2017. május 19., péntek

Játsszuk el, hogy tetszel! - 12. Szivárványszínű valóság

Sziasztok! Az előző részhez sajnos nem jött túl sok komment, de a rendíthetetlen támogatóimnak köszönök mindent :) <3 Meghoztam a folytatást, és most is nagyon örülnék a hozzászólásoknak. Szép hétvégét, jó olvasást kívánok! :)
****************************************

– Gyerünk, hercegnő, ma velem jössz – hajolt le Harry a kislányához hajgumival a kezében, és próbálta összefogni a hosszú, puha fürtöket egy aránylag esztétikus lófarokba. – Válaszd ki, hogy melyik színeződet hozod!
Louis is belépett a szobába, mert segíteni akart a reggeli készülődésben.
– A lovacskás vagy a törpés legyen? – kérdezte Honey-tól, a kezében tartva a kis füzeteket, amelyek már eléggé megviseltek voltak a folytonos lapozgatástól.
– A lovacskás – felelte a kicsi, és amíg a hajával foglalkoztak, ő is az egyik babáját fésülte. – Anya mikor jön vissza?
Harry azonnal összenézett Lou-val, és kellett néhány másodperc, amíg rájött, hogy Honey úgy tudja, Emma az anyukája.
– Kéthetente meg fog látogatni – ígérte neki Harry, és elégedetten fejezte be a kicsi frizuráját.
– Az sok idő? – fordult Honey Louis felé.
– Nem picim, nem olyan sok idő – ült le mellé Louis az ágyra. – Egy hét az hét nap, vagyis hétszer fogsz azalatt fürdeni a dinnye illatú habfürdővel, amit annyira szeretsz. Aztán még egyszer ugyanannyi, és már itt is lesz Emma – felelte, és közben a kislány ujjain mutatta, mennyi is az annyi.
– De addig hétszer kell fogat mosnom? – húzta el a száját Honey, mert hiába szeretett fürdeni, a fogmosást szívből utálta.
– Naponta kétszer mosol fogat, hercegnő – nevetett Harry. – Most sem indulunk el anélkül. Menjünk a fürdőbe, mérem az időt! – adta parancsba, és kiterelte a kislányt a szobából.
Louis mosolyogva figyelte őket, ahogy később Harry Honey pici hátizsákjába, majd a saját táskájába is elrakja az ebédet, visszafordul, egy futó csókot lehel a szájára, majd fogja a kicsi kezét, felkapja a kocsikulcsot, és már rohannak is a garázshoz. Honey már négy napja volt náluk, és eddig úgy tűnt, hogy valahogy sikerül megbirkózniuk a feladattal. Egyik nap Louis vitte be a munkahelyére, máskor Harry, és Honey mindig jó kislány módjára elfoglalta magát, de azért a délutánt már nehezen ülte végig. Tudták jól, hogy ez nem mehet sokáig, de Harry még magának sem vallotta be igazán.

Harry megállt egy újságárusnál, és vett Honeynak egy királynős kifestőt. A kislánya imádott színezni, és az elmúlt pár napban, amikor nem volt alkalmuk vele eleget foglalkozni munka közben, majdnem mindkét színezőjét befejezte. Harrynek összeszorult a szíve, ha arra gondolt, hogy többet kellene a lányával játszania, de az egyetem miatt muszáj volt részt vennie a gyakorlaton. Ahogy beléptek az irodaházba, és lassan beleolvadtak az odabent hömpölygő embertömegbe, még erősebben szorította Honey kezét. Annyira óvta a kicsit, hogy már attól tartott, Honeynak egyszer csak elege lesz a fojtogató gondoskodásból, és megutálja érte. Eddig még jól bírta, a babájával a szabad kezében ment Harry mellett, akinek még szoknia kellett, hogy folyton le kell lassítania, hiszen sokkal hosszabbak voltak a lábai. Ahogy felértek a nyolcadikra, Adel, a titkárnő már mosolyogva fogadta őket.
– Honey, picurka, de csinos vagy ma is – lelkendezett a fiatal nő, hiszen már másodszor találkoztak, és előzőleg egy órát foglalkozott Honey-val. – Bemész apával az előadóterembe?
Harryben egy pillanatra meghűlt a vér, és a mosoly is eltűnt az arcáról másodpercek alatt. Lenézett a lányára, és amikor összeakadt a pillantásuk, egy picit megnyugodott. Honey nem nézett rá furcsán, amiért Harryt az apjának szólították, csak lelkesen bólogatott, annyira, hogy a haja is lobogott.
Honey előreszaladt, de az ajtóban szégyellősen megtorpant, mert látta, mennyien vannak bent. Inkább az egyik hatalmas dézsába ültetett pálmafát vette szemügyre. Lassan körbejárta, átbújt a levelei alatt és a szoknyáját libegtette. Adel közben Harry mellé lépett, és bűnbánóan nézett fel rá:
– Sajnálom, teljesen kiment a fejemből – szabadkozott, és látszott rajta, hogy szégyelli magát az elszólása miatt. – Tervezitek, hogy elmondjátok neki?
– Persze – felelte Harry, miközben a táskájában kereste az előadás anyagát. Belegondolt a helyzetbe, és azonnal lefagyott a mozdulat közben. – Fogalmam sincs, hogy kéne ezt jól csinálni – vallotta be Adelnak suttogóra fogva a mondandóját. – El sem tudom képzelni, mi járhat a gyönyörű kis fejében. Két anya, két apa… – sóhajtott, és miközben folytatta a kutakodást a táskában, a homlokán megjelentek a gondterheltség halvány ráncai. – Így is össze van zavarodva, és ez csak rosszabb lesz.
– De az is lehet, már érzi a kis szívében – mondta Adel. – Akármi van, a legfontosabb, hogy szeressék, akkor nem érheti nagy baj. Inkább többen, mint kevesebben – tette hozzá mosolyogva.
– Azzal azt hiszem, nincs gond – nézett Harry szeretetteljesen a kislánya felé.
– A kávéd, sok tejjel – adta át a papírpoharat Adel, mielőtt a fiú bement volna a terembe. Harry óvatosan belekortyolt, majd elégedett mosollyal fordult vissza a recepciós pult felé, miközben Honey-t terelgette maga előtt:
– Tökéletes, imádlak.
Bezárta az ajtót, ami egy kicsit hangosabban sikerült, mint szerette volna. Honey-t a legelső padsor szélére kormányozta, és érezte, hogy közben legalább húsz szempár követi minden mozdulatukat. A lányok halkan sutyorogtak, és néha kisebb kuncogás is hallatszott a a terem hátsó része felől. Már nem foglalkozott vele, tudta, hogy a nők szinte tapadnak a kisgyerekkel egyedül mászkáló férfiakra. Kinyitotta a színezőt Honey előtt, odaadta neki a ceruzákat a kicsi táskájából, és egy gyümölcslét is felbontott neki, amibe végül a szívószálat is beledugta. Csak ezután érezte úgy, hogy elkészült, és amikor felnézett, látta, hogy mennyi szem figyeli szinte pislogás nélkül.
– Ha az előadás anyagát csak fele ennyire érdekesnek találják majd, én boldogan távozom ma – jegyezte meg egy féloldalas mosoly kíséretében, mire többen felkuncogtak, ezúttal csöppet sem diszkréten.
A hallgatósággal szembe fordított asztalhoz lépett, kipakolta a laptopját, a szükséges jegyzeteket, és hamarosan belekezdett az előadásba a munkahelyi balesetekről. Közben a fél szemét végig a kicsin tartotta, és minden rezdülését figyelte. Előfordult, hogy miközben arról mesélt, mit kell tenni egy olyan emberrel, akit áramütés ért, szeretetteljesen elmosolyodott, mert Honey a szája sarkánál kidugta a nyelvét, és úgy színezte a hercegnőket. Aztán gyorsan megcsóválta a fejét, és igyekezett visszatérni az aktuális témához.
– Harry, a hallány haja milyen színű? – szólította meg egy óvatlan pillanatban a kis, vékony hang.
Harry zavartan fordult a kislánya felé, és próbálta kitalálni, mire gondolhat.
– A hallány? – kérdezett vissza, hogy ezzel is időt nyerjen. Aztán kitalálta, hogyan vághatja ki magát a legegyszerűbben ebből a szituációból. – Hölgyek, valaki tudja a választ? – fordult a hallgatóság felé, már sokkal magabiztosabban.
– A kis hableányra gondol – mondta egy csinos, barna hajú, kék szemű lány, és közben próbálta a tekintetével felfalni Harryt. – Arielnek piros a haja.
– Valóban? – vonta fel a szemöldökét Harry, mert nem sok köze volt a mesebeli hercegnőkhöz, egészen idáig. – Ariel elég vadnak tűnik – jegyezte meg elgondolkodva, és közben már látta, hogy Honey – választ kapva a kérdésére –, máris munkához látott.
– Valóban? – kérdezett vissza szemtelenül a lány. – Szeretem, ha valaki a hajszínével fejezi ki az egyéniségét. Talán nekem is jól állna a tüzes vörös szín…
– Ez esetben az én hajam a szivárvány minden színében tündökölne – felelte Harry, egyenesen a lányéba fúrva a pillantását. Eltelt néhány másodperc, míg a lányok arcán megjelent a felismerés szikrája. Harry teljes megelégedéssel fordult vissza a laptopjához, megköszörülte a torkát, és pontosan onnan folytatta, ahol abbahagyta. Végre mindenki lelkesen jegyzetelt, a kék szemű lány pedig igyekezett elbújni a papírjai mögött.
Harry egy picit szégyellte magát a megnyilvánulása miatt. Talán túl nyers volt, de jobbnak látta már az elején leszögezni, hogy nem kellene céltáblának nézniük. Foglalt volt, egy hihetetlenül szexi pasi párja, arról nem beszélve, hogy az ő kislánya volt a leggyönyörűbb a földön. Legszívesebben világgá kürtölte volna, hogy mennyire szerencsés, de az ilyen kicsi győzelmekkel is megelégedett, legalábbis egy darabig.
Ebédszünetben Honey mellett fogyasztotta el az előre becsomagolt szendvicset. Már éppen végzett vele, és a mobilját nyomkodta, mert kapott egy üzenetet Lou-tól, amikor a lány, aki vörösre festetné a haját, leült Honey másik oldalára.
– Bocsánat, kicsit túllőttem a célon – szabadkozott, azonnal a lényegre térve.
– Semmi baj – felelte Harry azonnal. – Mi a neved? Talán Ariel? – érdeklődött viccelődve, hogy a lány tényleg tudja, nem neheztel rá.
– Claire vagyok – mondta, és kedvesen elmosolyodott. – És te, picur? – nézett Honey-ra, aki azonnal átölelte Harry hosszú karját, és igyekezett mögötte elbújni.
– A neve Honey és néha szégyenlős az idegenekkel – magyarázta Harry, és fél kezével szorosan magához ölelte a lányát.
Claire egy darabig elmerengve nézte őket, majd újra Harry figyelmét kereste.
– A párod szerencsés, mert én minden nap hálát adnék az égnek, ha ilyen nagyszerű pasim lehetne.
– Köszi – mondta kissé zavarban Harry. Erre a beszélgetésre nem igazán volt felkészülve.
– Örökbe fogadtátok? – kérdezte Claire. Harry egy hatalmasat nyelt, és érezte, hogy kezd benne felmenni a pumpa. Ő szívesen ismerkedett, de kicsit túlzásnak tartotta, hogy már az első alkalommal ilyenekre kérdezzen rá valaki, ráadásul a kislánya jelenlétében.
– Nem – szögezte le, és a szeme immár szikrákat szórt.  Látványosan megnézte, mennyi az idő, majd elnézést kért és visszament az asztalához, hogy megnyissa a következő prezentációt.
Claire úgy tűnt, csak a nyers stílusból ért. Most is csalódottan kullogott vissza a helyére.

Louis már otthon volt, amikor Harryék hullafáradtan beestek az ajtón. Éppen salátát készített a vacsihoz, de amikor meglátta Honey-t, első dolga volt, hogy odamenjen hozzájuk és felkapja a kislányt a karjaiba.
– Szia, hercegnőm. Képzeld, van egy meglepetésem számodra – mondta, mire Honey fáradt szemei izgatottan felcsillantak. Harry sejtette, miről lehet szó, és nem akarta kihagyni Honey reakcióját, ezért ő is velük tartott az udvarra. A hinta, amit előző héten rendelt a netről, már a tölgyfa egyik masszív ágán lógott, és csak arra várt, hogy valaki beleüljön. Honey szó szerint majdnem kiugrott Louis öléből, amikor meglátta, miről van szó. Izgatottan ficánkolt, egészen addig, míg el nem foglalta a helyét, aztán pedig be nem állt a szája:
– Lökjél meg, Louis! Csak ennyire bírsz? Magasabbra!
És Louis természetesen szó nélkül, vigyorogva teljesítette a kis rabszolgahajcsár kérését. Harry a fa törzsének dőlve figyelte őket. Nem létezett annál szebb látvány, hogy a két szerelmét láthatja egy helyen, miközben boldogan hintáznak.
– Lou, ugye te vagy Harry párja? – kérdezte a kicsi egy éles témaváltás után, amikor megbeszélték, hogy kezd lehűlni a levegő, és majd holnap folytatják a hintázást.
– Igen – felelte Louis felvont szemöldökkel, és közben óvatosan Harryre sandított. Nem igazán tudta, hogy mit szabad elmondania Honey-nak, de ez eddig eléggé nyilvánvalónak tűnt.
– Claire azt mondta, hogy Harry nagyszerű pasi, és te szerencsés vagy – mondta a kislány vigyorogva, és még bólintott is, hogy megerősítse állítását.
Hirtelen mindkét fiú arcáról lefagyott a mosoly. Louis kicsit ledöbbent, Harry pedig félt attól, mi lesz a párja reakciója.
– Ki az a Claire? – kérdezte Louis színtelen hangon, Harryhez intézve a szavakat, mégis Honey válaszolt:
– Claire mondta meg, hogy Ariel haja piros. Akkor még azt hittem, barátok leszünk, de utána undok libának tűnt. El akarta venni tőlem Harryt – fejezte be a mondandóját, és még az ajkai is lebiggyedtek.
– Csak egy lány, aki bent volt az előadáson – szólt közbe Harry. – A szünetben odajött beszélgetni, amikor ebédeltünk.
Louis és Harry néhány másodpercig farkasszemet néztek, míg Honey mit sem sejtve lökdöste az üres hintát.
– Hát, ami azt illeti, mindenben igazat mondott – enyhült meg Louis, és odalépett Harryhez, hogy a fülébe suttogjon: – Hol maradt a csók, amikor beléptél az ajtón?
Harry akkor kapcsolt, hogy Honey-val foglalkozott, amikor üdvözölnie kellett volna Lou-t, rögtön, a hazaérkezésük után. Bűnbánóan emelte fel a fejét, és közelebb lépett, hogy bepótolják, ami elmaradt, de Louis a mellkasára támasztotta mindkét tenyerét:
– Majd később, ha Honey már alszik – mondta sejtelmesen, és a tekintetében ott volt mindenféle izgalmas ígéret.
A vacsora kellemesen telt, és Harry örült, hogy Louis nem csinált nagyobb felhajtást Claire miatt. Érezte, hogy egyre fáradtabb, és nem lett volna lelkiereje ahhoz, hogy megvédje az igazát. Hálás volt az égnek, hogy Lou nem akadt fenn ilyen apróságokon, ellentétben az exeivel. Amikor majdnem teljesen elpusztították az ínycsiklandó ételt, Honey beült a szokásos, fél órás kádfürdőjébe. Közben a műanyag virágot locsolgatta, ami egyre csak nőtt, minél több víz került alá, vagy éppen a hajóját süllyesztette el, attól függően, éppen mihez volt kedve.
Louis a szőnyegen térdelt a kád mellett, és néha megtámadta a kislányt a cápával, ami sípolt, ha összenyomták a hasát. Honey ilyenkor visongott, a vizet csapkodta, amitől általában az egész fürdő úszott, de Lou már felkészült volt: csak egy alsót, és egy otthoni, elnyűtt pólót viselt. Mindent közösen oldottak meg Harryvel, beosztották a feladatokat, és eddig nagyon jól működtek a dolgok, egyet leszámítva. Nem volt jó megoldás, hogy magukkal vitték a munkahelyükre a kicsit, egész napos unalomra és percenként növekvő fáradtságra ítélve. Amikor letelt a fél óra, és már a fürdővíz is hűlni kezdett, Honey kikönyörgött magának egy kis plusz időt. Louis újfent képtelen volt ellenállni a zöld szempárnak, ami kísértetiesen hasonlított az apja szemeire, ezért engedett még meleg vizet, és engedélyezett további öt percet. Aztán dideregni kezdett a vizes pólóban, úgyhogy egy kis kérlelés után kihalászta a kicsit a kádból és belecsavarta a hatalmas fürdőlepedőbe.
– Finom dinnyeillatod van – biztosította a kislányt, amikor a haját törölte, és hajszárítóval pár perc alatt meg is szárította a sötétszőke fürtöket. – Ma Harry altat el, jó lesz úgy? – Amikor Honey bólintott, hozzátette: – Bújj be az ágyba, én majd szólok neki.
Egy puszit nyomott az apró homlokra, majd átment a hálójukba. Harry már az ágyon feküdt, a telefonját nyomkodta, de amikor Louis belépett, azonnal letette a készüléket.
– Honey vár téged – mondta Louis, és vacogva levette a pólóját. Harry már indulni akart a másik szobába, de képtelen volt elmenni a majdnem meztelen, libabőrös Lou mellett. A fiú mögé lépett, hátulról átkarolta, és megpuszilta a halántékát. Louis úgy simult az érintésbe, mintha az ég is oda teremtette volna. Kiélvezte a Harry testéből áradó hőt, és mélyet szippantott az illatából, aztán a nyakhajlatába döntötte a fejét. Ahogy Harry ujjai végigzongoráztak a hasán, olyan hirtelen áramlott a vér az ágyékába, hogy beleszédült. Még egy apró nyögés is elhagyta a száját, mire Harry kezei automatikusan csúsztak lejjebb az alsója korca alá.
– El kell altatnod… el kell altatnod Honey-t – nyöszörögte Louis, és arra a ritmusra dörgölőzött a fenekével Harry ágyékához, ahogyan ő simogatta.
– Sietek! – ígérte Harry, és kínzóan lassan húzta ki a kezét párja alsójából. Mielőtt ellépett volna mögüle, a hegyes mellbimbókon is végigsimított, és élvezettel figyelte, ahogy Louis egész testében megvonaglik.
Lou a száját rágcsálta, vagy éppen a plafont bámulta, amíg várakozott a paplan alatt. Az erekciója azóta is rendületlenül feszült, mert az agyát különböző erotikus képek lepték el. Már régen voltak együtt. Túl régen. Érezte, hogy egy picit feszélyezi őket Honey jelenléte, de eljött az ideje, hogy áthidalják ezt az apró akadályt. Aztán gyorsan megcsóválta a fejét. Nem gondolhat úgy a kislányra, mintha valami negatív tényező lenne, még ebben az aspektusban sem.
– Elaludt – zárta be Harry maga után az ajtót a lehető leghalkabban.
Lou némán bólintott, és kissé elnyíltak az ajkai, amikor Harry vetkőzni kezdett. Vissza kellett magát fognia, nehogy kiugorjon az ágyból, és áthidalja a köztük lévő távolságot. Érinteni akarta Harryt. Simogatni, kényeztetni, később egy nagyon picit széttépni.
Harry fejében is hasonló gondolatok jártak, bár erőnek erejével próbálta türtőztetni magát. Lassan csomagolta ki magát a ruhákból, és hagyott időt, hogy Louis minden egyes felfedett porcikáján legeltethesse a tekintetét. Csak az alsóját hagyta fenn, aztán a csípőjét finoman ringatva bemászott Lou mellé az ágyba.
– Hát ennyire türelmetlen vagy, Tündérke? – kérdezte kajánul vigyorogva, mert amikor felemelte a takarót, látta, hogy Louis keze már a saját farkát kényezteti.
– Öt nap túl sok idő – válaszolta Lou, és már fordult volna Harry felé, de az erős karok megakadályozták a mozgásban.
– Lehetek felül? – kérdezte Harry, és még a szempillarebesgetést is bevetette. Louis-ban hirtelen megállt az ütő, és kikerekedett szemekkel nézett a párjára.
– Tessék? – suttogta vékony hangon.
– Nem úgy – nevetett fel Harry, amikor rájött, mi a félreértés tárgya. – Csak szeretnék egy kicsit irányítani. Tudod, abban, hogy mennyire nyársalsz fel, vagy milyen ütemben mozgok – magyarázta beharapott ajakkal.
– Ó – Louis-tól ennyi reakcióra tellett, mert Harry odahajolt, és most az ő száját kezdte rágcsálni.
– Szeretnélek meglovagolni – fejezte ki egyértelműbben, vágytól elködösült hanggal, és közben a tekintetét Lou-éba fúrta. A keze is mozgásba lendült, jólesően simult Louis vérrel telt péniszére, aztán a következő pillanatban már a fiún feküdt, és gondoskodott róla, hogy a merevedésük egymásnak feszüljön. Louis-ban akkor tudatosult, hogy a dörgölőzéstől is másodpercek alatt el tudna menni, ezért ijedten nézett fel Harryre, aki megállás nélkül izgett-mozgott fölötte.
– Harry! – sóhajtotta, mert éppen azon volt, hogy kicsit lassítsa a légzését.
– Semmi gond, engedd el magad! Ma többször is az égbe repítelek – biztosította Harry, mert olyan jól ismerte a fiút, hogy a legapróbb jelekből tudta, milyen közel van az orgazmusa.
Az ajtó nyikorgása egy pillanatig egészen hihetetlennek tűnt, de Harry szerencsére észnél volt, ezért olyan gyorsan gördült le Louis testéről, amennyire csak lehetséges. A paplan alatt még kicsit feljebb rángatta a félig lecsúszott alsóját, aztán rámosolygott a fáradtan pislogó kislányra. Louis-nak időre volt szüksége. Egy hajszál választotta el a gyönyörtől, és most nehéz volt visszapottyannia a földre. Csak akkor tért magához, amikor meghallotta Honey vékony hangját:
– Harry, nem tudok aludni – magyarázta panaszos, szívfájdító hangon.
– Megyek, hercegnő! – ígérte neki Harry. Louis nem tudott elsiklani a tény felett, hogy Harry hangja még mennyire mély és rekedt volt a vágytól. – Elaltatom Louis-t és máris ott vagyok.
Honey megelégedett a válasszal, és lassan visszaindult a szobájába, kezében az alvós macijával.
– Elaltatsz? – vonta fel a szemöldökét Lou.
– A farkamra gondoltam… – vallotta be Harry, mire mindkettőjükből kibuggyant a nevetés. – Talán egyszerűbb lenne, ha nem néznél rám így… – jegyezte meg komolyabb hangnemre váltva.
– Mégis hogy nézzek rád, Harry? Piszkosul lüktetek, és a golyóim le akarnak szakadni – méltatlankodott Louis fojtott hangon.
– Tudom, és sajnálom, tényleg. Gyorsan olvasok neki egy mesét, és máris jövök – ígérte Harry, és a tenyerébe fogta Louis tűzpiros arcát. – Csak… várj meg.
Aztán egy futó csókot lehelt Lou ajkaira, és máris úton volt a másik szobába.
Louis több, mint fél órát várt, és már tizenegy is elmúlt, amikor úgy döntött, megnézi, mi a helyzet. Lábujjhegyen lopakodott át Honey szobájába, nehogy felébressze a kicsit, ha esetleg már alszik. Óvatosan nyitotta résnyire az ajtót, és a folyosóról beszűrődő fényben látta, hogy az altatás nagyon jól sikerült. Harry a kicsi mellett feküdt, összehúzta magát, a lábait behajlította, hogy kényelmesen elférjenek, és kinyújtott kezében még mindig ott volt a mesekönyv. Honey háttal feküdt neki, teljesen bevackolta magát az apja mellkasához, és édesen, félig nyitott szájjal aludt. Lou akaratlanul is elmosolyodott, és halkan behúzta maga után az ajtót. Nem volt szíve felébreszteni Harryt, és elszakítani a lányától, ezért a következő útja a fürdőbe, pontosabban a zuhany alá vezetett. Egy pillanatig bűntudata volt, hiszen amióta együtt vannak Harryvel, azóta nem csinálta magának. De tudta jól, hogy a végletekig felizgatva képtelen lesz elaludni, ezért ahogy végigcsorgott meztelen testén a víz, máris a kezébe fogta a szerszámát. Közben arra gondolt, hogy Harry beleül a farkába, és először finoman, majd egyre intenzívebben ringatózik rajta. Egy perc alatt végzett, és utána semmi más dolga nem volt, mint leöblíteni a zuhany faláról a nyomokat, hajat mosni, megtörölközni, és bebújni az ágyba, ami hidegnek tűnt Harry nélkül.



9 megjegyzés:

LGy írta...

Nagyon szerettem. ... Az élet gyerekkel nemigazán könnyű... :)
Most végeztem ki a Szilánkok-at. Fantasztikus volt :)

Andi Szabóné írta...

Szia!
Juj de jó lett ez a rész! Imádtam olvasni.Gondoltam én,hogy a babás részek lesznek a kedvenceim. Remélem Lounak lesz elég kitartása nevelni egy kislányt és a vele járó gondokat elviselni. Hosszú távon nem mindig könnyű,de nagyon sok örömöt ad az életben.Gyönyörű dolog egy gyermek,szebbé tartalmasabbá teszi a kapcsolatot.
Nagyon izgulok,hogy mi lesz a folytatásban! Nem akarlak sürgetni,de Siess!!!
Puszi Szia Drága!

Dreamy Girl írta...

Sziaa Drága! 😊
Nagyon boldog voltam, hogy új részt kaptunk, nagyon hiányzott, legszívesebben egész nap az írásaidat olvasnám, mert olyan fantasztikusak! Minden egyes rész után csak még jobban csodállak! 💜
Nem értem, hogy hol vannak a komizók, mondjuk sosem értettem... Nem is mondok semmit, pedig lenne jó pár szavam ezzel a dologgal kapcsolatban, de úgy sem érek el vele semmit... A lényeg, hogy csodálatos vagy, akár hány komi is érzekik, tudd, hogy eszméletlen tehetséges vagy! 💖
A részről pedig jaaaj *-* kihaltam, hát ez olyan édes volt, olvadoztam, akárcsak a lányok a teremben, habár én nem kezdenék ki Harryvel, mert tudom, hogy csakis! Louisé!! Szóval fogják vissza magukat!! A csajszi is, kopjon le a fenébe! Bár mondjuk Louisval senki nem veheti fel a versenyt! 😉😜
Honey nagyon cuki, ahogy a két szerelmeske is! Aww, annyira látom magam előtt az egész részt *-* kinyírtál ismételten, és most a cukisággal 😳😍
Remélem, hogy jól bírják majd a szülősködést, habár egy gyerekkel azért másabb az élet, és nem mindig könnyű, de a legcsodálatosabb dolog! És Honey egy gyönyörűség *-* menni fog nekik, csak bele kell majd rázódnijuk! Bár van egy sejtésem, hogy itt lesznek még gondok, de nem baj, a való élet is ilyen, és ettől izgi a történet is!
Azok a kis dolgok, mint ahogy leültette Honeyt, kinyitotta a kifestőt, szívószál, ahogy odabújt Harryhez mikor a lány odaült és megszólította kikészítenek! Imádom az ilyeneket! *-*

"– A párod szerencsés, mert én minden nap hálát adnék az égnek, ha ilyen nagyszerű pasim lehetne." Mindketten azok,te pedig húzz a fenébe, és keress mást, mert Harry nagyon is foglalt!!

"Louis a szőnyegen térdelt a kád mellett, és néha megtámadta a kislányt a cápával, ami sípolt, ha összenyomták a hasát. Honey ilyenkor visongott, a vizet csapkodta, amitől általában az egész fürdő úszott, de Lou már felkészült volt: csak egy alsót, és egy otthoni, elnyűtt pólót viselt." Ez IS! Valami eszméletlen cukii, annyira látom, aww, kellenek az ilyenek *-* meg ahogy kérte hogy hadd maradjon még kicsit, meghalok, sztem senki se tudott volna ellenállni azoknak a szép kérlelő zöldeknek *-*

"Harry már indulni akart a másik szobába, de képtelen volt elmenni a majdnem meztelen, libabőrös Lou mellett. A fiú mögé lépett, hátulról átkarolta, és megpuszilta a halántékát. Louis úgy simult az érintésbe, mintha az ég is oda teremtette volna. Kiélvezte a Harry testéből áradó hőt, és mélyet szippantott az illatából, aztán a nyakhajlatába döntötte a fejét. Ahogy Harry ujjai végigzongoráztak a hasán, olyan hirtelen áramlott a vér az ágyékába, hogy beleszédült. Még egy apró nyögés is elhagyta a száját, mire Harry kezei automatikusan csúsztak lejjebb az alsója korca alá.
– El kell altatnod… el kell altatnod Honey-t – nyöszörögte Louis, és arra a ritmusra dörgölőzött a fenekével Harry ágyékához, ahogyan ő simogatta.
– Sietek! – ígérte Harry, és kínzóan lassan húzta ki a kezét párja alsójából. Mielőtt ellépett volna mögüle, a hegyes mellbimbókon is végigsimított, és élvezettel figyelte, ahogy Louis egész testében megvonaglik." OMG!! Kikészültem!! Tudtam, hogy lesz egy kicsi huncutkodás is, és ahh, nem bírom!! Harry, miért?? Nem csak Lout, de engem is megőrjítesz az ilyen játékaiddal. Nem kapok levegőt te kis mocsok 😁😁

"– Lehetek felül?" lehetnél lassan, arra is nagyon kíváncsi lennék 😁😜 élvezné Louis is, tudom 😜

"– Elaltatom Louis-t és máris ott vagyok." na jó, itt kifeküdtem 😂😂 És Louis visszakérdez, hogy elaltatsz? Imádoooom!
Aztán ott az együtt alvós dolog, hát olyan cukii jajj édeseim *-* gondoltam, hogy ő is be fog aludni, mert én is jártam már így az unokahugommal XD hamarabb aludtam, mint ő XD
Louis kitartás! Harry is! Én meg nagyon várom a folytatást! Imádooom! És nehezen fogom kibírni a köviig, de igyekszem! 😭😉😊
Pusziii 💕

BezTina írta...

szia HDawn!
Tudom,hogy én most dupláztam és fogjam be a szám...de ugy olvasnám még :)
- imádtam az egésszet
- Fergetegesen választékos a fogslmazásod
- Imádtam Harry és Lou minden gondolatmenetét és ahogy együtt kezelik a kialakült/felmerulo helyzetet/helyzeteket
-Honey elképesztően imádni való
Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a részt is olvashattam!

Carmen írta...

Szia!
Végre eljutottam idáig is, végigrágtam magam az elejétől. Nagyon tetszik, jól írsz, tudod hogy kell végig fenntartani az ember érdeklődését, mindig van benne egy kis csavar, és mindig hagysz nyitott kérdéseket, amitől mindenáron a következőt is el akarja olvasni az ember... :)
Egyetlen dolgon akadtam csak fent, de lehet hogy majd kiderül valami, ami enyhít a nemtetszésemen. Furcsa, hogy senki nem foglalkozik igazán a gyereknek az érzéseivel. Megkérdezte valaki, hogy ő mit gondol? Még csak három éves, de már a harmadik otthont/szülőket kell megszoknia. Egy ekkora gyereknek állandóság kell, nem lehet csak úgy dobálózni vele. De gondolom lesznek még "elhallgatott részletek", amiből kiderülnek eddig titkos információk.
Lényeg a lényeg, alig várom a folytatást! :)
Még annyit szerettem volna hozzátenni, nem a történethez, csak úgy mellékesen, hogy én ugyan annyira nem ismerem a srácokat, mostanában olvastam velük pár történetet csak, de neked is nagy szereped van abban, hogy egészen megszerettem a párost. Annyira, hogy már az is motoszkál a fejemben, hogy esetleg írnék is velük :)

HDawn írta...

Szia LGy!
Örülök, hogy a Szilánkok is tetszett, az a történet nagyon a szívemhez nőtt, hiszen azzal kezdtem a blogot. Puszi :)

Drága Andi!
Azért lesznek itt nehézségek, de bízzunk benne, hogy az igaz szerelem könnyen legyőzi majd őket. Honey-t meg csak imádni lehet ;)
Sok-sok puszi!

Kedves Dreamy!
Mint már említettem, a komment szekció nem az igazi a te hozzászólásod nélkül ;) Imádlak! Köszönöm a kedves szavakat, a kiemeléseket, és a hozzá fűzött gondolatokat, amiket mindig legalább háromszor elolvasok :) Főleg olyankor, ha kicsit letörik a nem túl erős lábakon álló önbizalmam. Na, olyankor jön a legjobban :D Várlak a következő résznél is :)
Millió meg egy puszi!

Drága BezTina!
Nagyon sokat jelent, hogy már régóta, rendületlenül itt vagy velem. Lehet, már mondtam, de egyszerűen állandóan meg akarom köszönni a határtalan támogatást :) Például azzal, hogy hozom az új részt.
Puszi!!

Kedves Carmen!
Honey lelkivilágával fognak még foglalkozni, ezt ígérem ;) (de baromi hálás vagyok, hogy leírtad, mi nem stimmel neked a sztorival kapcsolatban, mert így én is tudom, és több figyelmet fogok ennek a kérdésnek szentelni)
Meg kell hagyni, elég felemelő érzés, hogy az én blogom is közrejátszott abban, hogy kedvet kaptál Larrys sztori írásához. :) És ahogy olvastam a történeteid, már előre látom, hogy valami fenomenális lesz. (ha kell hozzá segítség, vagy bármi más, szólj, és felvesszük a kapcsolatot ;))

Carmen írta...

Szia! Aranyos vagy! :) Max ahhoz kellene segítség egy igazi rajongótól, aki odavissza ismeri őket, hogy a tényeket ne üssem olyan nagyon durván a sztoriban. De próbálok tájékozódni mielőtt belefogok. Változnak a fejemben a fiúk, minél több videot nézek velük... :)

HDawn írta...

Nekem is így kezdődött... Larry videók, 1D koncertfelvételek, és a többi :D Ha beleesel ebbe az egészbe, nehéz kimászni belőle :) Szólj, ha szükséged van előolvasóra, vagy bármi ;)

Carmen írta...

Én amúgy is az a típus vagyok, aki ha beleesik valam(k)ibe, akkor abba nagyon... és a (nemlétező) szabadidője minden percét neki szenteli :D Kezdek profi lenni, de minimum haladó szinten vagyok már velük :D
Néha azért felmerülnek bennem kérdések, amiket szívesen megvitatnék valakivel. Van esetleg egy publikus e-mail címed?