2018. január 12., péntek

Escort - 28. fejezet

Sziasztok! Meghoztam az utolsó előtti részt. Bizony, már csak a prológus van hátra :) Szerintem nagyon aranyos fejezet, jó olvasást kívánok hozzá ;) 


– Nem tudom, mit vegyek fel – panaszkodott Bill a telefonba, miközben egy nagy kupac felsőt pakolt át az egyik oldalról a másikra, mielőtt újra átnézte volna őket. – Arra gondoltam, hogy jól kéne kinéznem, de nem akarok túlságosan kiöltözni, nehogy úgy tűnjön, mintha ezzel akarnám levenni őket a lábukról. Másrészről viszont alul öltözött sem akarok lenni egy farmerben és egy egyszerű pólóban, mintha valami divat áldozat lennék, aki éppen akkor esett be az utcáról. Aztán azon gondolkoztam, hogy olyan ruha kéne, amire azt mondtad, szereted rajtam, de… fogalmam sincs – sóhajtott Bill, majd kivett egy inget a szekrényből, végignézett rajta, és már akasztotta is vissza. – Ráadásul mindjárt holnap van.
A vonal másik végén Tom elmosolyodott, a telefont a válla és a füle közé szorítva hajtogatott össze egy farmert, majd berakta a bőröndjébe.
– Biztos vagyok benne, hogy bármit is választasz, nagyszerűen fogsz benne festeni – mondta határozottan. – Vegyél fel valamit, amiben kényelmesen érzed magad. Ne csinálj belőle ekkora ügyet.
– Nem nagy ügy... – ismételte Bill elmélázva, de ahogy kimondta, az álla leesett a döbbenettől. – Nem nagy ügy?! Akkor jelenjek meg egy fűzős bőrnadrágban, meg egy szűk, hálós pólóban, és az úgy teljesen rendben lesz?
– Ha ebben bukkansz fel az ajtóm előtt, tuti hogy el fogunk késni. Nagyon – felelte Tom elmélyült hanggal.
– Tom – panaszkodott Bill. – Ezzel nem segítesz.
– Oké, oké. Mi a helyzet a fekete garbóval? Egyszerű, nem túl látványos, de nagyon jól nézel ki benne – mondta Tom, miközben a piperecuccait gyűjtötte össze a fürdőből.
– Úgy gondolod? – kérdezte Bill, majd átválogatta a fekete ruháit, és kihúzta közülük az említett darabot.
– Te is tudod, hogy így van. Főleg ha felveszel hozzá egy fekete farmert. Mondjuk azt, ami csillog. Tudod, melyikre gondolok?
– Fényes, fekete farmer – ismételte Bill magának, majd átnézte a nadrágjait és kivette közülük a megfelelőt.
– És fűzd bele azt az övet… a kis fémszegecsekkel.
– Fémszegecsek – ismételte Bill, miközben az övet a kiválasztott ruhákhoz tette. – És mi legyen a cipővel?
– Biztos vagy benne, hogy nem akarod, hogy átmenjek és segítsek összepakolni? Mindkettőnknek időt spórolnánk ezzel – ajánlotta Tom.
– Össze tudok magamnak pakolni – felelte Bill sértődötten. – Csak segítségre van szükségem, hogy a jó dolgokat válasszam ki. Biztosra akarok menni, hogy jól csinálom. Szörnyű lenne, ha megjelennénk, és a családod már az alapján elítélne, ahogy kinézek – Bill szünetet tartott, és leült az ágy szélére, majd idegesen a bokszere korcát kezdte babrálni. – Mi van, ha nem fognak megszeretni?
– Oh, szerelmem, hogy tudnának nem kedvelni téged? Kedves fiú vagy, és szeretlek, szóval nekik is szeretniük kell. Ha nem így lesz, akkor is meg kell barátkozniuk a gondolattal, hogy mostantól kezdve folyton a közelemben leszel. Ilyen egyszerű – mondta Tom. – De nem lesz lehetőségük eldönteni, hogy kedvelnek-e, ha nem készülsz el és nem vonszolod át az édes kis popsidat, hogy elindulhassunk.
Bill lágyan elmosolyodott, miközben élvezte a pillangók szárnyainak lélegzetelállító csapkodását a hasában. Mindig elbűvölte, hogy Tom feltételek nélkül képes volt szeretni.
– Rendben. Elkészülök és gyorsan összepakolok. Megpróbálok odaérni egy fél órán belül, oké? Még meg kell csinálnom a sminkem, és… – itt Bill elakadt, és a száját rágcsálva folytatta: – Lehet, hogy inkább…
– Bill! – szólt közbe Tom, mielőtt a fiúnak lehetősége lett volna újabb problémát felvetni, amin újabb hosszú percekig filózhatnak. – Csak légy önmagad, rendben? Ha ez azt jelenti, hogy teljesen kifestve jelensz meg, akkor csináld. Szeretném, ha a családom megismerhetné az igazi Billt, nem csak valami kicenzúrázott változatát azért, mert ideges vagy. Minden rendben lesz.
– Oké, oké, jól van – sóhajtotta a fiú. – Hamarosan találkozunk.
– Rendben, nemsoká látlak. Szeretlek.
– Én is szeretlek – mosolygott Bill.
Tom kinyomta a hívást, a telefont pedig a zsebébe süllyesztette. A bőröndjét készen az ajtó mellé állította, és még egyszer körbement a házon. Ellenőrizte, hogy minden lámpát lekapcsolt-e, aminek nem kell égnie, ameddig távol lesznek. A második emeleten járt, amikor a telefonja újra csörgött. Ahogy meglátta a kijelzőn a hívó nevét, csak megcsóválta a fejét:
– Haló?
– Lehetséges, hogy kellene ajándékot is vinnem? – kérdezte Bill, amivel kiérdemelt egy vidám kuncogást Tomtól.

**
Bill kifújta a cigifüstöt a lehúzott ablakon, miközben a hideg levegő pillanatok alatt beáramlott a kocsiba.
– Biztos, hogy nem kéne valamit vinnem nekik? – kérdezte újra, amint hátrapillantott Tom ajándékaira a hátsó ülésen. – Valahol megállhatnánk, és biztosan percek alatt találnék valamit.
Tom elmosolyodott, és a kezét a fiú térdére simította, miközben vezetett.
– Már amiatt is boldogok lesznek, hogy végre találkozhatnak veled. Amúgy meg… szenteste van. Hol tudnánk vásárolni?
– Öhm – kezdte Bill, és az ablakon keresztül a mellettük elsuhanó tájat fürkészte. – Egy benzinkútnál? Vehetnék apukádnak szivart.
– Nem dohányzik.
– Skót whisky?
– Benzinkúti skót whisky? – kérdezte Tom, mire Bill csak megvonta a vállát, és a hamutartóban eloltotta a cigijét. – Nem nagyon szokott inni.
Bill elhúzta a száját, majd újra rágyújtott.
– Csokiszelet? Várj, ne is mondd! Cukorbeteg, ugye?
– Az igazság az, hogy nem – felelte Tom, miközben Billre sandított, aki már ennyitől felvidult. – De nem igazán szereti a csokit.
Bill frusztráltan felnyögött és hátradőlt az ülésen.
– És mi van az anyukáddal? A nők általában oda vannak a csokiért.
– Igaz – válaszolta Tom. – De egy benzinkúton vásárolt Snickers...?
– Jobb, mint a semmi – mondta Bill sértődötten.
Tom lágyan elmosolyodott, és újra a fiúra pillantott.
– Nagyon édes, amikor ideges vagy. Még akkor is, ha láncdohányossá válsz közben.
– Nem vagyok láncdohányos! – tiltakozott Bill, miközben még egyet szívott a cigiből, és aztán elnyomta a másik öt csikk mellett. – Annyira…
– Higgy nekem, Bill, semmi gond azzal, hogy nem hatalmas ajándékokkal jelensz meg – mondta Tom, és oldalra nyúlt, hogy elérje a fiú kezét, aztán magához húzta, és megpuszilta a kézfejét. – Még nem is ismered őket, szóval azt sem tudhatod, mit vigyél nekik. De jövőre már biztosan mindenkinek kitalálsz valami szuper ajándékot.
– Jövőre? – kérdezte Bill álmodozó mosollyal.
– Nem vagyok az ötlet ellen – mondta Tom, és finoman megszorította Bill combját. A fiú újra mosolygott, és elgondolkozva érintette meg az órát Tom csuklóján. – Természetesen örülnék neki, ha idén azért még kapnék tőled valamit. Például egy újabb óra nagyon jó ötlet – tette hozzá mosolyogva, egy pillanatra a párja felé fordulva.
– Talán még az óránál is jobb ajándékot tartogatok számodra – válaszolta Bill, és megszorította Tom kezét, ami a combján pihent. Forró volt és biztonságot adó, még annak ellenére is, hogy kesztyűt viselt. Az ablak felé fordult, és egy boldog mosollyal bámulta a tájat, miközben a szíve újra nagyot dobbant félig az izgalom, félig pedig Tom miatt. Remélhetőleg az ajándéka az órát is túl fogja szárnyalni.

**
– A sminkem a helyén van még? Mi a helyzet a szájfénnyel? Ugye nem jött le az egész a kocsiban? – kérdezte Bill az arcát Tom felé fordítva. A tornácon ácsorogtak, és Bill máris átvette a másik kezébe a táskáját, hogy kikereshesse a szájfényt.
– Elképesztően festesz – válaszolta Tom, és elkapta a fiú kezét, hogy megállítsa a mozdulatban. – Nem kell aggódnod, oké?
– Rendben – felelte Bill halkan. – Csak sok idő eltelt azóta, hogy utoljára átestem ezen a „találkozás a szülőkkel” tortúrán. Azt hiszem, tizenhét lehettem, és az első perctől kezdve utáltak. Beképzelt kertvárosiak – morgolódott Bill, majd gyorsan az ajkába harapott, ahogy körülnézett, miközben éppen egy kertvárosi ház ajtaja előtt álltak.
– Nos, úgy tűnik, elég hülyék voltak – mondta Tom, és a fiú végre egy icipicit elvigyorodott. – Csak lazíts, és minden nagyszerűen fog alakulni. Jól bánsz az emberekkel. Vedd elő a csodálatos Bill sármodat, és biztos vagyok benne, hogy nem lesz semmi gond – fejezte be, majd letette az ajándékokat a földre, hogy megcirógathassa a párja arcát. – Oké?
Bill vett egy mély levegőt és bólintott. Meg tudja csinálni. Meg kell csinálnia, hiszen Tom túl fontos neki ahhoz, hogy megfutamodjon.
– Szeretlek – mondta végül, és az arcát Tom tenyerébe fektette.
– Tudom – felelte a másik mosolyogva, és végre megnyomta a csengőt.
Lépések tompa hangja, majd a zár kattanása szűrődött ki a házból, mielőtt kinyílt az ajtó, hogy felfedjen egy csinos, szőke hölgyet, aki a negyvenes évei végén járhatott.
– Tomi! – visította boldogan, és azonnal megölelte a gyermekét. – És te biztosan Bill vagy – fordult a másik fiú felé, majd őt is a karjai közé vonta. Hátralépett, hogy beengedhesse a fiatalokat, miközben megjegyezte: – Istenem, szórakoztató lesz nézni, ahogy majd kénytelen leszel távol tartani tőle Saraht.
– Próbálkozzon csak – felelte Tom vigyorogva. – Anya, ő itt Bill. Bill, ő pedig Simone, az édesanyám – mutatta be őket egymásnak.
– Örülök, hogy találkoztunk – mondta Bill egy hatalmas mosollyal.
– Édes és udvarias – jelentette ki Simone, miközben elismerően felvonta a szemöldökét. – Értékelem – barátságosan megszorította Bill kezét, és elvette tőlük az ajándékokat. – Ti ketten fent lesztek Tom régi szobájában. Gondolom, szeretnétek gyorsan lepakolni. Tom majd mutatja az utat, feltéve, hogy még emlékszik rá. Nem valami sűrűn látogat meg minket – korholta meg a fiát lágyan, egy kedves mosoly kíséretében. – Az apád a konyhában van, éppen a vacsorán ügyködik, ha szeretnél neki gyorsan beköszönni – tette hozzá, majd felemelte az ajándékokat. – Ezeket pedig beteszem a fa alá.
– Csak ki akarod deríteni, mennyi a tiéd belőle – jegyezte meg Tom vigyorogva.
– Túl jól ismered az anyád, kölyök. – Simone még egyszer mosolyogva végignézett rajtuk, majd eltűnt a dobozokkal a nappaliban.
– Kedvesnek tűnik – mondta Bill.
– Mert az is – felelte a másik fiú, és felemelte a bőröndöket, majd a fejével a előszoba túloldala felé intett. – Menjünk, pakoljuk le a cuccainkat, hogy utána találkozhassunk apával, és adhasson neked egy szelet pitét.
– Pite? Még a vacsi előtt? – kérdezte Bill, ahogy követte Tomot keresztül az előszobán. Mielőtt elérték volna a lépcsőt, elhaladtak néhány ajtó mellett, amelyekhez nagy, szépen berendezett helyiségek tartoztak.
– Apa egy olyan ember, aki úgy gondolja, hogy mindenkin megfelelő mennyiségű húsnak kell lenni. – magyarázta Tom egy bizonytalan vállrándítással. – Te egy csinos, vékonyka fiú vagy, szóval egész idő alatt sütivel fog tömni. Remélem, szereted a pekándiót, mert az elkövetkezendő napokban sokat fogsz vele találkozni.
– Nem is vagyok vékony – jelentette ki Bill sértődötten. – Én…
Amint Tom felért a lépcső tetejére, megfordult, és egy csókkal hallgattatta el a fiút.
– Tökéletes. Úgy, ahogy vagy – mondta, majd újra a párja szájára szorította a sajátját. – Meg amúgy is, mit számít az, ha apa szerint vékony vagy? Nem neki kell éjszakánként hozzásimulnia a csontos seggedhez.
Bill morcosan nézett utána, miközben tovább sietett, és kinyitotta az egyik ajtót.
– Ó, majd mutatok én neked csontosat! – szaladt utána, és ahogy belépett a szobába, azonnal lelökte az ágyra a fiút, majd elhelyezkedett az ölében, és teljesen a matracra szegezte. – Mondd ki, hogy szereted a csontos seggem! – parancsolta, és a fenekét erősen Tom ágyékához nyomta.
– Nem szeretem a csontos segged – felelte Tom vigyorogva, mire Bill azonnal elkáromkodta magát. – Imádom a csontos segged.
Bill mosolyogva hajolt le, és adott egy újabb csókot Tomnak.
– Túl könnyű veled. Azt hittem, hogy legalább egy kicsit harcolni fogsz.
– Miért? – kérdezte Tom, és picit megemelte a csípőjét. – Nem vagyok olyan hülye, hogy megkockáztassam, hogy valami olyat mondjak, amiért megsértődsz. Emellett – kezdte, és egy gyors mozdulattal átfordította magukat, hogy a súlyával maga alá szegezze Billt – még mindig én vagyok az erősebb.
– Csaló – panaszkodott halkan Bill. Kiszabadította a csuklóját, hogy átölelhesse a fiút a karjaival. – Szóval ez biztosan a régi a szobád. Hol vannak a Tininindzsa teknős és Poison poszterek? Vagy a régi íróasztalod, amibe szavakat véstél?
Tom kényelmesen elhelyezkedett a fiún, majd megcsóválta a fejét.
– Biztosan feltűnt, hogy az elmúlt hét évben nem éltem itt, ugye? Anya és apa kipakolták a szobát, újrabútorozták, és a dekoráció is megváltozott még azelőtt, hogy egyáltalán befejeztem volna a pakolást a főiskolára.
– Ez szomorúan hangzik – mondta Bill egy ajakbiggyesztés kíséretében.
– Legalább megmaradt hálószobának. Az is előfordulhatott volna, hogy hazajövök a téli szünetre, és egy elhanyagolt edzőszobában találom magam, egy kényelmetlen rácsos ágyon. És azt is meg kell hagyni, hogy sokkal szebb most, mint amilyen volt. A bútorok egyeznek, és a fal sem olyan szörnyű, sárga színű, mint régen. Ráadásul az ágy is kényelmes – mondta Tom vigyorogva.
Bill is elmosolyodott, és még erősebben szorította magához a fiút.
– Nem bánnám, ha kipróbálnánk.
– Szóval inkább ezzel töltitek az időt ahelyett, hogy a családdal lennétek? – kérdezte egy hang az ajtóból. Bill azonnal a csinos, szőke lány felé nézett, aki az ajtófélfának dőlve álldogált a mellkasa előtt összefont karokkal.
– Uh, Sarah, még mindig nem tanultad meg, hogy kell kopogni? – kérdezte Tom gúnyosan, miközben óvatosan kibogozta az összegabalyodott végtagjaikat, és felült az ágyon.
– És te még mindig nem tanultad meg, hogy hogyan kell bezárni az ajtót? – vágott vissza a lány mosolyogva, ami Billt azonnal Tomra emlékeztette. – Mi lett volna, ha anya sétál be, miközben mindenféle perverzséget műveltek a fiúddal?
– Ő behúzta volna az ajtót, hogy adjon nekünk egy kis személyes teret – felelte a fiú, majd felállt, hogy megölelhesse a húgát. – Sarah, ő itt Bill. Bill, ő itt Sarah, a testvérem.
– Szia! – köszönt a fiú, miközben felült, és az ujjaival hátrafésülte a haját.
– Szóval te vagy az a Bill, akiről már annyit hallottunk – mondta a lány, és megkerülte Tomot, hogy jobban szemügyre vehesse a fiút. – Hmm, azt hiszem, jobbat is szerezhetnél nála.
Bill csak pislogni tudott a váratlan kijelentés miatt.
– Én…
Sarah a csípőjére tette a kezét, és határozottan bólintott:
– Ja, minden bizonnyal le kéne cserélned őt. Tom amúgy is bunkó – mondta egy vigyor kíséretében, amikor a bátyja a vállánál fogva kezdte el tolni az ajtó felé.
– Oké, majd vacsora után flörtölhetsz a barátommal. Egy perc múlva lent leszünk – jelentette ki Tom, majd miután az ajtón kívülre tessékelte a lányt, Sarah azért még rákacsintott Billre, mielőtt újra kettesben maradtak a szobában. – Ne aggódj miatta, csak szeret flörtölni… de nem gondolja komolyan… mármint nem mindig.
– Mm – dünnyögte Bill, és felállt, hogy átölelhesse Tomot. – Aranyos. Úgy néz ki, mint te, csak női kiadásban. Érdekes csere lenne.
Tom felhúzta az egyik szemöldökét, és szenvedélyesen megcsókolta a fiút.
– Ne válts le a húgomra!
– Soha – ígérte Bill, és egy újabb csókot követelt.

**
A vacsora jobban ment, mint ahogy azt Bill várta. Tom szülei hamar elfogadták ők, legfőképpen 
Simone tűnt nagyon boldognak. Tom többször is sikeresen elterelte a beszélgetést, amikor Bill munkája került szóba, és kevésbé veszélyes vizekre evezett. Egy sokkal családbarátabb verziót meséltek a megismerkedésükről, és ahogy Tom beszélt Bill újra meg újra beleszeretett. Mire megvacsoráztak a kételyei és félelmei teljesen eltűntek, és olyan boldognak érezte magát, mint már régen. Ráadásul három szelet pitét is megevett, amikor Tom apja lerakta elé az édességet.
Vacsora után a nappaliban, a fehéren világító karácsonyfa körül foglaltak helyet és ott folytatódott a beszélgetés. Sarah a munkájáról és a haszontalan pasijairól beszélt, miközben néha szemérmetlen pillantásokat vetett Bill felé. Tom mesélt a legújabb klubjáról, és közben szorosan átkarolva tartotta Billt az oldala mellett. Még elég korán volt, amikor az egész család elindult lefeküdni. Tom elmagyarázta, hogy ez egy családi hagyomány: szenteste éjfél előtt ágyba bújnak, különben másnap reggel csak üres karácsonyi zoknikat fognak találni.
Bill lezuhanyozott, és egy ujj nélküli felsőben meg egy flanell pizsama nadrágban bújt be Tom mellé az ágyba. A fiú váltogatta a csatornákat a tévén, mert a családi hagyomány nem tért ki arra is, hogy muszáj elaludni éjfél előtt.
– Szeretem a családod – suttogta Bill.
Tom elmosolyodott és megcsókolta a párja homlokát.
– Azt hiszem, ők is kedvelnek. Főleg anya. Megparancsolta, hogy soha ne hagyjalak kicsúszni az ujjaim közül.
– Tényleg? – kérdezte Bill, a fejét Tom vállán nyugtatva.
– Úgy gondolom, igaza van.
Bill még közelebb fúrta magát a fiúhoz a takaró alatt, hallgatta a lehalkított karácsonyi filmet, és Tom egyenletes, lágy szívverését. Szívesen maradt volna így örökre, a párja illatát beszívva, a televízióból kiszűrődő lágy fények alatt. Számára most minden tökéletes volt.
– Tom? – kezdte halkan, mert a ház csöndjében furcsa lett volna hangosan beszélni. – Hány óra van?
Tom óvatosan megmozdult, és az éjjeliszekrényen lévő órára pillantott.
– 12:04. Miért?
– Akkor már karácsony van?
– Egész nap.
– Az jó – felelte Bill, és egy apró puszit nyomott Tom arcára. – Oda akarom adni az ajándékod.
– Ó, tényleg? – kérdezte Tom vigyorogva, és közelebb húzta magához a fiút. – Reggel nem adhatod oda?
– Nem reggel akarom odaadni – felelte Bill, és az ajkait a Toméhoz érintette. – Most akarom.
Tom kíváncsian figyelte, ahogy a fiú lemászott az ágyról, és a földön heverő táskájában kezdett turkálni.
– Mi az?
– Egy ajándék – válaszolta Bill szemforgatva, és elővette az ezüstszínű csomagot. – Meglepetés lesz. – Visszament az ágyhoz, törökülésben Tom mellé helyezkedett és odaadta neki az ajándékot. – Remélem, tetszeni fog.
Tom felhúzta a szemöldökét és gyorsan letépte a csomagolást, az összegyűrt papírt pedig a földre ejtette.
– Ez egy könyv – mondta, miközben átforgatta a lapokat. – Egy üres könyv.
Bill hátrasimította a haját, majd elvette a könyvet Tomtól.
– Ez egy határidőnapló – jelentette ki, miközben végigsimított néhány üres oldalon. – Az összes nap üres.
– És…?
– Minden egyes nap szabad – felelte Bill, és felnézett Tomra. – Egyáltalán nincs semmiféle kötelezettség – folytatta tovább, és arra várt, hogy Tom reagáljon valamit. A fiú összezavarodva megcsóválta a fejét, ezért hozzátette: – Nincs több kötelezettségem. Otthagytam a munkám. Az utolsó foglalásom két napja volt.
– Komolyan mondod? – kérdezte Tom leesett állal.
– Igen – válaszolta Bill, és idegesen újra végigsimított a haján. – Akkor akartam elmondani, amikor teljesen végeztem vele. Arra gondoltam, hogy nagyszerű karácsonyi ajándék lenne.
A következő pillanatban Tom már Bill felett volt, és úgy tapadt az ajkaira, mint egy éhező.
– Komolyan?
– Teljesen komolyan – felelte Bill nevetve, miközben a párja az egész arcát elhalmozta apró puszikkal. – Most már senki sem kaphat meg, csakis te.


7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia!

Nagyon edes resz volt, kellett ez mar!
Bill <3
Koszonom az ujabb reszt, varom az utolso reszt! <3

Puszi, D.

Andrea Nagy írta...

Szia Drága ❤️
Kár, hogy mindjárt vége!
Édes rész lett, szerettem.
Bill ahogy izgul, hogy megfeleljen a szülőknek. Cuki.
Eszembe jutott a történet eleje. Nem most, hanem már pár résszel ezelőtt is ezen gondolkodtam. Bill miután együtt volt Tommal, és érezte a kis drága, hogy itt bizony az érzelmek is labdába rúgnak. Hanyatt homlok menekült nyaralni, és szedte össze az alkalmi fiúkákat, de semmi sem tudta kiűzni a fejéből ezt az őrült szexi pasit.
Hova fejlődött Bill azóta?
Egy olyan munkát adott fel, amiről azt gondolta, hogy csak erre képes, és másra nem. Ledőltek a korlátok, és szabad lett végre. Azt csinálhat amit csak akar.
Bátran szerethet. Bátran szetetheti Tomot! A szerelem erre is képes? Szabaddá tesz?
Pussz 😘 😘 😘 😘

Gyö írta...

Szia HDawn!

Hát ez nagyon szép rózsaszín rész lett!!! Az elején felszálltunk a cukiság, romantika, a párkapcsolatok ideál felhőjére és azon utaztunk végig! (Reményeim szerint most már , ebben a világban, mindörökre.)♥♥♥

Tele volt kellemesen somolyogtató, édes részekkel, cselekményekkel.

Már az első 5 szó megalapozta a hangulatom, "– Nem tudom, mit vegyek fel –" hazudnék ha azt mondanám kellett azon gondolkodnom akár egy nanosecundummig, hogy ki mondhatta. :)

Most olyan tipikus, "sablonos" dolgokat kaptunk Bill&Tom köntösben, IMÁDTAM!

Belegondolsz, hányszor hagyja el ez a mondat az emberek száját!:) Mégis mindig mindenkit mosolyra csábít! Ez a lerághatatlan csont! :D

Az első "bekezdés?" közepe táján, mikor világossá vált hova mennek, esküszöm az jutott eszembe, hogy basszus most fog kiderülni, hogy Tom faterja is volt Bill kuncsaftja! :):):) De mivel HDawn csak ordít, nem volt benne több szadizás!!!;););)

Nagyon beszédes, szemléltető a leírás, láttam magam előtt Bill ahogy szorong a kocsiban......a fintorgását a "Ne is mond cukorbeteg" résznél.....IMÁDNIVALÓAK!!!

Kezeket fel ki szeretné látni Billt 60-as évekbeli háziasszony ruhában??? ÉN IGEN!!! Annyira Audrey Hepburnos a mozgása, kecsessége......na ettől a történettől sem lett az igazi Bill egy macsó férfiállat előttem!!!:D:D:D

Izgultam Tom helyett is vajon mit kaphat. Gondoltam sok mindenre, még gyűrűre is, költözésre.....stb. de ez a leges legkézenfekvőbb nem jutott eszembe! :D:D:D (Suttogva: Hajni ezt is a borra fogom!:D:D Meg azt is, hogy kb. minden 3. betűt elrontom:D:D:D bár ehhez tényleg lehet vajmi köze! :D:D:D) (Valamiért azt hittem már túl vannak ezen.)

De jó kis záró momentum volt!

Köszönöm, remélem csendesen kipróbálják azt a kényelmes ágyikót, az én fejemben biztos!:D

Puszi, Gyöngyi ez a rész már a ......THE.....

HDawn írta...

Szia! :)
Nagyon szerettem ezt a részt :) Puszi

HDawn írta...

Szia Drága!
Nagyon szerettem ezt a sztorit. Nem a sok szexjelenetért, hanem azért, hogy Bill mekkora változáson ment át Tomért, miközben szerencsére még mindig önmaga maradt. Köszönöm, hogy írtál :) Puszi

HDawn írta...

Sziaaa!
Kellett már a rózsaszín felhő, és a végére meg is kaptuk rendesen :) A "nem tudom, mit vegyek fel" annyira Bill XD Jaj, imádom a kis drágát. Meg a háziasszony ruha is :D Örülök, hogy tetszett a rész. Puszii :)

Petruska írta...

Drága Hajnim!
Nagyon szépen köszönöm,ezt a csodálatos ,cuki részt,imádtam!❤❤❤
Annyira aranyos rész volt,sokat nevettem,juuuujjj,a cukiságmérö kiakadt!😁😍
Totál eltudom képzelni ezt a szitut,sztem Bill a való életben is ezt játsza egy bemutatás,vagy valami fontos dolog előtt😁a ruhákkal,sminkkel,mindennel,tuti,h igy izgul és olyan mint egy kisgyerek!❤❤❤❤❤❤
Köszönöm,ez fantasztikus volt!😘😘😘😘😘😘❤❤❤❤❤❤