Szelídíts meg! - 6. Amelyik kutya ugat...

Sziasztok! Kis meglepi a hétvégére :) Jó olvasást hozzá! 

Harry arra ébredt, hogy a nap az arcába tűz, mert elfelejtették előző este leengedni a reluxát. A hó egész éjjel esett, és most fehér fényesség öntötte el a szobát, amikor kinyitotta a szemeit. Az oldalára fordult, de a művelet közben majdnem leesett az ágyról, mert valahol a matrac szélén egyensúlyozott, amit eddig észre sem vett. Pedig már hozzászokhatott volna. Louis imádta kisajátítani az ágyat. Most is elterülve feküdt a matracon, a lábai és karjai össze-vissza, egy párnát pedig a fejére húzott, hogy ne zavarja a fény, ahogy a hasán feküdt. Viszont amikor fázott, nagyon picire össze tudott gömbölyödni, és olyankor Harry imádott hozzábújni, mert a hibrid még álmában is dorombolni kezdett, a hátát a fiú mellkasához szorítva. Az ilyen összebújásoknál nyoma sem volt a domináns, ösztönök irányította lénynek, sokkal inkább tűnt törékenynek és sebezhetőnek. Harry nem tudta, melyik oldalát szereti jobban. És ez volt a legnagyobb gond.
A barátság extrákkal már majdnem egy hónapja tartott közöttük, és amennyire jó volt, annyira rossz is Harrynek. Egy keserédes elfoglaltság a hideg, téli estéken, amikor mindketten magányosak voltak, és elkezdtek egymásnak írogatni, vagy telefonáltak. Ezeknek a beszélgetéseknek általában az lett a vége, hogy Harry felment Louis-hoz, és addig szexeltek, amíg a világukat sem tudták. Nem tudott, és igazából nem is akart kikerülni ebből az ördögi körből, hiába érezte úgy, hogy a hibrid teljesen kiszipolyozza fizikálisan és mentálisan is. Nem egyszer fordult elő, hogy zombikként mentek be az iskolába, ahogy az sem, hogy Harry napokig nem volt önmaga. Csak ült a nappalijában, a tv-t kapcsolgatta, és nem vette fel a telefont, még akkor sem, amikor az anyja hívta. Aztán pár óra alatt összeszedte magát, két nagy sóhajtás után visszahívta az édesanyját, és azt hazudta, nem tudta felvenni előzőleg. Aztán ott voltak az egyedül töltött éjszakák, az erotikus álmok, amikor a saját nyögései ébresztették fel. Legutóbb a középiskola elején volt az az időszak, amikor ennyire képtelen volt bírni magával. Ha nem lehetett együtt Louis-val, és aludni akart, akkor kénytelen volt kiverni magának, miközben a hibridre és az együtt töltött éjjelekre gondolt. A tények egyetlen dologhoz vezettek: függő. És ez a szó borzasztóan megijesztette. A szíve annyira hangosan kezdett dübörögni a bordái alatt, hogy attól tartott, felébreszti vele Louis-t, ezért úgy döntött, itt az ideje, hogy haza induljon. A lehető leghalkabban öltözött fel, de amikor a kulcsait felvette az éjjeliszekrényről, azok mégis összecsörrentek. Gyorsan a hibrid felé kapta a pillantását, és megkönnyebbülve nyugtázta, hogy Louis rendületlenül aludt tovább. Az ajkai kicsit nyitva voltak, a kezét a feje alá húzta, és az arca teljesen kisimult. Nyoma sem látszott annak, hogy napközben mennyire megszállottan próbál beilleszkedni a kegyetlen társadalomba. Harry mozdulatlanul állt az ágy mellett teljesen felöltözve, nézte őt, és észre sem vette, hogy közben hosszú percek telnek el. Louis megmozdult, de nem ébredt fel, csupán az oldalára fordult, és összegömbölyödött, mintha fázna. Mintha megérezte volna, hogy Harry már nincs mellette. Végre mozgásra bírta a lábait, mert tudta, ha tovább marad a hibrid közelében, nem lesz, ami megállítsa, hogy visszabújjon az ágyba, és magához húzza őt. Óvatosan behajtotta maga után a hálószoba ajtaját, és nem nézett vissza. Lassan kifújta a ki tudja, mióta benntartott levegőt, lekapta a kabátját a fogasról, de még mielőtt felvette volna, az orrához szorította. Előző este ráadta Louis-ra, mert fázott, és örömmel nyugtázta, hogy még mindig érzi rajta az illatát. Nevetséges volt, amit művelt. Egy hibridszokás, csakhogy ő ember volt, és hiába játszottak nagy szerepet az ő életében is az illatok, mégsem kellene ezt csinálnia. Az a helyzet, hogy miközben Louis próbálta azt játszani, hogy ember, Harry elképesztően szeretett volna hibrid lenni. Régebben ilyen eszébe sem jutott, csak azóta, amióta egyre többet beszélgetnek Niallel róluk, és a fiú még egy tiltott könyvet is kicsempészett neki az egyik hibrid-táborból. Harry megcsóválta a fejét. Louis biztosan kinevetné, ha megtudná, hogy lexikonokból próbál tanulni a fajról.
A kocsiból visszahívta az anyját, aki este háromszor is próbálta elérni, miközben ő azzal volt elfoglalva, hogy odaadón feküdjön Louis alatt, és megígérte neki, hogy a következő hétvégén meglátogatja. Utoljára karácsonykor találkoztak, és azóta már egy hónap eltelt, ezért be kellett látnia, hogy az anyjának abszolút joga van hiányolni őt, hiszen még csak távol sem laktak egymástól.
Ahogy belépett a lakásába, hangokat hallott a konyhából, és tudta, hogy nincs egyedül. Az előszobában lepakolt, és már a cipőjét húzta le, amikor Reese megjelent a lábánál. A fiatal beagle farokcsóválva, toporogva várta, hogy végre megkapja a kiérdemelt fültővakarást, és csak azután kezdett el ugrálni.
– Szia, Jane – köszönt Harry a fiatal lánynak, aki a szomszédban lakott, és amikor Harry nem ért rá, vagy tovább kellett bent maradnia dolgozni, gondját viselte a kutyának az elmúlt héten.
– Jó reggelt! Épp most jöttünk meg a sétából – újságolta a szőke lány, aki még egyszer lehajolt, hogy megmasszírozza Reese hasát. – Az előbb adtam neki enni, azt hittem, csak később jössz.
– Semmi gond, én sem tudtam, meddig maradok. Jól viselkedett a kislány? – kérdezte a kutyára utalva.
Még nagyon új volt neki a gazdi szerep, és örült, hogy akadt egy lelkes segítője, mert egyedül sokkal nehezebb lett volna. Reese hat napja volt nála. Előzőleg a nővérénél, Gemmáéknál lakott, de kiderült, hogy Harry másfél éves unokaöccse allergiás a kutyaszőrre. Így nem maradt már választásuk, mint lepasszolni a szépséget. Harry először nem örült neki, de semmiképpen nem vitt volna el egy kutyát a telepre. Aztán a héten egyre jobban megkedvelte a kis dögöt, hiába volt hiperaktív, és hiába csócsálta meg az egyik papucsát. Még azt se bánta, hogy korán kell kelnie, és naponta többször le kell mennie vele sétálni. Hétköznapokon, amikor dolgozott, Jane besegített neki a kutyagondozásban, amiért nem lehetett elég hálás.
– Nem volt vele semmi gond. Azt hiszem, lassan megszokja, hogy nálad ragadt – válaszolta Jane, aztán a bejárati ajtó felé indult. – Szép napot, Harry. Mennem kell, mert még meg kell írnom az irodalom leckémet, este pedig egy szülinapi buliba vagyok hivatalos.
– Ha bármi szükséged van segítségre a tanulásban, csak szólj – mondta neki Harry. A lány bólintott, és kedvesen mosolyogva zárta be maga mögött az ajtót. Reese újra a hátára fordulva feküdt le, és Harry nem bírta megállni, hogy letérdeljen hozzá a földre. A kutya a simogatás után a fiú ruhájába fúrta az orrát, és ahelyett, hogy ideges lett volna, éppen az ellenkezője történt. Elhelyezkedtek a kanapén, és Reese egyszerűen elaludt az állát Harry combjára hajtva. A fiú a fejét csóválta. Tudta, hogy a kutyák idegesek lesznek, ha megérzik a hibrideket, mint ahogy azt is, hogy Reese kiscicák között nőtt fel. Ezek szerint nem zavarta őt Louis illata, és pontosan tudta, hogy biztosan érzi rajta. Louis a héten mindig megjegyezte, hogy olyan szaga van, mintha kutyamenhelyen dolgozna, de Harry annyival hárította, hogy vigyáznia kell egy pár napig a testvére kutyájára. Azt még nem említette, hogy Reese úgy tűnik, most már az övé. Szerette volna bemutatni őket egymásnak. Louis-t és Reese-t. Tudta, hogy a kis dög imádná, de a hibrid szkeptikus volt ezzel a feltételezéssel kapcsolatban, ráadásul azt mondta, zavarja a kutyaszag. Talán így is volt, de annyira mégsem, hogy ne vigye Harryt az ágyába mindig és bármikor, amikor lehetőség adódott rá. Nem, mintha Louis túlságosan érdeklődő lett volna bármi iránt, ami Harryé, vagy vele kapcsolatos. Még a lakásában sem volt soha, és csak a kutyaszag miatt tudja, hogy van egy nővére. A borongós gondolatok közül Reese hideg orra a kezén rángatta ki. Mintha megérezte volna, hogy újdonsült gazdija szomorú.
– Te is szereted a cicusokat, ugye, Reese? – dünnyögte neki Harry. – Kibaszottul szépek, de annyira önfejűek – tette hozzá keserűen, ahogy a szőrös buksit simogatta. Tudta, ha Louis hallaná, hogy egy macskához hasonlítja őt, már a plafonon lenne, de mégis volt benne igazság. – Te is szép vagy – fogta a kezeibe a kutya fejét. – A legszebb kutyakislány a földön.
Egy meglehetősen nyálas kutyapuszi volt a bók jutalma, és Harry kénytelen volt a pulcsija ujjába törölni az arcát, de egy percig se bánta, hogy nincs egyedül a lakásban. Elmosolyodott, mert rájött, hogy talán mégsincs olyan nagy baj. Most már itt van vele Reese, és ő mindig segített jobb kedvre deríteni.

**

A bowling terem mindig tömve volt szombat esténként, de Niall volt annyira előrelátó, hogy még délelőtt foglaljon négyüknek egy pályát és egy asztalt. Harry és Louis egyszerre érkeztek, mert Harry felajánlotta, elviszi a hibridet is, és akkor már csak Sarah hiányzott.
– Most már együtt fogtok érkezni mindenhová? – kérdezte tőlük Niall vigyorogva, amikor leültek az asztalhoz.
– Ha ez a feltétele annak, hogy ne fagyjon le a seggem, akkor igen – válaszolta Louis, miközben a cipőcserével bajlódott.
– Mivel Louis-nak nincs kocsija, nekem pedig van, így észszerű, hogy felajánlottam, elhozom – szólt közbe Harry is, mert nem volt teljesen elégedett Louis válaszával. A fiúra sandított, aki egész úton morcosnak tűnt, és nagyon szerette volna megtudni, mi a baja. Szerencsére Niall úgy döntött, ideje leadni a rendeléseket a pultnál, így kicsit kettesben tudtak maradni, ha már az odaúton semmiről sem beszéltek.
– Haragszol rám? – kérdezte Harry az első dolgot, ami eszébe jutott.
– Én? Dehogy. Ugyan miért kéne? – kérdezett vissza Louis, és mosolyogva nézett a fiúra. Olyan lélegzetelállítóan gyönyörű volt, még az egyszerű kapucnis felsőjében és farmerben is. A haját felzselézte, hogy a füleit el tudja rejteni, de Harry pontosan ki tudta őket venni, mert emlékezett a formájukra.
– Ne haragudj, hogy reggel csak úgy leléptem – mondta Harry egy kis hezitálás után, mert még sosem surrant ki szó nélkül. Amikor Louis kuncogni kezdett, összevont szemöldökkel nézett rá.
– Ne hülyéskedj. Az egyik legfontosabb dolog, ami miatt kedvellek, az az, hogy tudod, mikor kell lelépni – felelte Louis nemes egyszerűséggel, Harry pedig úgy érezte, mintha valaki gyomorszájon rúgta volna.
– Na ja… – motyogta maga elé.
– De tényleg, tökéletes szexpartner vagy – bólogatott a hibrid, és kicsit közelebb hajolt Harryhez. – Ma éjjel is feljössz?
– Nem tudok. Vár rám Reese otthon – vágta rá Harry, mert végre volt egy elfogadható kifogása.
– Reese?
– A kutyám.
– A kutyád? – vonta fel a szemöldökét Louis. – Azt hittem, inkább cicás vagy.
Harry nagyon szeretett volna haragudni Louis-ra. De tényleg. Szeretett volna egész este morcosan ülni, és szóba se állni a fiúval a bosszantó nemtörődömsége miatt, de most is azon kapta magát, hogy mosolyog a hibrid flörtölésén.
– Reese beköltözött hozzám, mert Gemmáék nem tudják vállalni.
Louis közelebb hajolt hozzá, és mély lélegzetet véve szaglászta meg Harryt, de közben ügyelt rá, hogy egy külső szemlélő számára ne legyen túl nyilvánvaló, amit művel.
– Ezek szerint már össze is barátkoztatok – húzta el a száját, és az asztalra könyökölve nézte Harryt.
– Aranyos kis dög. Te is szeretnéd.
– Abban biztos vagyok – forgatta meg a szemeit a hibrid. – Egészen addig, amíg meg nem próbál széttépni.
– Nem hinném, hogy megpróbálná. Szerintem szereti az illatod. Minden reggel a ruháimba fúrja az orrát, amikor eljövök tőled – válaszolta Harry. Louis kicsit elcsodálkozva nézett rá, de nem mondott semmit, és aztán Niall is megérkezett az italokkal.
– Mennyire megy jól a bowlingozás? – kérdezte Niall a hibridtől, aki a párát törölgette a söréről a hüvelykujjával.
– Sosem próbáltam még – felelte elgondolkozva. – De szeretem a gömbölyű dolgokat – kacsintott Niallre, aki meglepetten felhorkant, és majdnem az orrán keresztül folyt ki a söre.
Harry nem foglalkozott a szexuális célozgatással, lelki szemei előtt egy cérnagombolyaggal játszó cica jelent meg.
Amikor Sarah is csatlakozott hozzájuk, hamar kiderült, hogy Louis-nak tényleg jól megy a bowling, ugyanis minden játék végén sikerült győztesen kikerülnie. Niall a kezdők szerencséjére fogta, Sarah szurkolt neki, Harry csak fejcsóválva, mosolyogva nézte, ahogy a hibrid sokszor az első gurításra felborította a bábukat. Az estéjük jó hangulatban telt, főleg az egyetlen lánynak és a hibridnek, akik nem vezettek, ezért kicsit be is csiccsenthettek. Már elmúlt éjfél, amikor Harry Louis-t támogatta a kocsihoz, míg Niall Sarah karját fogta, nehogy elessen.
– Harry, ez isteni volt – mondta Louis, ahogy lehuppant az ülésre. A szemei pici fénypontokként csillogtak a sötétben, és a mosolya szinte a füléig ért. – Régen volt már, hogy ennyire felszabadult lehettem egy társaságban. Olyan jó, hogy mindenki tud a farkamról… mármint a farkincámra gondoltam – kuncogott a saját viccén.
– Örülök, hogy tetszett – válaszolta Harry mosolyogva. – Gyerünk, biztonsági öv – intett a fejével, és meg se várta, hogy a hibrid bajlódni kezdjen vele, inkább ő kötötte be. Csak egy pillanat volt, amíg áthajolt Louis-n, arra mégis elég, hogy a hibrid beleharapjon a vállába.
– Aludj nálam ma este – találta magát szembe a könyörgő tekintettel, amikor kérdőn felé fordult. – Hideg az ágy nélküled. És én utálok fázni.
Harry elbizonytalanodott. Olyan egyszerűnek tűnt, hogy a kutya miatt kibújjon a mai éjszaka alól.
– Nem tudom, Louis…
– Történt valami múlt éjjel? – kérdezte Louis, amikor Harry elfoglalta a helyét a kormány mögött. – Erőszakos voltam? Bántottalak?
Harry lassan kifújta a levegőt, aztán megcsóválta a fejét.
– Ha így lenne, te is emlékeznél rá. Ez nem olyan, mint amikor először voltunk együtt.
– Akkor? Mi a baj? – értetlenkedett tovább Louis.
Harry tudta, hogy ez nagyon nem jó ötlet. Ha így folytatják, nem lesz olyan nap, amikor nem egy ágyban, egymás mellett alszanak el, mégis képtelen volt ellenállni.
– Elvihetlek magamhoz? Le kell vinnem Reeset sétálni. Mi lenne, ha most az egyszer nálam aludnál? – kérdezte, és reménykedett benne, hogy sikerül meggyőznie.
– A kutyák utálnak – húzta el a száját Louis. – Ez olyan, mintha leváltottál volna egy büdös szőrgombócra – fakadt ki, és drámaian az ölébe ejtette a kezeit.
– Reese nem büdös. És garantálom, hogy nem fog gondot okozni – válaszolta Harry határozottan. – És nem értem, miért váltottalak volna le.
– Mert innentől az a dög lesz a fontosabb – durcáskodott tovább Louis, és Harrynek nevethetnékje támadt.
– Csak nem féltékeny vagy egy kutyára? – kérdezte csipkelődve.
– Semmi közöm a csontzabálókhoz – húzta ki magát Louis, és Harry elkönyvelte magában, hogy a részeg Louis baromi aranyos.
– Elviszlek magamhoz, és együtt alszunk, vagy kénytelen leszel a saját ágyadban dideregni. A te döntésed – jelentette ki Harry.
– Ugye ő nem fog velünk aludni? – kérdezte Louis gyámoltalanul.
– Reese jól nevelt kutya, egyedül a kanapéra ugorhat fel, az ágyra nem.
Louis nem tűnt száz százalékig elégedettnek a válasszal, de azért megvonta a vállát, és nem tiltakozott, amikor Harry a saját lakása előtt parkolt le.
Úgy tűnt, csak egy kis friss levegőre volt szüksége, mert Louis most sokkal egyenesebb vonalban tudta megtenni az utat a kocsitól a házig, mint amikor elindultak a bowling teremből. Harry mutatta az utat, és talán már nem volt rá szükség, de azért végig támogatta a hibridet, csak hogy a közelében maradhasson.
– Megyek előre – mondta Harry halkan, miközben lassan kinyitotta a bejárati ajtót. Reese azonnal az előszobában termett, és izgatottan, kettőt vakkantva üdvözölte a gazdáját. Aztán Louis felé fordult, és Harry kíváncsian várta, mi fog történni. A hibrid még mindig az ajtóban állt, és felvont szemöldökkel, kihívóan bámult le a kutyára, kihasználva a magasságkülönbséget. Reese is megtorpant, abbahagyta a farokcsóválást, és Harry esküdni mert volna rá, hogy ők ketten a tekintetükkel kommunikálnak. A feszült helyzetet az a pillanat oldotta meg, amikor Louis a kutyára fújt, és szegény pára szemei hatalmasra kerekedtek, mielőtt szó nélkül a helyére rohant. Nem pont így képzelte el az ismerkedésüket, de legalább nem ugrottak egymásnak.
– Öhm… oké, ez megoldotta a problémát, azt hiszem – dadogta Harry, még mindig a történtek hatása alatt. Utoljára akkor látta ilyennek a hibridet, amikor teljesen kifordult magából, és majdnem rátámadt arra a két tinilányra a háza előtt.
– Megértette, hogy én vagyok a falkavezér – húzta ki magát Louis büszkén.
– Annak nem nekem kéne lennem? – kérdezte Harry csak úgy mellékesen, miközben a cipőiket és a kabátokat az előszobában hagyva a nappali felé kísérte Louis-t.
– Ahhoz egy kicsit szigorúbban kellene nevelned – felelte a hibrid megértően mosolyogva.
Harryt nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy talán nem csak a kutyájával kellene szigorúbban viselkednie, és nem akarta, de valahogy mégis kicsúszott a száján:
– Ez vajon nálad is működne? – szűrte a fogai között elmerengve, de természetesen Louis meghallotta.
– A feltételezéseddel az egyetlen gond, hogy okosabb vagyok, mint a kutyák, és tudom, hogy csak egy egyszerű ember vagy – jegyezte meg gonoszan, és Harry felháborodását látva hozzátette: – Egy egyszerű ember, akivel eszméletlen jó az ágyban.
Harry elmosolyodott, de belül már korántsem érezte magát ennyire vidámnak. Louis egy mondatban összefoglalta a kapcsolatuk lényegét, és hiába tudta már az elejétől fogva, mégis rosszul esett hallani tőle. Reese még mindig a fekvőhelyén kuporgott, de azért végig szemmel tartotta a gazdáját.
– Le kell őt vinnem…
– Tudom. Vidd le, nehogy összeszarja a csodálatos lakásodat – helyeselt Louis is elnyúlva a kanapén. – Addig lezuhanyozom, ha nem gond.
– Persze, találsz tiszta törölközőt a fürdőben. Szeretnéd, hogy körbevezesselek…?
– Felesleges. Ne aggódj, ha pisilnem kell, megkeresem a WC-t, nem fogom a konyhában végezni a dolgom – gúnyolódott, a tekintetét egy pillanatra sem levéve a kutyáról, aki oldalra fordított fejjel figyelte, ahogy beszélt, de csak az orrát dugta be a nappaliba.
Harry a gondolataiba merülve sétált Reese mellett. Nem haladtak túl gyorsan, a kutya szinte minden fűcsomónál megállt, hogy megszaglássza. Talán mégis el kellene olvasnia azt a könyvet a hibridekről, amit Niall kerített neki. Sokszor, amikor már úgy érezte, végre érti Louis viselkedését, kiderült, hogy mégsem. De az is lehet, hogy megszállottan valami magyarázatot akart arra, hogy Louis miért viselkedik ilyen hidegen, amikor beszélgetnek. Szex közben annyira más, olyan gondoskodó és édes, de talán csak azért, mert minden orgazmus, amit Harrynek okoz, növeli az önbizalmát. Nem lenne meglepő, hiszen a szavaival mindig tárgyként kezeli őt. Harry szeretett volna a fejébe látni, bár ki tudja, lehet, akkor még jobban összezavarodott volna.

**

Egy kéz fonódott hátulról a nyakára, hogy a fejét lenyomja a párnába, és Harry megadóan előre dőlt, a fenekét magasan tartva, teljesen Louis-ra utalva magát. Az ágynemű nedves volt alatta, mert egyszer már elélvezett, de a hibrid nem siette el a dolgokat. Egy újabb adag síkosítót folyatott a farkára, mert mindketten érezték, hogy már itt van az ideje. Harry nem emlékezett rá, hogy bármikor, bárkivel szükség lett volna utánpótlásra, de úgy tűnt, Louis valami egyéni csúcsot próbál megdönteni azzal, hogy már több, mint egy fél órája, kisebb szüneteket beiktatva tartja magát. Harry izzadt, ahogy próbált nem összecsuklani az ágyra, és érezte, ahogy a hibrid erősen a derekába markol, hogy ne csúszkáljon a keze a bőrén. A szorítása fájdalmas volt, de Harry már túl messzire járt, hogy észrevegye. Az orgazmus második alkalommal már lassabb ütemben épült benne, és így még kínzóbb volt, ha ez lehetséges. Percekig egyensúlyozott a határon, miközben a párna csücskeit az öklébe szorította, és amikor megtörtént, szinte a zokogáshoz hasonló hangok törtek elő belőle, és nem bírta tartani magát, teljesen elnyúlt az ágyon.

Nem értette, mi történik vele, mert amikor Louis betakarta a hátát a saját testével, és tovább mozgott, a legizgatóbb hangokat kiadva, a teste megálljt kiáltott, de ő még folytatni akarta, akármennyire is elhasználódott. Louis a vállát harapta, és tudta, hogy már nincs sok hátra neki sem.
– Ne húzódj ki. Kérlek! – könyörögte elfúló hangon, és hátranyúlt az egyik kezével, hogy megpróbálja magához vonni a hibridet.
Louis felmordult, és lefejtette a kezét magáról, hogy aztán az ujjaikat összekulcsolva nyomja le Harry mindkét kezét az ágyra, a feje mellett. Akkor már tudta, hogy megint nem fogja megkapni, amit akart. Louis minden egyes átkozott alkalommal kihúzódott, mielőtt elélvezett volna, és mostanában állandóan hátulról csinálták azóta, hogy Harry a combjait a fiú derekára fonva próbálta magában tartani egyik alkalommal. Harry dühös volt, és teljesen tehetetlennek érezte magát, amikor Louis megszorította a kezét, és rögtön utána megérezte a forró magját a fenekén és a combján. Legalább a szorítás enyhült, így sikerült egy mozdulattal a hátára fordulnia. Louis annyira gyönyörű volt, ahogy az izzadtságtól csillogott a bőre, az ajka elnyílt a percekig tartó élvezésnek hála, és a farkincája vége teljes nyugalomban feküdt a fehér lepedőn. Reszketve ült a sarkain, és előrelátóan egy törölköző volt előtte leterítve az ágyra. Harry előre nyúlt, és a kezébe fogta a hibrid farkát. Tudta, hogy Louis imádja, ha a farka tövénél körben kidudorodó részt masszírozza közben, ezért pontosan azt tette, de aztán támadt egy jobb ötlete. A térdein mászott közelebb hozzá, aztán elhelyezkedett a hibrid ágyéka felett, és lassan leereszkedett. Azt hitte, Louis majd dühös lesz, és talán el is löki magától, ennek ellenére csak a meglepettséget, a csodálatot és a kihívást tudta kiolvasni a tekintetéből. Ebben az állapotban már kizárt volt, hogy teljesen, tövig magában érezhesse, de legalább a következő adag élvezete nem a törölközőn landolt. Harry már ennyitől megkönnyebbült, és fáradtan Louis nyakába borult. Nem maradt úgy sokáig, mert a hibrid a hajába markolt, és felemelte a fejét, hogy megcsókolhassa. Harry a meglepetéstől felnyikkant, de amikor Louis nyelve a szájába furakodott, már csak visszafojtott nyögésekre tellett tőle. Ritkán csókolóztak, és olyankor is csak a vágy hevében, ráadásul Louis részéről inkább harapások voltak, mint igazi csókok.
Negyed órával később, amikor Louis már biztosan nem érezte a lábait a zsibbadástól, végre lekászálódott róla, és remegő végtagokkal indult a fürdő felé. A hibrid még mindig nem mondott semmit, csak kihívóan mosolygott, és egészen addig nézte, amíg bezárta maga mögött a fürdő ajtaját.