Szelídíts meg! - 4. Érintések

Sziasztok! Először is, minden kedves olvasómnak szeretnék boldog új évet kívánni! :) Másodszor... kezdjük az új évet ezzel a résszel ;) Remélem, szeretni fogjátok, mert én még sosem írtam ilyet... de szerettem, és azt hiszem, üdítően hatott rám :D 

Harry a fülében hangosan doboló szívvel nyitotta ki az ajtót. Niall magyarázata arról, hogy mi történik éppen Louis-val, még mindig zavarosnak tűnt, így fogalma sem volt, mire számíthat, ha belép. Csak azt tudta, hogy a fiúval akar lenni, mert valami azt súgta neki, hogy a hibridnek szüksége van rá. A sarokban egy szál törölközőben kuporgó alak látványa kicsit meglepte, mert sok mindenre felkészült, de erre nem. Niall azt mondta, hogy ezekben az időszakokban a hibridek nagyon érzékenyek az illatokra, a fényre, és ez megmagyarázta, délután miért volt besötétítve Louis lakásában. Más dolgokat is mesélt… a szinte kielégíthetetlen szexuális étvágyról, a szűnni nem akaró kényszerérzetről, arról, hogy együtt legyenek bárkivel, aki él és mozog. Arról, hogy mennyire védtelenek ilyenkor. Most mégis furcsa volt így látni az egyébként határozott, tűzről pattant lényt.
– Louis? – térdelt a hibrid mellé azonnal, amint bezárta maga után az ajtót. – Lou, jól vagy?
A fiú szempillái megrebbentek a becézésre, de egyébként még mindig nem nézett fel Harryre.
– Miért jöttél ide? – kérdezte olyan rekedt hangon, hogy Harry gerince mentén végigszaladt egy furcsa borzongás-féleség. Louis védekezőn ölelte át a saját mellkasát, mintha félne valamitől, talán a hívatlan vendégtől. Harry torkában egy gombóc kezdett növekedni, mert úgy érezte, nem tudná elfogadni, ha Louis megpróbálná kirakni. Nem tudta, mit feleljen a kérdésre. Persze, a saját indokaival tisztában volt, csak túl nehéznek tűnt bevallani.
– Mert itt akarok lenni. Veled – felelte őszintén.
– Azért vagy itt, hogy felajánlkozz? – nézett rá hirtelen Louis szúrós tekintettel. – Tudod egyáltalán, mire?
– Én… – kezdte Harry elpirulva. – Beszéltem Niallel.
– Hát persze, hogy beszéltél – felelte Louis gúnyosan. – Azt tudod, hogy ha ő kopog be, már rég megdugtam volna?
Harry torkán akadt a lélegzet, ahogy azokba a szemekbe nézett, amiket most teljesen elsötétített a szenvedély. Louis szavai olyanok voltak, mintha nyakon öntötték volna, pedig Niall pontosan erről beszélt neki. A hibridnek most nem számít, hogy fiú, vagy lány, szép vagy csúnya, ismerős vagy ismeretlen, csupán egy meleg, szűk helyre vágyik.
– Azt hiszem, ezért jöttem inkább én – mondta, amikor végre felocsúdott. – Csak azt nem értem, mire vársz most? – tette hozzá felbátorodva, és a kezét óvatosan Louis meztelen térdére simította. Amikor a hibrid hirtelen megmozdult, eszébe jutott, hogy talán nem kellett volna megérintenie, de ahelyett, hogy Louis leharapta volna a fejét, néhány pillantással később már egy puha ágyon találta magát. Ellentmondást nem tűrő karok feszítették szét a combjait, és Louis az ágyékához dörgölte az arcát. Harry kóválygó fejjel támaszkodott fel a karjaira, hogy lássa is, ne csak érezze, ami történik. A fiú a lábai között térdelt, az orrát a hasába fúrta, és közben próbálta letépni Harry farmerját.
– Hmm, teljesen kész vagyok az illatodtól – dünnyögte a hasába, és Harry már annyitól majdnem felnyögött, hogy a forró lehelet a bőrét érte. – És most az az idegesítő parfüm sincs rajtad – motyogta Louis, és végre le tudta húzni Harry farmerját.
– Nem szereted a parfümöm? – vonta össze a szemöldökét.
– Eltakarja a természetes illatod. És hidd el, annál jobb parfüm nem létezik – felelte Louis egy kis mosollyal a szája szegletében.
– Niall azt mondta, hogy ilyenkor még érzékenyebb az orrod – magyarázta Harry. – Ezért inkább nem fújtam be magam semmivel.
– Kedvelem Niallt – mondta Louis, és közben a fiú alsójába akasztotta az ujjait. Olyan gyorsan történt minden. A hibrid egyszerűen csak elhúzta az alsója gumis részét a derekától, és megnyalta a szerszáma csúcsát. Harry nem volt felkészülve, és a váratlan támadásra a háta visszazuhant az ágyra, a csípője pedig elemelkedett a matractól. Sajnos teljesen feleslegesen, mert addigra Louis már elhúzódott, és kiegyenesedve ült a sarkán, a farkincáját pedig izgatottan mozgatta. – Ne élvezz még el! – szólt rá büszkén vigyorogva, mint aki pontosan tudja, mit vált ki a másikból. – Ne, amíg azt nem mondom.
– Nem fogok – kérte ki magának Harry sértődötten, bár az arca máris elpirult a vágytól, a pupillái már teljesen eltüntették a zöld szivárványhártyát, és a farka keményen, nedvesen feszült az alsója alatt. – Megérinthetlek? – kérdezte halkan, ahogy felemelte a kezét.
Louis egy pillanatra elbizonytalanodott, ez teljesen egyértelmű volt. Látszott az arcán a sóvárgás, az, hogy nem tudja, mit feleljen erre, de végül mégis megcsóválta a fejét.
– Nem. A kezeidet tartsd a matracon – mondta, mire Harry egy mély sóhaj után visszaejtette a karját, és a csalódottságát próbálta elrejteni. – Szívesen eljátszadoznék veled, de nem most. Most… most mást akarok.
Harry egy pillanatig sem tiltakozott, hiába vágyott mindennél jobban arra, hogy végre hozzáérhessen a hibridhez. De tudta, most ezzel kell beérnie, és már azért hálás volt, hogy Louis-val lehetett. A hibriddel, aki még csodálatosabb és izgatóbb, mint azt elképzelte a magányos éjszakáin. Louis bőre hibátlan volt, a szemei sötéten csillogtak a gyér fényben, és minden mozdulata kimértnek és veszélyesnek tűnt. Harry úgy érezte, egy nagymacskával van egy szobában, de eszébe sem jutott menekülni. Louis pillanatok alatt megszabadította a maradék ruháitól, és Harry is szerette volna őt teljesen meztelenül látni, de a törölköző még mindig útban volt. A hibrid nem húzta tovább az időt, és tekintve, hogy pillanatnyilag semmi sem érdekelte a saját kielégülésén kívül, Harry hálás volt, amikor a fiókba nyúlt, hogy kivegye a síkosítót.
– Mikor voltál fiúval? – kérdezte Louis reszelős hangon, miközben felpattintotta a tubus kupakját. – Pontosítok. Mikor volt valaki, vagy valami benned utoljára?
Harryt meglepte a nyers hangnem, és egy picit le is fagyott, de amikor Louis türelmetlenül ránézett, tudta, hogy felelnie kellene.
– Nagyjából fél éve – mondta egy kis gondolkozás után, és már nem csak a vágy miatt volt elpirulva. – Azóta maximum az ujjam… néha.
Louis valószínűleg nem ezt a választ várta, mert frusztráltan felnyögött, és egy pillanatra a szemeit is lehunyta. Elkínzott vonásaiból egyértelműen le lehetett vonni a következtetést, hogy nem erre számított.
– Basszus… – szűrte az összeszorított fogai között. – Nem akarok fájdalmat okozni, de fogalmam sincs, meddig tudom húzni az előkészítést – vallotta be, és közben máris munkához látott. Harry összerezzent, ahogy a hideg ujjak hozzáértek. Egy kicsit kijózanodott, és rájött, hogy ez csak szex, semmi több, és nem volt túl boldog a gondolattól. Úgy érezte, talán élete legnagyobb hülyeségét készült elkövetni. Azonban a teste nem osztozott a kételyein. Az erekciója szinte fájdalmasan feszült, és a szíve hiába kiáltott ölelésekért, simogatásért, az ajka pedig csókokért, máris túl közel került az orgazmushoz, amikor a fiú két ujjal dolgozott rajta.
– Oké… oké, Louis, készen állok – mondta a hibridnek türelmetlenül, két nyögés között, és már megemelte a kezét, hogy az ujjait a csuklója köré fonva állítsa meg, de aztán eszébe jutott, hogy nem szabad. Louis arra kérte, ne érjen hozzá, és akármilyen nagy volt a kísértés, ezt tiszteletben akarta tartani.

– Nem, nem állsz készen – szögezte le a hibrid úgy, hogy teljesen felesleges lett volna vele vitatkozni, mert hajthatatlannak tűnt, és hamarosan a harmadik ujját is bevetette. Harry egy ziháló masszává változott, Louis pedig fenségesen ült mellette, miközben néha a saját ágyékához nyúlt, hogy a törölköző anyagán keresztül masszírozza magát, vagy éppen a saját ajkát harapdálja. Harrynek a fejébe ötlött, hogy mennyire személytelen ez az egész, aztán hirtelen elkezdte szégyellni magát, és nagy volt a kísértés, hogy eltakarja a testét a kezeivel. De a következő pillanatban Louis mindig csinált valami istenit az ujjaival, amitől a gondolatok kirepültek az agyából, és semmit sem akart jobban, mint folytatni ezt a furcsa, zavarba ejtő dolgot. Olyan volt, mintha egy testen kívüli élménye lenne. A szoba forogni kezdett vele, és minden szürreálisnak érződött.
– Elvesztem az eszem, ha érzem a vággyal telt illatod – mondta Louis halkan, mielőtt megnyalta a száját. – Mint amikor először találkoztunk. Olyan finom volt a hó illatával keveredve. Tudtam, hogy erre születtél. Hogy a végtelenségig keféljelek.
– Kérlek, Louis – nyöszörögte Harry, mert már nem igazán tudott a beszélgetésükre figyelni, amikor a fiú hozzáért ahhoz a tökéletes ponthoz, mélyen belül.
– Mint mondtam, órákig játszadoznék veled – vigyorodott el a hibrid. – Talán máskor.
Az ujjak hiánya frusztrált nyöszörgést váltott ki Harryből, de amikor megérezte magában Louis férfiasságát, hirtelen elnémult. Lehunyta a szemét, és csak az érzésre koncentrált, minden mást próbált kizárni. Azt is, hogy Louis-t nem érdekli, hogy ő fekszik alatta. Bárkivel beérné. Harry vett egy mély levegőt, és teljesen kiürítette a fejét.
A fiú várt néhány másodpercet, hogy alkalmazkodni tudjon, aztán mozogni kezdett. Nem finomkodott egy másodpercig sem, Harry pedig elnyílt ajkakkal, szorosan lezárt szemekkel és remegő tagokkal hallgatta, hogy az ágy egyre gyorsuló ütemben nyikorog alattuk. Minden lökés tökéletes és pontos volt. Úgy érezte magát, mint Dorothy, amikor a tornádó felkapta a házzal együtt, hogy a sárgaköves út mellé repítse. Szerette volna Louis-t magához ölelni, de helyette kénytelen volt a lepedőbe kapaszkodni, amikor már nem bírta tovább, és hagyta, hogy a hasa aljából kiinduló gyönyör a felhők fölé repítse, és ott tartsa egy ideig. A ködfátyolos agya nehezen tudta felfogni, mi történik, amikor Louis még két ujját beerőltette a farka mellé. Harry nem értette miért teszi, és az orgazmustól érzékenyen nyöszörögni kezdett a túlságosan feszítő érzés miatt. Fellélegzett, amikor Louis kihúzta az ujjait, de a megkönnyebbülés nem tartott sokáig. A következő pillanatban hirtelen minden túl sok lett egyszerre… túl nagy és túl intenzív. Hallotta, ahogy Louis szinte fájdalmasan felnyög, és akadozó lélegzettel, remegve hanyatlik a mellkasára, de aztán a hangok is eltompultak, és Harry baromira megijedt. Szabadulni akart, le akarta magáról lökni a hibridet, amikor a pánik teljesen eluralkodott rajta. Ijesztő volt, hogy alig kap levegőt, ijesztő volt a tompa, feszítő érzés az alfelében, ami olyan volt, mintha szét akarná tépni.
– Nyugi, shh, nyugi. Ne mocorogj, mert mindkettőnknek fájdalmat okozol vele – suttogta Louis a fülébe, és az ajkai Harry nyakára siklottak, hogy megpróbálja elterelni a figyelmét. Úgy látszott, sikerrel járt, mert egy kis idő múlva a fiú izmai ellazultak, és a légzése sem volt már olyan kapkodó. – Annyira jól csinálod, cica. Tudtam, hogy képes vagy rá – dünnyögte Louis kéjes hangon.
Harry vett egy mély levegőt, lassan kifújta, és végre tudott másra is koncentrálni a kellemetlen érzésen kívül. Louis teste az övére simult, a bőrük összetapadt az izzadtságtól, és a hibrid kis harapásokkal halmozta el a nyakát, egészen le, a válláig. Az egész annyira tökéletes volt, kivéve... Beszívta a samponja illatát, és végre összeszedte az erejét, hogy megszólaljon.
– Mi történik? – kérdezte teljesen elmélyült hangon.
– Ez… – kezdte Louis, de le kellett hunynia a szemét, mert a testén egy újabb remegéshullám futott végig. – Most már tudod, mitől olyan különleges a hibridszex.
Harry ajka szinte tátva maradt a felismeréstől, és ha nagyon figyelt, érezte, hogy Louis szerszáma azóta is lüktet a testében. Furcsa volt, de emellett baromi szexi is.
– Még mindig… – Harrynek meg kellett köszörülnie a torkát, hogy beszélni tudjon. – Még mindig élvezel?
Louis bólintott egy aprót, és lesütötte a szemeit. A szempillái szinte az arcát verdesték, és Harrynek most volt lehetősége közelről is megfigyelni őt. A kislámpa fényében látta a fiú szeme körüli apró nevetőráncokat, az ajkán a száraz bőrdarabkákat, amikről most már tudta, hogy keletkeztek. Louis szex közben sokszor nyalogatta és harapdálta az ajkát.
– Ki kellett volna húzódnom, tudom – mondta a fiú váratlanul, bűnbánóan. – Ez legalább negyed óráig eltart még, és baromi kellemetlen, ha össze vagy valakivel ragadva egy alkalmi szex után. Arról nem is beszélve, hogy fáj neked…
– Nem. Mármint igen, de kibírom. Inkább arról van szó, hogy nem számítottam rá, és megijedtem. Szólhattál volna előtte – felelte Harry komolyan, de csak egy icipicit haragudott.
– Nem véletlenül kértelek, hogy ne élvezz el, amíg nem mondom. Semmi köze ahhoz, hogy kontrollmániás lennék, csak úgy élvezetesebb lett volna neked – jegyezte meg Louis. – Erről nem beszélt Niall, mi? – kérdezte vigyorogva.
– Niallnek barátnője volt, és a farkincáján kívül más farka nem igazán lehetett – szögezte le Harry, de már ő is mosolygott. A helyzet baromi abszurd volt, a lábaival még mindig a fiú vállán, szinte ketté hajtogatva, de sehol sem lett volna szívesebben abban a pillanatban.
– Ha elmondom, akkor is ilyen lelkesen jelentkezel a feladatra? – vonta fel a szemöldökét Louis kérdőn.
– Mindent tudni akarok, és meg akarom tapasztalni, ami veled kapcsolatos – felelte Harry.
– Nem is értem, miért nem kerestél ezelőtt egy hibridet, aki kielégítheti a kíváncsiságod – horkant fel Louis.
– Mert úgy döntöttem, ezt a részt azzal próbálom ki, aki tetszik is – vágta rá a fiú hevesen.
– Ó, okos dolog, hogy bókolsz. Jobban jársz, ha kedves vagy azzal a hibriddel, aki tövig benned van, és nem tudsz előle elfutni – vigyorgott Louis, és óvatosan leemelte a fiú egyik lábát, aztán kiegyenesedett a térdein.
Harry az utolsó pillanatban fogta vissza magát, mielőtt az áradatként érkező dicséretekkel halmozta volna el a hibridet.
– Mindig megtörténik, amikor szexelsz valakivel? – kérdezte inkább.
– Ezekben az időszakokban szinte mindig – felelte Louis.
Most Harryn volt a sor, hogy az ajkába harapjon.
– Van egy ötletem azzal kapcsolatban, hogy mit csináljunk addig, amíg… Lou… megcsókolsz? – kérdezte reménykedve, nagyon halk, és nagyon szexi, mély hangon.
A hibrid újra elgondolkozott, mint mikor azt kérdezte, megérintheti-e.
– Nem tudom, ez jó ötlet-e most. Úgy tovább fog tartani.
– Nem érdekel – felelte Harry hevesen, és annyira akarta, hogy további kérdések nélkül ölelte át a hibrid nyakát, hogy lehúzhassa magához. A hirtelen mozdulattól, Louis még mélyebbre csúszott, ha lehetséges, és szinte egyszerre nyögtek föl talán a kéj, talán a fájdalom miatt. Harry pillanatnyilag nagyon nehezen tudta elhatárolni egymástól a kettőt. Tényleg nem érdekelte, hogy meddig kell így maradniuk. Sőt, azt akarta, hogy sose legyen vége. A telt ajkaihoz nyomódó ajkak szárazak voltak, de ez úgy hatott rá, mint olaj a tűzre, és amikor megérezte a fiú ízét a nyelvén, el kellett mosolyodnia. Tökéletes volt az is. Louis mozogni kezdett. Nagyon minimálisan, és alig észrevehetően, de Harrynek már így is sürgősen levegőre volt szüksége. A hibrid azonnal észrevette, és elhajolt tőle, hogy a hasán elkenődött ondóba mártsa az ujját, aztán a szájához emelje, és látványosan lenyalogassa. Mire végzett a műsorral, Harry ugyanannyira kemény volt, mint előtte, és még inkább levegőhiánnyal küzdött.
– Tetszik neked – jegyezte meg kaján vigyorral, aztán Harry szerszámára fonta az ujjait, és kényeztetni kezdte. – Ez az egész. Érzem az illatodon, hogy megint kezded elveszteni a fejed.
– Ahogy te is. És ezt anélkül tudom, hogy olyan érzékeny orrom lenne, mint neked  – vágott vissza Harry. Felemelte a kezét, és az ujjait a hibrid hajába fúrta, egészen addig, míg elérte a puha fülecskéket. Louis azonnal lehunyta a szemét, és dorombolni kezdett, és az egész teste beleremegett a lágy masszírozásba. Harry sokáig nem hagyta abba, mert imádta hallani és érezni, amit kiváltott a fiúból, de volt egy pont, amikor már a vállában keresett kapaszkodót, a fejét hátraejtve, és a combjait a hibrid derekára szorítva.
– Gyerünk, cica. Élvezz el még egyszer, amíg benned vagyok – biztatta Louis, és Harry elmosolyodott, amiért a másik újra ezt a becenevet használta rá. Egy perccel később, az orgazmust átélve sem lehetett volna levakarni a vigyort az arcáról, mert ezek a pillanatok róluk szóltak, nem kizárólag a Louis-ban lakozó hibridről.

**

Harry arra ébredt, hogy kéjes borzongás fut végig a gerince mentén, ahogy Louis beléhatol és a fülébe nyöszörög. Félig még aludt, amikor a fiú mozogni kezdett benne, de még így is érezte a tompa fájdalmat. Ahogy feküdt a hasán, teljesen a matracba vasalva, egyszerre akarta, hogy a hibrid lassítson, és hogy követelőzőbben vegye el, amire szüksége van. Louis megvadult hormonjai megoldották a problémát, mert két perc múlva már ki is húzódott, hogy Harry derekára élvezzen, aki összevont szemöldökkel hallgatta, ahogy a hibrid légzése visszalassul normálisra. Louis a lapockái közé támasztotta a homlokát, és most sokkal hamarabb végzett az egésszel. Öt perc múlva már a hátán fekve bámulta a plafont teljes némaságban, miután egy törölközővel eltüntette Harryről a nyomokat.
– Ez gyors volt – jegyezte meg Harry álmos hangon, ahogy óvatosan ő is a hátára fordult.
– Hm – dünnyögte a hibrid.
Harry kicsit csalódott volt, amikor rájött, hogy Louis nem akar beszélgetni. A fiú felé fordulva húzta magára a takarót, és helyezkedett magzatpózba. Fázott, és próbált tudomást sem venni a félig merev férfiasságáról, de nem sokáig maradt mozdulatlan. A sötét vakmerővé tette, és egy pillanattal később már félig a hibriden feküdt, ahogy vigyázva a farkincájára, az oldalához bújt, és a felhúzott térdét a combjaira fektette. Louis nem húzta közelebb, de el sem lökte magától, és ezt Harry sikernek könyvelte el.
Amikor megint felébredt, odakint már világosodott. A sötétítőn átszökő fényben tökéletesen ki tudta venni a mellette alvó fiút. Louis farkincájának vége az ágy szélénél mocorgott és tekergett fáradhatatlanul, azonnal magára vonva a figyelmét, mintha könyörögne azért, hogy megérintse végre. Először próbált tudomást sem venni a késztetésről, de hiába hunyta le a szemeit, nem tudott visszaaludni. Nagyon éhes és szomjas volt, de emellett baromi kíváncsi is. Halkan térdelt fel az ágyon, és hajolt át a hibrid teste felett, de az ujjai alig érintették a farkincát, máris Louis-ra zuhant, aki egy ügyes mozdulattal maga alá fordította.
– Azt hittem, alszol – mondta Harry ijedten, ahogy a fiú a feje fölé szorította a karjait, és sötét tekintettel nézett le rá.
– Attól, hogy alszom, még nincs jogod megérinteni – felelte Louis.
Harry bűnbánóan sütötte le a szemeit.
– Igazad van, ne haragudj.
– Nem aludtam. De kíváncsi voltam, meddig tudsz ellenállni – vigyorgott le rá a hibrid, és Harry összezavarodva kapta rá a tekintetét.
– Micsoda? Ez egy…
– Egy egy csapda volt, amibe szépen belesétáltál – felelte Louis kihívóan felvont szemöldökkel.
– Nem is haragszol… – mondta Harry morcosan.
– Nem, de ha most máshol fogdosnál, boldogabb lennék – engedte el Harry kezeit, és lehajolt a fiú mellkasa felé, hogy a fogai közé szívja a bőrt, csupán pár centire a mellbimbójától. Harry máris elfelejtette, hogy próbált rá dühös lenni, és amikor Louis nyelve végigsiklott az egyik kis csúcson, már kiéhezve nyöszörgött és tekergett alatta. De a hibrid nem volt teljesen elégedett. Egy frusztrált kis sóhajjal húzta Harry egyik kezét a combjai közé, és Harry annyira elmerült a vágyban, hogy beletelt néhány hosszú másodpercbe, míg rájött, hogy Louis ismét megengedte, hogy megérintse. És ő nem akart csalódást okozni.