Szelídíts meg! - 9. Válaszút

Louis kedden reggel mégis megjelent az iskola előtt. Úgy döntött, unalmasabb otthon tölteni a napot  teljesen egyedül, mint bemenni és megtartani a foglalkozásokat. Ráadásul így legalább Harryvel is találkozhatott. Azon a reggelen hét ágra sütött a nap, és a hó olvadni kezdett. Minden csupa latyak volt, és mire Louis elsétált az iskoláig, teljesen átázott a cipője, de még ez sem tudta elrontani a jó kedvét. Igaz, még mindig csak az orra hegye látszott ki az öltözékéből, de legalább már nem fagyott szét, mire beért a munkahelyére. A kis udvar előtti parkolóban ráadásul egy teljesen váratlan, de kellemes látvány fogadta. Harry kocsijának motorházteteje fel volt hajtva, és a fiú a motortér fölé hajolva ügyködött valamit. A haja kontyba volt fogva a feje tetején, és egy vastag sálat tekert a nyaka köré. Nagyon koncentrált valamire, a kis ráncok is megjelentek a szemöldöke között. Egy vékony dzseki volt rajta, aminek a látványától Louis azonnal megborzongott, de a fiú csodálatos fenekére feszülő nadrágtól máris melege lett.
– Nem gondolkodtál még azon, hogy szakmát válts? – kérdezte Louis köszönés helyett, ahogy megállt az autó mellett. – Irtó dögös autószerelő lennél.

Harry ijedten egyenesedett ki, és a hirtelen lendülettől sikerült lefejelnie a motorháztetőt. Még szerencse, hogy a haja felfogta valamennyire az ütést.
– Aú – kiáltott fel, és morcosan fordult a hibrid felé, miközben a fejét simogatta az ujjával. – Te meg mit keresel itt?
– Én is örülök, hogy látlak – húzta el a száját Louis, és összefonta a karjait a mellkasa előtt. – Nem tudtam, hogy ennyire bele vagy merülve a…
– Csak próbálom feltölteni az ablakmosót – csóválta a fejét Harry, és közben felemelte a kezében tartott műanyag flakont. – Semmi különlegeset nem művelek, mert ezen felül nem nagyon értek a kocsikhoz.
– Egyszer szeretnék megtanulni vezetni – mondta Louis álmodozva.
– Mivel ki nem állhatod, ha valamiben nem te irányítasz, ez nem lep meg túlságosan – motyogta Harry az orra alatt, miközben visszatekerte a tartályra a kupakot.
– Bal lábbal keltél fel? – fakadt ki Louis, mert nem ismert Harryre. A fiúra, aki mindig kedves vele, aki mosolyog rá, és aki le sem tudja róla venni a csodálattal telt pillantását, most felé se néz.
– Nem kéne már bent lenned a foglalkozáson? – kérdezte Harry, ahogy kivette a zsebéből a telefont, hogy megnézze, mennyi az idő. – Öt perce elmúlt kilenc.
– Úgy volt, hogy be se kell jönnöm ma – tiltakozott Louis.
– Mint ahogy holnap, meg azután se, sőt, pénteken sem – sorolta Harry, és egy nagy lendülettel csapta le a motorháztetőt. – Akkor mit keresel itt? – fordult most teljes testével a hibrid felé.
– Hétvégén valószínűleg túl fáradt leszek, hogy elvégezzem a papírmunkákat, amit a kormányhivatal kért, és…
– Hát persze – kuncogott Harry tettetett jókedvvel. – Túl fáradt leszel… de mi van, ha szeretnék segíteni neked? – kérdezte a fiú a szemeiben ördögi csillogással. – Ha elfáradsz, és inkább pihennél, csak hívj fel, és a segítségetekre sietek. Teagan vonzó lány, és én is rendelkezem azzal a testrésszel, amire szüksége van. Lehet, hogy nincs olyan varázsfarkam, mint neked, de még senki sem panaszkodott rá.
Louis álla majdnem a földet súrolta, amikor Harry a monológja végére ért. Annyira dühös lett a fiúra, hogy csak egy hajszál választotta el attól, hogy nekiugorjon, de közben egyszerre szerette volna a kocsi motorháztetőjére dobni, és elhallgattatni a szájával, vagy a farkával. Frusztráltan összeszorította az ökleit, és veszélyesen halkan szólalt meg:
– Nem beszélhetsz így Teagan-ről. Ő a barátom – mondta lassan, tagoltam, és mindene remegett a dühtől. – Azt hiszed, hogy ez nekünk szórakozás? Ez esetben ki kell ábrándítsalak, mert egyáltalán nem az. Figyeltél rá, amikor arról mesélt neked, hogy működik ez a táborban? – Amikor Harry bólintott egy aprót, folytatta: – Akkor elmondom azt a részt is, amit kihagyott. Alig múlt el tizennégy, amikor megtörtént. Az volt neki az első, és nem ismerte fel egyből a jeleket, ezért nem is tudta, hogy nem lenne szabad aznap iskolába mennie. Nekünk nem voltak szüleink, akik felkészítsenek erre – csuklott el Louis hangja. – Nem tudtuk, mire számítsunk, mit kell tennünk, mi a helyes. Aznap délután két fiú rátámadt. Ha nem sétálok arra, valószínűleg mindketten megerőszakolják. Így az lett a vége, hogy ő el tudott szaladni, engem meg szarrá vertek. De nem bánom, mert ha szükség lenne rá, újra megtenném – jelentette ki eltökélten, aztán elhallgatott.
– Itt még nincs vége, ugye? – kérdezte Harry szinte suttogva, és már nyoma sem volt az arcán a gúnynak. Louis az ajkába harapott, és a szemeivel a csöndes hátsó udvart fürkészte. Senki sem volt a környéken rajtuk és a kocsikon kívül, így nem kellett attól tartania, hogy valaki kihallgatja őket.
– Utána mentem. Követtem őt. Szeretném azt mondani, hogy azért, mert tudni akartam, biztonságban van-e, de ez nem lenne teljesen igaz – csóválta meg a lehajtott fejét. – Az, hogy állt a farkam az illatától, sokkal közelebb van a valósághoz. Vérzett a szám, felrepedt a bőr a szemöldökcsontomnál, megrepedt néhány bordám, de mindez nem érdekelt, mert csak arra tudtam gondolni, hogy vele legyek. Most joggal kérdezheted, hogy mennyivel vagyok jobb, mint azok, akik bántani akarták. Hát, nem sokkal – horkant fel Louis. – Igaz, hogy amikor megtaláltam, már olyan állapotban volt, hogy képtelen lett volna tiltakozni, és nekem nem lett volna szabad hozzányúlnom így sem, de… Gyerek voltam, aki még képtelen uralkodni az ösztönein. Ráadásul ez volt az első eset, amikor ilyen közel voltam egy érett nőhöz akkor…
– Megtetted – jelentette ki Harry a nyilvánvalót, amikor a hibrid elakadt. – És ezért abszolút senki sem hibáztathat – tette hozzá együttérzőn.
– Teagan sem hibáztatott sosem. De utána hosszú ideig bűntudatom volt miatta. Csak az könnyített a helyzeten egy kicsit, amikor megtudtam, mennyire fontos, hogy az első alkalmon valaki átsegítsen. Bele is halhatott volna, ha nincs vele senki, és igen… azóta persze már ezerszer biztosított arról, hogy mennyire örül, hogy én voltam az, és nem valaki más, de…
– Utána ott voltatok egymásnak? – kérdezte Harry vékony hangon, és úgy tűnt, ő is az érzelmeivel küzd.
– Mindig. Minden helyzetben – bólintott Louis.
– Te kivel voltál együtt legelőször?
A hibrid szemei összeszűkültek, és néhány ránc is megjelent a homlokán.
– Egy majdnem húsz évvel idősebb nővel, aki a körzetemben serdülő fiúkért felelt. Nem akarok erről beszélni. Még jó, hogy csak apró képkockákra emlékszem belőle.
– Ez esetben azt hiszem, Teagan jobban járt – mosolyodott el óvatosan Harry. – Ne haragudj, hogy úgy rátok támadtam. Szörnyű éjszakám volt, alig aludtam valamit – vallotta be bűnbánóan.
– Miért nem hívtál fel, hogy beszélgessünk? – kérdezte Louis, és évődve közelebb lépett, beszorítva Harryt maga és a kocsi oldala közé.
– Utáltad volna, ha felébresztelek éjjel – nevetett Harry.
– Valószínűleg – vágta rá a hibrid mosolyogva, és a fiúhoz hajolt. – Hmm, isteni az illatod – lehelte a bőrébe, és bele akart harapni a nyakába, de Harry eltolta magától.
– Az iskolánál vagyunk, Louis – jelentette ki a nyilvánvalót. – Megbeszéltük, hogy ez tiltott terület – mondta, és már fordult is el, hogy kinyissa az ajtót, és kivegye a táskáját a kocsiból.
– Kár, mert egész idő alatt azon gondolkoztam, hogy fektethetnélek fel a motorháztetőre – mesélte Louis szemtelenül. Látta, hogy Harry megtorpan egy pillanatra a mozgásban, talán kicsit el is pirul, de aztán úgy tett, mintha nem lenne zavarban, és abszolút nem hatnának rá a hibrid szavai. Louis megelégedett ezzel is, mert tudta, hogy igenis hatással van rá. Elég volt csak egy kis lágy, kora tavaszi szellő, és Harry illata mesélt neki anélkül, hogy a fiú kinyitotta volna a száját.

**

Louis amint hazaért, engedett magának egy kád vizet, hogy átmelegedjen. A napsütéses délelőtt után kora estére nagyon lehűlt a levegő, és kénytelen volt egyedül hazasétálni, mert Harrynek még bent kellett maradnia az iskolában valami megbeszélés miatt. Hosszú percekig ült a vízben, a bekötözött karját kilógatva a kád peremén, és közben M&M's-et rágcsált. Tudta, hogy indulnia kellene, de mindig, amikor már próbálta elhatározni, hogy megtörölközik, meggyőzte magát, hogy Teagan tud még tíz percet várni. Ráadásul a sebe is elkezdett lüktetni, és így még kevesebb kedve volt megmozdulni. Harry járt a fejében, és az, hogy aznap mennyire furcsán viselkedett. Mintha próbált volna távolságtartó lenni, és ez nagyon nem tetszett a hibridnek. Vagy éppen, ha úgy vesszük, még csábítóbb lett számára a fiú, hála a vadászösztönei feléledésének. Talán… elképzelhető, hogy Harry féltékeny volt? A gondolatra azonnal elmosolyodott. Igen, ez lehetett az oka a reggeli kifakadásának is. Harry… az édes, gyönyörű Harry, akit képtelenség megunni. Louis még mindig mosolygott, amikor kimászott a kádból, és szárazra törölte magát. A sebet már reggel átkötözte, úgyhogy azzal nem kellett foglalkoznia, csak gyorsan tiszta ruhákat keresett, és a zsebébe tömött egy marék gumit a hálószoba fiókból. Harryvel nem volt értelme használni, amúgy is, sokkal kényelmesebb volt nélküle, de Teagennel kénytelen lesz, mert nagyon nem állt készen arra, hogy apa legyen. Ez egy szükséges rossz, amit a dolgok hevében észben kell majd tartania.
Tíz perccel később a metrónál várakozott, és eszébe jutott, hogy talán szólnia kéne a lánynak, hogy meglátogatja. Gyorsan meggondolta magát. Teagan valószínűleg azt mondaná neki, hogy ne fáradjon, csak mert nem akarja ebbe belerángatni őt, és Louis-nak nem volt kedve felesleges köröket futni. Teagennek szüksége van rá, és ő segíteni akart. Mint régen.
Közben megérkezett a metró, az emberek kiözönlöttek az ajtókon, és Louis gyorsan beállt a sorba, hogy legyen ülőhelye. Majdnem a város másik végébe ment, és egyszer át kellett szállnia. Amikor elindultak, ő már lehajtott fejjel ücsörgött az emberek között, és próbált kicsiket lélegezni, mert mindig megfájdult a feje a túl sok szagtól. Az aluljárókban terjengő pizza illatától, ami keveredett a pisiszaggal, egyenesen hányingere lett minden alkalommal. A kapucni elfedte a füleit, és próbált attól elvonatkoztatni, mennyire kényelmetlen a farkincáján ücsörögni. És mennyivel kényelmesebb Harry nagy, meleg kocsijában, ahol senki sem láthatta meg…
Visszaemlékezett arra, amikor utoljára volt együtt Teagennel, még a táborban. Egy nőstény hibrid feromonjai, és az, hogy a testében élvezhetett el, még ha gyakorlatilag a gumiba is, megtették a hatásukat, és két napnál nem tartott tovább az egész. De Harryvel sem volt sokkal hosszabb, bár ő egy kicsit már késve érkezett. És milyen jól tette, hogy bekopogott Louis lakásába! Louis emlékezett Teagan szeplőire a vállán… és emlékezett Harry sóhajaira, amit akkor adott ki, amikor beléhatolt. Az illatára, ami közvetlenül azelőtt volt a legélénkebb, hogy elélvezett. És hogy aznap reggel milyen finom volt az illata, ahogy a kocsi oldalának dőlve hallgatta Louis meséjét. Louis az ölébe húzta a pulcsiját, hogy elrejtse a merevedését, de egy ősz hajú öregasszony mégis gyanúsan méregette a szemközti ülések egyikéről. Szerencsére már csak két megállót kellett mennie, mielőtt átszállna a másik metróra.
Amikor leszállt, már érezte, hogy valami nincs rendben vele. Olyan volt, mintha a bensője megpróbált volna szétszakadni, és az agya két részre osztódni, hogy aztán vitatkozhassanak egymással. Az érzés nem volt teljesen idegen. Hasonló volt ahhoz, mint amikor elérte a láz, és a csillapíthatatlan vágy, hogy szexeljen, de csak a keze volt, amivel ki tudta elégíteni magát. Most is, mintha a benne lakozó hibrid megpróbált volna kitörni. Olyankor csinálta ezt, amikor valami nem tetszett neki. Csakhogy Louis nem tudta megkérdezni tőle, mi a baja. Ez ennél sokkal bonyolultabb. És egyébként is, nem értette. Egy gyönyörű hibrid lányhoz tartott éppen, és az volt a terv, hogy végigszexelik az éjszakát. Talán még a következőt is. A benne lakozó macska egyszerűen nem lehetett elégedetlen!

Legalább negyed órát várt a metrómegállóban, és közben három szerelvény is elhúzott az orra előtt Teagan lakásának irányába. A kezeit a zsebébe dugta, és gyilkos pillantásokat küldött mindenki felé, aki ránézett. Talán azt hitték, hogy előkap egy pillangókést, ha felbosszantják, ezért mindenki megszaporázta a lépteit, hogy minél távolabb kerüljenek tőle. Legalább nem kellett beszívnia a bűzüket. Már majdnem nyolc óra volt, amikor tárcsázta a lány számát, és egy sarokba bújva várta, hogy beszélhessenek.
– Louis? – vette fel a negyedik csörgésre Teagen. – Ez most nem a legalkalmasabb idő csevegni… – tette hozzá kimerülten.
– Már elkezdődött? – kérdezte a hibrid színtelen hangon. – Tudsz még figyelni egy picit?
– Tudok. Egyébként nem vettem volna fel a telefont – mondta Teagan, és lehetett hallani a hangján, hogy mosolyog. – Mi a helyzet? Harryvel van valami?
– Csak meg akartam kérdezni, hogy jól vagy-e – magyarázta Louis bizonytalanul. – Szükséged van valamire?
– Tudod, mire lenne – mondta, de mielőtt Louis találgatni kezdett volna, gyorsan folytatta: – Egy párra.
– Ha akarod...
– Nem! Nem akarok szexet. Csak azt akarom, hogy vége legyen – siránkozott a lány.
– Te is tudod, hogy anélkül elég nehéz lesz – csóválta a fejét Louis.
– Ne foglalkozz velem. Megoldom, ahogy eddig is – zárta le a vitát Teagan. – Neked mi a terved ma estére? Meglátogatod Harryt?
– Talán igen – felelte a fiú bizonytalanul. – De meg kell ígérned, hogy alaposan bezárkózol. És hogy eszel, meg iszol. Nagyon fontos, nehogy kiszáradj. És, ha már nem bírod…
– Ne aggódj, nem csak ételből raktároztam be. A barátaim már az éjjeliszekrény fiókjában sorakoznak, és alig várják, hogy sorra kerüljenek – csiripelte Teagan.
Louis keserűen felnevetett a rossz viccen, aztán elbúcsúzott a lánytól, és a lábai szinte magától vitték az aluljáróból ki, a szabad ég alá, hogy felszálljon egy buszra, ami Harryhez viszi.

**

Harry álmosan kócos fejjel, egy elnyűtt zenekaros pólóban nyitott ajtót, és a szemöldöke a haja alá szaladt, amikor meglátta, hogy Louis áll a küszöbön. És még így is félistennek nézett ki.
– Bejöhetek? – kérdezte a hibrid, mielőtt a fiúnak lett volna ideje kinyitni a száját, és megkérdezni, mit keres ott ahelyett, hogy Teagannel lenne.
– Persze – felelte Harry, és kitárta az ajtót. – De bevallom, nem számítottam rád ma este. Egy kicsit be is aludtam, miután hazaértem az unalmas megbeszélésről.
Harry a nappali felé indult, és Louis követte, bár szándékában állt, hogy hamarosan a hálóban kössenek ki. Minél hamarabb, annál jobb.
– Változott a terv.
– Végül is nem probléma – vonta meg a vállát Harry, és leült Louis mellé a kanapéra. – Beszélnünk kellene – mondta komolyan, és a tekintetét a hibridébe fúrta.
– Mi lenne, ha aludnál rá egyet? – szólalt meg Louis hirtelen, mert érezte, hogy valami baj van. Közelebb csúszott Harryhez, és néhány tincset a füle mögé simított. – És mi lenne, ha alvás előtt azokat a gyönyörű ajkakat beszéd helyett valami másra használnád? – kérdezte csábítón, nem eresztve a fiú pillantását.
Harry lassan elfordult tőle, és egy kis bizonytalan nevetés töltötte be a szobát.
– Pont erről akarok beszélni – jegyezte meg.
– Ne beszéljünk róla. Inkább csináljuk – makacskodott Louis, és újra maga felé fordította a fiú arcát, hogy aztán az ajkaira tapadjon. Harry először olyan könnyedén belesimult a csókba, hogy Louis egy rövid ideig azt hitte, nincs semmi baj. Mert ő így érezte. A bosszantó zümmögés is megszűnt a fejében, és már semmi más nem volt ott, csak Harry, Harry, Harry. Átemelte a lábát a fiú combjain, és az ölébe ült, hogy úgy csókolhassa tovább. Amikor a fiú megpróbálta eltolni magától, talán erőszakosabb volt egy kicsit a kelleténél, de abba a hitbe ringatta magát, hogy Harry csak játszik. Játssza a nehezen megkaphatót. Így a nyelve még hevesebben mozgott a fiú szájában, és még erősebben dörzsölte össze az alfelüket, ahogy a fiú merev farkán ült. De aztán hirtelen minden megváltozott. Harry dühösen lökte le maga mellé a kanapéra, és duzzadt ajkakkal, szikrákat szóró szemmel nézett rá.
– Mi a francot képzelsz? – förmedt rá, és Louis szerette volna, ha pontosabban kifejti, mire gondol, mert hirtelen nem értette. Aztán követte Harry elborzadt tekintetét a szőnyegre, és látta, hogy két fényes csomagolású gumi kihullott a zsebéből. – Idejössz, használsz, aztán rohansz hozzá, engem meg eldobsz? Ez volt a terved ma éjjelre?
– Nem ez volt a tervem – felelte Louis halkan, és közben ijedten figyelte a magából teljesen kifordult Harryt. Szörnyű volt a gondolat, hogy minderről ő tehet. De tényleg nem ez volt a terve. Harry egyáltalán nem volt tervben azon az estén, és valami láthatatlan erőtől vezérelve mégis ott kötött ki.
– Ne haragudj, Louis, de én ezt nem tudom tovább csinálni – pattant fel Harry a kanapéról, és fel-alá kezdett járkálni a nappaliban. – Igazad volt. A hibridek és az emberek nem illenek össze. Nem értjük meg egymást – hadarta. – Nem tudok mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy valószínűleg elég neked egyetlen szippantás Teagen illatából, és mindent félredobva mászol az ágyába. Nem tudom, mit kezdjek azzal a helyzettel, hogy beszélgetésre lenne szükségem. Esetleg ölelésekre, Louis, de képtelen vagy ezeket megadni nekem. És igazad van, vágd csak a fejemhez, hogy már az elején letisztáztuk, ebben nem lesz semmiféle romantika.
– Nem akartam a fejedhez vágni… – kezdte volna Louis, de Harry megint csendre intette. A hibrid érezte, hogy a tehetetlenségtől a düh egyre nagyobbra duzzadt benne.
– Szeretném, ha most elmennél – szögezte le Harry, miközben vett néhány mély lélegzett. A hibrid valahol örült neki, hogy a fiú kidobta a lakásból. Ha tovább marad, Louis valószínűleg toporzékolni kezdett volna, hogy hallgassa meg, és ez utólag nagyon nem tett volna jót az egójának. Az utolsó dolog, amit akart, hogy egy embernek kelljen magyarázkodnia a természetéről.
– Szíves örömest – pattant fel Louis a kanapéról, és a kabátját csak lekapta a fogasról, hogy majd felveszi a lépcsőházban, aztán becsapta maga után a bejárati ajtót. Soha nem érezte magát ennyire hülyének, amiért végül megváltoztatta a programját, és inkább Harryhez ment. Nagyon, nagyon rossz ötlet volt, és csak egyetlen módon tehette jóvá a hibáját.

**

– Mit akarsz itt, Louis? – kérdezte Teagen szinte elnyúlva a konyhaasztalon. A fejét a karjára fektette, és próbált ébren maradni, miközben teát kortyolgattak.
– Szóval így állunk? Te is ki fogsz dobni, mint Harry? – kérdezte Louis gúnyosan, de a fájdalom tapintható volt a hangjában.
– A hisztidtől csak még jobban megfájdul a fejem – motyogta Teagan a halántékát masszírozva.
– Szerinted nincs okom dühösnek lenni? – hördült fel Louis.
– Harry megbántott. Na és? Te hányszor bántottad meg? – fakadt ki a lány, és fáradtan, nehezen mozogva kiegyenesedett a széken. – Úgy használtad szegény fiút, mintha egy tárgy lenne. Csodálkozol, hogy megelégelte?
– Nem tudom, mit gondoljak – csóválta a fejét Louis. – Teljesen elment az esze. Sosem láttam még ennyire… idegennek.
– Beavatnál végre, hogy mivel húztad ki nála a gyufát? Mert pár napja még teljesen a hatásod alatt volt, ebben biztos vagyok.
– Mondtam neki, hogy szükséged lesz rám – vonta meg a vállát Louis. Teagen elképedve nézett rá, és többször is megpróbált valamit válaszolni, de csak tátogásra futotta tőle.
– Idióta vagy – foglalta össze röviden. – És most, kérlek, menj haza.
– Nem hagylak itt – felelte Louis makacsul, és farkasszemet nézett a lánnyal hosszú percekig.
– Az a terved, hogy megvárod, amíg elveszítem a fejem? – kérdezte Teagan kihívóan. – Mi van, ha azt mondom, nem akarom?
– Tudom, hogy semmi kifogásod ellenem. Csak Harry miatt mondod ezt – jelentette ki Louis, és Teagan nem tudott vele vitatkozni. A lány frusztráltan felnyögött, és a tenyerébe temette az arcát.
– Miért nem keresel valakit az utcán, ha bosszúból meg akarod csalni Harryt? Miért pont én? Szeretnék vele jóban lenni. Rendes srácnak tűnik, és segíthet nekünk – panaszkodott a lány.
– Mert te vagy az, akit kedvelek, és megértesz. Sokkal jobban, mint egy ismeretlen, vagy akár… akár Harry.
– Ne diszkrimináld azért, mert ember! – szólt rá Teagan. – Úgy érzem, kihasználod a helyzetet. Kapóra jött, hogy hamarosan nem fogok tudni vagy akarni nemet mondani, ugye?
– Amúgy is ez volt a tervem ma estére, veszekedés ide vagy oda – mondta Louis. – Fontos vagy nekem, és segíteni akarok – szögezte le, a saját kezeibe véve a lányét.
– Harry is fontos neked – szúrta közbe Teagan.
– Ami kettőnk között volt, annak ma este vége szakadt. Ne aggódj miatta – bizonygatta Louis. – Gyere ide! – mondta, és kicsit meghúzta a lány kezét. Teagan fátyolos tekintettel, kipirult arccal nézett rá.
– Louuu – nyöszörögte szenvedő arcot vágva, de közben már állt is fel, hogy megkerülje az asztalt, és a fiú ölébe üljön. – Nem kéne itt lenned – motyogta, miközben Louis nem tétlenkedett, azonnal elkezdte lehúzni róla a pizsama felsőt. – Nem kéne az öledbe ülnöm…
– De, pontosan azt csinálod, amire szükséged van. Éreztem, hogy már attól nedves lettél, hogy hozzád értem – mondta Louis magabiztosan vigyorogva, aztán a lány nyakába fúrta a fejét, a kezei pedig a pizsama alsó alá csúsztak.
– Neked Harryre lenne szükséged – hallotta a lány hangját, de gyorsan el is hessegette a gondolatot, és úgy tett, mintha észre sem vette volna.
– Neked meg egy alapos dugásra. De előbb…
Nem kellett folytatnia, inkább megmutatta. Amikor az ujja a forró nedvességnek köszönhetően könnyedén becsúszott, a lány vággyal telt hangja végre leváltotta a felesleges tiltakozást és fecsegést.

**

Louis látta, ahogy a behúzott függöny mögött a hajnal fényei derengeni kezdtek. Nem tudott aludni. Az elmúlt estét és éjszakát könnyedén elkönyvelhette a legszörnyűbbnek, és csak annak örülhetett, hogy nem olyan régen sikerült Teagant annyira lenyugtatnia, hogy elaludjon. Kicsit feljebb húzta a takarót, hogy a lány kilógó meztelen vállait betakarja vele, aztán tovább bámulta a plafont.
– Menj haza, Louis – suttogta a lány lágyan. – Kérlek. Ez az egész a kettőnk kapcsolatának sem tesz jót.
Louis elmerengve fordult felé. Nagyszerű. Szóval még annyira sem volt képes, hogy segítsen neki elaludni.
– Nem tudom, mit csináljak – vallotta be.
– Én pedig nem vagyok olyan állapotban, hogy párkapcsolati tanácsokat osztogassak – mosolyodott el a lány. – De annyit elmondhatok, hogy elölről kéne kezdenetek.
– Nem hinném, hogy látni akar…
– Valószínűleg igazad van. Lassan kéne közeledned hozzá, és végre úgy kezelni, ahogy megérdemli. Kitartónak kell lenned. De… beszélhetnénk erről két nap múlva? – kérdezte a lány összeszorított szemekkel, ahogy a párna csücskébe markolt. – És most… húzz innen.
Louis kimászott az ágyból, magára kapkodta a ruháit, de még odahajolt, hogy megpuszilja Teagan arcát.
– Gyerünk, gyerünk, kifelé! – hessegette a lány, de azért elmosolyodott a kedves gesztuson. – Várj! Nyisd ki az ablakot, kérlek – tette hozzá. Louis tudta, hogy az ő illatát próbálja eltüntetni a szobából, de az nehéz lesz anélkül, hogy lecserélné az ágyhuzatot. Azért szó nélkül teljesítette a lány kérését, elhúzta a függönyt és kitárta az ablakot.
– Ki kell jönnöd bezárni a bejárati ajtót – mondta Louis, mielőtt kilépett a hálóból. Gyorsan magára kapta a cipőt és a kabátot, aztán a lépcsőházban várt. Addig nem mozdult az ajtó elől, amíg meg nem hallotta a zár kattanását.