2016. június 12., vasárnap

Csillagszámláló - 4. Ha megváltoztathatnám a múltat


Sziasztok! Vasárnap van, tehát itt az ideje egy új résznek.  Majd írjátok meg, megérte-e várni rá, én bízom benne, hogy igen :) Még egyszer köszönöm a támogatásotokat, igyekszem meghálálni úgy, hogy próbálok mindig időben jelentkezni, tartalmas, izgalmas fejezetekkel. Jó olvasást! :)
*********************************************************************************

4. Ha megváltoztathatnám a múltat (avagy sosincs túl későn)

Végig abban reménykedett, hogy újra csak álmodik. Hamarosan fel fog ébredni, ziláltan, izzadtan, de a puha ágyában, abban a szobában, ahová besüt a Hold fénye éjszakánként, ha nem felhős az ég. Csak meg kell várnia, amíg felriad teljesen magától. Lassan lecsúszott a fal mellett a földre, összeszorította a szemét, mert tisztán érezte, szédül. Felhúzott térdeire fektette a fejét, próbált lenyugodni, de mint olyan sokszor, most sem sikerült. A szíve hangosan dübörgött, a szája kiszáradt, és érezte, ahogy másodpercek alatt teljesen leizzad.
– Nincs semmi baj, itt vagyok! – hallotta meg azt a hangot, aminek annyiszor könyörgött már, hogy segítsen neki. Hogyan lehetséges, hogy van vele valaki? Mindig egyedül volt, csak a saját kapkodó légvételeit hallotta, de most biztosra vette, hogy beszélnek hozzá. Meglepő módon nem érezte a lehullott levelek rothadó bűzét, csupán valami kellemes illatot, amihez szép emléke kötődött. Lou. Amikor percekig csókolóztak az ágyban, teljesen elmerült a másik illatában, ízében, bőrének tapintásában. Hogy kerül az álmába a fiú? Annyi kérdése lett hirtelen. A kíváncsisága lassan kezdte legyőzni a pánikot, ezért óvatosan kinyitotta a szemét. Már nem is volt benne biztos, hogy fel akar ébredni. A másik fiú a térdén mászott hozzá közelebb, és aggódva figyelte őt. Nem lehet más, ez ő.
– Louis? – kérdezte bátortalanul.
– Igen, én vagyok. – Még az apró mosolyt is látta az arcán. Ekkor vette észre, hogy egy világító mobil volt a földre téve, hogy ne legyen teljes sötétség. – Csak lélegezz nyugodtan! – kérte halkan a fiú, és Harry megpróbált neki engedelmeskedni.
– Melegem van – nyöszörögte.
– Ezt vegyük le! – mondta Louis, és már nyúlt is a dzsekije után, hogy megszabadítsa tőle. Hálás volt neki, annyira remegett, nem biztos, hogy egyedül le tudta volna venni. – Csússz előrébb!
Mikor Harry kicsit eltávolodott a lift falától, Lou odaült mögé szétvetett lábakkal, majd az ölelésébe vonta az ijedt fiút. A fiatalabb egy pillanatra lemerevedett a bensőséges érintéstől, de aztán készségesen simult a védelmező karokba. A légzésére koncentrált, akkor fújta ki és szívta be a levegőt, amikor Louis is. Eltelt néhány perc, amíg végre csillapodott a zihálása, és a szíve is lenyugodott egy picit.
– Most álmodom? – érdeklődött kételkedve. – Itt maradsz velem?
– Nem álmodsz, és igen, itt maradok. Nem tudok teleportálni – felelte Louis nevetve. – De ha tudnék se hagynálak egyedül – suttogta, majd egy puszit adott Harry fejére. – Jobban vagy?
– Azt hiszem – válaszolta Harry összeráncolt homlokkal, mintha neki is furcsa lenne. – Hogy találtál rám? – kérdezte, majd oldalra fordította a fejét, hogy jobban láthassa a másik arcát.
– Adam, és a bejárónőd segítségével. Tudod – kezdte vigyorogva Louis –, elég furcsa emberek vesznek téged körül.
– Ráadásul mindkettőnek nagy a szája – jegyezte meg Harry az orra alatt.
– Te mondtad, nem én – nevetett Louis, de amikor eszébe jutott, miért is jött valójában, azonnal elkomorult. – Harry, beszélnünk kellene – mondta bizonytalanul, és még erősebben magához szorította a forró testet. Nem akarta elveszíteni, mégis félt, hogy a másik mit fog reagálni, ha kikerülnek ebből a helyzetből. Talán megint ellöki magától, ha már nem lesz szüksége rá. És a legfájdalmasabb, hogy Louis tudta, Harrynek igaza lenne, ha ezt tenné.
– Beszélhetünk, de nekem nincs mit mondanom – jegyezte meg Harry, de közben mégis ragaszkodóan Lou kezeire fektette a saját tenyerét. – Tudom, hogy sajnálod, úgyhogy ezt a részt át is ugorhatod.
– Hidd el, nem akartam, hogy azt tegyék veled! Könyörögtem nekik, hogy engedjenek ki téged – mondta az idősebb fojtott hangon. Aztán teljesen elnémultak. Halk légvételeiken kívül semmi más nem törte meg a csendet. Mindketten a múltba mélyedtek, átgondolták a történteket, vagy éppen választ kerestek a kérdésekre.
– Csak tudnám, miért?! – fakadt ki Harry, és közben fáradtan hátrahajtotta a fejét a fiú vállára. Lou lenézett rá, aztán eligazított néhány tincset a homlokából.
– Carol szerelmes volt beléd. Azt mondta, hogy ellökted őt, mikor megcsókolt.
– Nem akartam. Se a csókot, se ellökni magamtól – magyarázta Harry megtörten. – Jézusom, azt se tudtam, hogy kell csókolózni!
– Tudom, de ő olyan, hogy nem tud veszíteni. Ha valaki elutasítja, egyszerűen agresszívvá válik. Jesse-t is jól ismered… hasonlítanak egymásra. Én pedig… én voltam a csali – jelentette ki Louis undorral a hangjában.
Harry érzései teljesen összekuszálódtak. Már nem tudott haragudni a fiúra. Talán ezelőtt is így volt, hisz mindig csak segítséget kért tőle az álmaiban. Annyi év után töretlenül bízott abban, hogy Lou segít majd neki.
– Egy hónapot töltöttem kórházban. Tüdőgyulladásom lett. Aznap éjjel megállás nélkül esett az eső, és én borzasztóan fáztam – mesélte Harry színtelen hangon, mintha nem is a saját emlékeiről beszélne. Az érzelmeket már sikerült ignorálnia, ha arról a napról volt szó. – Anya órákkal később talált csak rám.
Harry felnézett, és látta, hogy Louis szomorúan bámul rá, mintha nem tudná, mit kellene erre mondania. Nem várt tőle semmit, most itt volt vele, és ez máris több, mint amint remélhetett. Lou tehetetlen dühében hirtelen megcsóválta a fejét, majd előre hajtotta, Harry vállára.
A göndör nem szerette, ha a szép tekintetet a bánat itatta át, ezért igyekezett témát váltani. Megint lázasan kereste a megfelelő szavakat, pont, mint gyermekkorukban, de végül rájött, hogy talán csak ki kéne mondania, ami eszébe jut.
– Már régen is tetszettek a szemeid – suttogta Harry, csak hogy megszakítsa a kínos csöndet, mire Louis újra ránézett. – Olyan, mint a hegyi kékmadár, miközben elrepül a havas lankák fölött, ahonnan a vakító fehérség visszaveri a nap sugarait. Gyönyörű... – sóhajtotta.
Lou teljesen elveszett, miközben hallgatta a megnyugtató, mély hangot. Most ő volt képtelen megszólalni, mert attól tartott, tönkreteheti ezt a csodás pillanatot. Mondott neki valaha valaki ilyen szépet? Talán. És volt ennyi érzelem a hangjában? Biztosan nem, csupán ágyba akarta vinni. Elöntötte az arcát a pír a kedves szavakra, és hirtelen semmi sem jutott eszébe. Legszívesebben lehajolt volna, hogy megcsókolja, de a szemkontaktust sem akarta megszakítani.
– Szereted a madarakat? – érdeklődött halkan.
– Igen, repülni jó dolog – válaszolta Harry, és kényelmesen eldőlt az ölelésben. – Imádom a hullámvasutakat is, szeretem a sebességet és a zuhanást. Amikor anya és James összeházasodtak, kaptam egy rakat pénzt, és egy részét arra költöttem, hogy bejárjam a világ híres vidámparkjait. Jártam az Universal Studiosban, az Eurodisneyben, Párizsban, sőt még a Europa Parkban is. Ott található a kontinens legnagyobb hullámvasútja, a Silverstar. Egy hypercoaster, azaz több, mint 70 méter magasról zuhan alá. Az egész menet csak két perc, de elképesztő érzés. Felgyorsul legalább 120 kilométer per órára, mire a lejtő aljához ér – mesélte lelkesen, de meg kellett állnia, hogy levegőt is tudjon venni. – Ott, akkor eldöntöttem, hogy építészmérnök akarok lenni, csak hogy ilyen csodát tervezhessek. Aztán valóra vált az álmom. Tavaly volt az egyetemen egy pályázat, a közeli vidámparkba kellett egy hullámvasutat megalkotni. Megnyertem – magyarázta Harry büszkén, és maga is elcsodálkozott rajta, hogy hirtelen mennyire megeredt a nyelve.
– Akkor Adamnek mégis igaza volt – motyogta Lou elgondolkozva, majd rávigyorgott a fiúra. – Tudod, elég menő, hogy hullámvasutakat tervezel.
– Csak egyet. De majd később talán lesz még rá alkalmam.
– Szeretnék elmenni, és felülni arra, amit te álmodtál meg – vallotta be Louis, és jól esett a szívének, hogy Harry mosolya máris a füléig ért az ötlettől. Arca két oldalán megjelentek a kis gödröcskéi. Louis akkor ébredt rá, hogy most látta először igazán boldognak. – Mit gondolsz, elkísérsz?
Harry nézte, ahogy az idősebb fiú szemöldöke izgatottan felszaladt egészen a haja alá, úgy várta a válaszát. Valami azt súgta neki, hogy éppen most hívták el randizni, és csupán a gondolattól furcsa bizsergést érzett, amit hirtelen nem tudott hova tenni. Nem tervezte, hogy jobban megismeri Lou-t. Nem tervezte, hogy ők ketten…
Az ajkait harapdálta, ahogy a válaszon töprengett, ami azonnal elvonta Louis figyelmét minden más tényezőről. Egy csodálatos fiút tartott a karjaiban. Ahogy néhány perc alatt közelebbről megismerte, egyre inkább tetszett neki. És ő még azt hitte, hogy szerelmes Danbe… Mekkorát tévedett! Amióta együtt volt Harryvel, eszébe sem jutott a másik fiú. Egyszerűen a nyomába sem érhetett. Alig ismeri, és mégis, mintha ezer meg ezer megfoghatatlan szál kötné össze kettejüket.
– Oké, egyedül amúgy is unalmas a vidámpark – bökte ki végül Harry.
– Rendben – felelte Lou megnyugodva, mert beleőrült volna, ha a másik nem akar többet találkozni vele.
– Ami a múltkor történt – váltott hirtelen témát Harry –, akkor éjszaka... Amikor elvesztettem a fejem… Azt nagyon sajnálom, nem akartalak bántani – hadarta zavartan, majd lesütötte a szemét.
– Felejtsd el! – vágta rá Louis azonnal, míg közben eszébe jutott valami, amin már napok óta töprengett. – Néha elképzelem, hogy milyen lehet… teljesen a másikra bízni magad.
Maga is meglepődött, amikor kimondta. Mert lehet, hogy eljátszott a gondolattal, de magának sem vallotta be, hogy valahol vágyik rá. Pedig lehet, csupán a megfelelő partner hiányzott hozzá. Louis izgatottan várta, hogy mit fog reagálni a fiú. Figyelte az arcát, és nem kerülte el a figyelmét, hogy miután felfogta a mondandója jelentőségét, teljesen ösztönösen megnyalta az ajkait, és mintha a légzése is elnehezült volna. Ráadásul ő is érezte, hogy a nadrágja kezd egyre szűkösebb lenni, és mivel ilyen közel voltak egymáshoz, biztosan a másik is észrevette. Nagyszerű, helyben vannak. Ezt talán nem itt kellett volna elmondania neki. Egyáltalán nem akarta a szex felé terelni a beszélgetést, de a farkának más elképzelései voltak az egészről. Talán megcsókolhatná. Semmi több, csak egy apró szájrapuszi. Éppen, hogy összeérintik az ajkaikat – morfondírozott, és mintha Harry hallotta volna a gondolatait, megint kicsavarodva fordult felé. A szája elnyílt, és a szemeiben a saját vágyát látta visszatükröződni. Csak egy kis puszi, mi? Mielőtt még mozdulhatott volna, hogy tervét sutba dobva felfalja a másikat, a lift megrázkódott, majd folytatva az útját, elindult fölfelé. Egy pillanat múlva a világítás is felkapcsolódott, és Harry boldogan egyenesedett föl. Louis valamiért nem volt ennyire lelkes az időzítés miatt.
Amikor felértek az irodába, megvárta, míg a másik összeszedi a holmiját, mert úgy beszélték meg, hogy hazaviszi. Harry borzasztóan fáradtnak tűnt, ahogy lementek a parkolóba – ez esetben a lépcsőt használva –, majd beültek Louis kocsijába. Nem beszéltek sokat, míg megérkeztek a házhoz. Harry végig kifelé bámult az ablakon, és Lou is a saját gondolataiba volt feledkezve. Meg is lepődött, mikor Harry feltette a kérdést:
– Bejössz?
Csodálkozva nézett a fiúra, sosem szeretett volna még ennyire gondolatolvasó lenni. Végül bólintott, és követte a másikat, egészen a hálószobáig. Harry teljesen magától értetődően kezdett el vetkőzni, míg Louis csak tátott szájjal bámulta, és nem tudta, mit kellene csinálnia. Amikor már csak egy alsónadrág volt rajta, bebújt a takaró alá, kényelmesen elhelyezkedett, és kíváncsian nézte Lou-t.
– Aludj itt – ajánlotta. Akkor Louis észbe kapott, és gyorsan ő is megszabadult a felesleges ruháktól.
Mikor már mindketten az ágyban voltak, Harry olyan közel csúszott a másik fiúhoz, hogy annak át kellett ölelnie, mert a kezei nem fértek volna el kettejük között.
– Szeretném, ha elfelejtenénk a múltat – suttogta Harry. – Kezdjük elölről ezt az egészet, kérlek.
– Akkor most járunk?
– Most alszunk – jegyezte meg a göndör vigyorogva, már csukott szemekkel. – De esetleg megpróbálhatjuk...
Lou csak némán bólintott, és befúrta fejét a fiú nyakhajlatába. Álmaiban sem gondolta, hogy ez az egész így fog végződni, de boldogságában majd kiugrott a bőréből. Azt hitte, nehezen fog tudni elaludni – tekintve, hogy Harry feneke teljesen az ágyékának nyomódott, az orrában érezte az illatát, míg meztelen bőrük összesimult -, de néhány piszkosul szexi gondolat után mégis elnyomta az álom.

Reggel a telefonján beállított ébresztő csörgésére ébredt. Gyorsan kikapcsolta az idegesítő zajt, és örömmel nyugtázta, hogy Harry csak átfordult, aztán békésen aludt tovább. Behajlított karján feküdt az oldalán, a szája kissé elnyílt, haja kócosan terült el a párnán. Tetovált mellkasa is kikandikált a takaró alól, aminek látványa miatt nagy volt a kísértés, hogy odahajoljon és a nyelvével rajzolja át az összes mintát. Olyan szép volt, és annyira nyugodt, hogyha Louis-nak lett volna némi tehetsége festés terén, most azonnal ecsetért nyúlt volna, hogy megörökítse ezt a gyönyörű pillanatot. De hát erre van a fényképező a telefonján, nem? Gyorsan megnyitotta az alkalmazást, kikapcsolta a vakut, és készített egy fotót. Büszkén nézegette művét, és az alvó fiúról még akkor sem tudta levenni a szemét, amikor öltözött. Tekintete az éjjeliszekrényre siklott, ahol meglátta Harold telefonját. Elcsigázottan mosolygott, hiszen eszébe jutott, hogy a kis édes direkt rossz számot adott meg neki. Úgy gondolta, most tesz róla, hogy végre fel tudja hívni, ezért felvette a készüléket, beütötte a saját számát és megcsörgette magát. Még egy utolsó, elnyújtott pillantás az alvó angyalra, aztán csöndben kilépett a szobából.
Amikor leért az emeletről, hallotta, hogy valaki tesz-vesz a konyhában, és nem sokkal később meg is pillantotta a vakítóan vörös hajkorona tulajdonosát.
– Jó reggelt! – nézett rajta végig a lány, mire ő is kedvesen üdvözölte. Lana nem lepődött meg, hogy ott látja.
– Harold még alszik. Kérlek, ne ébreszd fel, nagyon kimerült – magyarázta a lánynak.
– Ezt úgy értetted, hogy kimerítetted? – vonta fel a szemöldökét Lana, cinkosan vigyorogva. Louis csak megforgatta a szemeit, és nemet intett a fejével, de azért megmosolyogtatta a lány közvetlensége. – Tudom, mostanában alig aludt valamit a rémálmai miatt – fűzte hozzá Lana együttérzően. – Csináljak neked reggelit?
Louis már így is késésben volt, pedig még haza akart menni gyorsan lezuhanyozni és tiszta ruhákat felvenni, de végül hálásan bólintott.
– Az nagyon jó lenne, köszönöm. Már úgysem érek be időben a munkahelyemre.
Már majdnem eltüntette az egész baconös tojásrántottát, mikor megszólalt a telefonja. Kissé ijedten nézett körbe, mert látta, hogy éppen Harry édesanyja keresi. Egy pillanatig azt hitte, hogy Anne is a házban tartózkodik, de aztán csak mosolyogva fogadta a hívást.
– Szia, kedvesem! – üdvözölte a nő. – Szeretném megkérdezni, hogy el tudsz-e jönni a holnapi ebédre?
Hát persze, hogy lehet ilyen hülye?! Hiszen már egy hete meghívták, és még mindig nem adott választ. Nem kedvelte a két unokatestvérét, de a nagybátyját és Anne-t annál inkább. Mégis elég kevés Bowman családi rendezvényen vett részt, hála Jesse kibírhatatlan stílusának.
– Öh… azt hiszem – felelte bizonytalanul, aztán nem tudta visszafogni magát, rákérdezett: – Harry is ott lesz?
– Szeretnél vele találkozni? – kérdezte Anne kedvesen. – Megértem, olyan rég láttátok már egymást.
Louis majdnem elnevette magát, hiszen negyed órája lépett ki a fiú hálószobájából, ahol egy szál alsóban aludtak összebújva, de torokköszörüléssel kompenzálta a dolgot.
– Igen, jó lenne találkozni vele.
– Sajnos nem hiszem, hogy el fog jönni – mondta az asszony szomorúan. – De ha esetleg felhívnád… – ötletelt lelkesen. – Megvan neked a száma?
– Azt hiszem, igen – felelte óvatosan Louis. – Rendben, megpróbálom rávenni – ígérte, és azonnal eldöntötte magában, hogy nem nyugszik, míg Harry bele nem egyezik. Nem menekülhet örökké Carol és Jesse elől. És ha meg kell járnia a poklot, ő ott lesz mellette, hogy támogassa.

14 megjegyzés:

  1. Szia

    Nagyon megérte várni rá,szörnyen tetszett!!!
    Ahogy az egész történet is.
    De van egy olyan érzésem,hogy most fog még izgalmasabb lenni ezért nagyon várom a folytatást.!!
    Puszi Szuzi

    VálaszTörlés
  2. Szia HDawn!

    Először is azzal kezdeném - amit mindig elfelejtek- nagyon nagyon imádom a kis alcímeket...., de komolyan képzeld el a csütörtöki résznél a telefonom nem mutatta a zárójelben lévő kis címet.... és már majdnem voltam olyan elmebetegül normálatlan, hogy kis híján megkértelek, hogy nem -e lennél olyan kedves, hogy leírd nekem az alcímet.., de "hősiesen vissza szorítottam a fanatikus kíváncsiságomat"- az is erőssen közrejátszott, hogy csütörtök volt... az az másnap már gépközelbe kerültem és megnézhettem :)... és a lehető legőszintébben mondom, hogy totál bezsongva néztem meg... nem tudom, de teljesen kész vagyok tőlük...nagyon tudsz :)
    Annyira hozzátartoznak az egész részhez :)

    Oké oké befejeztem..

    Szaval a mostani rész:

    Az nem kifejezés, hogy megérte várni - sőt tegyük hozzá, hogy nem is kell sokat várni- jó..végül is, ha azt nézzük, hogy sose elég a történetből akkor sok idő telik el az új részig.., de na :)

    A részek hosszúsága teljesen rendben van..., de mindig olyan hamar elfogynak a sorok.... :)

    Ez a liftes beszélgetés... végem volt! Ahogy Lou megnyugtatta Hazz-át ..
    és ahogyan "szavak nélkül beszélgettek".. imádtam..

    Na és amikor Harry anyukája hivta Louis-t.. , jókat derültem közben a srác gondolatain - jaj igen meg azon amikor még csak csörgött a telefon , meglátta a nevet és körbe nézett :)

    Uh.. eleget zagyváltam ..remélem valamit ki lehet belőle silabizálni...

    Jaj... még annyit, hogy nagyon kíváncsi vagyok, hogy ha Lou-nak sikerül rá venni Hazz-át hogy menjen vele, mi is lesz..., hogy vészelik majd át az unokatesók...- szépszóval kifejezve - viselkedését....
    Mindenesetre örülök, hogy ha elmegy.., Lou mellette lesz...
    Ez az utolsó mondat " És, ha meg kell járnia a poklot Ő ott lesz mellette, hogy támogassa"...áhh kész...

    Nagyon nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a frenetikus részt is olvashattam!

    További szép estét valamint előre is szép hetet!

    Szia

    VálaszTörlés
  3. u.i. igen megint kifelejtettem valamit....Lana-t nagyon bírom, annyira jó fej, jó lelkű lány... nem mellesleg nagyszerű barát és imádja Harry-t ... :)

    VálaszTörlés
  4. Kedves Szuzi!
    Örülök, hogy így gondolod, igyekeztem, hogy jó legyen :) Most lesz bőven Larry pillanat, néha nyugis, néha feszültségekkel teli... Köszönöm, hogy írtál!
    Puszi

    Kedves BezTina!
    Nagyon tetszik, hogy egyre hosszabb megjegyzéseket írsz :) Nyugi, mindent teljesen értettem, és tök jó, hogy kiemelted a kedvenc pillanataidat. Na igen, az "unokatesókat" nem egyszerű átvészelni, majd kiderül, hogyan alakulnak a dolgok :)
    És megint csak én köszönöm, hogy olvasol és lelkesen kommentelsz :)
    Szép hetet neked is!

    VálaszTörlés
  5. Kedves HDawn!

    Egészen durván nagyon megérte várni. 😉 Tegnap egész pontosan 23:47-kor sikerült megnyitnom a részt, azonban valósággal meg kellett erőszakoljam magam, hogy letegyem a telefont, tekintve, hogy 4:50-kor kelek. Így is nehéz volt felkelni, bele sem merek gondolni milyen lett volna ha hajnalban nekiállok olvansi és még kommentet írok... reggel biztos elkezdtem volna vinnyogni anyának, hogy had ne menjek suliba, ő meg elküldött volna a picsába... De mire való a busz? Egész rituálé már a buszon olvasás nálam. ☺

    A rész olvasása közben elhatároztam, hogy nekem igenis kell egy Louis. Ha beledöglök akkor is szerzek egyet. Eléggé átéreztem Harry helyzetét, csak nekem nem klausztrofóbiám van, hanem a sötéttő félek, hála kedves báyámnak és apámnak. Nagyon édes volt Lou, ahogy próbálta megnyugtatni Harryt és a kis ügyesnek sikerült is. *-* Mondjuk még maradhattak volna a liftbem egy kicsit. Úgy kb addig amíg le nem nyomják azt a csókcsatát amit akartak. Örömmel olvastam volna azt is. :D

    Azért az milyen menő már, hogy Harry hullámvasutat tervezett. Annyira jó, hogy kitaláltad ezt az egészet. Teljesn kerek Harry háttértörténete. Hihetetlen. (Én is így akarok írni és kidolgozni egy történetet....) Igaz Louról még egész keveset tudunk, de remélem ez hamar meg fog változni.

    Nagyon örültem, hogy kiderült végre az egész erdős történet. Sajnálom Harryt, mert tudom, hogy milyen lehet egy tüdőgyuszi. Anya a traumatológián dolgozik, plusz sokat jártam a belgyógyászatra és láttam, hogy sok öreget/fiatalt az visz el. Hála Istennek, hogy Harry itt maradt velünk! :3 (inkább neked hálálkodom :,D)

    Várom, hogy mi sül ki a családi vacsorából/ebédből. Ha az a két semmirekellő elvetemült állat csak egy szóval is bántani Harryt én átmászok a telefonba, onnan a történetbe és elkezdem tekergetni a nyakukat úgy, mint ahogy a bagoly szokta. Kíváncsi vagyok túlélik-e. :3

    Megmosolyogtattál ebben a részben is és már nem bírom a várakozást. Ezzel csak az a baj, hogy még hétfő van és nekem már szerdán suli sem lesz, szóval akkor egész nap otthon fogok tespedni és unatkozással egybekötve fogok várni a részre... hosszú lesz ez a hét..
    Puszi, szép hetet! ❤

    VálaszTörlés
  6. Woahhhhh!Komolyan azt a lift időzítőt egy kalapáccsal töröm össze ✘ Nem szimpatikus nekem az a lift, határozottan nem, azt hiszem... Elkell vele beszélgetnem... Négy szemközt ✘♜ Wow, ha Harry el is megy, és bántani fogja az a két pokol kutya, akkor velem gyűlik meg a dolguk. Határozottan értek ahhoz, hogy hogy kell eltávolítani egy szivárvány hártyát körömcsipesszel ✋😏 Ahww... Nadooooon jó jettttt, khm.. akarom mondani, megfelelt az elvárásaimnak, a színvonala elviselhető volt, és a tartalmat sem vetem meg... Na jó kit áltatok, imádtam 😍😍😍😂

    VálaszTörlés
  7. Szia Andi!

    Ha a liftben nem, majd lesz máshol és máskor csókcsata, ne aggódj :)
    A hullámvasút-tervező dolog úgy jött, hogy egyik reggel azzal keltem föl, hogy kitaláltam, mi lesz Harry foglalkozása :D Pontosabban: hullámvasutakat fog tervezni... és ki csinál ilyeneket? Hát az építészmérnökök. És akkor elkezdtem feltúrni neten a hullámvasutak történelmét, meg minden érdekességet. Nagyon élveztem ezt a kutatómunkát annak ellenére, hogy nem vagyok valami nagy fanja az adrenalint növelő szerkezeteknek.
    A családi ebéd az érdekes lesz, ennyit elárulhatok.
    Csütörtökön érkezik a folytatás, kitartás addig!

    Puszi, neked is szép hetet! :)

    VálaszTörlés
  8. Szia Noémi!

    "Határozottan értek ahhoz, hogy hogy kell eltávolítani egy szivárvány hártyát körömcsipesszel" - Jézusom, ezt elképzeltem, és most fáj a szemem :D
    A lift nem időzített a legjobban, de hát na... A következő rész talán, esetleg kárpótol majd ;) Remélem, az is elviselhető színvonalú lesz :D
    Köszi, hogy írtál :)

    VálaszTörlés
  9. Sziaaaa :3
    Jöttem ám! Sosem maradhat el a komment egy ilyen fantasztikus blognál! ❤
    Olyan kis aranyosak :3 Minden érzelmet átadtál, és annyira sajnálom Harryt, de majd Louis segít neki ❤ Örülök, hogy végre kitudódott az erdős dolog, de annak nem, hogy a lift elindult... Maradhattak volna még egy kicsit :p
    Huh, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a családi banzájon, de ha azok a rohadékok bábntani fogják... Fú, velem gyűlik meg a bajuk az tuti!!!
    Csütörtököt akarooook! :3
    Puszillak ❤

    VálaszTörlés
  10. Szia Dreamy!
    Örülök, hogy úgy érezted, sikerült átadni az érzelmeket. És azt a szegény liftet mindenki szidja :D A családi banzáj csütörtökön kiderül (csak hogy még jobban várd! ;))
    Köszönöm, hogy írtál, és olvasol :)
    Puszi

    VálaszTörlés
  11. Kedves HDawn!
    Az előző résznél feltett kérdésedre válaszolva, nyugodtan használhatod csak az Ella-t.
    Ami pedig a részt illeti, nem gondoltam volna, hogy Harry így meg fog nyílni Lounak. Olyan édesen viselkedtek egymással, és már most elég bensőséges a kapcsolatuk.^^
    Arra a bizonyos randira remélem minél hamarabb sor kerül.. nagyon kíváncsi vagyok rá!:D
    Nem biztos, hogy jó ötlet Harryt elvinni erre a családi ebédre.. szembenézni a múlttal nem egyszerű és "megsebesítheti" vele magát az ember. Nem hiszem, hogy újabb sebekre van szüksége.:s
    Imádtam ezt a részt is csak úgy, mint az eddigieket!❤
    Puszi: Ella xx

    VálaszTörlés
  12. Kedves Ella!
    Ha a dolgok jó oldalát nézzük, legalább már nem egyedül kell mennie Harrynek a családi ebédre :) Hamarosan eljön majd a randi ideje is, de először túl kell esni az ebéden... megígérem, megint lesznek aranyos pillanatok.
    Köszönöm, hogy írtál, puszi :)

    VálaszTörlés
  13. Szia!
    Végre sikerült pótolnom a sok hiányosságom, és szerencsére itt vagyok.
    Ez a történet valami esznéletlen. Annyira imádom, hogy Harry-n látszik tehetetlenség és az, hogy Ő a gyengébb; viszont Lou is tud érzelgős lenni, bár Ő az erősebb.
    Meg kell hagyni, ritkaszexi ez a páros. Szeretem, imádom és csodálom.
    (Itt is szeretném megköszönni, hogy írtál a Fall Into Sin-re, feldobtad vele a napomat❤)
    Siess a kövivel!
    pussz, Nicole E.

    VálaszTörlés
  14. Szia Nicole!
    Az, hogy éppen ki mennyire erős, vagy gyenge, fog még változni, de egy dolog biztos: együtt a legerősebbek :) Örülök, hogy szimpatikusak a karakterek.
    Naná, hogy írtam neked kommentet, tetszik a történeted :)
    Percek kérdése, és már pakolom is fel a folytatást!
    Puszi

    VálaszTörlés