2017. december 14., csütörtök

Escort - 27. fejezet

Sziasztok! Tudooom, egy kicsit elkésve, de meghoztam nektek az Escort következő fejezetét, és hétvégén érkezik a TU folytatása is. Azért van mentségem, ugyanis már ezerrel készülünk néhány meglepivel nektek az ünnepekre :) Írok egy 2-3 részes novellát, és Sam-mel is dolgozunk egy közös történeten. Ha szeretnétek naprakészek lenni, sok szeretettel várlak titeket a facebook csoportomban, amit IDE kattintva érhettek el. És kérlek, most se feledkezzetek el a kommentekről, én is igyekszem válaszolni az előzőekre :)


Bill beleszívott a cigijébe, aztán a hamut a hamutartóba pöccintette, miközben már legalább huszadszor hagyta a telefonját üzenetrögzítőre kapcsolni. Aznap reggel rettenetesen másnaposan ébredt, aztán Tomhoz bújt és ki sem mászott az ágyból, amíg meg nem kellett látogatnia a mellékhelyiséget. Akkor muszáj volt kényszeríteni magát, hogy lemásszon a lépcsőn, és felkeresse a férfi mosdót. Az alatt az idő alatt Tom készített neki egy nagy adag kávét, és néhány muffint. Billnek be kellett vallania, hogy a módszer tényleg sokat segített. Amikor a fiú már képes volt egyszerre mindkét szemét nyitva tartani, megölelte Tomot, és egy kedves búcsú után megígérte, hogy később találkoznak. Amikor kiért a klubból, fogott egy taxit, és az ügynökség irodájához vitette magát.
Nagyon büszke volt magára, hogy sikerült visszafognia magát, és nem kezdett el kiabálni az alkalmazottal, holott legszívesebben ordított volna a szituáció miatt, amibe keveredett. Egyértelműen megkérte őket, hogy ne engedjék Richardot újra foglalni, még akkor sem, ha valami más vezetéknévvel kér időpontot. A beszélgetés rövid és velős volt, majd azzal végződött, hogy a fiú aláírt néhány új függeléket a szerződésében. Már úton volt hazafelé egy taxival, amikor a telefonja csörögni kezdett, és akkor sejtette, hogy Kat mindent elmondott Angelának.
Azóta Angela tízpercenként hívogatta, és csak akkor adott neki haladékot, hogy ne kelljen az idegesítő csengőhangját újra és újra végighallgatnia, amikor szöveges üzenetet küldött. Bill tudta, hogy megmenthetné magát az egyre erősödő fejfájástól, ha lenémítaná a telefonját, de Tom hívását semmiképpen sem akarta elszalasztani egy olyan dolog miatt, amivel hamarosan amúgy is szembe kell néznie. Csakhogy már így is elég sok gondja volt anélkül, hogy végig kéne hallgatnia a lány üvöltését telefonon keresztül.
Bill a szabad kezével a halántékát masszírozta, és felsóhajtott, miközben nézte, ahogy a készülék az asztalon rezeg, és egy újabb üzenet jelez. Felvette a mobilt, feloldotta és Angela neve meg telefonszáma alatt elolvasta a legutolsó SMS-t:
„Válaszolj a kibaszott hívásomra, vagy átmegyek.”
Bill fáradtan felnyögött, amikor a telefon újra zenélni kezdett, és a lány nevét írta ki a kijelző.
– Halló – fogadta a hívást, majd az asztalra támaszkodott és meggyújtott még egy cigit.
– Hol vagy?! – rikácsolta Angela a telefonba. – Jól vagy? Merre voltál? Miért nem vetted fel a mobilod?
– Itthon vagyok, jól vagyok, az elmúlt néhány órában ki sem mozdultam, és azért nem vettem fel, mert nem akarok beszélni róla – felelte Bill.
– Billy – mondta a lány, és a hangjából egyértelműen hallatszott az aggódás. – Halálra voltam rémülve miattad. Együtt ebédeltem Kattel, és mindent elmondott az előző estéről, aztán  próbáltalak hívni, te meg nem válaszoltál. Már őszintén kezdtem attól félni, hogy felmentél a hotel tetejére, aztán leugortál, vagy valami hasonló szörnyűség történt. Kicsim, hogy lehet, hogy sosem említetted nekünk?
Bill idegesen babrálta a cigijét.
– Nem igazán került szóba.
– Billy, te is tudod, hogy ez nem igaz – ciccegett Angela halkan. – El kellett volna mondanod.
A fiúnak egyre nagyobb bűntudata lett, és már igazán haragudott magára. Az egész élete felfordult az elmúlt tizennyolc óra alatt, és egyre rosszabbul érezte magát miatta.
– Nem akarom telefonon keresztül megbeszélni.
– Szeretnéd, ha találkoznánk valahol?
Bill megrázta a fejét.
– Nem. Én… át tudnál hozzám ugrani? Nem akarok elmenni itthonról.
– Ó, kicsim, rendben van. Ott leszek, amint tudok, oké?
– Oké – válaszolta Bill halkan, majd elköszöntek és lerakta a telefont. Gondterhelten sóhajtott, majd az asztalon szétszórt iratokra pillantott. Gyorsan összerendezte őket, és visszarakta a Gucci cipősdobozba, ahonnan nem olyan régen kerültek elő. Ezzel majd később ráér foglalkozni, most inkább arra van szüksége, hogy csináljon egy kávét és kiderítse, van-e valami, ami a célja útjába állhat.

**
A kávé még nem főtt le, amikor Bill már hallotta a kopogást. Körbenézett a szobában – és közben csöndesen gyászolta a tényt, miszerint a foglalásai előtt mindig szépen berendezi a helyiséget, míg a saját lakásával alig foglalkozik –, és az ajtóhoz lépett, hogy kinyissa.
– Szia, Angel.
– Ó, istenem, Billy, nagyon szörnyen festesz – mondta Angela a homlokát ráncolva, miközben megérintette a fiú arcát.
Bill álla megremegett az érintés nyomán, mielőtt magához húzta a lányt, és az arcát a puha, vanília illatú tincsek közé fúrta.
– Minden elbaszódott – szipogta halkan.
– Édesem – csillapította Angela a hátát simogatva. – Biztos vagyok benne, hogy nem lehet annyira rossz, ahogy gondolod. Gyerünk, üljünk le. – Billt maga után húzva a nappali felé indult, majd ahogy leült a kanapéra, hagyta, hogy a fiú elhelyezkedjen mellette, és a fejét az ölében nyugtassa. – Mondd el, mi a gond!
Bill felhorkant, és becsukta a szemét, ahogy Angela ujjai a haját cirógatták. A hajlakkot már régen kifésülte belőle, így most a tincsei szétterültek a lány combján.
– Jól mentek a dolgok. Volt állásom, barátaim, meg minden ilyesmi. Aztán jött Tom – kezdte Bill. – Megjelent, és az egész világom a feje tetejére állt. Az utolsó nyolc hónap…
– Nyolc? – szakította félbe a lány. – Csak négy hónap telt el azóta, hogy Jarret összehozott titeket.
– Basszus – sóhajtott Bill, és az egész teste megfeszült. – Tom és én már azelőtt is ismertük egymást. Elég régóta… Arra gondoltam, hogy meghagyom Jarretnek a hitet, miszerint ő hozott össze minket, mert ez így mégiscsak jobban hangzik, mint a…  tudod…
– A valóság? – ajánlotta Angela, és hátrasimította Bill haját.
– Alapvetően igen. Nem akartam, hogy lenézzétek amiatt, hogy… tulajdonképpen egy ügyfelem volt – mondta Bill, és az egyik szemét kinyitotta, hogy felnézhessen a lányra. – Csak kétszer fordult elő, és aztán úgy döntöttem, nem akarok vele találkozni.
– Túl jó volt vele, ugye? – kérdezte Angela egy kis mosollyal, amiről a fiú nem tudta eldönteni, hogy az kényszerített vagy igazi.
– A dolgoknak nyilvánvalóan nem így kellett volna alakulniuk – mondta Bill. – Le kellett volna lépnie. El kellett volna tűnnie a nagy világban, hogy elfelejtsük egymást, de ez nem így történt. Mindent próbáltam, de aztán… – A fiú felsóhajtott, és megdörzsölte a homlokát. – Emlékszel arra az éjszakára néhány hónappal ezelőtt, amikor egy klubban voltunk, és otthagytalak titeket?
– Persze. Jarret bosszankodott, mert neki kellett kifizetnie az összes italt.
– Az a klub Tomé – tette hozzá Bill, és felhúzta az egyik szemöldökét.
Angela egy pillanatig összezavarodva nézett a fiúra, mielőtt megfejtette volna.
– Ó, te szemét – mondta, és lágyan rácsapott Bill vállára. – Otthagytál minket Tom miatt?
– Igen – erősítette meg Bill. – Az volt az első alkalom, hogy láttam azóta, mióta eldöntöttem, nem akarom többet látni. Ragaszkodtam ehhez, és úgy voltam vele, hogy egy szó nélkül elküldöm, de valahogy nem voltam rá képes. Újra látni őt arra emlékeztetett, mennyire akarom, szóval én… együtt voltam vele. Nagyon furcsa volt az egész, mert már annyira közel voltam ahhoz, hogy kizárjam az életemből, és minden visszatérjen a rendes kerékvágásba. Aztán hirtelen mintha az összes döntés, amit hoztam, rossznak tűnt volna, és az élet visszasodorta hozzám. Sosem akartam még ennyire senkit.
– Szóval elfutottál – állapította meg halkan Angela, továbbra is a fiú fejét simogatva.
– Olyan messzire és olyan gyorsan, amennyire csak lehetett. Nagyon sok emberrel lefeküdtem a nyaralás során, de semmit sem segített, mert utána csak még jobban akartam őt. Szörnyű volt – mondta Bill morcosan. – Aztán hazajöttem, találkoztam veletek, minden rendben haladt, és Tom újra megjelent. Ez alkalommal az volt a különbség, hogy egy szőke csaj is vele volt. Fájt valaki mással látnom. Mindent megtettem, hogy elkerüljem és tovább folytassam a megszokott életem, és abban a pillanatban arra gondoltam, hogy ő is hasonlóan cselekszik, de ez a gondolat teljesen összetörte a szívem.
– Rosszul gondoltad – mosolygott le rá a lány.
– Nagyon is.
– Mi lett végül a csajjal?
– Kiderült, hogy az unokatestvére menyasszonya – mosolygott Bill is. – Az esküvő áprilisban lesz, és Tom szeretné, ha vele mennék.
– Akkor nem egy ribanc, ahogy először hitted– mondta Angela.
– Fogalmam sincs, de az biztos, hogy nem Tomé, aminek nagyon örülök – felelte Bill őszintén. – Ezek után megint azt hittem, hogy túltettem magam rajta, de akkor Jarret megszervezte azt a találkozót. Így már talán érthető, miért voltam Tomra mérges, amikor kiderült, ugye?
– Újra megvásárolta a veled töltött időt – bólintott a lány.
– Igen, újra – felelte Bill, miközben az orrát ráncolta. – Meg tudtam volna fojtani Jarretet és Tomot is egyszerre, amiért ezt tették. A lakás egyébként tényleg nagyon szép. De te is tudod, segítettél festeni.
– Istenem, az a fürdőszoba…
– Ugye? – kérdezte Bill mosolyogva. – De látod, ezzel kezdődött minden, aztán szépen, fokozatosan jött a többi. Először csak Tomba botlottam bele állandóan, aztán kiderült, hogy Jarrettel ismerik egymást. Onnantól kezdve csak egy lépés választotta el attól, hogy ő is elkezdjen a barátaimmal együtt lógni, ami végül is megtörtént. Aztán jött a szülinapi bulija, ahol találkoztam egy régi ügyfelemmel. – Itt Bill megtorpant, és a homlokát ráncolva folytatta: – Nagyon szar összefutni régi vendégekkel. Amiért egyszer teljesítettem azt, amiért fizettek, azt hiszik, hogy majd a szabadidőmben is megkérhetnek különböző dolgokra. Pedig nem egy olyan kurva vagyok, aki az utcán mászkál fel-alá – mondta Bill szomorúan, Angela tekintetét keresve. – Van egy ügynökség, ami foglalkoztat, vannak biztonsági őrök, és minden hónapban elküldenek orvosi vizsgálatra. Ellenőrzik azokat, akik időpontot foglalnak, és csak ezután kerülnek hozzám. És még akkor is enyém az utolsó szó. Ez nem olyan, mintha az utcán szednének fel – magyarázta Bill, és megrázta a fejét. – Ez nem olyan.
– Tudom, kicsim – mondta Angela lágyan, és tovább masszírozta Bill fejét.
– Nem tudhatod, de értékelem, hogy ezt mondod – felelte Bill, és még közelebb bújt a lány kezéhez. – Aztán volt az a vacsora Kattel és Richarddal – folytatta, és a hangja gyűlölködő volt, amikor kimondta a férfi nevét. – Ha nem lett volna elég rossz, hogy Kat kiakadt Tom miatt, még azt a férfit is magával kellett hoznia.
– Nem hiszem, hogy Richard olyan szörnyű ember lenne – szólt közbe Kat halkan.
– Ezek szerint Kat még nem rakta össze teljesen a kirakós darabjait – mondta Bill, mire a lány megrázta a fejét. – Richard volt az, aki elküldte őt hozzám. Direkt engem kért, mert mindent tud.
Angela meglepetten kapott levegő után:
– Richard az egyik ügyfeled volt?
– Nagy hangsúllyal azon, hogy „volt”. Már azelőtt is, hogy kiderült volna, mekkora seggfej, nagyon rossz kliensnek bizonyult – mondta Bill mogorván.
– Hűha. Ha Kat rájön az összefüggésre, tuti el fogja törni az orrát – mondta Angela.
A fiú halkan felnevetett:
– Én is pont ezt mondtam Tomnak. Megérdemli. Úgy intézte el nekünk a tegnap estét, hogy pontosan tudta, mit csinál. Bosszúból tervelte ki, mert nem szoptam le az étterem mosdójában. Istenem – rejtette a kezei mögé Bill az arcát. – Az a faszfej Tom előtt könyörgött nekem. Előtte! Az az ötlete támadt, hogy felbérel kettőnket egyszerre. Ha Tom nem tudta volna, mi a foglalkozásom… – Bill megrázta a fejét. – Remélem, Kat eltöri az orrát. Tuti, hogy utána rohanok hozzá, és majd daiquiri-vel és csokoládé fondüvel vigasztalom. Ha egyáltalán hajlandó lesz velem szóba állni.
– Tudod, hogy Kat nem fog sokáig haragudni rád – mondta Angela. – De most nagyon dühös. Be kell vallanod, hogy ez részben a te hibád. – Bill csodálkozva nézett a lányra. – Így van. Te döntöttél úgy, hogy elhallgatod előle, és előlünk is. Ez túl sok titkolózással járt. Már akkor el kellett volna mondanod, amikor elkezdted. Jó lett volna Katnek, ha tud róla, hogy nem csak ő tehet arról, hogy szakítottatok. Én meg nem aggódtam volna amiatt, hogy nem kerülsz kapcsolatba más emberekkel, holott ahogy kiderült, akadt egy jó pár – mondta, majd megbökte a fiú orrát. – Át kellett volna beszélnünk ezt az egész Tomos ügyet már az elején, és egy csomó szívfájdalomtól megmenekültél volna. Ha így tettél volna, talán most mindannyian egy kávé mellett ücsörögnénk ahelyett, hogy elmerülünk a nagy életválságodban.
– Tudom. Csak… sosem tűnt megfelelőnek a pillanat – sóhajtotta Bill.
– Ezért az élet elintézte, hogy most jöjjön el az a pillanat – felelte Angela. – Van egy olyan érzésem, hogy sosem bökted volna ki magadtól.
– Talán igazad van – vallotta be a fiú, majd felült és megrázta a haját.
– Van egy dolog, ami kíváncsivá tett – kezdte Angela, miközben kényelmesen hátradőlt a kanapén.
– Csak egy? – kérdezte Bill, és felvonta az egyik szemöldökét.
– Hát, valójában legalább egy millió kérdésem van, de úgy tűnik, a nagy részét nem lenne alkalmas most feltennem, ezért inkább csak kettőről beszéljünk – magyarázta a lány egy vállrándítással. – Először is, Tom mitől olyan különleges? Úgy értem, Kat említette, hogy már évek óta ezt csinálod, sokan öhm, felbéreltek már, de miért pont ő?
Bill elgondolkozva az ajkába harapott.
– Tommal lenni egészen más – felelte őszintén. – Úgy értem, nem fizikálisan, mert úgy mindenki különbözik egy kicsit, hanem általánosságban. Amikor ő jött, úgy éreztem, hogy nagyon ott akar lenni, nagyon velem akar lenni. Nem olyan volt, mintha csak azért jött volna, mint a többi kliens: megkapni, ami neki jár, aztán lelépni. Sokat csókolóztunk, és foglalkozott velem. Az első alkalommal én… az első alkalommal, amikor lefeküdtünk egymással, az pont olyan volt, mint az első alkalom valakivel, akire tényleg vágyok. Izgatott voltam a lehetőség miatt, hogy megkaphassam, és utána már kezdtem gyanítani, hogy ő különleges számomra. Most már tudom, hogy ez pontosan így van. Kiegyezett a munkámmal, és tudom, hogy addig tartotta volna magát ehhez, amíg szükséges.
Angela elmosolyodott és megszorította Bill karját:
– Nagyon bele vagy esve.
– Tudom – felelte a fiú egy mosollyal.
– És ebből következik a kérdés, amire még kíváncsi lennék – mondta a lány, miközben a kezével hátradobta a göndör vörös fürtjeit. – Mit akarsz most tenni? Úgy értem, a munkáddal kapcsolatban.
– Hát az... – kezdte Bill halkan, a haját végigsimítva – Öhm, azt hiszem, ma kiléptem, vagy valami ilyesmi. Elmentem hozzájuk vitatkozni amiatt, hogy engedtek valakit foglalni hozzám, akit kifejezetten a fekete listámra írattam. Még akkor is, ha az ügynökség jó barátja hívja fel őket, ki kellene szűrniük annak a lehetőségét, hogy egy közeli ismerősöm kerüljön az ügyféllistára. Egyik dolog következett a másik után, aztán egyszer csak aláírtam a felmondó nyilatkozatot, és leléptem.
– És ők csak úgy engedtek kilépni? Ilyen egyszerűen? – kérdezte Angela meglepetten pislogva.
– Igen – volt vállat a fiú. – Ez nem olyan, mintha a maffia szex rabszolgája lennék. Az ügynökség addig akar a dolgozói között tudni, amíg én is ezt akarom. Ha már nem szeretném ezt csinálni, azt az ügyfelek is észrevennék, és az senkinek nem lenne jó. A hónap végéig az utolsó foglalásomat is letudom, aztán vége.
– Mi lesz utána?
– Fogalmam sincs – nevetett Bill idegesen.

10 megjegyzés:

  1. Szia!

    Orulok h Bill megnyilt Angelanak es elmeselt neki mindent, jot tett neki ez a beszelgetes :)
    Angela pedig igazan kedves volt vele, rosszabbra szamitottam.
    Annyira orulok h Bill vegre felmondott! :D
    Koszonom az ujabb forditast, a TU-t pedig hihetetlenul varom! <3
    Uristen, Sammel kozos tortenetet irtok? Mar most varom, ebbol csak valami jo sulhet ki!!! Imadlak titeket! <3

    Puszi, D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Igen, végre, végre, végre :) Ez is megtörtént, szint hihetetlen, nem? :) Köszönöm, hogy írtál. Puszi.

      Törlés
  2. Szia!
    Köszönöm szépen ennek a résznek a fordítását!
    További szép napot Kívánok Neked!
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm, hogy mindig írsz. Puszi :)

      Törlés
  3. Szia Drága!
    Hát eljött a pillanat, amikor Bill végre felmond. De tényleg, hogyan tovább?
    Olyan sokáig művelte ezt a szakmát, hogy nem biztos a sima lelépés.
    A múlt árnyai vissza vissza néznek.
    Angela előtt le a kalappal. Bár azért az ő szemében is tüske a hosszan tartó titkolózás. Amit nem is értek Bill részéről, miért kellett.
    A saját bizonytalanságát látom benne.

    Az, hogy ennyire tetszik nekünk /nekem ez a sztori, az csak a te érdemed. Csodásan fordítod, tele van élettel mint a saját írásaid is.
    Már várom a folytatást minden fronton.
    A meglepikért egyenesen odáig vagyok meg vissza! Úgyhogy jöjjön sok - sok
    nyalánkság!
    Pussz! ♥️💜💙💚❤️💛😘😘😘😘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A következő részből majd kiderül. Igyekszem azt is minél hamarabb hozni :) Köszönöm a kedves szavakat, nagyon jól esnek. Puszi :)

      Törlés
  4. Szia HDawn!

    Már látni a kijelölt út végét, ezek a befejező akkordok már annyira jelzik, vagy inkább konkrétan kijelölik a végső dallamot!♥♥♥

    Billünk már csak plasztikai sebész által csukhatná be a szemét, ha levarratná, mert innen már nincs visszaút! Nem tetetheti tovább, hogy boldog a maga által "kreált" élettel!

    Az azért egy kicsit keserű ízt hagy a számban, már csak Tom érzéseinek féltése miatt is, hogy még az utolsó hónapot le fogja, le kell neki "dolgozni".

    (A valóságban is létezik ugyebár ez a szakma, de azt azért továbbra sem értem, vagy inkább nem akarom elfogadni, hogy ezt lehet űzni úgy, hogy közben elméletileg valakit szeretsz, az életed része, alappillére. Mert tartom, hogy ez így nem egészséges. Kizárt, hogy valamelyik fél nem sérül közben lelkileg, még ha nem is mutatja ki. Félreértés ne essék, ha valaki független nem ítélem el, ha ő el tudja ezt fogadni. A mai világban, bár biztos régen is létezett, már annyira szabad szelleműek az emberek. Nők, férfiak egyaránt, lehet aki hetente bulizni jár nagyobb forgalmat bonyolít mint egy hivatásos. Na mindegy, mindenki a saját életét kell, hogy élje.)

    Egy szó mint száz! Bill végre rájött nem a jelenlegi élete a boldogsága!♥♥♥

    Szívem repes, szemem sír, mert jő már a vég!♥♥♥

    Köszönöm az élményt és azt, hogy lehetővé tetted, teszed számunkra is az élvezetet!
    Ami teljes 4D mozi hatás, a remek fordításnak köszönhetően. :D:D:D

    Millió ölelés és szeretet áradat!

    Puszi, Gyöngyi :D:D:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      De Bill végre rájött, hogy ez így nem mehet tovább :) Kellett hozzá az az eset Kat-tel, de hát ilyen kis makacs a mi angyalunk :D 4D mozi hatás :D ez nagyon jó :D Sok-sok puszi és ölelés :)

      Törlés
  5. Aztaaaaaa!Imádom!❤
    Nagyon jó rész volt,annyira jó barát Angela,aranyos,h babusgatta,segített ezzel sokat,h nem neki esett.
    Végre meghozta magukért a döntést!
    Alig várom,h elmondja Tomnak!❤❤❤
    Nagyon köszönjük!😘😘😘😘❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm, drága :) Nemsokára Tom is megtudja :) Én köszönöm, amiért mindig írtok nekem, Puszi :)

      Törlés