A második pohár pezsgő után kezdtem magam igazán elevennek érezni. A földön ültünk, hátunkat a kanapénak támasztottuk, és újra koccintottunk.
- Ezt mire? - kérdezte Kade vigyorogva.
- Arra, hogy végre hagyom, hogy a vágyaim irányítsanak – mondtam ünnepélyesen. - Hihetetlen, mennyire szabadnak érzem magam.
- Tudod, ezzel én is így vagyok már azóta, hogy eljöttem otthonról, abból az istenverte palotából. A sznob családokban nem illik melegnek lenni, a fekete bárányoknak el kell hagyniuk a csordát… Amúgy is untam magam a sok birka között.
Összenéztünk, és kitört belőlünk a nevetés. Először próbáltam visszafogni magam, hiszen mégiscsak komoly témáról volt szó, de mikor ránéztem, a mosoly már ott bujkált a szája sarkában.
- Kade, te nagyon hülye vagy – mondtam, mikor kicsit csillapodott a kuncogás.
- De azért szeretsz, ugye? - kérdezte, és a szemeit hatalmasra nyitotta, miközben a pilláit is rebegtette.
Odahajoltam hozzá, és egy gyors puszit nyomtam az arcára. Elfintorodott, és letörölte a vörös rúzsom nyomait, majd vádlón mutatta az elszíneződött ujjbegyeit.
- Le merném fogadni, hogy még sosem voltál rúzsfoltos – cukkoltam.
- Ami azt illeti, de. Ha valami rokon kidőlt a sorból, vagy ha bármilyen családi összejövetel volt, az öregasszonyok szerettek csókolgatni – mondta, majd gyorsan lehúzta az ital maradékát. - Az egyiküket szerettem, mindig citromos pite illata volt – suttogta, majd hátrahajtotta a fejét a kanapéra. - A nagymamám… ő imádott engem, feltételek nélkül.