2016. január 7., csütörtök

Összeforrt Szilánkok - Izzás IV/2.

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, és most úgy döntöttem, a szokásokkal ellentétben írok hozzá néhány gondolatot.
Az első, hogy kivettem a blog elől a "felnőtt tartalom" figyelmeztetést. Ennek az az oka, hogy sokan kerestek meg facebook-on, hogy nem tudnak belépni az oldalra (igen, a többségük kiskorú volt, azonban volt közöttük olyan is, aki elmúlt 18). Mivel a legtöbb blogon csak megjegyzik, hogy szerepel benne felnőtt tartalom, én is így tettem. Aki szemfüles, így is, úgy is elolvasta, szóval feleslegesnek éreztem. (régebben engem sem gátolt meg semmiben :D)
Amint láthatjátok, 13 feliratkozónál járok, nem is tudjátok, milyen jó érzés, hogy ennyien vannak, akiknek tetszik, amit csinálok. Szóval nagyon köszönöm. :)
Kommentekkel továbbra sem kényeztettek el, de remélem, ez változni fog :) Csupán 1-2 mondat, hogy hogy tetszett az adott rész, vagy esetleg mi nem jött be, borzasztó nagy segítség lenne.
De nem is húzom tovább a szót, beszéljen helyettem Lou (te jó ég, ez olyan mintha skizofrén lennék :D)
*********************************************************************************

Nagyon melegem volt, és nem csak azért, mert a nyár közepén jártunk. Ott feküdt tőlem néhány centire a világ legszexibb pasija, sandán mosolygott rám, és a kezével kínzóan lassan járta be a mellkasát, majd az izmos hasát. Még mikor saját magát kényeztette, akkor is az volt a célja, hogy a lehető legkielégítőbb műsort nyújtsa nekem. Belekapaszkodtam a lepedőbe, gyűrögettem, igyekeztem elfoglalni az ujjaimat, hiszen legszívesebben csatlakoztam volna az apró, de ugyanakkor erotikus simogatásokhoz.
- Nem most csinálod először, ugye? - a hangom rekedt volt, izgatott, de felesleges is lett volna titkolnom, mennyire be vagyok indulva ettől az egésztől.
- Nem – mondta lassan Kade, majd az ujjai vége egy pillanatra eltűntek az alsója alatt. - De még sosem volt ilyen izgalmas.
A bokszeren keresztül simogatta magát, elképesztő volt, ahogy egyre inkább kirajzolódott a férfiassága az anyag alatt. Széttárta a lábait, fészkelődött egy kicsit, aztán a hüvelykujjait beakasztotta az alsójába. A tekintete felém villant, kíváncsian nézett rám, és akkor esett le, hogy egy pillanatra nyitva hagyhattam a számat. Elvigyorodott, majd félig letolta az anyagot a csípőjéről. Hirtelen a hasára fordult, az alkarjára támaszkodott, és az egyik keze becsúszott a matrac és a teste közé.
Te jó ég, a mozdulatai hatására, ahogy az összegyűrt takaróhoz dörgölőzött, túlságosan jól el tudtam képzelni, hogy úgy csinálja mindezt, hogy közben rajtam fekszik. Láttam, ahogy az izmok néha elernyednek, majd újra megfeszülnek az izmos hátsóján, elképzeltem, hogy azt markolászom, miközben mélyen bennem van, és egy pillanatra muszáj volt becsuknom a szemem. Ismét a hátára fordult, a hüvelykujját beakasztotta az alsójába, és kínzóan lassan letolta a csípőjéről. Végül úgy feküdt mellettem, hogy semmi nem fedte már a testét.
Először furcsa volt, hogy teljesen szőrtelen a férfiassága körül, de ahogy szépen lassan megbarátkoztam a gondolattal, rájöttem, hogy nem is lehetne ennél kívánatosabb a kép, ami elém tárult. Kemény volt, a vége csillogott a kéj cseppjeitől, amit szerettem volna megízlelni. A combjaimat szorosan összezártam, ahogy megborzongtam a vágytól, éreztem, hogy én is egyre nedvesebb leszek. Hagyta, hogy legeltethessem a szemeim rajta, aztán a kezébe fogta a farkát, és néhány mozdulat után egyre hangosabban nyögdécselt.
- Nagyon teszik ez a helyzet – sóhajtotta akadozó hangon, a feje hátracsuklott, az ajkai szétnyíltak. - Basszus – fordult felém két gyors lélegzett között – el sem tudod képzelni, mennyire felizgat, hogy nézel.
Talán így volt - és tényleg minden jel erre mutatott - , de engem még inkább feltüzelt, amit magával csinált. Továbbra is mozdulatlanul kapaszkodtam az matrac szélébe, a lábaim között égtem, mintha nem is néhány perce elégített volna ki.
- Kade – motyogtam könyörgőn, pedig tudtam, semmi értelme.
- Igen?
- Annyira kívánlak – a szavak halkan, és lassan csúsztak ki az ajkaim közül, a szívem a torkomban dobogott, és úgy éreztem, mintha lebegnék valami távoli dimenzióban.
Nem válaszolt, csupán egyre keményebben simogatta magát, végig fogva tartva a pillantásomat. A fejét a párnák közé fúrta, és a lélegzete egyre felületesebb lett, tudtam, hogy már nagyon közel jár. Amikor elélvezett, becsukta a szemeit, az ajkai nyitva voltak, és egy pillanatnyi mozdulatlanság után mély nyögés tört ki belőle. Láttam azt a Kade-et, aki darabjaira hullott előttem, aki annyira sebezhető volt néhány pillanatig, hogy sosem gondoltam volna ezt lehetségesnek. Különlegesnek éreztem magam attól, hogy ennyire a bizalmába fogadott, megosztotta velem ezt a pillanatot, akármilyen butaságnak is tűnt ez az egész.
Amikor igyekezett normális ütemben lélegezni, én is azon voltam, hogy lenyugtassam magam. Végre elengedtem szegény lepedőt, és nem tudtam elég hálás lenni azért, hogy ott volt, mikor csupán egy kósza gondolat választott el attól, hogy megérintsem Kade-et.
Figyeltem, hogy a mellkasa még mindig gyorsan emelkedik és süllyed, majd hangosan felnevetett. Megborzongtam a szexi, rekedtes hangjától, és zavarba ejtett, hogy pontosan tudtam, miért ilyen.
- Azt hiszem, rám férne egy zuhany – mondta végül, de még mindig nem mozdult. Felém fordította a fejét, és kíváncsian méregetett. - Ha máskor tetszik, amit látsz, nyúlj magadhoz te is.
Nyeltem néhányat, miközben éreztem, hogy remegek belül. Fogalma sem volt, hogy mennyire nehéz volt nekem, hogy ne érjek... hozzá. Most is, ahogy nézett, az arca kissé kipirulva, a szeme még mindig csillogott a gyönyörtől, a bőrét vékony izzadtságréteg fedte. Megköszörültem a torkom és rámosolyogtam.
- Köszönöm, hogy valóra váltottad egy álmomat – szóltam inkább búslakodás helyett. Jobb, ha az ember annak örül, amije van, mintha azért szomorkodik, amit nem kaphat meg.
-  Nekem is jó volt. Nagyon – nézett végig magán nevetve.
A keze olyan lassan indult el az enyém felé, hogy észre sem vettem, csak mikor az ujjaink összekulcsolódtak. Annyira szükségem volt erre az apró érintésre, mint sivatagi vándornak a vízre. Még mindig a plafont bámulta sejtelmes mosollyal, de én csak arra figyeltem, hogy a bőrünk egymáshoz ér. Sokkal bensőségesebbnek éreztem ezt a kapcsolatot, mint mikor a bugyimban volt a keze. Hüvelykujjával a csuklómat simogatta, lassan, ráérősen, és nem akartam, hogy vége legyen ennek a pillanatnak.
- Gyorsan lezuhanyozom, és összeütök valami reggelit – ígérte felém fordulva, de még mindig fogta a kezem. Vagy én az övét? Aztán közelebb jött, felém hajolt, és egy gyors puszit nyomott az arcomra. - Elengedsz? - suttogta, és akkor eszméltem rá, hogy úgy szorítom, mintha az életem múlna rajta, mintha lezuhannék, ha nem tartana.
- Persze, bocsi – hadartam, és kelletlenül elhúzódtam tőle.
Nem bajlódott azzal, hogy bármit is magára vegyen, magabiztosan kisétált az ajtón a csinos hátsójával, és eltűnt a szemem elől. Kinyújtóztam az ágyban, nagy nehezen feltápászkodtam, és felvettem a sortomat, majd az ujjaimmal valamennyire kifésültem hullámos tincseimet. Elhúztam a sötétítőt, kinyitottam az ablakot, és gondterhelten könyököltem az ablakpárkányra. Az arcomat kellemesen melegítette a napsugár, a madarak vidáman csicseregtek, a természet tökéletes összhangban volt, köszönhetően az éjszakai esőnek. Ezt én nem mondhattam el a gondolataimról vagy az érzéseimről.
Mielőtt jobban belemerültem volna az önsajnálatba, kopogtattak a bejárati ajtón. Összerezzentem a hangra, és nem tudtam, hogy ki kellene-e nyitnom, vagy tegyek úgy, mintha nem lennék itt. Kade éppen zuhanyozott, hallottam a víz zubogását, és még azelőtt nyílt az ajtó, hogy kitalálhattam volna, mi legyen. Gyors léptekkel kimentem az előszobába, ahol Eldennel találtam szembe magam, éppen a cipőjét húzta le.
- Jó reggelt.
- Neked is – válaszoltam halkan, miközben végigmért a pillantásával.
- Kade? - kérdezte, és a konyha felé vette az irányt.
- A fürdőben van - követtem és néztem, ahogy egy tányérra kipakolja a zacskóból a fánkokat, amit magával hozott.
- Ha tudom, hogy itt vagy, többet hozok – szabadkozott, és túl sokáig rendezgette az ételt, nem fordult felém.
- Tegnap sokat ittunk, és végül itt aludtam – kezdtem a magyarázkodást, végre rám nézett, de azonnal elterelte valami a figyelmét. Hirtelen éreztem, hogy egy kar nehezedik a vállamra.
Észre sem vettem, hogy Kade időközben végzet a zuhanyozással, és csatlakozott hozzánk egy szál törölközőben, amit a dereka köré csavart. Túlságosan jó illata volt a tusfürdőjének, ahogy bizalmasan hozzám simult.
- Szia Elden - köszönt, majd ellépett mellettem, hogy elvegyen egy fánkot az asztalról, egy következőt pedig felém nyújtott. Elfogadtam, és elvarázsolva bámultam, ahogy a hajából csöpög a víz a vállára. - Milyen volt Olaszország?
Leültem egy székre Elden mellé, Kade nekidőlt a falnak és néhány harapással eltüntette a fánkot.
- Forró, zsúfolt és fárasztó – foglalta össze a kérdezett néhány szóval. - Mivel dolgozni mentem, nem igazán tudtam kiélvezni.
- És éjjel? Azt mondják, az olasz pasik nagyon tüzesek.
Kezdtem magam felettébb feleslegesnek érezni. Elden átnézett rajtam, minden figyelmét Kade kötötte le, aki viszont a reggelijével volt elfoglalva. Lassan nyammogtam az étellel, pedig tényleg nagyon finom volt, most mégsem esett jól.
- Valóban, azért volt némi időm megismerkedni velük közelebbről – szólt Elden színtelen hangon, mintha arról beszélne, hogy megint esett az eső.
- Gyakran szoktál alkalmi kapcsolatokba bonyolódni? - kérdeztem, csak hogy én is hozzászóljak valamit a beszélgetéshez.
Elden végre felém fordult, végigmért, mielőtt válaszolt volna. Egyszerűen nem ismertem rá, a barátságos pillantása eltűnt, úgy viselkedett, mintha egy nem kívánatos, koszos rongy lennék.
- Talán – mondta kimérten, és már bántam, hogy megszólaltam. - És te még mindig a melegekre hajtasz? - olyan lekicsinylő volt a nézése, hogy a régi Lou talán sírva menekült volna ki a helyiségből. Azonban most dacosan álltam a pillantását, és nem hagytam magam könnyen.
- Amikor együtt vagy egy idegennel, olyankor a rajongásod tárgyát képzeled a helyébe?
- Hogy… mi van? - fakadt ki, és hozzávágta a tányérhoz a maradékát, a porcukor szanaszét szóródott a porcelánon.
Elden összehúzott szemekkel méregetett, egyértelmű volt, hogy nagyon dühös rám. Farkasszemet néztünk néhány pillanatig, csak azért fejeztük be, mert Kade nevetése betöltötte a konyhát.
- Ez a beszélgetés igazán érdekesen alakul – mondta vigyorogva -, de talán abbahagyhatnátok, mivel én is itt állok. Igazán kellemetlenül érintene, ha miattam karmolásznátok össze egymás csinos pofikáját.
Lebámultam a konyhaasztalra, és szégyenkeztem. Hihetetlen, hogy mennyire gyerekesen viselkedtem, legszívesebben jól pofon vágtam volna magam. Óvatosan Elden felé néztem, és úgy vettem észre, neki is hasonló gondolatok járhatnak a fejében, miközben a mutatóujjával körberajzolta a tányér peremét.
- Ne haragudj, bunkó voltam – fordult felém hirtelen.
- Én is bocsánatot kérek – hadartam, és óvatosan felnéztem rá. Zavartam egymásra mosolyogtunk, hiszen mindketten rájöttünk, hogy bután viselkedtünk, és a helyzet tényleg vicces volt.
- Nagyszerű – jelentette ki Kade, majd ellökte magát a faltól és a konyhapulthoz lépett. - Ki kér kávét?
***

Hétfőn reggel tonhalas szendvicset majszolva léptem be a rendelőbe, a doktornő felnézett a leletekből, hogy alaposabban szemügyre vehessen.
- Jól nézel ki Louie, szinte ragyogsz.
- Köszönöm – feleltem, és óvatosan elmosolyodtam. - Hétvégén ki tudtam aludni magam.
Valóban így volt, már két éjszakát sikerült átvészelnem rémálmok nélkül, ami hatalmas fejlődésnek számított nálam. Lepakoltam a cuccaimat és elfoglaltam a helyemet az íróasztalnál.
A délelőtt nagyon gyorsan eltelt, aztán az ebédszünetemben úgy döntöttem, felhívom Nadet. A hangja fáradtan csengett, és gyorsan bocsánatot is kértem, amiért felébresztettem.
- Semmi baj, nemsoká indulok meglátogatni Rileyt – mondta két ásítás között.
- Nagyszerű, én egy óra múlva végzek, és szeretnék benézni hozzá. Szerinted örülne neki? - kérdeztem, mert jó lett volna végre egy lány társaságában lenni. Lizzel nem beszéltem péntek óta, és erősen sejtettem, hogy kerül engem.
- Ez egy nagyszerű ötlet – lelkendezett Nad, és tányér csörömpölésére lettem figyelmes a háttérben. - Riley teljesen magányos nincs senkije.
- Az anyukája?
- Azt mondta, lelépett a legújabb pasijával, és ezért volt egyedül – mondta undorral a hangjában. - Hiszen Riley még csak gyerek.
Erről eszembe villant egy fontos dolog.
- Kérdezted a terhességéről?
A vonal elhalkult, már azt hittem, megszakadt a hívás, mire Nad lassan kifújta a levegőt.
- Nem – motyogta megtörten. - Nem igazán tudok vele beszélgetni. Legtöbbször csak igen-nemmel válaszol a kérdéseimre. Annyira szeretnék segíteni… csak nem hagyja.
Nem tudtam, régen milyen volt a kapcsolat kettejük között, de most egyértelműen éreztem, hogy törődik Rileyval. Megértettem, hogy mennyire fájdalmas lehet neki a tétlenség.
- Talán egy lánynak könnyebben kiöntené a szívét – morfondíroztam. - Megpróbálok a bizalmába férkőzni ma délután – ígértem bizakodóan.
- Nagyon hálás vagyok a segítségedért – válaszolta Nad ellágyult hangon. - Veled minden oké?
A kérdésére nem volt egyszerű válasz. Bár a hétvége csodásan alakult, folyton ott motoszkált a gondolataimban, hogy mi lett volna, ha… Talán rámenősebbnek kellett volna lennem?
- Azt hiszem, igen, csak tudod, Kade… - mondtam bizonytalanul.
- Nem könnyű esett, az tuti – nevetett. - Ha akarsz róla beszélni, én meghallgatlak.
- Köszönöm, és egyszer sort kerítünk rá.
Annyira szerettem volna kikérni valaki véleményét a történtekkel kapcsolatban, de egyelőre nem jöttem rá, ki lenne erre a megfelelő személy. El kéne beszélgetnem egy meleg pasival, és volt is otthon kettő, de nem hittem volna, hogy örömmel fogadnák, ha elmondanám a furcsa kapcsolatomat Kade-el. Maradt még Elden, de azt senkinek nem kell magyaráznom, ez miért lett volna borzasztó ötlet.
- Akkor találkozunk nemsoká – Nad szavai ráztak vissza a merengésemből.
- Persze. Jó étvágyat – tettem még hozzá, miután hallottam a mikró csipogását.
- Köszi, szia.
Megszakítottam a hívást és még egy órát letudtam a rendelőben, mielőtt elindultam volna a sebészeti osztály felé. Riley a második emeleten feküdt, úgyhogy nem vártam a liftre, inkább felsétáltam a lépcsőn. Amikor beléptem a kórterembe, éppen az ágyán ült, és iszogatott valamit. A meztelen lábszára lelógott, és a térde majdnem átszúrta a bőrét. Csövek lógtak ki belőle, kapott infúziót is, ami nem lepett meg, már csak a túlzott soványsága miatt sem. Hosszú, vörös haja kissé kócos volt, és mikor meglátott, automatikusan elkezdte igazgatni az ujjaival. A helyiségben két ágy volt, Riley szobatársa egy idősebb hölgy kedvesen rám mosolygott, mikor beléptem.
- Szia – léptem oda a lányhoz. - Emlékszel rám?
Megcsóválta a fejét, a hálóinge alját babrálta, de nem nézett rám. Tettem még két lépést felé, de nem akartam megijeszteni, úgyhogy hagytam kettőnk között legalább egy métert.
- Megvizsgáltalak, mikor nagyon beteg voltál. Lou vagyok, Nad barátja – tettem még hozzá. Végre sikerült némi reakciót kicsikarnom belőle, egy pillanatra felnézett rám. - Hogy vagy?
- Jobban – mondta halkan. - Az én nevem Riley.
- Igen, tudom – válaszoltam mosolyogva. - Leülhetek melléd?
Kicsit arrébb húzódott az ágyon, úgyhogy ezt igennek vettem. A táskámból előhalásztam két csokit, és az egyiket felé nyújtottam.
- Tudom, hogy nem túl jó itt a kaja, szóval…
Riley kinyújtotta felém a csontos ujjait és elvette az egyik szeletet. A füle mögé tűrte a haját és oldalról sandított rám, miközben kibontotta a csokit.
- Nad fog ma jönni?
- Igen, nemsokára – ígértem neki, és beleharaptam a saját Snickersembe. - Aggódik érted, és szeretné, ha minél előbb felépülnél.
- Ezt ő mondta?
- Nem pont így, de erre gondolt – tértem ki okosan a kérdés elől. - Az orvosok elmondták, mi történt veled?
Riley arca elkomorult, és a félig megevett csokiját letette az asztalra, mintha elment volna az étvágya.
- Igen – motyogta olyan halkan, hogy hegyeznem kellett a füleimet.
- Riley, bántott valaki? - kérdeztem halkan, bár aggódtam amiatt, hogy a szavaim mögötti hevesség megijeszti. - Tudtad, hogy terhes vagy?
- Igen, tudtam – mondta végül, mintha az első kérdést meg sem hallotta volna. - Megtartottam volna a babát.
A szemeiben keserűség bujkált, fájlalta a veszteséget, és gyorsan kellett néhányat pislognom, nehogy kicsorduljon a könnyem.
- Sajnálom – a hangom rekedt volt, úgyhogy gyorsan megköszörültem a torkom, és igyekeztem a beszélgetést kellemesebb vizekre evezni. Nem akartam tovább faggatni a történtekről, így is hatalmas eredménynek könyveltem el, hogy tíz perc alatt ennyibe beavatott.
- Kedveled Nadet?
Újra kezébe vette a csokiját, majd bólintott:
- Igen, ő nagyon rendes velem. Azt mondta, hogy hozzá kéne költöznöm, miután kiengednek innen.
Ezen kicsit meglepődtem, de igyekeztem nem kimutatni. Riley tudja vajon, hogy mi Nad munkája?
- Te is szeretnéd? - kérdeztem inkább a csokipapírral babrálva.
- Nem tudom – mondta halkan. - Nem szeretném zavarni, de egyedül is nagyon rossz.
- Biztosan nem fogod zavarni – vigyorogtam rá, és felálltam kidobni a szemetet. - Mesélj még magadról. Mit szeretsz csinálni?
- Filmeket nézni. Szeretem az összes romantikus filmet.
- Tényleg? - fordultam felé vidáman. - Akkor egy párat akár együtt is megnézhetnénk.
Egyszerre pillantottunk az ajtó felé, mikor egy ismerős hangot hallottunk. Nad köszönt, majd lassan belépkedett a helyiségbe, kezében egy szatyorral. Nem siette el a kipakolást, hozott gyümölcsöt, csokit, kekszet, csokis kekszet és még több csokit Rileynak.
- Tehát jól tippeltem, szereted az édességet – nevettem a lányra nézve, aki szégyellősen az ölében tartott kezére fókuszált.
Nad lehajolt hozzá, és az ujjával finoman felemelte Riley fejét.
- Hé, minden oké?
A lány óvatosan felnézett rá, aztán bólintott. Kérdő tekintettel néztem Nadre, aki csak megcsóválta a fejét, és hagyta, hogy Riley ismét elmerüljön a saját kis világában. Nad leült a másik oldalára -  ügyelve az infúzió csövére –, átkarolta a lányt. Riley egy darabig olyan mozdulatlan volt, mint egy cövek, de aztán szépen lassan belesimult az ölelésbe. Nad a haját simogatta, és mikor lecsúszott a válláról a kórházi hálóing, gondosan visszaigazgatta a helyére. Lassan felálltam, és úgy döntöttem, itt az ideje távozni, tökéletesen ellesznek nélkülem is.
- Most mennem kell, de holnap is benézek majd – ígértem Rileynak, és miután Nadtől is elbúcsúztam, elhagytam az épületet, és kiléptem a napsütésre.

10 megjegyzés:

Névtelen írta...

Omg! Omg! Omg!! Ez annyira joooo *-* Iszonyatosan jol irsz, es a sztori is fanntasztikus! Habar nekem egy kicsit gyanus ez a Riley-Nad kapcsolat. Kivancsian varom az uj reszt! :D

HDawn írta...

Köszönöm, örülök, hogy írtál, máskor se fogd vissza magad :D Na igen, a Riley-Nad kapcsolatnál lesz még érdekesebb is :)

Nessa Laura Lossёhelin írta...

Fejezetről fejezetre jobban tetszik a történeted, egyszerűen nincsenek rá szavaim. Sajnálom, hogy mindig csak ugyanazt tudom írni, de: nagyon várom a folytatást! :)
xx Nessa

HDawn írta...

Addig semmi gond, amíg folyton várod a folytatást.:D Köszönöm, hogy írtál.

Angle girl írta...

Nagyon jó a történet......kiváncsi vagyok mi lesz ebből a Riley-Nad kapcsolatból...és, hiogy Lou....mikor találkozik újra Oliverrel es Lizzel....nagyon varom a kovit.....:)

Angle girl írta...

Nagyon jó a történet......kiváncsi vagyok mi lesz ebből a Riley-Nad kapcsolatból...és, hiogy Lou....mikor találkozik újra Oliverrel es Lizzel....nagyon varom a kovit.....:)

HDawn írta...

Úgy tűnik, mindenki fantáziáját megmozgatta Riley és Nad :) köszi, hogy írtál :)

Sky Jensen írta...

Ezaz lányok, csak ìrjátok le ha tetszik, HDawn biztosan nagyon örül neki;);) Èn is leìrom! Szerintem aranyos hogy Nad ennyire törődik Rileyval. Nekem inkább bátyusos a dolog, de ki tudja mi lesz mèg itt. Vicces volt a gyerekes "cica harc", ebből is látszik, hogy nem közönbös Lou számára. Jaj annyira belenèznèk Kaden fejèbe, mire gondol? Mit èrez? Ès ugy alapbol, normális, ha egy meleg pasi igy reagál egy lány èlvezetère? Csak ugy kèrdezem, mert èn a nemre szavazok, ès drukkolok, hogy Kade identitást váltson közben;);)

HDawn írta...

HDawn tényleg örül neki, ha sok-sok megjegyzést kap :D Köszi, hogy Lou-val tartasz, és hogy mindig írsz :) Arra, hogy belenéznél Kade fejébe, később talán még visszatérhetünk :D

Sky Jensen írta...

Tudtam én:D Ki nem hagynám:) Oké, oké megegyeztünk:D