2017. október 15., vasárnap

The unforgiving - 7. Louis, te meleg vagy?

Szép estét mindenkinek! Egy kis megfázást követően végre meghoztam a TU új részét. Remélem, szeretni fogjátok. Rohanok, és máris válaszolok a kommentekre, amikkel elmaradtam. :)

Most egy saját videót linkelek, a fordítás is az enyém a dal alatt:


Lost - Eltévedt
A reményeim elégnek,
az álmaim eladóak.
Egy dróton táncolok,
de nem akarom cserbenhagyni őt.
Megyek az árral szemben, 
Harcolok azért, amiben hiszek...
...Még mindig mellette vagyok
Kiáltom a nevét...
...Próbálom elérni őt
Érzem, hogy sóvárog

L. 

– Szóval, tényleg annyira rossz, mint mondják? – kérdezte Derek, miközben egy nagy adag tésztát pakolt a szájába.
– Alig több, mint két hete vagyok itt, úgyhogy erről inkább nem nyilatkozom. A lényeg, hogy kerüld a feltűnést, és talán nem kötnek beléd – feleltem vállat vonva, és úgy döntöttem, hogy nem mesélem el neki a második napon kapott forrózuhanyt. Ha szerencséje van, megússza. Ha nincs, akkor pedig…
– Elárultad valakinek, hogy meleg vagy? Vagy hogy tudod titokban tartani? – érdeklődött hétköznapi hangon. Egy pillanat alatt leizzadtam, és olyan mérges lettem rá, hogy szívesen kitekertem volna a nyakát. Persze aztán eszembe jutott, hogy talán én is ilyen naiv lehettem az első napokban, amikor Harry jó néhányszor figyelmeztetett, hogy óvatosnak kell lennem. De annyira idióta nem voltam, hogy a másságommal kérkedjek egy olyan helyen, ami arról híres, hogy hogyan erőszakolják meg a férfiakat a zuhany alatt.
– Basszus – sziszegtem neki a fogaim között, és közelebb hajoltam hozzá az asztal felett. – Fogd be a szádat, különben majd találnak rá valami jó módot, hogy betömjék! – figyelmeztettem mérgesen. – Ez nem olyan téma, amit itt…
– Csatlakozhatok? Vagy netán zavarok? – állt meg Harry mellettünk, és kíváncsian bámult az arcomba, miközben igyekeztem rendezni a vonásaimat, amelyek most a dühösből hirtelen csodálkozóvá váltak. Harryvel alig beszéltem azóta, hogy… Mi is történt pontosan? Teljesen lefagyva bámulta két őr titkos légyottját az egyik öltöző résnyire nyitva hagyott ajtaján keresztül. Három nap telt el, és Harry csak akkor szólt hozzám, ha nagyon fontos volt, amit mondania kellett. Az én hormonjaim pedig úgy felbolydultak a tudattól, hogy talán nagyon is hasonlítunk, mintha újra tini lennék. Kerültem a közelségét. És kerültem a tekintetét, mert azokba a szemekbe képtelenség volt nem beleesni. Éppen ezért hirtelen nem is tudtam neki mit felelni, amikor megállt az asztalunknál.
– Persze – felelt helyettem Derek, de Harry még csak pillantásra sem méltatta és nem is mozdult. Végül egy hangos sóhajjal bólintottam, hogy véget vessek a kényelmetlen szituációnak. Csakhogy amint Harry csatlakozott hozzánk, kellemetlen némaságban folytattuk a vacsorát. Annyi előnye volt a helyzetnek, hogy Derek nem tett fel több idióta kérdést. Azt hiszem, egy kicsit tartott Harrytől, aki ugyan csak néha szentelt neki figyelmet, de ha mégis, akkor azt fagyos tekintettel tette. Próbáltam egy kicsit lassabban enni, mert nem volt sok kedvem Derekkel elhagyni az étkezőt. Ez a pár nap elég volt arra, hogy rájöjjek, lehet, hogy néha szórakoztató, de ugyanakkor túlságosan ostoba is egyben. Amikor befejezte a vacsorát, egy darabig még eliszogatta a pohár vizét, és amikor látta, hogy nem sietek az evéssel, csalódottan sóhajtott, majd felállt, hogy visszavigye a tálcáját.
– Beszélnünk kell – mondta néhány perccel később Harry anélkül, hogy rám nézett volna. Utáltam ezt. A hangneme olyan volt, mintha valami rosszat tettem volna, és legalább annyira parancsolóan hangzott, mintha az apámmal beszélnék. Grimaszolva turkáltam a kihűlt tésztámat, és próbáltam megérteni Harry viselkedését. Három napig alig szólt hozzám, akkor most mit akarhat? Miért akar velem újra beszélni? Talán ideges amiatt, hogy… Amikor kíváncsian felnéztem a tányéromból, közvetlenül szembe találtam magam a zöld szempárral, és akármilyen ingerült is voltam, csak némán bólintottam. Nem tudtam rá haragudni. Alig néhány hete ismertem, és elérte nálam, hogy megbízzak benne, annak ellenére, hogy sokszor nem értettem a viselkedését.
– Tudod, hol találsz meg – mondtam neki, és közben felálltam a székről.
Nem kellett rá sokat várnom. Csupán egy oldalt tudtam elolvasni a könyvből, amit nem olyan régen kölcsönöztem, és már ott is volt. Leült az ágy szélére, az ujjait végigfuttatta a puha haján, aztán az ajkát kezdte rágcsálni. Én érdeklődve figyeltem, közben a kötetet letettem az asztalra, de a pillantásom végig az arcvonásain időzött. Nagyon kellemetlen lehetett neki az egész, de én türelmesen vártam, hogy belekezdjen.
– Louis, én… – kezdte, de egy újabb ideges hajtúrás következett a szavak helyett.
– Te? – kérdeztem halkan.
– Össze vagyok zavarodva – mondta egy kicsit határozottabban, miközben félve az ajtó felé nézett, hogy nem jár-e arra valaki, aki meghallhatja. Arrébb csúszott az ágyon, hogy közelebb legyen hozzám, és arra is figyelt, hogy lehalkítsa a hangját. – Tizenöt voltam, amikor a kiskorúak börtönébe kerültem, és…
– Te jó isten – vágtam önkéntelenül is a szavába elképedt arckifejezéssel. Tudtam, hogy már több éve börtönben van, és sejtettem, hogy fiatal, de hogy ennyire… Ahogy bámultam rá, hirtelen magam előtt láttam a fiút, aki még szinte gyerek, és fel sem tudja fogni, mi történik vele.
– Louis, kérlek, hallgass végig, és ne szólj közbe, mert meggondolom magam! – szólt rám egy kicsit hangosabban. – Nincs szükségem a sajnálatodra, csak szeretném elmondani.
– Ne haragudj – csóváltam meg a fejem. – Folytasd, kérlek!
Harry felhúzta a lábait törökülésbe, a hátát a falnak támasztotta, és vett egy mély levegőt.
– Apával nagyon megromlott a kapcsolatom, miután anya meghalt. Semmi sem volt már olyan, mint azelőtt. A nővérem, Patty is állandóan ellenem fordult, de nem haragszom rá. Sosem haragudtam. Tudta, hogy amit apa tesz velünk, az nem helyes, mégis megígértette velem, hogy senkinek sem beszélek róla. Félt, hogy elvesznek minket az egyedüli szülőnktől, és gyermekotthonba kerülünk. – Láttam, hogy fáj neki visszaemlékezni. Minden az arcára volt írva, és most hagyta, hogy úgy olvassak benne, mint egy nyitott könyvben. Egy pillanatra engedtem, hogy az ösztöneim vezessenek. Előre hajoltam, és kinyújtottam a kezem, hogy elérjem a karját. Valami belső indíttatás nem hagyott nyugodni, muszáj volt, hogy érezzem a bőrét az ujjaim alatt. Mindennél jobban szerettem volna megnyugtatni, de ahogy végigsimítottam a karját, miközben ő követte a mozdulataim, attól tartottam, hogy ezzel csak még jobban összezavarom. Forró volt és pont olyan puha, mint aminek gondoltam. A világosbarna apró szőrszálak lágyan cirógattak, és ebben az ártatlan érintésben is volt valami… valami elképesztően szexi. Mielőtt még kiakadhatott volna, elkaptam a kezem és az ölembe süllyesztettem a másik tenyerembe fogva, nehogy valami hülyeséget csináljak. Ha Harry a közelemben volt, egyszerűen nem engedhettem meg magamnak, hogy a kezeim önálló életet éljenek, mert abból semmi jó nem sült volna ki. Amikor még mindig azt a területet nézte, ahol néhány perce simogattam, kezdtem aggódni, és muszáj volt megtörnöm a csendet, ezért megköszörültem a torkom:
– Folytasd, kérlek.
Harry végre felnézett rám és elgondolkozva bólintott.
– Apa állandóan kiakadt. Ha odakint esett az eső, vagy ha elfelejtette befizetni a villanyszámlát, és lekapcsolták az áramot, mindig minket okolt. Kiabált velünk, és sokszor… kezet emelt ránk. Egyszer eltörte a karom, mert fél órával később értem haza egy házibuliból. Tudod, mindezért megbocsátottam volna neki. Csak az járt a fejemben, hogy amíg engem üt, addig legalább nem bántja Pattyt – mondta halkan. Összeszorította a szívem az érzés, hogy teljesen őszintén beszél. – Egyik nap, amikor hazaértem az iskolából, ordibált a nővéremmel. Valamilyen odaégett kajáról volt szó, és apa nagyon mérges volt. Patty könyörgött neki, hogy ne haragudjon rá, de apa egyszerűen csak ellökte magától olyan erősen, hogy a feje koppant a konyhapulton. És akkor bennem nagyon elszakadt valami. Emlékszem, hogy nekiugrottam, de fogalmam sincs, a kés hogy került a kezembe… egyszer csak nálam volt, és még mielőtt gondolkozhattam volna, beledöftem a karjába – folytatta Harry színtelen hangon.
Csak ekkor vettem észre, hogy nem veszek levegőt. Sokkolt ez az egész. Persze, hallottam már szörnyű történeteket, és nekem sem volt a gyermekkorom felhőtlenül gyönyörű. De azt hiszem, azért éreztem így, mert mindez Harryvel történt. A dolgok hirtelen kezdtek világossá válni számomra. A tettei, a viselkedése és minden egyéb, ami vele kapcsolatos.
– Mi történt? – kérdeztem halkan, mert tudni akartam a történet végét.
– Túlélte. Megparancsolta Pattynek, hogy hívja ki a rendőrséget. És ő megtette. A bíróságon is ellenem vallott.
– Miért? – fakadtam ki elkerekedett szemekkel.
– Mert félt. Félt apától, félt attól, hogy intézetbe kerül. Ennyi, Louis – pattant fel Harry az ágyról, és idegesen kezdett mászkálni a cellában. – Nem haragszom rá, és ha valami rosszat mondasz a nővéremre, esküszöm, beleverem a fejed a falba! – emelte fel a hangját, amitől én azonnal összehúztam magam a széken. A világítást lekapcsolták, már csak a folyosóról szűrődött be a fény, de a tekintete a félhomályban is izzott, és kétséget sem hagyott afelől, hogy megtenné. Fél méterre állt előttem, fölém tornyosult, és zihálva bámult rám, mintha másodpercek alatt szét tudna tépni.
– Nem akartam semmit mondani – védekeztem halkan.
Harry egy pillanatra lehunyta a szemét, és mikor újra kinyitotta, már kétségbeesetten nézett rám.
– Ne haragudj – suttogta remegő ajkakkal. – Nem akartalak megijeszteni. Tizennyolc éves korom után kellett volna szabadulnom, csakhogy a fiatalkorúak börtönében történt valami, amiről most nem akarok beszélni.
Újra leült az ágy szélére, és minden erejével azon volt, hogy megnyugtassa magát.
– Köszönöm, hogy elmondtad.
– Még nem fejeztem be – nézett rám újra, amikor a légzése végre visszaállt a normálisra. – Azért akartam veled beszélni, mert ami a múltkor történt az öltözőknél, amikor…
– Harry! – vágtam a szavába hirtelen. – Nem kell megmagyaráznod. Én…
– Nem! Megígérted, hogy befogod, amíg beszélek – szólt rám figyelmeztetően, de már közel sem annyira agresszívan, mint ezelőtt. Újra az ajtó felé nézett, mielőtt folytatta. – Itt minden annyira szürke. A falak, az emberek, és az egész létezés. Néha úgy érzem, megfojt, és olyankor muszáj becsuknom a szemem. Elképzelem, hogy mit csinálnék, ha odakint lennék. Hol élnék? Hol dolgoznék? Vajon lennének barátaim? Lenne olyan, aki közel áll hozzám? – Harry újra elkapta a pillantását, és hirtelen nagyon érdekesnek találta a saját tenyere tanulmányozását. És nekem végig ott motoszkált a fejemben, hogy bárcsak engem bámulna ennyire áthatóan. Megijesztett az egész. Ahogy a nyilvánvaló jeleket kezdtem összerakni magamban kezdtem ráébredni, hogy ez az este nem csak arról szól, hogy megértsem Harryt. Arról is, hogy a saját érzéseim értelmezzem. És ahogy kiraktam a puzzle-t, a végeredmény borzasztóan aggasztónak bizonyult. Már nem csak azért vonzódtam ehhez a fiúhoz, mert annyira gyönyörű, hogy teljesen abszurd maga a tény, miszerint a börtönben találkoztam vele. Az Olümpuszon vagy a mennyországban lenne a helye. Attól függ, melyik vallást nézzük, de az biztos, hogy nem itt, ezen az átokverte helyen. Elképesztően szexi és gyönyörű volt, de ami a legnagyobb probléma, hogy egyre jobban elkezdtek érdekelni azok a dolgok, amelyek a lelkében lakoztak. Gondolataimból Harry alig hallható hangja ébresztett fel: – Vajon milyen lenne valakivel együtt lenni, akit szeretek? Egyáltalán milyen érzés valakivel szeretkezni?
Csak némán bámultam magam elé, és egyszerűen nem tudtam, mit mondjak. Talán költői kérdésnek szánta, de közben mégis úgy nézett rám, mintha én tudnám a választ. Mielőtt Tyler elárult, így is volt, de az a magabiztosságom már elmúlt. Megcsóváltam a fejem, és én is lenéztem a kezemre.
– Mire akarsz ezzel kilyukadni? – kérdeztem végül.
– Meséltem, hogy apa eltörte a karom, miután később értem haza egy buliból. Tudod, Louis, azon az estén majdnem elveszítettem a szüzességem – jelentette ki, és hallottam a hangján, hogy mosolyog. Felemeltem a fejem, és amikor összenéztünk, folytatta: – Az egyik osztálytársam nővére volt. Csókolóztunk, aztán felhívott a szobájába, mire én bepánikoltam. Jézusom, ha akkor tudom, hogy utána évekig börtönben leszek, egy percig sem gondolkoztam volna – mondta szomorúan mosolyogva. – Így talán már jobban érted, miért reagáltam úgy arra, amit az öltözőben láttam.
– Tessék? – kérdeztem összevont szemöldökkel. Nem tetszett nekem, amerre ez a beszélgetés tartott.
– Húsz éves vagyok, és az évek folyamán csak a jobb kezem volt nekem – sóhajtotta Harry. – Szerintem semmi meglepő nincs abban, ha…
– Harry! – szóltam most én rá. – Semmi gond. Úgy értem, nem baj, ha a férfiakhoz…
– Hülyeség! – sziszegte Harry a fogai között teljesen ledöbbenve.
Nem tudtam megállni, hogy megforgassam a szemeimet. Megértettem, hogy össze volt zavarodva, azonban egy hetero férfit egyszerűen nem izgatott volna fel az a látvány. De most már azt is tudtam, hogy teljesen tapasztalatlan, és talán majd később rájön a valóságra. Egy ideig csak emésztgettem a hallottakat, majd bólintottam, és mosolyogva néztem fel.
– Oké, persze, igazad van – hagytam rá, mert tudtam, hogy magának kell rájönnie a dolgokra. – Köszönöm, hogy megbízol bennem.
– Most jó érzés – felelte őszintén. – Mintha mázsás súlyoktól szabadultam volna meg. Álmos vagy?
– Azt hiszem – válaszoltam, pedig tudtam, hogy még órákat fogok a szavain gondolkodni elalvás előtt. Felálltam a székről és kinyújtóztam, miközben végig magamon éreztem a pillantását. Gyorsan fogat mostam, és már másztam volna fel az ágyamra, amikor Harry váratlanul elkapta a csuklóm. Olyan volt, mintha a vérem felforrósodott volna abból a pontból kiindulva, ahol érintkeztünk. Egy pillanatig annyira elvarázsolt az érzés, hogy alig kaptam levegőt.
– Kérdezhetek valamit? – suttogta alig hallhatóan. Amikor nem mondtam semmit, csak némán álltam ott kíváncsi tekintettel, egy kis hezitálás után végre kibökte: – Louis, te meleg vagy?

17 megjegyzés:

Unknown írta...

Ó te lány ! Tudtad mikor kell abba hagyni :)))) Ismét odavágtál engem ...Nehezen szedem össze a gondolataim .Nagyon szomorú és elkeserítő helyzetben volt és van Harry ,ami teljesen érthető . Honnan tudhatná ő magáról az igazat a nemi identitásával kapcsolatban ,mikor nem ismeri a közös megegyezésen ,szerelmen ,vonzódáson alapuló szexet . Csak az erőszakot ami összezavarhatta már . Ő még abba kapaszkodik ,hogy majdnem lefeküdt egy lánnyal ,csak megijedt . A börtön a lehető legrosszabb hely ,hogy az ember tisztába kerülhessen önmagával . Sajnálom Harryt :(((.Köszönöm ezt a részt is , elgondolkodtató ... Imádom hogy még bonyolítottál rajta azzal ,hogy Harry nem lát tisztán .Millió Puszi Boróka

Petruska írta...

Deága HDawn,köszönöm,fantasztikus rész volt!😘😘😘❤
Jó volt egy kis titkot megtudni,h mitörtént Harryvel,szegény!Az apja egy.....Nagyon kíváncsivá tettél,h mi történt az intézetbe amit csak késöbb fog elárulni?!
Louisnak igaza van,ha hetero lenne hiába szüz nem érdekelte volna 2férfi együttléte,de igen igy nem tudhatja és érthetö reakcio.
Louis is öszinte lesz majd most vele remélem!,kiváncsi vagyok,h telnek a napjaik,jo h egymásra találtak és kezd kialakulni a kölcsönös bizalom.
Nagyon jó történet irsz nekünk és izgatottan várjuk a következő részeket!😘😘😘😘😘❤❤❤❤❤

BezTina írta...

Szia HDawn!
Ez egyszerűen szikrázóan gyönyörű!
Harry ...örülök, hogy megosztotta a multja egy nagy szeletét Louval.

Te, nő kikészítesz...mi Lou válasza az igazság vagy kivágja magát?

Köszönöm szépen hogy ezt a részt is olvashattam!
Nagyon kíváncsian várom a következő részt!
Előre is kellemes hetet Kívánok Neked!
Remélem már teljesen jól vagy!
Puszi

Gyö írta...

Szia Kínzások Nagymestere, vagy inkább Nagy......lánya!!!

Kicsinál, hogy az utolsó mondatot használod címnek!!!! (hajtépés)
Ez a függővégek 2.0 verziója, teljes BDSM tuninggal! :D:D:D

Ha TE így akkor én is!

Komim címe: Nagyon vártam!
Komim vége: Nagyon vártam a választ!

Puszi, Gyöngyi és KÍNZÁS VAN, na jó meg SZERCSI <3<3<3

U.i.:Zseniális, érzelmeket remekül megfestő, keretet adó rész lett! Úgy kaptunk egy csomó választ, hogy fel sem fogtuk volt kérdés, nagyon Harrysen találtad ki "A nagy VALLOMÁST"!

Andrea Nagy írta...

Szia!
Nem gondoltam volna, hogy Harry bármit is elmesél Louisnak ilyen hamar. A titkát, hogy miért volt ott ahol.
Úgy látom Harry kezd megváltozni, kezd nyitni. Az érzései nagyon kuszák. Ő maga sem tudja, hogy mit akar és, hogy kivel. Hinni akarja, hogy neki a nők jönnek be, de a látszat nem ezt mutatja. A félénk, visszahúzódó Louból egy "tapasztalt" domináns pasi lesz?
Sajnálom Harryt,tizenöt éves kora óta bezárva? Nem könnyű.
Annyira csodás részt kaptunk.
Csodálom a képzeleted amivel meg vagy áldva. Gyönyörű dolgok születnek meg a fejedben, és, hogy le is tudod írni az már tényleg a nagybetűs csoda.
Köszönöm! Szia Drága! 😍😍😘😘😘

Névtelen írta...

Szia!

Szegeny Hazza, sajnalom ot a multban tortentek miatt! :(
De orulok h kezd nyitni Lou fele! :)
Ez az uj fiu meg mindig nem szimpatikus :/ Remelem h nem csinal vmit Louisekkal :/
Jaaj nagyon kivancsi vagyok h mit fog Lou valaszolni :D
Nagyon varom a koviiit!!! <3
Koszonom! <3

Puszi, D.

Carmen írta...

Sziaa, nna, végre eljutottam ide is! :)
Szegény Lou, nem jó pártfogoltat választott, úgy érzem lesz még neki ebből baja, hogy elkezdte pátyolgatni azt a nem túl okos fiúcskát... vagy azért, mert tovább pátyolgatja, amivel magát gyengítheti, vagy azért, mert megszabadul tőle, és akkor aztán a butácskák féltékenységből elkövetett szarságaitól senki nem menti meg.. :/
Harry nővére.. tudom, nem lehet semmi rosszat mondani rá, mert megkapom H-től a magamét (állok elébe! XD), de nagyon nem tetszik. Hirtelen talán érthető, amit tett, de hogy évek múltán sem tette jóvá, az nekem sok.
Arra már nem is mondok semmit, hogy hol vágtad el..... :PP Remélem nem válaszol, és inkább kitér a kérdés elől! Aztán kínozza majd egy kicsit H-t meztelenkedéssel, apró érintésekkel, miegymás... ;D Egy éppcsak visszafogott hangon élvezés a felső ágyról... Vagy a "szexi csípője" innentől kezdve csak és kizárólag meztelen fog virítani a lepedőn minden éjjel... Véletlen összedörgölőzés itt-ott, stb... ;P
Várom a folytatást! Pussz! :)

Dreamy Girl írta...

Sziaa!
Végre ide is elértem! *-*
Juj, nagyon vártam már, mint mindegyik részt! *-*
Ez a Derek gyerek nem tetszik! Valamir tuti fog csinálni, amilyen buta szegényem... De ha árt Harryéknek, huha akkor aztán kapni fog tőled, de nagyot!! 😬
Szegény Harry, édesem 😢 Sajnálom, hogy ilyen dolgok történtek vele, pedig egy csupaszív lélek a drágám 💜 A nővére meg hát nem is tudom... Nem tetszik amit tett, de mostanra már igazán tehetett volna valamit, vagy nem tudom... Ez nehéz helyzet...
Még mindig kivagyok attól a dologtól, hogy Harry szűz, és Louis lesz majd az aki, tesz róla, hogy ne maradjon az sokáig! 😱😜 Szent egek! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit válaszol Louis, és hogy ez hogyan változtatja majd meg a dolgokat!!
Annyira imádoooom! Eszméletlen lett! És nagyon kell a köviiii!! *-*
Puszillak 💕

Dreamy Girl írta...

Bocsánat, kicsit elírkálok, mert telefonról pötyögök, és folyton mellé nyomok 😏 szóval azt akartam írni, hogy kapni fog tőlem XD

HDawn írta...

Szia drága!
Igen, így talán már érthető, Harry miért van ennyire nagyon összezavarodva. Nem lesz könnyű az út, még addig sem, hogy saját magának bevallja, de hát ott van neki Louis :) Puszi :)

HDawn írta...

Drága Petra!
Ez ilyen múltat elmesélős rész volt :) Még mindig nem tudunk mindent, de lassan már alakulnak a válaszok, ahogy Harry és Louis kapcsolata is ;) Sok puszi!

HDawn írta...

Szia BezTina!
Louis válaszát már olvashatod a folytatásban :) Tudtam én, hogy szeretitek, ha így van vége egy résznek :D ;) Köszönöm, hogy írtál, és sok puszi :)

HDawn írta...

Szia drága!
BDSM nagymester lettem? XD (még mindig reménykedem benne, hogy így elnyerhetem Soren kegyeit :D) Nagyon örülök, hogy tetszett. Puszi :)

HDawn írta...

Szia! :)
Igen, muszáj volt neki, így legalább volt mire fognia a kis eltévelyedését az öltözőknél :D Louis is sokat fog majd változni, és igen, azt hiszem kicsit magabiztosabb lesz, mint az elején volt. Köszönöm a kedves szavakat, és sok puszi :)

HDawn írta...

Szia!
Már kint a folytatás (bocsánat a késésért) :) És ez még igazából csak egy része, hogy mi történt vele a múltban... De lassacskán minden kiderül. Köszönöm a kommentet, puszi :)

HDawn írta...

Sziaaa!
Na végre én is eljutottam oda, hogy válaszoljak :D
"Harry nővére.. tudom, nem lehet semmi rosszat mondani rá, mert megkapom H-től a magamét" - ezen jót nevettem XD De amúgy ja, igazad van :D Kíváncsi vagyok, arról mit gondolsz, hogy most hol vágtam el. Derek, hát igen... neki is lesz még szerepe bőven ;) Sok puszi!

HDawn írta...

Sziaa :)
Derek... hát, valamit biztosan fog csinálni, nem véletlen került be a sztoriba, de hogy mit... az még titok ;) Harry még csak egy részét mesélte el a történteknek, szóval...ja :) Bizony, Louis fogja majd tanitgatni a kis ártatlan Harryt :) Köszönöm a kommentet, sok puszi :)