2017. július 28., péntek

Escort - 5. fejezet

Sziasztok! Új rész, jó hosszú így, a hétvége előtt :) Várom a hozzászólásokat, kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni nektek. Az utolsó mondattól csak nekem szorult össze a torkom??? 


Bill csillogó szürke szemhéjpúdert kent fel, sötétített egy kicsit a a szemzugnál, majd a pilláit is kifestette. Aznap éjszaka nem dolgozott, ami nem volt túl ritka, viszont ez volt az első olyan este a hónapban, amikor egyezett a beosztása a kis baráti körével, tehát össze tudtak futni. Általában legalább az egyiküknek dolga volt, esetleg más programot terveztek be, tehát csak elnapolták a találkozót, és abban reménykedtek, hogy a következő héten majd összejön. Ilyenkor Bill az egész napot a lakásban töltötte, a ruháit rendezgette, vagy leült megnézni egy filmet, mint általában, mikor szabadnapja volt.
Ma este egy olyan helyet készültek meglátogatni, amelyhez Angela ragaszkodott, és Billnek is jól hangzott az elmondottak alapján. Divatos volt, a vendégek a fiatal korosztályból kerültek ki, és a lány szerint a legjobb Martinikat ott szolgálták fel, ami elég sokat elárult róla. Bill imádta Angelát, a legelső találkozásuk óta barátok voltak, nem sokkal azután, hogy a fiú a városba költözött. De a lány egy kicsit szertelen volt, ezért sokszor előfordult, hogy Bill az ő kanapéján ébredt fel miután segített neki hazajutni, mert túlzásba vitte a bulizást.
Egy kis szempillaspirálozás után Bill úgy ítélte meg, elég jól néz ki ahhoz, hogy az éjszakát a barátaival töltse. Alulöltözöttebbnek számított a szokásos munkaruhájához képest. A szemét nem festette ki olyan erősen, és ez alkalommal félretette a dizájner farmereket, inkább egy régebbi unalmas darabot kapott magára. Felülre egy egyszerű, fekete garbót vett. Számára ez egy praktikusan szegényes öltözet volt, de ha az eddigi találkozókat veszi alapul, még mindig ő lesz a legjobban öltözött a társaságban. Felkapta a táskáját az ajtó melletti asztalról, aztán kilépett a lakásból, hogy csatlakozzon a pletykázáshoz és ivászathoz.

– És a legrosszabb az egészben, hogy szerintem azt hiszi, belezúgtam, mert folyamatosan bámulom – mondta Jarret, és elnémult, hogy igyon egy kortyot a söréből. – Attól tartok, hogy fel fog borulni emiatt. Vagy nekimegy egy asztalnak, mert le merném fogadni, semmit nem lát maga körül.
– Sosem fogom megérteni ezt a „mell megszállottságot” a mai társadalomban – vetette közbe Angela, majd kisimított egy vastag, tűzvörös tincset az arcából. – Az enyémekkel teljesen jól megvagyok, és nem vonzz a lehetőség, hogy nagyobb mérettel adjam el magam. – Angela kihúzta magát, majd kinyomta a mellkasát, hogy tökéletesen látszódjon az A-kosaras dicsősége. – Mit gondolsz, Billy? Nem olyan rosszak.
– Azt gondolom, hogy úgy vagy csodálatos, ahogy vagy – mondta Bill, majd lecsapta a poharát. Egy gyönyörű mosolyt kapott a bókért cserébe.
– Látod? Bill tudja, hogy működik ez. Nem minden a kinézet.
Jarret felhorkant, és egy korttyal eltüntette a maradék italát.
– Észrevetted, hogy arról a pasiról beszélsz, aki jelenleg több sminket visel, mint te?
– Csak féltékeny vagy, mert Bill és én össze fogunk házasodni egy nap – mondta Angela, miközben elutasítóan felemelte a kezét. – És téged nem fogunk meghívni, mert nem tudnál jó ajándékot hozni. – Angela átnyúlt az asztalon, és megszorította Bill kezét. – Gyönyörű lesz.
– Majd egyszer – válaszolt Bill mosolyogva, és ő is megszorította a lány kezét. Amilyen régre csak vissza tudott emlékezni, Angela mindig mondogatta neki, hogy majd összeházasodnak. A lány eldöntötte, ő pedig félig-meddig kiegyezett a dologgal. Édesnek gondolta, habár ez legtöbbször csak akkor került szóba, amikor Angela kínozni akarta Jarretet. A fiút, akivel hol összejöttek, hol szakítottak. Angela akkor hozta Jarretet a baráti körébe, amikor először elkezdtek egymással randizni. Bemutatta neki a legjobb barátját, Billt, majd néhány nappal később a pár máris szakított. Furcsa módon Angela és Jarret sokkal elviselhetőbbek voltak, ha éppen nem randiztak, és ennek talán az is volt az oka, hogy újra és újra összejöttek. Bill elégedett volt magával, amiért úgy döntött, hogy nem háborgatja az egész társkereső jelenetet. Egyszerűen túl sok elvesztegetett időnek és energiának tűnt.
– Úgy gondolom, Bill következik, hogy fizessen egy kört – mondta Jarret, és az asztal közepére tolta a poharát megerősítésképp.
– De én még mindig az elsőt iszom – vitatkozott Bill felkapva a félig teli poharát. – Azt hittem, a társaság szabályai szerint az hozza a következő kört, aki előbb végez.
– Akkor mindig Angie és én hoznánk, pehelysúlyú – felelte Jarret vigyorogva, és kicsit megrúgta a fiút az asztal alatt. – Ráadásul ez azt is jelenti, hogy te vagy az egyetlen közülünk, aki anélkül tudja visszahozni a poharakat, hogy kilötyögtetné a tartalmát.
Angela a levegőt kapkodta mellette felháborodottan:
– Csak egyszer fordult elő!
– A menő dzsekim egy hónapig amarettó szagú volt – vágott vissza Jarret vigyorogva, amiért egy hasonló grimaszt kapott válaszul.
Bill a szemét forgatva állt fel az asztaltól, és jól tudta, mire visszatér, ez a kettő újra egymásra talál majd.
– Rendben, de senki ne nyúljon az italomhoz, Angela!
– Mondtam, hogy finom – válaszolt a lány önelégülten, és a kezével integetett, ahogy Bill elhagyta az asztalt. A fiú a fejét rázta, majd áttörte magát a zsúfolt tömegen, miközben udvariasan elutasított néhány táncfelkérést, útban a bár felé. A csapos figyelmét azonnal felkeltette egy apró mosollyal, aztán leadta az asztal rendelését. A pultnak háttal támaszkodott, és várta, hogy a férfi minden italt kikeverjen. El kellett ismernie, hogy a klub jól nézett ki, és egy új helyhez képest a zene elfogadható volt, ráadásul a hangerő is megfelelőnek tűnt. A barátaival tudtak beszélgetni a hátsó részen, mert nem kellett kiabálniuk, hogy jól hallják egymást. De amint a tánctérre ért, ott a zene már elég hangos volt ahhoz, hogy átjárta az embert. Elég volt, hogy Bill gyorsan áthaladjon rajta, és máris érezte, hogy szívesen táncolna. Ha visszaér az asztalhoz, talán felkéri Angelát.
A lábával dobolta a ritmust, ahogy a tánctéren vonagló, magukat kellető embereket figyelte. A legtöbbjük túl feltűnően próbálta magára vonni mások figyelmét. A srácok több figyelmet fordítottak a megjelenésükre, mint bármi másra, a lányok pedig alig viseltek valamit, csupán a magassarkúikon egyensúlyoztak. Ahogy tovább nézelődött, Bill szája kiszáradt, és a szíve hirtelen meglódult a mellkasában. Majdnem olyan hangosan dübörgött, mint a hangszórókból szóló basszus. Alig három méterre tőle ott állt Tom a bár mellett, a kezében egy sörrel, és a zene ritmusára bólogatott. Nem volt túlöltözött, csupán farmert és egy pólót viselt kapucnis felsővel, de Bill abban a pillanatban fel tudta volna falni. Vagy csak rátekeredne a testére, és hagyná, hogy Tom hordozza egy kicsit. Talán mindkettő, ha egyszer rájön, hogyan tudná kivitelezni. Bill teljesen elvesztette a kapcsolatot a külvilággal. Tom profilját bámulta, és közben minden mást mellőzött körülötte. Csodálta az orra ívét, a piercingjét, melyen megcsillantak a padlóra szerelt fények, amikor rávillantak. Mindkettőt szerette volna megnyalni. Mindez csak néhány lépésnyire volt tőle, és ha megtenné, eljátszhatná, hogy véletlenül ütközött belé. „Király, hogy itt látlak, gyakran jársz erre? Nem szeretnél levetkőzni és dugni velem itt, mindenki szeme láttára?” – ez így jól hangzott.
Az elszántsága azonnal elillant, amikor a csapos felhívta magára a figyelmét és átadta neki a megrendelt italokat. Gyorsan kifizette, és menekülve tette meg az utat az asztalukig, mielőtt még lehetősége lett volna valami olyat tenni, amit később megbánna.
– Billy! – csiripelte Angela Jarret oldalához bújva – Nézd csak, végre megérkezett!
A fiú lepakolta a három italt az asztalra, majd hagyta, hogy Kat szokásához híven megölelje és adjon neki egy puszit, ami valahogy mindig a szája sarkára sikerült.
– Mi van veled, csillogó szemű uraság? Úgy tűnik, nem nagyon örülsz, hogy láthatsz – mondta Kat, majd ellopta Bill új italát és maga mellé húzta a fiút.
– Ó, tudod, hogy mindig örülök, ha találkozunk – felelte Bill. Megveregette a lány vállát és rámosolygott, de közben teljesen kiakadt amiatt, hogy esetleg tényleg fénylett a szeme. Ez csak egy kinézet. Egy kinézet, és talán néhány másodpercnyi fantáziálás, aminek nem lett volna szabad elérnie azt, hogy a szemét csillogóvá varázsolja.
Bill hátrahúzódott a barátai között, hogy elbújhasson, aztán belekortyolt az almás-vodkás koktéljába, amíg a társaság többi tagja csupa hétköznapi dologról beszélgetett. Kat azért késett, mert öt perccel azelőtt, hogy lelépett volna, a főnöke rábízott három órányi leltározást. Angela arról panaszkodott, hogy egy szörnyű nőnek kellett segítenie a kesztyűjéhez illő zoknit keresni. Jarret elmesélte nekik, hogy ma egy olyan házat kellett megmutatni valakinek, amibe pont előző este tört be néhány tini, és mindent összebarmoltak az épületben. Bill csak csendben ücsörgött, az italát kavargatta és hagyta, hogy a többiek a munkájukról beszélgessenek. Nem volt zavarban a foglalkozásával kapcsolatban, egyszerűen csak nem akart róla a barátaival beszélgetni. Ugyan mit mondhatna? „Ó, annak a nőnek valami szörnyű hangja volt. Emlékszem, múlt héten majdnem egy órán keresztül döngetett egy felcsatolható műpénisszel, és ráadásul a cipője is gázul nézett ki.”
Bill már maga előtt látta a többiek tágra nyílt szemeit. És a végtelenségbe nyúló kérdésáradatot a miért és hogyanokról. Mindenre kíváncsiak lennének, de ő nem mondhatna sokat az ügynökség szabályzata miatt. Szóval néma maradt, bólogatott és nevetett, amikor a helyzet úgy kívánta, miközben próbált nem Tom ajkaira gondolni.
Jarret éppen visszaért a harmadik kör piával – ami Billnek igazából a második volt –, mikor a fiú az ülőke szélére csúszott, és a lába mellől felemelte a táskáját a földről.
– Mosdó – jelentette ki színtelen hangon, mielőtt még valaki megkérdezhetné, hová tart. Újra átküzdötte magát a tömegen, és egy egész percen keresztül kereste a mosdót a szemével, míg megtalálta. A klub másik végében volt a bárhoz képest, de egyáltalán nem bánta, hogy tovább maradhat egyedül.
Amint elvégezte a dolgát, kifelé menet megállt a tükör előtt, és ellenőrizte, hogy a sminkje nem kenődött-e el. Kivette a táskájából a szájfényt, és egy vékony rétegben felkente az ajkára. Elégedetten hátrasöpörte a haját, és próbálta az elszabadult tincseket a helyükre igazítani. A szemei elkerekedtek, amikor meglátta a tükörben azt a személyt, aki éppen belépett az ajtón.
Tom is odanézett, és az ajkai elnyíltak a csodálkozástól.
– Szia!
Bill megfeszült, miközben próbált minél hűvösebbnek és nemtörődömnek látszani. A szájfényt újra az ajkához emelte, és csak a saját arcára fókuszált a tükörben.
– Miért jöttél ide utánam? – kérdezte Bill nyugodtan és egyhangúan.
– Tessék?! Én… én nem. Nem tudtam, hogy itt vagy, egyszerűen csak ki kellett jönnöm a mosdóba – mondta Tom, és továbbsétált a piszoárok felé. Billt teljesen összetörték a szavak, mert kihallotta a fájdalmat a másik hangjából.
– Nos, akkor rendben van – bólintott szomorúan, és nedves ujjával végigsimította a szemöldökét. Tudta, hogy le kéne lépnie. Kisétálni az ajtón, és nem nézni vissza, de mindennél jobban Tom közelében akart maradni, bármennyire is beteg ötletnek tűnt.
– Én is úgy gondolom – mondta Tom, és Bill mellé lépett, hogy kezet mosson, miközben néha felpillantott a tükörbe. – Jól nézel ki ma este.
Bill elfordult, és egy apró köhintéssel fedte el a mosolyát.
– Köszi.
– Ja – mondta Tom lágyan. – Amúgy jó volt téged újra látni. Vigyázz magadra! – Óvatosan megszorította Bill karját, majd ellépett mögüle, hogy az ajtó felé induljon.
Később, ha valaki rákérdezett volna, Bill mindent az alkoholra, egészen pontosan arra a háromnegyed adagnyi italra fogott volna, amit elfogyasztott aznap este. Ez lehetett az egyetlen mentség arra a meggondolatlan cselekedetre, amit tett.
Tom keze már majdnem a kilincsen volt, amikor Bill megragadta, visszahúzta és a falhoz szorított őt. Olyan keményen csinálta, hogy Tom szinte visszapattant a faltól, mielőtt teljesen odanyomta a hátát. Egy pillanatig azt hitte, Bill kiabálni fog vele, megkéri, hogy kibaszottul hagyja békén és ne próbálja vele felvenni a kapcsolatot, de ehelyett megérezte a fiú ajkait mohón és kétségbeesetten az övének tapadni. Bill kezei őrülten tapogatták mindenhol. Először az arcát ragadta meg kétoldalt, majd a mellkasán lecsúsztatva a kezeit, a csípőjétől kezdve simogatta felfelé az oldalán. Tom lágyan elkapta Bill kezeit, és a nyaka köré fonta őket, aztán szorosan magához húzta és az éhségét csillapítva csókolta. Kielégítette a vágyait pont úgy, ahogy a fiú akarta: lassú, lágy csókokkal, amelyek a szívét fájlalták, és lüktetett tőlük az ágyéka. Ahogy Bill elszántsága csökkent, a vágy egyre csak nőtt, ezért lassan Tomhoz dörgölőzött, és reménykedett, hogy a másik meg fogja érteni a célzást.
– Tom, én… – Bill a fiú ajkai közül lélegzett, miközben félig leeresztett szemhéjjal nézett rá: – Kérlek.
– Van egy szobám az emeleten – suttogta Tom, és puhán végighúzta az ujjait a másik fiú arcán. – Ha szeretnéd...
Bill hevesen bólogatott. Hagyta, hogy Tom megfogja a kezét és végigvezesse a klubon, miközben teljesen megfeledkeztek a körülöttük lézengő tömegről. Tom megállította őt az ajtó mellett, és a fiú annyira közel maradt hozzá, amennyire csak lehetséges. Elővette a kulcsot, kinyitotta az ajtót és felmentek a rövid lépcsősoron.
Bill még mindig érezte a klub dübörgését a lábain keresztül, amikor körbenézett a kis szobában, ami igazából iroda volt egy falhoz tolt ággyal. Most mégis, bármelyik ötcsillagos hotelnél jobbnak érezte ezt a kis helyiséget, és sehol sem lett volna szívesebben.
Újra magához húzta Tomot, lecsúsztatta a válláról a pulcsiját, aztán lassan és finoman csókolta meg. Lépésről lépésre vetkőztették egymást, hagyták, hogy a ruhák leessenek a földre, és egy kupacot alkossanak. Bőr a bőrhöz ért, ahogy Bill lágyan az ágy felé lökdöste a másik fiút, majd leültette rá, és az ölébe mászott. A testük olyan szorosan feszült a másikénak, amennyire lehetséges volt anélkül, hogy Tom belé hatolt volna.
– Tom – nyögte halkan Bill a fiú állát csókolgatva.
Tom sóhajtott és végigsimította a hátát.
– Nincs nálam semmi – mondta bocsánatkérően, és próbált megbékélni a gondolattal, hogy most nem fognak semmi mást csinálni. Már annak is örült, hogy egyszerűen csak maga mellett tudhatja Billt.
Bill megtorpant és egy kis csalódás ült ki az arcára. Nem azért, mert Tom felkészületlen volt, hanem azért, mert ő nem. Ő mindig fel volt készülve.
– Nálam van – mondta halkan, miközben az orrával Tom fülét cirógatta. Aztán lemászott róla, és kivette a táskájából azokat a dolgokat, amikre szükségük lesz, majd újra elhelyezkedett az ölében.
Tom óvatosan készítette elő Billt, de közben egy pillanatra sem vált el a bőrétől, amit megszállottan csókolt végig anélkül, hogy akár egy apró területet kihagyott volna. Ahogy belül masszírozta, a fiú a nyakához bújva nyögött fel minden egyes behatolásnál. Tom meglepődött, amikor egy kis idő múltával a másik elhúzódott tőle, és az értetlenség az arcára is kiült. Aztán Bill feltépte az óvszer tasakját, és felgörgette Tom farkára. Újra visszahelyezkedett, és a kezébe fogva irányította magába a fiú péniszét. Egy percre sem vette le az arcáról a tekintetét, miközben lassan teljesen összeforrtak.
Bill a lassú ringatózás közepette végig Tomot nézte, még akkor is, amikor már zihált, és a lábai kontrollálhatatlanul remegtek. Aztán Tom kettejük közé csúsztatta a kezét, hogy megérintse őt, és Bill nem tudta, hogy felkiáltson a kéjtől vagy sírjon az egész szituáció miatt. Végül inkább az első variáció mellett döntött, de egy picit a másodiknál is. A szemei lecsukódtak, ahogy elélvezett, miközben csendben átkozta a tényt, hogy egyszer be kellett fejezniük.
Tom nem sokkal utána követte, de nem húzódott ki belőle azonnal. Percekig csak szorosan ölelték egymást, mert azt akarták, hogy ez a pillanat örökké tartson. Tom később meggyőzte Billt, hogy most már el kell engednie, hogy kidobhassa az használt gumit. Sietett vissza, és azonnal az ágy felé indult, hogy befeküdhessen Bill karjai közé.
Bill magához húzta, és Tom vállának meleg hajlatába fektette a fejét, miközben hagyta, hogy rájuk húzza a takarót.
– Köszönöm – mondta Bill halkan, de elég hangosan ahhoz, hogy a másik megértse. Tom megpuszilta a fejét, majd halkan a fülébe suttogott:
– Maradj velem ma éjjel – Az oldalát simogatva vonta még közelebb, így próbálta elüldözni azt a félelmet, amit a fiú érezhetett az ötlet miatt. Egy hosszú perc telt el, míg végre Bill bólintott. Tom oldalához kucorodott, és együtt figyelték, ahogy a klub lassan elcsendesedett alattuk. Tom hamarosan meghallotta a fiú lassú, mély lélegzeteit, amik arra utaltak, hogy elaludt, miközben az előrehulló haja félig eltakarta a gyönyörű arcát. Megint megcsókolta, és hagyta, hogy Bill lélegzetének hangja őt is álomba ringassa. Kényelmes és kellemesen meleg volt összeölelkezve a keskeny ágyon feküdni.

A fiú már régen lelépett, mire Tom felébredt a következő reggelen. Egy halvány szemfestékfolt a vállán volt az egyetlen, amit Bill hátrahagyott.

9 megjegyzés:

BezTina írta...

Drága HDawn!
Nagyon szépen köszönöm hogy ilyen hamar kaphattunk részt!

Hajajj...ebbena részben aztán volt érzelmi töltet az biztos.
Jô volt valamilyen szinten megismerni Bill baráti körét..
Fájôan imádtam mikor Bill észre vette a pultnál Tomot.
Na és a mosdôs rész...Bill ösztönből cselekedett...ami jô... De rossz, hogy szerinte nem teheti ezt meg...ami egytészről érthető is...
Na és fent mikor csalôdott volt, mert ő fel van készülve...ami a munkakara emlékeztette és nem arra, hogy érző ember...
Na és a vége...szent szívfájdalommal összekötött gyomor görcs :(

Osztozom a torokszorulasban...

Nagyon szépen köszönöm hogy ezt a részt is olvashattam!
További szép estét valamint szép hétvégét Kívánok Neked!

Gyö írta...

Szia Hajni! (ha nem gond, jelezd kérlek ha igen)

Tehát.....
EZ FENOMENÁLISAN, ISTENKIRÁLY élmény lett.:)

Tényleg csak köszönni tudom Én egy pohár jó bor (köszönöm Villány és Rafibá a támogatást ;)) társaságában olvastam. Isteni párosítás lett. (Bár valamilyen rejtélyes oknál fogva egy kicsit többször mint máskor mellégépelek, MIÉRT? nem értem...:):):))

Nagyon jó a történet, fordítás, stb. DE számomra NEM ez lett a rész lényege. :)

Olvasás közben elfelejtem, hogy nem TE írtad (vagy Sam Wilberry, Őt is ide kell sorolnom, gondolom a kapcsolatotokra való tekintettel nem haragszol. :) Ha igen, akkor SZERCSI VAN <3<3<3 :))

És (tudom nem kezdünk mondatot és-sel, blabla...)

TEHÁT....
ÉS ez azért KIRÁLY, mert TI is OLYAN jól írtok mint a történet szerzője!!!

Nagyon jók az írásaid, tudom még nem kommenteltem mindhez, EZT beszámíthatjuk párnak?, nem tudom kellően kifejezni, de annyira jó....frenetikus....HÚÚÚÚÚ BAZD+....érzés volt ahogy rájöttem ez "csak" a fordításod, de közben eszembe sem jutott!!!
Csak Larryék hiányoztak és a végén innen jött a megvilágosodás....
Lehet, hogy amúgy a Te és Sam "akció" leírásaitokat még egy hangyányit jobban is szeretem.

Na mivel kellően belegabajodtam, megyek és olvasok egy kis LOL könyvet...:):):)

Bort már azt hiszem nem iszom....Gyöngyi ♥♥♥


Névtelen írta...

Szia!

Ahw, csodalatos volt!!! Nekem nagyon-nagyon tetszett, de ez a befejezes... :( meg mindig buta Bill... :( de remelem hamarosan okos Bill lesz ;D
Ajj, egyebkent szamomra nehez ehhez a tortenethez komit irni, mivel tudom ugye h nem te irod, es igy kicsit azt erzem h "felesleges" olyanokat irnom h "mi ez a befejezes?" vagy "remelem ez, es ez fog tortenni" stb. Remelem erted mire akarok kilyukadni!
Egyebkent imadom a sztorit es meg mindig koszonom h forditod! Az uj sztoridat pedig naaaaaagyon varom, a cime miatt foleg, bizom benne h nem fogsz csalodast okozni! ;)

Puszi, D.

Névtelen írta...

Bocsanat de nagyon rosszul irtam a komim veget, szerintem vmi mast akartam eloszor irni ;D

Szovaaal... TUDOM h nem fogsz csalodast okozni az uj torteneteddel kapcsolatban!!! :)
Mert egyszeruen fantasztikus irono vagy! Es minden tiszteletem a tied (es Samé meg Carmené, kedvenceim vagytok!)

D.

Petruska írta...

Huuuu,nagyon köszönjük ezt a reszt is!
Fantasztikus volt!A véletlenek mi?!😊😉Mire képesek😍❤ Bill szökdöshet,hazudhat magának,de ........kíváncsian várom a folytatást!❤❤❤❤❤❤❤

Andrea Nagy írta...

Szia Drága!
Hazafelé tartottam a munkából és a buszon kézdtem el olvasni ezt a csodás fordítást. Pedig megfogadtam, hogy nem olvasok semmiféle járműben ahol több ember is tartózkodik rajtam kívül.
De... Nem bírtam ki!Isteni csoda, hogy nem kezdtem el sóhajtozni és egyéb hangokat kiadói. Még jó... Szuper rész lett ez is, akárcsak a többi!
"Látlak" benne téged!
Bár még csak az elején tart a sztori, de... és itt fogtok megutálni... Eljön majd az a rész ahol szeretni fogom Billt? Mert most nem a szívem csücske.
Túl sokat gondolkodik, túl sokat hárít, túl sokszor menekül. Bár a mosdóban az oké volt. Nem szeretem a szó nélkül lelépős végeket. Biztos, hogy nincs ott valahol valami cetli?
Na jó befejeztem! Nagyon jó lett!Hamar a kövi részt!
Puszi Drága! 😍😍💜💙💚❤️😘

Hópihe írta...

Nagyon jó rész volt, tetszett, élveztem. Annyira benne vagy te is, a finomságod, a stílusod, amit nagyon szeretek. Milyen jó, hogy pont oda mentek szórakozni, kikapcsolódni. Ez a bár a Tomé ezek szerint. Véletlenek pedig nincsenek. Ez az ösztönös akarás, egymásra találás csodálatos, érzelmekkel teli, gátlástalan, szabad volt. Mikor fogják már bevallani érzéseiket egymásnak, mert itt már nem csak testiség, szexualitás, mély vonzódás, netalán kibontakozó szerelem van, amit még maguknak sem mernek bevallani. Szomorú lettem mint Tom az utolsó mondattól. Ha nincs az a kis szemfestékes folt, talán el sem hiszi Tom, hogy nem álmodta az egészet. Kiváncsian várom a következő részt. Köszönöm szépen a kiváló fordítást!❤💙❤💚❤💛❤💜❤💟❤💛💔❤💜💗❤💙💔💕💞

Zsuzsanna Andrea írta...

Egyszerűen nem tudok mit írni azon kívül,hogy imádom!!!! Rettenetesen! Sejtem vagyis inkább reménykedem benne,hogy együtt lesznek a történet végére,mégis mindig izgulok,hogy addig hogyan tovább!

HDawn írta...

Drága BezTina!
Naná, hogy gyorsan hoztam a részt, mindig kirakom, ahogy készen vagyunk vele, hogy ti is olvashassátok :) Úgy érzem, te azok közé tartozol, akik nem utálják Billt a hülyeségeiért :D Én sem tudok rá haragudni, megértem, mit miért tesz. Köszönöm, hogy írtál. Sok puszi! 😘

Kedves Gyöngyi!
Persze, nyugodtan használhatod a rendes nevem is, ez már ilyen nyílt titok :D Nagyon jó érzés volt, amikor kiemelted, hogy észre sem vetted, fordítást olvasol. Szerintem ezt a legnehezebb ilyenkor elérni, de ha sikerült, én nagyon boldog vagyok :) Egy kicsit nekem is furcsa, hogy nem Larryékről olvasok/fordítok, de én nagyon megkedveltem őket, főleg Billt. Kicsit olyan nekem, mint egy új múzsa, szóval én is fogok róluk írni, az biztos :D Sok puszi! 💙

Kedves D!
Nyudogtan írd le a véleményed, attól függetlenül, hogy nem én írom, és nem tudom befolyásolni :D Szeretem az olvasókkal kibeszélni az adott részt, kíváncsi vagyok, hogyan látják a továbbiakat, stb. Bill még egy kicsit buta lesz (sőt, én valahol megértem, hogy nem akarja az egész életét felforgatni egy fellángolás miatt - amiből nyilván lesz majd több is) Örülök, hogy várod az új sztorimat, nem olyan sokára hozom is. :) Puszik! 💚❤️

Szia Petruska!
Már megbeszéltük, hogy Billt be kéne zárni valahová :D Mekkora jó ötlet. De szerintem Tomot is mellé zárhatnánk. Kíváncsi lennék, mihez kezdenének. Vagy kirakni őket egy lakatlan szigetre... :D Sietek a folytatással! Pusziii!❤

Kedves Andi!
Szerintem eljön majd az a rész, ahol szeretni fogod Billt :) Hihetetlenül édesek tudnak lenni Tommal (ááá, így is túl sokat árultam el :D) Hááát, igen, vannak olyan részek, amit magányosan jobb olvasni, azt hiszem, ez is egy olyan volt :D De mivel nem bírtad ki, gondolom, nagyon szereted ezt a sztorit ;) Sok puszi!💜

Szia Szörpi!
Mindig olyan szépen leírod az érzelmi töltetet egy-egy részben :) Imádom olvasni, kérlek, mindig írj nekem hozzászólást :) Az utolsó mondat az tényleg gyilkos, átéreztem Tom csalódottságát, amikor felébredt, és Bill már messze járt... Én köszönöm, hogy olvassátok, és amíg igen, addig van értelme fordítani. Sok puszi! :) 😘

Kedves Szuzi!
Én is IMÁDOM! És téged is IMÁDLAK, mert imádod :D Nálam ez a sztori komoly függőséget okozott :D Nem tudnám megmondani, pontosan miért, de egyszerűen nem tudok tőle elszakadni. Köszi, hogy írtál. Sok Puszi!!! 💕