Back to You 2. - A múlt árnyéka

Sziasztok! Itt is az ígért folytatás :) Amint lesz időm, válaszolok az előzőhöz érkezett kommentekre is. Jó olvasást!

5 évvel korábban

Harry inkább introvertált típus volt, de nagy ritkán előfordult, hogy társaságra vágyott. Amikor már két hete otthon ült az egyetem téli szünete miatt, mert már jó előre letudta a vizsgákat, úgy döntött, megérdemel egy kis kikapcsolódást. Még azt sem bánta, hogy Zayn bulijába volt hivatalos – aki nem mellesleg az exe legjobb barátja. De Louis szilveszterkor mindig a másik barátjával, Liammel síelt a francia Alpokban, így teljesen biztos volt abban, hogy még véletlenül sem fognak összefutni. Nagyobbat nem is tévedhetett volna!

Eleve késve érkezett, amikor a társaság nagy része már azt sem tudta, hol van. Alkohol, fű és ki tudja, még milyen szer hatása alatt álltak. De Harry nem akart inni, mert eszébe sem jutott ott éjszakázni, és a kocsiját sem akarta az út szélén hagyni. Úgy volt vele, hogy csak beugrik pár órára, beszélget néhány ismerőssel, és már ott sincs. Közben elfogyaszt egy-két pohár kólát, maximum egy doboz sört, és eszik valamit, mert nem vacsorázott még. Már amennyire a sós mogyoró és mindenféle ízesítésű chips vacsorának nevezhető. 

Ahogy belépett az ajtón, a szemével Zayn-t és Gigit kutatta, miközben ő maga próbált láthatatlanná válni. Néhány ismerős arc ráköszönt az egyetemről, amire udvariasan reagált, aztán a zsúfolt nappaliból a konyha felé indult, hogy töltsön magának valami üdítőt. Úgy tűnt, hogy a vodka-kóla nagyon ment azon estén, ezért végül jobb híján kénytelen volt narancslét önteni magának. A pultnak dőlt, miközben lassan kortyolgatott, és várta, hátha Zaynék felbukkannak valahol. Ekkor hallotta meg az ismerős hangot a résnyire nyitva hagyott ablakon keresztül, ami közvetlenül a teraszra nézett. 

– Olyan részeg vagy, hogy holnapra úgysem fogsz rá emlékezni – mondta gúnyosan az ismerős, rekedtes hang némi csábítással a hangjában.

– Megrészegítesz – válaszolta a másik férfi. Harry csak egy pillanatra fagyott le, aztán megfordult, hogy picit elhúzza a függönyt, és láthassa, mi történik.

– Ó, nagyon eredeti szöveg – hajolt az ismeretlen férfi arcába Louis, egy kis éllel a hangjában. A következő pillanatban a két árnyék egy szoros ölelésben forrt össze, mire Harry szíve megtelt keserű fájdalommal.

– Mi lenne, ha nem beszélnénk annyit? – kérdezte a magas ismeretlen, és úgy tűnt, szinte erőszakosan tapadt az alacsonyabb fiú szájára. – Mi lenne, ha betömnénk a szádat?

– Bunkó fasz! – lökte el magától a fiút Louis, és megpróbált bemenni a nappaliba, de a srác elkapta a karját.

– Ha már ennyire kéretted magad, nem mész sehová! – szólt rá fenyegetően. Harrynek nem kellett tovább figyelnie, hogy tudja, Louis már nem akar a fiúval lenni. Ismerte, és tudta, hogy mennyire utálja, ha próbálnak rajta felülkerekedni. Hirtelen elöntötte a düh, és csak vöröset látott, ahogy kiment a két turbékoló madárhoz a teraszra.

Az önelégült pöcsfej éppen a falnak szorította Louis-t, amikor Harry megjelent, de a fiú így is azonnal észrevette őt. A bentről kiszűrődő fényekben látta Louis kaján mosolyát, amikor megpillantotta az érte harcba induló Harryt.

– Nem értesz a jó szóból? – emelte fel a hangját Harry, miközben megragadta a fiú gallérját, és elrángatta Louis-tól. – Nem akar tőled semmit. Most pedig tűnj innen!

Harry utált verekedni, de gondolkodás nélkül megtette volna, ha szükséges. A mély hangja ilyenkor kifejezetten jól jött, hogy elijessze azokat, akikkel összetűzésbe keveredett.

– Ki a franc ez? – fordult a fiú felháborodva Louis felé.

– Valaki, aki sokkal jobban csókol, mint te. Menj be, Dean. Gusztustalan a piától bűzlő leheleted – tette hozzá Louis szánakozva, mire a fiú megszégyenítve elvörösödött, és még egyet belecsapott a vakolatba, mielőtt eltűnt a szemük elől.

Louis a korláthoz lépett, és kivett a zsebéből egy cigit, aztán meggyújtotta, mintha egyedül lenne kint. Harryben még mindig tombolt az adrenalin, és a féltékenység, amit jó mélyre igyekezett száműzni. Újra és újra ellazította, aztán ökölbe szorította a kezét.

– Mióta kukkoltál minket? – kérdezte Louis, és egy kis mosollyal hátranézett a válla fölött a fiúra.

– Egyszer a szemtelenséged lesz a veszted – jegyezte meg Harry, és már pördült meg, hogy ő is bemenjen.

– Egytől tízes skálán mennyire voltál féltékeny? – kiáltott utána Louis, és Harry komolyan elgondolkodott rajta, hogy megérdemelne egy pofont. – Tizenegy? – röhögött a fiú.

– Tudtad, hogy itt leszek! Meg sem lepődtél, amikor megláttál! – támadt rá Harry, mert semmi kedve nem volt válaszolni az előbbi kérdésre.

– Attól, hogy már három hónapja nem vagyunk együtt, jogom van ott lenni a haverom buliján! – vágott vissza Louis. – Eszembe sem jutott kihagyni miattad.

– Azt hittem, síelni vagy Liammel – felelte Harry védekezőn, mert végül mindig ő volt az, aki meghátrált.

– Nyilvánvalóan nem vagyok ott – forgatta meg a szemeit Louis, aztán eloltotta a cigit a korláton.

– Ha nem kerülsz bajba, egymáshoz sem kellett volna szólnunk – mondta Harry idegesen. – Miért keresed állandóan a veszélyt?

– Csak szexelni akartam… de azt biztonságosan, ezt garantálhatom – vágta rá Louis.

Harry üvöltött belül, és úgy érezte, valami kárt fog tenni a fiúban, ha nem hagyja ott azonnal. Ezeknek a beszólásoknak le kellene peregnie róla, mert pontosan tudta, mit akar Louis kiprovokálni. Mindig imádta, ha körberajongták, és az egójának jót tett volna, ha Harry bevallja, mennyire féltékeny. Hogy ő akarta ágyba vinni a fiút, nem végignézni, ahogy egy undorító alak megteszi helyette. Még mindig hiányzott neki Louis. Majdnem másfél évig voltak együtt, amikor ősszel szakítottak, és igaz, hogy akadtak hullámvölgyek a kapcsolatuk alatt, de szerették egymást Louis szeszélyessége ellenére is. Harry az idő alatt sokszor értékelt magában, és mindig arra jutott, hogy a kapcsolatból többet nyer, mint amennyit veszít. Persze, amikor Louis felvetette azt, hogy szeretne más emberekkel is ismerkedni, alkalomadtán talán ágyba is bújni, Harry valahol nagyon mélyen összetört. Bármit megtett volna a fiúért, de azt nem tudta elképzelni, hogy nyitott kapcsolatban éljenek, ez teljesen a természete ellen ment volna.

– Akkor sok sikert, hogy találj valakit! Szurkolok, hogy összejöjjön a dugás – mondta Harry undorodva, de megint nem maradt elég ideje elslisszolni, mielőtt a másik megszólalt.

– Már megtaláltam azt a valakit – mondta Louis halkan.

Harryn valamiféle furcsa borzongás futott végig, mintha Louis közvetlenül a fülébe suttogta volna a szavakat. Ismerte ezt a tónust, amikor a fiú próbálta rávenni olyan dolgokra, amiket nem lenne szabad. A saját érdekében. Minek is lenne szükség arra, hogy bármilyen defektjét bevallja Louis-nak, amikor a fiú úgy olvasott benne, mint a nyitott könyvben? Tudta jól, hogy Harry nem fog tudni ellenkezni, mert még mindig a hatása alatt van… talán annál is jobban, mint régen. Louis elképesztően szexi volt a szűk farmerben, amiért hála a tervezőjének, ugyanis azokat a lábakat és feneket bűn lett volna elrejteni. Egy vékony dzsekit viselt, és Harry nem értette, hogy lehet az, hogy nem fázik. De Louis kezei mindig olyan finom melegek voltak, még a legnagyobb hidegben is. A haja kuszán, művészien beállítva. Tökéletesen nézett ki, mint mindig.

Harry zavartan a zsebébe süllyesztette a kezét, és a szempillái alól nézett fel a korlátnak támaszkodó fiúra. Jó lett volna visszavágni valamivel, vagy kideríteni, komolyan gondolja-e, de belefáradt ezekbe a harcokba.

– Miért játszol velem? – kérdezte, mert nem akart találgatni.

– Nem játszom veled, Harry – vonta meg a vállát Louis, és kicsit közelebb lépett. – Hiányzol. És ha tőled nem kaphatom meg azt, amire vágyom, akkor keresek valaki mást, ilyen egyszerű. Talán nem lesz olyan jó, mint veled, de egy kis időre beérem azzal is.

Harry hazudott volna, ha azt mondja, nem fájtak neki a szavak. Louis leplezetlenül őszinte volt vele. Szexet akart, és ezt nem tagadta. A probléma ott kezdődött, hogy neki ennél többre lett volna szüksége. 

– Tudod, hogy még mindig szeretlek – mondta Harry megtört hangon. – Ez kegyetlenség.

– És tudod, hogy én is szeretlek – vágta rá Louis. – Talán nem úgy, ahogy te akarod, de… mi lenne, ha elfelejtenénk a múltat? Ha úgy vinnél haza, mintha ebben a buliban találkoztunk volna először? Mi lenne, ha most az egyszer nem agyalnál azon, hogy mi lesz holnap? Ha csak a pillanatnak élnél…

Harry annál elveszettebb már úgysem lehetett volna, mint akkor, amikor Louis felvázolta neki ezt a lehetőséget. Az agya, a szíve, és a teste is azt diktálta, hogy vigye haza Louis-t, de közben meg ott lapult a félelem is. Egyszer megpróbálták. Louis hátat fordított a szüleinek csak azért, hogy Harryvel lehessen. Feladta az addigi kényelmes életét, beköltözött az egyetem kollégiumába, és munkát vállalt a közeli szupermarketben. Harryvel ketten összegyűjtöttek annyi pénzt, hogy kiköltözhessenek a kollégiumból egy kis lakásba, és úgy tűnt, minden tökéletes. Boldogok voltak, fülig szerelmesek, és tele álmokkal. De mint minden jónak, egyszer ennek is vége szakadt. Louis úgy érezte, nagyobb szabadságra van szüksége, Harry pedig összeomlott, amikor rájött, hogy a fiú többre vágyik, mint amit ő meg tud neki adni. Louis igazi lázadó lélek volt, vakmerő és legyőzhetetlen, amíg Harry álmodozó, és megalkuvó. Az első hónapokban úgy tűnt, hogy tökéletesen kiegészítik egymást, de másfél év alatt kiderült, hogy mégsem illeszkednek úgy, mint két puzzle darab. Az igazság az, hogy mindketten próbálták a másikat a saját képükre formálni ahelyett, hogy alkalmazkodtak volna.

– Miből gondolod, hogy ez jó ötlet? – érdeklődött Harry a falnak dőlve, összefont karokkal.

– Az ágyban mindig jók voltunk együtt – vonta meg a vállát Louis.

– Hány pasival voltál az elmúlt három hónapban, Louis? – kérdezte Harry gyanakvóan.

– Ha tudni akarod, hárommal. És egy csajjal. Elégedett vagy? – fakadt ki Louis, mintha oka lenne felkapni a vizet. – Gyerünk, mondd ki, mire gondolsz! – lépett hevesen Harry elé. – Szerinted egy hímribanc vagyok?!

Harrynek eszébe sem volt ilyet mondani, főleg azután, hogy megérezte Louis ellenállhatatlan illatát. Fene se tudja, mi ütött belé, amikor elkapta a fiú hadonászó karjait, magához rántotta, és amikor megfordítva magukat a falhoz passzírozta, a szájuk már régen összeforrt. Nem tudta, hogy miről beszélgettek egy fél perce, és már arra a fájdalomra sem emlékezett, amikor Louis utoljára kilépett a közös lakásuk ajtaján, kezében egy nagy táskával. Talán el tudja játszani, hogy most először csókolja a fiút, vagy most először hallja a hangját, ahogy a szájába nyög, mintha már ez a durva csók elég lett volna, hogy felizgassa. És elég volt, mert amikor a keze kíváncsian elindult Louis lábai közé, máris keménységet tapintott. 

– Istenem – csuklott hátra Louis feje, amikor megérezte Harry kezét. A szemei le voltak hunyva, és az ajkai elnyíltak a csók után. Harry teljesen megrészegedett a gondolattól, hogy milyen elementáris hatással van a fiúra. Hetekig azzal ostorozta magát, hogy talán nem volt elég jó Louis-nak, amit nyújtani tud az ágyban, de hirtelen minden kétsége elszállt, és a világ urának érezte magát, miközben a karjaiban tartotta az alacsonyabb fiú remegő testét.

– Megkapod, amit akarsz – suttogta a nyakába. – Csak gyere velem haza…

Ez volt az a pillanat, amikor három hangosan nevetgélő lány lépett ki a tágas erkélyre, és éppen a cigijüket gyújtották meg, így csak később vették észre a sarokban kuporgó két alakot. Harry egy fél lépést hátrált, de még mindig nem engedte el a fiút, aki üveges tekintettel nézett rá. Viszont amikor meghallották Zayn hangját, aki éppen akkor csatlakozott a csajokhoz, úgy ugrottak szét, mint két ijedt kisiskolás, akiket rajtakaptak az első csókjukkor. 

Zayn csodálkozva lépett oda hozzájuk, mintha igazán furcsállná, hogy kettesben vannak. Harry nem akart kérdéseket. Nem akart arról beszélni, hogy miért kerültek újra ilyen közel egymáshoz annak ellenére, hogy már hónapokkal azelőtt véget ért a kettejük kapcsolata. Nem akarta, hogy mindenki rajtuk csámcsogjon, ezért csak bízni tudott abban, hogy Zayn nem látott rajtuk semmi furcsát.

– Helló, Harry! Nem is tudtam, hogy megérkeztél – köszöntötte őt Zayn kissé becsípve, de annál szívélyesebben, miközben megpaskolta a hátát. – Mióta vagy idekint, Lou? Gigi már mindenhol keresett. Be akar mutatni a barátnőjének. Tudod, annak a szöszinek, akinek a portfóliójáért oda voltál múltkor.

Harry kérdőn nézett Louis-ra, de a másik fiú kerülte a szemkontaktust. Zayn szabadidejében modelleket fotózott, így ismerkedtek meg Gigivel is. Louis-nak Harry volt az első pasi, akivel együtt volt, így nem lepte meg túlságosan, hogy a lányok iránt is érdeklődést mutatott, bár azt mondta, hogy velük sosem volt az igazi. Louis szülei eltökélten azt állították a fiuknak, hogy hiába él együtt egy másik férfival, attól még nem meleg, de Harry ezt máshogy látta. Úgy gondolta, Louis csak a megfelelési vágya miatt ismerkedett régen is lányokkal.

– Bemegyek, megkeresem Gigit. Kibaszott hideg van itt – mondta Louis, és ellépett Harry mellett, mintha ott sem lenne.

– Gyere, Harry, keressünk neked valami innivalót – mondta Zayn, miközben a konyhába terelte őt. Harry kétségbeesetten nézett körbe, de sehol sem látta Louis-t. Úgy érezte, elárulták, és még dühös sem tudott lenni emiatt, csak sajnálta önmagát. 

– Nem iszom, vezetek – csóválta a fejét Harry, amikor valami kikevert piát nyomott a kezébe Zayn.

– Sebaj, több marad nekem – röhögött a barna fiú, és egy szuszra lehajtotta. – Örülök, hogy jól kijöttök Louis-val – paskolta meg a karját Zayn. Úgy tűnik, belőle ezt hozta ki a részegség. – Mindketten értékes emberek vagytok, utálnám, ha rosszban lennétek a közös múltatok miatt.

Harry nyelt egy nagyot, és zavartan oldalra fordult. Nem akart Louis-ról beszélni, és főleg arról nem, hogy mi történt odakint kettejük között. Haza akart menni minél hamarabb.

– Én is – hagyta rá Zaynre. – Most viszont indulnom kell, megígértem egy csoporttársamnak, hogy hozzá is beugrok – hazudta szemrebbenés nélkül, miközben próbálta odébb tolni az útból Zaynt. A telefonja jelzett, hogy üzenetet kapott, és miközben a fiú tovább beszélt hozzá, megnézte.

„A kocsidnál várlak” 

Harry arca hirtelen kipirult, amikor rájött, hogy az üzenet Louis-tól érkezett. 

– Ne haragudj, de tényleg mennem kell – tolta el magától Zayn. – További jó szórakozást! – kiáltotta hátra, miközben utat tört az ajtó felé.

Már messziről látta a kocsijának támaszkodó fiút, és szíve szerint rohant volna hozzá, de nagy nehézségek árán visszafogta magát. Louis nem tudhatja meg, hogy mennyire kétségbeesett. Ha eddig még nem olvasta ki a színtiszta jelekből, persze…

– Azt hittem, éppen modellekkel ismerkedsz – jegyezte meg flegmán, amikor megállt a kocsinál. Louis elmosolyodott, és csak megcsóválta a fejét, aztán Harry felé nyújtotta a karjait, aki túl gyenge volt, hogy ellenálljon. – Mit akarsz tőlem? – dünnyögte Louis nyakába, és máris az összes védőpajzsát leengedte.

– Vigyél haza – suttogta vissza a fiú rekedt hangon.

Harry ennél sokkal, de sokkal többet akart, de már ez a lehetőség is jóval több volt, mint amit elképzelhetett, amikor megérkezett a buliba. Harry ellépett Louis-tól, mert tudta, ha az ajkaik újra egymásra találnak, sosem érnek haza.

– Szállj be! – szólt a fiúnak, miközben beült a kormány mögé.

Amikor elindultak, szinte tapintani lehetett a kettejük között lévő szexuális feszültséget. Louis újra úgy viselkedett, mint egy izgatott tini, aki valami tiltott dologra készült, és már alig várja, hogy elkárhozzon. Mint másfél éve, amikor Harry először vitte fel a kollégiumi szobájába. Harry pedig… Harry igyekezett az útra koncentrálni, de azért jó néhány titkos pillantást váltottak a fiúval, aki a nagy szájához képest meglepően csendben ült mellette. 

– Szoktad még használni a tavalyi karácsonyi ajándékom? – kérdezte Louis hirtelen. Harry megnyalta az ajkát, és bólintott egy aprót.

– Jó… – felelte Louis lassan. – De ma este nem lesz szükséged rá. Én talán nagyobb hasznát veszem majd – gondolkodott hangosan Louis. Harry érezte, hogy lángol az arca, a nadrágja pedig egyre szűkebb. Előző évben Louis-tól egy piros papírba becsomagolt, hatalmas fényes masnival átkötött kis dobozt kapott, ami egy üvegből készült szexuális játékszert rejtett, ami tökéletesnek bizonyult az előjáték közben, az előkészítésnél. Úgy tűnt, a különleges alkalmak egyike várt rá, amikor Louis-val fog szexelni, és ő lehet majd a domináns az ágyban. 

– Inkább csak… most maradj csendben – könyörgött Louis-nak, aki hangosan felkacagott a kétségbeesésén.

Harry egy mélyet szippantott a levegőből, és reménykedett benne, hogy a kocsija napokig fogja őrizni Louis illatát, ahogy az ágyneműi is, még ha másnap reggel egyedül is találja magát. Aztán csak az útra figyelt. Nem volt sok autós, mivel közeledett az éjfél, és mindenki egy buliban vagy otthon várta az új évet. De Harry valószínűleg nem fog koccintani éjfélkor, hiszen teljesen szürreálisan alakult az estéje, kezdve azzal, hogy összefutott Louis-val. Hogy ez mekkora baj, az majd reggel fog kiderülni. 

Ami ezután történt, mindent felülírt. A legkegyetlenebb az egészben, hogy akkor már tényleg csak és kizárólag az útra figyelt, mégsem tudta megakadályozni az ütközést. Már csak öt percre voltak a lakásától, és éppen egy kertes házas kerület mellett haladtak el. A kis teherautónak meg kellett volna állnia a stop táblánál, de ahogy később kiderült, egy jól sikerült szilveszteri buliból jött ő is, kellően részegen ahhoz, hogy ne vegye észre, vagy egyszerűen csak ne foglalkozzon vele.

Harry még évekkel később is emlékezett arra a kétségbeejtő érzésre, ahogy felébredve a néhány másodperces tudatvesztésből közelebb akart mászni Louis-hoz, de a lába beszorult az ülés és a pedálok közé, miközben a kocsija eleje teljesen eldeformálódott. Emlékezett rá, mennyire összezavarodott volt, miközben Louis vállát rázta, akinek a fejéből ömlött a vér, és közben nem értette, miért nem nyíltak ki a légzsákok. Emlékezett a vér fémes illatára, és az égett olaj szagra, ami a motorháztető felől jött. Az adrenalintól semmiféle fájdalmat nem érzett, de az nem is érdekelte, hogy ő milyen sérüléseket szerzett. Még öt év után is pontosan emlékezett rá, mennyire félt, hogy elveszítheti a számára legfontosabb embert.