebb nálad. És a múltkor azt mondtad, idegesítő.

- Most anyáskodni fogsz felettem? - kérdezte felháborodva. Néha könnyű volt megfeledkezni arról, hogy még csak egy tizenhét éves tini, aki mindenre támadással fog válaszolni, ha nem úgy reagálok, ahogy ő szeretné.

- Dehogy. Csak nem értem – vallottam be neki, miközben a hátamra fordultam.

- Mit? Hogy miért tetszem neki?

Azt nagyon is értettem. Oldalra fordítottam a fejem, és néztem a mellettem duzzogó fiút. Noah arca akkor éppen egy angyali átmenet volt a gyermeki báj, és egy felnőtt vonásai között. Ártatlanságot tükrözött, de a felszín alatt egészen mást ígért.

- Azt mondta, hogy tetszenek neki az egzotikus vonásaim – mondta, amikor nem szólaltam meg, csak néztem őt. Nagyon nehéz volt mellőznöm a szemforgatást, de vele akartam örülni. Noah igaz, hogy már számtalan szarságon keresztül ment, de még mindig egy naiv gyerek volt, akinek jól esnek a kedves szavak. Nem akartam, hogy összetörjék, amikor még a régi sebei sem gyógyultak be… ha egyáltalán be fognak valaha. 

- Miért nem jöttök ide? - kérdeztem tőle, mert jobban éreztem volna magam, ha tudom, hogy biztonságos helyen van. - Holnap is csak éjfél körül érek haza.

- A koncert legalább tízig tart – felelte Noah, és végre már nem volt olyan frusztrált. - És… nem akarom, hogy tudja, a legjobb barátomnál élek. Hogy nincs semmim – tette hozzá szomorúan. Valószínűleg azt sem akarta, hogy a lány lássa, hogy milyen kis lyukban élünk, csak túlságosan kedvelt ahhoz, hogy ezt a szemembe mondja.

- Oké. De meg kell ígérned, hogy vigyázol magadra.

- Ígérem.

A hasamra fordultam, és kicsit elrejtőztem.

- Vigyél magaddal gumit – dünnyögtem a párnába, és közben kirázott a hideg, hogy mennyire úgy viselkedem, mint egy aggódó szülő. Noah-nak talán igaza van, lehet, tényleg túlságosan anyáskodó voltam néha. De most nem esett nekem, hanem hangosan elnevette magát. Azért a szemem sarkából láttam, hogy kicsit kipirult az arca. Nagyszerű, örültem, hogy nem csak nekem kínos ez az egész.

- Nem vagyok szűz, tudom, hogy mit csinálok – nyújtotta ki rám a nyelvét.

- Ennek igazán örülök, mert nem akartam felvilágosító órát tartani.

A kapcsolatuk nem egy dugás erejéig, hanem hónapokig tartott. Noah azt hiszem, életében először, igazán szerelmes volt, és amikor szakítottak, egy dalt kellett írnia, hogy fel tudja dolgozni, és el tudja engedni a lányt.

“Tell me tonight that you'll be by yourself

'Cause something bad will happen if you are with someone else

I'm just all fucked up, and I really need your help

I really need your help

There's a lotta hollow souls out there all alone

And they're waiting for you to invite 'em back into my home

They touched and they took what was rightfully mine

Now I'm the devil, and their souls just went up in price

Set me free, I think I'm giving up

Don't wait for me, I think I've had enough

Set me free, I think I'm giving up

Don't wait for me, I've had enough, enough now

My pretty little face with all the right parts

My pretty little face I couldn't keep from the dark

I learned from the best as my sorrows grew

And then they pulled me out after I introduced 'em to you

We're just two wrong souls that met at the wrong time

So just go your way, and I'll go mine

You'll be alone with someone new until the day that you die

And I'll watch from afar to make sure you're alright”

“Mondd azt, hogy ma éjjel egyedül leszel

Mert valami rossz fog történni, ha mással leszel

Elbaszott vagyok, és szükségem van a segítségedre

Tényleg szükségem van a segítségedre

Nagyon sok kóbor lélek van odakint, magányosan

És csak arra várnak, hogy beinvitáld őket az otthonomba

Megérintették és elvették azt, ami engem illetett

Most én vagyok az ördög, és a lelkük ára felment

Szabadíts fel, azt hiszem, feladom

Ne várj rám, eleget kaptam már

Szabadíts fel, azt hiszem, feladom

Ne várj rám, kaptam már eleget, elég volt

A csinos kis arcom minden megfelelő részével

A csinos kis arcom, nem tudtam visszatartani a sötétségtől

A legjobbtól tanultam, miközben csak nőtt a bánatom

Aztán kirángattak, miután bemutattam őket neked

Csak két lélek vagyunk, akik rossz időben találkoztak

Szóval menj az utadon, én megyek az enyémen

Együtt leszel valakivel a halálod napjáig

És én felülről nézlek, hogy megbizonyosodjak, jól vagy”*

A telefonom csörgése hozott vissza a múltból. Maya neve világított a kijelzőn, de most nem gondolkodtam sokáig, azonnal felvettem.

- Szia – köszöntem neki, aztán a vállam és a fülem közé szorítottam a mobilt, hogy meg tudjak gyújtani egy cigit.

- Nem tudtam, hogy ilyen hamar fel fogod venni. Ami azt illeti, azt hittem, megint le fogsz rázni – hallottam Maya megbántott hangját.

- Nem akartalak lerázni. Tegnap túl fáradt voltam – szabadkoztam azonnal, de úgy tűnt, ez elég volt neki, hogy megnyugtassam.

- Jól aludtál éjjel? - kérdezte békülékeny hangon.

- Jól, csak korán felébredtem.

- Éjjel hiányoztál az ágyból – mondta halkan, egy árnyalatnyi csábítással a hangjában. Elmosolyodtam.

- Bepótoljuk majd, édes – ígértem neki. - Most jól esik egy kis időt tölteni a legjobb barátommal úgy, hogy közben nem turnézunk.

- De mégis mit csináltok ketten, a semmi közepén?

A hangja megint számonkérővé változott, amitől azonnal leolvadt a mosoly az arcomról.

- Tegnap például beszéltünk Mattel a turné folytatásáról. Egyébként meg a fél délutánt végig aludtam, este pedig söröztünk a teraszon – soroltam neki. - Noah a legjobb barátom, és sajnos egyre kevesebb időnk marad arra, hogy leüljünk beszélgetni.

- Rám is egyre kevesebb időd marad.

Vettem egy mély lélegzetet, és fel-alá kezdtem járkálni a parton. 

- Jövőhét végén lesz egy koncert Vegasban, és a következő nap is ott maradnánk. Eljönnél? A repjegyet természetesen én állom.

- A szabadnapod együtt töltjük, kettesben? - kérdezett vissza egy kis gondolkodás után.

- Igen, természetesen.

- Nagyon szeretnék menni – felelte izgatottan. - És kérlek, ne haragudj rám… egyszerűen csak hiányzik a szerelmem.

- Tegnap utaztam el – mondtam neki, de igazából jól estek a szavai. Ha jövőhéten találkozunk, talán felülírhatjuk az utolsó vele töltött két napomat, amikor mindketten kifordultunk önmagunkból.

- Mintha hetek teltek volna el. Egyedül a kék foltok a nyakamon és a csípőmön emlékeztetnek arra, hogy nem volt olyan rég, amikor együtt voltunk.

Nyeltem egyet, és zavartan nevetgéltem. Pont rátapintott arra a témára, amiről nem akartam beszélni, csak el akartam felejteni. Még túl élénken élt az emlékezetemben, ahogy a kezeimmel leszorítottam a csípőjét az ágyra, nem azért, mert a kéj hevében így alakult, hanem azért, mert úgy éreztem magam összezárva vele egy szobában, mint egy sarokba szorított vadállat. Később láttam az ujjaim vörös lenyomatát a bőrén, és az egész inkább elborzasztott, mintsem szexinek éreztem volna.

- Szeretnék bocsánatot kérni, amiért durva voltam.

- Ne viccelj, imádtam – kuncogott a vonal túlsó végéről.

Tudtam, hogy imádta, mégsem éreztem helyesnek az egészet. Nem értette, hogy komolyan kértem tőle bocsánatot, és úgy gondoltam, felesleges lenne magyarázkodnom neki. Ezek után hamar elbúcsúztunk, mert indulnia kellett dolgozni, én pedig egyre éhesebb lettem. Miközben visszasétáltam a házhoz, megfogadtam magamban, hogy mindent rendbe hozok.

***

A teraszon ébredtem fel a babzsákfotelben, egy plédbe bugyolálva. A nyakam fájdalmasan megfeszült, ahogy lassan felültem, és máris éreztem, hogy talán nem volt jó ötlet félig ülve elaludni. Láttam, hogy a vízpára már eltűnt a tó fölül, a misztikus hangulatot egy forrónak ígérkező délelőtt váltotta fel, és ahogy magasabban járt a nap, a levegő is elkezdett felmelegedni. Kitakaróztam, és előhúztam a zsebemből a telefonomon. Már fél tíz volt. Majdnem három órát aludtam a teraszon, és valamikor Noah is felébredhetett, mert a plédet nem én hoztam oda. 

- Jó reggelt – jelent meg az ajtóban, mintha csak érezte volna, hogy rá gondolok. Nyújtózkodott az ajtófélfa tetejébe kapaszkodva, aztán kilépett a nyikorgó gerendákra. - Az a póz, amiben aludtál, nem tűnt túl kényelmesnek. Régóta vagy itt kint? 

- Hatkor felébredtem, és kijöttem cigizni meg telefonálni. Nem gondoltam, hogy ilyen könnyen visszaalszom – mondtam, egy ásítást a tenyerembe rejtve.

- Ó, ma reggel hívott Steven. Ő és a felesége beugranak egy kicsit, de holnap már mennek is vissza – mondta Noah. Ez azt jelentette, hogy ki kell költöznöm a szobából, de csak megvontam a vállam.

- Okés. Elvégre az ő kecójuk, akkor jönnek, amikor csak akarnak – mondtam, és tényleg egyáltalán nem bántam. Steven és Aby igazán szórakoztató társaság voltak.

- Mayával minden rendben? - kérdezte aztán Noah az arcomat fürkészve.

- Igen, persze – mosolyodtam el álmosan. - Csak volt valami, amit meg kellett beszélnünk.

Azt nem tettem hozzá, hogy igazán még most sem sikerült megbeszélni a dolgokat, sőt, olyan érzésem volt, mintha Mayával elbeszéltünk volna egymás mellett, de meggyőződésem volt, hogy csak idő kérdése, és minden rendbe jön.

- Örülök. Jó, hogy veletek legalább minden okés – mosolygott rám vissza, de éreztem, hogy némi fájdalom bújik meg a szavai mögött. Noah leült a kis faasztal mellé, lazán hátradőlt, és a tó felé bámult. Tudtam, hogy bántja valami. El sem titkolhatta volna, túl jól ismertem, a fél életemet a társaságában töltöttem. De akkor vajon miért nem vettem észre korábban, hogy valami baj van vele?

- Miért nem mondtad el, hogy te és Karin már nem vagytok együtt?

Noah azonnal zárkózottabbá vált, és a lekopott festéket kezdte piszkálgatni az asztalon.

- Épp a turné közepén voltunk.

- Elmehettünk volna berúgni a srácokkal – vetettem fel az ősi módszert, ami már nagyon sok pasit átlendített egy szakítás érzelmi nehézségein.

Lassan beszívta a levegőt, és felém fordult.

- Egyszerűen csak… nem akartam ennek ekkora feneket keríteni – mondta frusztráltan. Tudtam, hogy ha bárki más a bandából vagy a barátjai közül ilyen sokáig faggatta volna, már sokkal kevésbé udvariasan adta volna tudtára, hogy elég volt. Egy kicsit élveztem, hogy kivételes vagyok, de nem akartam feldühíteni. Én sem voltam vele teljesen őszinte Mayával kapcsolatban, szóval… Tény, rosszul esett, hogy nem avatott be, és még mindig nem akar beszélni róla, de végül csak bólintottam, mert egyértelmű volt, hogy ezt akarja.

- Oké. Rendben – feleltem lassan. - Reggelizünk valamit? Éhen halok.

Noah láthatóan örült a témaváltásnak, és velem tartott a konyhába, hogy gyorsan összedobjunk valami ennivalót.

***

Vizesen, átfagyva tekertem magamra a törölközőt, aztán leültem a leterített plédre. Felhúztam a lábaimat, átkaroltam a karjaimmal, és az állam rátámasztottam a térdemre. Csak derékig merültem a tóban, mégis elég volt, hogy teljesen átfagyjak. Az éjjeli vihar után kicsit lehűlt a víz, de olyan erősen tűzött a nap, hogy biztos voltam benne, holnapra megint kellemesen meleg lesz a hőmérséklete. Aby és Steven még bent maradtak, nélkülem folytatták a labdázást, Noah pedig visszament a házba, mert elfelejtetett magával naptejet hozni. A telefonomért nyúltam, mert egy üzenetet jelzett. Egy szívecskét kaptam Mayától, amit azonnal viszonoztam is. Délelőtt elküldtem neki a gépe foglalásának részleteit, amivel majd Las Vegasba repül a következő héten, és elégedett voltam, úgy éreztem, hogy jól döntöttem. Mindkettőnkre ráfér majd egy kis személyes beszélgetés. 

Hangos nevetést, aztán sikítást hallottam, ezért a tó felé néztem. Steven összevizezte Aby haját, aztán magával húzta, hogy vállig elmerüljenek. Aby láthatóan nem volt túl dühös, mert szinte azonnal egy forró csókcsatába kezdtek.

- Magára hagytad a gerlepárt? - hallottam Noah hangját. Leült mögém a plédre, és elkezdte bekrémezni a karját és a vállait.

- Elég hűvös a víz – feleltem, és egy szál cigit halásztam ki a dobozból.

- Nekik biztosan nem – nevetett Noah. Újra a pár felé néztem, de gyorsan el is kaptam a tekintetem. Látszólag teljesen egymásba feledkeztek, és nem éreztem illőnek, hogy bámuljam őket. Lenéztem magam elé, forgatni kezdtem a cigit, és a másik kezemmel az öngyújtóért nyúltam. Abban a pillanatban forró ujjak értek a derekamhoz, és Noah a fülembe kuncogott.

- Megvan az a sistergő hang, amikor egy átforrósodott kőre vagy serpenyőre hideg vizet engednek?

Hirtelen nem is tudtam, mire érti, aztán leesett.

- Igen, megvan, Noah – forgattam a szemeim.

- Ez is olyan, csak fordítva. Mondjuk mintha forró vizet öntenél a jégre. Bár az inkább recsegő hangot adna ki.

- Neked megártott az a Cuba Libre.

Noah csak tovább kuncogott, a tenyerét a hátam alsó részén, a fürdőnadrágom dereka fölött felejtve. Nem bántam, jól esett, hogy melegít. Mint egy saját, falatnyi napsugár.

- A tusfürdőmet használod – mondta aztán olyan halkan, hogy akármilyen közel volt, alig hallottam.

Az ujjaim között megállt a kis fűszál, és éreztem, ahogy gyorsabban kezd verni a szívem. Azt hiszem, a hangja tehetett róla. Mintha valami titkos, tiltott dologról beszélnénk. Nem is tudtam hová tenni a saját reakciómat.

-  Folyton elfelejtem magammal vinni a fürdőbe a sajátomat. Baj? - kérdeztem továbbra is magam elé bámulva.

- Ami az enyém, az a tiéd is – felelte Noah gondolkodás nélkül, és lassan elvette a kezét, aztán elindult a tó felé. Ismerős volt ez a mondat. Én mondogattam neki attól a pillanattól kezdve, hogy lakótársak lettünk.

Tetováló festékeket rendszerezni egy polcra sokkal kellemesebb volt, mint a takarítás a szalonban. Alig vártam, hogy tetoválni kezdhessek végre, és ha kis lépésekben is, de legalább már éreztem, hogy haladok a célom felé. 

- Nick, idehoznád a sötétlila festéket? - kérdezte Michelle a szomszédos szobából, aminek nyitva volt az ajtaja.

Levettem a polcról a kért kis üvegcsét, és bevittem Michellenek. Ő volt a szalon tulajdonosa, egy rasztahajú, piercinges, harmincas nő, akit alig ismertem egy fél éve, máris nagyon sokat köszönhettem neki. Amikor eljöttem otthonról a középsuli után, mert kezdett a háromszobás lakás túl szűkös lenni hatunknak, az övé volt nagyjából a tizedik szalon, amit felkerestem. Előtte mindenhonnan elküldtek, és már majdnem feladtam, de egy telefonbeszélgetés Noah-val rávett arra, hogy próbálkozzak még. Elmondtam Michellenek, hogy tetoválni szeretnék, de tapasztalatom nem volt még akkor. Azt felelte, hogy rendben, de előtte végig kell járnom a lépcsőfokokat, aminél kiderül, hogy elég kitartó vagyok-e. Azon kívül, hogy munkát adott nekem, megkaptam a szalon feletti lakása vendégszobáját is, amit sosem használt. Az összeg, amit kerestem nem volt sok, de így, hogy a szobáért nem kellett fizetnem, éppen elég volt, hogy el tudjam magam tartani. 

Aznap délután egy lány vádliját tetoválta, és már a virágok színezésénél járt. Az ajtófélfának dőltem, és néztem egy darabig, ahogy dolgozik. Szombat volt, de odakint szakadt az eső, minden szürkének tűnt, így szinte terápia volt nézni a színes mintát, ami egyre valósághűbb kinézetet öltött. 

Michelle rám mosolygott, amikor észrevette, hogy figyelem, aztán folytatta tovább a munkát. Egészen addig maradtam, amíg megszólalt a csengő, mert valaki belépett az üzletbe. 

- Intézem – mondtam Michellenek, aztán kimentem a recepcióhoz. Először nagyon megörültem a látogatónak, de a boldogságom nem tartott sokáig. Noah egy szál teljesen átázott kapucnis pulcsiban vacogott, a hajából a földre csöpögött a víz, és egy hátizsákot dobott le maga mellé a kőre. A szívem összeszorult, ahogy átölelte magát a hosszú, vékony karjaival. Szó nélkül léptem elé, simítottam a kezem a vállára és észrevettem, hogy a remegő ajka csúnyán fel volt repedve. Nem értettem az egészet. Előfordult, hogy az osztálytársa, vagy valamelyik idióta évfolyamtársa kezet emelt rá… de aznap nem volt iskola, el se tudtam képzelni, akkor honnan szerezhette a sérülést.

- Mi történt? - kérdeztem félve, és közben kézen fogva húztam magam után egy üres szobába, ahol be tudtam hajtani az ajtót.

- Nem maradhatok otthon – felelte Noah, de ez még mindig nem magyarázta meg mi történt vele.

- Andrew csinálta ezt veled? - próbáltam konkrétabb kérdést feltenni. Andrew Noah anyjának a pasija volt, és azok alapján, amit eddig hallottam róla, nem tűnt olyan rossznak. Kedves volt a barátommal, és ez máris szimpatikusabb színben tüntette fel, mint az anyját.

Noah felhorkant, és megcsóválta a fejét.

- Andrew sosem érne hozzám… így – mondta. A furcsa hangsúly felkeltette a figyelmem, és az agyam máris szörnyű képeket kezdett vetíteni. Nagyon nehéz volt megállnom, hogy ne rázzam meg, és követeljem, hogy feleljen a kérdéseimre, de amikor ránéztem… még csak egy gyerek volt.

- Noah, őzike, kérlek. Ahhoz, hogy segíteni tudjak, információkra van szükségem.

Noah oldalra simította a vizes tincseit a szeméből, aztán leült a tetováló székre, és a pulcsija alját kezdte babrálni.

- Tegnap Andrew sokat ivott, és… mi kint voltunk a teraszon, beszélgettünk. Jó volt vele beszélgetni, tényleg érdekelte, hogy mi van velem, meg a sulival. Ezért nem mentem be még akkor sem, amikor feltűnően sokat bámult. - Nyeltem egy nagyot, és bólintottam, hogy folytassa. - Aztán leült mellém a napozóágyra… olyan közel, hogy összeért a térdünk. - Noah az ujjait tördelte, és idegesen rágcsálta az ajkát. Én meg összefontam a karjaim a mellkasom előtt, mintha megvédhetném magam a folytatástól. - Be kellett volna mennem, de olyan jól esett a figyelme – mondta kétségbeesve esve a szemeimbe, de utána újra elnézett máshová. -  A kezét a combomra tette, és azt kérdezte, hogy szeretem-e, ha a fiúk ezt csinálják.

Levegőt is elfelejtettem venni, úgy vártam, hogy folytassa, de nem tette. Leguggoltam elé, és most én simítottam néhány tincset a füle mögé.

- Csinált még valami mást is?

- Nem – csóválta a fejét Noah. - Rászóltam, hogy hagyja abba, és bezárkóztam a szobámba.

Végre újra tudtam lélegezni.

- Nagyon jól tetted – biztosítottam róla. - Elmeséled azt is, mi történt a száddal?

Noah egy pillanatig elgondolkodott, de aztán bólintott egy alig észrevehetőt.

- Veszekedtünk anyával. Látott minket az ablakból tegnap este – magyarázta Noah. - Azt vágta ma a fejemhez, hogy miattam ment tönkre a kapcsolata Andrew-val. És… még sok más jelzőt is mondott rám. Visszaszóltam neki, hogy nem így kéne viselkednie a gyerekével, és akkor ütött meg. 

Csak pislogtam, és próbáltam feldolgozni az egészet, amit mesélt. Nekem, akinek közel sem voltak mintaszülei, mégis, ahol tudtuk, segítettük egymást, hihetetlen volt ezt hallani.

- Basszák meg. Basszák meg mindketten – fakadtam ki. Hihetetlenül jól esett kicsit kiereszteni a dühömet.

- Jól sejtem, hogy a barátodnak fedélre van szüksége? - lépett be Michelle hozzánk. Mindketten felé fordultunk, mire ő csak megvonta a vállát. - Nem akartam hallgatózni, srácok, ne haragudjatok, de ha már így alakult... Noah, mit szólnál ahhoz, ha egy darabig, amíg rendeződik a helyzet, Nick szobájában aludnál? Persze, csak ha mindkettőtöknek megfelel. Mást sajnos nem tudok felajánlani, de annyit elárulhatok, hogy hamarosan felszabadul a szalonban egy takarító hely, ha szeretnél némi pénzt keresni.

Noah rám nézett és a mosolya reménnyel teli volt.

- Ha neki is megfelel.

- Kerítenünk kell neked egy matracot – motyogtam az orrom alatt, de igazából még csak próbáltam felfogni, Michelle mire utalt a takarító pozíció felszabadulásával.

- És el kell mennünk a gitáromért – tette hozzá Noah csöppet sem lelkesen. Michelle kivett valamit a szekrényből, és visszament dolgozni, újra magunkra hagyva minket.

- Veled megyek majd – ígértem neki. - Elhozzuk a cuccaidat.

Noah bólintott, aztán édesen elmosolyodott.

- Nem is mondtad, hogy Michelle előléptetett.

- Eddig nem is tudtam – feleltem, és a hangom teli volt izgatottsággal. - Te jó ég… lehet, hogy hamarosan tetoválni fogok?

- Kezdheted velem – ajánlotta azonnal. - Ígérem, jó első alany leszek. Nem fogok fészkelődni vagy sziszegni.

Éreztem, hogy a szemem könnyel telik meg, ezért gyorsan átöleltem Noah-t, és a fejem a nyakába rejtettem. Az egész délután egy nagy, érzelmi hullámvasút volt. De ott volt velem, és magamhoz ölelhettem, úgy éreztem, minden a helyére került. 

- Te is csupa víz leszel – panaszkodott Noah, mire csak még erősebben szorítottam.

Természetesen kerítettünk egy matracot, amin Noah gitárja, a ruhái, és a manga képregények végül többet feküdtek, mint ő maga.

*Bad Omens - Enough, Enough Now