2016. június 30., csütörtök

Csillagszámláló - 9. Csak ő számít!

Sziasztok! Bocsánat, hogy egy kicsit későn, de itt a 9. rész. Már csak az epilógus van hátra, utána véget ér a sztori... Viszont ha szeretnétek tőlem még Larrys történetet olvasni, akkor kérlek, jelezzétek. Már van is egy ötletem :) Jó olvasást kívánok!
*********************************************************************************

9. Csak ő számít! (azaz eljött az igazság pillanata)

Harry másnap reggel korán ébredt. Szerencsére, a rémálmok elkerülték, így kipihentnek érezte magát. Néhány percig még feküdt az ágyban, nézte, ahogy Louis alszik, de aztán fel kellett kelnie. Egész hétvégén alig haladt valamennyit a munkájával, így itt volt az ideje, hogy bepótolja. Gyorsan felöltözött, a konyhában főzött kávét, és készített egy lekváros pirítóst, aztán bevonult a dolgozószobába. Azonban munka közben sem tudott elfeledkezni a fiúról, aki most az ágyában alszik.
Mikor történt? Amikor találkoztak a buliban? Vagy mikor az erdőben csókolóztak? Nem tudta volna megmondani, olyan hirtelen és észrevétlenül lett szerelmes. Hogyan is gondolhatta még az elején, hogy tudná bántani őt?
– Harry – érkezett a halk suttogás a háta mögül. Elmosolyodott, libabőrös lett a hangtól, miközben az egész testét elöntötte valami kellemes forróság. Lassan hátrafordult, de a látványra nem volt felkészülve. Louis az ajtóban ácsorgott egy szál bokszerben, miközben megállás nélkül ásítozott.
Hogy lehet ilyen szép színe a bőrének? A nyár még el sem kezdődött. Harry legszívesebben végigcsókolta volna minden centijét. Majd mindenképpen sort kerít rá, de akkor a pillantása megállapodott az alsó alá rejtett reggeli merevedésen. Hm…
– Gyere ide! Kövesd a hangom! – mondta vigyorogva, mert Lou szemei még mindig nem nyíltak ki teljesen. – Úgy tervezted, hogy kellemessé teszed Lana napját?
– Tessék? – kérdezett vissza Louis értetlenül, mikor megállt a másik fiú mögött, és a vállára támaszkodott.
– Lana bármikor beállíthat, és úgy sejtem, tetszeni fog neki a látvány – jegyezte meg Harry huncutul vigyorogva.
– Fel kéne öltöznöm… – mondta Lou, inkább csak magának. – Igazából én a te napodat szerettem volna beragyogni. Mikorra jön ma?
– Nem tudom – vonta meg a vállát a Harry. – Nincs megszabva neki – válaszolta, majd beharapta az ajkát, és a másik hasát kezdte cirógatni az ujjaival, pont a bokszer pereme fölött. A halványbarna bőr tökéletes kontrasztot alkotott a fehér anyaggal, ami valahonnan annyira ismerős volt… – Louis, az én alsóm van rajtad? – kérdezte Harry kikerekedett szemekkel.
– Igen – válaszolta halkan a kérdezett. – Az enyémet nem találtam meg, és ez félig kilógott a fiókodból, szóval...
– A tiéd biztosan a fotel vagy az ágy alatt van – kuncogta Harry, majd Louis mögé hajolt, hogy ott is alaposan megcsodálhassa a látványt. – Igazából a feneked és a farkad is egész szépen kitölti – jegyezte meg vágytól elködösült hanggal, miközben a hátsójába markolva húzta közelebb a fiút. – A kedvemért rajtad maradhatna egész nap?
– Ha szeretnéd – suttogta Lou sűrű szempilla rebegtetés mellett. Harry gondolkodás nélkül csapott le a finom ajkakra, a fogai közé csípte és kicsit meghúzta, jól eső nyögést váltva ki ezzel a másikból. – Mennem kell dolgozni, és előtte haza akarok ugrani valami tiszta ruháért – dünnyögte Louis, még félig összetapadva a másikkal. Apró puszikkal zárta le a csókot, és egy lépést hátrált, hogy levegőhöz juthasson, mert ha így folytatják, sosem ér be az irodába.
– Elviszlek – ajánlotta Harry, és azonnal elkezdte összerendezni a dolgokat az asztalon. Megszokásból, hogy Lanának ne legyen annyi dolga, ha megérkezik. Azonban nem jutott sokáig, mikor egy meleg tenyér a csuklója köré fonódott, és megakadályozta a pakolászásban.
– Csupa tinta és grafit a kezed – jegyezte meg Louis, ahogy Harry kezének élét nézegette.
– Általában ilyen, ha dolgozom – mondta Harry zavartan.
– Ez igazából szexi – morfondírozott Lou, és a hangja teljes komolyságról árulkodott.
– Elég furcsa dolgokra gerjedsz – válaszolta nevetve Harry. – Mesélj, mik vannak még, amikről nem is tudok? Mi izgat fel?
– Mi az, ami nem, ha veled kapcsolatos? – kérdezett vissza a kék szemű vigyorogva. – Ebbe ne menjünk bele, mert tényleg el fogok késni – zárta le a témát kelletlenül. – Felkapok valamit, aztán mehetünk.

Harry éppen a boltban volt, mikor édesanyja kereste telefonon. Tudta, hogy aznap jön majd a városba, tehát már várta a hívást, hogy megbeszélhessék, hol találkozzanak.
– Szia anya! – köszönt, miközben tovább tolta a bevásárlókocsit és a tészták előtt állt meg.
– Kicsim, beszélnünk kéne – kezdett bele Anne azonnal. – Ma éjszaka nálad aludnék, ha nem bánod.
Harry összeráncolta a homlokát, majd válogatás nélkül bedobott egy zacskó fussilit a kosárba. Nem ez lenne az első alkalom, hogy Anne nála alszik, de eddig napokkal előtte szólt, ha úgy adódott, hogy nem tudott kényelmesen hazamenni az esti iskola után. Ráadásul megbeszélték, hogy az éjjelt Lou-nál töltik, de ő biztosan megérti majd, hogy most nem ér rá.
– Rendben, semmi akadálya – felelte Harry, de azért borzasztóan furdalta az oldalát a kíváncsiság. – De mi az a fontos, amiről…
– Jó lenne, ha Louis is jönne! – szögezte le Anne, aminek következtében Harry majdnem eldobta a kukoricakonzervet.
– Tessék? Miért? – Egy kicsit hirtelen reagált, és a hangja két oktávval magasabban szólt, mint egyébként. Na vajon miért? – kólintotta fejbe magát gondolatban. Ne, ne, ő erre még nem állt készen!
– Ez majd személyesen megbeszéljük, jó? – mondta Anne, és nagyon úgy tűnt, mint aki le akarja tenni. Harry próbálta kiolvasni az érzelmeket anyja hangjából, de telefonon keresztül annyira nehéz volt. Haragszik? Megveti azért, amilyen? Undorodik tőle?
– Oké – válaszolta lehangoltan.
– Nyolcra nálad leszek – ígérte Anne.
– Várlak.
Innentől kezdve Harry úgy téblábolt a boltban, mint egy zombi. Néha levett valamit a polcról, a többi közé dobta, de nem igazán figyelt oda. Végig az járt a fejében, hogyan fogja kimagyarázni, hogy nem úgy van, ahogy Anne gondolja. Vajon Jasse árulta el őket? Mit mondhatott az anyjának? Egyikük sem lehet benne biztos, hiszen semmi olyat nem csináltak...
Arra eszmélt fel, hogy már majdnem öt óra. Rohant a pénztárhoz, mert megígérte, hogy elmegy Louis-ért, mikor végez a munkával, mivel nem a saját kocsijával ment dolgozni. Természetesen hosszú perceket kellett várnia, míg végül rá került a sor, és már kizárt volt, hogy időben odaér. Végül csak tíz percet késett, annak köszönhetően, hogy a megengedett sebesség felett száguldott végig a városon.
Louis egy padon ücsörögve várta, unottan figyelte a járókelőket, de az arca és a szeme is azonnal felragyogott, amikor meglátta az ismerős arcot. Azonban azt is észrevette, hogy Harrynek nincs túl jó kedve, mert a homlokát gondterhelten ráncolta, mikor odaért hozzá.
– Szia. Ne haragudj, hatalmas sor volt a boltban – kezdte azonnal Harry, mire Louis felpattant, majd nem törődve az arra járókkal, szorosan megölelte a fiút és egy lágy puszit adott az ajkaira.
– Nincs semmi baj, az a lényeg, hogy itt vagy, velem – suttogta, de még mindig nem engedte el a Harryt. Tegnap óta ez volt. Ha a szerelem egy medence, tele vízzel, ő egész nap abban merítkezett, olykor úszkált benne, és most, hogy láthatta a zöld szempár tulajdonosát, már teljesen alámerült. – Minden oké? – kérdezte, amikor megpróbált átlátni a rózsaszín ködfelhőn.
– Nem igazán – nyögte Harry, és lassan kibújt az ölelésből. – Anya ma nálam alszik, szóval ugrott az esti programunk. Ráadásul beszélni akar valamiről, és azt akarja, hogy te is ott legyél.
– Én? Minek? – kérdezte Lou zavarodottan, miközben elindultak a kocsi felé.
– Jaj, kérlek, gondolkozz egy picit! – szólt rá Harry erőteljesen. – Mit gondolsz, miért akar mindkettőnkkel beszélni?
Louis egy pillanatra megtorpant, de Harry olyan célirányosan lépdelt a kocsija felé, hogy észre sem vette. Lou-nak azonnal leesett, miért olyan a kedve párjának, amilyen, és a felfedezés abszolút nem tetszett neki. Sem az, ahogy beszélt vele. De úgy döntött, mindenkinek lehet rossz napja, ezért nem akart veszekedni vele. Túl jó volt a kedve ahhoz, hogy elrontsa ilyenekkel.
Szó nélkül ültek be a kocsiba, és útközben sem nagyon beszélgettek. Megkérdezte Harryt, milyen volt a napja, aki néhány rövid mondatban összefoglalta az eseményeket, aztán már le is parkoltak a háza előtt. Louis csöndesen lépkedett be Harry mögött a nappaliba, majd ült le a kanapéra.
– Hogyan fogod neki elmondani? – kérdezte Lou halkan.
A fiú éppen akkor lépett be a helyiségbe, kezében két pohár jegesteával, melyből az egyiket Louis felé nyújtotta.
– Maximum találgathatnak, nem lehetnek benne biztosak – morfondírozott Harry, majd ő is helyet foglalt. – Gimnazista koromban néhány hétig volt egy barátnőm, és anya tudja, hogy vele vesztettem el a szüzességem.
Louis szemöldöke erre felszaladt egészen a homlokába hulló tincsei alá.
– Volt barátnőd? És lefeküdtetek?
– Igen, de azon az estén annyit ittam, hogy később semmire sem emlékeztem – vallotta be Harry szemforgatva a saját hülyesége miatt. – Akkor voltam először és utoljára olyan részeg, hogy kiestek dolgok.
– Ó. De mi van akkor, ha csak átvert, és meg sem történt? – kérdezte Lou mosolyogva.
– Később, a farkamon lógó, ellőtt gumi nekem elég bizonyíték volt – húzta el a száját Harry, visszagondolva a rossz emlékre.
Louis próbálta visszafogni a kikívánkozó nevetést, de nem igazán jött össze. Végül feladta, és hangosan kitört belőle a kacagás.
– Hé, nem szép dolog kinevetni! – morgolódott a Harry, habár az ő ajkai is mosolyra húzódtak.
– És mi történt, amikor először voltál pasival? – kérdezte Lou, még mindig a nevetéstől fulladozva.
Harry kortyolt egyet a hűsítő teából, aztán pillanatok alatt leolvadt a vigyor az arcáról.
– Így visszagondolva, akkor meg azt kívántam, bár többet ittam volna előtte – jegyezte meg színtelen hangon.
Louis figyelte párja arcát, látta, ahogy az emlékek elködösítik a vonásait, és azonnal sejtette, jobb, ha ezt a témát nem feszegeti tovább. De még mindig nem tudta, mit fognak mondani Anne-nek.
– Szóval mi a terved, ami édesanyádat illeti?
– Azt mondjuk neki, hogy csak jó barátok vagyunk – vágta rá azonnal Harry. – Nem akarom, hogy megtudja… nem akarom, hogy csalódott legyen.
Louis némán ült, és próbálta feldolgozni a hallottakat. Nem gondolta, hogy a párja ennyire el fog zárkózni attól, hogy elmondják az igazat. Sejtette, hogy zavart és kétségbeesett lesz, de erre nem számított.
– Harry, ez a te életed, nem kell senki elvárása szerint élned. Ráadásul anyukád szeret téged, kétlem, hogy emiatt csalódna benned – próbálta meggyőzni a Harryt, mert úgy érezte, hogy bele fog fulladni az érzelmeibe, ha titkolnia kell őket.
– Nem! Louis, eldöntöttem, hogy mit akarok, és szeretném, ha tartanád a szádat – szögezte le Harry ellentmondást nem tűrő hangon.
– Átgondolhatnál egy olyan verziót is, amikor felvállaljuk, hogy együtt vagyunk – jegyezte meg Louis egyre kétségbeesettebben. – A kedvemért, kérlek...
– Nem! – Harry teljes mértékben elszántnak látszott. – Neked olyan egyszerű, mindenki tudja, hogy meleg vagy, de én…
– Szedd össze magad! – emelte fel a hangját Louis. – Légy férfi, és tartsd szem előtt azt is, hogy nekem milyen érzés, hogy titkolni akarod, ami közöttünk van. Ne hisztizz azért, mert fel kell vállalnod magad!
Harry hatalmasakat pislogott, amikor felfogta, hogy Lou alaposan leszidta. Az üvegpohárba bámult, amit a kezében tartott, és már a következő frappáns válaszon gondolkodott. De komolyan ezt akarja? Veszekedni akar? Louis éppen arra utalt, hogy már felnőtt, tehát joga van eldönteni, mit mond el a szeretteinek.
– És amikor te hisztiztél, mert féltél, hogy pozitív lesz a teszt eredménye? – kérdezte Harry halkan, bátortalanul, mert a tudatalattija azt súgta, jobb lenne, ha befogná a száját.
Mivel hosszú idő után sem érkezett válasz, felnézett Louis-ra. Ismerte már ezt a csalódott arckifejezést. Akkor látta a másikat ilyennek, amikor megpróbálta megerőszakolni. Azonnal megbánta, amit mondott, legszívesebben visszaszívta volna, de már késő volt.
– Hogy lehetsz ennyire gyerekes? Egyáltalán… – kezdte zavartan Lou, mintha tényleg nem értené. – Hogy tudod egy napon említeni ezt a két dolgot?
Sűrűn pislogott, majd az ujjával a szeméhez kapott, hátha úgy meg tudja állítani a kibuggyanó könnycseppeket.
– Louis, annyira sajnálom – kezdte Harry bűnbánóan. És tényleg, pillanatnyilag szívesen lekevert volna magának egyet, amiért sikerült így megbántania azt, akit szeret. Közelebb húzódott az összeroskadt testhez, és úgy ölelte magához, hogy semmiképpen ne legyen lehetősége elhúzódni. De ami a legfájdalmasabb volt, hogy Louis nem is próbált szabadulni, nem is ölelt vissza, egyszerűen csak hagyta magát. A fenébe! Hogy fogja ezt rendbe hozni?
– Harry, engedj el! – hallotta a vékony suttogást valahonnan, a mellkasa tájékáról.
– Eszemben sincs! – szögezte le Harry, miközben már teljesen az ölébe húzta Lou-t. – Nem sétálhatsz ki az életemből. Ha kell, magamhoz láncollak! – mondta megrögzötten.
A borzos fej egy kicsit felemelkedett, majd tulajdonosa halk kuncogásba kezdett. Harry nem értette, mi történik, de érezte, hogy Lou lehelete a nyakát csiklandozza, és ez az érzés valahogy megnyugtatta. Addig nincs baj, amíg a közelében van. De mi az oka ennek a hirtelen jókedvnek?
– Lou, miért nevetsz? – érdeklődött halkan, és közben a csinos arcot fürkészte.
– Pisilnem kell, és szívesen elszívnék egy cigit. Ezért akarom, hogy elengedj – magyarázta Louis, majd támadt egy nagyszerű ötlete arra, hogyan szabadulhatna ki a legegyszerűbben a hosszú, izmos karok közül, mielőtt még összecsurgatná a kanapét.
Lassú mozdulatokkal húzta fel Harry pólóját, hogy a bőrére simíthassa a tenyerét. Nem bírta megállni, hogy néhányszor végigcirógassa, mire a másik tetőtől talpig libabőrös lett, és a lélegzete is elakadt. Louis gonosznak érezte magát, nagyon is, de tényleg ki kellett mennie. Egyik pillanatról a másikra kezdte el csikizni, finoman belecsípve az oldalába. Harry őrült módon próbált szabadulni, hátradőlt a kanapén, össze-vissza tekergett, mire rájött, hogy ő az erősebb.
Nevetve maga alá teperte Louis-t, egyik kezével lefogta a kapálózó karokat, majd belekezdett a jól megérdemelt visszavágóba.
– Neeeh! – könyörgött Lou két lihegés között! – Har...Harry! Be fogok pisilnííhh!
– Az a te bajod! Majd takarítasz! – nevetett Harry. – Kölcsön kenyér visszajár.
– Kérleeek! Esküszöm, jó leszek! – hadarta gyorsan Lou, mielőtt a másik még újra elkezdte volna a csikizést. Harry mosolygott, nem csinált semmit, csupán bámulta az alatta szétterülő fiút, akinek a mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt. Louis megnyalta az ajkát, zihálása kicsit csitult, és kék szemeivel Harry arcát vizsgálgatta.
A fiatalabb tekintete lejjebb siklott oda, ahol Lou szürke inge felcsúszott, míg a szűk farmer dereka alól kikandikált fehér alsója, amit reggel vett föl. Miért indítja be ennyire a tény, hogy az ő ruháját hordja? – merengett Harry. És ha odáig fajulnának a dolgok, akkor vajon letépné róla a bokszert, vagy inkább azt szeretné, hogy addig rajta maradjon, amíg csak lehetséges? Gondolataiból Louis mély nyögése billentette ki, illetve a hasa alatt ébredező erekciók. Bizony, mindkettejük fejében hasonló gondolatok járhattak.
– Harry, most muszáj kimennem, de ha végeztem, szívesen megduglak, csak egy szavadba kerül – jelentette ki sűrű szempilla rebegtetés közepette.
– Ki mondta, hogy most te jössz? – ráncolta a homlokát Harry.
– A tegnapi után szükségem van némi...khm… pihenésre – suttogta Louis szégyellősen. Harry elmosolyodott, lehajolva hozzá lágyan megcsókolta, majd kelletlenül lekászálódott róla.

Lou a teraszon talált rá Harryre, így amint kiért, azonnal rágyújtott a kikészített cigijére. Fülledt meleg fogadta odakint, amolyan vihar előtti szélcsend, emiatt kicsit kellemetlen érzés volt kilépni a légkondicionált lakásból. Harry éppen egy virágosláda tartalmát gyomtalanította, de mintha lélekben teljesen máshol járt volna.
– A petúniáidnak nem kellene már virágoznia? – érdeklődött Louis, bár fogalma sem volt, milyen virág van a ládában. A leveleiről nem ismerte fel, szóval maradt a leggyakoribb növénynél, amit tudomása szerint ilyen helyen szoktak termeszteni.
– Paradicsompalánta, Louis – somolygott Harry.
– Ó. Sok mindent kell még tanulnom tőled – vonta meg a vállát Lou, majd közelebb lépett Harryhez, de vigyázott rá, hogy a füstöt a másik irányba fújja. – Mikor lesz rajta termés?
– A nyár közepén.
– Megehetem az elsőt? – lelkesült fel Louis a gondolatra.
– Igen – válaszolta Harry mosolyogva. – De most inkább áruld el, mennyire haragszol rám a benti beszélgetés miatt – forduld Louis felé komoly arccal.
Lou kiszúrt egy fát az udvaron, azt kezdte el bámulni, miközben a válaszon törte a fejét.
– Ha a kapcsolatunk egy fa lenne, még csemetének számítana – kezdte halkan. – Egy kicsi fa, amelynek a gyökerei még fejletlenek ahhoz, hogy egy viharban igazi támaszt nyújtsanak. Éppen ezért vigyáznunk kell rá, óvni a nagy széltől, ami kicsavarhatja.
Harry levegőt is alig vett, amíg Louis-t hallgatta, sőt, a pislogást is mellőzte.
– Hát… talán a paradicsompalántát nem ismered fel, de úgy látszik, a fákhoz és a kapcsolatokhoz értesz – jegyezte meg elbűvölten.
Louis elnyomta a cigit a hamutartóban, majd párja felé fordult, lágy, szeretetteljes mosollyal az ajkain.
– A te döntésed, hogy mikor mondod el a környezetednek. Én hálát adok az égnek, hogy vagy nekem, és bevallom, hülye voltam, hogy rá akartalak kényszeríteni… – fejezte be lehajtott fejjel.
– Szeretlek – motyogta Harry, mire a másik elakadt lélegzettel nézett rá. Ez volt az a pillanat, amikor megszólalt a csengő, jelezve, hogy megérkezett Anne.

Mindhárman elhelyezkedtek az ebédlőasztal körül, különböző, hűsítő üdítőket kortyolgatva. Harry és Louis egymás mellett ültek, szemben Anne-nel, aki kiismerhetetlen arccal vizslatta a két fiút. A haja a feje tetején fel volt kontyolva, elegáns kosztümöt viselt, és láthatóan zavarban volt.
– Sokat gondolkoztam azon, hogyan kezdjek bele, de vannak dolgok, amiket tisztáznunk kell – mondta gondterhelten. – Abban sem voltam biztos, hogy bele kell szólnom a dolgokba, de úgy döntöttem, muszáj.
Most jön a több ezer dolláros kérdés, azaz „mikor akartad elmondani azt, hogy meleg vagy”? – gondolta magában Harry. Idegesen feszengett a széken, míg Louis egyre nagyobb érdeklődéssel várta a folytatást.
– Harry, kicsim, tudom, hogy fájdalmas lesz ez a beszélgetés, de egyszer túl kell rajta esnünk – mondta bűnbánóan, és mikor a fia idegesen bólintott egyet beleegyezése jeléül, folytatta: – Nem sok mindent tudsz arról az éjszakáról, amikor bezártak az erdőben a vasrács alá. Azért, mert régen volt, mert sokkos állapotban találtunk rád, és nem is mondtunk el mindent.
Louis kezdte kapiskálni, miről is lehet szó, és egyre kevésbé tetszett neki a beszélgetés alakulása. Szemeivel próbálta szuggerálni a nőt, hogy ne azzal folytassa, amivel tutira folytatni akarta…
– Megígértem Louis-nak, hogy nem mondom el senkinek, és…
– Ne! – kérte kétségbeesetten Louis, majd felpattant a székről, és idegesen kezdett el járkálni.
Harry már kezdett megnyugodni, hogy nem arról lesz szó, amiről hitte, de nem értette párja viselkedését.
– Mi ez az egész? – fordult először az anyja, aztán Lou felé. – Ha belekezdtünk, fejezzük is be!
– Anne, ennek semmi értelme! Nem kell tudnia, mi már megbeszéltük a dolgokat – hadarta Louis, az asztal szélére támaszkodva.
– Talán megbeszéltétek, de a lényeget nem mondtad el neki, ugye? – vonta kérdőre a nő, mire Lou csak lehorgasztotta a fejét, és nem válaszolt. – Tudom, hogy nem, és ez szép meg jó, de joga van tudni! Kérlek, ülj le! – Amikor Louis végre visszaült a helyére, belekezdett: – Aznap sokáig dolgoztam náluk. James nem volt otthon, üzleti tárgyalásra kellett mennie, ráadásul Jesse este, mikor indultam volna, kiöntött egy bögre kakaót a fehér szőnyegre. Rohantam a felmosóért, a folttisztítóért, hogy eltüntessem, mielőtt beleszárad. Csak elterelés volt, hogy minél később induljak haza, és vegyem észre, hogy nem vagy otthon – szipogta a nő, miközben előhalászott egy papírzsepit a táskájából. – A gyerekek egész nap annyira furcsán viselkedtek, mintha készülnének valamire. És este Louis – nézett most szeretetteljesen az említett felé – folyton körülöttem sündörgött, mintha valamit szeretne mondani. Annyira nagyon próbálkozott, de én rá se hederítettem, csak a hülye folttal szenvedtem. Szerencsére nem adta fel. Amikor Jesse fürdött, Carol pedig valamelyik barátnőjével telefonált, utánam rohant, és elmondta, mi történt délután, de előtte megígértette, hogy soha, senkinek nem fogom elárulni azt, hogy tőle tudom.
Harry úgy érezte, hogy a rátörő érzelmek magukkal sodorják. Louis felé pillantott, aki az asztal lapját bámulta. Szerette volna megölelni, de olyan sok volt az információ, hogy még a kezét sem bírta felemelni. Az álmaiban folyton őt hívta, segítséget kért tőle, amit ezek szerint meg is kapott. Louis sosem akarta őt bántani, és ő sosem tudott rá haragudni. De a fiú miért nem mondta el már hamarabb, hogy végül elvezette az anyját az erdőbe?
– Sajnos ezzel még nincs vége a történetnek – mondta Anne, a kezeit tördelve. – Louis eljött velem, megmutatta, hogy hova zártak be, de mire visszaért, Jesse már pontosan tudta, merre járt. Louis elárulta őket, hogy téged mentsen, amiért büntetés kapott. Jesse lelökte Louis-t a lépcsőn az egyik délután. Nem azonnal az incidens után, hanem néhány nappal később, hogy ne legyen feltűnő a dolog. Mindenkinek azt mondták, hogy véletlen volt. De azért ők is alaposan megijedtek, mert Louis feje nagyon vérzett, és valójában ez volt az, ami lebuktatta őket. Amíg te kórházban voltál tüdőgyulladás gyanújával, én nem csak téged látogattalak a gyermekosztályon, hanem Louis-t is – Anne felsóhajtott, de még mindig nem ért a mondandója végére. – James tudta. Én is tudtam, és azóta sem bocsátottam meg, amit veletek tettek. Jesse később pszichológushoz járt, aki szerint az édesanyja korai elvesztése váltotta ki nála az agresszív viselkedést. Carol egyszerűen felnézett a bátyjára, és mindenféleképpen követni akarta, akármit talált ki. Ez persze nem mentség.
– Én… nem is tudom, most mit mondjak – vallotta be Harry halkan.
– Nehogy bűntudatod legyen miatta! – szólalt meg mellőle a rekedtes hang. – Harry, ha tudtam volna, hogy később bántani fognak, akkor is így döntöttem volna!
Harry oldalra fordította a fejét, belenézett a gyönyörű tekintetbe, és hirtelen elhatározásra jutott.
– Azért akartam ezt elmesélni, hogy a múlt nehogy megakadályozzon abban, hogy jól kijöjjetek egymással… – kezdte Anne.
– Anya, én…
– Megérdemlitek, hogy boldogok legyetek – folytatta a nő a könnyeivel küszködve. – Ígérd meg, hogy barátok lesztek, Harry! Louis nem tehet semmiről!
– El kell mondanom… – kezdett bele Harry újra, de megint nem tudta befejezni.
– Annyira sajnálom, hogy nem figyeltem jobban. Láthattam volna a jeleket…
– Anya! – fakadt ki Harry hangosan. – Szerelmes vagyok Louis-ba! Igen, meleg vagyok, a fiúkat szeretem, de ez most már teljesen mellékes, mert csak ő számít! Akármit csinált Jesse, hálás vagyok neki, mert mi... – azzal határozottan lenyúlt Lou kezéért, hogy a sajátjába zárhassa, majd felemelte az asztalra, hogy Anne is jól láthassa, ők összetartoznak – Talán nem jöttünk volna össze, ha Jesse nincs. Mondhatjuk úgy is, hogy kurvára visszájára sült el az egész.
Csönd követte a szavait, de ami a lényeg: kimondta! És ahelyett, hogy rosszul érezte volna magát, madarat lehetett volna fogatni vele. Lou felé fordult, aki az arckifejezéséből ítélve, még mindig nem hitte el, hogy ez tényleg megtörténik. Hatalmasakat pislogott, miközben összekulcsolt ujjaikat nézte. Hosszú szempillái remegtek, de a szája azért boldog mosolyba húzódott. Hihetetlen, hogy ez a gyönyörű fiú az övé! És most már szerette volna, hogy az egész világ megtudja.
Kissé félősen fordult az anyja felé, de amikor csak őszinte csodálatot és szeretetet tudott kiolvasni az oly ismerős szemekből, megnyugodott. Tényleg ennyire egyszerű az egész?

Anne végül nem maradt éjszakára. Hiába mondták neki, hogy aludjon ott, bevallotta Lou-nak, hogy most már nyugodt, mert a fia nem marad egyedül. És pontosan így történt. Amint a taxi elhajtott, Louis már Harry szájában járt a nyelvével, miközben az előszoba falához passzírozta, és megállás nélkül mantrázta a fülébe, hogy szereti, hogy mennyire tökéletes mindene, és hogy őrülten kívánja. Szinte tépték egymásról a ruhákat, miközben igyekeztek legalább a kanapéig eljutni. Végül sikerült, nem sokkal később már azon hemperegtek, folyton változtatva, hogy ki legyen felül.
– Lehetne, hogy… – kezdte Louis, de közben Harry keze eltűnt az alsójában, ami valójában Harryé volt. – Mmm, hogy ma én...téged?
– Szeretném – dünnyögte Harry a fiú nyakába, majd picit beleharapott az érzékeny bőrbe, amitől Lou hátrafeszített fejjel nyögdécselt. – Sőt, követelem!
Olyan gyorsan történt minden…ők mégis túlságosan idegtépőnek érezték a tempót. Csupán akkor lassítottak, mikor Louis – a vállán Harry lábaival –, végre elmerült a forróságban. Aztán már nem akartak sietni. Hosszú percekig, szinte órákig élvezték egymást, de ez most így volt tökéletes. Pont jó helyen voltak, azzal, akit szeretnek, akkor meg minek kapkodnának?

10 megjegyzés:

  1. Én még szeretnék Larrys storyt :D Ez irto jooo :D nagyon jol irsz :D nagyon jok a storyaid :)

    VálaszTörlés
  2. jaaaaj, mièrt lesz vège máris?
    Mindenki befejezi a törtènetèt? Ez így nem fair! (kibaszott jó èrzès egy befejezett blggal ès számos csodás kommenttel folytatni a többit!)
    Na de most erről..
    Hát, huh. Imádtam. Olyan nagyon olvasnám mèg tovább, tovább ès a vègtelensègig. Valahogy van egy fajta hangulata ennek a törtènetnek, ami magával ragadó ès fenomenális. Szerelmes vagyok belè!! :D
    Annyira aranyosak ès imádnivalóak együtt, hogy azt lehetetlen megfogalmazni. Harry pimaszsága, Lou akaratossága, kettejük szerelme...hát megpusztulok!
    Na..jó, befejeztem :D
    Nagyon nagyon nagyon szeretem ezt a sztorit ès alig várom a következő Larry-t!
    Ugye lesz? hát persze, hogy lesz! ;)
    puszii, Nicole E.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó volna még Larrys sztori mert fantasztikusan írsz,szépen és változatosan,jó olvasni!
    Ez a rész is valami hihetetlen érzelmi hatással volt rám annyira imádom őket,komolyan úgy szurkolok nekik,hogy talán a való életben is hasonlóan boldogan találjanak egymásra!
    Sajnálom,hogy vége lesz a sztorinak olvastam volna még!
    Gratulálok hozzá!!!
    Puszi Szuzi.

    VálaszTörlés
  4. Szia :3
    Jajj, istenem, olyan szép volt ez a rész *-* Louis segített Harrynek akkor mikor bezárták, aww, hát én kész vagyok... Édeseim... Aztán elmondta az anyukájának, jaj *-* és minden happy, és most én is boldog vagyok *-* csak azt sajnálom, hogy vége lesz, nagyon fog hiányozni, de majd újra és újra elolvasom, mert egyszerűen tökéletes, és magával ragadó!!! ❤❤ olyan édesek együtt, hogy olvadozom itt egy ideje❤❤
    Persze, hogy szeretnénk!!! Omg!! Mikor olvastam h írnál még Larryset, hát felsikoltottam örömömben!! Igen!! Kell!! Nekem ők a szerelmeim, és hogy írsz róluk még, hát kihaltam! ❤❤
    Imádtam, imádlak, és alig várom a kövi sztorit, na meg az epilogust!
    Pusziii ❤❤

    VálaszTörlés
  5. Szia Gyöngyi!
    Köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy :)

    Szia Nicole!
    Ezt a történetet nem terveztem túl hosszúra (mondjuk még így is sokkal hosszabb lett, mint ahogy terveztem), de a blogot nem fejezem be, minden történetemet itt fogom közzétenni :) úgy néz ki, lesz új Larrys sztori, de majd vasárnap kicsit bővebb infókkal szolgálok róla :)
    Puszi!

    Kedves Szuzi!
    Köszönöm a kedves szavakat, nagyon jól estek :) "úgy szurkolok nekik,hogy talán a való életben is hasonlóan boldogan találjanak egymásra" -- bizony ;)
    Puszi!

    Szia Dreamy!
    Örülök, hogy boldog vagy :) Igen, nekem is fog hiányozni ez a történet, de Larryék nem mennek sehová :D Köszönöm, hogy olvastál, és mindig kommenteltél, remélem, megtartod ezt a szokásodat :)
    Puszi

    VálaszTörlés
  6. Szia HDawn!
    Frenetikus volt!

    Ahogyan levezetted a boldog reggeli nap kezdést..., aztán jött Annie telefonhívása.., ott azt hittem, hogy tényleg rá jött a "nagy titokra"--.. habár az is motoszkállt a tudatalatimban, hogy az tul egyszerű lenne.., szaval tuti más is van a dologban...
    Aztán ahogyan a két férfi várta Annie-t és a közben feszültségtől túl füstől beszélgetés kimenetele...kész... és nagyon is élethű..hiszen az ember ilyenkor hirtelen megondolatlanságból, olyasmit vág a másik fejéhez amit már a kimondása után egy tized szekundum másodperc után meg is bán...
    Na és Lou fás hasonlata..., ahogyan jellemezte, hogy tulajdonképpen, hogy is állnak egymással a történtek után... Imádtam!

    Áh és amikor megérkezett Hazza Édes Anyukája és ahogyan Lou tiltakozott, hogy ne ne ossza meg vele azokat a részleteket....ott szintén azt hittem, hogy valami "megrázó dolgot tett Lou", ami részben igaz is, hiszen - igaz nem tudta, hogy azok után lefogják lökni a lépcsőről-, de azt tudta, hogy a testvér pár egyik fele igen csak veszélyes még is bevállalta... még is szólt..
    Oh, és a vallomás, hogy akkor is szólt volna ha tudta volna, hogy mi történik utánna... és nehogy Harry-nek legyen büntudata, lelkiismeret furdalása kész...
    És a nagy vallomás oda meg vissza voltam... és az i.-re a pontot Annie reagálása tette fel :)

    Imádtam!!

    Én személy szerint nagyon szívesen olvasnék még egy Larrys történetet!

    Kíváncsian várom az epilógust!

    Köszönöm szépen, hogy ezt a részt is olvashattam!
    További szép napot valamint szép hétvégét!

    Szia

    VálaszTörlés
  7. Kicsit sokkolt a hít hogy Epilógus következik.
    De hát, nem lehet egy történetet évezredekig húzni. És így a tökéletes minden.
    Azért kíváncsian várom, mert fogalmam sincs mi kehet benne, mert ezt a részt is, olyan jól zártad le, hogy teljesen elvesztem :D
    várom az epílógust :D

    VálaszTörlés
  8. Kedves BezTina!
    Mindig örülök, ha látom a neved, mert akkor tuti, hogy alapos elemzést kapok a részről. Ez hatalmas segítség, ugyanis így van elképzelésem, hogy milyen momentumok jönnek be nektek :)
    Úgy néz ki, lesz Larrys sztori még, nem is olyan sokára ;)
    Szép hétvégét neked!

    Szia Noémi!
    Tényleg nem akarom már tovább húzni, sztem itt lesz a legjobb befejezni :) Az epilógusban még lesz egy fontos dolog... remélem, az is tetszeni fog :) Köszi, hogy írtál!

    VálaszTörlés
  9. Kedves HDawn!
    Tudom, kicsit későn írok, de eseménydús hetem volt. Ne haragudj! De már itt is vagyok.
    Szeretnék még Larrys sztorit és nagyon sajnálom, hogy ilyen hamar véget ér ez a kis kaland, de szerintem ez így lesz tökéletes. :)
    Felvállalta Harry.. Istenem! :')
    És milyen jó, hogy Anne elmondott mindent, így a történetük aranyosról, szupemegaromantikusanédesre sikeredett. :D
    Ezt a részt tényleg imádtam, és ez lett az újabb kedvencem! <3
    Várom az utolsót is kíváncsisággal!
    Puszi: Ella xx

    VálaszTörlés
  10. Kedves Ella!
    A lényeg az, hogy végül ideértél :)
    Az új Larrys sztori pedig már jövőhéten érkezik, nem kell rá sokat várni. Örülök, hogy tetszett ez a rész is, és időközben felkerült az epilógus is ;)
    Puszi!

    VálaszTörlés