2016. június 2., csütörtök

Csillagszámláló - 1. Tökéletesre tervezve

Sziasztok! Ahogy ígértem, érkezik is az első rész. Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni, inkább meséljétek el, ti mit gondoltok. :) Vasárnap újra találkozunk!
*********************************************************************************

1. Tökéletesre tervezve (azaz a legtökéletesebb tervbe is csúszhat hiba)
12 évvel később

A ceruza hangosan sercegett a hatalmas papírlapon, egyenes vonalakat hagyva maga után, itt-ott megtörve az unalmas formákat, derékszögeket. Hamarosan töménytelen mennyiségű szám került a rajz mellé, miközben ujjai fürgén nyomkodták a számológép gombjait, amit akár már vakon is könnyedén tudott volna használni.
– Kibaszott fürdő… – jegyezte meg leginkább csak magának, majd kiegyenesedve tanulmányozta a tervrajzot, miközben a füle mögé simított egy elszabadult hajtincset. A fürdőszobának hatalmasnak kellett lennie, ellenkező esetben nem fért volna be az az irdatlan nagyságú sarokkád, ami a megrendelő terveiben szerepelt. Egyáltalán miért van arra szükség? Talán orgiákat fog ott tartani? Felhorkantott a gondolatra… Hány liter vizet is kell bele engedni? Ez a férfi még nem hallott arról, hogy a világon millióknak nincs megfelelő minőségű ivóvízük? Megrázta a fejét, majd fogta a vonalzót, és egy vonással elvett másfél métert az előszobából. Nagyszerű. Jut is, marad is.
– Harold!
A hangra hirtelen megpördült, és a könyökével sikerült felborítania a tervezőasztal sarkán árválkodó bögrét, amiben már régen kihűlt a kávé. A barna folyadék átitatta a törtfehér lapot, majd elérve az asztal szélét, lecsöpögött a parkettára. Hiába kapta fel a tervrajzot, az írás már elmosódott rajta, és az egész bal felét egy hatalmas paca tette használhatatlanná.
– Te jó ég! Úgy sajnálom! – rohant oda hozzá egy tűzvörös hajú lány, és máris elkezdte menteni a menthetőt. Kivette a vonalzót a ragacsos léből, összegyűjtötte a ceruzákat, majd konyharuhát és papírtörlőt hozott, hogy felitassa a kávét, míg Harry a lapot próbálta szárítani. – Akkora balfasz vagyok, ezt kurvára elbasztam – mondta a lány, miközben a ceruzákat törölgette egyenként.
– Lana! Olyan mocskos a szád, hogy hihetetlen – szólt rá komoly hangon a fiú. – Ezzel az a probléma, hogy kezdem én is átvenni – jegyezte meg, mielőtt kibuggyant volna belőle a kacagás.
Lana először ijedten nézett a főnökére, majd néhány másodperc múlva ő is vele nevetett. Bejárónőként dolgozott nála már lassan egy éve, de Harry inkább barátként tekintett rá, így nem volt meglepő, hogy a becenevén szólította a fiút és tegezték egymást.
– Ne haragudj – kezdte újra, mikor már a parkettát törölte fel. – Miattam újrakezdheted az egészet.
Harry csak mosolyogva megcsóválta a fejét, és leguggolt, hogy segítsen a lánynak.
– Az én hibám. Először is, ha inkább számítógépen terveznék, nem ázhatna el a rajz. Másodszor… – és itt egy hosszabb hatásszünetet tartott –, a zseniális agyamhoz már nem kaphattam ügyességet, csupán esetlenséget.
– Ja. Ha mindkettő meglenne, akkor már Harold helyett Istennek kellene szólítanom téged – húzta az agyát Lana. – Segítsek megrajzolni? – viccelődött.
– Inkább ne – csóválta a fejét a fiú. – A végén tele lenne a lap széle szívecskékkel és számtalan Steven felirattal.
– Olyan vagy! – nyújtotta el a szavakat a lány, és finoman a karjába bokszolt. – Miben mész ma este? – terelte el a témát.
– Semmiben? – kérdezett vissza Harry óvatosan, de ahogy Lana arckifejezését nézte, már rájött, hogy ezzel a válasszal hibát követett el.
– Mármint meztelenül? – kacagott fel a lány hangosan.
A fiú csak a szemeit forgatta, és újra az asztal felé fordult, hogy elrendezze az eszközöket.
– Úgy értem, nem megyek – vallotta be halkan. – Dolgoznom kell – gyenge kifogás volt, és ezt mindketten tudták.
– De hát Adam jó bulikat tart, te magad mondtad – értetlenkedett Lana. – Jót tenne neked, ha kimozdulnál itthonról. Néha lazítani is kell. Mikor is volt utoljára, hogy te „lazítottál” egy másik fiúval az ágyban?
Lana ezzel a kérdéssel túl messzire ment. Harry összefonta a karjait a mellkasa előtt, és úgy nézett a bejárónőjére, mintha azon gondolkodna, vajon ketchuppal vagy majonézzel fogyassza el vacsorára. Az egy dolog, hogy amióta nála dolgozik, az égvilágon senkit sem hozott haza, ráadásul a munkán kívül alig mozdult ki a házból, de semmi joga nem volt, hogy ezt a fejéhez vágja. Némán, pislogás nélkül néztek farkasszemet, mikor megszólalt a csengő. Lana kapott az alkalmon, hogy elslisszolhasson Harrytől, mielőtt veszekedés törne ki közöttük.
– Akkor… én kinyitom – dadogta, mert főnöke sosem volt haragtartó – főleg, ha tudta, hogy a lánynak van igaza –, de Lana olyan ember volt, aki ki nem állhatta, ha bárki haragszik rá. Ráadásul ezt az okostojást már teljesen a szívébe zárta, és fájt volna neki, ha veszekedni kezdenek.
Harry lassan kifújta a levegőt, és bólintott egyet.
– Rendben.
Mikor Lana magára hagyta, fáradtan lerogyott a székre, egy új lapot vett elő, és próbálta átmásolni a tönkrement tervrajzot. Fájt a nyaka, mert már órák óta görnyedt az asztal fölött, de bemesélte magának, hogy ezt még aznap meg kell csinálnia. Végül is bármit, csak ne kelljen emberek közé mennie.
– Harold, még nem készültél el? – hallotta meg maga mögött Adam vidám hangját, aki már a buli előtt órákkal olyan hangulatban volt, mintha elszívott volna néhány spanglit. Ami késik, nem múlik – jegyezte meg magában Harry.
– Nem, és a nagyobb probléma, hogy ez sem készült el – lebegtette meg maga előtt az éppen elkezdett rajzot. – Szerintem ma kihagyom.
Adam csak fújt egyet, összefogott néhány papírt az egyik székről, és csinált magának helyet, hogy leülhessen.
– Kihagyod a mait? Ez valami kibaszott vicc akar lenni? Hiszen sosem jössz el – fakadt ki egyetemi barátja. Harry motyogott valami válaszfélét, miközben az egyik ceruzát – amire éppen nem volt szüksége -, az ajkai közé szorította. – Hogy mi van?
Gondterhelten letette az íróeszközt, és végre Adam felé fordult.
– Dolgoztam, dolgozom és dolgozni fogok. Mit nem értesz ezen?
És akkor Adam belekezdett a mondandójába, percekig be sem fejezte, amíg volt levegője. Harry rájött, hogy rossz ötlet volt arról kérdezni a barátját, hogy mit talál furcsának a viselkedésében. Mert Adamnak voltak kész válaszai, melyek hétről hétre sokasodtak, és most úgy öntötte őket a fiú nyakába, mintha több liternyi jeges vízről lenne szó. Fájt, de kijózanított.
– Sosem vagy velünk, pedig neked is jót tenne. Ráadásul jön az a Tomlinson gyerek, ha jól tudom, a másik csapatban játszik, ahogy te is, szóval be akarlak neki mutatni.
Harry képtelen volt egyenes vonalat húzni a vonalzó mellett. A keze őrült remegésbe kezdett, amire még Adam is felkapta a fejét.
– Haver, minden rendben? – kérdezte aggódva.
Harry letette az eszközöket, a papírt is odébb tolta. Ennyit arról, hogy még aznap befejezi.
– Csak sok kávét ittam – hazudta, miközben egy gondolat fogalmazódott meg a fejében. – Talán mégis veled kellene tartanom – hezitált, miközben beharapta az ajkát. – Rendben, veled megyek – döntött végül, mire Adam úgy mosolygott rá, mintha megnyerte volna a lottó ötöst.
– Nagyszerű. Akkor… csak készülj el. Időnk, mint a tenger – lelkendezett.


A lehető legjobban akart kinézni. Egy kibaszott angyal akart lenni, aki egyenesen a pokolból érkezett. Meg akarta kaparintani a lelkét, hogy aztán a sárba tiporhassa. Lezuhanyozott, hajat is mosott, majd a szekrény előtt egyensúlyozva szűk nadrágot és fehér pólót húzott. A karján lévő tetkók tökéletesen látszottak, felsője nyakánál, a mellkasán szárnyaló madarak is kissé kilógtak a puha anyag alól. Már csak a hajával kellett valamit kezdenie. Végül csak beletúrt a hullámos fürtökbe, és egy napszemüveget tolt a fejére, hogy azzal tartsa hátul hosszú loboncát. Néhány perc múlva elkészült, és meg volt elégedve az eredménnyel. „Baszki, a mosolyoddal el tudnál olvasztani egy kurva nagy jéghegyet is” – jutottak eszébe Lana szavai. A tükörképére vigyorgott, de ő nem talált benne semmi elképesztőt. Egy kierőltetett gesztus volt, miközben a szemei csak fájdalmat és magányt tükröztek. Nem értette, mit talál olyan különlegesnek ebben a lány.
Adam egész úton megállás nélkül dumált, felsorolta az összes csajt, akit aznap éjjel meg akart húzni. Ötöt? Most komolyan?! Harry csak mosolygott az elképzelésen, szótlanul ücsörgött barátja mellett, és próbálta lenyugtatni magát. Újra átgondolta a tervét. Hogy is volt? Ja, igen. El kell csábítania Louis-t, lehetőleg a buli alatt, aztán el kell érnie, hogy elmenjenek az idősebb fiú lakásába. Szexelnie kell vele.. ó, igen, meg kell dugnia a fiút, aztán angolosan távozni. Van ebben hibalehetőség? De még mennyi! Talán Louis le se fogja szarni. Már az elején elakadhat a dolog. Most, így jobban belegondolva, hihetőbb, hogy Adam öt csajt fog ágyba csábítani tizenkét óra leforgása alatt, mint hogy ő egy pasit, akinek szeretné pokollá tenni az életét.
– Hé, Harold, itt vagy? – lengette meg előtte barátja a kezét. Csak most vette észre, hogy megérkeztek, de közel sem ők voltak az elsők. Már legalább egy tucatnyi fiatal lézengett a vakítóan fehér villa körül.
– Sokan lesznek? – kérdezte Harry kissé kétségbeesve.
– Hm… olyan negyven, ötven embert hívtam – válaszolta Adam, és intett a fiúnak, hogy menjenek be. Amíg üdvözölte a vendégeit, Harry próbált magának egy nyugalmas helyet keresni a nappaliban. Öntött egy adag vodkát, töményen, majd leült a kanapé azon részére, amit egy hatalmas szobanövény levelei takartak ki. Aztán várt, de szerencsére vagy szerencsétlenségére, hamarosan megérkezett az az ember, aki miatt eljött a buliba.

Louis nevetve kapta ki Adam kezéből a füves cigit. A házigazda hiába kapálózott, esélye sem volt visszaszerezni. A harmadik ilyen után már eléggé be volt állva, és ezt a másik srác ki is használta.
– Ha többet szívsz, az a maradék agysejted is megsemmisül – viccelődött vele Tomlinson, és csak azután adta vissza, miután lassan, komótosan kifújta a füstöt a csillagos ég felé.
– Hülye vagy, Lou! Neked nem szabad szívnod. Be akarok mutatni valakit – korholta le Adam vigyorogva. – Az a kibaszott zseni hullámvasutakat tervez, vágod?
A kérdezettnek fogalma sem volt, hogy barátja miről hadovál össze-vissza, de már megszokta, hogy nem figyel rá, mikor különböző szerek hatása alatt áll. Tök felesleges. Hullámvasút? Mi a fene?
– Ó, már a körhintán ülsz gondolatban? – kérdezte tőle, miközben igyekezett komoly arcot vágni. – Kurva jó cuccot tolhatsz.
– Nem, nem. Hullámvasutat – magyarázta Adam, és közben mutatta a hullámokat a kezével. A másik eddig bírta nevetés nélkül. – Fent és lent. Így!
– Aha – vágta rá érdektelenül Louis, még mindig mosolyogva, majd körbepásztázta az udvart. – Nem láttad Dant?
– Hagyd a picsába azt a nyomi gyereket! Harold… a fenébe, hol van Harold? Meg kell találnunk! – fakadt ki Adam, majd elindult valahová, a hátsó kert felé. Louis egy ideig még követte a szemével, aztán megunta az egyedül ácsorgást, és inkább bement a házba. Először valami ital után nézett, kevertetett magának egy mojitót, és azt szürcsölgetve mérte fel az aznap esti felhozatalt. Dan azt állította, hogy el fog jönni. Hazudott volna?
A hatalmas nappalihoz érve a boltív oldalához támaszkodott, és figyelte a zenére vonagló tömeget. Semmi érdekeset nem látott. Senkit, akiért megérné egész éjjel fent lenni. Szabad kezével unottan túrt bele a hajába, lassan kifújta a levegőt, és már éppen feladta volna, mikor egy furcsa érzés kerítette hatalmába. Mintha valaki figyelné, amitől ő egyszerre érzett hideget és meleget. Megpördült, olyan hevesen, hogy majdnem kilöttyintette az italát. De nem tudott rájönni, hogy ki bámulja megállás nélkül. Pedig érezte, annyira biztos volt benne, mint még soha semmiben az életben. A pillantása újra a tömeget pásztázta. Volt ott egy szőke lány, de ő nem lehetett… vagy mégis? Amikor észrevette, hogy Louis bámulja, félénken elmosolyodott, és lassan megnyalta a száját. Na, ennyit arról az előbbi, ártatlan tekintetről. A fiú önkéntelenül megforgatta a szemét, és gyorsan elnézett másfelé. Percek teltek el, de ő nem akarta feladni. Aztán észrevett egy sötét alakot a kanapén. Alig látszott, mert az az átkozott szobanövény eltakarta azt a sarkot, ahol ült. Louis gondolkozás nélkül indult el a furcsa személy felé, és a szíve a torkában dobogott, bár először nem értette, miért. Érezte, hogy ez a találkozás sok mindent meg fog változtatni.

Harry idegesen fészkelődött, mikor látta, hogy a fiú elindult felé. Ötlete sem volt, mivel keltette fel a figyelmét, de ha már így alakult, ideje újabb szintre lépni. Louis megállt előtte, eltakarta a villódzó fényeket, ahogy közel hajolt hozzá.
– Leülhetek melléd? – kérdezte udvariasan, miközben próbálta túlkiabálni a zenét. Harry csak bólintott, és őszintén meglepődött, mikor a másik olyan közel ült, hogy a combjaik oldala teljesen összesimult. – Nem szereted a bulikat? – hajolt ismét hozzá  a fiú, miközben érezte a mentás illatot, ami körüllengte.
– Nem igazán – válaszolta őszintén, míg Lou a szívószálat az ajkai közé csúsztatta, és ivott a koktéljából. Hogy lehet ezt a hétköznapi mozdulatot ennyire szexin véghezvinni? Volt egy kis ideje jobban megfigyelni az ismerős vonásokat. Tomlinson arca nem sokat változott, még mindig olyan kisfiús és édes volt, mint hosszú évekkel ezelőtt. Koráról maximum az a kis borosta árulkodott, ami az arcát fedte. Viszont a teste...Te jó ég! Harry még nem látott ilyen formás, ennyire izmos combokat. Elképzelte, hogy a csinos lábak a dereka köré fonódnak, miközben ő...
– Édes, látom, hogy azt próbálod elképzelni, hogy nézhetek ki ruha nélkül – suttogta a rekedt hang a fülébe. Ezzel egyidejűleg a keze is mozgásba lendült, és meg sem állt, amíg ki nem tapogatta a farmer alatt megbúvó, ébredező erekcióját. Lou halkan felnevetett. A szexi hangtól, és attól, ahogy lent markolta, Harry elfelejtett levegőt venni. – Úgy érzem, tökéletes a fantáziád. És te is...
Az első kijelentéssel nem tudott vitatkozni. Fejében éppen egymást kergették a perverzebbnél perverzebb képek arról, hogy hogyan fogják egymást megrontani. Látta, hogy Louis csak nézi az arcát, és minden apró változást figyelembe vesz. Harry igyekezett visszafogni magát, inkább az ajkait harapdálta, hogy a félreérthetetlen örömhangok nehogy elhagyják a száját. Végül az idősebb fiú győzött.
Harry mélyen felnyögött, mikor a másik keze felsiklott a hasára, hogy aztán onnan bejuthasson a nadrágja alá. A finom cirógatástól, ahogy az ügyes ujjak a meztelen bőrét érintették, a vágy igyekezett átvenni a teste fölött az irányítást. Mégis mi a fene történik vele? Muszáj észnél maradnia ahhoz, hogy a tervét véghez tudja vinni. Megragadta a másik csuklóját, egy határozott mozdulattal kihúzta a nadrágjából, mielőtt még elérte volna a célját.
– Ezt ne itt – nyögte fojtott hangon.
– Akkor hol? – kérdezett vissza Lou éhes tekintettel. – Mondd, hová akarsz menni? Mert hogy ma éjjel néhányszor eljuttatlak a mennybe, az tuti!
Harry agyában szinte kattogtak a fogaskerekek, miközben igyekezett kitalálni, hogyan szerezze vissza az irányítást. Erőt vett magán, normalizálta a légzését. Úgy érezte, a talaj kezd kicsúszni a lábai alól, legalább olyan gyorsan, mintha egy jeges lejtőn álldogálna. Elfordította a fejét, a tömeget nézte, próbálta kivonni magát az angyali tekintet alól. Látta, hogy néhány részeg fiú egymást támogatva igyekezett a zenére ringatózni, bár kudarcot vallottak, mikor az egyikük megszédült, és a másik kettő próbálta elkapni. Elmosolyodott, ahogy a levegőben kapálóztak, bár szerettek volna talpon maradni, de nagyon úgy nézett ki, hogy mindhárman a földön fogják végezni.
Louis letette a poharát, és onnantól kezdve csak azzal volt elfoglalva, hogy a másik fiút bámulja. Mikor a hosszú hajú szépség elvigyorodott a tömeget pásztázva, úgy érezte, menten megáll a szíve. Lehet valaki ennyire tökéletes? Mintha csak neki teremtették volna, hogy egész életében nézhesse. A baj ott kezdődött, hogy ő nem elégedett meg ennyivel.
– Átkozottul szexi a mosolyod – dünnyögte a fülébe, és azon volt, hogy újra felhívja magára a figyelmet. Bosszantotta, hogy a másik ilyen könnyen kivonta magát a hatása alól, de elég nagy volt az önbizalma ahhoz, hogy ne essen kétségbe emiatt. Harry meglepődve fordult felé, majd elsuttogott egy halk “köszönöm”-öt, amit a másik tulajdonképpen csak a szájáról tudott leolvasni. Hm, azok az ajkak hihetetlenül finomnak tűntek. Aztán Lou követte a fiú tekintetét, aki éppen egy táncoló párt bámult. A lány a fiú testének dörgölőzött, mire egy éhes, hosszú, szemérmetlen nyelves csók volt a jutalma. Izgató volt a látvány, az biztos, de Louis szerette volna inkább már csinálni, mint nézni. Az imái végül meghallgatásra találtak, a titokzatos fiú hirtelen felé fordult, és olyan hevesen csókolta meg, hogy még a fogaik is összekoccantak. Te jó ég… mi ez az egész? Néhány pillanatig úgy tesz, mintha ott sem lenne, most meg letámadja, olyan hirtelen, hogy még reagálni sincs ideje. Pedig jó lett volna előtte venni egy mély levegőt, mert a kis édes abszolút nem hagyta lélegezni. Louis úgy döntött, most nem törődik a miértekkel, egyszerűen csak beszállt a játékba, kiélvezte a másik izgató ízét. A nyelvét simogatta a sajátjával, és ujjait a hullámos fürtök közé mélyesztette.
Menta és alkohol, illetve a fiú egyedi zamata, amit egyre inkább megtetszett Harrynek. Önkéntelenül belemosolygott a csókba, mert végre sikerült neki kezdeményeznie, övé volt az irányítás, még akkor is, ha Lou finoman húzgálta a haját, míg ő a mojitoízű ajkakat harapdálta.
– Ó, a fenébe – húzódott el az „áldozat”, teljesen kifulladva. – Jó vagy ebben, mi? – kérdezte két sóhaj között, mosolyogva.
Ekkor az egyik reflektor pontosan az örvénylő kék tekintetbe világított, mire Harry megbabonázva bámulta az elé táruló látványt. Egy madárfajta jutott róla az eszébe, amit néhány napja látott az interneten. Mi is volt a neve? Nem érdekes, most csak ez a fiú számít, aki itt ül előtte, teljesen felizgulva, és még mindig kapkodja a levegőt a csókcsatájuk utóhatásaként. Kibaszottul szép, de csúnyán elárulta – emlékeztette magát Harry. Gyerünk, tovább kell haladnia, nem veszhet el a pillanatban!
– Lou… – kezdte, de hirtelen meg is állt. Nagy hibát követett el, és ez nem kerülte el egyikük figyelmét sem.
– Te tudod a nevem? – kapta fel a fejét a másik kíváncsian, összehúzott szemöldökkel.
– Adam… Adam mondta – válaszolt Harry idegesen. Hogy lehet ennyire szerencsétlen?
– Ó – Louis ajkai végre megkönnyebbülten újra mosolyra húzódtak. – Akkor esetleg elárulod a tiédet is?
– Harold – válaszolta. Mekkora szerencse, hogy a barátai ezt a becenevet használták az igazi helyett.
– Adam az előbb odakint keresett, az udvaron. Azt hiszem, be akart neked mutatni – újságolta, majd kitört belőle a nevetés. – Ezzel elkésett. Jól elbújtál, de szerencsére én megtaláltalak. Mellesleg sokat jártok vidámparkba együtt?
– Előfordul – válaszolta a göndör zavartan a hirtelen témaváltástól.
– Mit akartál kérdezni az előbb?
Itt a nagyszerű, soha vissza nem térő alkalom, gyerünk Harry, szedd össze magad!
– Felmehetnénk hozzád?
– Miért? – kérdezett vissza Lou somolyogva.
A fiú nyelt egyet, mielőtt válaszolt volna. Nem gondolta, hogy a másik rá fog kérdezni az okra.
– Kettesben akarok  lenni veled… – Ez végül is igaz volt, csakhogy már maga sem tudta, miért. Bosszút állni? Vagy mert annyira kívánja, hogy együtt lehessenek? És mi van akkor, ha mindkét opció játszik?

– Szép lakás – jegyezte meg Harry, és rögtön a szerkezeti felépítést figyelte, a berendezés nem igazán hozta lázba. Örült, hogy legalább egy kis időre valami leköti a figyelmét, mert belül máris remegett, mint a kocsonya.
– Köszi. Hozzak valamit inni? – érdeklődött a házigazda.
– Egy pohár vizet, ha lehet.
Mikor Louis magára hagyta, azt próbálta kitalálni, milyen anyagból készülhetett a konyhát a nappalitól elválasztó fal. Vajon tégla vagy csak gipszkarton? Már csak pár centi választotta el, hogy kiderítse, amikor két, napbarnított kar fonódott a dereka köré. Most tudta igazán megfigyelni, hogy a másik bőre is számtalan tetoválással díszített, és az ábrák ugyanolyan kuszaságban helyezkedtek el rajta, mint a sajátjai.
– Hm… isteni illatod van – búgta Lou valahová a lapockái közé, majd lassan, szinte észrevétlenül kezdte felhúzni a pólóját. – Mi lenne, ha ezt levennénk?
Érezte, ahogy a fiú összes izma megfeszül és ledermed, miközben átölelte, és kicsit a fenekéhez dörgölőzött. Harold megragadta a kezeit, és lefejtette magáról, aznap már másodszor, ami egyre inkább kezdte bosszantani Lou-t.
– Szomjas vagyok – magyarázta a magasabb fiú, majd ellépett tőle, hogy felvegye a pohár vizet a dohányzóasztalról.
Louis mosolyogva hátrált a falig, mellkasa előtt összefonta a karjait, és amíg a másik ivott, igyekezett megfejteni, mire megy ki ez a játék. Mindennemű közeledése elutasítással zárult, annak ellenére, hogy tudta, mindketten egyformán kívánják a másikat. Mikor Harold kezdeményezett, a dolog tökéletesnek tűnt, de amikor igyekezett visszaszerezni az irányítást, a kis édes folyton megakadályozta. Szóval most éppen azt próbálták kideríteni, hogy ki az igazi alfahím? A farka megrándult a gondolatra, imádta a kihívásokat, és érezte, hogy az együttlét minden lesz, csak unalmas nem. Hamar kitalálta, hogy mi legyen a következő lépés, ezért mikor az üres pohár koppant a falapon, Lou már húzta is Haroldot a hálója felé. Ahogy megálltak az ágy mellett, nem töprengett sokat, gyorsan megszabadult a ruháitól, csak az alsóját hagyta magán.
Harry nyála összefutott a szájában, ahogy Louis elterült az ágyon, majdnem teljesen meztelenül. Nézte, ahogy széttárta a karjait a paplanon, mintha csak közelebb akarná magához csalogatni. A testtartása megadásról tanúskodott, arra várva, hogy végre becserkéssze. A fejében ott villogott egy apró lámpa, hogy ez egy csapda, csakhogy a látvány túlságosan csábító volt ahhoz, hogy kis jelzésekkel foglalkozzon. Azok a combok sokkal kívánatosabbak voltak, mint amilyennek képzelte. Lou tökéletes bőre alatt halványan kirajzolódtak szálkás izmai, a tetoválásai szinte vibráltak a félhomályban. Minden porcikája ezüstszínben pompázott, hála az ablakon bevilágító utcai lámpának.
– Mire vársz, édes? – suttogta kéjesen, kezét a szája elé emelve. Ajka féloldalas mosolyba húzódott, mikor látta, hogy Harryt teljesen megbabonázta a teste. Lassan végignyalt a tenyerén, hogy aztán eltüntesse szűk bokszerében. Férfiassága köré zárta az ujjait, majd lusta tempót felvéve kényeztetni kezdte magát. Hiába volt minden takarásban, Louis pénisze és kezének mozgása tökéletesen kirajzolódott a sötét anyag alatt, a következő mozdulatnál pedig kivehető volt csillogó makkjának körvonala a bokszer pereménél. És akkor még Harry nem is figyelt a hangokra, annyira lekötötte a szemével felfogható impulzusok sokasága. – Vetkőzz! Most! – utasította a rekedtes hang, mire Harry annyira gyorsan tépte le magáról a ruhákat, mint még soha azelőtt. Pillanatnyilag olyan állapotban volt, hogyha azt mondja neki, ugorjon ki az ablakon, azt is megteszi a kedvéért – persze csak akkor, ha megígéri: lent fogja várni meztelenül. Mikor már csak az alsója maradt rajta, felmászott az ágyra, és elhelyezkedett a szétvetett lábak között. Megtámaszkodott behajlított karjain, majd percekig csak nézte a gyönyörű arcot, az igéző tekintetet.

Louis abbahagyta a simogatást, mindkét karjával átkulcsolta Harry nyakát, hogy így közelebb jusson a telt, pirosló ajkakhoz. Csók közben felhúzta a térdeit a fiú csípőjének két oldalán, aztán fellendítette a medencéjét, mert már beleőrült a vágyba, hogy végre összesimuljanak odalent. Elérte a kívánt hatást, Harold ajkai elnyíltak egy pillanatra, utána mozogni kezdett, az aktust imitálva. Az érzés, ahogy a két kemény pénisz egymást masszírozta, leírhatatlan volt. Lou-ból félreérthetetlen élvezethangok törtek ki. Ő maga is meglepődött a heves reakción, meg azon, hogy úgy érezte, ha ezt még egy darabig csinálják, valószínűleg hatalmasat fog élvezni. Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy a másik utánozhatatlan ebben, és belegondolt, hogy milyen lenne, ha kitöltené, majd pontosan ilyen ritmusban, ennyire erotikus mozdulatokkal járna benne, de gyorsan elhessegette a képeket. Ma este szexelni fognak, és csak ő lehet, aki akármit bedug akárhová! Ezen a gondolaton felbuzdulva kicsit távolabb tolta a másik ágyékát, azért, hogy a kezét becsúsztathassa Harry alsójába, és némi természetes síkosítót gyűjthessen össze. Nem kellett csalódnia, elég volt néhány pumpáló mozdulat, és máris az ujjára folyt a ragacsos nedvesség, sőt, még néhány mély nyögést is sikerült kicsikarnia a másikból. Louis elmosolyodott, aztán a fiú feneke felé tapogatózott, hogy végre rátérhessen a lényegre.
Harry ledermedt, csak a levegőt kapkodta, mikor Lou ujja lassan, feszítve belé hatolt. Hatalmasra tágult szemekkel, önkéntelenül feltörő nyöszörgéssel reagált, egy pillanatra azt is elfelejtette, hol van, és kivel.
– Csak lazulj el, baromira szorítasz – mondta Louis kéjes hangon, mert elképzelte, hogy hamarosan a farkával hatolhat ebbe a szűk forróságba. Óvatosan kihúzódott, csak kívülről simogatta az ánuszát, semmiképpen nem akart neki fájdalmat okozni.
Nem, ez nem lehet! – gondolta magában Harry. Lou megdugja, aztán ő lelép az éjszaka közepén. Hol ebben a bosszú? Ha hagyja, hogy a másik kihasználja a testét, még neki tesz szívességet. Gondolkodás nélkül cselekedett, a szájával, a fogaival a fiú nyakát vette célba, míg a keze elmerült Louis alsójában, és ujjaival azonnal a bejáratát tapogatták ki. Csak egy pillanatig sikerült elterelni a figyelmét, mert Lou rögtön elkezdett alatta ficánkolni, összeszorította magát, és Harry tudta, ha erőszakosabb lesz, fizikai fájdalmat fog neki okozni. Arra pedig képtelen volt.
Louis szíve a torkában dobogott, és egy pillanatra elhitte, tényleg elhitte, hogy a fiú megteszi. Talán lett volna esélye ellene, de a magasságban és súlyban lévő különbségeket nem tudta, mennyire tudná kompenzálni azzal, hogy sokat sportol. A másik a testével szorította le, miközben a nyakára tapadt, és annyira váratlanul durvultak el az érintései, hogy először nem is értette, mi történik. Próbálta eltolni magától, zihálva húzódott volna ki alóla, mert a keze, a hosszú, művészi ujjakkal, amik arra lett teremtve, hogy élvezetet okozzanak, most erőszakosan igyekeztek maguknak utat törni a testébe. Felkészült a kínra, szemhéját összeszorította, és nem vett levegőt. Milyen érdekes, pont az ellenkezőjét csinálta annak, ami enyhített volna a szenvedésen. De aztán Harold testtartása végre ellazult, és kapva az alkalmon, azonnal lenyomta az ágyra, hogy a csípőjére ülhessen. Karjait fájdalmasan leszorította a feje fölé, és szeme szikrákat szórt, ahogy ezt az angyalt bámulta, aki bántani akarta.
– Na mi van, ahhoz már nem vagy elég tökös, hogy megerőszakolj?! – A hangja csalódottságról, zaklatottságról árulkodott, Harry képtelen volt a gyönyörű tekintetbe nézni, ami ennyire dühösen fürkészte a vonásait. Így csak oldalra fordította a fejét, összeszorította az ajkait, és néma maradt. Nem érdekelte semmi, megfogadta, hogy nem fog ellenállni, csak hagyja magát sodródni az árral. Még az is felmerült benne, hogy végül ő lesz az, akit letepernek, és kegyetlenül megdugnak, de leszarta.
– Harold, kérlek, mondd el, mi a baj?! – fakadt ki Louis, már sokkal inkább kétségbeesetten, mint mérgesen. – Nem szereted a passzív szerepet? Tudod, megbeszélhetnénk, hogy mindkettőnknek jó legyen, csak ne így... Vagy mondd azt, hogy nem akarod, és elengedlek, te pedig kisétálsz az ajtón. Ilyen egyszerű.
Harry összerezzent annak a lehetőségnek a gondolatára, hogy akár itt, azonnal befejezhetik. Ez kurvára nem olyan egyszerű, ahogy Louis gondolja. Idejött, hogy bosszút álljon egy régi sérelméért, most pedig – miután veszített saját maga ellen -, képtelen volt azt mondani neki, hogy haza akar menni. Mert nem akart. Vele akart maradni, neki akarta magát adni, holott az esze újra és újra a szemére hányta, hogy ezáltal még inkább sebezhető lesz. Ráadásul összezavarta az a fajta furcsa gondoskodás, ami a másik szavaiból áradt. Egyszerűen nem érdemelte meg a viselkedése után.
– Nincs semmi baj – hallotta a másik vékony, rekedtes hangját, majd érkeztek az apró puszik, amivel az arcát hintette be. Nem tudta, mivel érdemelte ki ezt a kedves gesztust, vagy a nyugtató szavakat egészen addig, amíg rá nem jött, hogy néhány könnycsepp kibuggyant a szeméből, és Lou éppen azon volt, hogy lecsókolja a bőréről, mielőtt eltűnnének a halántékán át a hajvonalában. Végre ő is megmozdult, a másik felé fordult, felkínálta a száját, aztán várt. Úgy érezte, meg fog halni, ha Louis nem fogadja el. A kék tekintet tulajdonosa azonban lágyan elmosolyodott – annyira szép volt, a szemét is elérte a mosoly –, majd lehajolt, hogy finoman birtokba vegye a puha ajkakat. És akkor Harry elhitte, hogy tényleg nincs baj.

13 megjegyzés:

  1. Szia!
    Kész csodahalmot kaphattunk megint!
    Frenetikusan elképesztő volt!

    Köszönöm szépen hogy olvashattam!

    További szép estét!
    Szép hétvégét!
    Szia

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Mindig tanulok tőled új kifejezéseket :D Volt már csilingelő őszibarack, most meg csodahalom :) Nagyon örülök, hogy tetszett, három nap és hozom a folytatást.

    Neked is szép hétvégét! :)

    VálaszTörlés
  3. Kedves HDawn!

    Hoooosszú, vastag ujjak. Ügyes, rajzos kezek. Bocs, csak ennél eléggé lemaradtam és valahogy nem tudom túltenni magam ezen, plussz ma egyik haverommal pont az ő vastag ujjairól beszéltünk és a szép körméről (ami most mellékes). Örökre ez fog eszembe jutni, ha Pásti kicsi kacsója a szemem elé kerül........

    ...
    Én nem tudom.
    Nem bírom.
    Azt, hogy most ki ujjaz meg kit, nagyjából háromszor olvastam el. Ez lehet azért is volt, mert reggel öt óra volt, de valószínűleg inkább amiatt, mert kibaszottul... durva, lehangoló és ...
    Én ezt tényleg nem tudom. Egész végig olyan nyomott hangulatom volt, és még most is az van ha visszagondolok, hiába bömböl a fejem mellett a júniusi top 40 songs this week. Ariana Grande- Into You...
    SEX
    Let's talk about sex baby, let's talk about you and me, let's talk all the good things and the bad things...

    Szét vagyok esve. Mi az, hogy Harry akarja megdugni Lout, aztán mégis Lou kerül felülre, de mégis Harry, aztán újra Lou, és várnám a végére a szex jelenetet, ami nincs, mert te rohadtul itt hagytad abba... *szenvedő hang helye+fetrengés*
    Nem lesz ennek jó vége, de azért kíváncsi vagyok a kis mocsok Lou fejére amikor megtudja, hogy Harry az a gyerek, akit konkrétan ott hagytak meghalni az erdőben. Remélem nagyon-nagyon-nagyon szarul fogja magát érezni, aztán meg minimum békítő szex lesz vagy szopás... minimum, ahol Harry lesz a domináns és ájulásig dugja Louist. Ja. Ez egész jó ötlet.

    Most pedig szerintem megyek aludni, hiába van 8 óra. Hulla vagyok és ez meg is látszik a sok hülyeségen amit összehordtam. (Túl éltem a rohadt matekot, mivel nagy részén a tanár nem is volt, mert érettségin felügyelt. Ami meg meg volt tarva, azon szépen csendben olvastam a telefonomon beleszarva az ő egyenlőtlenségeibe. Hát bocs már, de nekem az előző matek tanárom belém verte az egyenlet rendezést, meg hogy mivel mit kell csinálni milyen esetben. Takarodjon már.)

    Meghan Trainor - Me Too <-- ♡

    Várom nagyon a holnap utánt!
    Puszi! ♡♡

    VálaszTörlés
  4. Szia Andi!

    Hűha, vagy háromszor elolvastam a mondatokat, mire sikerült nagyjából megérteni :D De sikerült... fogjuk rá :)
    Igen, tudom, gonosz volt, hogy ott lett vége, ahol, viszont nyugi, most nem fogunk ugrálni az időben, tehát pontosan onnan fog folytatódni vasárnap...khm ;)
    Azok, amiket leírtál, talán benne lesznek a történetben, csak nem feltétlenül ilyen sorrendben :D ÁÁá, már így is sokat spoilerezek :D

    Szép hétvégét, és ne legyél lehangolt!

    VálaszTörlés
  5. Sziaa,
    most találtam rá a blogra, de huuu imádom..
    Nagyon tetszik, hogy minden egyes kis részletet leírsz.
    Érzem, hogy egy elképesztő blogba kezdtem bele, nagyon jó a történet.
    Alig várom a következő részt!
    pussz, Nicole E.

    VálaszTörlés
  6. Oooh ez a rész is fantasztikus lett..
    Bár ha őszinte akarok lenni ez a "harc" az ágyban nagyon kusza lett.. minimum kétszer olvastam el azokat a részeket, mire felfogtam. :D
    De ezt leszámítva már most imádom a sztorit és kíváncsi vagyok mit hozol ki belőle! :)
    Izgatottan várom a következőt!^^
    Puszi: Ella xx

    VálaszTörlés
  7. Sziaa,
    most találtam rá a blogra, de huuu imádom..
    Nagyon tetszik, hogy minden egyes kis részletet leírsz.
    Érzem, hogy egy elképesztő blogba kezdtem bele, nagyon jó a történet.
    Alig várom a következő részt!
    pussz, Nicole E.

    VálaszTörlés
  8. Sziaa :3
    Most talátam a blogodra (hálás köszönet egy csodálatos írnónőnek, aki ajánlotta ❤) és máris beszippantott! Ahh, imádom, fantasztikusan írsz, minden egyes betűjét csak úgy faltam! Csodálatos, váó!! Izgatottan várom a további részeket! Én biztos itt leszek! ❤
    Szeretem mikor valaki ilyen részletesen ír! Attól olyan élethű, és én ettől kihalok! :3
    Puszi

    VálaszTörlés
  9. Szia Nicole!
    Örülök, hogy tetszik a történet, remélem, ezek után sem fogok csalódást okozni :) Holnap már érkezik is a folytatás, továbbra is kíváncsian várom majd a véleményedet ;)
    Puszi és jó hétvégét!

    Szia Jackson Ella!
    A "harc" az ágyban... elképzelhető, hogy abba a két főszereplő is belegabalyodott :D Remélem, azért végül sikerült átlátni a dolgokat :) Köszönöm, hogy ide is írtál.
    Puszi :)

    Kedves DreamyGirl!
    Először is, köszönet annak a csodálatos írónőnek, aki lehetőséget adott, hogy idetalálj! :) És neked is köszönöm a kedves szavakat, ezek után teljesen más leülni, és írni a folytatást ;) A továbbiakban is maradunk a részletes leírásoknál, remélem, szeretni fogod :)
    Puszi!

    VálaszTörlés
  10. Borzasztóan imádtam!
    Nagyon várom a bosszú végkifejletét.
    Meg fogjuk tudni, hogyan szabadult ki Harry? Vagy hogy mi volt Louis-szal addig? Bűntudat, esetleg segített Harrynek?
    Várom a folytatást.:)
    Nóri xx

    VálaszTörlés
  11. Kedves Nóri!
    Megnyugtatlak, a kérdéseidre választ fogsz kapni előbb vagy utóbb :) Holnap már jön is a következő rész, nem kell sokáig várni.
    Köszönöm, hogy írtál, remélem, a folytatás is tetszeni fog :)
    Puszi

    VálaszTörlés
  12. Szia! :)

    Mar most imadom, pedig ilyen nem nagyon van, altalaban nem szeretek (vagyis inkabb mar) blogokat olvasni, de te is, meg a sztori is fenomenalisan tokeletes. :D
    Az egesz magaval ragadt, es csak huha, tokeletes volt.

    Es ez a best:
    ,,A lehető legjobban akart kinézni. Egy kibaszott angyal akart lenni, aki egyenesen a pokolból érkezett. Meg akarta kaparintani a lelkét, hogy aztán a sárba tiporhassa."

    Jezusom, ettol meghaltam.

    VálaszTörlés
  13. Szia Fray Liz!

    Láttam, hogy az előzőhöz is kommenteltél, de én itt válaszolok, ha nem baj :) Hízelgő, hogy tökéletesnek gondolod a sztorit, én azért biztosan találnék benne kivetnivalót, ha nagyon akarnám :D
    Tetszett, hogy kiemelted a kedvenc részed, ilyenkor úgy érzem, hogy kicsit belelátok az olvasóm fejébe, és ez tök jó érzés :)

    VálaszTörlés