2017. július 23., vasárnap

Escort - 4. fejezet

Sziasztok! A hétvége eléggé pörgősre sikeredett, még nem tudtam elkészülni a JEHT következő részével, de úgy gondoltam, megleplek titeket egy új Escort fejezettel. Rövid rész, de nagyon fontos.
Szeretném Szabina barátnőmnek megköszönni, hogy mindig szakít időt arra, hogy segítsen nekem a fordítás javításában. Puszillak innen is :) 



– Biztos benne? – kérdezte Tom, miközben a telefont a fülénél tartva dobolt az asztalon a tollával.
– Teljesen, uram. Bill a következő hat hónapra be van táblázva, és a munkavállalóinknak maximum fél évre előre foglalunk időpontokat – mondta a nő a vonal túloldalán bocsánatkérően. Tom hallotta, hogy a billentyűzetet nyomkodja, ami kétséget sem hagyott afelől, hogy a számítógép előtt ül. – Beírhatom önt a várólistára, ha esetleg valaki törölné a foglalást? Vagy van itt egy másik fiatal fiú is, aki talán elnyerné a tetszését. 24.-ére van egy szabad időpont.
Tom felsóhajtott.
– Nem, köszönöm. Talán a következő hónapban újra próbálkozom.
– Sajnálom, hogy nem tudtunk ma segíteni, uram.
– Igen, biztos vagyok benne – mondta Tom, majd kinyomta a telefont, és ledobta a pultra.
A recepciós hangjából kihallotta, hogy már kezdett az agyára menni, mert ez egy olyan beszélgetés volt, amit már ő is sokszor megejtett az elmúlt években másokkal. Csak azt nem értette, miért. Úgy gondolta, mindent jól csinált. A pénz rendben megérkezett; ezt a bankkártya kivonaton látható levonás is igazolta. Abban is biztos volt, hogy Bill semmilyen módon nem sérült meg, sőt, igazából úgy tűnt, hogy ő is nagyon jól érezte magát. Azóta mégis, minden alkalommal, amikor foglalást próbált intézni, ugyanazt a választ kapta: Bill jelenleg nem tud több ügyfelet fogadni. Lassan el kellett hinnie a tényt, miszerint hirtelen mindenki a vékony, csinos fiút akarja, és ő újévig nem tud majd találkozni vele, pedig a két hónappal ezelőtti telefonhívásánál három hétre rá kapott időpontot.
Tom nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy valami miatt direkt elkerülik, és ötlete sem volt, mi ennek az oka. A racionális énje tudta, hogy hagynia kéne, el kellene feledkeznie az egészről. Nem nagy dolog, nem kellene annyira zavarnia, és mégis, az ujjait a telefonján kopogtatta, miközben visszajátszotta a fejében azt a bizonyos éjszakát Billel, és próbált rájönni, mi sikerült félre. Bill annyira érzékenyen reagált rá, és az, ahogy elakadt a lélegzete, mikor megérintette, na meg a csípőjének lágy ringatózása arra utalt, ő is annyira akarta az egészet, mint Tom. De most, visszagondolva, kezdte azt hinni, hogy a fiú mindenkivel így viselkedik. Billnek ez volt a munkája, összehozott egy show-t, aminek Tom minden egyes másodpercét kifizette. Ez elég volt ahhoz, hogy elhiggyen néhány sztorit, amit az utóbbi hónapokban hallott.
Az első estéje előtt Billel – amit egy bizarr gratuláció gyanánt kapott a barátaitól, mert megnyitotta a harmadik klubját – még sosem hallott az ügynökségről, vagy arról, hogy mivel is foglalkoznak. Egy kicsit elborzadt, amikor megkapta a borítékot a barátaitól – melyben egy időpont és dátum szerepelt –, majd elmagyarázták neki, mi is ez pontosan. Még jobban megrémült, amikor mindenki egyetértett abban, hogy mindenképpen el kell mennie, ugyanis szexelni és kikapcsolódni is kell a munka mellett. A zavara csak addig tartott, míg Benjamin félrehúzta, aztán mesélni kezdett neki Billről. Eléggé felkeltette az érdeklődését ahhoz, hogy belemenjen a tervbe és találkozzon a fiúval a hotelben. Azóta úgy érezte, bekerült egy titkos társaságba, ahol mindenkinek volt mesélnivalója.
Tom történeteket hallott olyan férfiakról, akik jelzáloghitelbe adták az otthonukat azért, hogy ki tudjanak fizetni még egy éjszakát Billel. Befolyásos emberek töltötték az idejüket a fiatal fiúval, és a női igazgatók is mosollyal az arcukon hagyták el a hotelt. Bill a gazdag, hatalommal bíró embereknek dolgozott, szinte rabszolgasorba taszította őket, és mégis, Tom egyetlen emberrel sem találkozott, aki tudott volna valamit a fiúról. Senki sem hallotta, mi lehet a vezetékneve. Senki sem tudta, vajon a város közelében él-e, vagy ingáznia kell a lakhelye és munkahelye között. Nem tudták, mit csinál szabadidejében, ha egyáltalán volt neki olyan. Néhányan úgy gondolták, a hotelben lakik, mások azt hitték, hogy az ügynökségnek van egy megállapodása a hotellel, hogy ott bonyolíthassák le a foglalásokat és hunyjanak szemet mindenfajta jogellenesség felett. Tom két megegyező állítást sem hallott arról, hogy Bill hány éves lehet. A legtöbbjük 19 és 25 közé tippelte a korát.
A maga részéről érdekesnek találta a rejtélyt, és igyekezett a legendákat összeegyeztetni a kellemes, édes fiúval, akivel együtt volt. Igen, amit a szájával művelt, az elképesztő volt. Igen, a fiú hihetetlenül gyönyörű. Igen, úgy tűnt, pontosan tudta, mit csinál. De aztán ott voltak a csókok... Tom sajnos már tapasztalt mesterkélt csókokat a múltjában, de Billé igazinak tűnt, nem kikényszerítettnek. Csodálatosan valódiaknak érezte, és pont ezért nem tudta kiverni a fejéből. Bill csókjai miatt foglalt újabb időpontot, és második alkalommal még csodásabban alakult minden. A szex örömteli bónusz volt, de az utána következő lusta pillanatok megértették vele, miért költekezik túl magukat az emberek a fiú miatt; Tom is megtette volna egy szívdobbanás alatt.
Ebben most már kevésbé volt olyan biztos, ahogy a konyhában ücsörgött, tétlenül forgatta a mobilját a pulton, és a fiúról gondolkodott. Rossz volt belegondolni, hogy Bill csupán nagyon jó a munkájában, és amikor ő a ragaszkodást vélte felfedezni a fiú viselkedésében, valójában csak megjátszotta magát. Utálta a gondolatát is, hogy nem ő az első ember – kezében a telefonjával –, aki mindennél jobban szerette volna Bill ajkait újra a sajátján érezni. Gyűlölte, hogy maga előtt látta Bill arcát minden alkalommal, ha lehunyta a szemét. Az ajka puha vonalát, ahogy elnyílik minden nyögésnél, és szinte érezte, ahogy a sűrű pilláival az arcát simogatja.
 De azt utálta a legjobban, hogy mindent megadott volna azért, hogy csak leülhessen vele valahol beszélgetni. Egy jól megvilágított helyen,ahol nincs ágy, ami kísértésbe hozná, hogy ráfektesse a fiút. Csak le akart ülni vele, mondjuk egy kávé kíséretében, hogy hallja a nevetését, és hogy mindent megtudjon róla, amit csak lehetséges. Barátnak, többnek, és mindennek akarta őt. Már többször eljátszott a gondolattal, hogy láthatja Bill arcát reggel. Smink nélkül, miközben a haja szanaszét áll, kicsit borostásan, és valahogyan ezerszer gyönyörűbb lenne, mint az a tökéletes teremtmény, aki ajtót nyitott neki a hotelben.
Talán, ha más körülmények között találkoznak, a dolgok is máshogy alakultak volna. De nem úgy történt, és már semmit sem tehetett, hogy ezt megváltoztassa. Csak azt kívánta, bár tudta volna előre, hogy az az alkalom lesz az utolsó, hogy legalább valamennyire le tudja zárni az egészet. De már túl késő volt.
Tom felsóhajtott, majd az órára pillantott a mikrón. Ideje volt, hogy munkába induljon, és valahogy megpróbálja elfelejteni ezt a kellemetlen szituációt.

Bill frusztráltan sóhajtott, amikor a telefonja megcsörrent azzal az ismerős csengőhanggal, amit a munkahelyi hívásokhoz használt.
– Már majdnem kész vagyok – mondta, és kisöpört az arcából egy nedves tincset. – Várj, ugye nem akarja lemondani az utolsó pillanatban?
– Neked is helló, Bill – mondta nyugodtan a nő a vonal túlvégéről, eléggé egyhangúan ahhoz, hogy Bill tudja, szarkasztikusan értette. – Senki sem mondta le, csak azért hívtunk, hogy emlékeztessünk a találkozódra.
– Oké, de el fogok késni, ha egész este telefonálunk.
– Arról is szeretnénk értesíteni, hogy Tom megint hívott minket. Biztos vagy benne, hogy nem akarod elvállalni újra? A törzsvendégek jót tesznek az üzletnek.
Bill ismét sóhajtott, kihalászott egy cigit a konyhaszekrényből, és miután meggyújtotta, erősen beleszívott. Minden, amit szeretett volna, hogy megtörjön, és beleegyezzen egy találkozóba, hogy tisztességesen és végleg elbúcsúzzon attól a fiútól, aki erőtlenné tette, és akivel elég volt egy helyiségben tartózkodnia ahhoz, hogy a lábai remegni kezdjenek.
– Biztos – felelte Bill, majd kifújt egy füstkarikát és kinyomta a hívást.


9 megjegyzés:

BezTina írta...

Kedves HDawn!
Nagyon nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen hamar kaphattunk részt!
Nincsennek rá szavak, hogy mennyire hálás vagyok azért amiért általad mi/én is részese lehetünk/lehetek ennem a fantasztikus történetnek!

Tom..nagyon jô volt hosszabban bepillantást nyerni a gondolataiba.
Kitartô az biztos...habár mosg megingott...de Tom ne add fel...
Itt voltak érdekes utalások a multjával kapcsolatban...na majd kiderül mi és hogy volt...
Bill magánéleti kiléte körüli találgatások...eszmefuttatások nagyon érdekesek voltak...

Bill értem, hogy félsz...de ne taszísd el magadtôl, melléd is kell valaki aki megmutatja, hogy érző emberként is felbecsülheterlen vagy...és van egy olyan sanda gyanum, hogy Tomnak is nagyon nagy szüksége van rád...

Ezt még kihagytam: nagyon tetszett ahogy Tom, kifejtette mennyird szeretné Billt igazán megismerni mondjuk egy kávé mellett...ahol nem a vágyuké a fő szerep...és mennyire szivesen kellne mellette és hogy az mennyit jelentene Neki.

Nagyon szépen köszönöm hogy ezt a részt is olvashattam!
További szép estét, valmint előre is szép hetet Kívánok Neked!

BezTina írta...

Izgatottan várom ám a JHT következő részét is...-Ezt most csak azért mertem leirni mert emlitést tettél rôla- egyébként nem akartam irni, nehogy sürgetésként vedd...így is rengeteget kapunk tőled...most is hamar kaptuk a részt..arrôl nem is beszélve mennyi mindent jelent egy rész hát még duplán tiszta katarzis :) Köszönjük szépen!

BezTina írta...

komolyan tünök már...de nem lehet hogy Bill Tom egyik klubjában fog feltünni...persze ugyhogy nem tudja hogy az Tomé és Tom meg vagy pont ott lesz vagy pont akkor megy be? Nem tudom pontosan milyen klub de ez majdnem lényegtelen...
Mondjuk Bill ha nem is akar menni egy ismerőse elrangatja mert ki kell mozdulnia vagy egy vendegetol hall rôla -habár ott nem igazán beszélgetnek, jobban mondva a nonverbalis kommunikaciôé a tserep, de mondjuk mittudim én mikor kifele megy az ipse megemluti-monsjuk akkor meg tuti nem menne oda...szaval marad az ismerős
Oké tüntem :D

Andrea Nagy írta...

Szia Drága! Köszönöm ezt a részt! Tom szemszöge... Nagyon jó! Érdekes ember lehet! Nem tudtam meg róla sokat, de már most imádom.
Én nem találgatok mikor és hogyan találkozzanak. (pedig lenne egy-két tippem)Megvan már írva és tuti jobb mint amit én a legjobb napomon ki tudnék találni. Én csak azt remélem, hogy Tom nem adja fel... Bill pedig igen is feladja. Nem jó ez így nektek Drágáim!
Öröm volt olvasni!
Bocsi lehet, hogy már volt róla szó, de hány részből is áll ez a történet?
Jó sokáig szeretnék örömködni rajtuk és velük.
Puszi Drága! 💙💚💜❤️😘

Petruska írta...

Drága HDawn!Nagyon szépen köszönjük ezt a reszt is!nem lehetünk elég hálásal,hogy idödet és energiádat forditod arra,h nekünk örömet szerezzél!Nagyon nagy örömet!❤❤❤❤
Nagyon jó rész volt,jó volt Tom szemszögéböl is olvasni😉❤
Kíváncsian várom a folytatást,meddig akarja huzni,meddig birja ki,h még is találkozzanak,vagy lehet egy szituácio miatt es nem is önszántából?az biztos,h izgalmas lesz!
Tomnak is nagy szüksége van rá,ez már látszott az elején,hisz szegény kis bizonytalan volt,de zgy látom,h Billnek is nagy szüksége van egy társra,h szeressék,csak még fél és nem akarja elfogadni,inkább küzd ellene!😘😘😘😘❤❤❤❤❤

Hópihe írta...

Nagyon tetszett a belső vívódásuk, őrlődésük, vágyakozásuk. Sok mindent rejtenek magukban ezek a gondolatok. A kitartást, a feladni nem akarást, vágyakozást, leküzdeni saját magát. A megismerkedést, mert erről eddig nem volt szó, nem erről szóltak ezek a találkizások. A függetlenség feladása iránti vágyról, amelyet még maguknak se vallanának be. Egyszóval érdekes történéseknek nézünk elébe a te nagylelkűségedből kifolyólag, amiért csak hálásak lehetünk és köszönjük. Várva várom a folytatást!❤💋💙💋💚💋💛💋❤💋💜💋💔💋💕💋💕💖💋

Zsuzsanna Andrea írta...

Nagyon köszi,hogy ilyen gyorsan kaptunk egy újabb részt,alig birok meglenni nélküle! Teljesen magával ragad és annyira érdekel,hogyan alakul a két fiú sorsa! Na de szépen sorjában!

Névtelen írta...

Szia!

Imadtam, koszonom meg mindig h forditod!!! ❤️
Ah, buta Bill :(
Szegeny Tommy :(
Remelem Bill hamar rajon h ez igy nem mehet tovabb, vagy vhol osszefutnak :D
Nagyon varom a kovi reszt ide is es a tiedhez is!!! ❤️

Puszi, D.

HDawn írta...

Drága BezTina!
Nagyon örültem mindhárom kommentednek. Átjött belőle, hogy teljesen magával ragadott a sztori, és ez tök jó :) Máskor se fogd vissza magad, imádom olvasni a gondolataitokat! A találgatásokra nem szabad válaszolnom, csak annyit árulok el, hogy nem jársz messze... ;) Már máshol is említettem, hogy Bill makacs, Tom pedig nagyon kitartó... szerencsére :D Ma hozom a JEHT folytatását is! Puszi :)

Szia Andi!
Én is nagyon szerettem, hogy egy kicsit beleláthattunk Tom fejébe. :) Hát, nem lesz egy könnyű menet Billel, úgyhogy muszáj lesz kitartania. A történet amúgy 29 részes, szerencsére bőven van még belőle ;) Köszi, hogy írtál, és sok puszi! :)

Szia Petruska!
Jó érzés nagyon, hogy ti is kezditek megkedvelni ezt a történetet :) Jól látod, tényleg nagy szükségük lenne egymásra, de majd mindent szépen sorjában... Igyekszem a folytatással, már talán pénteken itt is lesz ;) Puszi drága!

Kedves Szörpi!
Mindig olyan szépen megfogalmazod, amik nekem is eszembe jutnak egy-egy résszel kapcsolatban :) Szeretem ezt a sztorit, úgyhogy fordítani fogom nektek végig, ezt megígérem ;) Köszönöm, hogy írtál, és már nem kell sokat várni a folytatásra :) Puszi!

Szia Szuzi!
Lehet, hogy te is kezdesz függővé válni, mint én? :D Talán pénteken már hozom is a folytatást :) Addig valahogy tarts ki. Sok puszi! :)

Kedves D!
Elképzelhető, hogy buta Billre még jobban fogsz haragudni :D Meglátjuk... Ma hozok egy JEHT részt, és pénteken talán jövök az Escort folytatásával is. ;)Puszi!