2017. október 10., kedd

Escort - 22. fejezet

Sziasztok! Még egy Escort tőlem, nektek, sok szeretettel :) Most néhány nap szünet, de hétvégén érkezem a folytatásokkal.
Rövid rész, de annál édesebb... Jó olvasást kívánok! 


– Ó, istenem, el tudnék éldegélni ebben a fürdőben – mondta Bill, ahogy letette a törölközőkkel teli dobozt, hogy felmérhesse a helyiséget. Az ujjait végigfuttatta a pult felszínén, aztán megállt a tükör előtt és elkezdett játszani a fények állítgatásával a kapcsolón. A „lágy” fényerőt átállította „napfelszíni ragyogásra”, majd megfordult, hogy a kádat is jobban szemügyre vehesse, ami már magában annyira megtetszett neki, hogy szívesen otthagyta volna a lakását, hogy beköltözzön ebbe a fürdőbe. A kád akkora volt, hogy még ő is teljesen kényelmesen el tudott volna benne nyújtózni anélkül, hogy a lábujjai hozzáértek volna a végéhez, vagy össze kellett volna szorítani a térdét. Nem volt kétséges, hogy legalább egy órába telik megtölteni vízzel, és akkor talán elérné a mellkasát.
– Nem költözhetsz a fürdőmbe – szólt neki Tom, ahogy elment az ajtó előtt a saját dobozával, de amikor benézett, máris megtorpant. – Mit keresel a kádban?
Bill kényelmesen kinyújtózott, a feje az összehajtogatott karján pihent, az egyik lábát kilógatta a kád szélén, és közben elégedettem mosolygott.
– Észre sem vennéd, hogy itt vagyok. Hacsak nem jönnél fürdeni, mert akkor elképzelhető, hogy szűkösen lennénk – felelte, és feltérdelve a kád oldalára támaszkodott, hogy szembefordulhasson Tommal, arcán egy pajkos vigyorral. – Vagy nem.
– Nagy a kísértés, de még mindig nem árultad el, miért vagy a kádban ahelyett, hogy segítenél a pakolásban, ahogy ígérted – mondta Tom, miközben a dobozt a felhúzott térdére támasztotta és fogást váltott rajta.
– Kíváncsi voltam, mennyire passzol az alakja és a mérete – felelte Bill az állát a kád oldalára fektetett karján nyugtatva. – Már csak annyi maradt, hogy a dobozokat át kell vinni a nappaliból a megfelelő helyiségekbe, és ezt bármikor befejezheted – Bill a fiú felé nyújtotta a kezét, és várt.
– Nem mászok bele egy üres kádba – csóválta a fejét Tom.
– Miért nem? Attól félsz, hogy a ruháid még szárazabbak lesznek? És amúgy nem üres, én is benne vagyok. Gyerünk már, csak meg akarok nézni valamit – Bill már mindkét kezét nyújtotta felé, és mindent megtett, hogy magára varázsolja a szomorú kutyakölyök arckifejezést. – Kérlek.
Tom sóhajtott, lerakta a földre a kezében tartott dobozt, majd odasétált közvetlenül a kád mellé.
– Most már boldog vagy?
– Majdnem – felelte Bill, elkapta Tom kezét és behúzta magához. A fiú félig rá, félig mellé feküdt, de Bill még közelebb húzta, míg a saját testén nem érezte Tom teljes súlyát. A fiú a mellkasán feküdt, és az orrával lágyan cirógatta Bill nyakát.
– Hmm, igazam volt – mondta Bill halkan, miközben Tom gerincét simogatta a pólóján keresztül. – Ez így tökéletes.
– Tökéletes?
– Majdnem. Jobb lenne vízzel és kevesebb ruhával. És figyelj csak, látod? – mutatott Bill a tejüveg felé, amely mögött néhány fa körvonala volt kivehető. – Nyugat felé néz. Megtölthetjük ezt a hatalmas monstrumot forró vízzel és habbal, behozhatunk néhány gyertyát, és nézhetjük a naplementét. Csodálatos lenne.
Tom mosolyogva fordította maga felé Bill arcát, hogy lágyan megcsókolhassa:
– Mégis mióta vagy ennyire romantikus alkat?
– Amióta ismerlek, és van okom, hogy az legyek – felelte a fiú vigyorogva. – Tetszik, hogy itt vagy nekem. Már hiányzott ez az érzés – tette hozzá Bill, és még jobban magához ölelte a fiút. Már éppen kezdett volna kényelmesen elhelyezkedni, amikor Tom elhúzódott.
– Menjünk, dolgunk van! – mondta, és amint kiszabadult Bill karjaiból, azonnal kimászott a kádból. A fiú egy kicsit csalódottan nézett utána, de ő is lábra állt.
– Most meg mi van?
Tom az ablak felé mutatott:
– Naplementéig körülbelül kettő és fél óránk van, és nekem nincs habfürdőm. El kell mennünk a boltba, és mikor hazaértünk, valahogy fel kell töltenünk a kádat. Ha szerencsénk van, készen leszünk időre.
Bill szélesen elmosolyodott, és azonnal Tom karjai közé vetette magát, hogy imádattal csókolja.
– Tudtam, hogy nem ok nélkül kedvellek – mormogta Bill, miközben a fiú arcát és az állát csókolgatta.
Tom a tenyerébe fogta Bill arcát, és megpuszilta az orra hegyét.
– Nagyon szeretném, ha folytatnád, de így nem érünk hamarabb a boltba, te is tudod.
– Igaz – értett egyet Bill, de még csent egy utolsó csókot, mielőtt ő is kimászott a kádból. – Később visszajövünk hozzád – simogatta meg a kád szélét, aztán elindult az ajtó felé.

A víz zubogásának hangja töltötte be a lakást, miközben a két fiú megette a gyorskaját, amit vacsorára vettek, aztán a hálóba mentek, hogy a megfelelő helyre tolják Tom ágyát. A kád még akkor is töltődött, miközben felavatták az új hálószobát éhes csókokkal, elégedett nyögésekkel és némi verejtékkel, mielőtt kiterültek volna az ágyon félig lehunyt szemekkel, álmosan.
A nappali fények egyre jobban halványultak, mikor Bill végre bemászott a mély, habos felszínű fürdővízbe. Tom közben egyenként meggyújtotta a gyertyákat, amiket délután vásároltak, de a kis pislákoló lángjaik még alig voltak láthatóak a nagy ablakon betóduló narancsos fény miatt. Bill egy kicsit arrébb húzódott, hogy Tom be tudjon ülni mellé. A fiú azonnal az oldalához simult és a fejét Bill vállára hajtotta. Alig látott ki a magas habtól.
Kényeztető simogatásokkal járták be egymás puha bőrét, miközben a nap odakint lassan lenyugodott. Először tüzes narancssárga, majd halvány rózsaszín, végül pedig selyemfényű lila volt az ég, majd amikor besötétedett, csak a gyertyák lángjai világították meg a helyiséget.
– Minden nap ezt szeretném csinálni – sóhajtotta Bill. Tom csípőjét simogatta, majd a tenyere felcsúszott a fiú mellkasáig, végül újra le, mielőtt a kiemelkedő csípőcsonton simította végig az ujjait.
– Szerintem ez megoldható – felelte halkan Tom, és a keze Bill hasán nyugodott.
Bill szíve összetört egy picit. Néhány nap múlva vissza kell mennie dolgozni – máris másfél hónapnyi foglalás várt arra, hogy újra elérhető legyen – és az estéi megint azzal fognak eltelni, hogy olyan idegenekkel van együtt, akiknek van elég pénzük, hogy kifizessék. A közösen átélt gyönyörű naplemente miatt egy óráig úgy gondolta, hogy minden tökéletes, és most elég volt egy pillanat, hogy máris azt érezze, mindjárt elsírja magát. Akarta ezt; Tomhoz bújva aludni, érezni a fiú céltalanul bolyongó ujjait a bőrén, amit nem csak a szexuális vágy, hanem egyszerűen az a vágy irányít, ami folyton arra sarkalja, hogy meglegyen köztük az érintkezés.
Akarta Tomot, és mindent, amit a fiú adhat neki.
Tom fejéhez támasztotta a sajátját, és mosolyogva lehunyta a szemeit. Most minden tökéletes volt, és nem fogja hagyni, hogy a saját, aljas valósága megzavarja. Itt voltak egymásnak, egymásért, és ezért végtelenül boldognak érezte magát. A való világ várhat még néhány napot.

12 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia!

Jaj istenem, ez nagyon edes volt resz volt! :) <3
Imadom oket egyutt! :)
Ugy erzem Bill mar kezd rajonni h ez igy nem lesz jo, remelem minel elobb elhatarozasra jut es ott hagyja ezt a munkat. :/
Varom ennek is a folytatasat! :)
Es a TU-t is! ;)

Puszi, D.

Marcsi írta...

Szia.
Ez nagyon aranyos rész volt. Tetszett, hogy Tom Bill kedvére tett a fűrdővel kapcsolatban. Jó volt ahogy Bill kifejezte magát, hogy Tom előtt nem volt romatikus.
Várom a következő részt :) <3

Andrea Nagy írta...

Szia! Igen, igen, igen! Csupa boldogság és szeretet, vagy szerelem?
Jujj, de csodás rész lett.
Az a kád... Hát... megnézném😜😜
Kíváncsi vagyok,pár nap múlva mit csinál majd Bill.
Annyira jók együtt ebben a történetben.
Kár lenne a drámáért ami lehet elkerülhetetlen.
Majd lesz ami lesz.
Puszcsi😘

Petruska írta...

Nagyon szépen köszönjük!😘😘😘❤
Nagyon jó rész volt!Bill kis cuki,a kádjával együtt,Tom imádni való,h megcsinálta ezt a romantikus hangulatot,amire Bill vágyott❤❤❤❤
Szegények,bár ne állna közéjük ez a rohadt valoság!Ez egy csodálatos rész volt!😘😘😘😘❤❤❤❤❤

Gyö írta...

Szia HDawn!

Ez annyira jó kis rész volt! Tiszta rózsaszín a szélén egy kis.....sötétkék színezéssel! Csak, hogy ne felejtsük el a NAGYBETŰS, VALÓ Bill életet!

Mikor áll már be Tom (nem testébe :D)-hoz dolgozni? Annyira eltudnám egy kávézóban, pultban vagy bárhol ahol emberekkel kell bánni,képzelni Billt dolgozni. Nem tudom miért, de igazándiból óvóbácsiként is látom magam előtt. ♥♥♥Na elkalandoztam.....

Bill adta magát, karakterét. Kicsit hebrencs, kicsit gyagya...tehát TISZTA Bill!

Tom!!!♥♥♥ Hát már "hallottam", hogy megint csak dolgozni akar, már épp kezdtem volna morgolódni.....jaj hát oda+vissza van Ő a Mi (:D:D:D)Billünkért, és ezért tisztára beleszerettem a karakterébe.

Ebben az etapban teljesen hozták az (na jó, az utolsó pár sorban nem(szájhúzogatás))ideális, jól működő, legalábbis mindenki által hőn áhított áhított párkapcsolatot!

Köszönöm magyarosított soraidat! Teljesen elbűvölt!(puszidobálgatás)♥♥♥

BezTina írta...

Szia HDawn!
Ez nagyon csendes, finom, érzékeny, érzéki, érzelmekkel teli rész volt!
Nagyon szépen köszönöm ennek a résznek a fordítását is!
Szép napot Kívánok Neked Holnapra!
Puszi

HDawn írta...

Szia D!
Igen, én is imádtam fordítani :) Tök jó, mikor együtt vannak, és szeretik egymást meg minden :) Pár nap és jön a folytatás. Puszi :)

HDawn írta...

Szia :)
Imádom őket együtt, olyan kis édesek mindig. A párbeszédeik is, meg amikor nem beszélnek, akkor is :) Puszi!

HDawn írta...

Szia!
Én azt a kádat ki is próbálnám XD Hamarosan kiderül, hogy hogyan alakul a történet, lesz néhány csavar a fennmaradt néhány részben. Nemsoká hozom a folytatást. Puszi :)

HDawn írta...

Szia!
Örülök, hogy tetszett. IMÁDOM Tomot ebben a sztoriban :D Ezt már annyiszor mondtam, de tényleg... :) Meglátjuk, mi lesz a valósággal, meg velük. Puszi :)

HDawn írta...

Szia Gyöngyi!
Hát igen... túl egyszerű lenne, ha minden csak rózsaszín lenne :) Az óvóbácsi Bill nagyon tetszik :D És Tom karakterét én is egyszerűen imádom ebben a sztoriban :) A hátramaradt részekben azért továbbra sem lesz minden felhőtlen, de majd meglátjuk :) Puszi!

HDawn írta...

Szia!
Köszönöm a kommentedet, és nagyon örülök, hogy tetszett. Sok puszi, neked is szép napot! :)