2017. augusztus 21., hétfő

Escort - 11. fejezet

Sziasztok! Többen vártátok már Tomot, úgyhogy szerintem szeretni fogjátok ezt a részt ;) Még csak egy kis bemelegítés a következő részekre, de legalább már ő is itt van. Sok szeretettel várom a hozzászólásokat, filozófálgatást, ötletelést, mindent. Szép hetet nektek! :)


Bill szája forrón tapadt az övére, és mindenhol égett a bőre, ahol egymáshoz értek. Éhes, nyílt ajkakkal csókolta, és szinte felfalta Tomot. Aztán egy kicsit lassított, és lágy puszit adott a mellkasára, mielőtt felnézett rá az elképesztően gyönyörű, sötét szemeivel, amelyek körül most nem viselt sminket. 
– Szükségem van rád – suttogta Bill, és elhelyezkedett Tom combjain. Ismét megcsókolta a fiút, és hagyta, hogy az ajkaik újra és újra találkozzanak. Tom képtelen volt elszakadni tőle, és amikor egy enyhe nyomást érzett az ölén, ő is megemelkedett, hogy a csípőjük minden mozdulatnál még szorosabban egymásnak feszüljön. Annak ellenére, hogy szinte felemésztette a kéj, még többet akart. Mindenre szüksége volt, amit csak a fiú adhatott neki.
Billt a hátára fektette az ágyon, fölé mászott, és néhány pillanatig csak bámulta, hogy minden kis részlet az agyába ivódjon. A selymes haja, ami most szétterült a párnán, a hosszú nyakának gyönyörű íve, a kulcscsontja alakja, minden ebben a fiúban, amitől csak egyre jobban szerelmes lett belé. Bill végre az övé, és ez már így is marad örökre. Minden tökéletes volt; pont úgy, ahogy annak lennie kell.
Lehajolt hozzá, és finoman belenyalt Bill szájába. Igaz, hogy az érintéstől úgy érezte, fel fog gyulladni, de teljesen megérte ez a kéjes fájdalom. Billnek napfény és cukor íze volt, és amikor megízlelte, csak még többet akart belőle. Úgy gondolta, lehetetlenség betelni vele, és átfutott az az őrült ötlet az agyán, hogy milyen jó lenne megállás nélkül csókolni éjjel-nappal, miközben a selymes bőrét simogatja. 
– Tudnod kell, hogy szeretlek – mondta Tom lágyan, és adott egy puszit Bill szájának sarkába. Mindketten elmosolyodtak, aztán amikor Tom lejjebb haladt a puha csókokkal, a fiú minden egyes érintés hatására megremegett és zihálva kapkodta a levegőt alatta.
– Tom – suttogta Bill, és az ujjait a fiú hajára simította, majd belemarkolt a fonataiba, és óvatosan meghúzta őket. Tom végre felemelte a fejét és minden figyelmét neki szentelte. Egy pillanatig majdnem elolvadt az édes mosolytól, de akkor Bill arca hirtelen megváltozott. Fájdalom és csalódottság árnyékolta be a gyönyörű vonásait. – Miért csinálod ezt velem?
– Mit?
– Mindent megtettem, hogy távol tartsalak magamtól. Nem tudom elhinni, hogy ezt teszed velem – mondta Bill szemrehányóan, és elfordította a fejét, hogy a szemeivel megkeresse a levetett ruháit.
– Én… mit tettem? – kérdezte Tom, majd Bill után nyúlt, aki erre csak még távolabb húzódott. – Bill…?!
Tom lassan felébredt, és egy halk, fájdalmas sóhaj kíséretében csak bámulta a plafont. Ha becsukta a szemét, még mindig tökéletesen fel tudta idézni a teljes döbbenetet Bill arcán az étteremben, ahol legutóbb véletlenül találkoztak. Napról napra egyre jobban azt kívánta, bárcsak utána ment volna akkor. Meg kellett volna állítania, és mondani neki valamit… akármit, amitől Bill szomorú arca egy picit kisimul. Legalább megpróbálhatta volna.
De már túl késő volt.

– Rendben, tehát ennek a bal oldalinak van öt hálószobája, illetve egy nagyobb és egy kisebb fürdője. A nagy fürdőben van egy jacuzzi hangulatvilágítással, és hatalmas, teljesen a padlóig érő ablakok. De tudom, akadnak olyanok, akik nem szeretik a túl sok ablakot a fürdőszobában. A konyha jól felszerelt, a legkorszerűbb eszközökkel, természetesen. A pultszigete hatalmas, sok hely van a tárolásra, és még egy kis borospince is nyílik belőle. A jobb oldali háznak csak négy hálója van, de mindkét fürdő hatalmas, ami egy nagy pozitívum. A nappali nagyobb, viszont a konyha valamivel kisebb, mint a másikban. De még így is csodálatos. – Jarrett felnézett a tervrajzokból, és megforgatta a szemeit. – Egy praktikus várárok veszi körül, amihez egy átlagos méretű sárkány is jár, amit könnyen kicserélhetsz nagyobbra, ha szeretnéd. Csak annyi a dolgod, hogy hetente megeteted, mert ha nem jár arra elég birtokháborító, és elfelejted a vacsiidőt, könnyen megeshet, hogy téged fog felfalni.
– Hm – dünnyögte Tom, és elmerengve nézegette a tervrajzokat, de valójában semmi információt nem fogott fel belőlük. – Várj! Sárkány?
– Csak leellenőriztem, mennyire figyelsz rám. Amióta ideértem, olyan vagy, mintha egészen máshol járnál – mondta Jarret, és a pulthoz támaszkodva kortyolt egyet a söréből. – Figyelj, ha neked ez nem túl jó időzítés, akkor máskor is átbeszélhetjük. A pénzed egy hét múlva is ugyanannyit fog érni.
– Ja, én… nem, a mai nap az okés. Én csak… nem aludtam valami jól az éjjel. Szóval mi a helyzet ezzel? – kérdezte Tom, és a bal oldali rajzra mutatott. – Volt valami az… öhm… ablakokkal, ugye?
– A nagy fürdőben padlótól plafonig érő ablakok vannak, természetesen elhomályosítva a magánszféra miatt. Így a szomszédoknak nem kell minden alkalommal végignézniük, ahogy fürdesz.
– Ó, ez jól hangzik – felelte Tom a fotókat nézegetve.
– Ja – mondta Jarret, és a poharat újra a szájához emelte. – Szóval… csajjal kapcsolatos problémák? Vagy valami hasonló?
– Micsoda? A ház?
– Nem, hanem az, ami egész éjjel nem hagy aludni. Valami nő lehet a dologban. A pokolba is, amikor Ange és én először szakítottunk, teljesen összetört voltam egy egész hétig. Nem aludtam, nem akartam enni, meg minden ilyesmi. Aztán még abba is bele kellett nyugodnom, hogy folyton Billel hozakodott elő, ha féltékennyé akart tenni – csóválta a fejét Jarret.
Tom egy pillanatra teljesen lefagyott a név hallatán, de aztán emlékeztette magát, hogy minden bizonnyal kismillió Bill szaladgál a városban. Azonban a név valahogy kicsúszott az ajkai közül:
– Bill.
– Ja, ő az egyik barátja… pontosabban barátunk. Kedves srác, amolyan szépfiú, akit ha egyszer látsz, sosem felejtesz el.
– Szép? – kérdezte Tom felvonva az egyik szemöldökét. A remény egy pici szikrája gyulladt ki benne.
Jarret megvonta a vállát:
– Ő olyasmi… azt hiszem, egy kicsit feminin. Smink, szép ruhák, meg ilyesmik – mondta, miközben az ujjaival a pohár oldalát kopogtatta. – Várj csak! Pasi ügyről van szó, ugye? – kérdezte egy mindenttudó mosoly kíséretében.
– Ó, én… – kezdte Tom, de Jarret csak megcsóválta a fejét, és félbeszakította a magyarázkodást.
– Nem zavar, ha abban a csapatban játszol. Meleg vagy hetero, attól én még ugyanúgy megkapom a szép kis summát az eladott ingatlanok után. Ez a hely például – mondta, és közben körbemutatott a klubon, amiben éppen üldögéltek – Amszterdami nyaralásra repített engem, ha érted, miről beszélek. De az a helyzet, hogy ha felmerült benned az ötlet, hogy segítsek, és hozzak össze egy találkozót Billel, előre is bocsánatot kérek. Csak sok szerencsét kívánhatok. Esküszöm, az a srác allergiás a randikra. Nem is emlékszem, hogy láttam volna kimozdulni valakivel kettesben, amióta ismerem. Nem értem, hogy nem bolondult még meg. Én biztos elvesztettem volna a józan eszem, ha a helyében lennék.
Tom elgondolkodva rágcsálta az ajakpiercingjét.
– Talán még nem találkozott a megfelelő személlyel – mondta halkan, és ivott egy kortyot a söréből. – De biztos vagyok benne, hogy egy jó barát megpróbálná meggyőzni, hogy próbálkozzon egy kis ismerkedéssel, legalább egyszer.
– Ki van zárva, hogy összehozlak titeket valahol. Nem akarok ezzel foglalkozni, tudom, hogy kellemetlenséggel érne véget az egész szituáció.
– Nem kell kellemetlennek lennie. Csupán… elintézhetnéd, hogy véletlenül összetalálkozzunk, aztán hátha lesz valami a dologból. Ennyi az egész. Nem nagy ügy – mondta Tom oldalra sandítva Jarretre. – Semmi nincs abban, ha bemutatkozunk egymásnak.
– Igaz – felelte Jarret lassan.
– És ha ezt összehozod, megveszem a drágább házat.
Jarret elvigyorodott.
– Ez megvesztegetésnek hangzik – mondta, mire Tom csak megvonta a vállát.
– Akarok egy házat, és te jobban értesz az ingatlanpiachoz. Szerintem mindkettő ugyan olyan jó. Ráadásul úgy gondolom, néha kellemes érzés valami jót tenni a barátodért – mondta Tom.
– Hát rendben, felőlem csinálhatjuk – vigyorgott Jarret. – Csak majd ne gyere hozzám, ha Bill téged is ugyanúgy lekoptat, mint mindenkit.
– Áll az alku – felelte Tom, és kezet fogtak. Tudta, hogy ez egy eléggé meredek vállalkozás, de egy próbát mindenképpen megér.

9 megjegyzés:

Névtelen írta...

Sziia!

Ahj, na vegre! :D
Mar hihetetlenul nagyon vartam Tomot, bar nem pont ugy jelent meg ahogyan szerettem volna, de jobb mint a semmi! ;)
Nagyon szerettem olvasni, jobban mint az elmult par reszt.
Jaj, mar most varom a "veletlen" talalkozast! :D
Miert erzem ugy h ez rovidebb volt, mint az eddigiek? :(
Nagyon varom a kovit! ❤️ Koszonom az ujabb forditast! :) ❤️

Puszi, D.

HDawn írta...

Szia D!
Szerintem szeretni fogod a következő részeket is ;) Biztos azért érezted rövidebbnek, mert nagyon tetszett. A véletlen találkozás... hát az vicces lesz :D Jönnek majd hosszabb részek is :) Sietek a következővel is. Puszi, és köszönöm, hogy írtál.

Petruska írta...

Aztaaaaaaaaa!😬😬😬😬
Köszönjük a fordítást!😘😘😘😘
Nem semmi rész volt,izgatottan várom a folytatást!
Bill&Tom❤❤❤❤❤

HDawn írta...

Szia Petruska!
Igen, végre előre mozdultak az események, sokan vártátok már ezt ;) Bill és Tom... hm, én sem tudnék közülük választani :D Puszi!!!

Gyö írta...

Szia HDawn!

Nagyon jó lett ez a rész is és kellően felcsigázta a kíváncsiságomat, fantáziámat....
Remélem sok jó kis szaftos jelenet lesz még a szép új házban....
Na jó előre szaladtam...UPSZ!!!:D:D:D DE MÁR annyira szeretném Én is együtt tudni őket.♥♥♥

Rengeteget blogot olvastam mostanában és bocsi, de erre nem emlékeztem, nekem most szúrt szemet, hogy Tom-nak ajakpiercingje VAN!!!! ÓÓÓÓ olvadok, irtó DÖGÖS....ha olv. akkor is elfelejtettem..... de milyen jó újraélni!!!:D:D:D
Felszokott merülni bennem az a gondolat, hogy jó lenne néha egy-két könyv, történet esetében egy kis részleges amnézia, és akkor újból átélhetném a teljes élménypakkot. :):):)

Ez a történet is magába szippantott rendesen, KÖSZÖNÖM.♥♥♥

Hatalmas Ölelés, Gyöngyi

BezTina írta...

Drága HDawn!
Ejha, ejha, ejha!
Igen Jarer, ez megvesztegetésva javábôl...mit veszithetsz?
Max ha kiderül akkor - de jôl intézd- és rosszül sűl el -de nem fog- akkor a tarsaság egy bizonyos nő tagja igen csak kilesz rád akadva...aztán Bill-t látva segit kigubancolni a csomôt. De nem lessz itt gond...és minden a legető legjobban fog elsülni és ha kiderül is csak mosolygás és cukkolás ként kerül elő majd a téma...
Jô az at igazság gogy tudjuk hogy nem fog minden siman menni mert ha ez most jol is sul el...ott lesznek Bill-ben a kétségek, a kérdések...a régi árnyak...és az örökös késztetés miszerint egyik kezével magához ölelné a szeretett szrmélyt a másikkal ellőknék, minél távolabb magátôl.
Na majd alakul ahogy alakul..befejeztem :)
Nagyon szépen köszönöm ennek a résznek a fordítását is!
Kíváncsian várom a következő részt is!

Szêp napot Kívánok Neked Holnapra!
Puszi

Zsuzsanna Andrea írta...

Újra itt és annyira tetszett föleg az ,hogy Tom próbálkozik még ha kockázatos is. Talán pont ezért nem fogja hagyni Bill teljesen magára! Szurkolok nekik! És nagyon örültem az újabb résznek!

Hópihe írta...

Szia Hdawn!
Bocsi a késlekedésért, csak most értem ide.
Azta! Micsoda rész volt! Nagyon örülök, hogy Tom előkerült, annak meg még jobban, hogy ő se tud nyugodni, még álmában is Billre gondol. Melengeti a szivemet, hogy keresi a lehetőséget a találkozásra, még annak árán is, hogy "megvesztegeti" Jarettet. Ahhh, izgultam mikor rájött, hogy ugyan arról a Billről beszélnek. Alig várom a folytatást! Remélem sikerül a "véletlen" találkozást összehozni.
Köszönöm a forditást!
Pussss!:)

HDawn írta...

Kedves Gyöngyi!
Igen, Tomnak ajakpiercingje vaaan :D Tetszik az amnéziával kapcsolatos gondolatod, én előtte készítenék egy listát, hogy miket érdemes elolvasnom, ha már nem emlékszem semmire :D Szerintem szeretni fogod a következő részeket. Puszi!

Szia BezTina!
Nagyon szeretem amikor hosszú kommenteket írsz :) <3 Olyankor tudom, hogy valami megfogott az adott részben. Hogy hogy sikerül a találkozás... hamarosan kiderül ;) Köszi, hogy írtál. Puszi!

Szia Szuzi!
Imádom Tomot, amiért nem hagyja annyiban a dolgot :D Máris érkezik a folytatás. Puszi!

Szia Szörpi!
A "véletlen" találkozás nemsoká kiderül, hogy alakul :D És én is nagyon örülök, hogy Tom nem adja fel. <3 Azt hiszem, csípem az ilyen pasikat, és tudom, hogy Billnek is szüksége van rá :D Puszi!