From the Grey - 14.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok az új részhez, remélem, tetszeni fog nektek :)

14.

Noah mellettem feküdt, mindkettőnk arca a plafon felé fordult, és csönd volt a szobában. Furcsa, hogy teljesen megszűnt az ágynemű sosogásának a hangja, és a kapkodó légvételeink sem törték meg a némaságot. Oldalra fordítottam a fejem, és ő is rám nézett egy pillanatra. Aztán felült az ágyon. Előre hajolt, a fejét a vállai közé ejtette. Felé nyújtottam a karom, és a mutatóujjammal éppen csak hozzáérve lassan elkezdtem végigsimítani a gerince vonalát. A kis pihék felálltak a karján, és éreztem, ahogy vesz egy mély levegőt.

Összevontam a szemöldököm, és felültem mögötte az ágyon.

- Valami baj van?

- Túl sok… itt feküdni melletted az ágyon, miközben nincs rajtad ruha.

- Miért? - kérdeztem, de ez inkább költői kérdés volt. Noah hátrafordult a válla felett, és zavartan elnevette magát. Leesett, miről van szó, meg sem kellett szólalnia. A térdeimen a háta mögé másztam, és átkaroltam a mellkasát az egyik kezemmel.

- Ne haragudj, kellett egy pár perc szünet, hogy feldolgozzam mindazt, ami történt – suttogtam a fülébe. - Kérlek, maradj.

Noah bólintott, és hátrahajtotta a fejét a vállamra, miközben a szabad kezemmel a hasát simogattam. Lehunyta a szemeit, és belelazult a simogatásba. Éreztem, ahogy a válla leereszkedik, és közben próbál még közelebb férkőzni hozzám.

- Nem kell kétszer... kérned – motyogta sóhajtva, remegő hangon, amikor az ujjaim az alsója korcáig kalandoztak.

- Szabad? - kérdeztem. Az orrom hegyével a nyakán végigfutó ütőeret követve hajoltam le a vállához, aztán feltérdeltem, hogy lássam, mit csinálok.

- Ami az enyém, az a tiéd is – felelte Noah kifulladt, visszafojtott kuncogással. A hajába rejtettem az arcom, miközben én is nevettem. Megőrültem érte, és az illatában akartam fürödni. Ha lehetséges, innentől kezdve éjjel és nappal, mindig és mindenhol.

Kíváncsian a tenyerembe fogtam az alsón keresztül, csak hogy érezzem a súlyát, hogy milyen forró, és nedves. A számban összefutott a nyál, a hátának nyomott péniszem megrándult, és egy pillanatra nekem is le kellett hunynom a szemeimet. Aztán elengedtem őt, és kicsit hátrébb húzódtam.

- Gyere, feküdj vissza, kérlek. Én is szeretném kibontani az ajándékom végre.

- Türelmetlen vagy… Még van három nap Karácsonyig – akadékoskodott Noah, de azért azonnal tette, amire kértem.

Hátradőlt a matracon, kinyújtotta a hosszú lábait, az egyik karját a feje alá hajtotta, a félig leeresztett szempillái alól nézett és várt. A combjaira ültem, és a tekintetem bejárta az összes tetoválást, ami szem előtt volt. Nekem alig volt minta a mellkasomon és a hasamon, de ahhoz elég, hogy tudjam, kegyetlenül tudnak fájni, amikor készülnek. Az ujjammal megérintettem a tintával átitatott bőrt a bordái felett, aztán feljebb, ahol a régi apró hegei voltak, és amiket tökéletesen eltakartak. De én így is tudtam, hogy hol kell őket keresni. Noah követte a tekintetével a kezeimet, és teljesen csöndben volt egészen addig, amíg az ujjaim az egyik mellbimbójára siklottak. A kis rózsaszín csúcsok kitűntek a fekete-szürke minták közül a mellkasán, magukra vonva a figyelmemet. Hallottam, hogy Noah mélyen beszívja a levegőt, és az izmai mozgására a tetoválások életre keltek a bőrén. Lehajoltam, és egy lágy puszi után az ajkaim közé szívtam az egyik csúcsot, aztán a nyelvemmel simítottam végig az addigra már kemény bimbón. Noah ujjai a hajamba csúsztak, aztán remegve fújta ki a levegőt. Áttértem a másik oldalra is, de nem időztem ott túl sokáig, mert elkezdte tolni a fejem egyre lejjebb. Miközben a hasát puszilgattam, a kezem elindult lefelé a kis szőrcsíkon a köldökétől, és együttes erővel kiszabadítottuk a farkát az utolsó ruhadarab fogságából, ezért magától értetődően folytattam tovább a puszik szórását a hosszán. A nedvesen csillogó makkja felé hajoltam, és megnyaltam, csak hogy érezzem őt. Noah felemelte a csípőjét az ágyról, és erősen a hajamba markolt, miközben én próbáltam kielemezni az ízét. Egyszerre volt sós, édes, és teljes mértékben Noah, a legjobb értelemben, de tudtam, hogy ezt még szoknom kell. Egy pillanatra lekötötte a figyelmem, hogy milyen világos a bőre az enyémhez képest, főleg ott, ahol nem érte nap, utána újra lehajoltam, és a heréitől felfelé végignyaltam őt a nyelvemmel. A hang, amit kiadott, simán beleillett volna egy pornófilmbe, és kezdett megrészegíteni a gondolat, hogy mekkora hatással vagyok rá már egy ilyen aprósággal is.

- Fogalmam sincs, mit csinálok – mondtam a hasa felett kuncogva, miközben Noah szorítása enyhült a hajamban.

- Csak...csak ne hagyd abba – kérlelt elfúló hangon. Nem volt valami segítőkész, de sejtettem, hogy talán azzal kéne folytatnom, amit én is szeretek hasonló helyzetben. Hamar ráéreztem arra is, hogy hogyan vonhatom be a játékba a kezem. Megfogtam a szerszáma tövét, és a számba csúsztattam, ameddig csak sikerült, aztán felfelé mozdultam, és közben erősebben szívtam a makkját. Ezt a mozdulatsort ismételgettem, néha a nyelvem hegyével végignyalva a selymes bőrén, követve a kiálló erek vonalát. Egy kis idő alatt hozzászoktam az ízéhez, és elégedetten mordultam fel, amikor újabb adag előnedvet éreztem a számban. A halk nyöszörgése, a zihálás, és az izmai megfeszüléséből kikövetkeztettem, hogy máris mennyire közel van.

- Nick, nézz rám, kérlek! – törte meg a csöndet a hangja, ami most teljesen máshogy szólt, mint általában. Azonnal felemeltem a tekintetem, és egy pillanatra elámultam. Sosem láttam még ennyire sötétnek a szemeit, és az arcát a vágy formálta, ami gyönyörű, ugyanakkor vad külsőt kölcsönzött neki. Felnyögtem a farkával a számban.

- Basszus, basszus… - ismételgette, mint egy litániát, és újra erősen rámarkolt a hajamra. Küzdött, hogy nyitva tudja tartani a szemeit, és szinte felfalt a tekintetével, miközben őt nézve, követelőzőn szoptam tovább. Határozottan elhúzta a fejem, éppen mielőtt megakadt a hangja, becsukta a szemeit, és a nyaka hátrafeszült a párnán. Elképesztő volt látni, hogy darabjaira hullik a kezeim és ajkaim alatt. A magja egy része a kezemen, egy része a hasán landolt, itt-ott fehérre festve a fekete tintát a bőrén és az enyémen. 

- Shh, shh – susogtam neki, miközben feltoltam magam, hogy a fejünk egy szintben legyen, mert egy kicsit talán hangosabb volt a kelleténél, és féltem, hogy a többiek meghallanak minket. Noah bólintott, hogy érti, mit szeretnék, de még túl messze volt, hogy ki tudja nyitni a szemét. A nyakára tapadtam, ügyelve arra, hogy a tetoválásai titokban tartsák a kis harapásokat, és elmosolyodtam, amikor még egyszer, utoljára összerezzent.

- Basszus, Nick… - nyöszörögte áhítattal a hangjában.

- Hm, egyetértek – feleltem neki vigyorogva, és elkezdtem puszikkal teleszórni az arcát.

Megtaláltam az ágy mellé ledobott pólót, és letörölgettem magunkat, lekapcsoltam a kis lámpát, aztán visszafeküdtem az oldalához bújva, a saját, felhúzott lábamat átvetve a combjain. Amikor Noah kicsit magához tért, még legalább egy fél órát csókolóztunk, először hevesen, aztán egyre lustábban és álmosabban, mielőtt teljesen összebújva sikerült elaludnunk.

***

Hevesen dobogó szívvel ébredtem fel, attól tartva, hogy az egész estét csak álmodtam. Minden bizonnyal ez lett volna a legélénkebb álmom, és éppen ezért, ezek után nem biztos, hogy ép elmével túléltem volna, ha Noah nincs mellettem. Az első, amit észrevettem, hogy a haja csikizi az orrom, és minden érzékszervemet elönti a közelsége. Háttal feküdt nekem, de a csípőnk szinte összeforrt, úgy illeszkedett, mint két tetrisz darab. Alig észrevehetően mozdultam meg, és a helyezkedésnek az lett a vége, hogy az amúgy is félig merev szerszámom hozzádörgölőzött a hátsójához. A fogaim között beszívtam a levegőt, a kezem a csípőjére tettem, és szerettem volna belemarkolni, magamhoz szorítani, de nem akartam felébreszteni. Noah a következő pillanatban lágyan felsóhajtott, hátratolta a fenekét, de még mindig édesen aludt. Éreztem, hogy ha így folytatjuk, nem lesz jó vége, ezért a hátamra fordultam, és a plafont bámulva próbáltam nyugalomra bírni a hormonjaimat. Beleharaptam az ajkamba, aztán elmosolyodtam. Hihetetlen volt a tudat, hogy megtehettem volna. Nem kellett többé elrejtenem előle a vágyaimat, nem kellett szégyenkezve elfordulnom, ha rajtakap, hogy bámulom őt... Tinikoromban éreztem magam ennyire telhetetlennek, ezért a tegnapi este kicsit olyan volt, mintha Noah hosszú ujjai, rózsaszín ajkai és őrjítő illatába burkolózva újjászülettem volna. Arra jutottam, hogy kétségbeesetten szükségem van egy szál cigire, ezért halkan felkeltem, magamra kaptam egy kényelmes melegítőt, és a cigivel a zsebemben lementem a földszintre. Büszke voltam magamra, hogy mindezt sikerült úgy véghezvinnem, hogy nem ébresztettem fel Noaht, és a jókedvem akkor is kitartott, amikor kimentem a teraszra, és rájöttem, hogy kicsit hűvös van egy szál melegítőben, pólóban, és zokni nélkül a szabadban. 

Hamarosan Jesse is csatlakozott hozzám, kezében két bögre kávéval. Meglepődtem, hogy már fent van, mert még csak reggel hét múlt, de a forró kávénak nagyon örültem, és hálásan megköszöntem neki. 

- Az a jó Kaliforniában, hogy télen sem kell megfagyni, ha kimész cigizni – mondta, és ő is rágyújtott. Halkan nevettem, és egyetértően bólintottam, miközben beleszürcsöltem a kávéba. - Hogyhogy itt töltöd a karácsonyt?

Jesse felé pillantottam. Tudom, hogy jó barátok voltak Noah-val, de semmiképpen sem akartam magunkat lebuktatni. Az arcáról nem tudtam semmi negatívat leolvasni, egyszerűen csak kíváncsiságot láttam rajta.

- Szakítottunk Mayával, és a család nélkülem is nehezen fog elférni az ünnepi asztalnál – feleltem viccelődve. - És mint említetted, itt melegebb van.

Jesse nevetve hátratúrta a hullámos fürtjeit. 

- Az utóbbi pár évben mintha kicsit eltávolodtatok volna egymástól Noah-val – mondta a ház falának dőlve. Még ez a megjegyzése sem tudta elrontani a kedvem – ami valójában teljesen valós volt.

- Csak… éltük az életünket – válaszoltam neki. - Aztán rájöttem, hogy ő mindennél fontosabb.

Lehet, hogy kicsit furcsán hangzott, de ez volt az igazság. Jesse bólintott, és eloltotta a cigijét, aztán a kezébe fogta az ablakpárkányra letett bögréjét. 

- Mit érzel, Noah jól kezeli azt, hogy hirtelen berobbantatok a zenekarral?

Elgondolkodtam ezen a kérdésen, és megfogadtam magamban, hogy erről beszélni fogok Noah-val.  Bíztam benne, hogy ha kettesben maradunk a házban, erre is jut időnk, nem csak arra, hogy kihasználjuk, senki nincs hallótávolságon belül. Bele kellett harapnom az ajkamba, hogy ne vigyorogjak, mint egy izgatott kislány, ha erre gondoltam.

- Ha túl sok neki, megtalálja a módját, hogy teret engedjen az introvertált Noah-nak, és elbújjon valahová, ahol magában lehet.

- És mit gondolsz a nyomásról? A maximalizmusa néha… túl sokat kivesz belőle, nem? Persze, érthető…

- Miért kérdezed? - fordultam felé, mert egyre furcsábbnak tűntek a kérdései. Mintha nem csak egyszerűen érdeklődne, hanem kifejezetten aggódna Noah miatt.

Jesse vett egy mély levegőt, és sóhajtva kifújta a levegőt. Látszott rajta, hogy kellemetlenül érinti a dolog, de elszántam néztem rá, és vártam a választ, mert tudnom kellett, mi a helyzet.

- Egyszerűen csak furcsa, hogy pasikkal kavar – mondta végül. Egy szempillantás alatt leizzadtam, és magamban újra hálát zengtem a felmenőimnek a kreol bőrért, mert biztos voltam benne, hogy hirtelen az összes vér a fejembe szaladt. Ezer kérdés futott át rekordsebességgel az agyamon. Túl hangosak voltunk? Jesse el fogja mondani mindenkinek? Mit tud kettőnk kapcsolatáról?

- Ezek szerint te sem tudtad – folytatta Jesse gondterhelten, miközben én még mindig óriási szemekkel néztem rá. Mit nem tudtam?

- Mit… úgy értem, mire gondolsz? - böktem ki remegő hanggal, és hogy elfoglaljam magam, egy újabb szálat vettem ki a dobozból.

- Karin előtt volt az a rasztahajú pasi. Múlt héten meg az a könyvmolynak tűnő fiú, akinek egyébként nagyon édes volt a mosolya, és jó fejnek tűnt, ne érts félre. Illetve azt is le akarom szögezni, hogy semmi bajom a melegekkel, és azzal sem, ha Noah is meleg… vagy biszexuális. Egyszerűen csak felmerült bennem, hogy azért csinálja, hogy más, negatív érzéseket elnyomhasson magában – magyarázta Jesse aggódva.

Elfordultam tőle, a kert felé bámultam újra, és egy mélyet szívtam a második szál cigimből. Felnéztem az égre. Túl szép lett volna, ha nem azoknak a pasiknak a leírásával indul a reggelem, akikkel Noah kavart a közelmúltban, igaz? 

- Miért nem kérdezed meg tőle? - vetettem oda Jesse-nek felé se nézve.

- Nem tudom, jó ötlet-e. Nem akarom kiborítani – vallotta be egy kis gondolkodás után. - Arra gondoltam, jobb, ha előbb veled beszélek erről, hátha te tudsz valamit, vagy csak jobban értesz ahhoz, hogy lehet vele beszélni ilyen témákról...

Megforgattam a szemeim. 

- Nem vagyok pszichológus, és mostanában nem oszt meg velem sokat a szerelmi életéről, szóval nem tudok segíteni – feleltem morcosan, és teljesen elutasítóan. Jesse vette az adást, mert nem kérdezett többet, csak csöndben tovább kortyolgatta a kávéját. Persze bűntudatom lett, és amikor hátrafordultam, hogy bocsánatkérően nézzek rá, láttam, hogy Noah lejött a lépcsőn, és a terasz felé tartott, hogy csatlakozzon hozzánk. Egy hosszú pillanatra elfelejtettem az elmúlt tíz percet, és csak a kócos hajára, a végtelenül hosszú lábaira, és az álmos szemeire tudtam gondolni, ahogy egy alsóban és egy pólóban kijött hozzánk. A karja azonnal libabőrös lett, ahogy mellém lépett, és lassan rám mosolygott. Eszembe jutott, hogy milyen volt, amikor este elnyíltak az ajkai, felidéztem az illatát a combjánál, és mire el tudtam kapni róla a pillantásom, rájöttem, hogy teljesen elcseszett vagyok.

- Kérhetek a kávédból? - kérdezte halkan, és én szó nélkül nyújtottam felé a bögrét. - Jesse, kivigyünk a reptérre?

Jesse… végre leesett, hogy nem vagyunk kettesben, és muszáj eljátszanom, hogy az előző este maximum a fejemben létezik. 

- Kora délután jön értem Mike, úgyhogy meg van oldva, de köszönöm. Nemsokára indulok Leyla-hoz, nála ebédelek ma, és már úgy készülök, hogy viszem oda a bőröndömet.

Ez azt jelentette, hogy már csak néhány óra, és kettesben maradunk Noahval. Valószínűleg ő is erre gondolhatott, abból a féloldalas nézésből ítélve, amit észrevettem a kávésbögre fölött, ami még mindig nála volt.  

- És ti mit fogtok csinálni itt? - tette fel Jesse az ezer dolláros kérdést. Ügyelnem kellett arra, hogy még véletlenül se nézzek Noahra, mert a tekintetem valószínűleg mindent elárult volna.

- Tegnap elkezdtünk egy dalt, és ma szeretném folytatni, ha Nicknek is van kedve.

Csak némán bólogattam, és közben nyújtottam a kezem a bögréért, hogy el tudjam valamivel foglalni magam. Jesse szerencsére nemsokára bement összepakolni a cuccait, és így nem kellett sokáig megjátszanunk magunkat előtte. Noah felé fordultam, amint kettesben maradtunk a teraszon.

- Meg fogsz fázni – pillantottam a karjaira, amit maga köré font. Hatalmas volt a kísértés, hogy magamhoz húzzam, a tenyeremet a bőrére simítsam, és megpróbáljam felmelegíteni.

- Miért hagytál egyedül? - kérdezte, teljesen figyelmen kívül hagyva az aggodalmamat. Nem volt számonkérő, csak tudni akarta a kérdésére a válasz.

- Mert el akartam szívni egy cigit – vágtam rá.

- Próbáld újra – billentette oldalra a fejét, mint egy kiskutya.

Ismertem ezt a pimasz arckifejezést. Elnevettem magam, és megcsóváltam a fejem. Fogalmam sincs, hogy lehet-e ennél jobban szeretni valakit.

- Ébren voltál, igaz?

- A merevedésed egész reggel a derekamhoz nyomódott – mondta lehalkított hangon, alig hangosabban a suttogásnál. - Hogy aludtam volna?

Nyeltem egy nagyot, és a tekintetem a csillogó szemeiről az ajkaira vándorolt. 

- Ha tudom, hogy ébren vagy, talán igénybe veszem a tegnap esti ajánlatod. Tudod, ami azzal a büntetni valóan szexi száddal kapcsolatos. 

Jesszus, egyszerre volt nagyon furcsa, és izgalmas így beszélgetni vele. Noah alig észrevehetően benedvesítette az ajkát, és ahogy néztem őt, leesett, hogy miért ennyire természetes neki minden, ami nekem még teljesen új. Éjjel még naivan azt hittem, hogy ő is akkor fedezi fel először egy másik férfi testét. Milyen buta voltam! Észrevehettem volna, hogy a mozdulataiban nem sok hezitálás volt, és minden pillanatban pontosan tudta, mire van szükségem. Azt hittem, csak túl jól ismer, de ennél nyilván többről volt szó. 

Megköszörültem a torkom, hogy eltüntessem a csalódottság és a vágy okozta gombócot.

- Menjünk be, hideg van.

Noah arcáról elveszett a mosoly, és láttam a szemeiben az elutasítástól való félelmet. Egy pillanatra lehunytam a szemem, és lassan kifújtam a levegőt. Nem lesz semmi baj, mindent megoldunk együtt – ezzel nyugtattam magam, mielőtt újra ránéztem, ezúttal sokkal kevésbé fagyosan.

- Tudom, hogy a Karácsony nem a kedvenc ünneped, de biztos vagyok benne, hogy egy kis mézeskalácsot nem utasítanál vissza.

Noah arcára hihetetlen lassan, de végre újra kiült az a kis mosoly, amit annyira imádok.

- Ha édességről van szó, meggyőzhető vagyok – egyezett bele nagylelkűen.

- Elmegyek vásárolni. Elvihetem a kocsid? - kérdeztem tőle, és ő bólintott. Persze, felajánlhattam volna, hogy menjünk együtt, de úgy gondoltam, jót fog tenni egy-két óra egyedüllét, hogy rendbe tegyem a gondolataim, és elhessegessem a féltékenységet.

Noah-val visszamentünk a házba, és egy közös, egyszerű műzlis reggeli után elindultam a boltba. Az volt a terv, hogy mire visszaérek Jesse már nem lesz ott, és végre lesz alkalmunk beszélgetni. 

***

A telefonomon néztem a mézeskalács receptet, miközben a sorok között mászkáltam. Már csak a méz hiányzott, és amikor azt is megtaláltam, elégedetten indultam a kasszák felé. Nem állítom, hogy sikerült mindent elrendeznem magamban, de lenyugodtam, és készen álltam arra, hogy beszéljünk. Danielle mintha ilyen messziről is olvasna a fejemben, abban a pillanatban küldött egy üzenetet.

Na?? Tisztáztátok a dolgokat?

Összevontam a szemöldököm. Gyanítottam, hogy nem olyasfajta tisztázásra gondolt, amit éjjel műveltünk Noah-val.

Rajta vagyok az ügyön. - írtam neki gyorsan vissza, megállva a sorok között. 

Ha szükséged van rám, bármikor hívhatsz <3 

Egy szív emojival válaszoltam neki, és ahogy tovább indultam, a szemem sarkából észrevettem az óvszereket az egyik polcon. A sor végénél álltam meg lefagyva, a kezemben szorítva a kosarat. Mi a franc ütött belém? Még fél napja sincs, hogy lebénított, amikor Noah férfiassága az enyémhez nyomódott, most meg azon gondolkodom, hogy óvszert kéne vásárolnom? Egy percig csak bámultam ki a fejemből, miközben éreztem, hogy a pulzusom már az egekben, aztán sarkon fordultam, és az első szimpatikus kis dobozt bedobtam a kosárba. Az ajkamba harapva olvasgattam a síkosítók ízesítését, miközben azt mondogattam magamban, hogy az, hogy megveszem, még semmit sem jelent, semmire sem kötelez, mégis egy felnőttes döntés. Alig két nap volt Karácsonyig, utána már maximum az éjjel-nappal nyitva tartó benzinkutakon tudtunk volna ilyen dolgokat beszerezni. Talán vállon is veregettem volna magam, hogy mennyire előrelátó vagyok, ha nem lettek volna annyian a boltban rajtam kívül. Miközben az önkiszolgáló kasszákhoz léptem, az összes mézeskalács készítéshez és meleg szexhez szükséges dologgal, már azon járt a fejem, hogy Noah talán örülne annak, ha megkaphatna Karácsonyra. Nem szerette az ünnepeket, és tudtam, hogy nem is akarja, hogy ajándékot vegyünk egymásnak, de ez más… Ez baromira más. Lehúzgáltam a vonalkódokat, aztán a bankkártyámat, és mindent egy szatyorba pakolva mentem a kocsihoz. Nem indultam vissza azonnal, előtte még elszívtam egy cigit a parkolóban, és igyekeztem lerázni magamról az izgatottságot, amit az a két apró dolog okozott, ami ott lapult a fűszerkeverék, tojás és liszt mellett.

Mire hazaértem a boltból, a húsz perces út közben Matt négyszer hívott, de nem vettem fel. Csak akkor kezdtem érezni, hogy komoly dologról lehet szó, amikor a bejárati ajtót nyitottam, és meghallottam a hangját a nappaliból. Matt fel alá járkált a szőnyegen, Noah pedig a kanapén ült, és a könyökét a térdén támasztva rejtette az arcát a tenyere mögé.

- Mégis mi a francért nem tudod felvenni a telefont? - förmedt rám Matt, amikor meglátott az előszobában. Annyira meglepődtem a fogadtatás miatt, hogy csak pislogtam, lecövekelve a járólapra. Noah végre elvette a kezét az arca elől, és a tenyerét a combjára szorította. Láttam, ahogy belemarkolt a melegítője anyagába, és egyre inkább tartottam a folytatástól. Visszafordultam Matt felé:

- Vezettem…

- Aha, és a te kis világodban még nem találták fel a kihangosítást? – kérdezte gúnyosan a menedzserünk.

- Matt, kurvára fogd vissza magad, vagy kidoblak a házból! – szólalt meg Noah fenyegetően mély hangon. - Az egész dolognak semmi köze Nickhez, úgyhogy ne rajta töltsd ki a dühödet.

Közelebb léptem hozzájuk, megálltam Noah mellett, és óvatosan a vállára simítottam a tenyerem, hátha ezzel meg tudom nyugtatni egy kicsit.

- Mi történt? - kérdeztem a dühös Noahról a gondterhelt Mattre nézve. 

- Noah csaja olyan sztorit kreált, hogy díjat érdemelne érte – felelte Matt fáradt hangon, és lezuttyant a fotelbe.

- Milyen csaja?

- Nem a csajom – szögezte le Noah a szőnyeg mintázatát bámulva.

- Akit a hotelszobájába hívott, még a turné alatt – segített ki Matt. - Foliot nem érem el, Jolly éppen a repülőn ül Svédország felé, úgyhogy hárman maradtunk arra, hogy megoldjuk ezt a szart.

Kicsit kezdtem magam egy tragikomédiában érezni. Miután az előző nap volt életem egyik legjobb napja, nem hittem el, hogy ennyire hamar elcsesződhet minden, és még dél sem volt. 

Leültem Noah mellé a kanapéra, elég közel, hogy a térdünk és néha a vállunk összeérjen, mert féltettem őt. Egyszerűen csak feltámadt bennem a védelmező ösztön, teljesen logikátlanul figyelmen kívül hagyva azt, hogy már mindketten felnőtt férfiak vagyunk, és azt akartam, hogy érezze, vele vagyok. És amúgy is… ketten mindennel képesek vagyunk megküzdeni.