Csillagszámláló - Epilógus

Sziasztok! Nekem hiányozni fog a Csillagszámláló :( Imádtam írni, de sajnos ez a történet is a végéhez ért. Most nem is húznám tovább a dolgokat, jó olvasást, és a rész alatt folytatom majd a szövegelést :)

********************************************************************************

Epilógus

Felüdülés volt James és Anne házában tartózkodni úgy, hogy Jesse valamelyik távoli szigeten nyaralt a menyasszonyával. Harry édesanyjának télikertje már majdnem elkészült a nyár közepére, csupán annyi dolguk volt, hogy lefessék a fa tartóelemeket. Louis és Harry szívesen vállalta a munkát, rájuk fért a kikapcsolódás a dolgos hétköznapok után, és így még több időt tölthettek együtt. Harry az egyik kisebb ecsetet a szájában tartotta, míg a másikkal lendületes mozdulatokkal festette fehérre a fát. Lou limonádét kortyolgatott, de hamar letette a poharat, hogy csinálhasson egy gyors fényképet a telefonjával. A „Harry fest” fotó bekerült a „Harry alszik”, „Harry virágokkal a hajában”, Harry vattacukrot eszik” és még néhány kép közé, aminek közös pontja meglepő módon a főszereplő volt, azaz Harry.
– Tudod, jó néhány fényképet láttam rólad az évek során – vallotta be Harry, miközben tovább mozgatta az ecsetet.
– Tessék? – kérdezte meglepetten Louis, majd a zsebébe süllyesztette a mobilt.
– Anya mindig küldött fotókat a családi rendezvényekről, amin általában én egyáltalán nem vettem részt. Könnyű volt nyomon követnem téged. Láttam, ahogy felnőttél – mondta Harry, majd párja felé fordult.

Csillagszámláló - 9. Csak ő számít!

Sziasztok! Bocsánat, hogy egy kicsit későn, de itt a 9. rész. Már csak az epilógus van hátra, utána véget ér a sztori... Viszont ha szeretnétek tőlem még Larrys történetet olvasni, akkor kérlek, jelezzétek. Már van is egy ötletem :) Jó olvasást kívánok!

*********************************************************************************

9. Csak ő számít! (azaz eljött az igazság pillanata)

Harry másnap reggel korán ébredt. Szerencsére, a rémálmok elkerülték, így kipihentnek érezte magát. Néhány percig még feküdt az ágyban, nézte, ahogy Louis alszik, de aztán fel kellett kelnie. Egész hétvégén alig haladt valamennyit a munkájával, így itt volt az ideje, hogy bepótolja. Gyorsan felöltözött, a konyhában főzött kávét, és készített egy lekváros pirítóst, aztán bevonult a dolgozószobába. Azonban munka közben sem tudott elfeledkezni a fiúról, aki most az ágyában alszik.
Mikor történt? Amikor találkoztak a buliban? Vagy mikor az erdőben csókolóztak? Nem tudta volna megmondani, olyan hirtelen és észrevétlenül lett szerelmes. Hogyan is gondolhatta még az elején, hogy tudná bántani őt?
– Harry – érkezett a halk suttogás a háta mögül. Elmosolyodott, libabőrös lett a hangtól, miközben az egész testét elöntötte valami kellemes forróság. Lassan hátrafordult, de a látványra nem volt felkészülve. Louis az ajtóban ácsorgott egy szál bokszerben, miközben megállás nélkül ásítozott.

Csillagszámláló - 8. Amit csak szeretnél

Sziasztok! Máris vasárnap, tehát Csillagszámláló. Köszönöm a kommenteket, pipákat, feliratkozókat, igyekszem meghálálni. Bízom benne, hogy szeretni fogjátok ezt a részt is :) Még annyit, hogy az olvasáshoz egy kényelmes fotelt ajánlok... meg néhány perc csendes magányt ;)
Ja, és HAJRÁ MAGYAROK!!! 

*********************************************************************************

8. Amit csak szeretnél (avagy ha már csinálunk valamit, tegyük beleéléssel)

Hallgatta a falióra kattogását, miközben az ujjait tördelte idegesen. Nem az volt a célja ezzel az ötlettel, hogy elijessze a másikat, hanem az, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, de Harry már lassan tíz perce bezárkózott a fürdőbe. Azt hitte, hogy a fiú örülni fog neki, hiszen már számtalan egyéjszakás kaland során vallották be neki, hogy szívesen elmerülnének benne, és most tessék… Az egyetlen, akit mindennél jobban szeretne magában tudni, elzárkózott előle. De hát Harryvel soha, semmi nem úgy alakult, ahogy várta.
Tettre készen pattant fel a kanapéról, a fürdő ajtajához sétált, miközben eldöntötte, hogy megmondja Harrynek, felejtsék el az egészet, csinálják azzal a felállással, mint az első alkalommal. Már éppen bekopogott volna a hófehérre festett ajtón, mikor a göndör nagy lendülettel kitárta azt, majd meg is torpant, amikor meglátta Lou-t.
– Öh, te… – kezdte Louis, de a fiú tekintete belefagyasztotta a szót.

Csillagszámláló - 7. Hernyók és pillangók

Sziasztok! Lehet, hogy megint nem fogtok szeretni... :D A részről annyit, hogy a tanulmányaim miatt eléggé szívemen viselem a témát. Kíváncsi vagyok a véleményetekre, és ha már sikerül átadnom néhány fontos dolgot, akkor nem dolgoztam hiába :). Jó olvasást!

*********************************************************************************

7. Hernyók és pillangók (azaz egy másik bolygóra is követnélek)

Louis teljes némaságban ült, az arca kiismerhetetlen, és levegőt is csak akkor vett, ha nagyon muszáj volt. Próbálta feldolgozni Dan szavait, az agya megállás nélkül dolgozott, és már rohant volna a géphez, hogy az interneten jobban utána tudjon nézni a dolgoknak, de egyelőre lesokkolta a sok információ.
– Lefeküdtél vele? – kérdezte halkan Daniel, és a térdére simította a kezét.
– Ne érj hozzám! – rezzent össze Louis, és még távolabb húzódott.
– Kérlek, Lou, ez fontos! Szedd össze magad! – szólt rá erélyesen a fiú. Louis kezdett rájönni, hogy nagyon gyerekesen viselkedik, úgyhogy próbálta lenyugtatni magát.
– Ez az. Figyelj rám, mert fontos amit mondok – kezdte Dan, de nem kockáztatta meg, hogy újra hozzáérjen a másikhoz. – Mivel te voltál az aktív fél, így elég kevés az esélye, hogy gond legyen veled. De hogy biztosak legyünk, el kell menned csináltatni egy tesztet.

Csillagszámláló - 6. Vattacukor és egyéb nyalánkságok

Sziasztok! Máris vasárnap, és remélem, ez a rész is tetszeni fog Nektek :) Többen is írtátok, szeretitek, hogy van a résznek címe, úgyhogy most megsúgom, nekem ez a kedvenc címem :D Jó olvasást, és tudjátok, mindenféle visszajelzésnek örülök :)

*********************************************************************************

6. Vattacukor és egyéb nyalánkságok (azaz repülni tanulni ijesztő)

Louis csak öt perce lépett le, hogy kicsit kiszellőztethesse a fejét, de a főnöke már telefonon kereste, mert szüksége volt valamire. Papírpohárral a kezében, mobillal a füle és a válla között próbálta kinyitni a hóna alá szorított mappát, miközben azon morfondírozott, hogy baromi jól jönne most egy plusz kéz. Aztán feladta, ledobta magát egy padra, és végre sikerült bediktálnia a kért adatokat. Amikor végzett a hívással, hátradőlt, de azonnal szúró fájdalom nyilallt az oldalába, ahol Jesse megütötte.

– A picsába! – szitkozódott fájdalmas hangon, majd próbált kényelmesebb pozíciót felvenni. Belekortyolt a teájába, lehunyta szemét, hogy rögtön egy mohazöld szempár, és az utánozhatatlan mosoly jelenjen meg lelki szemei előtt. Tudta, kezd süllyedni, de ez az érzés kellemes volt, mintha olvasztott karamellbe mártózott volna meg. Hm… Harry bőre, nyakának illata... A telefonja megrezzent a zsebében, és mikor megnyitotta az üzenetet, olyan szélesen vigyorgott, hogy az már fájdalmas volt. Szinte hihetetlen, hogy ugyanakkor gondolnak egymásra. Bár, ha őszinte akart lenni, az ő fejében minden percben a göndör járt.

Csillagszámláló - 5. Út a pokolba

Sziasztok! Ezt a részt nagyon szerettem írni, ráadásul jó hosszú, remélem, nektek is tetszeni fog. Nem is tudok mit mondani, csak annyit még, hogy jó olvasást, és szeretettel várom a visszajelzéseket! :)

*********************************************************************************

5. Út a pokolba (egy kis mennyországgal fűszerezve)

Harry minden apró zajra felkapta a fejét, miközben az autópályán haladtak a régi otthona felé. Bárhol szívesebben lett volna most Louis-val, csak ne kelljen velük találkoznia…
– Tudod, Carol egészen rendes lány lett. Mondhatni, kedves, ha éppen olyan a kedve – magyarázta Lou, majd ivott az ásványvizes palackból. Egy pillanatra a másik felé nézett, aztán újra visszafordult az út felé. Az egyik kezét a hosszú combokra tette, és maga is meglepődött, milyen jó érzés volt újra testi kontaktusba kerülni a fiúval. Amikor egy forró tenyér simult a kézfejére, már szélesen mosolygott.
– Harry, amikor azt mondtad, hogy mindent elölről kezdünk, akkor te... – kezdte, de megakadt a mondandójában. Nem tudta, hogyan folytathatná anélkül, hogy egyértelmű legyen, mi izgatja leginkább a fantáziáját. – Szóval úgy gondoltad, hogy elmegyünk randizni, veszek neked virágot meg csokit, aztán az első találkozáskor elcsattan az első csók, és majd mondjuk az ötödik alkalom után talán lefekszünk egymással? – érdeklődött, mintha azt kérdezné, milyen lesz az időjárás. Azért oldalról picit a fiúra pillantott és félve várta a választ.

Csillagszámláló - 4. Ha megváltoztathatnám a múltat

Sziasztok! Vasárnap van, tehát itt az ideje egy új résznek.  Majd írjátok meg, megérte-e várni rá, én bízom benne, hogy igen :) Még egyszer köszönöm a támogatásotokat, igyekszem meghálálni úgy, hogy próbálok mindig időben jelentkezni, tartalmas, izgalmas fejezetekkel. Jó olvasást! :)

*********************************************************************************

4. Ha megváltoztathatnám a múltat (avagy sosincs túl későn)

Végig abban reménykedett, hogy újra csak álmodik. Hamarosan fel fog ébredni, ziláltan, izzadtan, de a puha ágyában, abban a szobában, ahová besüt a Hold fénye éjszakánként, ha nem felhős az ég. Csak meg kell várnia, amíg felriad teljesen magától. Lassan lecsúszott a fal mellett a földre, összeszorította a szemét, mert tisztán érezte, szédül. Felhúzott térdeire fektette a fejét, próbált lenyugodni, de mint olyan sokszor, most sem sikerült. A szíve hangosan dübörgött, a szája kiszáradt, és érezte, ahogy másodpercek alatt teljesen leizzad.
– Nincs semmi baj, itt vagyok! – hallotta meg azt a hangot, aminek annyiszor könyörgött már, hogy segítsen neki. Hogyan lehetséges, hogy van vele valaki? Mindig egyedül volt, csak a saját kapkodó légvételeit hallotta, de most biztosra vette, hogy beszélnek hozzá. Meglepő módon nem érezte a lehullott levelek rothadó bűzét, csupán valami kellemes illatot, amihez szép emléke kötődött. Lou. Amikor percekig csókolóztak az ágyban, teljesen elmerült a másik illatában, ízében, bőrének tapintásában. Hogy kerül az álmába a fiú? Annyi kérdése lett hirtelen. A kíváncsisága lassan kezdte legyőzni a pánikot, ezért óvatosan kinyitotta a szemét. Már nem is volt benne biztos, hogy fel akar ébredni. A másik fiú a térdén mászott hozzá közelebb, és aggódva figyelte őt. Nem lehet más, ez ő.
– Louis? – kérdezte bátortalanul.

Csillagszámláló - 3. Louis vagyok... Ő meg Harry

Sziasztok! Csütörtök van, tehát meghoztam a következő részt :) Ami a végét illeti...

Nyugalom, mindjárt itt a vasárnap.

A másik, hogy elértük, sőt meghaladtuk az 50 feliratkozót, ami miatt nagyon boldog vagyok.

Ne feledjétek, nagy részben ti inspiráltok, úgyhogy ha nem túl nagy kérés,

ismét szeretettel várom a hozzászólásaitokat!

Jó olvasást kívánok a részhez! :)

**********************************************************************************

3. Louis vagyok… Ő meg Harry (azaz egy félig kifizetett kávé)

Lana fülig érő szájjal tárta ki az ajtót, de rögtön elkomolyodott, mikor meglátta főnöke szigorú ábrázatát.
– Jó reggelt! – köszönt illedelmesen, és szíve szerint kifaggatta volna Haroldot arról, hol töltötte az éjszakát, de látta, hogy ez nem jó ötlet. Helyette csak ennyit kérdezett: – Készítsek valami reggelit?
– Nem vagyok éhes – kapta a komor választ azonnal. Lana a körmeit rágcsálva toporgott még az előszobában, aztán úgy döntött, nem bírja. Ki kell derítenie, mi történt. Harry bezárkózott a fürdőszobába, úgyhogy ő végül a konyhába ment, ahonnan ráláthatott a fürdő ajtajára, majd azonnal tárcsázta Adam számát. Már éppen feladta volna, mire nagy nehezen válaszoltak a hívására.
– Remélem, jó okod volt felébreszteni…– dörmögte Adam álmos hangon.
– Adam, én vagyok az Lana – suttogta a lány, nehogy lebukjon. – Harold most ért haza, és elég rossz kedve van. Nem tudod, mi történt az éjjel?

Csillagszámláló - 2. Egyetlen éjszaka

Sziasztok! És már hozom is a következő részt :) Köszöntöm az új feliratkozókat, a sok kedves hozzászólást. Amikor olvasom őket, sokkal nagyobb lelkesedéssel vetem bele magam az írásba. Hihetetlen, mekkora örömöt tudtok okozni akár 1-2 mondattal is. 

Nem is dumálok tovább, jó olvasást kívánok, remélem, ad némi lendületet a következő héthez. Csütörtökön pedig újra találkozunk! :)

*********************************************************************************

2. Egyetlen éjszaka (azaz hogyan menekülj el a végzeted elől)

Lou tudta, hogy valami nincs rendben a másik fiúval, viszont azt is érezte, hogy mikor nyugtatóan elkezdte csókolgatni, a dolgok megváltoztak. Talán csak az a gond, hogy szeretetre és gondolkodásra van szüksége? Ha Louis eszébe ilyen gondolatok furakodtak volna egy egyéjszakás kaland alatt a másik féllel kapcsolatban, visítva rohanna át a másik szobába. Az egy dolog, hogy ez már akkor is bekövetkezett volna, miután erőszakoskodott vele… Most viszont esze ágában sem volt fél centinél távolabb kerülni tőle. Már percek óta csókolóztak, halkan sóhajtoztak egymás szájába, mikor Harold felemelte a kezét, és lágyan végigsimította ujjaival az oldalát. Lou libabőrös lett az érintés nyomán, szerszáma ismét feszült, és tett egy óvatos mozdulatot a csípőjével, hogy felmérje, a másiknál mi a helyzet.

Csillagszámláló - 1. Tökéletesre tervezve

Sziasztok! Ahogy ígértem, érkezik is az első rész. Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni, inkább meséljétek el, ti mit gondoltok. :) Vasárnap újra találkozunk!

*********************************************************************************

1. Tökéletesre tervezve (azaz a legtökéletesebb tervbe is csúszhat hiba)
12 évvel később

A ceruza hangosan sercegett a hatalmas papírlapon, egyenes vonalakat hagyva maga után, itt-ott megtörve az unalmas formákat, derékszögeket. Hamarosan töménytelen mennyiségű szám került a rajz mellé, miközben ujjai fürgén nyomkodták a számológép gombjait, amit akár már vakon is könnyedén tudott volna használni.
– Kibaszott fürdő… – jegyezte meg leginkább csak magának, majd kiegyenesedve tanulmányozta a tervrajzot, miközben a füle mögé simított egy elszabadult hajtincset. A fürdőszobának hatalmasnak kellett lennie, ellenkező esetben nem fért volna be az az irdatlan nagyságú sarokkád, ami a megrendelő terveiben szerepelt. Egyáltalán miért van arra szükség? Talán orgiákat fog ott tartani? Felhorkantott a gondolatra… Hány liter vizet is kell bele engedni? Ez a férfi még nem hallott arról, hogy a világon millióknak nincs megfelelő minőségű ivóvízük? Megrázta a fejét, majd fogta a vonalzót, és egy vonással elvett másfél métert az előszobából. Nagyszerű. Jut is, marad is.
– Harold!

Csillagszámláló - Prológus

Sziasztok! Ez a nap is eljött, egy új történet kezdődik. Ilyenkor mindig izgatott vagyok, remélem, megírjátok, hogy mit szóltok hozzá. Még egyszer köszönöm a támogatást, amit kaptam a Jégszilánkok alatt, kérlek, most se hagyjatok cserben! :)

Van néhány dolog, amit így előre szeretnék közölni a Csillagszámlálóval kapcsolatban:

- A történet 18+-os, de nem fogom kiírni a részek előtt, hogy mikor lesz benne felnőtt tartalom, legyen meglepetés.

- Homoszexuális részeket tartalmaz, ha nem bírod, akkor kérlek el se kezd!

- Előfordulhatnak benne trágár szavak

- Larry Stylinson fanfiction (AU)

- Hetente kétszer, előre láthatóan vasárnap és csütörtökön lesz rész.

Akkor kezdjük is, remélem, velem tartotok a következő, nagyjából egy hónapban!

*********************************************************************************

Az eső egész este megállíthatatlanul szakadt. A kövér vízcseppek hatalmas sebességgel csapódtak neki bármilyen szilárd dolognak, legyenek azok a már félig lecsupaszodott fák ágai, vagy a lehullott, megsárgult avar sáros felülete. Ősz volt, az erdő színes pompával tündökölt volna, ha elég fény éri. Így este, a látására nem, csupán egyéb érzékszerveire hagyatkozhatott. A sötét, kövér felhők a Hold és a csillagok megnyugtató fényét is eltakarták. A bagoly huhogása egyre hangosabb kántálássá változott a fejében, míg orrán keresztül beszívta a moha és az elrohadt falevelek kesernyés illatát. Kis ujjai csak a vizes földet, néhány követ, és kitudja milyen csúszómászókat tudtak kitapogatni ott, ahol éppen térdelt. Már hosszú órák óta sírt, de a zokogása mostanra szipogássá szelídült, és olyan észrevétlenül beleolvadt az erdő neszeibe, mintha mindig is oda tartozott volna. Hátát a gödör oldalának támasztotta, lábait maga alá húzta, és összefogta vékony kabátját, ami már annyira magába szívta a vizet, hogy a súlya megsokszorozódott. Vacogás, fogai összekoccanásának fájdalmas hangja, szipogás aztán vacogás… ez így ismétlődött, már kitudja, mióta.