2017. augusztus 14., hétfő

Escort - 9. fejezet

Sziasztok! Már tegnap akartam hozni ezt a részt, de mivel hétvégén hazautaztunk, ezért teljesen kiszámíthatatlan minden. De most végre itt vagyok, és meghoztam az Escort folytatását :) Új érdekességek, és hamarosan Tomnak is nagyobb szerepe lesz ;) Írjátok meg, hogy tetszett! Puszi!


Bill meglepődött, amikor arra ébredt, hogy ágynemű és valaki más végtagjai gubancolódtak össze a sajátjaival. Pillanatnyilag elképzelése sem volt arról, hogy került az ágyba, de amikor kicsit megmozdult, legalább abban megbizonyosodott, hogy a nadrágja rajta van. Ebből már sejtette, hogy nem kell aggódnia, és amikor lenézett a mellkasán szétterülő vörös fürtökre, minden eszébe jutott.
Éppen végzett azzal, hogy Angelát befektesse a takaró alá, aztán lehajolt hozzá, és egy puszit nyomott a homlokára. Ki akart menni a nappaliba, hogy ledobja magát a kanapéra, de akkor a lány a nyakába csimpaszkodva lehúzta maga mellé, dünnyögött valamit arról, hogy jó párna lesz, és kényelmesen elhelyezkedett a fiún. Bill úgy tervezte, hogy amikor Angela elalszik, ő majd óvatosan felkel mellőle, de a hosszú repülőút, néhány tequila sunrise, és a kellemes meleg, ami egy hozzá simuló ember testéből áramlott, percek alatt álomba ringatta.
Óvatosan kisimította a lány arcába hulló tincseket, és halkan felsóhajtott. Ő és Angela évekkel ezelőtt tényleg megegyeztek abban, hogy ha 35 évesen még mindig szinglik lesznek, összeházasodnak. Ez a megállapodás csupán három hónappal azután köttetett, hogy találkoztak egy sötét klubban. Mindketten a szempilláikat rebesgették gazdag férfiaknak, és próbáltak ingyen italokhoz hozzájutni, amit egyébként nem engedhettek volna meg maguknak. Bill éppen azelőtt költözött a városba, csak 18 éves volt és tökéletes életről álmodott. Ehelyett egy pici lyukban lakott, aminek a bérleti díját még így is alig tudta kifizetni a pénztáros fizetéséből, de mindig megspórolt annyit, hogy hetente egyszer el tudjon menni táncolni, jól nézzen ki, és legalább félig részeg legyen, mire az este véget ért.
Egyik éjjel Angelával több, mint egy órát töltöttek azzal, hogy flörtöltek egymással, mire kiderült, hogy mindketten ugyanazt akarják elérni. Amikor rájöttek, hogy biztosan nem a másik fogja fizetni nekik a következő kört, jót nevettek az egészen. Pár nappal később újra összefutottak, és fogadást kötöttek arról, hogy kinek sikerül több ingyen piát szereznie azon az estén.
Bill nyert, három itallal.
Ezután a legjobb barátokká váltak, filmes estéket tartottak, a munkahelyükről panaszkodtak, sminktippeket osztottak meg egymással és minden szombaton elmentek a klubba. Bill nem szerezte volna meg az aktuális munkáját, ha nem találkozik Angelával. És ha ők nem találkoznak, nem lettek volna később barátai, nem gabalyodtak volna össze Kattel, nem terveztek volna programokat hétről hétre, és aznap este egészen biztosan nem lett volna ott a klubban, ahol az ügynökség egyik embere kiszúrta.

Ugyanúgy kezdődött, mint minden bulizós este. Megérkeztek a szórakozóhely elé, és aztán szét is váltak – hiszen az emberek nem hívnak meg egy italra, ha valaki veled van. Aztán Bill táncolni indult. A harmadik számnál érezte, hogy valaki megérinti a vállát, és amikor hátrafordult, az ismeretlen férfi kedves és nyájas bókokat mondott neki. Bill csak mosolygott, mire az idegen egy névjegykártyát nyújtott felé, és azt mondta, hogy az ügynökségén keresztül sok pénzt kereshet. Bill nevetett, a zsebébe csúsztatta a kártyát, és hagyta, hogy a tánctéren vonagló tömeg újra magába szippantsa. Teljesen elfeledkezett a dologról.
Egy hónap és jó néhány mogyoróvajas szendvics után már sokkal komolyabban nézegette a névjegykártyát. A dolgok a munkahelyén egyre rosszabbra fordultak, mert új ügyvezetőt neveztek ki, és néha már komolyan úgy érezte, hogy inkább szemen döfné magát a szemceruzával, mint hogy be kelljen mennie. Ráadásul a beígért fizetésemelés, amit egy év ott töltött idő után ígértek, csak nem akart megérkezni a számlájára. És tényleg semmi kára nem származhatott belőle, ha elmegy a megadott címre, és megnézni, hogyan fest a hely. Ehhez még jelentkeznie vagy bemennie sem kell az irodába. Egyszerűen csak körbenéz, hogy az ügynökség valami patkányjárta gettóban található-e, vagy esetleg sokkal jobb hírű környéken.
Elcsodálkozott, amikor megérkezett a címhez. Az épület egy előkelő üzleti negyed közepén állt, a bejárata viszont eltért a környező cégekétől, emiatt Bill első gondolata az volt, hogy mennyire nem illik a többi közé a letisztultsága miatt. Hófehér volt, makulátlanul tiszta, és semmi arra utalót nem látott, amiből a járókelők következhettek volna arra, hogy mivel foglalkoznak. Nem voltak villogó neonfeliratok, amelyek melleket vagy XXX-et formáztak, sem LCD kijelző, ahol pornót játszanak egész nap, hogy becsábítsák vele az ügyfeleket. Leginkább egy könyvelő cégre, vagy ügyvédi irodára hasonlított, nem pedig egy bordélyház épületére. Ha már eddig eljött, kinyitotta a fehér ajtót, és belépett a hatalmas előtérbe. Az épület belseje – ha lehetséges – valahogy még rendezettebbnek és tisztábbnak tűnt. A fiú csizmái kopogtak a fényes, fehér márványlapokon, ahogy a jól megvilágított helyiség közepén található recepciós pulthoz sétált. A csinos, barna hajú lány az asztalnál felnézett rá, vidáman elmosolyodott, köszönt neki, és megkérdezte, mit tehet érte. Bill egy kicsit zavarban érezte magát, ahogy előhúzta a névjegykártyát, és elmesélte a lánynak, hogyan kapta meg a címet. A recepciós mindentudóan bólintott, aztán egy nyomtatványt csúsztatott felé, és kérte, hogy töltse ki. Általános munkajelentkezésnek tűnt, és húsz perccel később a lány megkapta a személyes adatait, Bill pedig egy lefoglalt időpontot orvosi vizsgálatra. Az ügyintéző azt ígérte, hogy amint meglesz az eredményt, azonnal vissza fogják hívni.
A vizsgálat egy kicsit váratlanul érte a fiút, ráadásul olyan betegségeket kerestek, amikről ő még nem is hallott, úgy mint arról a sok eszközről sem, ami kellett ahhoz, hogy levegyen tőle majdnem egy liter vért. Bill azzal nyugtatta magát, akárhogy sikerül a jelentkezése, már volt értelme idejönni, hiszen megbizonyosodhat róla, hogy egészséges. Remélhetőleg.
Két hét telt el, mire visszahívták, és megkérték arra, hogy következő nap menjen az ügynökség épületébe. Bill szépen felöltözött a találkozóra, a szemeit is kifestette, amennyire csak az olcsó szemceruzával lehetséges volt, és úgy lépett be az ügynökség előterébe, mintha az egész hely az övé lenne. Ugyanaz a recepciós fogadta a pultnál, kedvesen rámosolygott, és elárulta neki, hogy a tesztek tökéletesen sikerültek, tehát tovább léphetnek a jelentkezés következő fázisába. Ez alkalommal Bill egy sokkal hosszabb kérdőívet kapott, amiben arra kérdezték rá, mik azok a dolgok, amiket bevállal. A felsoroltak nagy része teljesen átlagosnak számított: orális szex, szex, játékszerek stb. De voltak olyanok is, amiket elolvasva Bill szemei hatalmasra tágultak, és olyan alaposan rányomta a tollát, amikor beikszelte a NEM mezőt, hogy a papír majdnem átszakadt.
A titkárnő átvette tőle a kérdőívét, és ismét megígérte, hogy egy héten belül vissza fogják hívni. Aztán még azt is hozzátette, hogy a következő találkozónál olyan jól nézzen ki, amennyire csak lehet.
Bill az egész szekrényét feltúrta, miközben a hívásra várt. Semmi sem tűnt elég jónak. A farmerjai kifakultak és szakadtak voltak, az egyetlen normális nadrágja az volt, amit a munkában viselt, de azt csak nem vehette fel egy bordélyház állásinterjújára. Hirtelen a pólói is szörnyűeknek tűntek. Az összes idétlen, zenekaros felső volt, vagy éppen grafikus alakzatok díszítették.
Nem sokkal később végre visszahívták, és még háromszor átöltözött, mire úgy döntött, hogy megfelelő a ruhája, mert a lehetőségekhez, illetve a gardróbjához képest sikerült a lehető legjobban felöltöznie. Amikor aznap délután megjelent az ügynökségnél, a recepciós egy elismerő mosollyal nézett végig rajta. Közölte vele, hogy ez egy „fizikális” interjú lesz, hogy megbizonyosodjanak, tényleg megfelel-e a követelményeknek, és nem egy utcáról betévedt idegen, aki csak szórakozik velük. Amikor Bill beleegyezően bólintott, a lány egy oldalsó ajtó felé mutatott. Már többször járt itt, de még sosem vette észre, mert mindig csak a recepciós pultig ment. Most azonban egy kicsi, rendezett szobában találta magát, ahol a berendezést egy fotel és egy ágy alkotta. A szíve kalapácsként vert a bordái alatt, miközben várakozott, hogy valaki bejöjjön. Egy ismeretlen, akivel még nem találkozott, és akiről semmit sem tudott. Neki pedig az lesz a feladata, hogy a legjobban szerepeljen. Kicsit ijesztő volt erre gondolni, ugyanakkor valami elképesztő módon izgalmasnak találta. Sokszor keveredett már egyéjszakás kalandokba, nem volt egy kis szende szűz, de most minden teljesen új volt neki.
Mire a férfi besétált hozzá a kis helyiségbe, ő már annyira felizgult a helyzet miatt, hogy onnantól kezdve könnyen ment minden: beleadta a szívét az egész színjátékba, és az idegen végül elégedetten távozott.
Bill még azelőtt megkapta a munkát, hogy kitette volna a lábát az épületből.
Természetesen a ranglétra legaljáról indult, és azokat az ügyfeleket kapta meg, akikre a keresett eszkortoknak nem volt ideje. A megjelenésének, személyiségének és szexuális beállítottságának hála többfajta munkára alkalmasnak bizonyult. Először kevés időpontja volt, de még mindig jobban keresett, mint azelőtt. Ráadásul jó volt benne, amit nem állíthatott a pénztáros munkájáról. Lassan felépítette a saját kis törzsvendég-bázisát, és az üzlet beindult. Egyre több ember akarta őt, az időpontjai beteltek, és Bill a sötét kis lakásából egy jóval nagyobb és szebb helyre költözött.

És most itt volt. Egy gyönyörű apartmanban lakott, drága ruhákat hordott, és pillanatnyilag egy csinos lányt ölelt a karjaival, aki ráadásul még szerette is – bár kizárólag barátként. És ez az utolsó dolog volt a legjobb az egész életében.
Picit megemelte a fejét, és egy apró puszit nyomott a lány homlokára.
– Hahó, Angel – suttogta halkan, és Angela karját simogatta, amíg a barátja kinyitotta a szemeit. – Haza kéne mennem. Szeretnék lezuhanyozni, meg ilyenek.
A lány ásított, és egy kicsit távolabb húzódott a fiútól.
– Használd nyugodtan a fürdőmet. Aztán csinálhatnánk valami vacsit. Isteni lesz.
– Szeretnék maradni, de sajnos muszáj mennem. Találkoznom kell néhány emberrel most, hogy visszatértem a nyaralásból. Tudod, hogy megy ez.
– Hiányzik az én Billym. Már nem lógunk együtt annyit, mint régen – nyafogta.
– Tudom. De ígérem, később bepótoljuk – mondta Bill. A lány a pólója elejét húzgálta elgondolkodva, míg végül bólintott.
– Rendben. De én mondom meg, hogy hol, és te fizetsz – felelte Angela, és finoman belecsípett a fiú hasába, ahogy felé fordult.
– Természetesen – értett egyet Bill mosolyogva. Felkelt az ágyból, és a nappaliba lépve megkereste a cipőjét meg a táskáját. Még egy baráti puszit adott a lánynak, aztán fogott egy taxit, amivel hazavitette magát.
Ahogy belépett a lakásába, rögtön tárcsázta az ügynökség számát. A szabadsága lejárt, és hiába nem ért el vele semmit, két perc a mexikói étteremben minden problémát megoldott, amit két hét a szigeten nem tudott. A furcsa kötődése az ügyfeléhez – pontosabban egy régi klienséhez – teljesen köddé vált, mint ahogy azok az elképzelései is, hogy esetleg több volt közöttük, mint munkakapcsolat.
Elérkezett az ideje, hogy visszatérjen ahhoz, amihez a legjobban ért.

8 megjegyzés:

  1. Köszönöm az új részt. Érdekes volt bepillantást nyerni, megismerni Bill múltját, hogyan került erre a pályára. Jó, hogy itt van neki barátként Angela, és Kat. Nagyon alapos vizsgálatoknak vetették alá anno, hogy mindenben megfeleljen. Jól él igen, de még is hiányérzete van, egy űrt érez belül, de ezt még magának se nagyon akarja bevallani. A régi ügyfele-kliense valamit megingatott benne, bár próbálja elnyomni magában. Újra felveszi a munkát, de vajon meddig tudja, bírja elnyomni magában az érzéseit.

    VálaszTörlés
  2. Szia Drága!
    Míg bepillantást kaptunk Bill múltjába, ami nagyon érdekes volt. Nekem közben csak azon kattogott az agyam, hogy hogyan lehet egy ilyen gyönyörű ember ennyire magányos? Vannak barátai persze, sosem kell egyedül mennie bulizni mindig van társasága. De üvölt róla a fájdalom és a magány. Hát én így látom. Lehet rosszul.
    Hmm... Miért van az az érzésem, hogy már megint menekül? Feladata azt ami még el sem kezdődött igazán? Miért érzem azt, hogy ez az egész munka egy álca? Egy színjátek, ami mögé ügyesen el lehet rejtőzni?
    Hát... Kíváncsian várom mi jön még.
    Puszi. 💜💚💙❤️😘

    VálaszTörlés
  3. Ezután nem csak a vonzalmával, hanem a féltékenységével, csalódásával is meg kell birkóznia Billnek. Egyre inkább nem fogja tudni kizárni a gondolataiból Tomot! Alig várom a folytatást!❤💙❤💚❤💛❤💜❤

    VálaszTörlés
  4. Köszönjük ezt a meglepi részt is!😘
    Jó volt olvasni,h Bill honnan indult,miért hogyan kötött ki itt.Szegény bárhogy is probálkozik,már nem lesz olyan mint Tom elött.izgatottan várom a folytatást!😘❤

    VálaszTörlés
  5. Szia!

    Nagyon tetszett, jo volt egy kicsit belelatni abba h Bill h is kerult bele ebbe az egeszbe. :)
    Tomot tovabbra is nagyon varom, egyre turelmetlenebbul! :)
    Varom a kovit!
    Es koszonom az ujabb forditast! ❤️

    Puszi, D.

    VálaszTörlés
  6. A félelem az egész mögött az a rohadt félelem áll,amit annyira utáltam mindig is! Aztán rájöttem ha nem félsz bátor sem lehetsz és szerintem erre előbb utóbb Bill is rájön! A pénztelenség sok embert késztet hasonló lépésekre,ő meg ráadásul egyedül is volt nem volt egy biztos családi vagy baráti háttér,így hamarabb beadta a derekát! De megvan az az ember aki miatt abba tudná hagyni csak bátornak kell lennie! Remélem merni fog nem félni!

    VálaszTörlés
  7. Szia HDawn!
    Nagyon informativ, érzelmekkel teli érdekes rész volt!
    Köszönöm szépen hogy ezt a részt is olvashattam!
    Szép napot Kívánok Neked Holnapra!

    VálaszTörlés
  8. Kedves Szörpi!
    Örülök, hogy érdekesnek találtad a részt, én is nagyon szerettem fordítani (ezt is :D) Hamarosan kiderül, meddig tudja elnyomni az érzelmeit. Ha szerencsénk van, már nem sokáig ;) Puszi!

    Szia Andi!
    Teljesen jól látod, Bill tényleg magányosnak tűnik az eddigiek alapján :) Sok minden jön még, messze a vége :) De ígérem, nem a legvégén fognak egymásra találni ;) Köszi, hogy írtál. Puszi!

    Szia Petruska!
    Én is nagyon szerettem ezt a részt, mindig érdekes dolgok derülnek ki Billről :) Bizony, már nem lesz olyan, mint Tom előtt :D Sok Puszi!

    Kedves D!
    Tom hamarosan érkezik. Tényleg nagyon-nagyon hamar, már csak az a kérdés, Bill hogyan fog reagálni :D Sietek a folytatással! Puszi! :)

    Szia Szuzi!
    Reméljük, Bill hamarosan bátor lesz :) Nem könnyű feladni a megszokott életet, de néha nagyon is megéri. Talán Tom majd rádöbbenti :) Köszi, hogy írtál! Puszi!

    Kedves BezTina!
    Köszönöm, hogy írtál nekem :) Már rakom is fel a következő részt, remélem, azt is szeretni fogjátok. Puszi!

    VálaszTörlés