From the Grey - 8.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok a részhez! :)

8.

A turné hamarosan kezdetét vette, és Noah már az első úton töltött napon elkezdte tervezgetni a télit, amin majd főzenekarként fogunk fellépni. Két koncert között órákat beszélgettek Mattel, és láttam rajta, hogy lelkes, tele van ötletekkel, de közben egyre jobban fáradt. Lemondta, ha a srácokkal kimentünk esténként iszogatni, arra hivatkozva, hogy nem tesz jót a hangszálainak az alkohol, és videojátékozni sem bújt elő. A napjai nagy részét a buszon vagy a szállodai szobában töltötte, megjelent a próbán és a koncert előtt, de ezen kívül alig láttuk őt. Minden este a maximumot adta, ami után hulla fáradtan köszönt el tőlünk és már nem is akartuk megkérdezni, hogy velünk tart-e a városba, mert sokkal fontosabbnak tűnt, hogy minél többet pihenhessen. 

Éppen elfoglaltuk a vegasi hotelszobáinkat a próba után, és amint ledobáltam a cuccaimat a földre, a lábaim szinte maguktól vittek Noah szobája felé. A recepción hallottam a szobaszámát, csak kettővel volt mellettem, így nem kellett messzire mennem. Kopogtattam az ajtaján, és pár másodperccel később kényelmes cuccokban, egy pólóban és egy rövidnadrágban nyitott ajtót. Kicsit meglepődött, amikor meglátott.

- Oh… - mondta elgondolkodva, de aztán elmosolyodott.

- Oh? - kérdeztem felvont szemöldökkel, és összefontam a mellkasom előtt a karjaimat. - Nem rám számítottál, igaz?

Nevetve megcsóválta a fejét, és kitárta nekem az ajtót.

- Pár perce rendeltem kaját, azt hittem, már meg is hozták – magyarázta, és miután bezárta az ajtót, felmászott mellettem az ágyra, és a háttámlának dőlt. A hosszú lábait a bokájánál keresztezte, a combjára húzta a laptopját, felvette a szemüvegét, és elmélyedt a monitor tanulmányozásában. - Introkat próbálok összerakni a téli turnéhoz.

- Hm… - bólogattam elgondolkodva. Mellé ültem, én is kényelmesen kinyújtottam a lábaimat, és hagytam, hogy a felkarom meg a vállam az övéhez nyomódjon. - Tudod, azért néha velünk is kijöhetsz kajálni – mondtam neki óvatosan, mert nem kioktatni akartam, csak utalni rá, hogy hiányzik a társasága. Noah oldalra pillantott rám, aztán levette a szemüvegét, és megdörzsölte a szemeit.

- Az elmúlt napok kicsit… lefárasztottak – vallotta be, amit már én is láttam rajta. - De úgy érzem, muszáj haladnom a dolgokkal. Hallottad, mit mondott Matt. Az ismertségünk megint nagyot ugrott… és ez nagyon beteg, Nick. – Az utolsó mondatnál a szája már a füléig ért, a szemei pedig büszkén csillogtak.

- Csakhogy ezzel párhuzamosan úgy érzed, a nyomás is nagyobb rajtad – fűztem hozzá halkan, mert talán nem annyira, mint ő, de én is éreztem a változást a saját bőrömön.

Noah visszafordult a laptop felé, és megvonta a vállát.

- Nem csak úgy érzem, hanem így is van.

Ezzel nem tudtam, és nem is akartam vitatkozni. A szobaszerviz ezt a pillanatot választotta, hogy kopogjon, és mivel közelebb ültem az ajtóhoz, már pattantam is, hogy kinyissam. Megköszöntem a lánynak, hogy felhozta az ételt, aztán visszaültem az ágyra Noah hamburgerével és sült krumplijával. Kinyitotta a burger papírdobozát, és azonnal felém is nyújtotta, de megcsóváltam a fejem. A krumpliból viszont loptam egy párat, és miközben eszegettünk, néztem, ahogy dolgozik. Minden nyugodt és csöndes volt, kicsit visszaidézte a tó mellett együtt töltött napokat, amik alig egy héttel később máris hiányoztak. A kaja lassan elfogyott, és Noah már egyre kevésbé pörgött. Amikor ránéztem, láttam, hogy alig tudja nyitva tartani a szemeit. Az órára pillantottam. 

- Hagylak pihenni. Nemsoká el kell indulnom a reptérre Mayáért.

Noah elmentette a munkáját, aztán lecsukta a laptopot és az éjjeliszekrényre tette. 

- Itt maradsz, amíg lehet? - kérdezte bociszemekkel, amikor már indulni készültem, de rögtön utána elfordult tőlem. - Biztosan hamar el fogok aludni, mert… mostanában visszatértek a rémálmok, és az éjszakáim szörnyűek. Megnyugtatna, ha nem lennék egyedül, legalább amíg elalszom.

Láttam rajta, hogy zavarban van, ahogy melléktevékenységként a hajába túrt, és kerülte a tekintetem. 

- Miért nem szóltál róla? - kérdeztem aggódva, és azonnal visszahuppantam az ágyra. - Már napok óta látom rajtad, hogy fáradt vagy, de azt hittem, csak a turné miatt.

- Nick, felnőtt vagyok – felelte zavartam mosolyogva, miközben az ajkába harapott. - Meg kell oldanom a saját problémáimat. Nem zúdíthatom folyton a nyakadba őket.

- De segíteni szeretnék – mondtam kétségbeesve. Törökülésbe helyezkedtem vele szemben, és a szavakat lassan mondtam ki, mert azt akartam, hogy megértse, és legközelebb emlékezzen rá. - Fontos vagy nekem, és akkor érzem jól magam, ha te is jól vagy. A problémáid egy kicsit az enyémek is… Ami az enyém, az a tiéd. És ez fordítva is igaz – idéztem fel a mondatot, amit már olyan régóta mondogattunk egymásnak.

Noah mosolyogva csóválta a fejét, aztán a tekintete az ágy takarója vándorolt, és lágyan felsóhajtott. Felpillantott rám a szempillái alól, miközben beszélt.

- Tudod mit? Baromi szerencsés vagyok, hogy itt vagy nekem.

Az arcomra először egy buta mosoly ült ki. A nyakamnál kezdődően elöntött a forróság, és igazán hálás voltam a kreol bőrömnek, hogy titokban tartotta, hogy elpirultam.

- Tényleg az vagy, de… basszus, mindig megtalálod a módját, hogy zavarba hozz – mondtam mosolyogva, a nadrágom varrását babrálva.

- Pedig meg sem erőltetem magam – válaszolta Noah szemtelenül, de örültem, hogy a szemei megint csillogtak. Lefeküdt az ágyra, a párnát a feje alá húzta, és az oldalára fordult felém. - Hallgathatnánk azt a dalt úgy, mint régen?

Nem kellett körülírnia, azonnal tudtam, mire gondol. Kivettem a telefonom a farmerom zsebéből, kikerestem a Spotify-on az  As Cities Burn dalát, és odaadtam neki az egyik vezeték nélküli fülesemet. Hálásan mosolygott rám, és 

Hearts aren't really our guides.

We are truly alone.

'Cause God ain't up in the sky,

Holding together our bones.

A szívek nem igazán jó útmutatók.

Egyedül vagyunk.

Mert Isten nincs odafent az égben,

Hogy összetartsa a csontjainkat.

Miközben a hangok és szavak betöltötték a gondolatainkat, száműzve minden más zavaró tényezőt, Noah szemei lassan lecsukódtak, a légzése egyenletessé vált, és az arca teljesen ellazult. A varázslat most is működött a dallal, nagyjából öt perc kellett, és már aludt is. Olyan volt ez neki, mint egy csecsemőnek a fehér zaj. Legalább egy fél órát néztem, figyeltem az arca minden rezdülését, de aztán nem maradt más választásom, indulnom kellett. Előtte még a kezembe vettem Noah mobilját, és beállítottam egy ébresztőt úgy, hogy még bőven legyen ideje készülődni showtime előtt, aztán egy utolsó pillantás a mozdulatlanul alvó alakra, és kiléptem a szálloda folyosójára.

***

Az aznap esti show kifejezetten jól ment le. Noah frissebbnek tűnt, sokkal többet kommunikált a közönséggel, amit persze mindenki imádott, én pedig folyton széles mosollyal kerestem Maya arcát a közönség sorai között. A repülőtéren, amikor egymást öleltük, az orromba bekúszott az ismerős illata, és csak arra tudtam gondolni, hogy most minden a helyére billent. Velem van a barátnőm, Noah láthatóan jobban van, a zenekar pedig szárnyal, és a rajongók arca ragyog. Próbáltam az agyam hátsó zugába száműzni az utolsó, Mayával töltött nyomasztóan fojtogató napjainkat két hete, ahogy a kiruccanásunkat is Noahval, és az járt a fejemben, hogy legközelebb Mayát is magammal kéne vinnem a tóhoz. Noah-nak biztosan nem lenne ellene kifogása, jól kijöttek egymással már régebben is. 

Az adrenalintól felpörögve másztunk le a színpadról, és szinte azonnal Maya karjaiba érkeztem. A gitárt oldalra igazítottam, hogy ne legyen útban, és ahogy lábujjhegyre állt, hogy megcsókolhasson, a derekára simítottam a tenyerem, hogy kicsit megtartsam. Éreztem az ajkain az alkoholt, és rájöttem, hogy nekem is jól esne egy hideg sör. Egymást karolva sétáltunk a backstage-be, hogy biztonságba helyezhessem a hangszert. A hajam összetapadt a nyakamnál az izzadságtól, ezért első dolgom volt, hogy a fejem tetején egy kontyba rendezzem, aztán újra Maya felé fordultam.

- Láttam, jól érezted magad.

- Ahogy ti is odafent – hajtotta a fejét a mellkasomra. Egy darabig ott álltunk, ölelve egymást, halkan beszélgetve, amíg a többiek is elfoglalták magukat, és egy kis idő múlva Jolly lépett oda hozzánk.

- Szóval, arra gondoltunk a többiekkel, hogy kibaszott jól esne egy kis éjszakai fürdőzés a hotel medencéjében, némi alkohol kíséretében. Ha szeretnétek, és tényleg csak akkor… persze, azt is megértem, ha inkább bezárkóztok a szobába, és elő sem bújtok holnap délig… - Folio felnevetett, és Noah is elmosolyodott, miközben a cipőjét cserélte a kanapén ülve, én pedig a szemem forgattam - de ha mégis, akkor várunk titeket.

A barátnőm felé fordultam, és lágyan megpusziltam a homlokát.

- Te döntesz – suttogtam a fülébe. Azt ígértem, hogy amíg ott van, kettesben leszünk, és ezt nem is akartam megszegni, ha csak ő nem tervezi máshogy.

Maya szinte azonnal rábólintott az ötletre.

- Megsülök, jót fog tenni egy kis medencézés – nézett fel rám édesen pislogva. És így már el is volt döntve az esti programunk.

***

Maya előre ment a fiúkhoz, amíg én kicsit felfrissítettem magam a szobánkban, és felkaptam egy fürdőnadrágot meg egy törölközőt. Amikor leértem a kültéri medencéhez, a pizza illata volt az, ami fogadott. Akárki rendelte, borzasztó hálás voltam érte. A hasam éhesen kordult meg a finom illatra, de mégsem az asztalhoz indultam, mert észrevettem, hogy Maya és Noah egymás mellett ülnek egy napozóágyon, és valamin nagyon nevetnek, ezért előbb feljük vettem az irányt. Mindkettejük mellett egy hatalmas pohár koktél színes szívószállal, és kis papír napernyőkkel. Matt elintézte, hogy csak nekünk kinyissák a medencét és a bárpultot. Az elmúlt pár hónapban elkezdtem érezni az ismertség és pénz pozitív oldalait, de tudtam jól, hogy az árnyoldallal teljesen kiegyenlítődne a képzeletbeli mérleg.

Maya polaroid fotókat nézegetett, és azonnal eszembe jutott, hogy ezek azok a képek, amit Noah talált a szekrényében, még amikor náluk voltunk a turné előtt, és odaadta nekem. Maya valószínűleg a táskámban találhatta meg őket. 

- A barátnőd jól szórakozik a tinikori képeiden – nézett fel rám Noah, amikor megálltam mellettük. Az arca zavart tükrözött, ott bujkált rajta a kérdés, hogy miért adtam oda a fotókat Mayának.

- Oké, nincs itt semmi látnivaló – próbáltam kivenni a képeket Maya kezéből, de ő kuncogva elhúzta őket, és tovább lapozott a kötegben. A fotók többségén én voltam a barátaimmal, de legalább minden második képen együtt pózoltunk Noahval. Vicces fejeket vágva, egymást átölelve, egymáshoz bújva, egymás mellett fekve abban a szobában és azon az ágyon, amin hónapokig osztozkodtunk… Az egyik képen a nyakához bújva álltam, és elképzelhető, hogy egyikünk sem volt már józan, mégis kellemetlen érzés lett rajtam úrrá. Noah átfeküdt a szomszédos napozóágyra, ezért leültem Maya mellé, és újra megpróbálhattam elvenni a fotókat. Furcsa érzésem volt, és nem akartam, hogy tovább nézze őket, de ami még furcsább volt… úgy éreztem, hogy bizonyos elkapott pillanatok csak rám és a legjobb barátomra tartoztak. 

- Mégis mi bajod? Olyan édesek voltatok! - fakadt ki nevetve Maya. A hangos nevetésére Jolly is kimászott a medencéből, és mögénk állva bámulta, hogy mi olyan érdekes.

- Hé, a hátamra csöpög a víz a hajadból! - szóltam idegesen a svédre, amiért cserébe csak megrázta a fejét, mint egy kutya.

- Valaki nagyon morcos ma – mondta halkan kuncogva, miután bemutattam neki.

Végre olyan képekhez ért, amik házibulikban készültek, sokan voltunk rajta, és azt hittem, fellélegezhetek. De a következő képen egy lány ült félig az ölemben a kanapén, egymásba feledkezve csókolóztunk a buliban, Noah pedig nem messze tőlünk bámult minket a pohara mögül, félig a sötétségbe veszve. A kezeim a lány fenekébe markoltak, és valószínűleg egyikünk sem tudta, hogy fényképeznek minket.

- Ki ő? - kérdezte Maya a szívószálat az ajkai közé szorítva.

- Anne, egy közös barátunk… - mondtam neki. A névre Noah is felfigyelt. Oldalra fordította a fejét, és egy pillanatra összenéztünk.

- Barát, mi? - lökött meg Maya a könyökével.

- Sokat ittunk azon a bulin, és… nagyjából két hétig voltunk együtt – feleltem védekezőn.

- Tetszik a haja – mondta Maya végigsimítva a képet Anna hosszú, vörös hajánál. - De úgy látom, nem csak neked jött be – tette hozzá, és felpillantott Noahra, aki elkerekedett szemekkel bámulta a felé mutatott fotót, mintha ő is meglepődött volna, hogy a többi között van. - Még jó, hogy a kis affér miatt nem ment tönkre a barátságotok.

- Igen, szerencse… - motyogtam, miközben Noah szomorú arcát néztem a képen. Aztán felpillantottam rá, és próbáltam kideríteni, mi változott és mi maradt ugyanolyan. Az állkapcsát összeszorította, és maga elé bámult, miközben az arcát tanulmányoztam. Összehasonlítottam a képen lévő alig tizennyolc éves fiúval. A gyermekkori bája időközben valami veszélyessé alakult, a haja azóta már sokkal rövidebb lett, de a szemei, azok a sötét szemek ugyanolyan kétségbeesetten csillogtak, mint a fotón, amikor észrevette, hogy figyelem, és találkozott a pillantásunk. Ijedten nézett félre, mintha csak rajtakaptam volna valamin. Maya közben lerakta a fotókat, és az italáért nyúlt, Jolly pedig megköszörülte mögöttünk a torkát, teljesen el is feledkeztem róla, hogy ő is ott van.

- Éhen halok. Szerintem le kellene csapnunk a pizzára, mielőtt Matt és Folio befalják az egészet, skacok – mondta, mintha érzékelte volna a hármunk között egyre erősödő feszültséget. Hálásan pillantottam rá, és még egy mosolyt is kierőltettem.

- Nagyszerű ötlet – mondtam, és a tenyerem Maya meztelen combjára simítottam. - Hozzak neked is?

- Már ettem belőle – válaszolta, miközben a képeket gondosan visszarakta a borítékba. Jollyval ketten mentünk az asztalra kirakott pizzás dobozok felé, és amint elvettem egy szeletet, félbehajtottam, aztán enni kezdtem. Nem is éreztem az ízét, csak rágtam, aztán lenyeltem a falatot, és közben a számomra két borzasztóan fontos embert néztem a szemem sarkából. Már nem beszélgettek, csak iszogatták a koktéljaikat, és a medence felé bámultak. Annyira szerettem volna tudni, mi jár a fejükben. Noah mintha kicsit elzárkózott volna a fotók miatt, Maya pedig… Maya teljesen kiismerhetetlennek tűnt.

- Egészségedre! - nyomott Folio a kezembe egy felest, amikor megettem a szelet pizzát, és rögtön az enyémhez koccintotta a saját poharát. Láttam rajta, hogy ő már nem szomjas, és azonnal Noah-ék felé indult, hogy őket is megkínálja… pontosabban a kezükbe nyomja az italt. Noah gondolkodás nélkül lehúzta, és a koktéllal öblítette le, Maya pedig lerakta maga mellé a kis asztalra. Visszamentem a barátnőmhöz, én is letettem az italt az övé mellé. Nem akartam meginni, úgy éreztem, hogy minden kicsúszna a kezemből, ha megtenném. Hogy mitől féltem igazán, abba nem voltam hajlandó belegondolni. 

Maya és Noah csatlakoztak a medencébe Jollyhoz, én pedig továbbra is őket figyelve ültem a napozóágyon. Rágyújtottam egy cigire, és a gondolataimba mélyedtem. Túl fáradt voltam a koncert után, és őszintén, csak magamhoz akartam ölelni a barátnőmet, és aludni anélkül, hogy ébresztőt kéne állítanom. De Mayának nyilvánvalóan más tervei voltak. Kimászott a vízből, mint egy istennő, és pont elkaptam Jolly pillantását ahogy a barátnőm hátsóját lesi. Egy percig sem tudtam rá haragudni, csak mosolyogtam magamban, mert sosem voltam túl féltékeny típus, és a fiúk mintha a testvéreim lettek volna. Maya felkapta a törölközőjét, magára terítette, és leült mögém az ágyra, az állát a vállamon nyugtatva. Libabőrös lettem, ahogy a vizes bikini melltartója a hátamhoz nyomódott, de egy percig sem panaszkodtam. Ennyi elég volt ahhoz, hogy elfelejtsem, mennyire fáradt vagyok, és eszembe juttassa, hogy már több, mint két hete nem voltunk együtt.

- Örülök, hogy itt lehetek veled – suttogta nekem, ahogy hozzám bújt. Oldalra fordultam, és megcsókoltam őt. Az egyik tenyerem a lábára simítottam, és birtoklón megszorítottam, a másikkal meg a nyakát tartva húztam magamhoz közelebb. Az ujjaim a tarkóját masszírozták, és ahogy engem is betakart a nagy törölközővel, a dolgok kezdtek egyre forróbb fordulatot venni. Maya kis kezei a hasamat simogatták, amit hamarosan karmolások váltottak fel, hogy aztán az ujjai egészen a fürdőnadrágomig kalandozzanak. Miközben tovább csókoltuk egymást, és Maya már kis híján az ölemben ült, kinyitottam a szemem, és láttam, hogy Folio kidőlt egy távolabbi ágyon, Noah meg Jolly még mindig a medencében voltak, Matt pedig a pizza után felment a szobájába, hogy felhívja a barátnőjét. Elvileg nem láthattak meg, mégis… Amikor a kezét a nadrágon keresztül az erekciómra szorította, nem bírtam visszafogni egy halk nyögést, és ez ráébresztett, hogy mindenképp kettesben kéne lennünk.

- Ezt folytassuk a szobában, mit szólsz? - kérdeztem kifulladva, amikor eltoltam magamtól a barátnőmet, hogy egy kis levegőhöz jussunk. Édes volt, ahogy a vizes, derékig érő haja tincsenként összetapadt, az alkoholtól kicsit jobban csillogott a csokibarna szeme, a csóktól pedig kipirult az ajka. Édes volt, és kibaszott szexi.

- Oké – mondta lassan, miközben lemászott a napozóágyról és a kezét nyújtotta felém, amit azonnal el is fogadtam. Gyorsan átvágtunk a folyosón a liftig, ahol kicsit megint egymásnak estünk. A lift falához szorítottam, a fenekét markoltam, ő pedig a hajamba mélyesztette az ujjait. Amikor egy csilingelő hang kíséretében kettényílt az ajtó, úgy tűnt, észre sem vette. Belemosolyogtam a csókba, aztán kelletlenül hátráltam egy lépést, és húztam magam után a szobánk felé.

- Össze fogom vizezni az ágyat – panaszkodott, ahogy teljesen összeforrva, egymás lábában botladozva lépkedtünk be a szobába.

- Van egy ötletem – mondtam neki két éhes csók között. Én huppantam le először az ágyra, és amikor húztam magamra, már értette, mit akarok. Egymásra mosolyogtunk, és a mosolyt hamarosan nyögés váltotta fel, amikor a csípőmre ült. Megszabadítottam a bikini felsőjétől, de ahhoz már mindketten türelmetlenek voltunk, hogy az alsónkat is levegyük. A bőre lehűlt a medencében, éreztem, ahogy végigsimítottam a combján, de amikor oldalra húztam a bikini alsóját, és az ujjam bejárta az ismerős terepet a lábai között, a forróság a bejáratánál teljesen elvette az eszem. Felemeltem a csípőm, kicsit lejjebb toltam a nadrágom, a tenyerem a derekára simítottam, és a következő pillanatban már benne voltam. Amikor elkezdett mozogni, úgy éreztem, lassan az összes feszültség távozik belőlem, és biztos voltam benne, hogy minden rendben lesz.

***

Már majdnem hajnali három volt, és még akkor sem tudtam elaludni. Maya a mellkasomon feküdt, és édesen szuszogott, a haja még mindig vizes volt, de már nem volt rajta a hideg bikinije. A fejemben újra lejátszottam az este eseményeit, mert valami nem hagyott nyugodni. Noah arca, miközben a képeket nézegettük… és végre beugrott, hogy mi motoszkál a fejemben. A fotókról teljesen elfeledkeztem, és lent hagytam őket a medencénél. Azonnal felpattantam volna, de nem akartam felébreszteni Mayát, ezért óvatosan bújtam ki az öleléséből, és egy párnát tettem a feje alá a vállam helyett. Egy kicsit nyöszörgött, átfordult a másik oldalára, de úgy tűnt, sikerrel jártam. Visszavettem a fürdőnadrágom, és elindult a lépcső felé, mert nem akartam senkivel összefutni a liftnél.

Azt hittem, már senkit sem fogok a medencénél találni, de tévedtem. Jolly a napozóágyon ült bokánál keresztezett lábakkal, és valamivel játszott a telefonján, amikor leértem. Álmosan felpillantott rám, aztán elvigyorodott. 

- Nem kell az orrom alá dörgölnöd, hogy egy bombázó fekszik az ágyadban – mondta nekem. Összevontam a szemöldököm, nem igazán értettem, mire gondol.

- A képekért jöttem. Lent felejtettem őket.

- Ó, a képek – bólintott, aztán újra a telefonjára koncentrált. A medence felé néztem, és csak akkor láttam meg Noaht.

- Mit csinál? Még azóta a vízben van?

Jolly újra felnézett rám, aztán megvonta a vállát.

- Volt kint, amikor újra kellett tölteni a poharát. Azt hiszem, most éppen Patrikosat játszik.

Felkaptam a napózóágyaknál hagyott doboz cigim és egy hamutartót, aztán elindultam a víz felé, közben végig Noaht figyelve. Úgy feküdt a víz felszínén, mint egy óriás tengeri csillag, csupa láb és kar minden irányba. Észre sem vette, hogy ott vagyok, az eget bámulta, a füle pedig a víz alatt volt.

Leültem a medence szélére, a lábam a vízbe lógattam, és türelmesen vártam. Nem kellett sokat, mert szinte azonnal megérezte, hogy felzavartam az egyébként tükörsima vízfelszínt. 

- Visszajöttél? - kérdezte, miközben két karmozdulattal kiúszott mellém. A hangja kicsit akadozó volt, a mozdulatai tétovák.

- A fotók itt maradtak – feleltem neki. Noah bólintott, és a kezeivel megkapaszkodott mellettem a medence peremén. 

- Miért akartad, hogy lássa őket? - kérdezte tőlem. Egy részem örült, hogy felhozta a témát, mert el akartam neki mondani az igazságot, egy másik részem viszont… menekült volna a beszélgetés elől.

- Nem akartam – mondtam őszintén, miközben rágyújtottam. - Valószínűleg a táskámban találta meg őket.

Egy kis gondolkodás után újra bólintott.

- Bánod, hogy megtalálta?

Ez már egy sokkal összetettebb kérdés volt, ezért egy darabig farkasszemet néztünk egymással. Aztán Noah kihívóan felvonta az egyik szemöldökét, kicsit elmosolyodott.

- Nem kell válaszolnod, ha nem akarsz – mondta, mire azonnal megcsóváltam a fejem.

- Nem erről van szó, csak… nem tudom, hogy magyarázzam meg.

- Nem tartozol magyarázattal – jegyezte meg halkan. A haját egy kissé dühös mozdulattal simította hátra, mert egy vizes tincs folyton a szemébe lógott. - De én el szeretném mondani, hogy nem tudtam, hogy benne van az a kép Anne-el.

- Én sem… - feleltem, miután egy mélyet szívtam a cigiből. - Semmi gond. Maya nyilván tudja, hogy volt életem és barátnőm előtte is, és lazán kezeli ezt – vontam meg a vállam.

Noah szemeiből egy pillanatra kiveszett minden jókedv, ahogy felnézett rám, és nyelt egy nagyot. Aztán ellökte magát a medence szélétől.

- Mégis mit csinálsz itt? - kérdeztem, mert kétségbeesetten szerettem volna, ha tudunk még beszélgetni.

- Bámulom a csillagokat.

Felnéztem, de semmit sem láttam a tompa fényeken kívül, amik lentről, a nyüzsgő városból megvilágították az eget. A tóparti ház jutott eszembe, az este, amikor kimentünk csillagokat nézni, és egy pillanatra szinte a kezemen éreztem Noah kezét, az ujjaim között az övéit.

- Itt túl nagy a fényszennyezés.

- Ha eleget iszol, látod őket – vigyorgott rám, mielőtt hátradőlt és újra felfeküdt a vízre.

Kifújtam egy adag füstöt, és lemondóan felsóhajtottam, aztán felálltam. Megfogtam a fotókat, és visszafelé megálltam Jolly mellett.

- Vigyázz rá, nehogy megfulladjon – kértem tőle. A hangomban nyoma sem volt a viccelődésnek.

Jolly a medence felé nézett, aztán vissza rám.

- Mégis mi lenne a zenekarral énekes nélkül?

Nem tudtam értékelni a poént, csak megcsóváltam a fejem, és a karjára fektettem a tenyerem.

- Ha fáradt vagy, szólj, és visszajövök. Ha kell, akkor valahogy ketten kiszedjük onnan.

- Nick, semmi gond – nézett Jolly mélyen a szemembe, hogy lássam, ő is komolyan beszél. - Menj vissza Mayához, én itt tökéletesen kézben tartom a dolgokat.

Bíztam benne. Annyiszor segített már, hogy arra szavak sincsenek. Ő volt mellettem, amikor teljesen kétségbe voltam esve Noah lelkiállapota miatt. Ő volt az, aki megölelt, amikor kijöttem Noah szobájából, és már nem volt erőm előtte is azt mutatni, hogy erős vagyok. Bólintottam, és megszorítottam a karját, mielőtt elindultam befelé.

Amikor az ajtó elé értem, kinyitottam a kártyával, és megpróbáltam minél halkabban bemenni. Nem mondhatnám, hogy túl nagy sikerrel jártam, mert Maya azonnal mozgolódni kezdett a takaró alatt.

- Nick? - kérdezte álmos hangon.

- Itt vagyok – bújtam be mellé gyorsan az ágyba. - Semmi gond, aludj nyugodtan.

- Hol voltál?

- A medencénél. Ott felejtettem valamit.

Maya felém fordult, és valahogy még a sötét ellenére is éreztem, ahogy próbál a lelkembe látni és ítélkezni.

- Noah-val voltál? Őt felejtetted ott?

Zavaromban nevetni kezdtem a dolog abszurditásán. Ezt nem gondolhatja komolyan. A hangjából eltűnt az álmosság, és kedvesség, a helyét a gúny vette át. Fel akartam kapcsolni a villanyt, hogy lássam, még mindig az én barátnőm fekszik az ágyban, nem valaki más, akiről fogalmam sincs. 

- Nem miatta mentem le, de igazad van, beszéltem vele, amíg elszívtam egy cigit – feleltem, és próbáltam nyugodtan válaszolni neki. Nehezebben ment, mint gondoltam.

Maya várt, mintha mérlegelné a dolgokat. Mint egy kígyó, ami próbálja eldönteni, hogy lecsapjon, vagy húzódjon vissza az odújába. Maya hirtelen hozzám bújt, és megölelt.

- Ne haragudj… rossz volt egyedül felébredni – dünnyögte a kulcscsontomba, miközben elgondolkodva simogattam a haját. Rosszul voltam ezektől a hirtelen hangulatváltozásoktól, és attól is, hogy milyen könnyen bele tudtam simulni a szerepbe, amit Maya kiosztott rám.

- Kimegyek a mosdóba – húzódtam el tőle, és igaz, hogy a hangom nem volt sem dühös, sem gúnyos. Inkább lélektelennek tudnám leírni.

Hiába kapaszkodott belém, lefejtettem magamról a karjait, és kibotladoztam a fürdőszobába. Felkapcsoltam a villanyt, és a mosdóra támaszkodtam. Fizikailag is rosszul voltam, szükségem volt néhány mély lélegzetvételre, hogy ne hányjam ki azt a kis szelet pizzát, amit megettem. Amikor kicsit javult a helyzet, felnéztem a tükörképemre a hajam alól. 

- Basszus – motyogtam magamban, amikor észrevettem a vörös karmolásnyomokat a mellkasomon és a hasamon. A tetkóim itt-ott jól palástolták, de voltak részek, ahol egyértelműen látszódtak. Kiegyenesedtem, és jobban szemügyre vettem őket. Nem csoda, hogy Jolly beszólt, amikor lementem. Nem ez volt az első eset, hogy így nézek ki, de a sors fintora, hogy pont most sikerült megvillantanom őket. Eddig mindig büszke voltam a nyomokra, amiket Maya rajtam hagyott, de most csak arra tudtam gondolni, hogy mi járhatott Noah fejében, amikor ott mutogattam magam a medence szélén, mint egy idióta páva.