Sziasztok :) Itt a TU folytatása, jó olvasást kívánok hozzá! Kíváncsian várom, mit gondoltok ;)
Szörnyű, hasogató fejfájásra ébredtem, abból a fajtából, amitől kedvem lett volna a falba verni a fejem, csak hogy addig is egy kicsit máshogy fájjon. Ez egy olyan nap volt, amit szívesen átaludtam volna, de már ott elrontottam, hogy megpróbáltam kinyitni a szemem. Nyöszörögve tapogattam ki Harry helyét, és szomorúan vettem tudomásul, hogy bár a párnája még meleg, őt sehol sem találom. Lassú, kimért mozdulattal gördültem a hátamra, és a karomat kénytelen voltam a szemeim elé emelni, mert a sötétítő vékony résén bekúszó fénysugár elég volt ahhoz, hogy úgy érezzem, mintha apró tűkkel szurkálnák az egyébként is lüktető agyamat. Megfogadtam magamban, hogy soha többé nem iszom… Valószínűleg pár nap múlva már nem emlékszem az ígéretemre, de abban a pillanatban, az ágyon összekuporodva és fájdalmas hangokat kiadva, mintha haldokolnék, még a sör szagának a gondolata is elég volt, hogy megerősítse bennem: az alkohol az ördögtől való.
