2017. november 4., szombat

Escort - 24. fejezet

Sziasztok! Escort, immár a 24. rész :) Már nincs sok rész hátra, de akad majd fordulat még a következő részekben ;) 


– Ó, te voltál a ducibb baba – csiripelte Bill.
– Hm? – kérdezte Tom fogkrémmel teli szájjal, ahogy kidugta a fejét a fürdőből. A szemei elkerekedtek, amikor rájött, mit nézett a fiú. – Bill!
– Mi van? Szem előtt volt – válaszolta Bill, és lapozott egyet a fotóalbumban.
– Persze, ha a „szem előtt” alatt azt érted, hogy egy dobozban, ami az ágy alá volt csúsztatva – vágott vissza Tom. Néhány másodpercet rászánt, hogy kiöblítse a száját, mielőtt bement a szobába, hogy megmentse saját magát a gyermekkori képek megaláztatásától. Megpróbálta az albumot kikapni Bill kezéből, de a fiú távolabb húzódott tőle. – Bill, gyerünk már!
– Ezt én is mondhatnám neked. Egy örökkévalóságig voltál a fürdőben, én meg unatkoztam – felelte vigyorogva, és az ölébe húzta az albumot. – Nem tudtam, hogy van egy lánytestvéred – fordította a képet Tom felé, aki újra megpróbálta elvenni tőle. Bill egy fényképre mutatott, amin egy copfos kislány volt. – A testvéred, ugye? A szemetek teljesen egyforma.
Tom felnyögött, és lehuppant az ágyra egy szál törölközőben, ami a derekára volt tekerve. Még így is jobban fel volt öltözve, mint Bill.
– Ő a testvérem, Sarah.
– Hűha, nálatok aztán nagy hagyománya lehet annak, hogy kreatív neveket adjanak a gyerekeknek, nemde? – kérdezte Bill viccelődve, miközben lapozott.
– Úgy tűnik, nem.
Bill mosolyogva ráncolta az orrát, miközben kényelmesen elnyújtózott Tom mellett, mivel már tudta, hogy nem fogja elvenni tőle az albumot.
– Melyikőtök az idősebb?
– Én, valamivel több, mint egy évvel – felelte, és félénken nézte Billt, ahogy arra az oldalra lapozott, amin a hat éves önmaga mosolygott rá vissza Halloweenkor, Brett Michaels-nek öltözve. – És mi a helyzet veled?
– Nincs testvérem – válaszolta Bill, és elmosolyodott egy képen, ahol a nyűgös Tom egy tiarát viselt, ahogy egy kis asztalnál ült, körbevéve babákkal, miközben Sarah egy hatalmas mosollyal teát kínált mindenkinek. – Anya mindig azt mondta, hogy túl tökéletesre sikerültem, ezért nem akarta kihívni a sorsot egy másik gyerekkel, de apa szerint annyira szörnyű kisbaba voltam, hogy anya attól félt, újra át kellene élnie, amit velem. – Tom oldalának dőlt, majd egy képre mutatott. – Ő az anyukád? – A fiú bólintott és még közelebb ölelte magához Billt. – Nagyon csinos – mondta őszintén. – Most már tudom, honnan örökölted, hogy ennyire jól nézel ki.
– Te kis hízelgő – korholta meg Tom játékosan, majd megpuszilta a vállát. Ahogy összeölelkezve nézték a képeket, kezdte beismerni, hogy ez nem is annyira ijesztő, mint ahogy azt az elején gondolta. Időközben átlapozták a gyerekkori fotókat, és a furcsa kis tinédzser korszakot is. Tom elmondta, melyik mosolygós arc melyik rokonához tartozik – anélkül, hogy Bill elborzadt volna Tom szörnyű divatérzékétől vagy azoktól a furcsa arckifejezésektől, amit vágott. Kényelmes és nyugodt volt, ahogy Bill puha bőre az övéhez nyomódott, és ahogy minden oldalnál összemosolyogtak. Szerette ezt.
– Ő kicsoda? – kérdezte Bill, és megérintette az átlátszó fóliát, ami alatt egy magas, szőke hajú fiú mosolygott furcsán, miközben a karja Tom vállán nyugodott. – Unokatestvér?
– Öhm… igazából nem – kezdte a fiú, az állát vakargatva. – Ő Casper, az első pasim.
Bill felkapta a fejét, és elgondolkodva méregette a képet.
– Én szexibb vagyok – mondta végül, és megerősítésként bólintott is. – Hány éves voltál?
– Tizenhét. Ő a kosárlabda csapatban játszott, ahol Sarah pompomlány volt. Mivel nekem hamarabb meglett a jogsim, mint a húgomnak, ezért mindig én vittem a meccsekre. Egyszer csak beszélgetni kezdtünk Casperrel, és aztán a barátom lett. Sarah kicsit féltékeny volt – mesélte Tom mosolyogva, ahogy visszaidézte az emlékeket. – És mi a helyzet veled?
– Én nem hoztam képeket – mondta Bill, és a vállával kicsit meglökte Tomot, miközben mosolygott.
– Na, gyerünk már! Te láthattál engem Tini Nindzsás Halloween jelmezben, és én semmit nem kapok viszonzásul? Ez így nagyon nem igazságos – jelentette ki Tom, és ő is meglökte a fiút.
– Ki mondta, hogy az élet igazságos? – felelte Bill, és lapozott egyet, mielőtt Tomra és a „szomorú kiskutya” arcára nézett. – Ó, istenem, rendben. Jacobnak hívták, sötét haja és szemei voltak, néhány szinttel lejebb élt a bérházban. Ő tizenöt, én pedig tizennégy voltam. Emlékszem, hogy mennyire menőnek gondoltam magam azért, mert középiskolás pasim volt – kuncogott Bill, és megcsóválta a fejét. – Annyira béna volt az egész, így visszatekintve.
– Béna?
Bill megvonta a vállát, és tovább lapozott Sarah báli képeihez.
– Ja, mint például orális szex a lelátó alatt focimeccs közben, vagy fellopózás egy régi lombházba. Tudod, idióta, gyerekes dolgok, amiktől akkor nagyon felnőttnek és szenvedélyesnek éreztem magam. Te jó ég, a húgod bálkirálynő volt?
– Öhm, ja, általános és középiskolában is. Azt hiszem, akkor Jacob volt neked az első, ugye? – érdeklődött Tom könnyed hangon, miközben Bill hátát simogatta.
– Az első pasi, igen – felelte Bill. – Tudod, mindig úgy hittem, hogy nagyon jó lenne bálkirálynak lenni, de ezt mindig a focicsapat kapitánya érdemelte ki. Egész jól nézek ki szmokingban, viszont a kipárnázott védőfelszerelés nem áll valami jól. Sem az a számtalan zúzódás, amit akkor szereztem volna, ha a földbe döngölnek.
– Ja – mondta Tom meggyőződéssel. – Akkor először egy lánnyal voltál együtt?
– Igen. Új volt a suliban, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy én vezetem körbe az iskolában. Rajtam kívül senki mást nem ismert, ezért hamar összebarátkoztunk. Csinos volt, de egy picit félénk. Mindig az apjánál ültünk össze, hogy megcsináljuk a házit – magyarázta Bill és megvonta a vállát. – Kíváncsiak voltunk, ezért eldöntöttük, hogy kipróbáljuk, és kiderítjük, milyen.
– Aha – felelte Tom lassan.
Bill megállt a lapozgatásban, és a mellette ülő fiú felé fordult.
– Várj! Te most azt csinálod, ugye?
– Mit?
– Hát azt – Bill eltolta magától az albumot és teljesen felült az ágyon. – Kifaggatsz a múltamról, hogy később majd zaklathass vele.
Tom összeráncolta  a homlokát és közelebb húzódott Billhez.
– Nem – mondta meggyőzően. – Te hoztad fel a témát, én csak kérdezgetek.
– Én csak megkérdeztem, hogy ki van a képen, de te kezdtél el a témáról faggatózni. „Ó, szóval lefeküdtél azzal a lánnyal, ugye? Milyen volt?” – grimaszolt Bill összefont karokkal. – Nem csinálom ezt. Nem hagyom, hogy ez egy nagy, szörnyű Képtelen képregény pillanattá változzon.
– Tessék?
– Ez egy film – felelte Bill. – A fiú találkozik a lánnyal, elkezdenek randizni, szerelmesek lesznek, és aztán rájön, hogy a lánynak előtte is volt szexuális élete. A fiú beleőrül ebbe, és ez mindent lerombol kettejük között. Az egyik barátommal megnéztük a moziban, de úgy tűnt, nem sikerült tanulnia a filmből, mert utána ő is elkezdte ezt a „szóval, mit csináltál régebben” dolgot. Arra gondoltam, hogy hé, kedvelem őt, ezért őszinte leszek vele, mert az őszinteség jó dolog. Ki akar később meglepetéseket, nemde? Mindent megtudott, kitálaltam neki az összes furcsaságot, aztán azt vettem észre, hogy szakítottunk. Azóta arra jutottam, hogy mindenki bekaphatja. Együtt alszom veled, és ez már magában egy nagyon jó dolog. Nem fogok amiatt szégyenkezni, amiket régebben csináltam, vagyis nem érdekel, ha valaki nem képes megbirkózni a ténnyel, hogy előtte több emberrel is együtt voltam.
– Főleg most – mondta Tom egy halovány mosollyal, hogy enyhítse a szobában felgyülemlett feszültséget.
– Ó, baszd meg! – nézett rá mogorván Bill, majd kipattant az ágyból, és amint megtalálta, gyorsan magára kapkodta a ruháit. – Pont ezért mondtam, hogy nem akarom ezt csinálni. Nincs szükségem arra, hogy valaki, aki állítólag törődik velem, ilyeneket vágjon a fejemhez.
– Nem úgy értettem… – kezdte Tom, miközben a fiú felráncigálta a zoknijait.
– Nem akarom hallani! – csattant fel Bill, és megrázta a fejét. – Jókat szórakoztunk együtt, de nyilvánvalóan nem tudsz kiegyezni azzal, ami velem jár. Inkább befejezem ezt az egészet, mielőtt még egyikünk sérül lelkileg. – Bill az ajtó felé indult, de egy pillanatra még az ágyon ülő fiúra nézett. – Viszlát, Tom.
– Bill – kiáltott utána Tom, de ő már kilépett a hálóból és bezárta maga mögött az ajtót.
Gyorsan a nappaliba szaladt, felkapta a táskáját a kanapéról, felhúzta a cipőit majd az ajtóhoz lépett. Hirtelen megtorpant, mert elbizonytalanodott. Nem igazán akart szakítani Tommal. Nagyon jól megvoltak együtt, kedvelte a fiút, és úgy tűnt, Tom is kedveli őt. Néha voltak megjegyzései Bill munkájával kapcsolatban, de aránylag jól kiegyezett azzal, hogy a fiú mit csinált azért, hogy jól élhessen. Mégis, Bill most az ajtó előtt állt, kezében a kilinccsel, hogy eldobja magától mindezt azért, mert…
Mert félt. Hangosan felsóhajtott, miközben a padlót tanulmányozta. Mert attól tartott, hogy túlságosan beleéli magát a dologba, és aztán Tom hirtelen majd úgy dönt, hogy többé nem akar kiegyezni a munkájával. Mert nem akarta, hogy amíg Tom otthon ül és vár rá, addig ő hagyja egy idegennek, hogy megdugja. Mert túlságosan akarta ezt a kapcsolatot ahhoz, hogy csak úgy engedje kicsúszni a kezei közül.
– Basszus – káromkodott Bill az orra alatt, majd ledobta a táskáját a földre. Ő volt az, aki azt mondta Tomnak, ad neki egy lehetőséget, most mégis ő akart lelépni azért, mert végül is működik kettejük között a dolog. Ha most valakinek problémája akadt Bill munkájával, az éppen ő maga volt.
Megfordult, és a nappalin átvágva azonnal felszaladt a lépcsőn. Benyitott Tom hálószobájába, ahol a fiú még mindig az ágyon ült, sokkosan maga elé meredve.
– Ne engedd, hogy ezt csináljam – mondta Bill az ajtóból.
Tom felnézett, és meglepődött, amikor meglátta a fiút.
– Mi?
– Ne engedd, hogy ezt csináljam – ismételte meg Bill, majd belépett a szobába és leült az ágyra. – Ne hagyd, hogy eldobjam mindezt, mert úgy döntök, kiforgatom a szavaidat. – Azzal Tom ölébe csúszott, átkarolta a fiút, és az arcát a nyakába temette. – Ne engedd, hogy lelépjek.
– Nem foglak elengedni – felelte Tom halkan, és még jobban magához ölelte a fiút.

11 megjegyzés:

  1. Jesszus, most egy egészen pirinyót megijedtem! Komolyan azt hittem, hogy Bill kisétál. Ez most olyan mondva csinált vita volt mint amit én szoktam rendezni az emberemmel.
    Nincsen semmi baj, de a fejben tovább pörög a vezér hangya, aztán bumm. Ismered a nyuszikás viccet a fűnyíróval? Majd elmesélem, ha nem. Na, ez pont olyan.
    Bill egy őrült szerelmes pasi. Imádom. Köszi, hogy fordítod! Puszcsi. 😘😘😘😘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nem ismerem a nyuszikás viccet :D Az, hogy Bill őrült, tuti, ahogy az is, hogy szerelmes :) Puszi!

      Törlés
  2. Sziia!

    Huu, nagyon tetszett, bar kicsit olyan “semmilyennek” ereztem, es mintha rovidebb is lett volna :O
    Bill kezd okosodni? :D Ideje lenne mar ;)
    Remelem a koviben mar lesznek izgalmak, szeretem azt a tortenetet es nehez lesz ezt is elengedni, meg ha nem is te irtad, a forditas a tied es imadom! :)
    Koszonom az ujabb reszt! <3

    Puszi, D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. SZia D!
      Tényleg nem volt hosszú rész, a következő sem lesz az, de az utolsó 3-4 igen :) Igen, Bill most végül kifejezetten jól döntött, amikor nem hagyta ott Tomot ;) Köszönöm, és sok puszi!

      Törlés
  3. Ááá szegény Bill,nehéz neki is nagyon,végre közel akarja engedni Tomot,de fél is😍❤
    Tom sincs könnyű helyzetbe,nagyon kiváncsi vagyok a továbbiakra,h mennyi nehéz akadályt kell még leküzdeniük ahhoz,h tényleg minden félelem nélkül teljesen egymáséi lehessenek.
    Alakul,de úgy látom kell mlg pár lépés.
    Igaz,már egyre jobban érzi Bill is❤
    Köszönjük ezt a részt is,izgatottan várjuk a továbbiakat❤❤😍😍😍❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Hamarosan hozom majd a folytatást, és lassan alakulgatnak a dolgok, de lesz még váratlan fordulta ;) Köszönöm, hogy írtál, sok puszi! :)

      Törlés
  4. Szia HDawn!
    Nagyon örülök, hogy Bill nem csak belátta hogy fél, hanem valamilyen szintem közölte is ezt a párjával.
    Nagyon szépen köszönöm hogy ezt a részt is olvashattam!
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Lassan, de úgy tűnik, fejlődik a kapcsolatuk :) Köszönöm, hogy írtál. Puszi!

      Törlés
  5. És 2 nap alatt végigolvastam. Azta! Nem vagy semmi. Igazából kimondhatatlanul örülök, hogy épp neked adtam oda ezt a sztorit. Én annyira imádom, és te tökéletesen hozod azt a világot, ahogy ezt én is elképzeltem. Nagyon szépen fogalmazol, és gyönyörűen írod meg az érzéseket. Teljesen elmerültem benne. Még munka közben is ezt olvastam. :)) Hamarosan vége... De nem akarom! Alig várom, hogy olvashassam tovább. Addig pedig belevetem magam a többi sztoridba. Láttam akad itt nekem való bőven. :P :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Örülök, hogy erre jártál, és írtál is. Köszönöm a kedves szavakat, én is nagyon szeretem ezt a történetet, szóval próbáltam a lehető legjobban visszaadni magyar nyelven is azt, amit akkor éreztem, amikor elolvastam angolul. Örömmel láttam én is, hogy az Adames blogodon van némi bepótolnivalóm :D

      Törlés
    2. Igen, végre van időm újra írni, meg blogolni. Nem annyi mint régen, de ez is valami. :)) Na meg persze olvasni. Pl itt nálad ;))

      Törlés