2020. március 28., szombat

Szelídíts meg! - 10. Nélküle

Sziasztok! Tudom, kicsit sokáig tartott, de végre visszatértem :) Remélem, jól vagytok. Nagyon vigyázzatok magatokra, kitartást, és ha már otthon kell töltenetek az időt a négy fal között, olvassatok sokat :)

Harry a régi ágyában ébredt, és az első, amit megérzett, a finom fahéj illat volt. Feltöltődni ment haza a szüleihez, így nem is bánta, hogy délelőtt tizenegy is elmúlt már. A héten ez volt az első alkalom, hogy sikerült egy jót aludnia. Először Louis megtámadása, később az aggódás, majd a féltékenysége volt az, ami álmatlanságra ítélte. Aztán következett a hét utolsó két munkanapja, és a furcsa, szokatlan hangulat közöttük. Azt próbálták eljátszani, hogy barátok, pedig valójában sosem voltak azok. Már az első pillanattól kezdve volt köztük valami a hibriddel, és amikor Louis csütörtökön megjelent az irodájában, és azt kérte, próbáljanak egy normális légkört megteremteni, nehéz volt elvonatkoztatni mindattól, ami kettejük között történt. Harry nem nagyon tudott mit kezdeni az érzelmeivel, de feltételezte, hogy Louis-nak nem lesz ezzel problémája. Mivel nem volt más választása, rábólintott. Ez még mindig jobb ötletnek tűnt, mint folytatni azt a játszmát, amiből ő csak vesztesen kerülhet ki. Hazugság lett volna azt állítani, hogy nem hiányzik neki a szex a hibriddel. És még nagyobb hazugság lett volna, hogy nem hiányzik neki Louis, de elhatározta magában, hogy ezt is túl fogja élni valahogy.
Harry egész éjjel úgy aludt, hogy a lába kilógott a takaró alól, de most teljesen lerugdosta magáról. A nap betűzött a redőny lapjai között, és a tavasz már az ajtóban kopogtatott, de az anyja még mindig feltekerte a fűtést, mintha odakint fagyott volna. Kikelt az ágyból, hogy megkeresse a finom édes illat forrását, és lejjebb vegye a fűtést. Ahogy leért a lépcsőn, látta, hogy Anne a konyhában mászkált fel-alá, miközben süteménytésztát kavart egy nagy fémtálban. A mobilját a füle és a válla közé szorította, és valami jogi szöveget darált a telefonba. Nem volt szokatlan, hogy hétvégén is dolgozott, de amikor észrevette a fiát, elmosolyodott, és igyekezett letudni a hívást. Reese hangosan csörömpölt a kiürült tálkájával, és Harry máris úgy látta, hogy édesanyjának egyetlen nap alatt sikerült meghízlalnia a kis dögöt.
– Meg fogsz fázni, Harry – mondta, miután kinyomta a telefont, és a konyhapultra tette a tál mellé.
– Megsülök, anya – zuttyant le a fiú a székre egy szál alsóban. – Levennéd a fűtést?
– Egyáltalán nincs itt meleg – tiltakozott az asszony, amikor a termosztátra nézett, de azért kinyitotta az ablakot bukóra. Harry a tenyerébe temette az arcát, és fáradtan felnyögött.
– Jól aludtál? – lépett mellé Anne, és lágyan megsimogatta a meztelen vállát. – Amikor megérkeztél, nagyon fáradtnak tűntél. Mondd, minden rendben veled? – a hangja szinte túlcsordult az aggodalomtól, és Harry akkor jött rá, hogy tényleg elcseszettül nézhetett ki előző nap.
– Igen, jól aludtam – nézett fel az anyjára. – Fárasztó heteken vagyok túl, ennyi az egész – tette hozzá, és a saját nagy kezeibe zárta Anne kezét. Szüksége volt erre. Csak most jött rá, mennyire kellett neki, hogy valaki olyan társaságában legyen, aki feltétel nélkül szereti. Igaz, hogy a viszonya a szüleivel sosem volt felhőtlen, és mindketten munkamániásak voltak, de ettől függetlenül nem panaszkodhatott. Anne nem mindig ért rá foglalkozni vele, de amikor mégis, akkor minden egyes rezdülését figyelte, és meghallgatta őt. Próbált neki segíteni, és bármit megtett volna érte.
– Nem lehet könnyű egy iskola igazgatójának lenni. Az a sok felelősség... – bólintott megértően az asszony. – De tudd, hogy végtelenül büszke vagyok rád azért, amit elértél már ilyen fiatalon. Csodálatos vagy, a világ a lábaid előtt hever…
Harryből önkéntelenül tört ki egy kis fájdalmas kuncogás az anyja szavaira.
– Nem, tényleg nem egyszerű munka, de vannak ennél fontosabb dolgok is az életben. Olyan dolgok, amik sok embernél tökéletesen működnek, míg nekem nem megy. Mintha el lennék átkozva.
Anne elgondolkozva simogatta a fia haját, és végül alig hallhatóan szólalt meg, mintha egy titkot suttogna el:
– Szerelmes vagy, édesem?
– Miből gondolod? – kapta fel a fejét Harry, és kíváncsian nézett a nőre.
– Sosem beszélsz a kapcsolataidról, és én nem szóltam bele, mert megértettem. Fiatal vagy még. Normális, ha kipróbálsz dolgokat, és csak az élvezet érdekel. De most megváltoztál. Láttam, amint beléptél azon az ajtón – intett a fejével a bejárat felé. – Talán nem vagyok egy ősanya. Sőt, biztosan nem vagyok az – kuncogott Anne. – De ismerlek téged, és ha neked fáj, nekem is.
A fiú hirtelen úgy érezte, mintha egy nyitott könyv lenne az édesanyja előtt.
– Oké. Talán volt valaki – felelte Harry bizonytalanul.
– Csak volt? – vonta fel a szemöldökét az asszony. – Ajaj, szóval már vége?
– Lehet, hogy el sem kezdődött – mondta Harry.
– Mesélj róla! – kérlelte Anne. – Ha az a lány nem fogja fel, mit veszít…
– Egy fiú – vágott közbe Harry. – Egy csodálatos hibrid fiú – tette hozzá, mert ha már elkezdte kiönteni a szívét, nem volt megállás. A nő tisztában volt vele, hogy Harryt érdekelte a saját neme, és a hibridekkel sem volt különösebb problémája, most mégis egyértelműen leolvadt a mosoly az arcáról, és a szemei szinte kétségbeesve pásztázták a fia arcát.
– Egy hibrid fiú – ismételte Anne rezignáltan.
Harry elengedte a kezét, és összezavarodva fordult teljes testével az édesanyja felé.
– Fiú… ez talán baj?
– Már elfogadtam a tényét, hogy nagy valószínűséggel sosem lesz unokám – jegyezte meg Anne, és egy hangos sóhajjal visszafordult a süteménytészta felé. – De azt nem, hogy bármi közöd legyen egy hibridhez.
Harry nem tudott hinni a fülének. Olyan családban nőtt fel, ahol sosem átkozták a hibrideket, hanem a társadalom egyenlő tagjaként tekintettek rájuk. Tényleg, nem hangzott el róluk egyetlen rossz szó sem, és ő ennek köszönhette, hogy felnőtt korára teljes szívvel tudott kiállni az ügyük mellett, miközben a családja is támogatta ebben a törekvésében. Ezért nem csoda, hogy nem értette Anne kiakadását.
– Ezt hogy érted? – kérdezte, és a nő mellé lépett. – Mindig arra tanítottatok, hogy ők pont olyanok, mint mi. A nővéremet és engem is.
– Mert olyanok, de mégsem – felelte Anne frusztráltan, miközben tovább kavarta a tésztát. – Attól, hogy úgy gondolom, megérdemlik, hogy emberként bánjunk velük, nem akarok egyet sem a közvetlen közeledben tudni. Már csak azért sem, nehogy a társadalom téged is büntessen miatta.
– Meleg vagyok, anya – emelte fel a hangját most már Harry is. – Nem mindegy, hogy a páromnak eggyel vagy kettővel több farka van attól, amennyinek lennie kellene a társadalom szerint? – kérdezte gúnyosan.
– Fejezd ezt be, Harry! Tudod, hogy mennyire felidegesít a flegma stílusod – szólt rá Anne. – Inkább menj fel a szobádba, öltözz fel, és gyere le enni.
– Nem vagyok már gyerek, hogy megmondd, mit csináljak – mordult fel Harry.
– Nem, valóban nem vagy az – bólintott az asszony. – Nem tilthatom meg, hogy összeszűrd a levet velük.
– Egyetlen hibridről van szó – kérte ki magának a fiú. – És igazad van, talán csak alkalmi szexnek indult az egész, de az én részemről nyilván több lett a dologból. Hidd el, visszacsinálnám, ha módom lenne rá – folytatta Harry egyre összetörtebben. – De nem tudom. Beférkőzött a bőröm alá, és hiányzik. Kurvára hiányzik. Még az is, ahogy bánt velem. Többször megalázott és megforgatta a kést a szívemben. Nem feltétlenül szándékosan, hanem úgy, mint aki nem tud az érzéseimről, és azt hiszi, nem fontos nekem. Úgyhogy ne aggódj miatta. Az egésznek vége, mert képtelen voltam ezt tovább csinálni.
– Édesem… – suttogta Anne, és könnyektől csillogó szemekkel lépett óvatosan közelebb a fiához. – Annyira sajnálom – mondta, aztán lassan a karjaiba vonta Harryt.
– Ne mondd azt, hogy sajnálod. Épp az előbb fakadtál ki amiatt, hogy hibrid – felelte a fiú erőtlenül, de azért belesimult az ölelésbe.
– Utálom, hogy így bánt veled, és legszívesebben kikaparnám a szemét – mondta Anne dühösen.
– Nem az ő hibája. Pont annyit adott, amennyit ígért. Se többet, se kevesebbet.
– Attól még haragudhatok rá – biggyesztette le az ajkát a nő. – Nem érdemled meg, hogy így bánjanak veled. Olyan kedves vagy mindenkivel.
– Talán épp ez a probléma – vonta meg a vállát Harry. – De nem haragszom rá. Nem tehet róla, hogy semmit sem érez velem kapcsolatban – magyarázta az asszonynak. – Most ne beszéljünk többet róla. Éhen halok – mondta, és kibontakozott az ölelésből, hogy kivegyen egy müzlis tálat a konyhaszekrényből.
Harry éppen a kertben volt, és élvezte a tavasz első napsugarait, amikor kapott egy üzenetet Louis-tól, amiben a hibrid arról érdeklődött, nem-e isznak meg együtt valamit. Harry végül csak este válaszolt neki, hogy nincs otthon, pedig ha a szívére hallgat, azonnal kocsiba ült volna, hogy visszamenjen a városba. Megbeszélték, hogy barátok lesznek. A barátok pedig kibírnak egymás nélkül egy hétvégét, nem igaz?
– Tessék, hoztam még neked – lépett be Anne is a nappaliba, a kezében egy tányéron fahéjas csigák sorakoztak. Harry teljesen elnyúlt a kanapén, és valami idióta valóságshow-t nézett, talán egy pár percre el is szundított.
– Isteni – mosolyodott el Harry, és felült, hogy Anne is kényelembe tudja magát helyezni mellette.
– Már az ebédnél is nagyon ízlett neked.
– Mert finom. Imádom a fahéjat. Louis-nak mindig olyan illata van, mint a fahéjas tekercsnek, amit meglocsoltak egy kis vaníliás öntettel – mondta vidáman, de amint befejezte, mindkettejük arcáról eltűnt a mosoly. Harry ahogy elnémult, fejcsóválva vette tudomásul, hogy menthetetlen, ha a hibridről van szó. Hihetetlen, hogy már ilyen kis apróságokról is ő jut eszébe.
– Szóval Louis a neve – jegyezte meg Anne.
– Igen – bólintott Harry, és hogy lefoglalja magát, beleharapott a finomságba.
– Nem különösebben velük van bajom, de hallottam egy s mást róluk – magyarázta Anne szabadkozva.
– A nagyitól? – sandított Harry a nőre. – Mert tőle én is.
– Mesélt neked róla? – kapta fel a fejét Anne. – Bár ostoba kérdés ez tőlem. Ti ketten mindig nagyon jól kijöttetek.
Harry visszagondolt azokra a meghitt beszélgetésekre a nagyanyjával, amiket annyira szeretett. Amikor csak ők voltak, se Gemma vagy Anne, és az asszony minden este valami érdekes témával rukkolt elő. Egyszer arról beszélt, hogy fiatal korában találkozgatott egy hibriddel. Olyankor mindig nagyon titokzatosan és álmodozva csillogtak a szemei, mintha újra egy szerelmes csitri lenne.
– Igen, mesélt. És azt kell mondjam, minden egyes szava igaz volt – felelte Harry.
– Ez esetben jól tetted, hogy elengedted. Biztos vagyok benne, hogy majd lesz más – mondta Anne, és Harry talán egy pillanatra el is hitte, hogy így lesz. Mert hiába lesz más, akár hibrid, akár ember, egyikük sem lesz olyan, mint Louis.

Harry vasárnap ebéd után még kiült egy kicsit a terasz lépcsőjére, hogy magába szívja a nap meleg sugarait, mielőtt visszaindult a városba. A tél hosszú volt, és nem lehetett kizárni, hogy már nem jön vissza, de aznap különösképpen kellemes volt az idő. Kabát sem kellett már, csupán egy vastag pulcsira volt szükség, hogy kényelmesen ellegyen, és Reese feje is melegítette a combját, ahogy a kutya elhelyezkedett mellette, és őt használta párnának. Az arcán egy kiismerhetetlen, álmodozó mosollyal figyelte, hogy a szomszéd macskája átszökött a kerítésen az ő kertjükbe, és még akkor sem zavartatta magát, amikor meglátta Reese-t. Igaz, a kutya sem mozdult, és Harry le merte volna fogadni, hogy ez annak köszönhető, hogy már két hibrid is megfordult a lakásában, ráadásul mióta Louis megijesztette, azóta Reese-nek kedve sem volt harcba bonyolódni a nyávogó négylábúakkal. Ahogy figyelte a fehér, sötét foltokkal tarkított cicát, több hasonlóságot is észrevett. Louis hiába utálta, ha összehasonlították őket, azért voltak olyan dolgok, amiket képtelenség lett volna letagadni. Például ahogy kimérten, de elképesztő kecsesen sétáltak, vagy a sanda tekintetet, vagy azt, hogy mindenhol megtalálták a legkényelmesebb, legmelegebb pontot. A cica megállt a ház tövénél, leült a napra és mosakodni kezdett. Megnyalta a lábát, és azzal dörzsölte végig az arcát. Nyugodtnak tűnt, és sütött belőle a magabiztosság. Amikor elszökött a szomszédból, csak az ösztöneire hallgatott, és biztosan a párzási időszakban sem ült meg otthon a fenekén. Harry gyomra minden egyes alkalommal felfordult, amikor Teagan-re és Louis-ra gondolt, de egyben bűntudata is lett, mert a fiúnak igaza volt, amikor veszekedtek. Nem tudta elfogadni azt, ami valójában ő. Pedig annyira szerette volna! Jó
lett volna szemet hunyni a történtek felett, és pontosan onnan folytatni, ahol előtte abbahagyták. Éjjelente együtt bújni ágyba, akármennyire is kimerítőek az átszexelt éjszakák egy-egy munkanap előtt. Reggel teát főzni Louis-nak, de csakis minőségi feketét, aztán az utcán együtt kutyát sétáltatni, és hallgatni a hibrid zsörtölődését Reese meg a hideg miatt. Csak néhány rövid hónapig tartott az egész kapcsolat, ha egyáltalán lehet annak nevezni, Harry mégis a függőjévé vált, és hiányzott neki az együtt töltött idő. A macska időközben elnyúlt a meleg betonon, és Harry nem akart megmozdulni, nehogy őt, vagy a mellette fekvő Reese-t megzavarja. Lehunyta a szemeit, az arcát a nap felé fordította, és hátul megtámaszkodott a kinyújtott karjain. Azonnal egy csodálatos kép jelent meg a lezárt szemhéjai mögött. Egy alvó hibrid. Hosszú, sűrű szempillák, amelyek árnyékot vetettek az arcára. Tökéletes orr, vékony, finom ajkak. Halvány, néhány napos borosta, és a haja színével megegyező farkinca, ami kikandikált a takaró alól, és csak akkor maradt nyugton, amikor aludt. Néhány eltévedt szeplő a vállán, fahéj és vanília illatú bőr, izmos combok, tökéletesen kerek fenék… Harryn egy apró borzongás futott végig, a karján vigyázzba álltak a szőrszálak, és úgy beleremegett, hogy Reese érdeklődve emelte fel a fejét, és nézett rá. Úgy látszik, be kell érnie ezzel. Éber álmodozásokkal, kielégíthetetlen vágyakozással valaki iránt, aki többé nem lehet az övé. A kezét a kutyus meleg bundájára simította, és szomorúan vette tudomásul, hogy ez a hétvége az anyjánál nem hogy csillapította, inkább szította benne a tüzet.

Harry kora estére ért haza, és a vezetés után fáradtan látott neki, hogy felkészüljön a hétfőre. Volt még egy kis befejezetlen munkája, néhány e-mail, amire muszáj volt válaszolnia, úgyhogy egy forrócsoki társaságában neki is kezdett, hiába dőlt volna be inkább az ágyába azonnal. Amikor leellenőrizte az üzeneteit, az első levél, ami szemet szúrt neki, a kormánytól érkezett. Izgatottan nyitotta meg, mert volt egy erős gyanúja, miről szólhat az üzenet, és mire átfutotta a néhány mondatnyi hivatalos szöveget, még a fejfájása ellenére elmosolyodott. Megköszönték a hibrid integrációban folytatott eddigi munkáját, és áldását adták rá, hogy folytassa. Teljes mértékben elégedettek voltak Louis munkájával is, és felvetették az ötletet, hogy esetleg máshol is tarthatna előadásokat informáló jelleggel. Ezért dolgoztak három hónapon keresztül, és a munkájuk meghozta a gyümölcsét.
A telefonjával a kezében próbálta kitalálni, hogy jó ötlet-e felhívni a hibridet. Szerette volna neki elmondani a jó híreket, de egyszerűen nem állt készen, hogy hallja a hangját. Elképesztően fáradt volt, a hormonjai így is teljesen megbolondultak, ha csak rá gondolt, és még mindig próbálta tartani az ígéretét, ami arról szólt, hogy távol tartja magát Louis-tól. Inkább egy üzenetet írt neki a jó hírekkel, aztán hozzálátott a többi teendőhöz, ami egy iskola vezetéséhez tartozik.
Louis csak kilenc után válaszolt, hogy örül a hírnek, és Harry hiába próbálta tagadni maga előtt is, előtte öt percenként nézegette a mobilját. Így sem haladt túl gyorsan a munkával, ráadásul már alig bírta nyitva tartani a szemét. Talán az anyjának igaza volt, és megfázott, mert az utóbbi napokban hiába aludt több, mint nyolc órákat, még mindig nem tudta magát kipihenni. Így lefekvés előtt még bevett egy nagy dózisú vitamint, aztán bevackolta magát az ágyba, Reese mellé, aki az utóbbi napokban szíves örömest átvette Louis helyét, és pár perc alatt elnyomta az álom.

Túl sok dolgot érzett egyszerre, amikor felébredt. A telefonja csörgésétől a feje csak még jobban hasogatott, az átizzadt pólója a mellkasára tapadt, és hányingere volt. Ezenkívül még volt ezer dolog, de nem tudta mindet számításba venni, mert előbb el akarta hallgattatni az átkozott készüléket.
– Halló? – vette fel, és alig ismert rá a krákogós, erőtlen hangjára.
– Harry? Minden rendben? – kérdezte Niall aggódva a vonal túloldaláról.
– Nem vagyok valami fényesen – vallotta be Harry. – Lehet, hogy ma nem megyek be.
– Felesleges is lenne. Lassan tizenegy – felelte Niall, és Harry hitetlenkedve emelte el a telefont a fülétől, hogy leellenőrizze. 10:51. Mi a franc? Niall kétségbeesett kiabálása rántotta ki a révületből.
– Itt vagyok – mondta, ahogy visszaejtette a fejét a párnára. – Elaludtam. Rémlik, hogy reggel kinyomtam az ébresztőt.
– Semmi baj. De ugye nem komoly?
– Azt hiszem, megfáztam – válaszolta Harry, és a tenyerét a homlokára szorítva próbálta megállapítani, hogy lázas e. Kellett volna vennie egy nyomorult lázmérőt, de az az igazság, hogy már évek óta nem volt úgy igazán beteg, így nem is tartotta fontosnak.
– Akkor jobbulást, haver. Hagylak pihenni.
Talán még két perc sem telt el, miután lerakta a telefont, és máris körülölelte az édes öntudatlanság.

Furcsa, rémisztő álmok gyötörték. Futott valami ijesztő elől a sötétségben, és a következő pillanatban pedig Niall volt mellette. Hallotta Louis hangját a távolból, de meg volt róla győződve, hogy hallucinál.
– Hé, Harry! Rám hozod a frászt – rázogatta valaki, akinek a hangja pont olyan volt, mint Niallnek.
– Álmos vagyok, Niall – felelte nyűgösen, de még ő sem értette a saját, összefolyó motyogását.
– Ezt meg kell innod – mondta makacsul a fiú, és valami hideget tartott az ajkaihoz, miközben felemelte a fejét. Harry fogai hozzákoccantak az üvegpohárhoz, de két korty után megcsóválta a fejét, mert azonnal rátört a hányinger, és teljesen kizárt, hogy lett volna ereje kimenni a fürdőbe.
– Nem kérem. Azt mondtad, hagysz aludni – panaszolta, és azonnal visszaejtette a fejét.
– Égsz a láztól, Harry. Muszáj innod – fakadt ki Niall idegesen. – Louis mindjárt itt lesz, és segít – mondta, mintha csak magát próbálná ezzel nyugtatni.
– Louis? – kérdezte Harry hitetlenkedve. Nem tudta eldönteni, hogy ennek örüljön, vagy sem, de nem is volt ideje túl sokat rágódni rajta, mert a fájdalom belehasított az alhasába, és összegörnyedve fordult az oldalára. – Mi… mi történik? – kapkodta a levegőt, amikor egy kicsit enyhült a hasogató érzés.
– Nem tudom – csóválta a fejét Niall, és úgy nézett a barátjára, mintha szellemet látna. – Louis mindjárt… – kezdte volna, de abban a pillanatban kivágódott a bejárati ajtó. A hibrid rohanva lépett be a szobába, de még az ágy előtt megtorpant.
Harry nyöszörögve nézte őt, és próbált valamit leolvasni az arcáról, de a szemei könnyel teltek a fájdalom miatt, és minden olyan homályos volt.
– Louis – suttogta, és a karjait nyújtotta a hibrid felé. Már nem érdekelte, hogy nem lenne szabad közel engednie magához, úgy érezte, hogy csak órák kérdése, és meghal. A maradék időt pedig szerette volna a fiúval tölteni.
– Itt vagyok – felelte Louis kimérten, de még mindig nem mozdult. Harry már méterekről is az orrában érezte az ismerős illatot, mintha az orra a hibrid nyakához nyomódna. Nem tudta elhinni, hogy hiába a fájdalom, és a haláltól való félelem, a férfiassága mégis életre kelt a takaró alatt, és ehhez elég volt az, hogy egy szobában legyenek. Újra felnyögött, és ennek kivételesen semmi köze sem volt a fájdalomhoz. Bármit megadott volna azért, hogy Niall lelépjen, és ne bámulja úgy, mintha nem erről a világról lenne, és mintha Louis olvasott volna a gondolataiban, azonnal cselekedett.
– Menj haza, Niall – fordult a fiú felé.
– De… Harry. Nem kellene mentőt hívnunk? – akadékoskodott Niall.
– Harry jól lesz. Nyugodj meg, és indulj haza. Itt vagyok vele, gondoskodok róla – mondta a hibrid határozottan, és megragadta a fiú karját, hogy kitessékelje a szobából. – Bízz bennem, tudom, mit kell csinálni – bizonygatta, ahogy a bejárathoz kísérte Niallt.
Harry nem tudta, hogy higgyen e Louis szavainak, de nagy volt a kísértés, hogy igen. Hinni akart abban, hogy ő tudja a gyógyszert erre a fájdalomra, és alig várta, hogy kettesben maradjanak. Szüksége volt a fiúra, hogy túlélje. Louis hamar visszatért, és gondterhelten a hajába simította az ujjait, mielőtt közelebb lépett volna az ágyhoz.
– Mi történik velem? – kérdezte Harry ijedt tekintettel. – Te tudod, ugye?
– Tudom – bólintott Louis, ahogy lassan leült az ágy szélére. – Nem lesz könnyű, de túl leszel rajta, megígérem. Együtt kell működnöd velem, és hamarabb vége lesz, oké?
– De mi…?
– Shh, nyugi, feküdj vissza – simogatta ki a hajat Harry arcából Louis. Ez volt az első olyan alkalom, hogy hozzáért a veszekedésük óta. – Ugyanaz történik veled, ami velünk szokott.
Harry elhallgatott a plafon felé bámult, és próbálta felfogni a hibrid szavait. Úgy érezte, a szoba is elkezdett vele forogni, és már őszintén azt sem tudta, hogy fiú, vagy lány. Hibrid, vagy ember.

10 megjegyzés:

Andrea Nagy írta...

Szia!💖
Hogy itt mik történnek?
Az a huncut nagyi lehet a ludas a dologban.
Harry is hibrid lenne? Érdekes.
De most nagyon sajnálom szegényt.
Nem lehet könnyű ez a helyzet.
Ha most Lou segít rajta akkor mehet megint az agyalás, hogy miért is csinálta. Hmm...
Izgi izgi. 💖 💖 💖
Pussz 😘 😘 😘 😘

Gyö írta...

Na jó..........

Mostanra sikerült elolvasnom......csak az egész napos szekaturának köszönhetően tudok most elaludni.😴😴😴

NEM ETTŐL.....HÁT EBBE ÉN IS BELEHALOK HARRY!!!!😳😳😳😳

....és még óraállítás is..picsába...még egy órával több gyötrelem a kövi részig...😬😬😬

IMÁDOM.....😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍

KOMOLYAN AZT HITTEM PICI LOUK LESZNEK...😍😍😍

De most csak egyre több louk van az oldalamban🤣😂🤣

Névtelen írta...

Köszönjük az új részt!
Kezdem úgy érezni magama mint egy megakadt lemez, de folytatást kérünk szépen hamar...;)

Gyö írta...

Igen, igen...reggel 6- kor (ami ugye nekem még 5 volt😭😭😭) szólt az órám, hogy ho ho most lopás történik...🥴🥴🥴...annyira fitt lettem ettől.💩💩💩Ebből is látszik elvették a fiúk az eszemet....ÉS....FAHÉJAS CSIGÁT AKAROK!!!😋🙃😋....Nem vagyok egy gyors kaja fan, de ez a karantén is kicsinál ebből a szempontból is.....egy jó kis sajburi..🤤🤤🤤🤤🤤🤤...én szó szerint nem hagytam el a porta határát idáig csak 2 szer, és az is csak itt a "rezervátumban" volt séta. Félrértés ne essék....ha valaki hozna sajtburit krumplival, egy extra nagy gépi kolával...🤤🤤😋😋🤤🤤...na tessék nem keltem még fel.A kedvenc kv- ról ne is beszéljünk..😍😍😍Aggódjak, hogy csak ezek hiányoznak a külvilágból?🤔🤔🤔Rájöttem én amúgy is LarryLand és ÁlomVilág között élek.🤣😂🤣...reggelire egy jó kis csiga...ááá

Gyö írta...

Hali, megint Én!😁😁😁 Rég jártam erre.🤭🤭🤭

Komolyan azt hittem amúgy, amikor Lou nem rohant oda Harryhez, hogy meglátta a kis kutyusunk vagy megérezte az illatát és féltékeny lett.🤭🤭🤭 Ezt is elfogadnám a kis bolhásunk karakterétől.🤣😂🤣De obviously😍 sokkal, de sokkal izgibb dolgot kaptunk...😁😁😁

Lou le fog strapálódni a sok tüzelő hibrid "lenyugtatásától".🤭🤭🤭

U.i.: halkan, suttogva.....Reményeim szerint egyiknél csak az idege és szájja fáradt...jó megvegy kicsit a keze🙄🙄🙄. NO DE!!! Na máshol jöhet a Norbi torna...azaz Harry....😉😁😉😁😉

Gyö írta...

Jaaaa még egy dolog....🤣😂🤣😂🤣😂🤣.....bár kómásan olvastam, azért e mellett nem tudtam kuncogás nélkül elmenni....".....Nem mindegy, hogy a páromnak eggyel vagy kettővel több farka van attól, amennyinek lennie kellene a társadalom szerint?...."....hát ez ZSENIÁLIS..🤣😂🤣😂😍😍😍😍🤣😂🤣😂🤣

MK írta...

😍😍

HDawn írta...

Szia :) Hát igen, még az is lehet, hogy a nagyi a bűnös, feltéve, ha Harry tényleg hibrid :D Ki tudja? De már mindjárt felkerül a folytatás, amiből kiderül :) Köszi, hogy írtál. Puszi

HDawn írta...

Itt válaszolok egyben, ha nem gond :D Pici Lou lehetséges, hogy elmarad, ha nem túl nagy gond :D De abban teljesen igazad van, hogy Lou le fog fáradni... ilyen ez a hibrid lét, néha nagyon fárasztó az a sok szex , ha valakinek két farka is van :D Mindjárt hozom a folytatást, és igaz, fahéjas csigával vagy tudjuk milyen kávéval nem szolgálhatok, de a következő résszel igen :D Puszi

HDawn írta...

Én nem unom, inkább arra késztet, hogy minél hamarabb folytassam, úgyhogy nem bánom :) Már be is van készítve a folytatás ;)